Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Pótjelölés Ráchegyen Marx születésnapján Táncosokkal Indiában Közönség "Szavazatot kérünk! RrN—999 A' A­z ünnepélyes zászlófelvo­­** nással ma megkezdőd­nek a megyeszékhelyen az Alba Regia napok. A címben szereplő három be­tű egyáltalán nem rejtvény: az Alba Regia napok rövidítése. Nem okoz különösebb gondot a 999 megfejtése sem. Az idén ünnepli a város megalakulásá­nak 999. évfordulóját. Ez azt is jelenti, hogy az ez évi rendez­vények a millenniumi - az ezer­éves - évforduló előkészületei is. Az ősi város, amely alakulása idején az ország központja, majd később a megye centru­ma lett, küzdelmes múltra te­kint vissza. Tanúja volt külön­féle csatározásoknak, s ez ab­ban is kifejeződik, hogy renge­teg keresni valója, teendője van napjainkban is a régészek­nek. Alba Regia, Székesfehérvár, a történelem során többször is mérhetetlen szenvedésnek volt kitéve, pusztította ezt a várost — urain kívül — a török és la­banc, és a második világhábo­rúban is nagy kárt szenvedett. A háború rombolásai követ­keztében e város lakói szomo­rúbb örökséget vettek át, mint hazánk más települései. A szé­kesfehérvári személy- és teher­pályaudvar teljesen megsemmi­sült. Tönkrementek és igen sú­lyosan megkárosultak a mai ipari üzemek elődei, a város 142 középületéből és nagyobb gyárépületéből 21 megsemmi­sült, 34 pedig súlyosan megsé­­rült. A bombázások és egyéb háborús események következté­ben súlyos veszteség érte a la­kóépületeket is: 5712 lakás, a város lakásainak 40 százaléka elpusztult, vagy erősen megron­gálódott. Akkora kár sohasem érte a várost, mint éppen a második világháborúban, de akkora le­hetőség sem nyílott még előt­te, a történelemben, mint azok­ban a márciusi napokban, ami­kor a szovjet csapatok e vidék­ről is kiűzték a fasisztákat. Múltjának voltak kegyetlen, keserű epizódjai. Maga a város azonban többszöri újjászületé­sével együtt szimbolizálja a ma­gyar nép történelmét, azt a harcot, amely népünknek kiju­tott és amelynek eredménye­ként új élet született magyar földön, ezen a vidéken is. Az egykori paraszt- és hivatalnok­­városból fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező ipari várossá lett Székesfehérvár, s az ország leg­gyorsabban gyarapodó ipari centrumai között tartják szá­mon, mint a megyét, melynek régi központja. Az Alba Regia napok rendez­­mény­sorozatain immáron n­yol­­cadszor tárgyalnak a múltról, de egyre erőteljesebb e prog­ramban a jelen értékeinek fel­mérése és a jövő feladataink kutatása. A város születésének 999. évé­ben közel ezeréves múltat ösz­­szegeznek az Alba Regia napok s ebből azt a 26-ot, amelyek a város népünk történetében a legtöbbet jelentik, hiszen a sza­bad alkotás, a szocialista épí­tés több mint negyedszázadát fogják össze és biztos alapját képezik eljövendő ezer eszten­dőknek. S­zékesfehérvár műemlé­keivel együtt megőrizte múltjából az előremutatót és a szocialista alkotók lendületé­vel, tettrekészségével fejlesztet­te a régi városcentrum köré az új várost, s formálja azt még szebbé, még erőteljesebbé. Az Alba Regia napok rendez­vényei együtt szolgálják a múlt megismertetését, s a jövendő céltudatosabb formálását, B. B. Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Gáspár Sándor ismertette a SZOT beszámolóját Az Építőik Székké zártaik kongresszusi termében ked­den reggel kilenc órakor megkezdődött a magyar szak­szervezetek XXII. kongresz­­szusa. Három és fél millió szervezett dolgozó képvisele­tében mintegy hétszáz kül­dött vitatja meg az elmúlt négy év sikereit, gondjait, a fejlődés gyorsításának, az é­let- és munkakörülmények javításának módjait. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyi­totta meg. Javaslatára meg­választották az elnökséget, amelyben helyet foglalt Lo­soncai Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Fock Jenő, a Miniszter­tanács elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Nyers Re­zső, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP KB tátikára. Az elnökségbe bevá­lasztották a termelés számos ismert élenjáró dolgozóját, a társadalmi munkában kitűnt aktivistákat, a társadalmi szervezetek képviselőit, s a külföldi delegációk vezetőit. Az elnök javasolta, hogy a vitát az írásos és szóbeli be­számolókról, a határozati ja­vaslat tervezetéről és az alap­szabály módosításáról együt­tesen tartsák meg. A kong­resszus a javaslatot is egy­hangúlag elfogadta. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára emelkedett szólásra, aki a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának szó­beli beszámolóját mondot­ta el. Tisztelt Kongresszus! A szakszervezeti választá­sokon, az országgyűlési és ta­nácsi választásokon, gyűlések tízezrein, mint tükörben lát­hatóak, érezhetők voltak az elmúlt évek nagy politikai és gazdasági változásai. Gyűlések ezrein a dolgo­zók, az egész magyar nép is­mét egyetértését és bizalmát fejezte ki pártunk politikája iránt. E nagy beszélgetéseken mérlegre kerül­tek politikánk elvei, céljai és megvalósulá­suk eredményei. A tagság számos olyan ész­revételt és sok olyan javas­latot tett reálisan értékelve, de ugyanakkor kritizálva is munkánkat — amelyekre kö­telességünk odafigyelni és megoldásukon fáradozni. A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb be­töltése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felis­merés — és ez az MSZMP történetei érdeme,­­ hogy a szakszervezeteknek nem­csak az a feladatuk, hogy a forradalmi munkáspárt poli­tikáját közvetítsék, a dolgo­zó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvően részt vegye­nek a politika alakításában. Ennek a politikának az ér­vényesítése növelte a szak­­szervezetek tekintélyét, sze­repét a közéletben. Szocialista körülmények között a szakszervezeti mun­ka bonyolultsága, sok ellent­mondása és gyakorlati ne­hézsége abból adódik, hogy mindenkor egyaránt figye­lembe kell venni a társadal­mi, a réteg- és nem kevésbé az egyéni érdeket is. A szocialista társadalom­ban eiellethetetllen ellent­mondások nincsenek, de ter­mészetesen léteznek és kelet­kezhetnek kisebb-nagyobb érdekellentétek, összegyeztet­­hető, feloldható ellentmon­dások. A szakszervezeteik társa­dalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve feloldjuk a szocia­liizmus­ban is létező és mindig új formában je­lentkező ellentmondásokat, érdekellentéteket. A párt, az állam és a szakszervezetek között kialakult társadalmi munkamegosztás intézménye­sen szolgálja a különböző érdekek képviseletének, egyeztetésének, az ütközések megoldásának útját, mód­ját is. Tisztelt Kongresszus! A részvétel a­z életszínvonal­­politika fejlesztéseiben és megvalósításában, nagy fele­lősséggel jár. A szakszerve­zeteknek jól kel ismerniök a lakosság minden rétegének, csoportjának helyzetét, a gaz­dasági szabályozó rendszer (Folytatás a 2. oldalon) Gáspár Sándor a szónoki emelvényen ASSZONY A SÍNEK KÖZÖTT Forgalmi szolgálattevő