Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

Vasárnap, 1972. június 25. Számítástechnikai módszerek­­ az államigazgatásban és a jogtudományban A szobában köröskörül könyvekkel rakott polcok, a könyvek­ből cédulák kandikálnak ki, látszik, hogy állandóan használják őket. Többségükben vezetéstudománnyal, államigazgatással, sta­tisztikai kérdésekkel foglalkozó művek. A szoba gazdája dr. Ko­­vacsics József professzor, az ELTE jogtudományi karának tanszék­vezető tanára, fiatalos könnyedséggel siet a látogató elé, minket cigarettával kínál, maga pipára gyújt , és javasolja, zakó nélkül, ingben folytassuk a beszélgetést. A statisztika egyik legnagyobb hazai szaktekintélye, a szigorú számok, kimutatások embere tettekkel és szavakkal is fesztelen­ségre biztat. — Professzor úr, mi­kor találkozott Ön elő­ször ezzel a fogalom­mal: számítástechnika? — Ezerkilencszáznegyven­­nyolcban, az akkori népszám­lálásnál. Igaz, akkor még ez a tudomány eretneknek szá­mított a vele kapcsolatos könyvek indexen voltak. Az élet azonban már akkor is, abban a helyzetben is túllé­pett az­ engedélyezett formá­kon, az akkori népszámlálás adatait természetesen lyuk­kártyás gépekkel, kezdetleges számítástechnikai módsze­rekkel dolgoztuk fel. Legfel­jebb nem beszéltünk róla. Ez volt az én első találkozásom a számítástechnikával, később 1957-től lehetséges szabad­időm nagy részét is ennek a tudománynak szenteltem. Pontosabban a számítástech­nika és a kibernetika mód­szereinek alkalmazásával foglalkoztam az államigazga­tási és igazságügyi munká­ban. — Négy nap múlva Székesfehérváron „A számí­tás­technikai és ki­bernetikai módszerek alkalmazása” című elő­adás sorozatban az Ön megnyitó előadása az államigazgatási és igaz­ságügyi munka infor­máció szervezéséről és gépesítéséről szól. Fel­tehetőleg nemcsak a hazai tapasztalatokról kíván beszélni. — Természetesen nem, az államigazgatás kibernetizálá­­sa irányában tett intézkedé­seket külföldön is tanulmá­nyoztam. E problémák ma a szocialista államok legtöbbjé­ben a politikai vezetés kulcs­kérdései között szerepelnek. Így van ez a Szovjetunióban is.Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió minisz­tertanácsa határozatot hozott az igazgatási munka egysze­rűsítésére, olcsóbbá tételére (1970-ben az igazgatási ap­parátusok fenntartási költsé­geit 1,7 milliárd rubellel kell csökkenteni), automatikus igazgatási rendszerek beveze­tésével, a vezetők és beosz­tottak munkaidejének racio­nálisabb felhasználására. Lengyelországban, Cseh­szlovákiában, Jugoszláviában a minisztertanács mellett mű­ködik az államigazgatás fej­lesztésének feladataira ala­kult kutatóintézet. Jugoszlá­viában például 27 különböző közigazgatási szervnek van elektronikus számítógépe. A kisebb szervezetek, például községi szkupatinák és mun­kaszervezetek egyesített esz­közökkel közös elektronikus központokat hoztak létre. Szövetségi szinten létre kí­vánnak hozni egy új szervet, amelynek az lenne a felada­ta, hogy segítséget nyújtson a közigazgatási szervezeteknek az adatok automatikus fel­dolgozására való áttérésnél. — Milyen tapasztala­tokra tett szert a pro­fesszor úr a tőkésálla­­mokban? — Csak két országról szól­nék. Az NSZK-ban 1960-ban lé­tesült egy koordinációs és ta­nácsadó iroda a számítás­­technika államigazgatási al­kalmazásának az elősegítésé­re és kidolgozására. Náluk egyelőre még átfogó államigazgatási rendszer­e— szervezési célok nélkül —, megkezdődött a számítás­­technikai eredmények nyúj­totta lehetőségek hasznosítá­sa. Franciaországban 1971 vé­gén a közhivatalok 750 szá­mítógéppel rendelkeztek. Ez Franciaország számítógép­­parkjának 10 százalékát je­lenti. A géppark fokozatos bővítése Franciaországban is számos szakmai