Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Dr. Mátay Pál felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Örömmel üdvözlöm a napi­renden lévő törvényjavasla­tot, jelentőségét Gonda és Szénási elvtársak már hang­súlyozták. Elmondották, hogy jelentős a javaslat alkot­mányjogi szempontból, meg­felel a lenini elveknek, meg­felel az államszervezés kor­szerű követelményeinek és törvényesíti az utóbbi évek kialakult gyakorlatát. Ezt követően dr. Mátay Pál azt vizsgálta, hogy a javaslat megfelel-e azoknak a célok­nak, amelyeket az államélet továbbfejlesztésével és a tör­vényesség fokozottabb bizto­sításával kapcsolatban állí­tottunk magunk elé. Az államélet továbbfejlesztését a szocializmus teljes felépítésé­nek egyik központi feladata­ként jelölte meg pártunk X. kongresszusa. Azért központi feladat, mert a továbbfejlesz­tés célja, hogy hatékonyabb legyen az állami szervek te­vékenysége, kevesebb legyen az átfedés, a párhuzamosság az állami szervek tevékenysé­gében, világosabb és számon­­kérhetőbb legyen az állami szervek feladatainak megha­tározása, növekedjék az álla­mi szervek és közhivatalokat ellátók felelőssége. Ha azt vizsgáljuk, hogy az ügyészi törvényjavaslat e célokat szolgálja-e, akkor az a vála­szom rá, hogy igen. Ezt követően arra a kérdés­re keresett választ, hogy a törvényjavaslat megteremti-e a hatékonyabb ügyészi tevé­kenység feltételeit. Bizonyí­totta, hogy alapvető funkciói­ban nem változik az ügyész­ség feladatköre, de a felada­toknak felügyeleti, illetőleg szakágankénti megjelölése az­zal a helyes rendező elvvel, mely szerint az egyes felügye­leti körökben pontosan meg kell határozni a felügyelet szervi és tárgyi határát, jól körülhatárolható az ügyész­ség feladatköre és ezzel konk­rétabbá, elvégezhetőbbé és számonkérhetőbbé válik a feladat. Majd azzal foglalko­zott, hogy a törvényjavaslat jelentősen csökkenti az átfe­déseket és figyelemmel van az utóbbi években alkotott tör­vényekben már kialakult tör­vényességi felügyelet ésszerű szereposztására. A szereposz­táson belül a helyes elrende­zés, hogy a törvényességet minden jogalkalmazási terü­leten elsősorban az úgyneve­zett belső garanciák rendsze­rébe tartozó szerveken ke­resztül kell biztosítani (a fe­lettes szervekben, az irányító és felügyeleti szerveken ke­resztül). Ezeknek a szervek­nek a tevékenységét segíti a külső garanciák közé soroló ügyészi törvényességi felügye­let. Ez az elrendezés csökken­ti a bürokráciát, csökkenti az átfedéseket, de semmit sem csökkenti az ügyészség mun­káját, szaporodik azoknak a száma, akik az eddiginél na­gyobb figyelmet fordítanak a törvényességre. Hivatkozott arra, hogy a törvényjavaslat hozzájárul a párhuzamosságok kiküszöbö­léséhez is. Azzal például, hogy a gazdasági és egyéb jogalkalmazó szerveknél a törvényességi felügyelet tár­gyi hatályát a törvény, a munkaviszonynál, a szövetke­zeti tagsági viszonynál, továb­bá jogszabály felhatalmazása alapján kiadott általános ér­vényű intézkedéseknél szabta meg, megszünteti a párhuza­­moságot, más általános külső ellenőrzést gyakorló szervek, például az ügy­ézség és a né­pi ellenőrzési bizottság kö­zött. Tisztelt Országgyűlés! Államszervezési gyakorla­tunkban kialakult törvényes­ségi felfogás szerint a törvé­nyesség megtartása minden állami szerv feladata. Ezt biz­tosítani hivatott a törvényes­ségi garanciák rendszere. Az állampolgáraink azonban, amikor törvényes jogaik és törvényes érdekeik