Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

bomben,­­1970. szeptem­­ert. fi Hazafias Népfront az irányelvek tükrében NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT „jól értesült” közéleti ber­kekben azt vélték egyesek, hogy a népfront politikai szerepe rövid időn belül hát­­­térbe szorul, nem lesz szük­s­ség erre a hatalmas tömeg­mozgalmi gépezetre. A XX. pártkongresszus világosan,­­ élénken rácáfolt erre a vé­leményre. A szövetségi poli­­­tikával foglalkozva többek között a következőket mond­­­ta Kádár elvtárs 1966. no­vember 28-i beszámolójában: „Társadalmunk minden nagy feladatának megoldásában cselekvően részt vett és részt vesz a Hazafias Népfront Sikerrel valósítja meg a kommunisták és pártonkívü­liek politikai együttműködé­sét és tömöríti mindazokat a hazaiakat, akik készek tet­tekkel szolgálni a szocializ­mus felépítésének nagy nem­­zeti célját.” Azóta elég gyakran talál­kozhatott az országos és he­­­lyi közvélemény a népfront mozgalom munkájának kü­lönböző vetületeivel, a párt illetékes szervei gyakran mérték fel és értékelték ezt a tevékenységet. A tömegmoz­galmi feladatcsokor, amely­nek gondozását a párt erre az­ egész társadalmat magába ölelő, jogosan a legnagyobb­nak minősített közösségre rá­bízott, talán a választások időszakában bontakozik ki legszínesebben, de a helyi népfront bzottságok — ha jól teljesítik feladatukat — ott vannak a közélet minden területén, jórészt az ő soraik­ból kerülnek ki a tanácsta­gok, képviselők, részt vesz­nek az alkotmányos tevé­kenység fejlesztésében, is­mertetésében, népszerűsítésé­ben, segítik a községfejlesztés feladatainak végrehajtását, részt vállaltak és vállalnak a mezőgazdaság fejlesztése, a művelődéspolitika,, a béke, illetve a népek, barátságo­s megmozdulások társadalmi­­jellegű tenni­valóiban. A NÉPFRONT tehát helyi­­bizottságain, elnökségein ke­resztül mindenütt ott van, ahol a párt iránymutatása mellett szót kell érteni a tö­megekkel, ahol államigazga­tási, közművelődési koncep­ciókat kell megértetni és megszerettetni, egyszerűbb fogalmazásban, ahol szorosan kezet kell fogni az emberek­kel a szocializmus minden rendű és rangú építőkockái­nak felrakásához. A fejlődés menetében nem egyszer úgy tűnt, hogy a fel­adatok sokrétűsége elernyesz­ti a népfront erőit. Feladata azonban akkor sok volt min­denkinek: pártnak, az állam­­igazgatási apparátusnak, a szakszervezeteknek egyaránt. S­ amint a többiek megbir­kóztak feladataikkal, a nép­front is lépést tartott a fej­lődéssel. A követelményekhez igazodva át-áthelyezte a súly­pontokat, amikor például közművelődési feladat került előtérbe, arra összpontosítot­ta társadalmi erőit, amikor a mezőgazdaság fejlesztésének problémái ugrottak elő, ak­kor hozzálátott azok megol­dásának segítéséhez. Nyugodtan megállapíthat­juk tehát, hogy a népfront a két pártkongresszus közötti időben mindig megállta a helyét. Ennek feltételeit a különböző szintű népfront bizottságokban és elnöksé­gekben tevékenykedő pártta­gok s a tömegek sűrűjéből előkerült, közéleti érdeklődé­sű pártonkívüliek nagy kö­zössége biztosította. AZ IRÁNYELVEKBŐL vi­lágosan kitűnik, hogy erre az összeforrott közösségre, a szo­cialista alkotó erők össze­fogására, akciókészségére a jövőben is nagy súlyt helyez a párt. Azt mondja a 43. sza­kasz: „a IX. kongresszus óta jelentősen javult a tömeg­szervezetek és a tömegmoz­galmak munkája. A Hazafias Népfrontban a szocializmus építésének menetében a dolgo­zó osztályok, a kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetsége fejeződik ki. To­vább kell növelni aktivitá­sát, közreműködését a társa­dalmi és a politikai életben. Munkájában változatlanul fordítson nagy gondot a dol­gozókat, a lakosságot közvet­lenül érintő helyi község és várospolitikai kérdésekre. A tanácsok önállóságának nö­vekedésével a népfront bi­zottságok munkája is széle­sebben kibontakozhat. Erő­södjön a tanács és a népfront szervei