Fejér Megyei Hírlap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

KetM, 1970. december l. Traktorai­ az élattenyésztis, i­növénytermésztfi Perkátai kezdeményezés — a kongresszus tiszteletére szítjuk a magunk ötéves ter­vét. Egy bizonyos: a terve­zett termelésemelkedést biz­tosítjuk. Sőt, annál többet is adunk. S mindezt úgy, hogy kíméljük az embert, s több gondot fordítunk a technikai színvonal emelésére. Ez egyébként valamennyiünk­ben nagy tetszést váltott ki: az emberekért kell mindent tennünk. Úgy cselekedni, hogy minden mozdulatunk az embert szolgálja. S hogy igazolja, mennyire érdekli a termelőszövetkezet tagjait a közösség ügye, az ország ügye, elmondta, hogy immár tizedik napja kong­resszusi műszakot tartanak a termelőszövetkezetben. Az öt szocialista brigád elindította a mozgalmat és ehhez szinte min­denki csatlakozott. A jelszó: ne nyugodjunk ad­dig, amíg egy hold szárítat­lan területünk is lesz. — Nem akartuk elhinni, amikor a jogosítvánnyal rendelkező, de más területen dolgozó emberek felkerestek bennünket és elmondták: vállalják az éjszaki műsza­kot! így jelentkezett munkára ifjú Fábián László és Tep­­szics Zoltán személygépkocsi­­vezető, Molnár István áruér­tékesítési előadó, Madai György, Tamás József, Osz­kár János, a szállító brigád tagjai. Aztán jött Tieger Já­nos, Szekeres József, Mészá­ros István és Balázs József gondozók, akik nappal ellát­ják a rájuk bízott jószágo­kat, éjszaka pedig a köröket róják a földeken. És traktor­ra ült Fülöp Ferenc szerelő, Szekeres András fogatos, Oláh László fogatos, ifjú Kraczmayer Pál, az építőbri­gád tagja, ifjú Sztankó Jó­zsef állattenyésztő, Völcsei Mihály növénytermesztő is. — Ők már dolgoznak is? — Csak így lehet biztosíta­ni, hogy húsz erőgép zúgjon, a perkátai határban — hang­zik az elnök válasza —. S hogy ne legyen baj az éjjeli órákban, a szakve­zetők közül ketten-ket­­ten mindig az emberek közül vannak, hogy a ké­rést teljesíthessék, ha va­lami gond, baj akad, azonnal intézkedhesse­nek. Kedves epizódot mondott el Magyar Lajos. A minap éjjel járt kint a határban, két emberrel — ifjú Kracz­mayer Pállal és ifjú Sztankó Józseffel — találkozott. — Hát maguk mit csinál­nak? — kérdezte. — Akklimatizálódunk, el­nök elvtárs. Pár nap múlva ráülünk a „szekérre”, kies­tünk kicsit a gyakorlatból, most szoktatjuk magunkat a géphez. A perkátai Magyar—Kínai Barátság Termelőszövetke­zetben december 5-ig vé­geznek minden munkával. A szép emberi példamutatás­­ eredményeként p.­t. A perkátai Magyar—Kínai Barátság Termelőszövetkezet földjein jól haladnak a dol­gok. A közös gazdaság el­nöke, — amint körüljárta a határt — ezt persze szinte mindennap megteszi —, s elégedetten szemlélte az em­berek tevékenységét. S ami­kor összegezték, mennyi munka van még hátra, ak­kor sem estek kétségbe. — Körülbelül ezerhá­romszáz holdon kell vé­gezni a mélyszántással és olyan négyszáz hold­nyi területen vár még tépésre a kukoricaszár. — Győzik emberrel, érö­vel, géppel? — Igen, öt orkán csak a szártépéssel foglalkozik, s vagy húszan szántanak, éj­szakai műszakban is. Tizen­nyolc gép pedig nappal a szállítással foglalkozik. — Biztosan tanulmányozta már a pártkongresszus anya­gát. Kérem elnök