Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Ülésezett a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. Többek között foglalkozott a vállalati és üzemi szakszervezetek jog- és hatáskörének érvényesülésé­ről előterjesztett jelentéssel. Megtárgyalta a kivitelező épí­tőiparban meghonosodott szakszervezeti­ és üzemi de­mokratikus módszerek ked­vező­ és kedvezőtlen tenden­ciáit. Megállapították töb­bek között, hogy az építőipar­ban a szakszervezeti vezető testületek a lehetőségekhez képest éltek a részükre biz­tosított jogokkal, s a demok­ratikus vezetési módszerek erősítésével fejlődött az üze­mi demokrácia. Gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tá­jékoztatása. Az építőipari vállalatok gazdasági és szer­vezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentrali­zálva, s ez a körülmény ne­hezíti a munkahelyi demok­rácia erőteljesebb kibonta­kozását. (MTI) Gyormi­mta Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! Szocialista brigádvezetők egy napja Nemcsak azért kerüli ki a krónikás már a címben is a „tanácskozás” szót, mert az sematikus, hanem — és első­sorban azért, mert a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigád­jainak egynapos programja alkotó párbeszéd a vállalat gazdasági, párt-, KISZ- és munkásmozgalmi vezetőivel. Alkotó eszmecsere­­ a jelen és jövő alakítása érdekében. Július utolsó napján ilyen szándékoktól vezérelve fog­laltak helyet mintegy két­százan a vállalat központi ét­termében, s Hajdú Sándor szb-titkár megnyitó szavai után Drávucz József, a vál­lalati pártbizottság titkára is e köré csoportosította monda­nivalóját, pontosabban a vál­lalati pártbizottság vélemé­nyét. Hiszen napokkal a bri­gádvezetői értekezlet előtt foglalkozott a mozgalom eredményeivel, gondjaival a pártbizottság. A titkár emlékeztette a résztvevőket az MSZMP KB 1971. december 1-i határoza­tára, amelyben pártunk újabb távlatokra nyitott ka­put a szocialista munkabri­­gádmozgalom, a szocialista munkaverseny, illetve az ezt gyakorló milliók előtt. El­mondotta Drávucz József, hogy vállalatuknál a szocia­lista munkaverseny, s ennek legmagasabb szintje, a szo­cialista brigádmozgalom nél­külözhetetlen részévé vált a mindennapi életnek, az em­bert és környezetét formáló munkának. De óva intette mind a gazdasági, mind a mozgalmi vezetőket attól, hogy ez a nélkülözhetetlen­ség megszokássá váljék. Beszélt arról, hogy miként értelmezi pártunk a szocia­lista munkaversenyt, s emlé­keztetett arra, hogy nemcsak az értelmezésben emelték magasabbra a mércét az el­múlt években, de a kormány­zati szerveken keresztül fo­kozták a verseny, a mozga­lom erkölcsi és anyagi meg­becsülésének mértékét is. Ezt követően a verseny és a mozgalom jövőbeni céljai­ról, gazdasági, politikai je­lentőségéről szólt, nem feled­kezve meg arról sem,­­hogy a vállalatnál működő szocia­lista munkabrigádok eddig elért eredményeit méltassa. Az eredmények között emlí­tette a dolgozó kollektíva in­ternacionalista gondolkodás­­módját tükröző vietnami mű­szakokat, a megyeszékhely szépítéséért, gazdagításáért végzett társadalmi munkák sorát is. Ezt követően Kiss József, a vállalat igazgatója kért szót. Az elmúlt félévi eredmények és a következő időszak fel­adatainak értékelése után a mozgalom sikereiről és ter­veiről beszélt. Mindjárt fel­szólalása elején nyugtázta: ha egyetlen mondatban kellene tömöríteni a vállalatnál fo­lyó szocialista brigádmozga­lom lényegét, így lehetne megfogalmazni: együtt gon­dolkozunk, együtt cselek­szünk. Külön szólt az igazgató a szocialista brigádvezetőkről. Arról a „munkaköri kötele­zettségen” túlnövő feladatról, amelyet önként vállalt fel­adatként, az általuk vezetett kollektíváktól kapott biza­lomként mint vezetők gyako­rolnak. Mert — hangsúlyozta az igazgató — nemcsak elne­vezésében, de lényegét te­kintve is vezető az, akit a brigád a maga élére állított. Vezető, s mindinkább azzá kell válnia szakmai felké­szültség, politikai hozzáértés vonatkozásában is. Méghozzá a legdemokratikusabban vá­lasztott vezető, akinek soha nincs könnyű dolga, hiszen eszköztárában az utasítás helyére a példamutatás és a meggyőzés kifejezések kerül­tek. Néhány gondolattal a ver­seny nyilvánosságát, az érté­kelés rendjét