Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

Szerda, 1972. augusztus 23. Tófejlesztés Ahol a szívügyi vízügy SOK EMBER, sok vállalat szívügye megyénkben a Velencei-tó fejlesztése. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság számára azonban a szívügy ezúttal azt jelenti: vízügy! Karászi Kálmán igazgató ezt így fogalmazta meg a VIB plenáris ülésén: az üdülőfejlesztés a tóparton mindenekelőtt vízügy. Valóban az üdülőfejlesztés természeti alapfeltétele — maga a tó. Egyszóval: a víz. Következésképpen, legyen az ember bármily okos, bármily agyafúrt egy táj formálásában, az üdülőhely „létkérdésében” — Petőfi szavaival — „azért a víz az úr!” Elsősorban tehát ezt az „urat” kell szolgálniok a szakembereknek. Vagyis: vízfakasztásban, a vízgazdálkodásban kell túljárniok a természet „eszén”, annak szeszélyeit megrendszabályozván. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság most már nemcsak szakértő istápolója a tó vízének, de egyben gazdája is. Korábban a víz „senki földje” volt, az egyes gazdaságok (hal- és nádgazdaságok) a maguk érdeke szerint rendelkeztek vele. Most a tómeder — vagyis a terület, melyet a víz befed az agárdi vízmérce plusz 160-as szintállásánál — a Vízügyi Igazgatóság tulajdona. A gárdonyi vízparton áll egy érdekes, nádtetős épület: a tófelügyelőség háza. Nos, itt lakik a gazda tisztét betöltő vízügyi szakember. Valójában mit jelent a víz gazdájának, a víz gondozójának lennie? Karászi Kálmán vízügyi igazgató három nagy feladatkörben határozta meg a Velencei-tóval kapcsolatos tennivalókat: 1. a vízszint állandósítása, 2. partvédelem, 3. a vízminőség védelme. A vízszint viszonylagos állandósításával már foglalkoztunk lapunkban. Ezúttal csupán annyit: a szakemberek szerint a már dolgozó zámolyi víztároló és a most épülő pátkai tároló együttesen képes tartalékolni azt a vízmennyiséget, mely nyári aszálykor pótolja a vízhiányt. Ezzel (előreláthatólag 1974-ben) végleg megoldódik a tó vízutánpótlási gondja. A PARTVÉDELEM ellenben évtizedes tennivaló a vízügy számára. Évről évre fokozatosan mintegy 15 kilométer hosszú partszakaszt kell kiépíteni. Készen van — hozzávetőleges számítás szerint — öt kilométeres szakasz. A tópartot ugyanis (a természetvédelmi területet kivéve) mindenhol mesterséges parttal övezik, mely vagy kőből vagy betonból készül. Az északi parton (sukorói részen) tervezett evezős pályát függőleges partfal szegélyezi. Jelenleg az északi part velencei szakaszán dolgoznak. Itt közel másfél kilométeres új partfal épül, 120 ezer négyzetméter területen 2—3 ezer autós vendég strandolhat. A munkákkal jövő évben elkészül a Vízügyi Igazgatóság. Remélhető, hogy 1974-ben kaput nyit a tó „fogadója” — az autóstrand. Partépítés és mederrendezés (kotrás) jórészt összefüggő munka, mely egyik legnagyobb, legnehezebb feladat a vízügyi szakemberek számára. Hős, az olvasó hozzávetőleges lapot alkothasson méreteiről, csupán egy számadatot idézek: a tó fejlesztési programjában partszabályozást és a hozzá kapcsolódó mederrendezési munkákra 71,5 millió forint előirányzat szerepel a IV. ötéves tervben. Hasonló nagy munka — bár összetettebb — a vízminőség védelme. Mit jelöl meg ez tulajdonképpen? A nádkotrást, hínártalanítást, szélutak kialakítását, tudományos vízvizsgálatokat. A mederkotrást megoldja a kotrógép, de továbbra is gond a nád partra juttatása és elégetése. (Ez „kisipari” módszerrel