strukturális és politikai problémát vet fel. Ott is felmerült a tevékeny­ségi körök pontos elhatárolá­sának a szükségessége a köz­hivatalok munkájában. A köz­hivataloknak 1975-re 1560 számítógéppel kell rendelkez­niük. — Milyen hazai ered­ményekről számolha­tunk be e témakörben? — Hazánkban is megkez­dődhetnek az államigazgatás komplex fejlesztésének az előkészületei. Megjelent a Minisztertanács 1012 1972 (IV. 27.) sz. határozata az 1971— 1985 közötti időszakra szóló távlati tudományos kutatási tervről. Ennek a második fe­jezete a közigazgatás komp­lex tudományos vizsgálatáról a következőket tartalmazza: A kutatás tárgyai a közigaz­gatás fejlesztésének komplex tudományos megalapozása, különös tekintettel a napja­inkban lezajló tudományos— technikai forradalom és en­nek az igazgatás egész struk­túráját átalakító hatására. Az államigazgatási tevé­kenység folyamatos fejleszté­sére, ügyvitelének korszerű­sítésére, a hatékony műkö­dést elősegítő információs rendszerek és technikai esz­közök alkalmazási módszerei­nek kidolgozására, továbbá a szükséges koordinációs fel­adatok ellátása érdekében, a Kormány Gazdasági Bizott­ságának 1971 június 15-én hozott 10.152/1971. számú ha­tározata alapján — Állam­­igazgatási Szervezési Intézet hazánkban is megalakult. Egyébként — éppen Fejér megyében — kísérleti jelleg­gel többször is vizsgáltuk egyes tanácsok, vagy egyes államigazgatási munkakörök lehetőségeit a kibernetizálás­­ra. Én személy szerint sze­retném ha az államigazgatás kibernetizálásában, a számí­tástechnikai módszerek alkal­mazásában Fejér megye jár­na az élen. — Véleménye szerint melyek azok a problé­mák, amelyek a gyors előrehaladást megnehe­zítik? — Hazánk elektronikus gépparkjainak munkája nem mindenben felel meg azok­nak a követelményeknek, amiket mi a gépekhez fűztünk. A hibák okait több tényező­ben jelölhetjük meg: Elmarad a gépesítés előtt kilátásba helyezett létszám­megtakarítás, nem módosít­ják a meglévő információs rendszert, hanem a meglévőt gépesítik, a bevezetés idő­szaka hosszúra nyúlik és ami számunkra különösen fontos, a vezetés nem mindenütt vesz részt a géprendszer működ­tetésében, a nagy költséggel beállított gép idegen test ma­rad a szervezet alakításában, a munka ellenőrzésében. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy például a tanácsi igazgatás megyei egységeinek káros és költséges volna a sa­ját információs rendszerüket, például a jogszabálynyilván­­tartás gépesítését, vagy a ta­nácsi igazgatási nyilvántartá­sok gépesítését külön-külön kidolgozni. De ugyanez áll a megyei, rendőrfőkapitánysá­gokra, sőt azt is mondhatjuk, egyetlen szakigazgatási ág információs rendszerét, még a lakás- és kommunális infor­mációs rendszert sem volna célszerű 15—20 helyen kikí­sérletezni. — Ezek után mit­­ja­vasol az első gyakorlati lépésként? — Az államigazgatási mun­ka komputerizálásának elő­feltétele a kutatás, az elekt­ronizáláshoz szükséges egy­séges fogalomrendszer, osz­tályozási elvek kidolgozása. A gép alkalmazásának a metodikáját a jogászoknak, államigazgatási szakemberek­nek együtt kell kialakítaniuk. A jogi összefüggések elsikka­­dása esetén a gépi feldolgo­zás nem jelenthet fordulatot a jogi munka hatékonyságá­nak növelése terén. Mind­ezek miatt, de azért is, mert a jogászi munka gépesítését megelőzően hosszú és elmé­lyült szervezési munkára van szükség, annak érdekében, hogy a kézi módszerű és el­avult nyilvántartási techni­kára alapozott információkat korszerű módon a gépesítés számára elkészítsük, meg kell kezdenünk a képzést, hogy e feladatok elvégzéséről évről évre egyre több szak­embert tudjunk a gyakorlat és a tudomány számára át­adni. — Az államigazgatás és a jogtudomány milyen területein jelentkezhet­nek