Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Szerda, 1971. május 5. Angol cégek a BNV-n Több mint negyven angol cég mutatja be áruit az idei Budapesti Nemzetközi Vásá­ron: többségük a brit nem­zeti pavilonban, míg néhány vállalat szakosított kiállítá­son jelentkezik. Az MTI munkatársának J. E. Reeve, Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének kereske­delmi ügyekkel foglalkozó első titkára elmondotta, hogy a kiállító cégek olyan termé­keket hoznak, amelyek ex­portja a magyar ágazatok fejlesztési irányaival össz­hangom van, s amelyek az ipari-műszaki kooperációk­nál számításba jöhetnek. A gépgyártás és a műszeripar számos ága képviselteti ma­gát, az angol pavilonban a magyar szakemberek tanul­mányozhatják az új típusú autódarukat, emelőgépeket, rakodógépeket, megismerked­hetnek az autóipar, a mező­­gazdaság és a hajóipar szá­mára szerkesztett új Diesel­­motorokkal, a gépiparban és a bányászatban használatos gyémánt-szerszámokkal. Pótjelölés a Ráchegyen A 91-es székesfehérvári körzetben április 25-én nem dőlt el, ki képviselje a lakos­ságot a városi tanácsban. A három jelölt —Horváth Ist­ván, Pinke István a Köfém, Takács József, a Járműjaví­tó munkása — kerültek a listára. Közülük egyik sem kapta meg a szükséges sza­vazatszámot. Ezért kellett a hét első napján újabb jelölő­­gyűlést tartani. Az esős idő dacára összejöttek az embe­rek, legalábbis a­zok, akik­nek fáj a lakóterület mosto­­hasága. Ezért hangoztatták többen is, hogy ajrvi­hegyiek, a városfejlesztés forintjaiból nem kaptunk semmit az el­múlt ciklusban. Pedig szük­ség volna jó ivóvízre, játszó­térre, járdára és másra is.” — Nehogy félreértés le­gyen, nekem egyik jelölt el­len sincs kifogásom. Ismerem őket. De mi­ annak akarunk bizalmat szavazni, ak­i való­ban képviseli érdekeinket, ugyanaz fáj, ami nekünk, hegyieknek. Olyan tanács­tagot szeretnénk, aki a Rác­hegyen lakik — indokolta mondanivalóját Hajba István. Aztán Csordás Péter kért szót. A peremkerület sajátos gondjairól szólt Kifogásolta az Adonyi úti élelmiszerbolt nyitvatartási idejét (kora délután lehúzzák a rolót), meg azt is, hogy huzamosabb ideig „betegség miatt zárva” tartják. Azzal folytatta, hogy a tanácstagnak ilyen dolgok intézését is vállalnia kell. — Itt van miért talpalna a társadalmi munkásnak, a közéleti embernek — adták az útszavalót többet. Sok jelölőgyűlésen részt vettem, hallgattam a lakóte­rület fejlesztését, a közéleti pezsgést szolgáló vitát, de ez az esti beszélgetés mindegyi­ket felülmúlta. Nagy felelős­séggel és hozzáértéssel szól­tak közös dolgainkról, a vá­ros ügyéről, a lakóhely prob­lémáiról. Róka István pél­dául olyan hozzáértéssel ma­gyarázta lakótársainak a ta­nácstag szerepét, helyét a tes­tületben, hogy annál ponto­sabban nehezem lehetne ezt bemutatni. — Nemcsak a mi utcánk érdekeit kell képviselnie, ha­nem az is teendőihez tarto­zik, hogy ismerje a város egészét és tudja, milyen la­kóterületének a helye, szere­pe ezen belül — mondotta. És amikor szavazásra ke­rült a sor, Horváth István mellett döntöttek. A volt if­júsági vezető, a Köfém asz­talosa szót kért. — Pinke Pista jó barátom. Ő volt eddig a körzet tanács­tagja. Közéleti ember is. Hogy mégis én kerülöik a lis­tára, ez azt jelenti, bíznak bennem. Bizonyára nem lesz könnyű feladatom, de meg­próbálom kijárni, hogy vi­zünk legyen. Május 9-én, vasárnap a pótválasztás napján ismét munkában lesznek az aktí­vák. Várják a több mint fél­ezer választót, akik