Fejér Megyei Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
Mezőszentgyörgyi színjátszók Mi történt Kocsonya Mihály házában? — Miért nem lehet hinni az asszonyoknak? — A kérdésekre választ az érdeklődőknek a mezőszentgyörgyi KISZ-szervezet színjátszó csoportjának nagyszerű vígjátéka adott. De jól szórakoztatott és nagy sikert aratott a „Vasárnap este 10-kor” c. egyfelvonásos, kedves jelenetük is. Dicséret illeti a fiatalok lelkes, szép munkáját. A KISZ-vezetőségi tagok minden támogatás nélkül, teljesen magukra hagyatva oldották meg minden nehézségüket. De a munka utáni fáradtságot nem ismerő, sok-sok esti próba meghozta gyümölcsét, a nézőközönség vastapsában. S a színjátszók öröme, fáradozásuk nem volt hiábavaló. A KISZ-szervezeten belül működő népi tánccsoport a közeli ünnepeken már a bevételből felújítot ruhákban ropja a táncot, szórakoztatja Mezőszentgyörgy lakosait. Kőszegi Józsefné könyvtáros • • Ünnepség A sokéves hagyományokhoz híven ünneptik meg a fehérvári Úttörő Általános Iskola tanulói az idén is a felszabadulás ünnepét. Mai ünnepélyes csapatgyűlésükön irodalmi műsorral emlékeznek meg a felszabadító szovjet katonákról. Az ünnepélyen egy szovjet úttörőcsapat küldöttsége is részt vesz. Az osztályok küldöttei ezután megkoszorúzzák az úttörőcsapat névadójának, a Székesfehérvár felszabadításáért mártírhalált halt Dr. Koch Lászlónak a sírját aszékesfehérvári Csutora temetőben. Végül az iskola tantestületének tagjai és a meghívott szovjet pedagógusok tartanak április 4-i megemlékezést. W. E. fi szerkesztőség postájából Hódítaz eszperantó És mondja tanár úr... „A legnagyobb találmányok százai sem idéznek elő az emberiség életében olyan nagy és értékes forradalmat, mint egy semleges nyelv bevezetése idéz majd elő... Hála az eszperantónak, minden ember meg tudja érteni egymást... és előbb-utóbb az egész világ különböző családokból álló, egyetlen nagy nép lesz, amikor egymás között a saját nemzeti nyelvükön, egymással pedig egy közös nyelven beszélnek.” Dr. Zamenhof Lázár Lajos (1859—1917) lengyel— orosz származású szemorvos gondolataiból idéztünk, s még sorolhatnánk a legkülönbözőbb országok gondolkodóinak véleményét az eszperantóról. Elismerő vélemények ezek, s sok író, tudós, művész és politikus egyenesen szorgalmazza e nyelv terjesztését, iskolai oktatását, gyakorlati alkalmazását. Alkotója halála óta öt és fél évtized telt el, s a mű, az eszperantó nyelv egyre hódít világszerte, így hazánkban is. 1971 az erőteljes fejlődés éve volt a magyar eszperantista mozgalomban; az ELTE bölcsészettudományi karán eszperantó nyelvtanárok képzése indul, egyre-másra fordítják le nemzetközi nyelvre a magyar irodalom gyöngyszemeit — legutóbb pl. Gárdonyi Géza Isten rabjai c. regényét... Vas megyében, Szombathely környékén, még a szakmunkásképző intézetekben is be akarják vezetni — fakultative — az eszperantó oktatását. Egyszóval: hihetetlen fejlődés távlatai bontakoznak ki szemünk előtt. Minden bizonynyal eljön az idő, amikor az eszperantó a diplomácia egyik hivatalos nyelve lesz, s amikor minden művelt ember kötelességének érzi, hogy minél jobban beszélje a nemzetközi nyelvet... Dunaújváros, a fiatal város, mégis jelentős eszperantista hagyományokkal rendelkezik. A helyi eszperantista nyelvoktatást Sztankó István, a Dunai Vasmű igazgatóságának dolgozója