Fejér Megyei Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

Szerda, 1970. július V. Polgárdi Nagyközségek Megfelelni az igényeknek Ez a törekvés hatotta át ezelőtt is a polgárdi tanács munkáját. A lakossággal kialakított szoros kapcsolat, az eredménysorozat alapozta meg a nagyobb lehetőséggel kecsegtető rangot. A megbecsülést, eddigi munkánk elismerését és otthonunk nagyobb ütemű fejlesztését jelenti a nagyközséggé alakulás. Ez tulajdonképpen annak az egészséges fejlődésnek a folytatása, amelynek részese és tanúja hosszú idő óta tanácsunk, a község lakossága — mondja Soós József, a vb elnöke. Egyszer régen, évekkel ezelőtt a fiatalság összefogott, hogy a falut keresztülszelő Cinca patak partjára fát ültessenek. Azóta már megvastagodtak a csemeték, úgy, hogy gyökeret eresztett a társadalmi összefogásban kifejeződő lakóhelyszeretet is. Ez az erő növelte meg a községfejlesztés forintjait. Múlt évben 234 ezer forintra értékelték a társadalmi munkát. Idén már újabb nevek, tettek — mint például a Szabadság liget, a hála emlékmű, a faültetés, a járdaépítés — sorakoznak a listán. Nem hiányoznak erről a területen működő gazdaságok és intézmények, a tsz, az Enyingi Állami Gazdaság kiscséri üzemegysége, az áfész, a kisz, az iskola, a kőbánya és a lakosság sem, a tanácstagok adják meg a bíztatást, a lendítést egy-egy elhatározás valóraváltásához. Gelencsér István, Galambos Józsefné, Szántó Ferenc, Kiss József, Nagy István és a többi helyi képviselő jelzi a lakosság kérését. Ilyen jelzés után ki-, szállítják a helyszínre a hídgyűrűt, más anyagot, vagy járművet biztosítanak. — A követelmény nő velünk szemben. De az élet természetes rendje, a fejlődés hozza magával. Jó érzés abban a nagyközségben irányítani, amelyben a lakosság magáénak tudja az eredményeket és osztozik a gondokban, mert az is bőven van. Akad kerékkötője a KISZ lakásépítési akciónak. (Kisajátításról van szó.) Ásott kútjaink rossz vízűek. Ezért új ötéves tervünk első ígérete a törpevízmű, de járdaépítést, korszerűsítjük a közvilágítást. Közeli terveink egyike az ifjúsági könyvtár klubavatása. Igényesek az itteni emberek. A városközelség, a bejáró munkások és a helyben dolgozók stabil anyagi helyzete egyre magasabbra emeli a követelmény mércéjét. A községpolitika, a vezetés ehhez igazodik, ennek felel meg nap-nap után, amikor az egyes emberek ügyeit intézi, amikor velük együtt valósítja meg a fejlesztési elképzeléseket Seregélyen A külterület is a községhez tartozik Emeletes házak. Ezeket, a városi hangulatot kelltő seregélyesi házakat illene dicsérni ilyen alkalomkor, de én ebbük sorolom a Vasút, a Kállai Éva, vagy a Kalamár József utca kertes családi házait. Az említett utcákat a felszabadulás után alakították ki. Akkor, amikor a volt gazdasági cselédek elkívánkoztak az urasági épületekből, a tanyáikról, s hozzáláttak új, saját otthonuk alapozásához. Már el is feledték az akkori mostoha körülményeket. Érthető, hiszen a különb vonzza az embereket. Márpedig a község a külterületnél mindenben a színvonalasabbat jelenti. Nem kell járni a sárt bokáig, mert van szilárd burkolatú járda, este „neon” világít. (Szőlőhegyen 354 ezer forintos költséggel most bővítik a villanyhálózatot. Az 1600 méter vezetékről sajnos a szétszórtság miatt csak 13 család otthonába jut el a „világosság”. Három család, a nagy távolság miatt nem élvezheti ezután sem a villanyvilágítást.) Sajnos a községnek még ma is vannak szegényes külterületei. Nem az emberek szegények, mert a Kossuth Tsz 97 forintos, az Úttörő Tsz 113 forintos napi átlagkeresete és az Agárdi Állami Gazdaságban dolgozók jövedelme is jó megélhetést biztosít. De a lakáskörülmény, amely befolyásolja az életmódot, néhány esetben emberhez méltatlan. A községtől való nagy távolság pedig kulturális elmaradottságot jelent. A nagyközségi cím feltételezi az emberekről való fokozottabb gondoskodást, törődést. Persze ad ez munkát a negyvenhét tagú tanácsnak a belterületen is. Most éppen a víznyerési lehetőség bővítése