pótvá­­lasztással indítják útjára ta­nácstagjukat. Németh Erzsébet Munkásemberek Kalmárék A múlt napokban adták át a megyei épí­tőknek a Minisz­tertanács és a SZOT Elnök­sége vörös vándorzásalaját, és a Szocialista Munka Vállalata kitüntetést. Az ünnepségen jutalmazták és adták át a diísszoklevelet és jelvényt an­nak a 175 kollektívának is, akik elnyerték a szocialista címet. A már nagy hagyományok­kal rendelkező Balogh, Em­­perger, Gugolya és Kecskés kőműves-brigádok neve mel­lé új nevek kerültek a leg­jobbak listájára: Kalmár Jó­zsef asztalos és Jelena István lakatos brigádja is feliratko­zott az aranykoszorúsok kö­zé. A központi telep mindenna­pos zajos életét éli. A sívító szalagfűrészek nesze elől az üzemvezetői irodában kere­sünk egy kis csendet, hogy el­beszélgessünk Kalmár József brigádvezetővel, Cs. Horváth Józ­sef és Kulifai Ferenc asz­talosokkal. A brigád életét bemutató naplót lapozgatjuk. „Megint elnyertük a címet!” — villanak össze a tekintetek és a lapozgatás ürügyén szin­te napról napra újra élik, amit vállaltak és megtettek. Az asztal­ esősem nem tarto­zik a „látványos” munkaterü­letek közé. Róluk nagyon rit­kán írnak, beszélnek. Pedig munkájuk nélkül a látványos magasbatörés, ami az építő­ket jellemzi, hiányos lenne. Az é­gbeemelkedő falakhoz, a tízszintes házakhoz nemcsak térelem kell: ajtók, ablakok, beépített szekrények is, s ezek it­t készülnek. A naplóit lapozgatva, amely a No­vem­ber 7. brigád életét dokumentálja, állandóan visszatérő mondattal talál­kozunk: „Csak egy kicsit job­ban”. Ez tükröződik az 1970. évi vállalásokon is, amikor elhatározták, hogy jól ki­használják a munkaidőt, munkájukért felelősséget vál­lalnak, és aktívan kiveszik részüket a vállalati verseny­ből. Általában azt mondják, minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. A Kalmár-brigád, mint már annyiszor, most is reáli­san tervezett. Annyit vállal­tak, amennyit meg tudtak ol­dani. Nem is akárhogyan: kiemelkedően. A brigád"króni­kus híven je­gyezte fel az eseményeket, amelyekből egyértelműen ki­derül, miért az ismételt szo­cialista cím? A feláldozott szombat-vasárnapok a Video­ton tanintézet és a Münnich lakótelep munkálatain, az ár­vizes műszakban készített 12 martonvásári lakás asztalos munkái, a X. pártkongresszus tiszteletére 45 beépített kony­habútor soron kívüli elkészí­tése, mind-mind hozzájárult a vállalati terv maradéktalan teljesítéséhez, s a brigád si­kereihez. Mindehhez jön még az a sok kis „apróság”, melyről nem beszélnek. Véradás, kö­zös vacsorák, színházlátogatás, munkavédelmi tanfolyamok, és az üzemvezető sok-sok év­közi dicsérő bejegyzése. A legutóbbi termelési ta­nácskozáson ismételten csat­lakoztak a vállalati felhívás­hoz. A nyolcszoros szocialista cím kötelez. Csak egy kicsit jobban — áll ismét az 1971. évi vállalások élén. A Kalmár brigád, melynek tagjai több mint száz évtizedet a vállalat­nál dolgoznak, tudják mit vállalnak. És ha csak egy ki­csit is jobban teljesítik, amit akarnak, akkor már nem csak teljesítik, hanem túltel­jesítik vállalásaikat. Hadnagy Gábor Expoland az Expo helyén Az „Expo—70” világkiál­lítás kapuzárása után sok különböző javaslat merült fel a terület felhasználását illetően. A döntést a napok­ban tették közzé: az „Expo” helyén emlékparkot hoz­nak létre. Változatlan for­mában csak egy nevezetes­séget hagynak meg, az úgy­nevezett japán-kertet. A felújítás után megnyílik itt a gyermekek számára a „meseország”, az