közötti kapcsolat. A következő években egyik fon­tos feladat a munkások fo­kozottabb bevonása a moz­galom vezetésébe.” A lakosságot közvetlenül érintő helyi, község és város­politikai kérdések eddig is fontos szerepet töltöttek be a népfront tevékenységében, a falu és város nagyiramú fej­lődése, főként a paraszti réte­gek életformájának, a fahi külső és belső képének válto­zásai az eddiginél is rugal­masabb, lendületesebb mun­katempót diktálnak majd. FONTOS IRÁNYMUTATÁS az, hogy a munkásokat foko­zatosan vonjuk be a mozga­lom vezetésébe. Fal­ud, váro­son az volt korábban a szem­lélet, hogy a munkásság megtalálja közéleti helyét a pártban, a sza­k­szervezet­ben, a népfront legyen inkább a parasztság, az értelmiség, a kisiparosság, az alkalmazotti réteg összefogó mozgalma — napjainkban, s a jövőben egyre több munkás él faluhe­lyen, egyre több munkás kép­ződik a parasztság soraiból, fontos tehát, hogy a nép­front vezetésében is egyre többen kapjanak szerepet. Ormos Derő — Nem értem... — mondta döbbenten az alezredes, amikor a sö­tétben megérezte az iz­mos kar ellenállását, s ráeszmélt az elhárító tiszt manőverére. „Csak nem engem gyanúsít?” — gondolta megbántot­tam — De kérem, őr­nagy elvtárs!... Beke a páncélszek­rény tetején parázsló pontra meredt, a kis, ragyogó fénypontra, a fekete cica szemére, amelynek nem volt pár­ja!­Ha élő, valódi szem lenne, a másik épp úgy világítana, mint ez! — villant át rajta. Igen, az előbb is ezt érezte furcsának, „fele­másnak”. Mert a fekete macska csak a sötétben lát­szott félszeműnek, világosságban mindkét szeme való­dinak tűnt. Embernél hamarabb észrevenni az ilyesmit, a macskák tekintete azonban merev és rejtélyes. Az is­meretlen, aki az állatot „megoperálta”, nyilván nem egyszerű üvegszemet szerzett számára, hiszen nem a cica szépsége érdekelte, s nem is egérlyukat akart megfigyel­tetni vele... Az üvegszem aligha rögzítette volna az iratokat, amiket Zalay alezredes esténként, zárt ajtó mögött, tanulmányozni szokott! Az, amit a sö­tétben nem lehet felfedezni, ami most vaknak látszik, i­gazából egy parányi fényképezőgép lencséje. / •SÖfIŐZKŐ'f ~• A­FP·FT£ V/K2A TÉR — 34 — Szeptember 11—I. Házinyúl kiállítás Szombaton, 12-én délelőtt nyitják meg a fehérvári Piac téren a negyedik me­gyei házinyúl kiállítást. Be­mutatják az érdeklődőknek a megyében található faj­tákat, és azokat a hústípu­sokat, melyeket tenyész­tésre ajánlanak. A kiállítás betekintést enged a megyében 1962-től szervezetten kialakult nyúl­­tenyésztés eredményeibe, a társulások munkájába. Né­hány adat: 1963-ban 8800, 1969-ben már 88 ezer nyu­­lat vásároltak fel az fmsz­­ek. Az idei felvásárlási terv: 100 ezer. A társulá­sok közül eredményesnek tartják a négy székesfehér­várit, melyek 20 ezer nyu­­lat értékesítenek az idén. A kiállítást a Fogyasztási Szövetkezetek Fejér megyei Szövetsége rendezi, és a legjobb tenyészpéldányo­­kat értékes díjakkal jutal­­­­mazza. ***** * 650 osztályban Vil­ágnézetünk alapjai A világnézetünk alapjai című tantárgy oktatását — kísérletképpen — öt esz­tendővel ezelőtt kezdték el a középiskolákban, azóta fokozatosan szélesítették, s a múlt tanévben, már 400 osztályban tanították. Szé­lesebb körű bevezetésére most újabb lépés történt: az új oktatási évben a gim­náziumok és az új típusú szakközépiskolái­ mintegy 650 negyedik osztályában 350 pedagógus munkálkodik azon, hogy az erre a célra szánt tanítási órákon for­málja, alakítsa a diákok világnézetét. A Művelődésügyi Minisz­térium közoktatási főosztá­lyán elmondották, hogy a világnézetünk alapjainak oktatása figyelemre méltó eredményeket hozott. A vi­lágnézeti órákon a tanulók önálló tevékenysége, önként vállalt kutatómunkája, az olvasmányaikról való be­számolás, a kérdések felte­vése és azok megválaszo­lása jelentősebb szerepet kap, mint más tantárgyak­nál. Egy másik fontos jellemző: a tapaszta­la­to­k szerint a vi­lágnézetünk alapjainak