elvtárs, mondjon róla pár szót. — Én most a gazdaságról nem beszélek, hiszen más ké­ Nemcsak a jelentésért Számos vállalattól, üzem­ből jött jelentés az elmúlt két hétben, amelyben pár­tunk X. kongresszusának je­lentették, hogy vállalásaikat maradéktalanul teljesítették. A jelentések nagy részét közöltük, kis hányadának sajnos nem jutott már hely. De ha számba vehetnénk azt, ami úgy maradt ki lapunk­ból, hogy még csak nem is je­lentették ... Sem a kongresz­­szusnak, sem nekünk, sem üzemi főnökségünknek. Mert ő­i vannak többségben. Ők, brigádok, csoportok és egyé­nek, akik a munka kevésbé látványos feladatait vállalták, teljesítették. Ők, akikről mindig csak általánosan szó­lunk. Ha számba vehetnénk őket, milliós névsort állíthatnánk össze. Félreértés ne essék, nem kívánjuk elmarasztalni azo­kat, akik látványos sikereket értek el, s ezt jelentették !s Tudjuk, s velük együtt vall­juk, hogy ők sem csak a je­lentés kedvéért végeztek ki­magaslóan jó munkát, ők sem csak szerepelni akarta­k, ők is csak néhány százak ab­ból a millióból, akik nemcsak kongresszusokra és felszaba­dulási évfordulókra készül­nek, hanem éveken és évti­zedeken át végzett jó mun­kával, a „téglát­ téglára rak­va” gyakorlatát követve épí­tik jelennapjainkat, s jövőn­ket. Azt a társadalmi-gazda­sági rendet, amelyet szocia­lizmusnak nevezünk, s ame­lyet képtelenség lenne en­nél tömörebben, ennél köz­érthetőbben megfogalmazni. Járjuk a városokat, falva­kat. A megyét, az országot. Itt lakótelepek nőttek ki a földből, amott egy új gyár kéményéből szökik magasra az első füstgomolyag, má­sutt először csendül fel a gyermekkacaj az új óvodá­ban, bölcsődében. Megint másutt kilométerekkel nyúj­tózott tovább a gáz- vagy vízvezeték. Kis csoport köz­művezetéken hárítja el a hi­bát, a szövetkezetben a cipő­javítás idejét rövidítették le, s a postás panaszmentesen végezte dolgát... Ezernyi apró-nagy­­ ügy, amelyről nem írtak riportot, nem készítettek feljegyzést vagy jelentést a kongresszus­nak. S nevüket és fényképü­ket csak a bérjegyzékek és a személyi igazolványok vagy baráti csoportképek őrzik. Róluk kívánunk ma szólni, akik éppen úgy kovácsai minden nagy sikernek, mint az élretörők. Róluk kell szól­nunk, hiszen a szocializmust magasabb szinten építeni csak velük, s csak úgy lehet, ha továbbra is becsülettel végzik dolgukat. Ha a mese­beli országlépő csizmák illú­ziója helyett az apró lépések hétköznapi cipőit koptatva haladnak előre, s velük együtt haladnak országos dol­gaink, közös ügyünk, sor­sunk. Nemcsak a „statisztika” kedvéért, nemcsak azért említjük meg őket, mert utólag mi is akarunk „jelen­teni valamit róluk a kong­resszusnak”, hanem azért, mert pártunk X. kongresz­­szusa is róluk beszélt, ami­kor eredményeinket össze­gezte, feladatainkat meghatá­rozta. Róluk, a végrehajtó milliókról, akik hittel és be­csülettel végzik a rájuk bí­zott feladatokat ipari üze­mekben, mezőgazdaságban, hivatal­okban vagy éppen a kutatóintézetekben. Mert minden területnek megvan­nak a maga névtelenjei, s ez így jó. Úgy, hogy kimagasló sikerek „gépezetének” apró, de nélkülözhetetlen csavar­jait készítik töretlen szorga­lommal. Megint hétköznapok jön­nek. S a körvonalaiban és konkrétságában