Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Szombat, 1972. június 24. a világszínvonal 1. Csak világszínvonalon! — mondták a Betonútépítő Vál­lalat illetékesei, am­ikor el­határozták, hogy hazánk egyetlen épülő autópályájá­nak, az MS 7 további munká­lataihoz a legkorszerűbb gé­peket kell beszerezni. És mi­vel a műszaki iroda­lom adatai szerint jó minőségű­nek és világszínvonalnak ítélt olaszországi utak nagy száza­lékát a Marini — ugyancsak világszínvonalú — olasz gyártmányú aszmal­t finisherrel öntötték, egyértelmű volt, csakis ez a géplánc jöhet szá­mításba a beszerzésnél. Döntöttek a műszaki és gazdasági igazgatók. Tíz millió forintért meg­rendelték a Marini gépsort. Alig egy év elteltével, nap­jainkban, az MS7 úton s a nyugatnémet Vögele Super­fi­nishez dolgozik, merthogy Marini géplánc a laza talajon használhatatlan. De minekután a világszín­vonal mégiscsa­k jelent vala­miféle rangot, jelen esetben műszaki paramétereket, a hi­ba bizonyára máshol keresen­dő ... 2. A Fejér megyei Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgálata megálapította, hogy a Beton­­útépítő Vállalat már koráb­ban is rendelkezett két darab Marini aszfalt finisherrel. A két gépegység az aszfaltozási munkálatokat a 3-as és 4-es főközlekedési utakon jó minő­ségben végezte. Ezt igazolja egy, a 3-as fő­­közlekedési út átadási jegyző­könyvében írt bejegyzés: „A minőségi bizonylatok és mé­rési eredmények alapján meg­állapítható, hogy a Marini aszfaltkeverő és finisher által készített aszfaltburkolatok minősége ingadozás nélküli, egyértelműen jó és ezért a jó munkáért és építtető a kivite­lező felé köszönetét fejezi ki." A Közúti Beruházó Vállalat minden aszfaltburkolatot, me­lyet a Marini finisher készí­tett, első osztályúnak minősí­tett a műszaki átadáson. A hazai jó tapasztalatok és a már említett világszínvonal alapján rendelték meg az MC—200 típusú folytonkeverő gépláncot, melyet a gyártó olasz cég a múlt évi Buda­pesti Nemzetközi Vásáron ál­lított ki. Petro Gesti, a Miarini cég képviselője azonban szüksé­gesnek tartotta a személyes egyeztető tárgyalásokat. Töb­bek közt azt, hogy egyeztessék a gépegységek listáját, milyen kivitelben, esetleges különle­ges, helyi adottságoknak megfelelő egységekkel kerül­jön legyártásra és leszállításra a géplánc. Ezen túlmenően a külföldi cég meghívta Herná­di Mihály gépészeti osztályve­zetőt és Kemenes Imre cso­portvezetőt Alfonsine-i gyárá­ba, hogy a kinntartózkodás alatt üzemben tudják bemu­tatni a kért gépláncot. A magyarok kiutaztak a Marini cég költségére. 3. A gép alkalmazhatóságát és a helyszíni szerelést tanulmá­nyozó két szakember tehát ta­nulmányúton vett részt, akik az olasz cég szakemberével együtt — a vásárról ittmaradt gépláncra — a kezelőszemély­zetet kioktatták, így lehető­ség nyílt arra, hogy a koráb­ban alkalmazott „Howerdos” eljárás helyett előkevert ce­mentstabilizációt alkalmazzai­­nak. Ennek lényege az, hogy a keverőtelepen előre megha­tározott receptúra alapján az adalékanyagot 10 cementtel összekeverik, a beépítés he­lyére szállítják és itt a bedol­gozást egy arra alkalmas fi­nisher végzi. Ilyen új tech­nológiájú munkát hazánkban először a 4-es számú főközle­kedési úton végeztek. A Marini géplánc a fent említett technológiáva,­ 1971. augusztus 18-tól szeptember 28-ig dolgozott az M 1 7 úton­ és 2,5 kilométer hosszan vé­geztek cementes stabilizációt. Az eredmény? Idézet a vizsgálati jegyző­könyvből: „Az alkalmazott el­járás tapasztalata az volt, hogy a pneumantikus járó­szerkezetű, valamint az eléggé centrikus súlyelosztású Mari­ni finisher az altalajon, vala­mint a cementes stabilizáció alá kerülő talajjavító szűrő­rétegen megsüllyedt, a meg­hajtott kerék elforgott sok esetben ezáltal a nivelláló be­rendezés elállítódott. Ennek hatására a stabilizáció hullá­mos felületűre alakult ki.” Magyarul, nem sikerült a bedolgozás. 