kezdeményezte hosszú évekkel ezelőtt. Ma már úgy a Vasműben, mint a városban igen sokan lapozgatnak eszperantó nyelvtant , szótárat, újságokat, könyveket. Közkézen forog például egy ..Megismerkedem • az ESZPERANTÓ”-val c. kiadvány, amelyből a nemzetközi nyelvvel ismerkedni akaróknak buzdításul csak egy megállapítást hadd idézzek Lev Tolsztojtól: „Az áldozat, amelyet az ember az eszperantó megtanulására hoz, olyan csekély, és az eredmény, amelyet elérhet, olyan nagy, hogy ezt a kísérletet senkinek sem szabad visszautasítani.” Újházy György Dunaújváros Tavaszi napsütés. Ünnepnap, iskolaszünet.. Az utcákon mindennapjaikat élő emberek és a napszakhoz képest feltűnően sok gyerek. Leplezetlen izgalommal igyekeznek az iskola felé. Érzik, felejthetetlen élményben lesz részük. Délmúlt. A Mihály térre ezüstszürke, csupaüveg IKARUS-autóbusz ,kanyarodik. Nyílik az ajtó,s ötventagú, félszegen vidám csoport lép ki az ismeretlenbe. Az ismeretlenbe, mert azt sem tudják, hová érkeztek. Csak azt, hogy barátok közé. Néhány perc és eltűnnek az új napközi otthon bejárata mögött. Az utcán imént megálló járókelők tovább sietnek dolguik után, magukkal víve kíváncsiságukat. Kérdéseikre válaszként álljanak itt e sorok: A vendégek a Budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet diákjai. A csoport vezetője K. Réczei Margit tanárnő. Tizenöt évvel ezelőtt a helybeli általános iskolában tanított. Most, a Budapesten működő Nemzetközi Előkészítő Intézet tanára. A forradalmi ifjúsági napok alkalmával három tanártársa kíséretében hozott el két csoportot az intézet diákjai közül. Legtöbbjük augusztus óta tartózkodik hazánkban, s mielőtt az egyetemeken megkezdenék tanulmányaikat, egy évig csak a nyelvvel és a magyar viszonyokkal ismerkednek. Bolíviától az Egyenlítő-Guineáig, a Szovjetuniótól az NDK-ig tizenegy ország fiataljai léptek községünk főterére. Délelőtt a Csákvári Állami Gazdaság móricmajori sertéstelepére és a Tolbuhin Termelőszövetkezet központi majorjába látogattak. Az itt szerzett tapasztalatok" a nagyobbrészt közgazdásznak készülő fiatalok számára hasznosak. Az üzemlátogatás után a helytörténeti múzeumban a község múltjával, míg jelenével az iskolában ismerkedtek. Kedvesen, részletesen és fáradhatatlanul záporoztak a kérdések és feleletek. A Kérdezz—felelek — és mondja tanár úr... — még akkor is folytatódott az utcán, amikor vendégek és vendéglátók közös sétára indultunk, az Eszterházy kastélyban létesített tüdőgyógyintézet felé. A rehabilitációs szakmunkásképző intézet kapuján kilépő barna fiatalember a csoporttal levő libanoni fiatal nyakába borul. Otthoni hírek cserélnek gazdát, s hamarosan a közelkeleti politikai események is terítékre kerülnek. A vietnamiak elválnak a csoporttól, a gyógyintézetbe lépnek. Végzett orvosok, kórházszervezést tanulnak hazánkban. Ahány arc, annyi szín, annyi egyéniség. Dr. Do-Tung, vietnami. A másfél méter magas, vékonydongájú ember, neves sebész hazájában. Ofili A. Wilfred Nigériából érkezett. Már egy éve van itt. Jól beszéli nyelvünket Véleményére oda kell figyelni. Ismeri a forradalmi tavaszok történetét, jelentőségét. Az eltelt év alatt sokat utazott nálunk. Járt barátainál Békéscsabán, Nyíregyházán. Csoportok alakulnak. Az egyik teremben magyar úttörők cserélnek népdalkincset a szovjet aspiránssal. Máshonnan dél-amerikai melódia