először a kiberneti­­zálás eredményei? — Vizsgálataink tükrében úgy tűnik az igazgatási infor­mációk terén még nem tör­tént meg a lépésváltás. A szekeret és a lovashírnököt már felváltotta az autó és a telefon­­, de a kameralista információs szisztéma még megtelepedett a hivatalok polcain. A gyorsuló idővel már nem tudjuk megemész­teni a sok gyűjtött hírt, köz­leményt, de még arra nem jutott idő, hogy a feleslege­set elhagyjuk és a technika mai állásának, a szocialista állam sokirányú feladatainak megfelelően szervezzük és rendszerezzük azokat. Tehát elsősorban a nyilvántartások gépesítése várható mind a ta­nácsi, államigazgatási, mind a bűnüldöző szervek munká­jában. A bíróságok és ügyész­ségek munkáját főleg az ese­ti nyilvántartásokkal szintén rövid időn belül és nagyban segíthetnék a kisteljesítmé­nyű számítógépek, adattároló rendszerek.­­ Végezetül miben jelölné meg a fehérvári konferencia célját? — A székesfehérvári kon­ferencia célja az, hogy átte­kintse a témára vonatkozó nemzetközi és hazai kutatá­sokat, és információkat szol­gáltasson a fejlesztéshez, perspektívákat adjon a jo­gászszervezők feladataira vo­natkozólag. Baranyi Pál Ráadásul, folytatja a Le Monde, már hat hónappal­ a Phnom Fenh-i puccs és négy hónappal az amerikai csapa­tok kambodzsai beavatkozása után tárgyalások indultak meg Phnom Penh és Bang­kok közt a gazdasági kapcso­latok fejlesztéséről. Ezeknek a tárgyalásoknak a közép­pontjában éppen ugyanezek a kőolaj kutatási kérdések álltak. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a kőolaj rétegek az egész indokínai félsziget partvidéke mentén végighú­zódnak, ide értve Dél-Viet­­nam, Kambodzsa és Thaiföld kontinentális talapzatát is. Természetesen sem a kam­bodzsai, sem a thaiföldi ha­tóságok nincsenek olyan hely­zetben, hogy kiaknázzák eze­ket a lelőhelyeket, és hátuk mögött ott állnak ugyanazok az amerikai monopóliumok, amelyek már régóta meg­kezdték az előkészületeket a kiaknázásra. Ugyanakkor az amerikai vállalkozók lapja, a Fortune 1970 márciusi számában megállapította, hogy a Ten­­neco, a Standard Oil of California, a Gulf,­ a Conti­nental, az Union Oil to Cali­fornia és British­, Petroleum már több millió dollárt fek­tettek be ebben az övezetben kőolajkutatásra. Ami az indokínai konti­nentális talapzat övezetében fekvő kőolajkészleteket il­leti, az ebben az övezetben tevékenykedő kőolajvállala­tok egyikének képviselője ki­jelentette: „Louisiana ame­rikai állam kőolajkészletei ( az USA egyik leggazdagabb kőolajtermelő vidéke — B. P.) összehasonlítva a Délke­­let-Ázsia partjainál található készletekkel, úgy néznek ki, mint postabélyeg az elefánt hátán”. James Gauntt amerikai geológus, aki már 15 éve folytat kutatásokat a dél-kí­nai tengeren, úgy véli, hogy öt év múlva a Dél-Vietnam Kambodzsa, Thaiföld, Ma­laysia és Indonézia partjai­nál elterülő vízalatti kőolaj­mezők naponta 4,él millió barrel kőolajat szolgáltathat­nak (7 barrel + 1 tonna). A „vietnamizálás”, a „kam­­bodzsaizálás” jelenleg nagyon terheli az amerikai költség­­vetést. De ki tudja, hogy vég­ső soron nem bizonyul-e jö­vedelmezőnek, és nem hoz-e gazdag profitokat, különösen kőolaj formájában? írja a Le Monde. Nem is olyan régen, febru­ár 9-én a félhivatalos francia Nation „A kőolaj, amely sok mindent megmagyaráz” című cikkében ezt írta: „Tehát az amerikai fiúk most a kőola­jért halnak meg? — ezt a kérdést kezdi feltenni Ame­rika. Pedig neki mindig azt mondták, hogy „fiai” Indo­kínában a „szabad világ” vé­delmének nevében halnak meg”. A szenátus külügyi bizott­sága kérdést intézett ebben az értelemben a kormányhoz, de a válasz egyre késik ... Az indokínai háború meg­hosszabbításában és fokozá­sában nemcsak a kőolaj mo­nopóliumok