Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
------ ---------- Szavazás Kína ENSZ-jogairól Az ENSZ-közgyűlésen csütörtökön este fejeződött be a Kínai Népköztársaság ENSZ- beli jogainak érvényesítésével kapcsolatos vita. Csütörtökön este ,Zákor Malik, a Szovjetunió ENSZ- képviselője azt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság helyét a világszervezetben a csangkaisekista klikk bitorolja, a kínai néppel szembeni kiáltó igazságtalanságnak és az ENSZ-alapokmány megsértésének nevezte. A vita zárónapján a Szovjetunió képviselőjén kívül a Mali Köztársaság, a Dél-jemeni Népköztársaság és Algéria képviselői is támogatták a népi Kína ENSZ-,jogainak érvényesítését és a csangkajsekista küldött, kiutasítását. Ausztrália, Thaiföld és Tajvan képviselője viszont a jelenlegi helyzet fenntartása mellett foglalt állást. A népi Kína mellett 51, ellene 49 ország szavazott. A KNK ENSZ-jogainak helyreállítására mégsem kerül sor, mert a küldöttségek többsége helyeselte azt az amerikai indítványt, hogy tekintsék „fontos ügynek", és így kétharmados többségre lett volna szükség. A szavazás eredményét percekig tartó viharos taps köszöntötte. Sok diplomata máris úgy vélekedik, ha ez az irányzat folytatódik, a Kínai Népköztársaság talán már jövőre, legkésőbb 1972-ben elfoglalhatja helyét a világszervezetben. A kínai képviseletről szóló idei vitát az jellemezte, hogy a határozati javaslatot ellenző országok, köztük az Egyesült Államok is, már nem annyira a népi Kína távoltartása mellett kardoskodtak, mint inkább azt kifogásolták, hogy a határozat Tajvant ki akarja rekeszteni az ENSZ-ből. Intézkedések a nők helyzetének javítására (Folytatás az első oldalról) A nőbizottság elnöke rámutatott, hogy a nők helyzetét elsősorban nem központi intézkedésekkel, hanem a helyi lehetőségek jobb kihasználásával lehet és kell javítani. Sokhelyütt máris példamutatóan segítik anyagilag és erkölcsileg a nagycsaládos anyákat gyermekeik iskoláztatásában, a lakásépítésben, s arra is van példa, hogy vállalatok egymással összefogva létesítsenek új bölcsődét, óvodát. A szakszervezet kezdeményezésére a bányászoknak az üzemek havonta 250 forint, ösztöndíjat folyósítanak gyermekeik középiskolai oktatásához, a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi részlegében 17 szülőnek fizettek ki eddig beiskolázási segélyt, hasonló segélyt kapnak az 1. számú AKÖV arra rászoruló dolgozói. A MEDOSZ kezdeményezésére egyes helyeken az eddigi 800 helyett 1200 négyszögöl illetményföldet kapnak a nagycsaládosok. Szövetkezeti lakás vásárlására, illetve lakásépítésre jelentős összegeket fizetett ki a Vörös Október Férfiruhagyár, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a Gyöngyösi Lakásépítő Vállalat pedig hat lakást épít fel ingyen leginkább rászoruló dolgozóinak. A kezdeti eredmények tehát biztatóak, s bár valamenyi jogos igényt máról holnapra nem lehet kielégíteni, a következő öt évben a szakszervezetek álláspontja szerint meg kell szüntetni a főbb aránytalanságokat, s lényegesen tovább kell javítani a nők helyzetét. A rövidesen sorra kerülő szakszervezeti választásokon valamennyi üzemi szb. mellett a nőbizottságok is megalakulnak, s közreműködnek abban, hogy a vállalati ötéves tervek és a kollektív szerződések kidolgozásakor érvényre jussanak a nők egyenjogúságát biztosító elvek. (MTI) HÍRLAP fi varsói szerződés új fejezetet nyit Bonni állásfoglalá»ok — Kömmétették a »»ermődé» »mérogét Willy Brandt kancellár pénteken délután rádió- és televízió beszédben méltatta a Varsóban parafált lengyel—nyugatnémet szerződés jelentőségét. A varsói szerződés — hangoztatta lezárja az európai történelem egy sötét fejezetét és új fejezetet nyit. A kancellár kérte az áttelepülteket, hogy „ne merüljenek keserűségbe, hanem pillantsanak a jövőbe. Sokat jelent, hogy a családoknak most reményük van családtagjaikkal egyesülni”. „Azért vagyok a szerződés mellett — folytatta a kancellár —, mert lerakja egy békés jövő alapjait. A nyugatnémetektől senki sem kér most, hogy áldozatot hozzannak. Ezt már régen meg kellett