ok­tatása a nevelőtestületeket arra készteti, hogy tudato­sabban keressék az iskolai munka és a gyakorlati élet kapcsolatát, ismertessék meg a fiatalokkal a valósá­gos életet, fejlesszék a ta­nulók értékelő képességét. Ugyancsak hasznos tapasz­talat, hogy a szülői házban is foglalkoznak a tantárgy oktatásával kapcsolatban felmerülő világnézeti kér­désekkel. Jelzi ezt az is, hogy a szülők rendszeresen tanácsokat kérnek az isko­lákban a világnézeti neve­léssel kapcsolatban. (MTI) Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy felkattintsa-e a villanyt, vagy sötétben közelítse meg a páncélszekrényen gubbasztó macskát. Ha meg­nyomta volna a kapcsológombot, talán jobban jár, így, amikor a sötétségben lassan a cica közelébe óvakodott, az állat felállt, s mire az őrnagy utána nyúlt, az író­asztalra ugrott. — Segítsen! — sziszegte Beke. De Zalay sokkal idegesebb és zavartabb volt, sem­hogy feltalálta volna magát. Beke megkísérelte elérni az ablakpárkányra szökkenő macskát, a mozdulat azon­ban elkésett: a fekete cica egy pillanatra visszanézett rá, félszeme még egyszer felragyogott, aztán egy ug­rással az ablak előtti pázsiton termett. Beke előkapta a revolverét, a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán, s kint volt az utcán. Az őrnagy felindultságában kis­­híján utánalőtt, de végül is uralkodott magán, bele­nyugodott a kudarcba. Az utcán emberek jártak, és Beke nem akart kockáztatni. Zalay felgyújtotta a villanyt. — Mi történt? — kérdezte sápadtan. — Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan! — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a gazdái tányérjába alighanem ké­mek töltögetik a tejecskét... Zalay végre megértette a helyzetet. — Holnap vissza fog térni, s ak­kor elkapjuk! — Nem hinném — rázta a fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatát. Felkutatni pe­dig!... Hány fekete macska van ebben a városban?... Nem, kézzelfogható bizonyítékot így már aligha szer­zünk. Egyet azonban tudunk: a löveget, amely a turis­— 35 — s A méretek hatalmasak. De nemcsak építkezésekben. Kedves vendéglátóink, a Nova-Osernai G. Dimitrov Termelőszövetkezet vezetői mondták el, hogy náluk négy község tartozik egy közösség­hez, a Georgi Dimitrovhoz. A területen volt egy állami gazdaság, az is csatlakozott az egyesítéshez. Így aztán a majdnem kilencezer lakos közül 3800 munkaképes osz­­tagot tartanak nyilván Nova- Csernán. És hogyan dolgoz­nak? Erre talán az elnök, Mih­ail Sztankov adja a leg­megfelelőbb, legjellemzőbb választ: — Két évvel ezelőtt búza­termesztésben elnyertük a Georgi Dimitrov Díjat. Nagy kitüntetés ez nálunk. Annál is inkább, mert et­től csak egy nagyobb elisme­rés van: a Szocialista Munka Hőse kitüntetés. Tízezer hektár szántóföld­del rendelkeznek és van két­ezer hektár erdejük. A szán­tóföldi növénytermesztést nem aprózzák el: búzát, ku­koricát, napraforgót, cukor­répát, burgonyát termeszte­nek. Nagy mennyiségű do­hányt adnak el az államnak évente, s jelentős a kertésze­tük, gyümölcsösük is. Fejlett az állattenyésztésük: 1200 te­henük van, 5000 anyajuhot tartanak, évi 18 ezer hízott­sertést értékesítenek, 45 ezer csirkét nevelnek. Hosszú vol­na felsorolni, mennyi ter­ményt adnak a népgazdaság­nak, de minket elsősorban a kertészet érdekelt. Íme: 5000 tonna paradicsom, 500 tonna paprika, 1000 tonna ősziba­rack, alma és szilva, 400 ton­na szamóca hagyja el a ker­tészetet tavasztól őszig. Ilyen méretek mellett nem is csodálkoztunk azon, amikor az elnök elmondta, hogy majd minden növény termesztését gépesítették: 170 traktor, 19 gabonakombájn, hét kukorica arató-, cséplő-, valamint sok egyéb erő- és munkagép szolgálja a köny­­nyebb munkavégzést, a ma­gas termelékenységet, ala­csony önköltséget. A szállí­tást 62 tehergépkocsival bo­nyolítják le. Kimentünk az egyik kerté­szeti telepre, amely az eny­hén lejtős dombok alján, széles völgyben terült el. Ve­lünk jött a pártbizottság