Expoland. /§ postás nem is tud­­ja, milyen örömet szerez egy-egy levél kézbe­sítésével. Fehér, hosszúkás borítékban egy meghívó. Az Ybl Miklós Gimnázium és Szakközépiskola egyik vég­zős növendéke címezte. Hogy el ne tévesszem, alá­húzta nevét a TV/A. osztály névsorában. Bányai Sárá­nak hívják. S hogy minden kétségem elszánjon, oda­biggyesztette kezeltásával a lajostelepi kislány. Ha jól emlékszem, tavaly nyáron írtam róla riportot. A melegtől szinte égő me­zőn találkoztam vele, a far­­mernadrágos emberkével, aki minden szünidőben a Sárszentmihályi Állami Gazdaság szolgálatába sze­gődik. Édesanyja iskoláz­tatja, hiszen édesapja korán meghalt. Olvasom a meg­hívó mottóját. Goethe so­rait idézik: „Csak azt illeti meg szabadság, élet, ki na­ponta hódítja meg". — Sára, ez magára is vo­natkozik. Felnőtt emberré cseperedett. Mit tesz a sza­badságért? Lehajtja fejét. Piheg még kissé. Sietett. Tornaóra volt. — Eddig is igyekeztem. Igaz, sok-sok órám elment naponta a tanulásra. De ilyenkor látja az ember, megérte. Úgy hiszem, ötös vagyok. Nem kell írásbeliz­nem. Tudja, ez mekkora megtiszteltetés? És milyen nagy előny? Egyszer kell felkészülni, de akkor ala­posan, egyszer izgulni a bi­zottság előtt — és befejező­dött. Talán életemnek leg­szebb szakasza. — Tervei? — Szövögetjük. Szép lesz? Jó lesz? Ki tudja? Szépnek kell lennie. Akar­juk, hogy az legyen! Az osztályból majdnem mindenki továbbtanul. Sza­lai Gábor, Katona Gábor a műszaki pályát választja. Horváth Tamás, Szumzer Erzsébet, Szénási Márta, Stubnyán Margit, Viszt Hedvig, Göde Erzsébet az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemre jelentkeznek. Ha igaz, akkor Elkán Karcsiból és Lőrintz Zsuzsannából orvos lesz. — És mire készül Sára? — Én a biológiát imá­dom. Debreceni egyetemre jelentkezem. Ott ismerős vagyok. Mármint a város­ban. — Sikerülni fog a felvé­teli? — Bízom magamban. Csak magamban bízhatok. Ha pedig nem, akkor elme­gyek dolgozni, mint példá­ul Szűcs Judit és levelezőn tanulok tovább. De tanulni fogok! Mert tanár akarok lenni. Biológia tanár. S ta­lán biológus. — Ennyire szereti? — Igen. Az élettan, az öröklődés, milyen lesz a jövő biológiája, megannyi izgalmas kérdés, téma. Meg kell, hogy ismerjem a jövőt. — Van kedvenc madara? — Igen. A jégmadár. — Miért pont ez? — Nálunk ritka. Szép, színes a tollazata. Ékes ma­dár. — És a növény? — A tengeri liliom. Fil­men, képen már láttam. Az életben még nem. De látni fogom! Akarom látni. Szombaton ballag a X­IV­ A. osztály. Min­denki megtervezte már a búcsúruhát. Jutka rózsaki­rálynő lesz. Rózsaszínű ru­hát varrt magának, s ezt rózsaszínű szirmokkal éke­síti. A jövő biológusa rózsa­királynő lesz. Illik hozzá. Orsovai Tibor A RÓZSAKIRÁLYNŐ HÍRLAP MARX születésnap­ján M“ Károlyra emlékezünk május 5-én, születésének 153. évfordulóján. Nemrégiben születésének jubileu­mán tisztelettel adóztunk élő emlékének, nagy művének vi­lágszerte, ahol a marxizmus—leninizmus eszméire, a tudo­mányos szocializmus tanításaira fogékony dolgozók élnek. Méltón mondhatjuk ezért, hogy az egész dolgozó világ ün­nepelte. Nem korlátozhatjuk azonban megemlékezésünket a ke­rek évfordulókra. Tanításai, munkája, példája egyre hatéko­nyabbá és jelenvalóbbá válik a szocialista forradalom győzel­méért és megszilárdításáért harcoló, eszméi megvalósításán dolgozó százmilliók harcában és építő munkájában. A marxi életmű, az utódok, nagy alkotók és forradalmár nemzedékek közös erőfeszítései