szűrődik ki. Az étteremben Mohamed Kader és Ghassan Rifia tart bemutatót az arab zenéből, székdob kísérettel, miközben jót derülnek a „hány feleségük van az araboknak” kérdésen. Szenvedéllyel énekelnek, szenvedéllyel érvelnek, beszélnek országaikról, az arab népek harcáról. Irigylő tekintetek koszorújában Irina, a csinos, szőke, szovjet lány és Günter, a magas és még szőkébb német fiú. ők már tudják, milyen messze kell néha elutazni, hogy találkozhassunk a boldogsággal. Tőlünk a néhány hónap alatt tanult közös nyelvükön, magyarul köszönnek el az autóbusz ajtajában, s beszédes szemeiket egymáson feledve emelik kezüket — búcsút intenek. Beesteledett. A csoport indul vissza, hogy másnap frissen, pihenten üljenek a padokba tanulni. Mert közel az idő, amikor nemcsak a nyelvi nehézségekkel kell megküzdeniök, hanem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tananyagával is. * Orosz István Csákvár Obsitosok Bensőséges ünnepségre gyűltek össze az 1921-ben született katonakötelesek a bicskei tanács dísztermében. Az ünnepség során az úttörők köszöntötték a résztvevőket, majd Szeder József őrnagy a néphadsereg. Kulcsár Mihály pedig a községi párt-vb és a községi tanács nevében búcsúzott az obsitosoktól. A nagyrészt őszhajú, de fiatalos szemű résztvevők csillogó krémmel, meghatódottan vették át az emléklapot Megfogadták, úgy mint eddig, ezután is segítőkészek, lehet rájuk számítani. A bensőséges ünnepség közvetlen, baráti beszélgetéssel ért véget, ahol sok szó esett a katonaidőről, a régi és megváltozott új világról. K. M. Bicske A kutya ok nélkül neno ugat? kutyákat, tekintet nélkül a méreg fajtájára, tulajdonságára. Bizonyos mérgek azonban nemcsak az állatokkal végeznek percek alatt, hanem az emberekre, főként a gyerekekre jelentenek nagy veszélyt. Miért éppen a gyerekekre? Mert az udvaron, utcán játszadozás, labdázás közben, a labdára rátapadt méreg, könnyen a ruhára, innét pedig a szájba kerül. Köztudott dolog az is, hogy a gyermekek többsége szereti az állatokat és számukra nagy örömet jelent, ha magukénak vallhatnak egy kiskutyát. S ha elvesztik, igen nagy megrázkódtatás számukra. Nem szükségszerű mindenkinek állatbarátnak lennie. De emberi kötelességünknek kell éreznünk, hogy gátat vessünk a bosszútól elvakult ismeretlenek tetteinek, akik csak azért, mert ugat az a kutya — megmérgezik. Lapunkban már többször felhívtuk a lakosság figyelmét a veszett rókák elleni védekezésre, de hogyan figyelmeztessük a „felelőtlen méregkeverőket” cselekedeteik veszélyességére? Vannak idős, magányos emberek, akik csak kutya jelenlétében érzik magukat biztonságban, és számukra is a méregkeverők jelentik a legnagyobb veszélyt. Mert egy kutya ok nélkül nem ugat. Remélem. (ti) Az egymásra haragvó szomszédok bosszúja nem újkeletű, de egyre elterjedtebb, igen veszélyes formában nyilvánul meg. Több alkalommal értesültünk szóban és írásban arról, hogy megmérgezik a Az ellenkező oldalon A Fonyódról 3 óra 49 perckor induló személyvonat a menetrend szerint 6 óra 12 perckor érkezik a Székesfehérvár Repülőtér állomásra. Rajta sok utas, akik igyekeznek leszállni, mert munkahelyük a megálló közelében lévő ipari üzem. Már Szabadbattyán után készülődnek, hogy elsők legyenek. De mindenkinek ez mégsem sikerül. Az első öt-hat ember még le tud szállni, többen már a mozgó vonatról huppannak