védelmé­ről van szó, nem gondolkod­nak külső, vagy belső garan­­cia-rendszerekben. Az elmúlt másfél, két évtizedben hozzá­szoktak ahhoz, hogy ha sé­relmük van, a párt- és kor­mányszervekhez, a tanácsel­nökhöz, vagy az ügyészséghez fordulnak segítségért. Az ügyészség működését a tör­vényesség megtartásában a párt és a kormány politikája és gyakorlata mellett egyik fő garanciának tartja. A jó ta­pasztalat biztonságérezetet adott állampolgárainknak. Ezért nagyon jó, hogy az al­kotmány rendelkezéseinek megfelelően egy-egy fő fel­adatként jelöli meg a törvény az állampolgári jogok védel­mét. Gyakorlati példák említése után azzal folytatta, hogy e vonatkozásban is jó a tör­vényjavaslat, mert az állam­polgárokban erősíti törvényes jogaink érvényesülésével kap­csolatban a biztonságérzetet. Ezt követően arról szólt, hogy az államélet továbbfejlesztése során különböző szerveinket úgy alakítjuk ki, hogy meg­feleljenek államépítési kon­cepcióinknak, jövő célkitűzé­seinknek, erősítsék állampol­gáraink jó politikai közérze­tét, de nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az e szervekben dolgozóknak vilá­gos feladatmeghatározást ad­junk. Az ügyészség munkájáról szólva megemlítette, hogy a tervezetből világossá válik minden ügyész számára a leg­fontosabb feladat, miszerint az energia legnagyobb részét a bűnüldözés és ezen belül a nyomozás törvényessége fe­letti felügyelet. Legfontosabb feladatunk tehát az, hogy ügyeljünk arra, hogy aki tisz­teletben tartotta törvényein­ket, azt ne érhesse alaptala­nul büntetőjogi zaklatás, de mindenki kerüljön — a véde­lem jogainak biztosítása mel­lett — differenciáltan tehát cselekményével arányban tör­vényes felelősségrevonásra, ha szembekerül törvényeink­kel, ha megsértette a társa­dalmi együttélés szabályait, a gazdasági rendet, vagy éppen a politikai hatalom ellen emelte kezét. Világos és sorrendben ran­gos feladat, hogy megfelelő erőt biztosítsunk a vád kép­viseletére, segítve a bírósá­got törvényeink és szocialista jogpolitikánk helyes alkalma­zásában. Félreérthetetlenül határozza meg a javaslat a büntetésvégrehajtás törvé­nyessége feletti felügyelet ha­tárait és világos az a feladat is, amit a polgári bíróságok eljárása körében kell kifejte­ni. Felszólalása utolsó részében értékelte az ügyészi szerve­zet munkáját, szólt arról, hogy három generáció képviselői dolgoznak együtt. „Olyan apparátus ez, ame­lyet sohasem kényeztettek el, amelynek sokszor a bűnös, vagy az ellenséges magatar­tás mellett még a barátokkal is meg kell hogy vívja har­cát, mert a törvényességért emelt szó néha akadékosko­dásnak tűnik. Egyik biztos támasza az apparátus a mun­káshatalomnak. Meggyőződé­sem, hogy ez a szervezet örömmel fogadja az ügyészi törvényt, mert a törvény szö-­­­vegében — különösen a be­vezetőjében — indokolásában és az országgyűlés tárgyalásá­ban is egyaránt munkájának elismerését, megbecsülését látja. Ez rendkívül fontos. A munka hasznosságának tuda­ta nélkül nem érezheti át az ember a munka örömét, munka öröme nélkül pedig nincsen hivatástudattal vég­zett munka. Ezt a tevékenysé­get pedig csak hivatástudat­tal lehet végezni. Ezt kívánja a proletárdiktatúra és a tár­sadalom érdeke. A törvényjavaslatot jónak tartom, örömmel megszava­zom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.