is hatalmas feladatok megoldása vala­mennyiünk ügye, mindany­­nyiunk feladata. S tudni és tudatosítani kell: a jövőben is minden általunk és értünk épül, szépül ebben az ország­ban. S a legszebb jelentés mindenkor az, amelyet egész népünk eredményeivel tesz le a párt és a kormány elé. — y — Hí apár f­él százalékot A fehérvári Vörösmarty Tsz­ber, az elmúlt napokban tartották a mezőgazdasági nagyüzemek keltetőgép-keze­lőinek szakmunkás vizsgáját — közölte szerkesztőségünk­kel Csuti Károly, az Állat­­tenyésztési Felügyelőség igazgatója. A tanfolyamon, amely egyéni továbbképzés­sel kezdődött, majd három­hetes bentlakásos techniku­mi felkészüléssel fejeződött be, most 24-en végeztek és szereztek szakképesítést. A szakemberek szerint, ha fel­­készültségükkel csupán 5 százalékot sikerült javítani a kel­és­i átlagon, akkor tízezer tojás után 200 élőcsirkével több igazolhatja a szakmun­kásképzés termékenyítő gya­korlatát. A keltetőgép-kezelők fe­hérvári első vizsgája egyéb­ként országosan is újszerű és rangos programja a kor­szerű mezőgazdasági isme­retszerzésnek. Több ötlettel, friss erővel Mohai Tibor a Könnyű­fémműben dolgozik, a gyár KISZ-bizottságának tagja. — Megragadott a Közpon­ti Bizottság beszámolójában az a rész, amelyben a KISZ megnövekedett feladatairól volt szó — mondotta. — Miben látja a feladato­­kat a Köfémben? — A lehetőségekhez mér­ten igyekeztünk eddig is jól dolgozni, de meggyőződésem, hogy ennél sokkal többet tu­dunk és kell elérnünk. KISZ- tagságunknak közel fele vi­dékről jár be, igen sok az ifjú mérnök, technikus az üzemben. Elég nagy a szá­muk a szakmunkás-tanulók­nak és a fizikai munkakör­ben dolgozó fiataloknak is. Ez a rétegződés nagy fel­adatokat ró a vezetőkre ás a tagokra is. A KISZ-tagság életkora 29—30 év, de bőven van teenager is. Ez nem ke­vésbé jelent problémát, fő­leg az üzemi alapszerveze­tekben, ahol mindegyikük­nek megfelelő programot kell nyújtani. — Hogyan lehetne meg­valósítani, hogy a KISZ még jobban betöltse szerepét, szí­vesen jöjjenek soraiba a Mu­tálok? — Rengeteg munkával, friss erejű aktív fiata­lok bevonásával, több öt­lettel eleget lehetne tenni annak, ami megfogalmazó­dott a kongresszuson is: „A KISZ-szel szemben megnö­vekedtek a társadalom, de egyben, az ifjúság igényei is”. HÍRLAP 3 Mottó: 1.Az államélet és a szocialista demok­rácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelé­sét, hatékonyságának fokozását jelenti.” (A Központi Bizottság beszámo­lójából a X. kongresszuson.) Pártunk X. kongresszusa ma még fel nem mérhető ösztönzést ad a szocialista demokrá­cia fejlődéséhez. A szocialista demokratizmus fejlődése és kiszélesítése a következő években is politikai életünk egyik központi törekvése lesz. Ezért méltán váltanak ki mély érdeklő­dést az ezzel összefüggő kérdések itthon is és külföldön is. Nem automatikusan alakul ki Valamikor úgy gondoltuk, hogy a szocialista demokrácia automatikusan alakul ki a gaz­dasági-társadalmi viszonyok megváltozásával, és a központi szervek irányvonalának minden szinten történő egyszerű megvalósításával. En­nek a feltételezésnek azonban az élet, a tör­ténelmi tapasztalat többszörösen is ellent mon­dott. A felszabadulás után és a