Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

­ Kádár János fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét, amely Giorgio Napolitano-nak, a párt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével ideológiai, kulturális és tu­dománypolitikai kérdések tanulmányozására érkezett, ha­zánkba Az elvtársi hangulatú megbeszélésen jelen volt Aczél György és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára. Brandt nyilatkozata Brandt, nyugatnémet kancel­lár a Bundestag nyári szüne­tének elkez­dődése küszöbén a DPA-nak adott nyilatkozatá­ban összegezést adott az idő­szerű belpolitikai kérdésekről. A szociáldemokrata- szabad­­demokrata kormánykoalíció csaknem hároméves tevé­kenységének mérlegét meg­vonva­, a kormányfő rámuta­tott, az utóbbi időkben be­bi­zonyosodott, hogy a kormány és a törvényhozó testületek nehéz belpolitikai körülmé­nyek között is eredményesen dolgozhatnak. Brandt szerint egyes kép­viselők politikai „színválto­zása", szükségessé teszi a vá­lasztók akaratának újrafel­­mérését. Az új választásokról csupán annyit mondott, hogy a koalíciós partnerrel, az FDP- vel egyetértésben szükséges kezdeményezésekre vonatko­zóan már döntést hozott. Brandt interjújának bel­politikai részére az ellenzék máris éles hangon reagált. Eduard Ackermann, a CDU— CSU parlamenti frakciójának szóvivője, szemére vetette Brandtnak, hogy ezúttal sem mondta meg „fehéren—feke­tén”, milyen lépéseket kíván tenni új választásokkal kap­csolatban. Közel-Kelet Újabb izraeli támadás Pénteken délben befejező­dött az Arab Köztársaságok Szövetsége elnöki tanácsának negyedik konferenciája. A háromnapos tanácskozáson — kairói jelentések szerint — a szerdai Libanon ellen inté­zett izraeli kalóz­támadás kö­vetkezményeivel és a közel­­keleti válság általános prob­lémáival foglalkoztak az arab államszövetség vezetői. * * * Khalili Abuhamad libanoni külügyminiszter pénteken ma­gához kérette a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának beirúti nagykövetét, és tájé­koztatta őket a dél-libanoni területek ellen legutóbb elkö­vetett izraeli agresszióról. A libanoni külügyminiszter a megbeszélésen átnyújtotta kormánya tiltakozó jegyzékét az öt nagyhatalom képviselői­nek. Pénteken a kora reggeli órákban több tagból álló iz­raeli légiegység repült be Li­banon légiterébe Mardzsajun körzet felé. A 15 000 lakosú tartományi székhelyet a kora hajnali órákban izraeli tü­zérségi támadás érte. Az akció következtében egy asszony életét vesztette, s egy kislány­­életveszélyes sebesülést szen­vedett. A szerdai izraeli behatolást követően csütörtökön este Szaeb Szalam libanoni minisz­terelnök két ízben is fogadta Jasszer Arafatot, a Paleszti­nai felszabadítási szervezetek központi bizottságának elnö­két. Tájékozott források érte­sülése szerint a találkozón a palesztin gerillák libanoni­­tartózkodását szabályozó 1969- es kairói megállapodásról volt szó. Az Al Ajjat című szélsőjobboldali libanoni na­pilap pénteki számában azt állította, hogy a miniszterel­nök a palesztin gerillák kivo­nulását kérte a határmenti körzetekből, Jasszer Araféi azonban cáfolta ezt a híreszte­lést, s leszögezte, hogy a fe­­dajjinok és a libanoni hadse­reg együttműködése a közös ellenséggel szemben szüksé­gesebb, mint azelőtt bármi­kor. * * * Izraeli harci repülőgépek pénteken délben 30 kilométer mélyen behatoltak Libanon légiterébe, s a tűzszüneti vonaltól északkeletre, a Her­man hegység környékén la­kott településeket bombáztak. Egy izraeli szóvivő ezúttal is arra hivatkozott, hogy a tá­madás célpontjául palesztin gerillák táborai szolgáltak. Chile­­i veszély jobbról fenyeget Chile A kommunista párt úgy vé­li, hogy a kereszténydemok­raták és a népi egység párt­jai közt folyó párbeszéd le­hetőséget teremt az oligarchia és az imperializmus megtö­résére, s elősegíti a forradal­mi átalakulás nemzeti folyaa­­matát. — jelentette ki Victor Diaz, a Chilei Kommunista Párt főtitkár-helyettese, a párt központi bizottságának csütörtökön kezdődő plénu­mán. A jelenlegi helyzet legfon­tosabb feladatai közé tartozik, hogy olyan körülményeket, te­remtsünk, melyek elősegítik a munkások részvételének növekedését