Fejér Megyei Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP VASÁRNAPI MELLÉKLET Vacserna József: Karjaidban­ ­Szád világítson mese­fényben, öleljél meg hétszer, hetedhétszer, simogass napraforgótenyerű sugárral, vagy verjél tízszírmú szelídséggel, hajnalban mosdass meg akarattal, — elindulhassak mese-szépen, és szemedben minden nap újra megnézhessem magam. (Kollár György rajza.) 8 100 éves a magyar műemlékvédelem Száz évvel ezelőtt, 1872. áprilisában a közoktatásügyi miniszter megalakítja a Ma­gyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát, s a szervezet feladatává teszi a műemlékek összeírását, osztályozását és a hatósági védelem megszervezését. „Műemlék elnevezés alatt értetik a földben vagy a föld színén lévő minden olyan építmény és tartozé­ka, amely történeti, vagy művészeti emlék becsével bír” — így alkották meg a műemlék fogalmát, és szá­mos nyugat-európai orszá­­­­got megelőzve­­ hoztak tör­vényt hazánkban a műemlé­kek védelmére. Az ország akkori területén mindössze 48 emléket nyilvánítottak feltétlenül megőrizendőnek, összehasonlításul manapság 8251 építmény élvez műem­léki védettséget! „Csak úgy biztosíthatja az ország művelődésének fejlő­dését, ha nem vágja el a múltba vezető szálakat. Mi­nél­ mélyebbre nyúlnak a gyökerek, annál biztosabban áll a jövő fája, annál több reménységünk lehet a jövő gyümölcseire” — 1919-ben Kernstok Károly így fogal­mazta meg a műemlékvéde­lem nemzeti jelentőségét. A Tanácsköztársaság idején dr. Éber László és Lux Kál­mán irányítása alatt álló Országos Műemléki Hivatal a műemlékek gondozását, fenntartását, a tudományos kutatást, felmérést és ismer­tetést állította tevékenysé­gének központjába. ÚJ MŰEMLÉKVÉDELMI TÖRVÉNY 1949-ben — az alkotmány kihirdetése után — megszü­letett az új, szocialista mű­emlékvédelmi törvény. És ha az újjáépítés korszaká­ban nem is volt a műemlé­kek helyreállítására elég anyagi eszköz, e törvény alapjává vált a későbbi fej­lődésnek, s annak a tevé­kenységnek, amelyet az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség és a Budapesti Műemlé­ki Felügyelőség azóta is folytat. Évente félmilliárd forinttal 450—500 műemlék helyreállítására kerül sor. Budapesten pedig 80—100 épületnél végeznek renová­lást, rekonstrukciót. Folya­matos védelemben részesül közel 3000 egyházi épület és 5000 kastély, vár, romem­lék, népi építészeti alkotás. És ami szinte egyedülálló a világon, ezekhez az emlé­kekhez az Országos Műem­léki Felügyelőség tudta és beleegyezése nélkül nem le­het hozzányúlni. Gazdagok vagyunk-e mű­emlékekben, vagy szegé­nyek? Hiszen a tatár és tö­rök dúlás, az örökös har­cok, háborúk többször is le­tarolták országunkat. Érde­­mes-e ennyit áldozni a „ro­mokra”? Nagyon is érde­mes. Elsősorban azért, mert a műemlékek történelmi korok hiteles dokumentu­mai, tudományos, kulturális értékük felbecsülhetetlen. Mint ahogy Merényi Ferenc igazgató és dr. Barcza Géza osztályvezető elmondták, a" külföldi kutatók valóságos lázba­ jönnek a r­ómai kori emlékeinktől, a honfoglalás előtti, a román stílusú, a gó­tikus, a reneszánsz, a tö­rök kori, a barokk, a klasz­­szicista remekeinktől, ame­lyek, ha nem is versenyez­hetnek a spanyol, olasz, fram­­a ,,óriásokkal", mégis különös csillogású ékkövei letűnt koroknak. Világhírű alkotásunk a jáki, a nyírbá­tori templom, a veleméri freskók, a pécsi ókeresztény sírkamrák. Műemlék épületeink a mai élet igényeinek kielégítésére is alkalmasak, azokban mú­zeumok, kultúrházak, isko­lák, kollégiumok, gyermek­­otthonok, üdülők, szállodák, kórházak, szociális otthonok működnek. 