hozni, Hitler bűncselekményeinek következtében". A CDU nevében Börzei nyilatkozott: „Nagyon meszszemenő, fájdalmas és következményekkel járó határozatok" foglaltatnak a szerződésben — mondotta —. Mint a moszkvai szerződésnél — fűzte hozzá —, „itt sem ismerhetők fel ellenszolgáltatások". Bartel megismételte, hogy frakciója szerdán kezdi meg a lengyel—nyugatnémet szerződés megvitatását. Az Áttelepültek Szövetségének elnöksége ellenállásraszólította fel tagjait a szerződéssel szemben. A Szabaddemokrata Párt viszont hangoztatta: a szerződés szakítást jelent az illúziók politikájával, amelyet az NSZK túl sokáig folytatott. Az NSZK kormánya november 19-én azonos szövegű jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország kormányához. A jegyzékekben Bonn ismerteti az előző nap " parafált lengyel—nyugatnémet szerződés szövegét, és közli: a lengyel és a nyugatnémet kormány tárgyalásai során az NSZK kormánya kifejtette, hogy a varsói szerződés nem érinti és nem érintheti a négy nagyhatalom jogait, miként azok az, ismert szerződésekből és nevezményekből adódnak. Az NSZK kormánya azt is tudtára adta a lengyel kormánynak, hogy csak az NSZK nevében beszélhet. A három nyugati nagyhatalom vélasz jegyzékei tudomásul veszik Bonn közlését, és kijelentik: jóváhagyólag tudomásul veszik a lengyelnyugatnémet szerződés parafálását. Pénteken délután Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság november 18-án parafáit államközi szereződésének szövegét, amelyet kivonatosan iszmertetünk. A szerződő felek egybehangzóan megállapították, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i, potsdami értekezlet határozatának IX. fejezetében állapították meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét és kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására. A felett — az FDSZ alapokmányával összhangban — minden vitás kérdésüket békés eszközökkel fogják megoldani. Az európai és a nemzetközi biztonságot érintő kérdésekben pedig ugyanúgy, mint egymás közti kapcsolataikban, tartózkodni fognak az erővel való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától. A két ország további lépéseket tesz a kapcsolatok teljes normalizálása és sokoldalú fejlesztése érdekében, aminek szilárd alapja ez a szerződés. Egyetértenek abban, hogy gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális stb. együttműködésük kibővítése megfelel kölcsönös érdekeiknek. A szerződés népi érinti a két fél által korábban megkötött vagy igjuk vonatkozó két- vagy sikvldoldalú szerződéseket. Bruno Kreisky osztrák kancellár és Friedrich Peter, a Szabadságpárt vezetője a parlament küszöbönálló költségvetési vitájáról tárgyalt. A Szabadságpárt a Néppárttal szemben a mérleg nyelvét jelenti a szavazásnál. (Telefoto : F. ). Bombák Lisszabonban Három pokolgépes merénylet történt pénteken hajnalban a portugál fővárosban. Az egyik bomba Lisszabon szívében, az Egyesült Államok nagykövetségének közelében lévő amerikai kulturális központban robbant fel. A másik a biztonsági rendőrség egyik kiképzőközpontjában, a harmadik pedig a kikötőben pusztított. A hajnali négy órakor, szinte hajszálra egyszerre végrehajtott merényletek közül az egyik — a kiképzőközpontbeli — egy ember halálát okozta. Négy embert a pokolgép sebesített meg, amely az amerikai kulturális központban robbant■ A harmadik bombát a lisszaboni kikötői vasútállomás és a rakpart közé telepítették. Ott horgonyzott a Niassa nevű portugál gőzös, amely rendszeres forgalmat bonyolít le Lisszabon és az Afrika déli részén lévő portugál gyarmatok között. A környékbeliek elmondták, hogy a robbanás után géppuskasorozat ropogását hallották. A Holdjáró megkerült egy krátert A Lunahod—1 sikeresen folytatja a kutatási és a kísérleti program végrehajtását az Esők tengerének körzetében. Csütörtökön, magyar idő szerint 22 órakor újra felvették a kapcsolatot a holdjárművel. Ekkor a Holdjáró—1 a kapcsolatot fenntartó központ, rádiósugarainak hatókörében volt. Négy órán és 25 percen át a Holdjáró tudományos-műszaki kísérleteket hajtott végre, és előrehaladt