szocializmus építésének első éveiben megteremtettük a szocialista demokrácia gazdasági és társadal­mi alapjait, egyes politikai és szervezeti for­máit, kereteit. Aztán az élet minden területé­re kiható hibák és mulasztások miatt egy idő­ben visszaszorult, csökkent, öncélúvá és for­málissá vált társadalmi-politikai életünk de­mokratizmusa. Mindez máig befolyásolja a demokratizmus fejlesztésére irányuló erőfe­szítéseket, bár ma már egyáltalán nem a köz­ponti irányítás részéről, hanem inkább a tö­megek negatív tapasztalatai és a káros, kon­zervatív megrögzöttségek miatt. A szocialista demokrácia fejlesztése egy­aránt igényli a gazdasági-társadalmi alapokat, a szubjektivizmustól mentes politikai irányí­tást, a demokratikus formákat, módszereket, eszközöket az élet minden szintjén és terü­letén. A lehetőségeket jó részben már bizto­sítottuk, vagy biztosításuk folyamatban van. Legalább ennek színvonalára kell felemelnünk az elkövetkezendő időszakban a szándékot és valamennyiünk készségét is a demokratizmus alkalmazására. Ehhez meg kell birkóznunk a távolabbi múlt hagyatékával és hiányaival is. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyeknek egyik legrosszabb hagyománya a demokrácia hiánya. Népünknek — egy rövid történelmi időszakot, az 1918—19-es forradalmak hónapjait kivéve — nincsenek demokratikus hagyományai, ta­pasztalatai. Múltunkat a végletes ellentmondá­sok, egyenlőtlenségek jelentik a gazdaságban, a vagyoni helyzetben, az emberi és politikai jogok gyakorlásában, a társadalmi érintkezés­ben és kulturális tekintetben egyaránt. A gyö­kereket illetően máig is ide vezethetők vissza társadalmi életünk olyan fogyatékosságai, mint az egyéni érdekek hangsúlyozott érvé­nyesítésére való törekvés, a cím- és a rang­kórság, a bizalmatlanság egymás és az állami szervek iránt, a politikától és a politikai fóru­moktól való idegenkedés. Ezek ma már egyál­talán nem jellemzőek társadalmi életünkre, de jelen vannak, időnként felerősödnek és kor­látozzák a demokratizmus szélesebb körű ki­bontakozását és hatékonyságát. Nevelni is kell! Ezért aztán a szocialista demokrácia fej­lesztése nagymértékben nevelés kérdése is. Népünk most már rendelkezik azokkal a tör­ténelmi-politikai tapasztalatokkal, amelyek a tömegek szerepének, aktivitásának jelentősé­géről tanúskodnak. Feladatunk, hogy minden egyes embert ráébresszük személyes felelőssé­gére, részesedésének jelentőségére a társada­lom átalakító munkában. Ez elsősorban a po­litikai munkával és a vezetés eszközeivel va­lósítható meg. Tisztáznunk kell jó néhány félreértést és előítéletet a szocialista demok­ráciával kapcsolatban. Nem lehet a szocialis­ta demokrácia fejlesztésére irányuló törekvést csak egyszerűen valamiféle központi direktí­vának, taktikai fogásnak tekinteni. Ez a párt és a szocialista kormányzat politikájának lé­nyeges és tartós elve, törekvése.