az infláció ve­szélyének elhárításában, a devizaproblémák megoldásá­ban és a termelés megjavítá­sában — mondotta a párt főtitkár-helyettese. Az országban fennálló erő­viszonyokról szólva Diaz le­szögezte, hogy a legnagyobb veszély a jobboldali reakció oldaláról fenyeget, s nem a már szinte jelentőségét vesz­tett szélsőba­l felől. A chilei fővárosban hivata­losan közölték, hogy Salvador Aliende kormánya 96 000 hek­tár földet juttatott az ország különböző mezőgazdasági te­rületein dolgozó mintegy 12 ezer parasztnak. Az állam ál­tal kisajátított földeket a chilei parasztok jelenleg ter­melőszövetkezetekben műve­lik. A jelenlegi chilei kormány 1970 novemberében kezdte meg mezőgazdasági reform­­tervének végrehajtását, s az­óta 2946 mezőgazdasági föld­­tulajdont , hozzávetőleg 10 millió hektárt sajátított ki. HÍRLAP Nagy értékű barátság Indira Gandhi sajtókonferenciája Az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke pénteken saj­tókonferenciát tartott az or­szágház delegációs termében. Dr. Várkonyi Péter állam­titkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte az indiai kormányfőt, aki ezt követő­en válaszolt a magyar és külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Magyarországi látogatá­sáról szólva elmondotta, hogy az nagyon hasznos volt. Külföldi látogatásainak fő célja, hogy megismerkedjék az illető országgal és ve­zetőivel, megismerje kormá­nyának politikáját, a nép gondolkodásmódját, napja­inkban, amikor Európában és a világon gyorsan válto­zik a helyzet, különösen fon­tosak a személyes kapcso­latok és a közvetlen véle­ménycserék. — Igen nagyra értékelem — mondotta — a barátságot, amelyet Ma­gyarország és Budapest népe részéről tapasztaltam. A miniszterelnök-asszony több kérdést kapott az indiai szubkontinens helyzetével, Bangla­desh létrejöttével, az indiai—pakisztáni viszony normalizálásával kapcsolat­ban. Az utóbbi kérdéssel össze­függésben, s utalva pakisz­táni elnökkel a közeljövőben sorra kerülő találkozójára hangsúlyozta, hogy minden probléma megoldható, ha kölcsönösen törekszenek er­re. — Szándékunk az, — mondotta — hogy valameny­­nyi szomszédunkkal tartós béke alakuljon ki. Pakisz­tánnal is normális kapcsola­tokra törekedtünk, az el­múlt években is. A továbbiakban utalt az Indiában levő pakisztáni hadifoglyok kérdésére. Ezek a pakisztáni katonák az Indiai és a Bangla Desh-i közös parancsnokságnak ad­ták meg magukat. Ezért eb­ben a kérdésben India egye­dül nem dönthet, csak a Bangla Desh kormányával közös megállapodás alapján. Az európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos kérdésre vála­szolva Indira Gandhi hang­súlyozta: India részéről üd­­vözlik az eddigi kezdemé­nyezéseket, s a közelmúltban aláírt megállapodásokat, mert mindez megfelel a helyzet realtásainak. Remél­jük — mondotta —, hogy az európai biztonsági rendszer kialakítására irányuló tö­rekvések végül is megterem­tik a tartós béke alapjait ezen a földrészen. Ázsiában jelenleg két konfliktus van, s nagyon sajnálatos lenne, hogy miközben Európában megvalósul a tartós béke, Ázsiában folytatódnának a konfliktusok, további szen­vedéseket és megpróbáltatá­sokat okozva e térség népei­nek. A közel-keleti válság ren­dezésével kapcsolatban a mi­niszterelnök-asszony hangsú­lyozta, hogy India álláspont­ja határozott és világos: tá­mogatja az F­NSZ Biztonsági Tanácsa 1967. novemberi ha­tározatát. Az el nem kötelezett or­szágok politikájával kapcso­latban Indira Gandhi elmon­dotta: — Nem tudom, hogy ha­sználhatom-e ezt a szót, hogy „el nem kötelezett’’. Mert mi igenis elkötelezett­nek érezzük magunkat a béke ügyében, az igazság ügyében és folytathatnám így tovább. Amit mi az „el nem kötele­zettség” alatt értünk, az azt jelenti, hogy nem tartozunk egyetlen katonai tömörülés­hez sem. A magyar—indiai kulturá­lis kapcsolatok bővülését il­letően a miniszterelnök-asz­­szony leszögezte: a megbe­széléseket tettekre, az együtt­működés különböző formáira váltják át. Ez a gazdasági, műszaki,tudományos vagy kulturális együttműködésre egyaránt vonatkozik. A mi­niszterelnök-asszony nagy jelentőséget tulajdonított a kapcsolatok