a Hold felszínén. A kapcsolatfelvétel ideje alatt a Holdjáró—182 méter, hosszúságú utat tett meg. A Holdjáró manővereinek befejeztével 128 méter távolságra, van a Luna—17 leszálló fo-kozatától Röntgen-spektrométer se-1gítségével folytatták a Hold- felszín vegyi összetételének, meghatározását. Kísérleteket hajtottak végre a Hold-felszín mechanikai sajátossá- gainak kutatására és a Hold- járó—1 haladóképességének, meghatározására. Eközben, egy olyan műszert használ-' tak fel, amely képes behatol- ni a holdkőzetbe, és megmérték azokat az erőhatásokat, amelyek a Holdjáró futóművét érik. A Lunahod—1 fedélzetéről újabb Hold-tájképeket kaptak. A fényképeken jól láthatók azok a nyomok, amelyeket a Holdjáró hagyott maga után, valamint a felszín részletei és a Lunairodor konstrukciós elemei. A Holdjáró útvonalának szemmeltartását és értékelését szolgáló televíziós kamerák biztosították a szükséges információkat az egyenetlen felszínen való haladás megvalósítására. Egyes helyeken a felszín lejtésének mértéke elérte a 14 fokot. A Lunahodor útjába esett egy elég mély kráter, amelyet a földi irányítók segítségével sikeresen megkerült. A kapcsolatfelvétel idején nagymennyiségű telemetrikus információt kaptak. A szovjet lapok változatlanul vezető helyen foglalkoznak a Hold-kutatásban új korszakot nyitó Lunahoda 1 tevékenységével. Boriszov, a Trud tudományos munkatársa a Holdjáró „őstörténetét" egészíti ki újabb érdekes részletekkel. Mint megjegyzi, a „holdautó" kidolgozásában döntő szerepet játszott a Luna—9 Holdra szállása. Mindaddig nem lehetett bizonyossággal állítani, vajon a Hold talaja kibírjai-e az ember, illetve az önműködő űrállomás súlyát. A Luna—9 azonban „tiszta vizet öntött a pohárba”. Bebizonyosodott, hogy a Hold talaja jelentős megterhelés elviselésére képes. Szombat, 1970. november 7. Mozgásban az osztrák politika A LEGUTÓBBI HETEKBEN ismét mozgásba jött az osztrák külpolitika. A helyzet különlegessége ezúttal az, hogy nyugati szomszédunk külpolitikai problémáit a belső küzdelem kiéleződése is kísérte. A Bécs előtt álló külpolitikai döntés nem új: lényege a Közös Piachoz való viszony meghatározása. November közepén két másik semleges országgal (Svédország és Svájc) együtt Ausztria képviselői is megbeszéléseket kezdtek a Közös Piac brüsszeli központjával. Így a kapcsolatfelvétel új szakasszába lépett. A Közös Piac ügyetlen a Szovjetunió és a szocialista országok változatlanul azt az álláspontot képviselik, hogy az 1955-ös osztrák államszerződés és az örökös semlegesség vállalása kizárja Ausztria csatlakozását a nyugat-európai politikai integrációra is törekvő Közös Piachoz.. Az osztrák kormányok immár hagyományosan azt az álláspontot képviselik, hogy az ország semlegessége továbbra is a külpolitika sérthetetlen alapelve. Gazdasági alapon azonban elkerülhetetlennek tartják, hogy valamiféle szervezett kapcsolatba lépjenek a Közös Piaccal. A legutóbbi tárgyalásokon Kirchschläger osztrák külügyminiszter — ezeket az érveket megismételve — rámutatott, hogy 1969-ben az osztrák export 41 százaléka irányult a Közös Piacra, s az import 56 százaléka irányult onnan. A Közös Piac felé irányuló export aránya azonban az utóbbi tíz évben állandóan csökken, az onnan érkező import aránya Ausztria külkereskedelmében viszont szüntelenül nő. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az importszállítások tekintetében Ausztria egyre jobban függ a Közös Piactól, a Piac országaival szemben viszont egyre nagyobb a külkereskedelmi deficitje. Ausztriának tehát létérdeke — jelezte Kirchschläger —, hogy fokozza a Közös Piac országaiba irányuló kivitelét. Az OSZTRÁK POLITIKA természetesen nagyon jól érzékeli, hogy a gazdasági kényszer és a politikai kötelezettségek éles ellentétben állnak egymással. Ezért valamiféle kompromisszum kialakítására törekszik. A mostani brüsszeli tárgyalásokból az derül ki, hogy az osztrákok valamilyen „különleges kereskedelempolitikai autonómiát” igényelnek a Közös Piactól. Azt remélik, hogy ennek a segítségével részesülhetnek a Közös Piac előnyeiben