1000 EMBER MUNKÁJA Az Országos Műemléki Felügyelőség központjában (az épület maga is műemlék, a híres Hatvany kastély) 140 tudós, kutató, régész, tervező mérnök, restaurátor dolgozik. Az építésvezetősé­geken hatvan kiválóan kép­zett szakember irányítja a munkát, 70 800 fizikai dol­gozó segítségével. A központban 20 000 köte­tes nagyhírű könyvtár áll a kutatók rendelkezésére, rajz, fénykép és terv archívu­maikban a Magyarországon fellelhető összes műemlék írásos dokumentumait, ter­veit őrzik. A műemlékvédelmi jog­szabályaink olyan jól alkal­mazhatók, hogy csak az utóbbi két hónapban négy, műemlékekben gazdag or­szág kérte idegen nyelvű fordításait. Az 1965-ben a Velencében elfogadott CAT­­RA is magyar módszert vett át. Ezért is döntött úgy az UNESCO keretében működő ICOMOS A műemlékvéde­lem nemzetközi szervezete, hogy kongresszusát 1972. jú­niusában hazánkban rende­zi meg. A világ minden tá­járól tudóst és világhírű kutatók százait várják a ta­nácskozásra. Szüts Dénes A budai vár Rondellája BIZALOM Demokratizmus. Tanár és diák kapcsolata a kollégiumi életben. Gyakran tettek pél­dázzák, hogy ezek nem csu­pán szavak. Olykor azonban mindez diákönkormányzati üresjárat, vagy tekintélyfél­tő dirigálás. Az elmúlt hetekben tartott kollégiumi tári értekezleten egyik előadó tanár példákat sorolt fel arra, hogy egyes kollégiumig nevelők bizal­matlansággal,­ merev, idejét­múlt szabályok kényszerével próbálnak „nevelni”. Később egy hozzászóló kihúzta a bí­rálat­ „méregfogát”, mond­ván: az nem is pedagógus volt, már azóta kereskedő! Tudom, hogy a pedagógu­sok többsége tiszta szívvel dolgozik az ifjú nemzedék neveléséért. Magam is — bár a pedagógus társadalmon kívül élek — ismerem a bi­zalmatlanság és tekintélyfél­tés néhány megmosolyogni­­való esetét. Olyan iskola­­igazgatót, aki leselkedik, di­áklányai után, olyan kollé­­­giumi vezetőt, aki önálló véleményéért (mivel a kollé­giumot érte bírálat) a „pe­dagógia csődjének” nevezett egy tevékeny és jó tanuló diáklányt. Arra is volt pél­da, hogy azt a diáktanács vezetőt, aki a diákok érdekét képviselte,­ azzal marasztal­ták el, hogy a diákok uszá­lyába került. Ám nem lett azóta min­degyikünk kereskedő! A tájértekezleten is szen­vedélyesen érvelt igaza mel­lett egy tanár, aki a „három lépés távolság” pedagógiáját vallotta a tanár és diák kap­csolatában. Nem hiszem, hogy a tiszteletadás feltétele valamilyen­­ „lépéstartás” lenne. Helyesen mondta egy másik pedagógus, hogy bizalmatlansággal nem lehet megnyerni — a bizalmat! A serdülő nagyon érzékeny ar­ra, hogy tanárai bíznak ben­ne. Nem sokat ér az a fegye­lem, mely a félelmen — és nem a megértésen, a kölcsö­nös tiszteleten — alapszik. A pedagógiában is a szavak­nál jobban nevel a szemé­lyes példa, az emberi maga­tartás, a személyes kapcso­lat a diákkal. Az emberség és a tudás — a tisztelet (ha úgy tetszik: a tekintély!) szülője. Bizalom