tit­kára, Petranka Jakimova asz­­szony is. Itt kezdte ő is a munkát a termelőszövetke­zetben, kombájnos volt. Ki­vételes szervezőkészségére már korábban felfigyeltek, sokat tanult a nehéz munka mellett. És most az egyesí­tett termelőszövetkezet párt­­bizottságának élén áll­. Mond­ják: olyan titkár, amilyen kiváló volt kombájnodnak. Mitev Dimitev agrármér­nök, termelési elnökhelyet­testől sok érdekes dolgot tud­tunk meg. Az ott levő tsz­elnökök, szakvezetők csak néztek, amikor azt hallot­ták, hogy a Dimitrovban idén 150 hektáron termesztenek, magról vetett paradicsomot, ezt elsősorban konzervipari feldolgozásra. Egy-egy hek­tárról 350 mázsát takarítanak be. A karózott, palántázott területről viszont a hektá­ronkénti 500 mázsát is lesze­dik a­z asszonyok. Ez utóbbi került étkezésre, közfogyasz­tásra. Sok-sok kérdés hang­zott el. — Mikor vetik el a magot? — Amikor tíz Celsius fok fölé emelkedik a­­ hőmérsék­let. Április elején. — Milyen a sortávolság? — A sortávolság 80, a tő­távolság pedig 15 centiméter. Az első kapáláskor ritkítjuk az állományt és csak annyit hagyunk meg, amennyi szük­séges. Később a két sort ösz­­szeborítjuk, hogy közlekedni lehessen a sorok között. — Szedéskor mennyit kap­nak a tagok? — Háromszáz kiló után 21 levát. Sokan vannak, ami­kor egy nap alatt az öt má­zsát is megszedik. A láda fó kihordásáért külön fizetünk. — Mennyi itt az évi csa­padék? — Hatszáz milliméter. Ez nem sok. Ha kevés a ned­vesség, öntözünk. Már régen kiépítettük a föld feletti és alatti öntözőrendszert. Egy­szeri „fürdőztetés” alkalmá­val 120 milliméter csapadé­kot kap a növényzet. Külön­ben is, ez a fajta bírja a szá­razságot. Mindenki jegyzetel, aki a mezőgazdasági méltók tájé­koztatóját hallgatja. Valak­i megkérdi: — Gazdaságos a paradi­­csomtermesztés? — Természetesen. A mag­ról vetett paradicsom hektá­ronként 500 leva tiszta hasz­not hoz. A mezőfalvi termelőszö­vetkezet elnöke — ők is szép kertészettel rendelkeznek — gyorsan számolni kezd. Az­tán mondja is: —­ Nyolcezer-ötszáz forint tiszta haszon egy hektáron. Nálunk csak álom az ilyen jövedelem paradicsomból. Termi kell, tanulni kell, másként kell csinálni, hogy az álomból egyszer —, de mielőbb — valóság legyen! Orsóvai Tibor Utazás Bulgáriában Négy község — egy termelőszövetkezet Mih­ail Sztankov, a Dimitrov Tsz elnöke. 284 tehén számára építenek éj istállót a termelőszövetke­zetben. A teljesen gépesített tehenészetben egy gondozóra 28 jószág jut. taházat szétlőtte, ennek a fekete macskának a szeme irányította! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „ta­nulmányoztak”, nyilván abban a házban is megvan, ahová most sikerült hazatérnie. Beke az ablakhoz lépett s kitekintett a sötét kisvá­rosi utcára, a televízió-ernyő fényétől derengő ab­lakokra. — Ha tudnám, hogy melyik ház!.. . Zalay, reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettá­ra gyújtott. A három elhárító tiszt a város szállodájában lakott; bejelentő lapjuk szerint az Állami Könyvterjesztő Vállalat alkalmazottai voltak, s jövetelük célja a bol­tok ellenőrzése. Napközben viszont Násfán dolgoztak. A fekete macska látogatását követő reggelen csak Béke maradt a városban, munkatársai az első busszal útnak indultak Násfára. A MÁVAUT megállónál Béke még egyszer meghagyta nekik­ a napot kihallgatások­kal, a tisztektől szerzett adatok ellenőrzésével töltsék. A tíz katonáról fényképet is be kellett szerezniük. Az őrnagy első útja Hubert igazgatóhoz vezetett, aki azzal fogadta, hogy éppen a rendőrségre készült. — Eszerint megtudott valamit? — Csak annyit, hogy a gyerekek fecsegtek, s az eset híre már Pestre, a filmgyárba is eljutott valahogyan. Tegnap beállított egy rendező meg egy író, hogy anya­got gyűjtsenek, mert játékfilmet akarnak készíteni az ügyről. Kérték, hogy lefényképezhessék az osztályt, állítólag teljes hitelességre törekszenek. Az eredeti színhelyen forgatnának... (Folytatjuk) — 36 —

Next