érdekeltek. A Le Monde-nak ugyancsak a feb­ruár 9-i száma hosszú jegy­zékben közölte azoknak a legnagyobb amerikai vállala­toknak és bankoknak a nevét, amelyek Saigonban leányvál­lalatokat nyitottak, és igye­keznek megszilárdítani az it­teni pozícióikat Felkészülve fogadásukra, az engedelmes bábelnök, Thieu — mint a Le Monde írja — „(felülvizsgálva a tő­kebefektetésekről szóló régi törvényt, nagyon liberális) cikkelyeket iktatott be a tör­vénybe, melyeknek célja — még több tőke megnyerése”. És hogy Indokína kirablásá­hoz még nagyobb kedvet keltsen, a vállalkozó szellemű amerikai Circwood Caplan, Russia és Vecchi cég, amely már megalapította leányvál­lalatait olyan „baráti” or­szágokban, mint Dél-Viet­­nam, a Dominikai Köztársa­ság, Thaiföld, s még néhány más ország, gyakorlati kézi­könyvet adott ki a következő címmel: Kössünk üzletet Vi­etnamban! Jogi és kereske­delmi problémák. A kézi­kön­yv első kiadása — 10 006 példányban — pillanatok alatt elfogyott... a p. H­I­R­L­A­P ­ A marxizmus a leninizmus időszerűsége Mostanában sok szó esik a marxizmus úgynevezett „vál­ságáról”, mint valamilyen új jelenségről, amely állító­lag Marx és Lenin eszméinek „elavultságára” mutat. A ka­pitalista sajtó arról ír, hogy a fiatal nemzedék és az „új baloldaliak”, a „marxizmus válsága” miatt keresnek a kom­munista mozgalomtól eltérő, más utakat. Ha el akarunk­ igazodni a mai problémák között, nagyon hasznos lesz emlékeznünk arra, hogyan elemezte Lenin 1911-ben „a„marxizmus igen súlyos belső válságát”, a „szét­hullás”, a „­zűrzavar”, az „ingadozások” tendenciáit. Le­nin rámutatott, hogy mindennek okai a társadalmi élet kö­rülményeinek erőteljes változásaiban rejlenek, s előtérbe helyezte az ilyen tendenciák elleni harc feladatát, a marx­izmus alapjainak megvédelmezését. „Éppen azért, mert a marxizmus nem volt dogma, nem valamiféle befejezett, kész, változatlan tanítás, hanem ele­ven vezérfonal a cselekvéshez - éppen azért kellett vissza­tükröznie a társadalmi élet viszonyainak meglepően éles változását. A változás visszatükröződése volt a mélyreható bomlás, a zűrzavar, a mindenféle ingadozás, egyszóval­­ a marxizmus igen súlyos belső válsága. Ismét napirendre került e bomlás erőteljes visszaverése, az erőteljes és hatá­rozott harc a marxizmus alapjaiért". Lenin, miután végigelemezte azokat a feltételeket, ame­lyek annak idején előidézték a „marxizmus válságát”, kü­lönbséget tett az orosz forradalom két időszaka között. Az 1904-1907 közötti periódus olyan időszak volt, amikor a tár­sadalom új rétegei viharos gyorsasággal kapcsolódtak be a forradalmi harcba, a korabeli vitákban pedig a demokra­tikus forradalomban alkalmazott két taktika volt a két kulcs­­fontosságú kérdés. A „pangásról és a megtorlásokról” ne­vezetessé vált 1907-1910 közötti évek a forradalomba be­kapcsolódott új erők „konszolidálódásának és megemésztő­­désének" időszakát jelentették. Leninnek a korabeli problémákról alkotott szemlélete vezér­fonal számunkra a jelenlegi kérdésekhez történő közele­désnél. A forradalmi világfolyamat gyors fejlődése számos szocialista állam és a nemzeti felszabadulásra törekvő új ország megalakulásához vezetett. Ám a kommunista moz­galomnak a legkülönbözőbb társadalmi és nemzeti viszo­nyok alapján történő fejlődése teret nyitott az előtt, hogy kifejezésre jussanak a különböző társadalmi rétegek kép­viselőinek régi nézetei és koncepciói, s többek között fokoz­ta a nacionalista és a kispolgári nézetek befolyását Ebből következik a „konszolidációs és a megemésztődés” folya­matának szükségessége, amelynek során megnyilvánulnak a „felbomlás”, a „zűrzavar”, az „ingadozás” tendenciái. Jelenleg minden eddiginél szükségesebbé válik a legha­­tározottabb harc