Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Szombat, 1972. június 24. Törvény (Folytatás az 1. oldalról.) és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és áttekinthetőbbé tesszük az igazságszolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, párhuzamosságot, a széttagoltságot. Az eddigi szervezeti rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az állampolgárok és az állami gazdálkodó szervek munkaügyi, továbbá a vállalatok, szövetkezetek gazdasági jogvitáinak eldöntésénél éppúgy megtalálhatóak a bíróságok, mint a különböző döntőbizottságok. Az élet nem teljes következetességgel alakította ki ezt a helyzetet, amelyen társadalmi fejlődésünk folytán ma már változtatnunk kell. Gyors és hatékony ügyintézés A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági hatáskört. A kedvező tapasztalatok alapján elismert egyes államigazgatási szervek közreműködésének szükségességét meghatározó jogviták eldöntésében az egyszerűbb és gyorsabb, s ugyanakkor szakszerű ügyintézés megfelelően biztosítható például a tanácsok keretében. Ezért hiba lenne, ha a jogviták eldöntésének bírósági útját még jobban kiterjesztenék vagy azt kizárólagossá tennénk. Ilyen megoldás éppen ellenkező hatást váltana ki, mint amire törekszünk az államszervezet egyszerűsítésével, a gyors és hatékony ügyintézés feltételeinek megteremtésével Az államigazgatási szervek hatáskörében maradó jogviták esetében a bírói igazságszolgáltatás fontos elve úgy jut érvényre, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségeit biztosítjuk. Természetesen a most előterjesztett törvényjavaslat a vázolt kérdéseknek csak alapvető elveit, azok szervezeti megoldásait tartalmazhatja, a részletes hatásköri szabályozás az eljárási törvények feladata. A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatait. Világos, hogy mind a legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartama arra irányult, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az öszszes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit szolgálja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazdasági és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az egész igazságszolgáltatás munkájának jó áttekintését és az egységes irányítás hatékonyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogerős bírósági ítéletekkel kapcsolatos törvényességi óvási joga, illetőleg ezek elbírálásának a legmagasabb bírói hatáskörben való megtartása vagy a jogértelmezési feladat kiemelése, akkor még világosabban jut kifejezésre a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos szerepének teljesen indokolt növekedése. falatok, szövetkezetek jogvitáiból, a bűnügyekből megállapítható általánosítható tapasztalatokat, a jogsértések okait és körülményeit. A minisztériumról mondottak teljes mértékben vonatkoznak a bíróságokat vezető elnökök és más tisztségviselők irányító tevékenységére is. A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve —■ több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttattja a a bíró tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyon-nagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. A bírói függetlenség helyes értelmezéséhez hozzátartozik annak hangsúlyozása is. Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanács törvényes és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő, s amelyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. Aláhúzta a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése; valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek — a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan — maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is. A törvényjavaslat szerint az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak e legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja: annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabályértelmezés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. Nyomatékosan hangsúlyozta: az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, írnok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Szólt arról is, hogy az ügyészség a jövőben sem vállalhatja magára más szervek feladatait és felelősségét a jogszabályok megtartása és megtartatása terén. Ezt azért hangsúlyozom — tette hozzá —, mert egyes szervek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy saját ellenőrzési és felügyeleti feladataikat megpróbálják az ügyészre áthárítai. Ezt sem most, sem a jövőben nem vállalhatjuk. Saját munkaterületén minden szerv maga legyen a törvényesség első számú őre és felelőse. A legfőbb ügyész ezután — alkotmányos kötelességéhez híven — beszámolt az országgyűlésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munkájáról. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az említett időszakbanaz ismertté vált bűncselekmények száma a korábbiakhoz képest, emelkedett ugyan, de számottevő növekedésről mégsem beszélhetünk. A bűnözés alakulására hatással voltak az időközben napvilágot látott különböző jogszabályi rendelkezések is. Ezek sorában meg kell említeni a szabálysértési kódexet és az 1970. évi közkegyelmi rendelkezést, mint olyan jogszabályokat, amelyek a bűncselekmények számának csökkenésére hatottak. — Az eltelt időszakban a bűnüldöző szervek — felismerve annak a tendenciának a veszélyét, amely az erőszakos és garázda jellegű cselekmények növekedésében jelenthogy az nem jelent valamiféle szabadosságot, mindentől való függetlenséget. Bíráink a szocialista állam és társadalom ügyét szolgálják, annak törvényeit alkalmazzák. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az igazságszolgáltatás minden dolgozója rendszeresen képezze magát, növelje politikai és szakmai tudását, mert csakis így képes lépést tartani a társadalmunk fejlődéséből adódó mind magasabb követelményekkel. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása — elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. A bíróságokról szóló törvényjavaslat vitájában felszólalt dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. A vitában elhangzottakat dr. Korom Mihály igazságügyminiszter foglalta össze. Majd az országgyűlés a bíróságokról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslatot dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke terjesztette be. A törvényjavaslat tárgyalása során felszólalt dr. Szénási Géza, legfőbb ügyészkezett, szigorúbban léptek fel az ilyen jellegű bűncselekmények miatt, eleget téve ezzel a közvélemény óhajának is. 1965-höz képest az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményt elkövető terheltek közül 2,3 százalékkal többet vádoltak meg az ügyészségek. A felelősségrevonási gyakorlat szigorítása eredményesnek mutatkozik, mert az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma, nem jelentős mértékben ugyan, de csökkent. Sajnálatos viszont, hogy nincs javulás a fiatalkorú bűnözés vonatkozásában. A bűnelkövető fiatalkorúak száma 1968 óta rendszeresen és nem is jelentéktelen mértékben nőtt. Alkotmányos kötelessége őrködni az ügyészi szervezetnek azon, hogy védje a gazdasági rendet és gondoskodjék a társadalmi tulajdont károsító, a spekulációs és korrupciós bűncselekmények elkövetőinek következetes felelősségrevonásáról —, mondotta a továbbiakban. A társadalmi tulajdont károsító és ismertté vált bűncselekmények száma 1965-től 1969-ig csökkenő tendenciájú volt, azóta pedig emelkedő irányzatot mutat. Hangsúlyozta a legfőbb ügyész, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetése az ellenőrzésre hivatott szervek sokszor példátlan hanyagsága miatt volt lehetséges. Figyelemreméltó az, hogy az utóbbi időszakban a társadalmi tulajdonban okozott károkból a mezőgazdaság részesedése egyre nagyobb arányú, egy esztendő alatt 6 százalékkal emelkedett és 1971-ben 25,8 százalékot tett ki. A továbbiakban a fiatalkorú bűnözés helyzetével és problémáival foglalkozott. A társadalmi tulajdont károsító összes betöréses lopások negyvenegy százalékát, a személyek javai elleni betöréses lopásoknak pedig harminchét százalékát fiatalkorúak követték el. A bandákba verődött fiatalkorú bűnözők főként városokban az általuk elkövetett bűncselekmények közös kitervelésével és végrehajtásával fokozzák a fiatalkorú bűnözésben egyébként is megnyilvánuló társadalomra veszélyességet. Növekedett az általuk elkövetett bűncselekmények súlya is, ezért az ügyészségiek kénytelenek voltak fiatalkorú terheltek nagyobb hányada ellen vádat emelni. A bűnözéshez vezető okok és körülmények közül a családi nevelés hiányosságait, a felügyelet elmulasztását, a rossz baráti környezetet kell megemlíteni. Az utóbbi időben azonban mind több ízben tapasztalható, hogy az alkoholizmus a fiatalkorúak között is zülleszt, és sokszor a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséhez vezet. A fiatalkorúak bűnözésének megelőzésére az egész társadalom minden erejét mozgósítani kell. Különösen a városokban kell sokkal többet foglalkozni a fiatalokkal, munkájukat, életmódjukat rendszeresen ellenőrizni. Erre egyedül a bűnöldöző szervek nem képesek. E területen eredményt csak akkor várhatunk, ha mi munkahelyi kollektívák, a párt- és tömegszervezetek az eddiginél sokkal nagyobb erőt fordítanak a fiatalkorú bűnözés megelőzésére. Az ügyészi általános felügyeleti munka tapasztalatai alapján elmondotta, hogy a törvényesség általános helyzete jónak értékelhető, fejlődött az állami szervek jogalkalmazó tevékenysége, javult az állampolgárok magatartása és jogszabály tisztelete. Az alkotmány értelmében az állam valamennyi szervének kötelessége, hogy az alkotmányt, valamint az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa. Ennek az elvnek megfelelően a tanácsi szervezeten belül olyan hatékony törvényességi felügyeleti rendszert kell létrehozni, amely alkalmas az államigazgatási jogalkalmazás törvényességének biztosítására. Ennek a felügyeleti rendszernek az alapvető szabályait a tanácstörvény tartalmazza, de a végrehajtás feladata magukra a tanácsokra hárul. A jogszabály hatályba lépése óta eltelt időszakban tapasztalható kétségtelen fejlődés ellenére még nem mindenütt alakultak ki, illetőleg nem