4. A bejelentés szerint az M1S 7 jobbpálya építésénél az alsó aljazat aszfaltrétegét 25 kilométer hosszan vastagab­ban terítették, majd Hanomag gépekkel feltördelték. Nem kell szakembernek lenni, hogy megsejtsük, összefüggés van a feltörés szükségessége és az alkalmazót Marini finisher munkája között. Igaz, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet szakvéleményt adott a ce­mentstabilizációra, további el­lenőrző vizsgálat azonban nem történt. Meg kell jegyez­nünk, hogy a cementstabilizá­cióra különböző és lényegében egymásnak ellentmondó tech­nológiai utasítások kerültek kiadásra. Erre a technológiai bizonyta­lanságra utal Mihályfi Árpád, a KPM Közúti Igazgatósága autópálya főmérnökének a Közúti Beruházó Vállalathoz írt levele is: „Kiss Dezső mi­niszterhelyettes elvtárs és a kíséretében tartózkodó szakér­tők az M­ 7 út autópálya épí­tőbb, megoldásra váró prob­lémát vetettek fel. A felvetett kérdések közül intézkedést tartok szükségesnek a pálya­­szerkezet alapjaként épülő ce­mentstabilizációval kapcsolat­ban. Dr. Kézdy Árpád és dr. Nemesdy Ervin professzorok, továbbá Ács Péter tagozatve­zető felvetette, hogy a készü­lő cementstabilizáció a kí­vántnál merevebb alapot eredményez a betonburkolat alatt. Kérem, hogy a kivitel módjának változatlan hagyása mellett szíveskedjenek felül­vizsgálni a technológiát a szi­lárdság csökkentése érdeké­ben .. A hiba tehát nem a Mar­rini gépláncban van. Sokkalta inkább a magyaros technoló­giában. Ezt elismerik a Betonútépí­tő Vállalat igazgatója: „Tech­nológiai osztályunk felülvizs­gálta a­ főépítésvezetőségre ki­adott technológiai utasításo­kat. Új technológiai utasítás került kiadásra a betonburko­lat beépítésére, az előkevert stabilizáció bedolgozására, mely utasítások tartalmazzák a minőségellenőrzés és az anyagvizsgálatok rendjét. Az építési adminisztrációs fegye­lem ellenőrzésének hatéko­nyabbá tétele érdekében az építési napló ellenőrzését megszigorítjuk. Az építési tervtől való eltérést csak a beruházó, illetve a tervező előzetes hozzájárulása esetén engedélyezünk. A jövőben a megfelelő géptípus kiválasztá­sánál fokozottabb körültekin­téssel fogunk eljárni.” S hogy mi lett a Marini finisherrel? Va­lahol Hatvan környékén dolgozik, lényegesen igényte­lenebb utakon. Az átirányítás óta a munkálatokat Vögele Super 150-es finisherrel vég­zik, újabb tízmillióért. Persze ez az egész — sok annyi máshoz viszonyítva — nem nagy ügy. Legfeljebb tanulságos. M­ert­­hogy a világszínvonal önma­gában még nem jelent sem­mit. Hozzáértés nélkül csak ráfizetést. Hadnagy Gábor NOM KY: A­z út nem tér vissza 43. — Rakétákat? — kérdezte hitetlenkedve a kölyök. — Rakétákat — válaszolta Trong —. Rakétákat, ágyú­kat, harckocsikat. Ha egyszer ezekkel elindulunk ... — Azt hiszem a Sas-ra már nem is lesz szükség ez­után — mondta a fiú —. Pedig igazán kár. Néha csak­úgy bizsergett a hátam a gyönyörűségtől, amikor egy nyaktörő feladatot kellett végrehajtanunk. — Ne félj — vigasztalta a Szerzetes —, még kitörheted a nyakadat, lesz rá alkalom bőven. Mert a rakéta is csak akkor hatásos fegyver, ha jól felderített terület ellen vetik be. Tehát mehetünk mi még az ellenség állásai mögé a bőrünket árulni. — Azzal bizony még várni kell — mondta Bai, s meg­igazította a Sason a takarót, s intett a szemével a Szer­zetesnek, hogy hagyják magára a fiút. Trong megértet­te az orvos jelzését, s gyorsan búcsúzkodott. — Aludd ki magad fiú, nekünk most néhány gim­nasztikai gyakorlatot kell végeznünk odakint, nehogy megrozsdásodjanak az izmaink.