vagyok. Magyarul: forga­lomirányító. Levelezőn végeztem el Móron a gimnáziumot. Járt velünk egy vasutas bácsi, sokat mesélt a munkájá­ról, a vasútról. Az az igaz­ság, hogy amíg a pályára nem léptem, kétszer utaz­tam vonaton. Sokan vol­tunk gyerekek, keveset utaztunk. Idegen volt, mesz­­sze volt tőlem a vasút, a vonatok. Most annál köze­lebb kerültem ehhez a vi­lághoz. Balinkán töltöttem a gya­korló időt. Bodajkra, önálló munkakörbe 1969-ben ke­rültem. Tizenkét óra szol­gálat, 24 szabad. Nappali és éjszakai szolgálat. Vonatok, emberek, munkatársak. Műszakváltáskor ellenőr­zöm az állomást. Biztosítva vannak-e a kocsik a meg­­futamodás ellen, helyükön vannak-e az alátétfák? (Ezek rögzítik a vagonokat, ha lejtős a pálya). Naponta körülbelül harminc vonat irányítása, mehetnek-e a a szerelmények, vagy sem. Engedélyt kérni, ellenőriz­ni. Jól állnak-e a váltók, a váltókezelők teljesítették , az utasításokat, vagy sem. Ismerni a telefonkezelést, a morse-jeleket. Segédtiszti iskolára kellett menne .­ Forgalmi vizsgát tettem, majd az önállósítót. Min­denhez érteni kellett, leg­alább egy kicsit. Húsz éves voltam, amikor mindebbe belecsöppentem. Érdekes volt, önálló vol­tam. Szerettem, amit csi­nálnom kellett. Sokan fia­talnak tartottak e munkára. Egyszer-kétszer volt is né­zeteltérésem a fiatalságom miatt. Idősebb mozdonyve­zetők, váltókezelők néztek ferdén rám, és mégis a „kis csitri” mondta meg, mit kell csinálni. Azután az utazók, a megjegyzések. Meg kellett tanulni elen­gedni a fülem mellett a bántó, csúfolódó szavakat. Úgy érzem, lenézik ezt a szakmát. Vasutasruha, sapka, menesztő tárcsa. Nem tudják, hogy itt is dolgozni kell, figyelni, össz­pontosítani, gondolkodni. Ha tudnák a kívülállók mindezt, másként ítélnének. De engem ez a vélemény sem zavar. A tanulás után férjhez mentem. Czum Lászlónénak hívnak és a férjem is for­galomirányító. Jó, hogy ugyanaz a foglalkozásunk, sokat beszélgetünk a mun­káról, a benti gondokról, segítünk­­ is egymásnak. Most, mivel babát várok, itt dolgozom a székesfehér­vári csomóponton. Itt is jó, mert nem elsősorban Bo­­dajkot szeretem, hanem azt, amivel foglalkozom. — esik —■ ■ '•|Wia g*»» I I» |f"% §4 Jf r* I'TM” 1 VILÁG PROLETÁRJAI h htt­ MtUYhs — . Szerda, _____ -w iff* A 1971. május 5. XXVII. évfolyam, B W 104. szám BBPBBBBBBBBBBMBBBP®#Hffisfei:.—— ------------- ,_|------------' "----------------’ 1 Ára: 80 fillér AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Schumann Moszkvába érkezett A szovjet kormány vendé­geként kedden hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Maurice Schumann francia külügyminiszter. A Seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Szemjon Kozirev külügyminiszter­helyettes fogadta a francia vendéget. Moszkvai diplomáciai kö­rökben nagy fontosságúnak értékelik Maurice Schumann négynapos szovjetunióbeli hivatalos látogatását. Tavaly ősz óta a moszkvai francia és a párizsi szovjet nagykövet több ízben folyta­tott beszélgetést a fogadó or­szág vezető személyiségeivel. A szovjet fővárosban bizo­nyosra veszik, hogy a francia külügyminiszter látogatása hozzá fog járulni a hagyomá­nyosan jó szovjet—francia kétoldalú együttműködés to­vábbfejlesztéséhez. Ami a szovjet—francia külügyminiszteri találkozó nemzetközi kérdéseit illeti, a két nagyhatalom képviselői az egész világhelyzetet átte­kintve különös fi­gyelmet szentelnek majd a közel-ke­leti, az indokínai, az európai, a nyugat-berlini és teás fon­tos