­ Pártunk nemcsak ösztönöz a demokrácia to­vábbfejlesztése érdekében teendő lépéseket, hanem kezdeményez és példát is mutat e te­kintetben. Mindenekelőtt a párton belüli de­mokrácia kiszélesítésével és tökéletesítésével de azáltal is, hogy fontos és országos jelentő­ségű politikai döntések előkészítésébe és ki­alakításába a párttagok és a pártonkívüliek tömegeit vonja be, mint például legutóbb a X. kongresszus irányelveinek vitájába is. A párt­­szerű keretek között folyó vita, eszmecsere, a párttagok véleménynyilvánítási joga, a párton belüli kritika a pártélet szerves­­részévé, a pártegység döntő mozzanatává vált. A párt kezdeményezésére születtek meg az állami élet további demokratizálását célzó döntések is. A kommunisták kötelessége elsősorban, hogy a demokratizmust minden területen fej­lesszék. Nekünk kell elsősorban tartalommal megtölteni a demokrácia kereteit, akár ta­nácstagi beszámolóról, termelési tanácskozás­ról, részközgyűlésről, vagy bármiféle önkor­mányzati fórumról van szó. Nekünk kell ke­­r­esnünk, alkalmaznunk a demokratizmus újabb lehetőségeit, további eszközeit is. Erre buzdít bennünket pártunk X. kongresszusa is. Érdekeltté tenni az embereket Természetesen a szocialista demokratizmus fejlesztése egyáltalán nem a központi szervek, az országos politika dolga egyedül. A jó hatá­rozatok, a helyes irányvonal e tekintetben is döntő, de csak akkor válik valósággá, ha al­kalmazásáért „lent” is megteszünk mindent. Az emberek többsége elsősorban mindennapi életében, közvetlen környezetében érzékeli és alkalmazza a demokráciát. Ha meghallgatják és meg is fontolják véleményét, legyen szó a termelés feladatairól, az állami szervek mun­kájáról, a lakóterület ügyeiről, vagy bármi másról. Ha ésszerű javaslatait elfogadják, ké­réseit figyelembe veszik, tehát ha valamilyen formában érdekeltté teszik egy adott kérdés vagy feladat megoldásában, akkor ha mun­káját elismerik vagy irreális igényeire, javas­lataira érvekkel, meggyőző felvilágosítással válaszolnak.­­ A szocialista demokrácia lényeges eleme és egyik alapvető célja a dolgozók bevonása a közügyek, voltaképpen a saját ügyeik intézé­sébe. Ez nem megy az emberek érdekeltségé­nek figyelembe vétele nélkül. Érdekeltté ten­ni az embereket, a dolgozókat ezeknek az ügyeknek az intézésében — ez a szocialista demokratizmus egyik alapkövetelménye, ha tetszik politikai művészete is. Természetesen itt is vannak félreértések, vannak előítéletek. Nemcsak anyagi jellegű érdekek Gyakran halljuk, hogy mindez elsősorban anyagiak kérdése, az anyagi érdekeltség szem­pontja dominál az emberek aktivitásában. Ez pedig vagy kívül esik a demokrácia fogalmán, vagy a szocialista demokrácia ellen hat. Hi­szen az anyagi érdekeltség érvényesítése, az erre célzott életszemlélet és az ide fordított energiák az egyéni ambíciókat erősítik, a kö­zösségi kapcsolatok gyengülését eredménye­zik. Vannak ilyen jelenségek. Helyenként és időnként annyira megerősödnek, hogy már tendenciának véljük. De hát mélyebbre kell ásnunk a jelenségek mögé, a kérdések lénye­gét is meg kell ismernünk. Ez esetben elsősor­ban azt, hogy az érdekek nemcsak anyagi jel­legűek, az emberek közösségi kapcsolatai, a társadalom anyagi élete nemcsak anyagi ér­dekeltségekre épül. Ha ezt szembeállítjuk az érdek többi, erkölcsi, politikai formájával, vagy ha az anyagi érdeket eleve közösségelle­nes tényezőnek fogjuk fel, vakvágányra jut­hatunk. De az is igaz, hogy az emberek többsége, a dolgozók nagy része anyagi érdekeit a kol­lektíva által végzett közös munkában találja