­ ­ Késő éjszaka kerékpáros osztag érkezett délről. Rizs­szállítmányukat az ellátási osztag vezetője gondosan le­mérte, s minden zaknál hitetlenül csóválta a fejét. — Kevesled, testvér? — kérdezte egy idős ember, ki­nek a haja varkocsban lógott hátra. — Sokallom, pan jó (bátyó) — mondta a raktárvezető —, Ti alig etettek valamit az úton. — Nem muszály mindig a zsákra nézni, akad néha az útszélen is harapnivaló — mondta az öreg, s a rak­táros mérlegelte tovább a zsákokat. Aztán amikor vég­zett a bevételezéssel, ismét megkezdte a rizs mérle­gelését. Igaz, most már sokkal kisebb adagokban, de minden kerékpárra jutott a kicsit zsákokból. Ly és társai szótlanul nézték ezt az oda-vissza mé­­ricskélést. Hallottak már róla, de ezideig még csak hal­lomásból ismerték ezt az utánpótlási vonalat és mód­szert. Lien, a támaszpont parancsnoka lépett hozzájuk, s elmondta, hogyan is működik a kerékpáros utánpót­lási vonal. — Van, amikor 150—200 kilométeres útra indulnak el. Általában idősebb emberek, akik bírják a hosszú gya­loglást, s némileg ismerik a terepet is. Húsz-harminc napig is eltart egy-egy út, s van, amikor a szállítmány­nak csak a kétharmada vagy a fele jut el a csapatok­hoz. A többit elfogyasztják az oda-vissza úton. A rak­tárvezető azért csóválta a fejét, mert kevésnek találta a hiányt. Ezt az indulási időpont és a­z érkezés napja közötti különbségből és az egy napra számított fej­adagból számítja ki. — És mindig céllait érnek? — kérdezte Long. HÍRLAP Hírünk az országban Május derekától június kö­zepéig megyénk az orszá­gos és vidéki sajtó érdeklő­désének középpontjában állt Több mint háromszáz hír­adást olvastunk a lapokban, melyek közül a főbb írásokat az alábbi felsorolásban is­mertetjük. A Magyar Hírlap (V. 22.) az ezeréves városért folyó társadalmi munkát méltatja A Népszava (V. 25.) A mol­nárcsuszától a kombinátig címmel az új fehérvári ma­lomról és a székesfehérvári szakmunkásképzésről szá­mol be. A Népszabadság (V. 26.) a Vörösmarty leszárma­zottak fehérvári életéről kö­­­­­zöl cikket. A Magyar Hírlap (V. 29.) a számítástechnika program m­egvalósulásáról írt cikke a VIDEOTON fon­tos szerepkörére utal figyel­meztető módon. A Film, Szín­ház, Muzsika (V. 27.) ismer­tető cikket közöl a VIDEO­TON interjazz fesztivál előtt bemutatja, a hazai és a kül­földi együtteseket. A Szö­vetkezet c. lap (V. 24.) a cecei áfész gazdálkodásáról, szol­gáltató tevékenységéről ad számot. Az Egészségügyi Gazdasági Szemle a székesfehérvári kórház ellátó szolgálatát is­merteti. A Népszabadság (VI. 4.) Nyári játékok című írásában a martonvásári hangversenyre is felhívja a figyelmet Ugyancsak a Nép­­szabadságban (VI. 1.) olvas­tuk a sárbogárdi Kossuth Tsz elnökének sorait a ház­táji gazdálkodás támogatá­sáról. A szarvasmarhate­nyésztés megyei programjá­ról (Népszabadság VI. 1.) szóló írásban elismerést ka­pott az agárdi állami gazda­ság új termelési technoló­giája. A Magyar Hírlap (VI. 9.) műemlékeinket említi. A Magyar Nemzet (VI. 9.) Kö­vessük a fehérvári példát címmel történelmi utcanevek védelméről ír! A Népszabad­ság (VI. 9.) Az életmű cím­mel régi fehérvári építkezé­sek történetének felidézésé­vel Balogh István kőműves­ről közöl portrét. A Magyar Hírek Fehérvár műemlékei­ről közöl féloldalas képössze­állítást. A Tükör (V. 30.) Ezeréves város címmel ugyancsak hozzájárul az ün­neplő megyeszékhely iránti érdeklődés felkeltéséhez. Valamennyi központi lap részletesen beszámolt a XI. Közgazdász vándorgyűlés­ről, hírt adtak az M­ 7-es út egyirányúsítás utáni premi­erjéről, figyelemmel követték megyénk életét, eseményeit, köztük beszámoltak az itt járt kormányküldöttségek lá­togatásáról is. 5 Szicíliától el kell búcsúzni magunk mögött hagyva he­gyet és vizet és alig egy óra, máris Milánóban vagyunk az ATI légi buszán. Más vá­ros, mondhatnánk, de ez egy országon belül egészen más világ. Itt nem kiáltanak úgy az ellentétek. Jólét, kiegyen­súlyozottság sugárzik min­denhol. Hogy itt sem elége­dettek mindennel az embe­rek, azt először akkor ta­pasztaltuk, amikor a