a marxizmus-leninizmus, mint közös plat­form szilárd alapján megvalósuló egységéért, a kommunista mozgalom tömörülésének, s minden szocialista állam együttműködésének céljából. Az imperializmus és a reakció elleni harcban nélkülözhetetlen minden szocialista állam, minden ország munkásosztálya, a független államok és a nemzeti felszabadító mozgalom akcióegysége. Lenin rámutatott hogy a kispolgárságra jellemző inga­dozások kétféle - „jobboldali" és „baloldali” f­elhajlás­ban nyilatkoznak meg. A mai kor szempontjából különösen fontos Leninnek az a megállapítása, hogy a kispolgári „balos” elhajlások lé­nyegében az ellenforradalom specifikus formája lehetnek és a gyakorlatban veszélyesebbekké válhatnak, mint a nyílt ellenforradalom. A lenini tanításnak mindig az internacionalizmus hangsú­lyozása volt az alapja. Ez­­ a kommunizmus alapelve. Lenin figyelmeztetett, mennyire megengedhetetlen „az internacio­nalizmus szavakban történő elismerése” és a gyakorlatban „kispolgári nacionalizmussal" történő felcserélése, ami nem­csak a szociáldemokrata pártokat jellemzi, hanem olyan betegség is, amely a kommunistákat és a kommunista pár­tokat is megfertőzheti. Mennyire fontos ez számunkra ma, amikor a szocialista forradalom békés úton is megvalósul­hat és a burzsoázia fegyveres ellenállás nélkül kapitulál tulajdon csődje és a munkásosztály szervezettsége előtt. Ám a kisajátított burzsoázia nem emigrál külföldre, mint aho­gyan Oroszországban történt a szocialista forradalom után, amikor külföldön 2 millió fehérorosz személyében emigráns ellenforradalmi törzs jött létre. A burzsoázia ma az orszá­gon belül nyarad, megőrzi régi hagyományait és a felszá­molt régi rendszer visszatéréséről ábrándozik. A burzsoázia terjeszti régi hagyományait családtagjain keresztül, akik a képzettségben és szakmai felkészültségben szerzett előnyeik révén továbbra is befolyásos pozíciókban maradnak. A bur­­zsoá elemek készek bármikor kihasználni a szocialista ál­lam vezető csportjában előforduló gyengeségeket, vagy megosztottságot. Ezért egy-egy adott országban a proletár internacionaliz­­mus elve a szocializmus győzelme után is létfontosságú marad a szocialista forradalom ügye szempontjából, mivel az osztályharc mindaddig nemzetközi érvényű, amíg a nem­zetközi burzsoázia erős pozíciókat birtokol a nemzetközi küzdőtéren és ellenséges érzéseket táplál a szocializmussal szemben. (Ez az ellenségesség olykor még erősödik is.) „A proletárdiktatúra nem az osztályharc megszüntetését, hanem új formájában és új eszközökkel történő folytatását jelenti. Amíg léteznek osztályok, amíg az egy országban megdöntött burzsoázia nemzetközi méretekben megtízsze­rezi támadásait, addig ez a diktatúra nélkülözhetetlen”. Lenin kitűzte a feladatot, hogy a szocializmus egy or­szágban elért győzelmét számos „élenjáró országra” ki kell terjeszteni (ezt „internacionalista proletárdiktatúrának” ne­vezte), azért, hogy „döntő befolyást lehessen gyakorolni az egész világpolitikára”. „Az ilyen bajjal, a legmegrögzöttebb kispolgári-nemzeti előítéletekkel vívott harc annál inkább előtérbe kerül, minél időszerűbb lesz, hogy a proletárdiktatúra nemzeti jelenség­ből internacionalista jelenséggé váljék”. A fejlett tőkésországokban működő pártok számára - mutatott rá Lenin - igen fontos a kommunista mozgalom erőteljes harca a proletár internacionalizmus legfontosabb elveiért, a kispolgári, nacionalista és opportunista torzítások ellen. Ma minden eddiginél határozottabban cseng Leninnek az a felhívása, amelynek értelmében küzdeni kell a proletár internacionalizmus elveinek megvédéséért, a nemzetközi kommunista mozgalom összes erőinek ezen elvek alapján történő egyesítéséért és megszilárdításáért. B. K.

Next