van napirenden, de építeni kell még több jó gyalogútat is. Az áfész ABC áruház építését tervezi, készül a takarékpénztár új székháza — mindezek a fejlődés-hozta gondok. A nagyközség tanácsa a külterületek lakóinak sorsáért is felelősséget érez. Tárgyal a termelőszövetkezetek, az állami gazdaság vezetőivel az életkörülmények javítása érdekében. Megteremtik a telekvásárlás, az építkezés lehetőségét, hogy a még mostoha körülmények között lakó kétszázötven felnőtt és gyermek is megfelelő szociális, kulturális viszonyok közé kerüljön. Velence Három üdülőterület egyesült A várakozásnak, az előző próbálkozásoknak megfelelően a tóparti három község — Nadap, Kápolnásnyék, Velence — közös tanácsa Velence székhellyel megalakult. A nagyközség alapító oklevelével együtt erre a címre is méltóvá vált a három település. Az ünnepi aktuson, amelyen a kápolnásnyéki tanács vezetője, Borostyán László elnökölt részt vett mindhárom helyről a tanácstagság. Megértették-e valamennyien a megnagyobbodással együttjáró előnyöket, lehetőséget? Minden bizonnyal igen. Az elhatározás előtt a választókerületekben, a falugyűléseken beszéltek a témáról. — Az önállóságot nem féltették. Inkább azt vitatták, nem jelent-e ez majd valamilyen másodrangú szerepet — vélekedett Borostyán László. — Nálunk attól tartottak, hogy nem lesz a közös tanács végrehajtó bizottságának képviseletünk, Nadapról. De megnyugodtak, mert Kiss Mártonnét és engem beválasztottak — mondja Papp István. Egyébként a nadapiaknak is egyszerűbb lesz az ügyintézés. Építési engedélyért például a jelenlegi nehézkes autóbuszjárattal is jóval olcsóbban utazhatnak Velencére, mint Székesfehérvárra. Időben pedig az eddigieknek egyharmadába sem kerül az intézkedés. Farkas József, a közös tanácsú nagyközség vb-elnöke 93 tanácstag nevében vette át az oklevelet. A dokumentum további kötelességeket ró a három község tanácsára. Ezután is képviselik mindenütt választókerületük, az egész község érdekeit. A közös tanácsú végrehajtó bizottság is minden bizonnyal alapos írmérlegelés, vizsgálódás után hagyja jóvá a fejlesztési programokat, amelyeknek ezentúl több, mint hétezer lakos érdekét kell szolgálniuk. Azonos problémák adódnak abból, hogy Nadap, Kápolnásnyék és Velence üdülőjellegű település. Napirenden van a vízműhálózatbővítés, út-, járdaépítés, a művelődési ügyek megoldása. Vagyis meg kell tanulni végrehajtó bizottságunknak átfogóbb méretekben gondolkodni. Most mindenre nagyobb a lehetőség. Számítunk a lakosság öszszefogására a későbbiek során is. Apparátusunknak is fel kell készülnie az eddiginél is nagyobb forgalomra. Idén már 200 építési, illetve lakhatósági engedélyt adtunk ki csak Velencén, a helyszínelések száma — csatornázás, útépítés, villanyhálózat bővítés — is egyre nő — sommázza Farkas József. Németh Erzsébet Napló Gr und és torna terem A z elmúlt hetekben ** ország-világ szeme Mexikón függött A fő attrakció a televízióban is a mérkőzések közvetítése volt, amely bármilyen késő éjszakai órákban is — ezrek és ezrek figyelmét kötötte le. Sportnemzet vagyunk — legalábbis néhány esztendővel ezelőtt még szívesen hangoztattuk ezt a jelzőt, habár most nem jutottunk Mexikóba. Éppen ezért a nagy sportesemények mellett jelentéktelennek, mondhatni bagatellnek tűnhet, hogy az egyik járási tanács vb napirendre tűzte az általános iskolások testnevelésének ügyét. A vita igen hosszúra nyúlt, a jelenlevők szinte kivétel nélkül kérdeztek, elmondták véleményüket, s mindezek mögött ott volt az aggály: vajon jól szolgálja-e gyermekeink egészséges testi-lelki fejlődését az általános iskolákban folyó testnevelés, kellene-e, lehetne-e mást is valamivel többet tenni? Mi a helyzet jelenleg? Elmondta például valaki, hogy baj van a gyerekekkel, nem képesek például kitartóan futni, nem „állóképesek”, nem bírják a megterheléseket — egyszóval meglátszik a sport, a rendszeres testedzés hiánya. Kitűnt azután az is, hogy általános iskoláinkban nincs, minden a legnagyobb rendjén ezen a téren, hiányoznak az