elmélyítésének. Az Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai agressziójáról szólva a miniszterelnök-asz­­szony kifejtette: " India el­ítéli a vietnami kikötők el­­aknásítását, a bombázásokat, a háború eszkalációját, a ké­miai és egyéb tömegpusztító fegyverek használatát, őszin­tén reméljük, hogy a közvé­lemény mind erőteljesebben hallatja hangját Európában és Amerikában, nyomást gyakorolnak a kormányokra, s mielőbb megszületik a béke Vietnamban, az amerikaiak véget vetnek az agresszió­nak, kivonják csapataikat. India természetesen öröm­mel üdvözli a békekezdemé­nyezéseket. Indira Gandhi sajtókonfe­renciájának utolsó kérdése India és Kína viszonyára vo­natkozott. A miniszterelnök­asszony emlékeztetett arra, hogy az 1960-as évek elején a két ország viszonya rend­kívül feszült volt, a kapcso­latok azonban később vala­melyest javultak. A Bangla­desh-i válságot követően sajnos, a javulás folyamata megrekedt, India azonban semmi olyan okot nem lát, amely a kapcsolatok norma­lizálásának útjába állhatna. Elutazott az indiai kormányfő Pénteken délután elutazott Magyarországról Indira Gandhi, az Indiai Köztársa­ság miniszterelnöke, aki a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának meghívásá­ra hivatalos látogatást tett hazánkban. Az indiai kor­mányfővel együtt elutazott kísérete is. Az indiai nép képviselőit ünnepélyesen, meleg baráti szeretettel búcsúztatták a Ferihegyi repülőtéren, ame­lyet magyar és indiai zász­lók, magyar és hindi nyelven megfogalmazott búcsúmonda­tok díszítettek. A miniszter­­elnökasszony búcsúztatására több ezer fővárosi lakos gyűlt össze a repülőtéren. A betonon katonai díszegység sorakozott fel csapatzászló­val. A búcsúztatón megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke, Fehér La­jos, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai . Jelen volt a búcsúztatásnál C. B. Mut­­hamma, az Indiai Köztársa­ság budapesti nagykövete. Díszjel harsant, majd a díszegység parancsnoka je­lentést tett Indira Gandhinak. Felcsendült a magyar és az indiai himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a magas rangú vendég tiszte­letére. Indira Gandhi Fock Jenő társaságában ellépett a díszegység arcvonala előtt, s köszöntötte a katonákat. Az indiai kormányfő ezután szí­vélyes búcsút vett a megje­lent magyar közéleti szemé­lyiségektől, a diplomáciai tes­tület képviselőitől, majd Fock Jenő társaságában el­haladt a búcsúztatására meg­jelent fővárosi dolgozók hosz­­szú sorai előtt. Magyar és in­diai zászlócskák emelkedtek a magasba, s a budapesti dol­gozók képviselői szeretettel búcsúztak Indira Gandhitól, és éltették a magyar és az in­diai nép barátságát. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kor­mányfőnek és a kíséretében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a különrepülőgépen. Néhány perc múlva a re­pülőgép a magasba emelke­dett. Kissinger hazautazott Kínából Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági tanácsadója pénteken délelőtt — egy éven belül negyedik — pekingi látogatá­sát befejezve, elutazott a kí­nai fővárosból, ahol Csou En­­laj kormányfővel és más kí­nai vezetőkkel a kínai—ame­rikai­ kapcsolatokról és nem­zetközi problémákról tárgyalt. Pekingi megfigyelők sze­rint mindkét témakör kap­csán szóba kellett kerülnie Vietnamnak, mint olyan nem­zetközi problémának, amely a kínai—amerikai kapcsola­tok normalizálását és maj­va­n kérdését is érinti , hi­szen a Washington által vég­rehajtott legutóbbi eszkaláció nyomán az amerikai bombá­zók közvetlenül megközelítik Kína határait. Ez a pekingi kormány Kissinger érkezése előtt leszögezett nyilvános ál­láspontja szerint veszélyez­teti Kína biztonságát és sú­lyos provokáció ellene. A nemzetközi sajtó pekingi tudósítói csak a repülőtéren, majdnem egykilométeres tá­volságból láthattál­ az elnöki tanácsadót, érkezésekor és tá­vozásakor egyaránt a vendég­látók részéről mindkét alka­lommal Csi Peng-fej külügy­miniszter és Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes je­lent meg. Érdekes körülmény, hogy bár washingtoni közlés sze­rint Nixon főtanácsadója és a kínai kormányfő többször is találkozott és tárgyalt a kínai hírközlés Kissinger el­utazásáig csupán egy meg­beszélésről és egy bankett­ről számolt be. A Szenmin Zsipao a tudósítással együtt fényképet is közölt, amelyen Csou En-laj és Kissinger áll egymás mellett a kísérők tár­saságában. Kissinger látogatása a pe­kingi megfigyelők minden­esetre a pekingi külpolitika folyamatosságát bizonyítja a ping-pong diplomácia nyitása. 