és módszereit is érintette az igazgató. Kifogá­solta, hogy a brigádnaplókból olyan nyilvánvaló eredmé­nyek bejegyzése is hiányzik sokszor, amelyekről nemcsak a brigád és közvetlen veze­tőik, de a vállalat felső veze­­■ tői is tudnak. Magyarán — mutatott rá az igazgató — (folytatás a 1 oldalon) Egy hónappal a tanévnyitás előtt Egy hónap múlva, szeptem­ber elsején ismét benépesül­nek az iskolák, megkezdődik az 1972/73-as oktatási év. Elő­zetes adatok szerint­­ az ál­talános iskolák első osztályai-­­­ba 130 ezer kisdiák „vonul be” ősszel. A különböző típu­sú középiskolák első évfolya­maiba az általános iskolákban most végzettek közül több mint 55 ezren iratkoztak be. Gimnáziumokban 26 862, a szakközépiskolákban 28 279 fiatal folytatja tanulmányait. A középiskolákba eddig fel­vett tanulók soraiban a fizi­kai dolgozók gyermekeinek aránya 56,3 százalék. A középiskolai kollégiu­mokba 10 339 diákot vettek fel. A kollégiumokba ke­rülő elsősosztályosok 71,4 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A középiskolákban — a ter­vek szerint — szeptember el­sejét 1169 új elsőosztály nyí­lik, ebből 808 a gimnáziumok­ban, 861 pedig a szakmai jel­legű középiskolákban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a peda­gógusképző intézmények nap­pali tagozatán idén végzett hallgatók közül az 1972/73-as tanévben 350 óvónő, 1500 taní­tó, csaknem 750 általános is­­kolai tanár és 450 egyetemi végzettségű középiskolai ta­nár lép munkába. A Művelődésügyi Minisz­térium szakoktatási főosztá­lya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmuta­tót készített a tanulók túl­terhelésének csökkentésére, a közismereti tárgyakra vo­natkozóan. Ez egy átfogó in­tézkedés-sorozat első lépése lesz. Az útmutatóban — a tantárgyak jellegétől függően — differenciáltan határozzák meg a terhelés csökkentésé­nek módját, lehetőségét, egyes tantárgyakból például­­ az útmutató előírja a kötele­­­­ző minimumot, más tárgyak­nál viszont anyagrész elha­gyását javasolja. Az 1972/73-as oktatási év tanulmányi rendje a követ­kező­képpen alakul: a szor­galmi idő változatlanul két , félévre oszlik. A tanulók első félévi osztályzatait — a de­cember 21-i állapotot alapul véve — a téli szünetben az osztályozó értekezleten zár­ják le, és a szünet utáni első tanítási napon az ellenőrző­könyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünidő 1972. december 22-től 1973. január 7-ig, tavaszi szünet 1973. április 5-től 14-ig tart. Az érettségi, képesítő írásbe­li vizsgákat valamennyi kö­zépiskola nappali­­ tagozatán 1973. május 11­ és 19 között tartják. A tanévnyitó értekez­letet 1972. auguszus utolsó he­tében, a tanévzárót pedig 1973. június 24-ig az iskola­­igazgatók által kijelölt napon kell megtartani. A középis­kolák elsőosztályos tanulói­nak beíratási ideje 1973. jú­nius 13-a és 14-ke. f vm,akmt,pa,ba" !FEJ­ÉR MEGYEI * • B­akuban ma Im man óla/ -------------------------------------------------------------­■ Kedd, Smommmódolán 1977 augusztus 1. ___________________ XXVIII. évfolyam, f M Wkm 179. szám a lottó /utalom marad­ásáról ,­­• ____________ - -­___________________ . __ ..... Ara: 80 fillér AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ___________ Üzem a külfejtés helyén Pusztavámi Mártonná, Csavajda Istvánná és Mergl Mártonná Linocolor színezőpasztát tubusol. (Riport a 3. oldalon) (Fotó: Siska Mária) Fallap és ifjúsági találtai Régen Kizárólag a falunap és az ifjúsági találkozó kedvéért sütött ki a Nap — így gon­dolhatják most utólag a sár­bogárdi járás fiataljai, s mindazok, akik részt vettek a vasárnapi falunapon és if­júsági találkozón. Minden­esetre tény, hogy július 30- án délelőtt mindenki örült a szép időnek. Így jó hangu­latban érkeztek meg a ven­dégek Dégre, ahol a XI. falu­napot és a KISZ másfél évti­zedes fennállásának jegyében rendezett járási ifjúsági ta­lálkozót tartották meg. A délelőtti fő program az ifjú­sági nagygyűlés volt, ahol Szerdahelyi Mihály,, a KISZ KB osztályvezető helyettese tartotta ünnepi beszédet a közel kétezer ifjú hallgató előtt. „Az ifjúsági találkozó és a falunap megrendezésével sokszínű, s egyre tartalma­sabb rendezvényeken eleve­nítjük fel a magyar történe­lem forradalmi hagyomá­nyait, népszokásait, kulturá­lis