eszközök, felszerelések, csak kevés iskolában dicsekedhetnek azzal, hogy náluk van tornaterem is, s hogy ebben a tornateremben igencsak mindent meglehet találni, amely eszközök szükségesek a hét-, tizennégy éves korú fiatalok testedzéséhez. A legtöbb helyen azonban nincs tornaterem, s a testedzés rossz idő esetén az iskolai tantermekben történik. S nem a legideálisabb körülmények között, hiszen éppen a mozgáshoz való tér, levegő hiányzik a legjobban. A felszereléssel általában még ott is baj van, ahol van tornaterem. Nem tudom, nem hiszem, hogy van a megyénkben olyan általános iskola, amelyben a testedzéshez minden adva van, ahol ideális méretű és felszerelésű tornaterem áll rendelkezésre. Mondom, hiányoznak ezek a dolgok, az iskoláknak másra is szükségük van, mindinkább szűknek bizonyultak a tantermek, kopottak a berendezések — ezeket is cserélni kellett, építeni újabb tantermeket — mind több szemléltető eszközre volt szükség. Mi maradt el? Legtöbbször a tornaterem építése, a testnevelési eszközök vásárlása. Pedig ezek kopnak, előbb-utóbb tönkremennek az intenzív használattól, pótlásukra kevés a lehetőség — ráadásul szinte észrevétlenül, de egyre drágábbak lesznek. Mi legyen hát akkor a gyerekeinkkel, hogyan segítsük elő ne csak szellemük, de testük fejlődését is? Sok gondot okoz ez, de még többet kellene, hogy okozzon. Mert nemcsak a kiugró, a nagy sportteljesítményekre kell, hogy odafigyeljünk. Aktív sportolóink mindent megkapnak, hogy felkészülhessenek a Versenyekre, de — legyünk egészen őszinték — már sokkal kevesebbet gondolunk azzal, az alapvető dologgal, hogy egészséges életmódhoz szoktassuk már gyerekkorban az embereket, hogy felkeltsük és kielégítsük a szervezet mozgásigényét. ősz persze nyár van, ■* a gyerekek bizonyára — és szerencsére — mozognak eleget. De éppen ősszel, ■ télen és kora tavasszal okoz gondot a torna. És mi van az iskolaudvarokkal? Az udvarokon létesített kispályákkal? A grundokkal (amelyekből egyre kevesebb lesz, főleg a városokban) és a sportpályákkal? Miért nem használjuk ki ezeket is jobban? Mert ki kellene használnunk, ha azt akarjuk, egészségesebb, jobban fejlett, erősebb legyen a felnövekvő ifjú nemzedék. Balázs Katalin HÍRLAP Az Inturiszt új szállodájának, a Kamélia Szállónak épülete Szocsiban. 3 Ideinek igazán? lor fogalmaz Csáktornyai József, Jenő község tanácselnöke, amikor egy névtelen falubeli levélíró panaszára keresek orvoslást. Röviden annyi történt, hogy összedőlt a régi tejcsarnok, pedig már régóta felhívták az illetékesek figyelmét rá, és most Nádasdladányba, a falutól 4 kilométerre cipelhetik az állattartók a tejet. Ez testvérek között is nyolc kilométer, oda-vissza. A levélíró jogosan hivatkozik a rádióra, az újságokra, amikor a háztáji segítségét és támogatását célozgatja. Neki, illetve a tehéntartóknak igazuk van. A tanácselnöknek, a tsz-elnöknek Polonyi Józsefnek is igaza van, amikor fejlesztési, építési, főként pénzügyi gondjaira hivatkozik. És elfogadhatónak látszik az az érv is, hogy 150—200 liter napi tejmennyiség befogadása, ha minden előírásnak eleget akarnak tenni, bizony költséges beruházás. Július 10-re — legyen ez a válasz névtelen levélírónknak — ígérték, hogy elkészül a tűzoltó szerház melletti régi leállás helyén kialakítandó tejbegyűjtő építési terve. A A tsz pénzén és állami támogatással mintegy 120 ezer forintért július második felében a saját építőbrigád, a járulékos beruházásokkal együtt tető alá hozza a jenői tejcsarnokot. Egy kérdőjel azért valahol mégis ott bújkál a jenői portákon: valóban húsz év kellett ahhoz, hogy idáig is eljussanak? (P) és házhoz szállítva egyenesen botrányos állapot. De méginkább az, amikor kiderül, hogy mindezt szervezetten, gyorsan és meggondolatlanul állami vállalatok bonyolítják. Szerkesztőségünkbe az első jelzés Kovács Istvánná abai lakostól érkezett, aki leírta, hogy a Sárrét és Villene Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet abai telepén 400 naposcsibét vásárolt 6,50 forintos egységáron, és