anélkül, hogy meg kellene sérteniük vállalt politikai kötelezettségeiket, vagy nehezíteniük a szocialista országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Végleges megoldást egyelőre továbbra sem találtak. Az osztrák dilemma nem sokkal könnyebb a kör négyszögesítésénél. Kétségkívül ez ma Aveetria legnagyobb nemzeti és g gazdasági problémája. Ezt a nehéz feladatot a szociáldemokrata kisebbségi kormánynak kell megoldania, amelynek a parlamentben 81 mandátuma van az ellenzéki polgári-konzervatív néppárt 78 mandátumával szemben. A mérleg nyelve tehát a szélsőjobboldali és Bonn felé kacsingató „szabadságpárt” (FPÖ) a maga 6 mandátumával. Ez természetesen igen kényessé tesz minden belpolitikai döntést — különösen azokat, amelyek a semlegesség problémáját érintik. Még mielőtt a Közös Piacügyben Kreisky szociáldemokrata kormányának döntésre kellene jutnia Bécsben, néhány belpolitikai ütközetet is megvívnak az említett, kényes erőviszonyok között. AZ II.SO ÜTKÖZET: a költségvetés elfogadtatása. Miután ez nem hoz lényeges változásokat az előző kormány büdzséjéhez képest, a kormány minden bizonnyal megkapja az FPÖ támogatását és így sikerül majd viszszavernie a néppárt támadásait. A második és izgalmasabb csata: a választási reformjavaslat. A jelenlegi választási rendszer vitathatatlanul a konzervatív-polgári néppártnak kedvez, mert a paraszti választókerületekben kevesebb szavazat kell egy mandátumhoz, mint a városokban. A Kreisky-kormány által tervezett reform szerint egységesen 25 ezer szavazat kell majd egy mandátumhoz. Ez kétségkívül pozitív lépés és igazságosabbá teszi a választási rendszert.. Negatív vonása az úgynevezett 5 százalékos záradék bevezetése lenne, amelynek félreérthetetlenül kommunistaellenes éle van. Ezzel el akarják ütni az Osztrák Kommunista Pártot a parlamenti részvétel lehetőségétől és támogatóinak egy részét a szociáldemokrata választókhoz akarják sodorni. A csata kimenetele itt is azon múlik majd, hogy az FPÖ hogyan méri fel a maga lehetőségeit: támogatja-e Kreisky reformtervét, a kiváltságos helyzetüket elkeseredetten védelmező néppártiakkal szemben. Végül: a harmadik csatában a szociáldemokrata kormány előreláthatóan a legszélesebb tömegek egyetértésére számíthat. Ez az úgynevezett honvédelmi vita. Ennek lényege az, hogy a szociáldemokraták január 1-től kezdve kilencről hat hónapra akarják leszállítani a tényleges katonai szolgálati időt. Ebben a kérdésben Kreisky szemben áll a kis osztrák hadsereg konzervatív és reakciós tisztikarával , s nem véletlen, hogy a betegeskedő Freichsler hadügyminiszter helyett maga vettekezébe ideiglenesen a hadügyi tárca vezetését. Az említett, három belpolitikai párbaj kimenetele megmutatja majd, milyen tényleges erőt, milyen Hatalmi eszközt tart kezében Kreisky kancellár kormánya. — te — KongriBBmua előtt A legnagyobb osztály 2. A munka és a munkép rangja „A negyedik ötéves tervben az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe..." (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kongresszusi irányelveket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésein a járási, városi, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredményekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jóval kisebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult összefüggésekkel terhes kérdéscsoport ez. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött, az elmúlt években. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Változó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásrétegek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztályon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és a foglalkoztatottság változását is magában foglaló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési stem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült, elérni. A jövedelmek általános növekedése azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, könynyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. fi mérce: az érték A taggyűléseken erről elhangzott vélemények nem