és tekintély nem zárja ki egymást. Inkább fel­tételezi. Hiszen, ha valaki­ben megbízunk, már tisz­teljük is, persze nem féle­lemmel — „csupán” gyer­meki, ifjúi szeretettel. „Cs­ak azt fogadom bi­zalmamba, aki kiérdemelte! — kardoskodott a „három lépés távolság” pedagógusa. Igen, de hogyan érdemelhe­ti ki a diák, ha még nem bíznak benne? Melyik le­gyen előbb: a bizalom, vagy az érdem? Úgy vélem, hogy a bizalom előlegezésében olykor a „kockázatig” is el­merészkedhetünk. Hitelt ér­demlő makarenkói példa, midőn a tolvaj fiúra bízta a pénzt. És nyert a bizalmat valló pedagógia! Az iskolai, kollégiumi de­mokratizmus sarktétele — a bizalom. Bízni abban, hogy a diákok magukban hordozzák a felnőttség „rü­gyeit”, a tartalmasan élni hajlandóságait, a jobbá-töb­bé válás igényét. S talán nem haszontalan, ha olykor — a bizalom jegyében — kissé kételkedünk a magunk megszokott, pedagógusi el­veiben. Mert a megrögzött „elvek” könnyen előítéletté ferd­ülhetnek. Az emberi bizalom nagy erő. És mélyen emberi tu­lajdonság. Az együttműkö­dés hajszálgyökere. (b. *.) Villák, telkek, válások „Egy személy, illetőleg család személyi tulajdonának mértéke: két építési telek, ezek közül egy lakó- és egy üdülőtelek." (A 7/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM—IM számú együttes rendelet a személyi telektulajdon mértékéről 2. § 1. bekezdése.) •­Z-ÉK VÁLNAK Megvallom, nemigen foglalkoztatott a telekrendelet sem annak készítése során, sem annak megjelenésekor. Mindösze kicsit bosszankodtam, hogy megint valami „ki­­szivárgott”, valaki megint fecsegett, s aztán elintéztem annyival, hogy ha kiszivárgott, ha nem, nem lehet társa­dalmi jelentőségű kérdés. Mert csak presszókban, irodákban beszéltek róla. Egyetlen üzemben sem váltottak át a munkaverseny­ről vagy a termelékenységnövelésről folyó beszélgetésből a brigádtagok a készülő telekrendeletre. Tehát nem milliókat érintő kérdés. Gondoltam. S ma már tudom, hogy nem is az. De többek között azt is tudom ma már, hogy százezreket érintő kérdés. No, nem lélekszámban, csak forintokban. Száezer forintokban mérhető kérdés. S erre mégiscsak oda kell figyelni, mint például Z-ék válására. Mert Z-ék válnak, azazhogy váltak. Már 1969-ben, amikor az a bizonyos „kiszivárgás” történt. És ez volt számomra, s mindazok számára a meglepő, akik ismer­ték Z-éket. Mert ez a két remek sráccal és egy jólmenő zöldségesüzlettel megáldott házaspár szememben a há­zasságok mintapéldánya volt. Szorgalmukat legalább any­­nyira becsültem, mint józan életmódjukat. Mert Z-ék hangyaszorgalommal élték életüket, vé­gezték munkájukat. Nem is irigyeltem tőlük sem a szö­vetkezeti lakást, sem a balatoni telket. Még a kocsit sem. De még azt is megértéssel fogadtam, hogy kis külvárosi kertjükön előbb a korszerű zöldségtermesztésre, aztán virágtermesztésre rendezkedtek be. Sőt, a megkezdett egyemeletes épületet sem irigyel­tem tőlük, hiszen bizonyára a gyerekeikre gondoltak. Mert Z-ék előrelátóak voltak, amióta ismerem őket. ÉS ELŐRELÁTTAK Olyannyira, hogy fel tudták időben mérni, ha né­gyesben élik továbbra is az életüket, akkor bizony egy családnak minősülnek, s ehhez mérik személyi tulajdonuk jogosságát is. Márpedig egy balatoni villa, telekkel, egy