meg, annak eredményeiből elégíti ki. Szoci­alista értelmezésben az egyéni törekvéseknek mindig a közösség érdekeinek megvalósításá­ra is kell irányulniuk, így találkozik az egyé­ni érdek a közérdekkel, ilyen értelemben az anyagi érdekeltség közösségalakító tényező is lehet. Ezt az oldalát, hatását kell fejleszte­nünk, miközben az érdekeltség erkölcsi­ és egyéb összetevőit is hasznosítjuk. A közösség kárára, a szocialista elvek ro­­­vására érvényesített anyagi érdekeltség, gaz­dagodás gyengítheti a demokrácia fejleszté­sére irányuló erőfeszítéseket. Ezeket viszont a korábbinál jóval erélyesebben kell lelep­leznünk és elutasítanunk a demokratizmus eszközeivel és érdekében is nem utolsó sor­ban. A társadalmi és az egyéni összhangja De van itt más probléma is. A szocialista demokrácia elsődleges célja az alkotó ener­giák felszabadítása és kiaknázása az egész társadalom érdekében, a dolgozók aktivitásá­nak fejlesztése egyéni és társadalmi méretek­ben. Végeredményben olyan társadalom fel­építése érdekében, amely nemcsak az embe­rek politikai, de gazdasági egyenlőségét is biztosítja. Ma már tudjuk, hogy a gazdasági egyenlőség megvalósítása nem megy egy csa­­pásra. A termelt javak egyenlő elosztása a jelenlegi helyzetben, nem hatna az alkotó erők, az egyéni képességek legjobb kiaknázá­sára. Jelenleg csak a végzett munka alapján, a munkamegosztásban elfoglalt hely és fele­lősség arányában oszthatjuk el a megtermelt javakat. Ez viszont pillanatnyilag nem az em­berek gazdasági egyenlőségére, ellenkezőleg a különbségek átmeneti növekedésére hat. Ezt az ellentmondást vállalnunk, viselnünk kell a későbbi, a minden dolgozóra kiterjedő gazda­sági egyenlőség érdekében. Ez a tény, ha he­lyesen értékeljük és a gazdasági differenciá­lódás nem párosul negatív politikai következ­ményekkel, társadalomellenes magatartással, a szocialista erkölcs szabályainak megsértésé­vel, akkor nem hat a szocialista demokrácia ellenében, sőt ellenkezőleg, erősítheti azt. Sen­ki nem felejtheti el, hogy munkája ellenér­tékét a társadalom szolgáltatja, munkáját a közösség honorálja, a tehetség és az alkotó­erő funkciója a nép szolgálata. A mindennapi munkában ezért e­gyaránt ha­tározottan kü­zdenünk kell a dolgozók lebe­csülése ellen, az újsütetű úrhatnámmá­ssal szemben, a hatalommal való mindenfajta visszaélés és a magántulajdonosi szemlélet ellen. Ugyanennyire szembe kell szállni azok­kal a nézetekkel, magatartási jelenségekkel szemben, amelyek kétségbe vonják a­­temok-­ ratizmus lehetőségét, vagy lebecsülik minden­napi életünk demokratizmusának tényeit és fejlődési lehetőségeit. Ezek a jelenségek gyen­gítik a tömegek aktivitását, fékezik a szocia­lista demokratizmus kiszélesedését,­­korlátoz­zák a szocialista társadalomban rejlő ítalé­­kok jobb kiaknázását. Ezekben az esetekben a „hely szelleme”, tehát a kisebb-nagyobb kö­zösségek életében érvényesülő légkör, vagy gyakorlat nagy politikai törekvésünkkel kerül ellentétbe és torzulást eredményezhet a párt politikájának helyes értelmezésében és végre­hajtásában. Ami pedig a szocialista demok­rácia fejlődésének legfőbb feltétele „fent” is és „lent” is. Strasszer György A szocialista demokrácia fejlesztése közügy

Next