­­u. Ha lehetne... Budapesti utazók, nyara­lók nagyon sokan kérik a MÁV-tól, hogy a Budapest Déli pályaudvarról 11 óra 01 perckor induló „K” jel­zésű vonat, mely a menet­rend szerint csak vasárnap közlekedik, Dinnyésen is álljon meg fél percre. Leg­alábbis június 25-től au­gusztus 20-ig, mert a nyári szezonban igen sok nyaraló szeretne ezen az állomáson leszállni. Dr. Berzsenyi Iván, pénzügyi főellenőr Budapest A szerkesztőség postájából Nyáron is nyitva Az enyingi nagyközségi tanács a művelődési ház veze­tésével június 1-től Uhnák Tamás székesfehérvári népmű­velőt bízta meg. Uhnák Tamás elmondotta, hogy a művelő­dési ház év nyári hónapokban is nyitva áll a fiatalok előtt. Esténként magnetofonon klasszikus és modern zenét hall­gatnak a fiatalok, s jókedvükben táncolnak is. Fúvós zeneoktatás a nyári időszakban is folyik. A művelődési ház vezetője kezdeményezi politikai-ideológiai viták rendezését. Tervbe vett egy vitaestet fiatalok részvételével, amelyen a közéleti demokráciáról, szocialista erkölcsről, általában a fiatalokat is érintő kérdésekről lenne szó, amelyre a Fejér megyei Hírlap munkatársait is meghívnák. A szabadtéri színpadon színészegyüttest, népi együttest, beat-zenekarokat óhajtanak vendégül látni. Kora ősszel pe­dig székesfehérvári fiatal képzőművészek kiállítását rendezi meg az enyingi művelődési ház. Balázs Sándor Enying Nincs gazdája ? Szép és tiszteletre méltó, ha egy község vagy város nagy szülöttének emlékére szobrot állít, vagy múzeu­mot, emlékszobát hoz létre. És igazán tiszteletre méltó, ha az őszinte, önzetlen ér­zésből fakad. Meggyőződé­sem, hogy ez vezérelte Se­regélyes nagyközség vezető­it is, amikor dr. Münnich Ferenc emlékére, a róla el­nevezett kultúrház előtt, szobrot állítottak fel és lét­rehozták a kultúrházban be­rendezett emlékszobát. Hi­szem, hogy ez nem öncélú­an, a „világ” elől elzárva történt, ahogy azt június 18-án tapasztaltuk. Külföldi barátainkkal el­látogattunk Seregélyesre is, ahol megtekintettük Mün­nich Ferenc szobrát, beszél­tünk életéről, munkásságá­ról, majd elhatároztuk, hogy megtekintjük az emlékszo­bát is. A kultúrotthon egy munkatársát kértük meg, tegye lehetővé számunkra. Sikerült is körülbelül egy fél óra múlva. Ezidő alatt rengeteg kulcsot próbáltak meg az ajtóban, de egy sem volt megfelelő. Végül is egy tanárnő, aki tangóharmoni­kát oktat, adott át egy kul­csot, ami véletlenül nyitotta az emlékszoba ajtaját és így sikerült csak megtekinte­nünk. Bizony szégyelltük magunkat vendégeink előtt, amikor megkérdezték: talán nincs gazdája a múzeum­nak? Schwerlichovszky László, Székesfehérvár, Gáz­a. Hová, kinek? Nyugdíjas vagyok, így szabad idővel is bőven ren­delkezem. Hogy mégis ne unatkozzam, s hasznosan cselekedjek, úgy határoz­tam, hogy gyógynövény gyűjtéssel foglalkozom. Tá­jékozatlan vagyok azonban, hogy a gyógynövények átvé­tele szárított, vagy nyers állapotban történik-e, és Szé­kesfehérváron van-e átvevő­hely? Szeretném, ha kérdé­seimre és sajtó útján választ kapnék. Bizonyára nem egyedül vagyok nyugdíjas, aki szívesen foglalkozna gyógynövények gyűjtésével. Pataky Zsigmond Pedagógus státusz nélkül 1961-ben Érdről került Dunaújvárosba Mészárosné, Papp Mária. Harmonika­szakos zenetanári oklevelét a rá következő évben sze­rezte meg Budapesten. Tíz esztendeje tagja már a du­naújvárosi zeneoktatói mun­kaközösségnek, amely szer­vezetileg a helyi állami ze­neiskolához tartozik, ám mai napig nem került stá­tuszba. Hogy ez mit jelent? Nyaranta két hónapig, az iskolaszünetben nincs jöve­delme, s­em tarthat igényt sem nyugdíjra, sem