megy.) Számítások szerint eddig 20—25 hold nádat kotortak ki, ami a tervezett területnek mindössze egytizedét teszi ki. A megmaradó nádasokban „szélutakat” vágnak, hogy a víz mozgását (cserélődését, áramlását) elősegítsék. Fejtörést okoz ma is a hínárirtás. Igaz, a hínárvágó gép jó víz alatti aratást végez, de összegyűjtése szinte lehetetlen, mivel egy része napok múlva jön fel a víz színére. Jövő évben kipróbálnak egy import hínárvágót, mely a Balatonra érkezik. Talán feleletet ad a hínártalanítás kérdőjelére. Szakavatott munkatársra talált a Vízügyi Igazgatóság a VITUKI-ban. A vízügyi tudományos kutatóintézet ugyanis rendszeres és megbízható előrejelzést ad a tó hidrológiájáról és biológiájáról, vagyis a várható vízviszonyokról, a hordalékokról, a hínárképződésről, szélutak szerepéről és egyebekről. A VÍZÜGYI IGAZGATÓ felhívta a VIB plenárisának figyelmét — s e cikkben az érdekelt községvezetőkkel kívánjuk tudatni — a belsőségi vízrendezésre. Mit jelent ez? A tó vízének tisztaságát veszélyeztetik a környező falvak belsőségi vizei. A csapadékvízzel együtt ugyanis befolyhatnak (beszivároghatnak) a tóba trágyadombok levei és más szennyezett vizek. Nos, valamilyen belsőségi vízrendezést kéne végezni, hogy az ismert, illetve rejtett ereken ne surranhasson be tisztátalan víz. Megoldás? ... Talán néhány gyűjtőhelyen át beereszteni, természetesen megfelelő fertőtlenítés után. Nos, a tó gazdájának ezért „vízügye” mindenek fölött a Velencei-tó üdülőfejlesztése. Mert... „azért a víz az űr” az üdülőteremtés sokféle munkájában. S a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság ezt oly gazdai gonddal végzi, mint akinek a vízügyi szívügye. (b. ö.) HÍRLAP *5 nalt óta. ■kávédéin Az élelmiszeripari vállalatok munkavédelmi helyzete országosszinten is rosszabb más iparágakéhoz viszonyítva. Érthető, hogy az ÉDOSZ Fejér megyei Bizottsága augusztus 22-i ülésének fő napirendi pontja ismét a munkavédelemről szóló jelentés értékelése volt. Az ÉDOSZ munkavédelmi bizottsága megállapította, hogy 1972 első félévében, a tavalyi hasonló időszakhoz képest, megyei szinten a balesetek száma tizenkettővel emelkedett és 276-tal több volt a kiesett munkanap. A vállalatok többségénél a Székesfehérvári Sütőipari, a Szabadegyházi Szeszipari, valamint a Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat — javult a munkavédelmi helyzet, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál azonban, valamint a Székesfehérvári Hűtőháznál ,visszaesés tapasztalható, ami a gyakrabban előforduló balesetekben mérhető le. És mindez az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál tartott ellenőrzés, valamint az 1972 februári megyebizottsági ülésen megtárgyalt igazgatói beszámoló ellenére sem változott. Feltűnő, hogy a vállalatnál a "balesetek okának kiderítésekor a munkafegyelem megsértését huszonegy esetben állapították meg. A Székesfehérvári Hűtőháznál ez év első felében hattal több baleset történt, a kiesett munkanapok száma 137- tel emelkedett. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy, a balesetek nagy része valamennyi vállalatnál a munkafegyelem hiánya miatt következhetett be. Az ÉDOSZ megyebizottsága úgy határozott, hogy a munkavédelmi helyzet javítása érdekében október 9-én értekezletet tart, amelyre a munkavédelmi felügyelőkön és őrökön kívül, a vállalatok főmérnökeit is meghívják, mert úgy látják, eredmény csak akkor remélhető, ha a gazdasági vezetés is komolyabban foglalkozik a dolgozók munkahelyi biztonságával. Ezután a megyebizottság megtárgyalta az idei év első félévi költségvetését, és a következő félév kultúrnevelési programját, különös tekintettel, a szellemi vetélkedők szervezésére. M. L. FEHÉR MERCEDES a bódé mögött Államunk törvényei csak a tisztességtelen haszonszerzést tiltják. A spekuláns, akit az a gyors gazdagodási vágy, s aki munkában ismer mértéket, de harácsolásban nem — előbb vagy utóbb a bíróság előtt ad számot busás „jövedelmi forrásáról”. Országszerte ismertek azok a kirívó példák, amelyek arról tanúskodnak, hogy sajnos jócskán alvadnak gátlástalan törtetők, akiket a vádlottak padjára juttat a kapzsiság. Az alaposabban odafigyelő azonban néha rábukkan olyan esetekre is, melyek efféle töprengésre késztetik: törvénytelenség ugyan nem történt, de az, amit tapasztaltam, mégis bántja igazságérzetemet. Dehát mit tehetek, mit tehetünk ellene . . . Bizonyítandó az iméntieket, hadd említsek meg néhány példát. A közelmúltban az egyik forgalmas, de nem a legjobban ellátott balatoni üdülőtelepen töltöttem a szabadságomat. Mondanom sem kell, hogy megfelelő állami és szövetkezeti konkurrencia nélkül — éttermek, üzletek, szolgáltató egységek hiányában — egyik szezonról a másikra „felcsípték” a lehetőséget a „modern aranyásók”. Felszerelésük primitív: fabódék, gázpalack, tűzhely és néhány edény. No, meg a kassza! Hiszen ez a legfontosabb! Mert tessék csak elképzelni: egy frissen sült palacsinta ára két forint — ez az átlag jön ki annak megfelelően, hogy a töltelék mák, túró, lekvár avagy kakaó —, s ha csak ezer palacsinta kel el naponta, már az is kétezer forint. De megítélésem szerint ennél több elfogy, ha figyelembe vesszük a bódé előtt látható hosszú sorokat, továbbá azt, hogy az üdülővendég általában többet eszik a szokottnál. Mindenesetre jó üzlet mind a palacsinta, mind a lángossütés. És nem szabálytalan! Hiszen a működési engedély ott függ a bódé falán... Az ember legfeljebb a fejét csóválja: hja, így már érthető, miből van a bódé mögötti fehér Mercedes ... Vannak azonban még furább, s a tejcsóválásra még inkább okot adó esetek is. Ugyanezen az üdülőhelyen megnyílt egy újonnan épült eszpresszó. Itt már szép kőfalon függ az iparengedély, X. Y-né nevére kiállítva. A meghökkenés csak akkor következik, amikor kér az ember egy fagylaltot , s íme, felszolgálóként ki jelenik meg előtte csaposkötényben? A tulajnő férje, a neves fővárosi művész! Ezentúl, ha történetesen színpadon látom, lehet rajta bárminő jelmez, akaratom ellenére is eszembe jut balatoni „fellépése”. Jó néhány esetet elmondhatnék még, de felesleges A két szélsőséges példát csupán azért tettem egymás mellé, hogy némi határt próbáljak vonni a „modern aranyásók” rendjében. Mert ugyebár nem egyformák, nem tipizálhatók csak annyiban, hogy ők azok, akik tudják: a törvényesség határain belül mit szabad tenniük. Ők nem tévesztendők össze a harácsolókkal még akkor sem, ha bőséges a hasznuk, s gyorsabban tehetnek szert a „terülj asztalkám”-ra. Csakhogy ebben a kategóriában is — legalábbis erkölcsileg, s olykor etikailag — differenciálni kell. Süsse a lángost és a palacsintát a kisiparos és keressen annyit, amennyihez vásárlói révén hozzájut. De az is más, ha magas jövedelmű emberek a több és „ráadásként” szerzett haszon érdekében a „kirakatba” teszik