a földre, s egy részük már meg sem próbálkozik a leszállással, mert időközben a vonat sebessége annyira felgyorsult. Így volt ez március 23-án is, a kora reggeli órákban. Hogy miért? Mert az ipari üzem dolgozói nem az állomás felőli oldalon, hanem a menetiránynak megfelelő jobb oldalon szállnak le. Több éves hagyomány ez. A forgalmista és a kalauz viszont az állomás felőli oldalon áll. Így nem láthatják a vonat indításakor, hogy az utasok le- és felszálltak-e. Igaz, hivatalosan az állomás felőli oldal a leszállási oldal, s ennek érdekében a másik oldalon kerítést is helyeztek el. De a kerítés ezen az oldalon leszálló utasok által sok helyen letiporva. S az efajta közlekedési módból könnyen származhat halálos baleset. S mielőtt ez bekövetkezne, a dolgozók, az utasok testi épsége érdekében mielőbbi intézkedés lenne szükséges. Lehetőleg nem drótkerítés formájában. Bánhídi Lajos Az ,egyeskék" Marikája Néhány óra csupán és szerelvényünk megindul velünk Magyarország felé. Közel tíznapi vendégség után. Mert ennyit töltöttünk a Barátság-vonat utasaként a Szovjetunióban. Napokban kifejezve rövid idő, mégis egy egész életre szóló élménnyel gazdagodva, egy nemzet életének telítődésével tértünk haza. Egyeskék — így szólított bennünket Lukacson Marika, a szőke és kékszemű beregszászi kislány, aki elkalauzolta csoportunkat, az 1. számú csoportot, a Szovjetunió városaiban, történelmi emlékeihez, a szovjet nép életébe. Magyar nyelven beszélt nekünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, Zalka Mátéról, a százezer magyar internacionalista harcáról, a több ezer magyar kommunista emigránsról, akiknek otthont adott e drága szép haza, a Szovjetunió. És beszélt munkájukról. Közös múltunkra tekintve úgy éreztük, ez a haza kicsit a miénk is, a magyaroké is. És Marika beszélt és mesélt, Bogdánról, aki megkeresztelte a kijevieket, a Tretyakov képtárról, a Téli és Nyári Palotáról, a leningrádi érclovakról, amelyek csak akkor nyerítenek, ha hűséges férjek mennek el alattuk, a Kreml ágyúiról, amelyek csak akkor szólalnak meg, ha ártatlan lányok mennek el mellettük. Az érclovak és az ágyúk némák maradtak, csak Marika beszélt optimizmussal telve Puskinról, Daniéról, Mon-Ferániról, az Izsák székesegyházról, a Lomonoszov egyetemről, a fiatalokról, a szovjet nép csodálatos akaraterejéről, alkotásairól. hazatérve sem felejtjük a látottakat, a sokat szenvedett ország megújhodását, a sokat szenvedett nép optimizmusát, és benne ezt a kedves kárpátukrajnai kislányt, az egyeskék Marikáját. Pósvai László Kápolnásnyék Hangos a fűtés Mindketten idős nyugdíjasok vagyunk, egészségi állapotunk miatt igen nagy szükségünk lenne a nyugalomra, pihenésre. A mi esetünkben azonban ez képtelenség. Nem a lakás miatt. Az ellen nem lehet kifogás. Mégsem lehetünk elégedettek. Mert lakásunk alatti pincéből történik a háztömb fűtése. Nem is ez a baj, csak az, hogy az ehhez szükséges csőrendszer kattogása olyan erős, különösen a reggeli órákban, a fűtéstől függően későbbi időpontban is, mintha a hőközpont nem alattunk a pincében, hanem lakásunkban lenne. Nyugalomról tehát szó sem lehet. És a pincéből kiáramló hatalmas gőzmennyiség a lakás szellőztetését korlátozza, jég- „ képződésével az ablaküvegen a kilátást gátolja. P. P. Székesfehérvár, József A. u. A panasz, miszerint a csövek csattognak és