gyógy­szerészek sztrájkoltak és a legfontosabb gyógyszereket adták csak ki és másodszor, amikor Padovába akartunk eljutni és Vecsenza váro­sának pályaudvarán minden­kit leszállítottak a vonatról, mondván, hogy a vasutasok többórás sztrájkot tartanak, követeléseik teljesítéséért. Riadtan néztük a hatalmas tömeget. Sokan megvárták a sztrájk végét és úgy haladtak úticéljuk felé, mások buszok­kal, autóstoppal próbáltak haladni. Padova nekünk, magya­roknak, akkor éppen érdekes eseményt tartogatott. Nem­zetközi vásár volt ott, amely­nek fő jellege a mezőgazda­ság volt. Padova a mezőgaz­dasági vásárok szempontjá­ból hosszú évtizedeken, ta­lán századokon át igen fon­tos hely volt. A vásár igazga­tója, dr. Giancarlo Brazzale elmondotta, tíz esztendővel ezelőtt a vásár intézménye válságon keresztül. Tanul­mányozták, mit tesznek más országok és látták: speciali­­zálódniok kell. Szakvásáro­kat rendezni, úgy, mint ahogy a világ sok más helyén ezt az utat választják ma már. Rövid, 3—5 napos szak­mai bemutatók és üzletköté­sek zajlanak le Az igazgató nagyon büszkén mondotta el, hogy a szocialista országok­ból ezen a „kapun” keresz­tül sok áru érkezik. A ma­gyar exportőrökkel már több ízben tárgyaltak itt a vásár területén az olasz kereske­dők, vagy tovább tenyésztő gazdák. A magyar húsnak Délről — Északra ia itt van népszerűsége, mert zamatos, jó, de sokszor még mindig több benne a zsírré­teg, mint amit az olasz kony­ha megenged. — Talán a takarmányo­zási recepten kellene az önök tenyésztőinek, hizlalói­nak változtatni — jegyzi meg az igazgató. — S akkor még több áru fogyna, bár tud­tommal így is nagyon kedve­lik a magyar húsféléket. Olaszországban a húsfo­gyasztáson belül 60 százalék a szarvasmarha, s ebből ran­gos helyet foglal el a ma­gyar áru. Vannak kereske­dők, akik azt mondják: nem engedhetik meg másoknál­­, hogy akár egy napig sem mérjenek magyar húst, mert keresik. A tapasztalatok is alátá­masztják az igazgató szavait. Élőállatot is szállítunk Olasz­országba, s ott még tartják, hizlalják a kereskedők. Ná­lunk a tenyésztők és az esz­­porttőrök most már közösen is vizsgálják a tennivalókat és több hasznos, eredményes kísérlet is folyik, főleg az állami gazdaságokban a kor­szerűbb takarmányozásra. Az a tény azonban, hogy meg­bízható ügyfelek, folyamatos szállítók vagyunk, ez jelen­tősen növeli a tekintélyünket Olaszországban, így Padová­­ban is, ahová a feljegyzések szerint több mint 100 éve szállítunk élőállatot. Lendvai Vera Palermói látkép — A legtöbbször igen. De portyázó helikopterek és vadászgépek szüntelenül keresik őket a hegyi ösvénye­ken. S van, amikor két-három hét után temetik csak el társaikat, a következő osztag emberei. A rizst ilyen­kor ők hozzák tovább ... Mélyhangú kürt szaggatott jelei szakították félbe a beszélgetést. A magasfigyelő repülőgépek közeledését jelezte. — Lehet, hogy a szállítmány elvesztett nyomát ke­resik — mondta Lien —, de csak keressék. — Közéjük kellene pörkölni — intett az álcázott rakétákra Ly, de a parancsnok nevetve rázta a fejét. — Ezek föld—földi rakéták, tehát légi célpontra nem alkalmasak. De egyébként is, egységünknek most nyug­ton kell maradnia, amíg parancsot nem kapunk. Visszahúzódtak a zöld ágakkal gondosan álcázott sá­torba. A három sugárhajtású vadászbombázó néhány­­száz méterrel felettük húzott el, de percekkel utána lassú mozgású helikopterek köröztek az erdő felett. — A fene egye meg, hogy mindig ilyenkor kívánom meg a cigarettát — mondta Kha, s idegesen régni kezd­te a szipkáját. — Várj néhány percig, aztán ökröt is süthetsz, persze ha hoztál magaddal — mondta a parancsnok —. Ezek rövidesen eltűnnek. Ha megunják a keresést, leszórják gyú­jtóbombáikat, kilövék gépágyúik hevedereit, s aztán elmennek jelenteni, hogy megint megsemmisítettek egy század«* / — Folytatjuk —

Next