és sportvetélkedőit. Kö­szöntjük az ismert és névte­len hősöket, 1848, 1919 és 1945 ifjú forradalmárait, mindazokat, akik népünk szabadságvágyának szóvivői voltak, akiknek harca mai tetteinkhez ad példát, útmu­tatást” , mondotta beszédében Szerdahelyi Mihály. Beszélt a KISZ tizenöt év­vel ezelőtt történt létrehozásá­ról, megemlékezett az ifjú­kommunisták első, 1957 ok­tóberében lezajlott országos értekezletéről, s arról, hogy a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség múlt év decemberé­ben rendezett nyolcadik kongresszusán a mai nemze­dék forradalmi feladatát a­­„jobb munkával, nagyobb tu­dással a Szocialista Magyar­­országért” jelszóban fogal­mazta meg. „Népünk cselekvésre, alko­tó tettekre hívja — a jövő­ért — a ma ifjúságát” — fe­jezte be a nagygyűlésen mondott beszédet Szerdahe­lyi Mihály. A délelőtt hátralévő részé­ben kézilabda, kispályás fut­­ballmérk­őzéseket, úszó- és fejelőversenyt tartottak, majd délután szabadtéri elő­adásra gyülekeztek a talál­kozó résztvevői. A vidám műsorban a népszerű paro­­disták és énekesek szórakoz­tatták a vendégeket: Hofi Géza, Fenyvesi Gabi, Angyal János és a Vidám Fiúk. Az egésznapos program ezzel a műsorral természetesen nem ért véget. A tévéből, más műsorokból már ismert Raj­kó zenekar, s a KISZ KB művészegyüttesének­­szóló­énekesei és táncosai mutat­koztak be — viharos sikerrel — Dég, s a járás többi köz­ségének lakói előtt. Ezután az ifjúság részére a nap fénypontja következett: a bál, ahol ismeretségek, új barátságok születtek, ahol éj­félig szólt a zene. (Móré) „ Volencci nyár" Batikolás, fakogás, monotípia Rossz nyelvek mondhat­nák: úgy hull a kiállítás ezen a Velencei nyáron, mint az eső. Valóban, pénteken im­már a hatodik tárlat nyílt meg a tóparti falvakban. Sok-e ez? Aligha. Hiszen valamennyi más szint, más mondanivalót hozott a tópart embereinek. Műfajában, tar­talmában talán a pénteken megnyílt agárdi kiállítás a legsajátosabb, ugyanakkor a legemberközelibb. A batiko­lás, a fafaragás mesélőkedve ugyanis szabadon csapongó és különös világba ragadó. A természet emberét és az em­ber természetét mutatja meg valami benőséges hangon, a balladák tömörségével, a me­sék fantázia-gazdagságával és mégis közérthetően. A kiállítást megnyitó M. Tóth István festőművész ta­lálóan jellemezte így a kiál­lítókat: „Gazdag szemű em­ber, gazdag életű ember.” Nos, azt szeretnék, ha ebből a gazdaságból, amit alkotá­saikon a nézők számára fel­kínálnak — sokan magukkal vinnének egy csipetnyit, a kiállításról hazatérőben. A megnyitás napján épp esett az eső. Talán ezért ma­radt távol sok olyan ember, akire számítottak, a rende­zők. Sajnálhatják, hogy M. Tóth István tartalmas, a mű­vek­­ és alkotók jellemzését adó beszédet nem hallhat­ók. Mert amit mondott, igazi népművelés volt, képzőmű­vészeti témában. Bár a szó elszállt — a mű marad! Két héten át lesz al­kalmuk a Gárdonyban és Agárdon nyaralóknak meg­tekinteni az úgynevezett Költségvetési Üzem agárdi központjának előcsarnoká­ban rendezett kamarakiállí­tást. Három alkotó mutatkozik be itt. T. Szemere Ágnes, fe­hérvári rajztanár­ színgazdag és fantáziadús batikmunkáit állította ki. Palkó György, fehérvárcsurgói pedagógus a legősibb anyagban, a fá­ban regél a természet és a sors csapásainak kitett em­berről. Palasits Veronika, fehérvári rajztanár tiszta, szép rajzolatú monotípjái pe­dig a városi háztetők vala­mint a női lélek rejtőző vi­lágát idézik meg. Szemere Ágnes és Palkó György művészi világát igazi vérrokonság jellemzi. Mind­ketten előszeretettel for­dulnak a népballadák téma­világához, műfajuk (a bati­kolás és a fafaragás) a nép­művészet hagyományaihoz kapcsolódik, s az alkotók a maguk sajátos módján al­kalmazzák annak formanyel­vét. A festett textilek első­sorban forma- és színgaz­dagságukkal tűnnek ki, a fá­ba faragott „sorsok” pedig keménységükkel, balladai tö­mörségükkel hatnak. Érde­kesen „ellenpontozza” ezt a monotípiák törékeny, egy­szerű, finomívű rajza. Sokadik kiállítás a tópar­ton ez, ám műfajában és té­mavilágában — egyetlen ezen a Velencei nyáron. Érdemes megtekinteni. Mert a tóparti kiállításoknak júliusi „bő esője” csak akkor lesz termé­­kenyítő, ha minél többen látják. (b. ö.)

Next