témaköröknek. . Idegenek­nek belépni — szabad! Az első székesfehérvári vasúti napok A Közlekedéstudományi Egyesület székesfehérvári csoportja az Al­ba Regia na­pok eseménysorozatához csat­lakozva, az országban is el­sőként vasúti napokat rendez, amelynek célja, hogy a szak­mai ismeretbővítésen túl az érdeklődő közönségigel is megismertesse a vasút — számukra máskülönben tilos területet jelentő — üzemme­netét. Keddtől kezdve tehát kép­letesen a következő felirat várja a székesfehérvári vas­úti csomópontra látogatókat: Idegeneknek belépni — sza­bad! Erről szólt az esemény­­sorozat megnyitóján tegnap Mezei István, a csomóponti vontatási főnökség vezetője, a KTE helyi szervezetének titkára, s arról, hogy a cso­mópont vezetőinek és a tudo­mányos egyesület tagjainak a célja röviden így fogalmaz­ható meg: szeretnék a fejlő­dés dokumentációjaként hasz­nosítaná a csomópont terüle­tét, annak létesítményeit és berendezéseit, valamint sze­retnék, ha megyeszékhely fiatalsága a szó szoros értel­mében kézzel fogható való­ságként ismerkedne meg ezen a héten a vasúti beren­dezésekkel. Ez tehát egy ki­csit pályaválasztási tanács­adást is jelenthet az általános és középiskolások számára. A kedd délelőtti megnyitón bevezető előadást tartott Tóth János, a MÁV Budapesti Vasúti Igazgatóságának veze­tője, s a MÁV székesfehér­vári csomópontjának jelentő­ségéről adott átfogó képet, úgy is, mint relatíve önálló egységről, valamint az igaz­gatóság egészén belül elfog­lalt helyzetéről és jelentősé­géről. A vasútigazgatóság vezető­je többek között elmondta, hogy 1971-től lényeges fej­lesztést nem terveznek sem a személy- sem a teherszállí­tás mennyiségi növelésére. Annál többet kívánnak for­dítani a személy- és teher­szállítás kulturáltságának, il­letve korszerűségének fel­­fejlesztésére. Csak egyetlen fontos elhatározást a sok fel­sorolt és tervezett intézke­désből: a negyedik ötéves terv végére a főváros pálya­udvaraira nem futhat be gőz­­mozdony. Ez az intézkedés azonban nemcsak a fővárost érinti, hanem Székesfehér­várt is. Ezt azonban már Kozáry László főtanácsos, a székesfehérvári vasúti cso­mópont vezetőjének az Alba Regia napok hangulatához igen szépen alkalmazkodó előadásából tudtuk meg. A tervidőszak végére a székes­­fehérvári vontatási főnökség gőzmozdonyai is nyugdíjba mennek, helyüket a Diesel­­mozdonyok veszik át. Ezzel együtt a vontatási főnökség feladatai is jelentősen bővül­nek, ugyanis területi karban­tartási és javítási feladatokat a csomóponti Diesel-üzem fogja ellátni. Kozáry László előadásából azt is megtudtuk, hogy a szé­kesfehérvári csomóponton naponta mintegy ezer vagon fehérárut rendeznek, s ugyan­ennyi teherkocsit bocsát át, rendezés nélkül, a pályaud­var naponta. Emellett csúcs­forgalomban 120 vonatpár biztonságos és menetrendsze­rű közlekedését is biztosítják a vasúti csomópont dolgozói. A délelőtti előadások után a magyar vasút felszabadu­lás utáni fejlődéséről, s a közlekedés fejlődéséről mu­tattak be színes filmeket, majd a megnyitó közönsége megtekintette a közlekedési dolgozók művelődési házá­ban rendezett fényképes ki­állítást, valamint a pályaud­varon levő vasúti járműkiál­lítást. A rendezvényeket má­tól tekinthetik meg az érdek­lődők. Reggel 8-tól naponta és óránként filmvetítéseket, reg­gel 8-tól 16 óráig a járműki­­­állítást, s csoportos látogatók szakemberek kíséretében a vasút máskor zárt létesítmé­nyeivel ismerkedhetnek meg péntek délutánig. — ky —

Next