öröklakás és egy városszéli telekre épített kétszintes há­zacska még akkor sem maradhat személyi tulajdonukba, ha a házat éppenséggel a gyerekek nevére íratták már. De azt is felm­érték, hogy a telek, a villa meg a ház min­denképpen jobban kamatozik manapság, mint az egy év­re tartósan lekötött takarékbetét. És igazuk volt. Az azóta végrehajtott építőanyag-ár­emelés jócskán megkamatoztatta a korábban ingatlanok­ba, pontosabban házingatlanokba fektetett összeget. Hát így történt, hogy élet- és vagyonközösségüket egy szép napon megosztották. Persze, lehet, hogy Z-ék mégiscsak rosszul éltek. Csalva és csalatva egymás mellett, s ők igazán nem te­hetnek arról, hogy a látszat a valóság ellen szólt. Végté­re is törvényesen váltak, a válás kimondva, és kimon­datlanul is hitelesíti, hogy két, egymáshoz nem illő em­ber életközösségét szünteti meg. CSAKHOGY Az indítékok hitelességét igazán nem vonhatja két­ségbe a külső szemlélő, különösen nem akkor, amikor már mint következmény ott áll a törvényes válás ténye. Csakhogy Z-né a vagyonmegosztás során nevére íratott balatoni villácskában, no meg az ugyancsak birtokába ke­rült városszéli kétszintes házikójában éppen úgy ritkán él egyedül, mint Z az öröklakásban. Hát persze, hogy nem él egyedül — kapaszkodhat most bele az Olvasó az elkövetett logikai hibába, hiszen Z-éknek­­két gyereke volt, illetve van, s azok vagy itt vagy ott, vagy itt és ott élnek, tehát az egyedüllétet ki­zárják. Valóban így van. Méghozzá pontosan „megosztották” maguk között a gyerekeket is — mint jó szülőkhöz il­lik —, s az egyik a városszéli házacskában, a másik az öröklakásban él anyjával, illetve apjával. És nem ritkán azokkal együtt. Történt ugyanis, hogy Z-ék válás után hol a Balatonnál töltöttek együtt néhány szép napot-hetet, hol az öröklakásban álmodják vissza szépnek hitt házaséletük éveit, hol meg a városszéli ház­ban meditálnak a múltról. S még valamiről: egy telekről, egy telkecskéről, s azon egy parányi üdülőről. Mert­ a három ingatlan, ami rendelet megjelenésével egy családnak soknak bizonyult, az a válás tényével bi­­zony hogy eggyel kevesebbé vált, mint a törvényes lehe­tőség. VILLÁK, TELKEK, VÁLÁSOK Megtiltani persze nem lehet senkinek, így Z-éknek sem, hogy két különálló ember, függetlenségének, ponto­sabban telekkönyvi függetlenségének megtartása mellett időközönként feladja függetlenségi törekvéseit, s akár ott is aludjon egy másik nembeli embertársánál. Hiszen nem egyedülálló példa, hogy válás után két ember ismét egy­másra talál. Ámde amikor a telekkönyvi függetlenség határozza meg az „érzelmeket”, amikor Z-ék és B-ék meg T-ék egé­szen váratlanul válnak, az embernek különös gondolatai születnek. Lehet, hogy csupáncsak azért, mert a szóbanforgó rendelet 2. paragrafusának 1. bekezdése így szól: „Egy SZEMÉLY, illetőleg CSALÁD személyi tulajdonának mértéke: két építési telek, ezek közül egy lakó- és egy üdülőtelek...” S hogy két bekezdéssel lentebb e para­g­­rafus így folytatódik: .......egy építési telekként kell szá­mításba venni.... a lakó üdülőépületet... szövetkezeti lakást. a társasházban levő öröklakást___ önálló ingat­lanként telekkönyvezett üdülőegységet.” Lehet? Ha igen, úgy MEDDIG? Kátay Antal 1972. május 14.

Next