eredményeként a szocialista forradalom világméretű térhódítása és a szocialista társadalom építése révén beteljesülőben van. Marx és nagy alkotótársa Engels — akinek éppen a kö­zelmúltban emlékeztünk meg születési jubileumáról — olyan korszak szülöttei voltak, amelyben kibontakozóban voltak a tőkés társadalom korábban ismeretlen méretű és mélységű gazdasági és társadalmi-politikai ellentmondásai. Miután fel­ismerték ezeket és a leküzdésükre szolgáló megoldási lehető­ségeket, a proletárforradalom végrehajtását, a proletárdikta­túra megvalósítását , a kizsákmányolás és mindenfajta egyéb elnyomás alapjául szolgáló magántulajdon felszámolása érdekében — arra törekedtek, hogy ennek szükségességére és lehetőségére ráébresszék az egész proletariátust, minden dol­gozó osztályt és réteget. Ez a felismerés és törekvés fogalma­­zódott meg a munkásosztály történelmi hivatásáról szóló marxi tanításban, amely Marx kora óta világméretekben vált történelmi ténnyé, a történelem által megerősített igazsággá. Ez az igazság biztosítja számunkra máig is és a jövőben is a ragaszkodást és kötődést Marx gondolataihoz, tanításaihoz, életművéhez. Marx óta természetesen változtak a forradalmi harc fel­tételei, bizonyára a jövőben is változnak. Munkássága során Marx is figyelembe vette az új tendenciákat és fejleményeket, a levont következtetésekkel pontosabbá, teljesebbé tette for­radalmi elméletét. Korunkban is ez a módszer, az ilyen szemlélet és magatartás biztosíthatja csak a marxizmus a le­ninizmus elméletének és a forradalmi munkásmozgalom gya­korlatának fejlődését, érvényesítését. Állandó törekvésünk, hogy a Marx által kijelölt úton, a leninizmusban továbbfej­lesztett elmélet és politikai gyakorlat birtokában és segítségé­vel érvényesíthessük korunk feltételei között az elévülhetet­len marxi tanítást, a munkásosztály és a dolgozó ember fel­szabadítását az elnyomás minden formája alól. Az a példa, amelyet erre a megvalósult és megvalósulóban lévő szocia­lizmus országai adtak, méltó tisztelet Marx emléke és példája iránt — S. Gy. — - 3 - A megbeszélés, amelyről szó lesz, akaratlanul is tük­rözte, hogy a tsz-ekben mennyire gyermekcipőben jár a gazdálkodás program­jának rangjára emelt tervek készítése. Annyira, hogy még a felajánlott segítség se lehet eléggé hatékony, gyakorlati­lag hasznos. A termelőszövetkezeti tör­vény távlati fejlesztési terv készítésére kötelezi a közös gazdaságokat. Nemrég mi­niszteri rendelkezés jelent meg, amely középtávú terv készítésére szólítja fel a szö­vetkezeteket. A két terv nem ugyanaz: az előbbi nyolc-tíz év távlatait lenne hivatva felrajzolni, az utóbbi pedig általában öt év fejlesztési programját foglalja magába. De egyik se ér semmit, ha csak a forma kedvéért ké­szül; azért mert előírták, mert néhány formanyomtat­ványt ki kell tölteni, mert a legfontosabb adatokról in­formálódni akar a megyei tanács, a minisztérium... A tervnek csak akkor van ér­telme, ha programot ad, öt vagy akár nyolc-tíz eszten­dőre meghatározza a közös gazdaság legjelentősebb cél­jait, a megvalósítás legfon­tosabb módszereit, eszközeit. Az ilyen terv készítése pedig elég sok fejtörést, számolga­tást, tájékozódást kíván a szövetkezetek vezetőitől. A segítés szándékával ha­tározta el a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az Észak-Fejér megyei Tsz­­szövetség, hogy négy cso­portban megbeszélésre hívja össze a bicskei, a fehérvári és a móri járás közös gaz­daságainak vezetőit