SZTK- ra. Ígérgetésekben a stá­tuszba vételre ugyan nincs hiány már négy esztendeje, de mindig közbejön valami. S ennek tudatában vetőd­tek fel bennem a kérdések: miért nem kerülhet stá­tuszba? Ha személye, magatartá­sa ellen lennének kifogá­sok, nem működhetne, nem lehetne pedagógus, ez vilá­gos. De akkor miért? És er­re a miértre keresem a vá­laszt. Hisz egy évtizednyi pedagógiai tevékenység egy munkahelyen önmagában véve is figyelemre méltó teljesítmény. Nagyszerű szakmai sikerét dokumen­tálja többek között Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának alá­írásával fémjelzett arany és ezüst oklevél, a mezőfalvi harmonika zenekar az út­törő kulturális szemle 1972. évi bemutatóján nyújtott művészi teljesítményéért, s egy arany oklevél 1968-as keltezéssel a dánieltelepi úttörőcsapat sikeres szerep­léséért. Néhány éve a megyei út­törőbemutató seregszemlén munkája nyomán Pataki Kati, valamint a Mikuli Sándor—Dobrádi György duó tagjai tíznapos csille­bérci jutalomüdülésben ré­szesültek eredményes mun­kájukért. Idén, május tizen­negyedikén a megyei úttö­rőbemutató seregszemlén a székesfehérvári zeneiskolá­ban a szigorú szakmai zsűri nagyra értékelte munkáju­kat, produkciójukat. Tanítványait a lakásán és lakásukon oktatja, mivel sem a Bartók Béla Kultúr­­otthonban, sem a zeneisko­lában nincs terem harmoni­kaoktatás céljára. A város­ból huszonkilenc általános iskolás diák a tanítványa, vidéken huszonöt. Kijár Mezőfalvára és Perkátára, s az előírások értelmében minden tanítványával heti két alkalommal 24—24 per­cet foglalkozik — iskolaév­ben. Rajta kívül számos zenepedagógus teszi ezt. Mert télen kell megkeresni a nyárra valót. Nem úgy, mint más városokban, me­gyékben, ahol simán stá­tuszt kaptak és kapnak a harmonika-szakos tanárok is. Ujházy György Rossz az ellátás Tácon lakom. Kilométer­ben nem túl messze Székes­­fehérvártól, de ellátásban egy kis túlzással azt mond­hatom: egy fényévnyire. Az itteni ABC áruház reg­gel 7 órakor nyit. A lakos­ság szempontjából a nyári időszakban a 6 órai nyitás lenne a megfelelő. De az áruház áruellátásával sem dicsekedhetünk. Több az olyan hiánycikk, ami való­jában nem az, kapható is más üzletekben, csak a mi­énkben nem. Mert nem mindegy, ha én krémtúrót akarok venni és a szifonpat­ront kínálják. Mert pillanat­nyilag ez van, vagy ha lisz­tet kínálnak, amikor zsem­lyemorzsára lenne szüksé­gem. De nemcsak ezen árucik­kek hiányoznak a boltból. Nyakunkon a nyári munka és félnapokat kell sorbaáll­­ni kenyérért, aminek már nyitás előtt az üzletben kel­lene lennie. Furcsa, hogy oda, ahol termelik is nem­csak fogyasztják a kenyeret, kevés jut belőle. Fél falunak sem elég. És hol 8 órakor, hol délután 2 óraikor szállít­ják. Mi már azért nem is reklamálunk, hogy nem friss a kenyér, örülünk annak, ha kapunk. Reggel 6 órától kell sorbaállni, hogy 9 óra­kor kapjunk kenyeret. Ha jut. Aki mindennap utazik, az megteheti, hogy Székesfe­hérvárról hoz kenyeret, de az idősek és azok, akik nem járnak be a­ városba, nincs módjukban 14 forintot fizet­ni — ennyibe kerül a busz — azért, hogy kenyérhez jussanak. Bankó Margit Tác, Kossuth u. 11. Sületlen, keleten Visszatérő probléma Se­regélyes község lakóinak kenyérellátása, amelyet a székesfehérvári sütőipar elé­gít ki. A községben az áfésznek egy kenyérboltja, 6 vegyesboltja, valamint a sütőiparnak egy mintabolt­ja van. Az elárusító helyek számával nincs is baj, an­nál több a kenyér minősé­gével. A