magukat, s nevüket reklámként használják a „cég” érdekében. Sajnos ez történik nem egy esetben. S bár nem törvénytelen, de ízléstelen, hogy fittyet hányva hírnévre, a még esetleg meg sem kapott dicsőségre, olyanok is felcsapnak „aranyásónak”, akiknek az ujjai drágaköves gyűrűkkel vannak teleaggatva. Cs. L. Szabad ár „zugpiacon" Országszerte gondot okoz az új lakótelepek áruellátása. A még építés alatt álló lakótelepekre folyamatosan költöznek be a lakók, mert kell és minél előbb kell a lakás. Különböző okokból nem sikerül a lélekszám növekedésével együtt megszervezni a kielégítő áruellátást. Így van ez a rohamosan épülő, növekvő Münnich lakótelepen is. Bár a közelben lévő Széchenyi utcai ABC és zöldség- gyümölcsboltok, valamint a Hús- és hentesáru bolt itt még viszonylag kedvező helyzetet teremtenek. Az illetékesek jóvoltából élelmiszer és iparcikk pavilon is van a lakótelepen. Ám érthetően ezek együtt is csak hiánypótló jelleggel oldják meg az áruellátás egy részét. A lakótelep növekedésével együtt itt is — mint annyi más helyen lenni szokott — megjelentek „ügyes”, „leleményes” árusok. Előbb csak egy-kettő, majd ma már — jó idő esetén — szép sorban; többen letelepszenek a lakótelepre vezető utcán is. Zöldség, gyümölcsféleségeket, virágot, és hasonlókat kínálnak. Kezdetben bizonyára többen örömmel vásároltak tőlük, ám ma már egyre több bosszúságot okoznak. Mint minden lakóterületen így itt is szép számmal vannak olyan emberek, akik — különböző okoknál fogva — igen kevés idővel rendelkeznek a bevásárlásra. Az árusok jelenléte ezért volt kezdetben örvendetes, hisz sorbanállás nélkül gyorsan be lehetett bizony.. Találtam egy idős nénit, akinél a paradicsom és a vegyes zöldség ára megegyezett a hivatalos árusítóhelyek áraival. Mint a fenti kimutatásból is kitűnik, minden gátlás nélkül szabják az árat. Lehet, hogy ezekből lehet alkudni, talán egészen jelentős arányokat. Mivel megfigyelésem szerint ezt csak igen kevesen teszik meg, én ezúton szeretnék alkut javasolni. Először is arra vonatkozóan, hogy kapjon egy-két eladó — ha a rendeletek lehetővé teszik — hivatalos és a különdolgokat szerezni. Bosszúságot viszont az egyre gátlástalanabbul szabott áraikkal okoznak. Tekintsük át néhány áruféleségük árát, összevetve a legális árusító helyek áraival. (A tanács illetékes osztályának tájékoztatása szerint ugyanis a Münnich lakótelepre senkinek nem adtak ki árusítási engedélyt.) Köze követelményeknek megfelelő eladó helyet ideiglenes jelleggel, a megfelelő térítés ellenében. Másrészt javasolnám, kössenek alkut az itt árusítók a lelkiismeretükkel és adják tisztességes, a piaci árviszonyoknak megfelelően termékeiket. A lakótelepen élő családok is igen jó néven vennék, ha nem néznék őket átutazó milliomosoknak, akikkel mindent meg lehet fizettetni. Sz. J. Augusztus 19-én, szombaton Zöldségbolt zöldbab 7,50 Ft burgonya 4,80 Ft szilva 4,— Ft kukorica, főznivaló hagyma 3,40 Ft „zugeladó” piac 10,— Ft 5—6,— Ft 7,— Ft 4—5,— Ft 7, — Ft 4—5,— Ft 2,— Ft 1,— Ft 8, — Ft 3—5,— Ft István király — an átlathalatalá Balázs György regénye 14. Vajkot egészen elragadta Géza úr nagyszerű látomása. — De hiszen akkor mi is olyan gazdag föld leszünk, mint a németeké! — Lehetünk is, hiszen e föld termékenyebb, e hegyek gazdagabbak, mint az övék. Csak sok foka van ám annak, míg odáig jutunk. — Nincsen talán elegendő ember, aki a földet