Mind­egyik tanácskozásnak kifeje­zetten kettős célja van: egy­részt tájékozódást nyújtani a tsz-vezetőknek a tervkészí­téshez, másrészt a hasonló adottságú szövetkezetek tervkészítéssel kapcsolatos gondjait összegezni, esetleg könnyíteni. Móron tartották az első tanácskozást, hétfőn dél­előtt. A környék 12 gyenge adottságú szövetkezetének vezetői voltak a meghívot­tak, valamint a szövetkeze­tekkel partneri kapcsolatot tartó vállalatok, intézmé­nyek szakemberei. A tsz­­szövetség nevében Gálosfai Mihály mondott el néhány megszívlelendő tanácsot. A többi között arról szólt, hogy a kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek elsősorban a for­góeszköz állomány gyarapí­tásával teremtsék meg a fej­lesztés alapjait, s azután vál­lalkozzanak csak számottevő beruházásra. A gépesítés nö­velésére ne egyedi gépeket, eszközöket vásároljanak, ha­nem lehetőleg gépsorokat, szükség szerint más közös gazdaságokkal összefogva. Számoljanak az eddiginél nagyobb mértékben a koope­ráció, a közös vállalkozás előnyeivel. Az üzemen belüli szakosodás is jó lehetősége­­ket kínál, nem szabad ezenn­ket „kihagyni”. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya nevében Tóth Károly segített az informálódásban. Hangsúlyozta, hogy a magá­ért való tervezésnek semmi értelme. Az afféle „mondják meg, mit töltsünk ki” tervek ideje lejárt. A szövetkezet jól gondolja meg, mit akar a következő öt évben elérni, s azt is, hogy ehhez milyen eszközei vannak. Ahol meg­van a lehetőség, ott többféle változatban dolgozzák ki a fejlesztés programját, s a tagság ezekből válassza ki a legjobbat. Csak egyik feladatát tel­jesítette a megbeszélés, a tsz-vezetők tájékoztatását, de ezt is csak részben. Azért csak részben, mert a meghí­vott 12 szövetkezet közül négyből senki nem vett részt a tanácskozáson, s néhány másik gazdaság a tervezés­ben alig szóhoz jutó munka­társával képviseltette ma­gát. Mindössze három tsz-fő­­könyvelőnek volt mondani-­­valója, szóba hozandó prob­­­lémája, bőven számítva ösz­­szesen 25 percet foglalva le a három és félórás tanácsko­zás idejéből. Közülük Kon­rád József (Nagyveleg) szólt igazi gondokról. Ezek közül néhány leglé­nyegesebb: A jelenlegi információk­ szerint a nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek csak­nem teljesen kiszorítják a kisebbeket, pedig a dombos, hegyes vidékeken ez utóbbi­akra lenne szükség, például a 48 soros helyett a 24 soros vetőgépre. A korszerű röpí­tőtárcsás műtrágyaszóró serf­ használható domboldalban, a nagy vágószélességű NDKJ kombájn sem ... Milyen gé­pek használatát tervezzék­. A kedvezőtlen adottságú szö­vetkezeteket az átlagosnál is jobban sújtja, hogy — az árszínvonal ígért stabilitása ellenére — sokféle árucikk nagyon megdrágult. Három évvel ezelőtt 136 000 forintért építettek egy juhhodályt, ugyanez az épület most több, mint kétszeresébe került. A tavaszi árpa vetőmagját leg­utóbb mázsánként 600 forin­tért kapták, másfélszer any­­nyiért, mint számították. Nyugodtan számolhatnak az árszínvonal változatlansá­gával? A megbeszélésen elnöklő Tanyi János, a járási hivatal osztályvezetője joggal han­goztatta befejezésül: sokkal nagyobb figyelmet érdemel­ne a tervezés a szövetkeze­tekben. Megalapozott előre­látás, a fejlesztés eszközei­nek és módjainak körülte­kintő mérlegelése, megvá­lasztása nélkül egyre nehe­zebb lesz eredményesen gaz­dálkodni. F. F. New­s­troll tölzseic fép tervei feillenek Nagyobb figyelmet érdemelne

Next