1971. áprilisa óta mind a nemzetközi életben, mind a kínai belpolitikában nagy­fontosságú változások történ­tek, ám a kínai—amerikai párbeszéd minden körülmé­nyek között folytatódott s az ország legfőbb vezetői hagy­ták ezt jóvá. Csou En-laj Kissingert fo­gadva, nyilván nem csupán a külpolitika folyamatosságát, hanem a vezetés stabilitását is demonstrálni kívánta. „Lebegtetik“ a fontot Az angol pénzügyminisztérium pénteken reggel bejelen­tette, hogy átmenetileg „lebegteti” a font sterling árfolyamát, vagyis hagyja, hogy a kereslet és kínálat határozza meg az árfolyamot, bár hogy alakuljon is a helyzet a külföldi tőzs­déken. A londoni valutatőzsdét pénteken már ki sem nyitot­ták. A tőzsde hétfőn is zárva lesz. Az intézkedés azt jelenti, hogy az Angol Bank és az új közös piaci pénzügyi határozatok szerint eljáró nyugat-euró­pai központi bakok ideiglenesen abbahagyják a font fel­vásárlását azoktól, akik a múlt heti események miatt szaba­dulni próbálnak a „forró pénz"-től. Szombat, 1972. június 24. ____mai Forró pénz Ha, világméretű pánikot egyelőre nem is, zűrzavart azért jókorát okozott a brit kromany péntek reg­geli bejelentése a font­sterling „lebegtetéséről". Ma már a londoni tőzsde ki sem nyitotta kapuit, a frankfurtin pénteken dél­előtt leálltak a dollárügy­letek, s a gyors egymás­utánban egymást követő hírügynökségi jelentések egyöntetűen a dollár ár­folyamának zuhanásáról számolnak be. Mit jelent a „lebegte­tés"? Azt jelzi ez a már­­már a szakmai nyelvben is polgárjogot nyerő kifeje­zés, hogy valamely valuta árfolyamát a tőzsdéken bekövetkező helyzettől függetlenül a kereslet és a kínálat szabja meg, min­den beavatkozástól füg­getlenül. A fontsterling esetében most az angol bank és a közös piac tag­államainak központi pénz­intézetei ideiglenesen ab­bahagyják a font felvásár­lását azoktól, akik szaba­dulni igyekeznek tőle. „Forró pénz" lett a font, amely ellen a múlt héten valóságos roham indult a spekulánsok részéről. A rohamot nem egyéb vál­totta ki, mint az angol kül­kereskedelem növekvő gondjait, kedvezőtlen ala­kulását tükröző időszaki jelentés. Elterjedt a dokk­munkások sztrájkjának a híre is, ami az üzleti élet­re Nagy-Britanniában rendkívül érzékenyen hat. Heath miniszterelnök pedig hasztalanul cáfolta rend­kívül határozottan a font leértékelésének szerinte kósza híreit, a tőzsdeügy­nökök jobban hittek az ár­folyamok ingadozásának, az üzleti világ érzékeny szeizmog­álja veszélyt jel­ző kilengéseinek. Nagy-Britannia csütör­tökön kétségbeesett lépés­re szánta el magát: a Bank of England 5-ről 5 százalékra emelte a ka­matlábat a külföldi tőke Angliában tartása céljá­ból. Úgy tűnik, ez sem használt. Oly­annyira nem, hogy sietve össze kellett hívni szombat délutánra a közös piac tagállamai köz­ponti jegybankjainak igaz­gatóit. A párizsi rendkívüli, tanácskozás hírét maga Gischard d’Estaing francia gazdasági és pénzügymi­niszter jelentette be, Pom­pidou elnökkel folytatott hosszú megbeszélése után. Nemcsak a „tizek", a közös piac tagállamai rea­gáltak rendkívül érzéke­nyen a brit döntésre, ha­nem sok más országban: Norvégiában, Spanyolor­szágban, Portugáliában, Rhodesiában, Malaysiá­ban, Dél-Afrikában és Gö­rögországban is felfüg­gesztették a valutaügyle­teket. Rám­mel a fontválságra a Pravda pénteki számának egyik cikke. Szerzője a lap londoni tudósítója. Arról ír, hogy Nagy-Britanniában két éve van hivatalban a konzervatív kormány. Ez alatt az infláció példátlan méreteket öltött, a munka­nélküliség megkétszerező­dött - az utóbbi 30 év legmagasabb szintjére há­gott az ipar termelése pedig tengődik. Nos, a jubileum mégi emlékezetesebbé válik. Az évforduló meglepetése: a fent lebegtetése. Némelyek szerint egyébként mindez nem is meglepetés. Sok­kal inkább egy elhibázott gazdaságpolitika követ­kezménye. (RS)

Next