művelje, a várakat rakja? — Dehogy nincs. De gondolj csak az erdőbe futott falura meg lakóira, akik kiszabadítottak: ahogy velük, úgy bánnak másokkal is a nők. Ha csak százfős haduk van, már uralkodni akarnak, s nem tűrnének meg urat maguk felett. Fáj is az ő fejük várakért, városokért! Gondolnak is a külső földi veszedelemmel! Mint a birkák: legelnek, élik világukat, s nem gondolnak a pásztorra, aki holnap eljön, s egyiket megnyírja, másiknak torkát metszi el. S bátyám, Koppány, e birkák vezére. Hajszolja a jó somogyi erdők szarvasát, issza a borát, és uszítja ellenem a bőket, merthogy én a németekkel komázok. — S miért nem mész haddal ellene? — kérdezte Vajk szikrázó szemekkel. — Ládd, tanulnod kell még sokat a hadvezérséghez is. A vezér arra ügyeljen először, hogy be ne kerítsék, mert ha előtte is eljen, mögötte is, akkor nehezen viszi el épen az irháját. Márpedig ha most Koppányra mennék, bekeríttetném magam. A bajor és a karantán grófok csak arra várnak, hogy nálunk viszály törjön ki, és megindulnának ránk a vértes lovasokkal. Azért is barátkozom én németekkel, azért szereztem neked tőlük feleséget, hogy ha majd egyszer rákerül a sor Koppányra és társaira, akkor erről biztos legyen a határom. Aztán nekem is kellenek vértes lovasok: nyíl, könnyű szabja nem fogja őket. Üldözéshez lassúak, de a támadást jól állják. Majd ha menyasszonyod eljön a földünkre, hívunk vele vérteseket. — S akkor a németek nem lesznek már ellenségeink. — Lassan a testtel. Legfeljebb egy időre tudjuk megbékíteni őket: hírvágyó és kapzsi nép az. Ám, ha megtörténik mindaz, amit én tervezek, akkor nem lesznek többé veszedelmesek ránk. — De hiszen a bajorok és a frankok — keresztények, akiknek papjai a békét hirdetik — és a háborút miellenünk. A magyarnek az ő szemükben gonosz ördögnép, s ezen nem változtat az sem, hogy lassan több már köztünk a megkeresztelkedett, mint a régi hit vallója. — Talán, ha püspökök lennének földünkön, és egyházak épülnének, mint őnáluk, akkor jobban megértenék, hogy egyek vagyunk velük a Krisztusban. — Ifjúi balga beszéd ez — szólalt meg Sarolt. — Kifaggattam egyszer Fülöp papot a frankok történetéről. A magyeri a besenyővel nem hadakozik oly véresen, mint a keresztény frank törzsek egymással, vagy a keresztény olaszokkal. Mi a meghódoltakat befogadjuk — ők levágják az elfoglalt város minden lakosát. — Anyádasszony jól tudja. Nincs a keresztények közt béke, de irgalom sem. Vajk illedelmesen elhallgatott. Megtanulta kicsiny korában, hogy a gyerek a felnőttekkel, még inkább szülőjével nem felesel. Magában mégis azt gondolta: azért Witemirt megkérdi e dolgok felől. Az nem lehet, hogy semmi különbség ne legyen keresztény és pogány között, hiszen Fancsal javal a halálnak szánta őt kétszer is, míg a derék Witemir ápolta és megmentette őt egyszer, Borz és keresztény társai másszor. Apja azonban, mintha csak kitalálta volna gondolatait, így folytatta: — Attól, hogy valaki szerencsét hozó farkas-, vagy medvefogat hord a nyakában szerencsét hozó kereszt helyett, vagy hogy javashoz fordul tanácsért, s nem paphoz, még igen derék harcos, hű ember lehet. S nem minden javas ilyen Fancsal-féle, de papban is találsz alattomosat eleget. De most már térjünk a te dolgodra. Gyerekséged napjai elmúltak, még ma húsz lovast adok alád, s amikor feladatod nem lesz, akkor mellettem maradsz, hogy láss, tapasztal, tanulj. — Folytatjuk —