működnek megfelelően a tanácsi szervezet belső törvényességi felügyeleti rendszerének szervezeti formái és módszerei. Úgy vélem, nem igényel bővebb bizonyítást, hogy a tanácsi hatósági ügyintézés törvényességét elsősorban a tanácsszervezeten belüli garanciákkal kell biztosítani. Ezeket a garanciákat legfeljebb kiegészíthetik, de semmiképpen sem pótolhatják a szocialista törvényesség olyan külső garanciái, mint például az államigazgatási határozatok bíróság előtti felülvizsgálata, vagy az ügyészi általános törvényességi felügyelet. A vállalatok és a dolgozók közös és egyéni érdekei szempontjából egyaránt jelentős munkaügyek törvényességének figyelemmel kísérése ma már szinte hagyományosan ügyészi feladat. A vizsgálatok és a panaszintézés során szerzett tapasztalatok szerint a Munka Törvénykönyvének rendelkezései a jogalkalmazásban mind jobban érvényesülnek. A fejlődés üteme a népgazdaság egy-egy részterületét illetően azonban különböző. A kedvező jelenségek a teljes megnyugvásra azonban nem szolgáltatnak okot. Az indokolatlan munkaerő-mozgás és az ebből adódó munkaerőhiány kedvezőtlen hatása a jogalkalmazásban is érezhető. A munkajogi kérdésekben döntésre jogosult sok vezető a termelési feladatok mellett nem fordít elég gondot a munkajogi ügyintézésre és hiányosan ismeri a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket. Mint ismeretes, 1972 január 1. napjával a szövetkezetek egészét érintő új jogszabályi rendelkezések léptek hatályba. A szövetkezeti jogszabályok végrehajtása elsősorban magukra a szövetkezetekre és az állami törvényességi felügyeletet ellátó tanácsi szervekre hárít jelentős feladatokat. Tapasztalataink szerint a tanácsi szerveknek az eddigieknél jobban fel kell készülniük a szövetkezeti törvénynek megfelelő állami törvényességi felügyeleti feladatok folyamatos végrehajtására, a bíróságokról és az ügyészségről Közös feladat: a szocialista törvényesség megóvása Dr. Szénási Géza beszéde HÍRLAP 3 Lentai nem avatkozhat bele a bírósági ügyekbe — Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügyi miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt jólenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügyi Minisztérium és maga a miniszter sem avatkozhat bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra a — nagyon helyes megfontolások alapján alkotott — jogszabályok nem adnak lehetőséget. A félreértések elkerülése végett alá kell húzni: a törvényjavaslat az Igazságügyi Minisztériumot nem minősíti az igazságszolgáltatási tevékenység puszta szemlélőjévé. Fontos feladata az igazságügyminiszternek, hogy a jogerős ítéletek alapján elemezze és értékelje az ítélkezési gyakorlatot, figyelemmel kísérje a bíróságok ítélkezéseinek társadami hatását, időszerűségét és hatékonyságát, összegezve az állampolgárok pereiből, a vál a gazdasági bíróságról . A gazdasági bírsággal kapcsolatos jogszabály hatályosulása megkezdődött, de sajnos e jogintézmény még nem eléggé intenzíven tölti be rendeltetését. Ennek több oka van. A bírság kiszabásának indítványozására felhatalmazott gazdasági irányító, felügyeleti és ellenőrző szervek még nem fordítanak elegendő figyelmet e gazdasági szankció alkalmazásának jelentőségére és ezért — az adott körülményekhez képest — kevés esetben éltek indítványozási jogukkal. Az indítványozásra jogosult különböző szervek négy és fél év alatt mindössze 18 indítványt tettek. 1971-ben és 1972-ben eddig az ügyészség 8 esetben indítványozta gazdasági bírság kiszabását. A nyolc ügy közül hét ügyben a jogellenes tevékenységet folytató gazdálkodó szerveket 7 680 000 forint összegben kötelezte a központi gazdasági döntőbizottság gazdasági bírság fizetésére. Befejezésül hangoztatta: az ügyészi szervek a jogszabályi keretek között mindent megtesznek a jogellenes magatartások következetes üldözése érdekében, illetve azoknak — szükség esetén büntetőjogi, szabálysértési eszközök, vagy súlyos, vagyoni szankciók alkalmazásával történő — visszaszorítására. Éberen figyelik az élet által létrehozott új jelenségeket és ezeket a jogi előírásoknak megfelelően úgy támogatják vagy gátolják, hogy eközben minél kevesebb zaklatásnak tegyék ki az állami szerveket és állampolgárokat. Vagyis a munka színvonalas végzése az ügyészségre is kötelező szabály marad. Dr. Szénási Géza beszéde után szünet következett, majd Apró Antal, az országgyűlés elnöke vezetésével folytatódott a tanácskozás. Dr. Mátay Pál szólalt fel. (Felszólalását lapunk 4. oldalán közöljük. A törvényjavaslat vitája ezzel véget ért, az elnöklő Apró Antal szavazást rendelt el. Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által beterjesztett eredeti szövegben — egyhangúlag elfogadta. Dr. Szénási Géza legfőbb ügyésznek az ügyészség tevékenységéről — felszólalása keretében — elmondott beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette az országgyűlés. Ezután az interpelláció következett. Ezt követően az elnöklő Apró Antal — a képviselőknek jó munkát, a szabadságra menőknek kellemes pihenést kívánva — az országgyűlés nyári ülésszakát berekesztette. (MTI).