ebből három nap alatt közel 100 elhullott. Közölte: az abai hatósági állatorvos által felküldött „mintákból” az állategészségügyi Intézet megállapította, hogy baromfitífusz okozta az elhullást. A továbbiakban méltatlankodik mert a szavatossági törvény ellenére a kára megtérítése ügyében küldött levélre az illetékes fehérvári keltetőállomás (Fűtőház u. 11. sz.) nem válaszolt. Sárszentmihályon, az áfész vezetői: Demján Sándor igazgatósági elnök, Gyimesi József felvásárlási előadó és Dömsödi András felvásárlási adminisztráció vezető tépi a haját, mert nemcsak Kovácsnénak jutott a fertőzött csibékből. Levelezésük az ügyben lassan többe kerül, mint száz napos baromfi ára. Eddig — nem pontos adat — kétezer csibe került a háztáji vállalkozók vesztesség számlájára. A forgalmazónak a sárréti áfésznak az erkölcsi „kára” mellett durván 50 ezer forintnyi az az öszszeg ami az elhullásból származik. Ugyanis mint szerződő fél a BOV-val csak forgalmazó szerepet lát el A szövetkezeti tagság, a háziaszszony természetszerűen elsiklik eme apróság fölött, és hamar kimondja a véleményét, ítéletét arra a telepre, ami a szövetkezeté. Demjánék legfeljebb magyarázkodhatnak, védhetik becsületüket, mert végső soron közvetítők. A BOV, a fehérvári keltetőállomás a tulajdonképpeni hiba forrása. Ám a szövetkezet vezetőinek érdeklődése és levelezése az ügyben egyelőre nem jelent többet, minthogy peres úton érvényesíteni a kártérítést. Június 24-én a Sárrét Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője Balogh Dániel hivatalos levélben felhatalmazást adott dr. Várhegyi Istvánnak, a szövetkezet jogi képviseletének, mert a károsultak követelésének gyorsan szeretnének eleget tenni. A szövetkezet egyébként a júliusra és augusztusra szerződött csibéket, összesen 13 ezret visszajelentett. Nem tudni egyébként pontosan mi az igazság arról, hogy a karádi keltetőből — ahonnan származtatják az elhullott állatokat — napjainkban is tovább „terítik” nem 6,50 forintért, háromért megyénk községeiben a tífusz fertőzéssel gyanús naposcsibéket. Az áfész, a BOV és a keltetőállomás vitájából ezidő szerint szinte merész vállalkozásnak tűnik kideríteni az igazságot. Mindenesetre úgy tűnik, mintha valahol, enyhén szólva megkerülték volna az állategészségügyi szolgálatot. (pdf) Baromfitífusz, olcsón Új szállók Szocsiban A Kamélia Szálló 11 emeletes, karcsú, könnyed épülete nemrég készült el Szocsiban. Központi része, amelyet az étteremés fedett átjáró köt össze, olyan módon helyezkedik el, hogy a szálló bármelyik erkélyéről nagyszerű kilátás nyílik a mindössze 200 méternyire fekvő tengerre és a Kaukázusi hegyek vonulatára. Az új szállónak 184, minden kényelemmel felszerelt egy- és kétágyas szobája van. Hogy a vendégek számára a legnagyobb kényelmet biztosítsák, a tervezők és kivitelezők a legjobbat választották mindabból, amit a szálloda-berendezés területén a szovjet és külföldi piac kínált. Így kerültek ide finn bútorok, néhány japán cég építőanyagai, az NDK-ban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Olaszországban és másutt készült berendezési tárgyak, szovjet műanyagok és kitűnő fafajták. A 300 személyt befogadó téli terem mellett, amelynek egy része könnyen mozgatható válaszfalak segítségével rövid idő alatt különteremmé alakítható át, az étteremnek van egy 200 személyes nyári terme is, közepén úszómedencével. A remek kilátást biztosító XI. emeleten van az Esti Csillagok-bár és az Orosz Trojka elnevezésű, nemzeti eledeleket kínáló teázó. Az elmúlt évben Szocsit 115 ország több mint 200 000 vendége kereste fel, az elkövetkezendő években másfélszer-kétszer ennyi külföldit várnak a városba. A városfejlesztési tervek szerint Szocsiban az elkövetkezendő időben 56 000 szállodai férőhelyet kell építeni, néhány szállodát külön az Inturiszt részére. A város központi részén most fejeződnek be az Inturiszt egy másik szállodájának, a 19 emeletes Gyöngyszem Szállónak szerelési munkálatai. Itt 2126 vendég kap majd kényelmes pihenőhelyet. ■ (APNE KS)