községbe kiszállított kenyér több esetben sület­­len, keletien, összenyomó­dott, égett. Itt a nyár, és a kétnapos kenyér már nyú­lós, savanyú. Egy gépkocsi­val szállítják és nem egy esetben négy—öt sor egy­másra rakva a kocsiban. Így szállítás közben, mivel me­legen pakolják be, össze­nyomódik a kenyér, főleg az alsó sorok. A községben van ugyan sütőüzem, amely az igényt ki tudná elégíteni. De kora tavasszal, azzal, hogy javítják, leállították. Azóta annál többet, mint­hogy megkezdték szétszedé­sét, nem csináltak rajta. Pe­dig kijavítva már újra ter­melhetne a község részére. A Sütőipari Vállalat min­taboltja is olyan kenyeret árusít, mint a többi egyéb bolt. De minek akkor min­tabolt, ha abban nem kifo­gástalan sütőipari terméket árusítanak? Utazásaim al­kalmával nem egyszer fel­vetődött bennem a kérdés: miért lehet Sárosdon, Pusz­­taszabolcson és még több helyen jó, sőt kifogástalan minőségű kenyeret adni és miért kell nekünk ezt a stí­leden, sokszor keletien, összenyomódott kenyeret fo­gyasztani? És meddig? Kovács György, Seregélyes, Vöröshadsereg út 6. A „kedves vevő" haragos A Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat (Budapest, VIII., Üllői út 14.) 1972/1 árjegyzékében olvasható: „...a munka- és védőruházat körébe tartozó áruigényüket egy helyen, széles vá­lasztékban, nagykereskedelmi áron, szállítási költség felszámítása nélkül csak nálunk szerezhetik be. A vállalat általános fogyasz­tási szövetkezeteknek is teljes árukészletével áll rendelkezésre...” Nos, mit tegyen a Mór és Vidéke ÁFÉSZ azon illetékes dol­gozója, aki az iménti sorokon felbuzdulva, a szövetkezeti dolgo­zók munka- és védőruhával való ellátása miatt olyan igénnyel utazott el a fent nevezett vállalathoz, hogy többek között fehér henteskötényt, fehér szakácskötényt és kisméretű (42—50-es) fe­hér munkaköpenyt vásároljon nagy tételben, de nem kapott ? Ezekből az árucikkekből fehér színű és a kívánt méret nincs raktáron. „A kedves vevő ugyanis rosszkor jött, hiszen negyedév vége van”. — így mondták az ottani illetékesek. Hogy nem ta­láljuk olyan természetesnek és felettébb meggyőzőnek a magya­rázatot? Mert ennél elfogadhatóbb indoklás révén sem öltöztet­hetjük fel dolgozóinkat az előírt és megfelelő munka- illetve védőruhába ... Denke Józsefné bércsop. vezető Köszönet­ Bozzáéknak Vasárnap, június 18-án Enyingen felhőszakadás sze­rű eső volt és igen sok he­lyen a pincék és lakások tele szaladtak vízzel. Még a tűzoltókra is szükség volt. Bozzai Géza, a Vörös Haj­nal Tsz gépműhelyének ve­zetője három fiával és há­rom traktorossal négy órán keresztül megfeszített mun­kával dolgozott, míg a vizet kiszívatták a pincékből. Munkájukért a Zalka Máté utca lakói ezúton mondanak köszönetet. id. Lacza Ferenc, Enying, Zalka Máté u. 45. Fájdalmat­okoztak Elhunyt rokon, ismerős és jó barát volt, akit elkísér­tünk utolsó útjára mintegy százan, százötvenen június 3-án, 15 órakor a Szedres­kerti temetőben. Megdöb­bentő volt azonban, hogy a ravatalos kocsi tovább ha­ladt a már előzőleg meglé­vő sírhely mellett, amit a család tagjai nyugvóhelyül szántak az édesapának. A sírhely nem volt kiásva. A gyászszertartás megszakí­tása után, a jelenlevők sze­me láttára álltak hozzá a sírhelyet kiásni. Ezzel a lel­kiismeretlen munkával mély fájdalmat okozva a család­nak, s felháborodást a te­metésen résztvevőknek. A gyászszertartás résztvevői. A gyászoló család, Székesfehérvár, Bem J. u. 9.

Next