zörögnek, ténylegesen igaz. A helytelen tervezés következtében-a, a hőközponti egységek nem tudtak és jelenleg sem tud- - nak rendeltetésszerűen működni. A hiba elhárítása a fűtési időszak alatt a legnagyobb jóindulat mellett sem oldható meg, mert ezen hő- központról üzemel még 45 lakás, s a hiba elhárítása pedig minimum háromhetes időtartamot kívánna. Ugyan- is, új tervek alapján új hő- központ kialakítása szüksé- -i ges. A hőközpont áttervezése már folyamatban van, amelynek alapján az ez évi nyári karbantartási időszak- ban az új hőközpont kialakí- ., tása, s a tartozékok átszere- , lése megvalósul. .. A gőzömléssel kapcsola- tosan csak annyit, amikor ..a ...A külső lehűlés mínusz 5 fok- nál erősebb, ténylegesen.1 erős pára lecsapódás van, amely gőz- és ködképződés formájában jelentkezik. Ezen észrevételekre, problémákra a tervezést végző iroda figyelmét külön felhívtuk. Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat 1 Szerkesztői üzenet: Hantos Lászlóné Székesfehérvár, Piac tér 47. Nemes György: Dávid és Klotild című folytatásos regényünket hasábonként, alul számozzuk, így összegyűjtve könyvszerűen kivágható, a számozás pedig megfelel a könyv oldalszámainak. Áruházi tolvajok Az élet minden területén nap mint nap újabb és újabb eredmények bizonyítják, hogy a városok, nagyközségek, községek gazdagodnak olyan létesítményekkel, amelyek a lakosság jobb ellátására hivatottak. Ezt a célt szolgálják az önkiszolgáló boltok, az ABC áruházak. Szemünk elé tárulnak az ízléses, pompás kirakatok, pultok. Csupán be kell menni, letenni a saját kosarat, táskát, felvenni a bevásárló kosarat és megkezdeni a bevásárlást. Aztán az árut a kosárba rakni, s irány a pénztár, hogy mielőbb mindenki tennivalóit végezni igyekezzék. Ez az egyszerű önkiválasztás és kiszolgálási módszer bevált. A lakosság, a vásárlók megkedvelték a kereskedelem ezen fordítását, mert gyors és az igényeket kielégíti. De sajnos, a becsületes bevásárlók mellett akadnak olyanok is — szerencsére nem sokan — akik a kosár helyett a zsebbe, a kabát vagy ruha alá rejtik az áruféleséget. Ellenállhatatlan az áru csábítása, pénzhiány, vagy más egyéb lehet ennek oka? Nem tudni. De mindenesetre nem mehetünk el a kérdés mellett szótlanul, mert az utóbbi időben szaporodik a magukról megfeledkezőkszáma. Az óvatlan pillanat pedig erre sennkit sem jogosít. Csupán a sárbogárdi ABC- áruházban a közelmúltban 30 különböző korú személy feledkezett meg arról, hogy társadalmi, szocialista tulajdon vár boltjainkban eladásra. Február 26-án is tizennégy esetben szólt a rendőrségi telefon, mert a tettenérés során hatósági intézkedés vált szükségessé. Az esetekből rendőrségi ügy lett, következményei az új törvény szerint ügyészségi eljárás, sőt néhány esetben bírósági ítélet, gyorsított eljárással. Mert nem fogadható el a feltett kérdésekre adott „Jaj, nem is tudom ,mi történt velem, hiszen pénzem is van rá” — naív válaszok. Cselekedetük a társadalomra is károsak és veszélyesek, ezért védekezni kell ellenük, a törvény szigorával. Még akkor is, ha csak egy szelet csokoládéról, néhány forintos babkávéról, kisebb értékben egy-egy díszdobozról, italféleségről, vagy nagyobb értékű árucikkről legyen is szó. Nem szabad engedni, hogy az árucikkek bármilyen összegű értéke is felülmúlja az EMBER erkölcsi értékét. Csonka István Sárbogárd