Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Kedd, 1972, augusztus 1 Siói lista üÉeze® f napja (Folytatás az 1. oldalról.) nem lehet, nem szabad ad­minisztrációs hibákkal csök­kenteni a kollektívák ered­ményeit. De a túlértékeléstől is óvta a brigádvezetőket. A vállalat gazdasági vezetői ne­vében arra ösztönözte a szo­cialista brigádokat, hogy so­raikban mélyítsék el az ön­értékelés igényét, alakítsák ki annak rendszerét, s hozzá­tette: a differenciált értéke­lést nem szabad hagyni meg­rekedni az úgynevezett „ma­gasabb szinten”, hanem so­raikban, saját hatáskörükben is érvényesíteni kell. A vitában igen sok brigád­vezető és mozgalmi vezető kért szót. Bencsik István az elmúlt félév gazdálkodási és termelési eredményein belül mutatott rá a szocialista munkabrigádok sikereire, s örvendetes tényként említet­te, hogy évről évre fiatalodik a mozgalom, ami azt jelzi, hogy az „öreg brigádtagok” önmaguk formálta élete von­zóvá vált a fiatalok számá­ra is. Emperger János néhány kritikai észrevétel után a két­­műszakos termelés meghono­sításának nehézségeiről, il­letve ennek gazdaságpolitikai előnyeiről szólt, megjegyezve, hogy még az ilyen, első rá­nézésre vállalatszervezési feladat elfogadtatásában is jelentős feladatok hárulnak a szocialista brigádokra. Balogh István — a Munka Érdemrend arany fokozatá­val kitüntetett szocialista brigádvezető — a minőség­­javítás ütemének fokozására hívta fel társai figyelmét. Érdekes felszólalással foly­tatta a tanácskozást Somogyi László műszaki igazgató­­helyettes, aki a műszaki fej­lesztésről szólva elmondta: vállalatuknál, hazánkban a műszaki fejlesztés célja va­lóban szocialista. Az ember vállairól akarják levenni a terheket minden új technoló­giával, berendezéssel, szer­számmal. De ahhoz, hogy ezek a sok anyagi erőfeszí­tést igénylő fejlesztések, el­érjék céljukat, hogy köny­­nyebbé tegyék az ember munkáját, termelékenyebbé, s hogy ennek eredményeként ne csak több lakást adhas­sanak, nagyobb személyi jö­vedelemhez is jussanak, el­sősorban arra van szükség, hogy szocialista tulajdonként kezeljék a berendezéseket, szerszámokat. Érezzék ma­gukénak azokat, gazdálkod­janak velük szocialista mó­don. Több, tartalmasabb volt ez a hétfő naptári „társainál”. Hiszen múlt, jelen, jövő mér­legét vonták meg a vállalat gazdasági, párt-, KISZ-, szakszervezeti és szocialista munkabrigádjainak vezetői. Az alkotás különböző szint­jein álló vezérkar. Kétkezi munkásoktól az igazgatóig. Kátay Antal további ©réfesziféselkr© van szükség­ emzsianárpolitikai „csúcsértekezlet” az Ikarusban A gazdasági vezető köteles­sége és gyárunkban beveze­tett szokás, hogy egy-egy idő­szak lezárása után beszámol­jon a munkáskollektívának a végzett munkáról, eredmé­nyeinkről, feltárja hiányos­ságainkat és meghatározza leg­főbb feladatainkat. Ezzel kezdte beszámolóját Tóth István igazgató, a­z Ika­rus székesfehérvári gyárában július 29-én megtartott gazda­sági nagygyűlésen. A keleti hangárban nagyszámú egybe­gyűlt dolgozók elé ezúttal harmadik alkalommal állt az igazgató, azóta, hogy 1971. augusztus 1-én átvette a gyár vezetését. Ez indokolta, hogy ne csak a naptári első félévet értékelje, hanem a vezetésé­ben eltelt egy esztendőt is át­tekintse. Ezért elsőként a ko­rábban meghatározott célkitű­zésekről szólt, azok teljesítését értékelte. A rendkívül nagy termelési lemaradás ellenére, a gyár tervtúlteljesítéssel zárta az 1971-es évet. Meg kellett te­remteni a szervezettebb gaz­dálkodás előfeltételeit, meg­erősíteni a termelésirányító szervezetet. Szükségessé vált a fejlesztési program gyorsí­tása, felkészülés az idei szé­riagyártásra a 200-as új tí­pusból. A prototípusok tesz­teken vizsgáztak a Szovjet­unióban, NDK-ban, és jelen­leg autóbusz fut Irakban, uta­­zik Dél-Amerika felé. Az eredmények közt emlí­tette az igazgató a bérjellegű rétegintézkedéseket, a munka­­körülmények meg­javulását, szociális létesítmények befe­jezését, általában az üzemi rendben elért fejlődést. Nem minden valósult meg azonban a kitűzött célokból, és ennek kapcsán első helyen a­ szer­vezési kérdések elhúzódásá­ra utalt. Hozzátette: az erő­teljes felfutás állapotában le­vő gyár legjobb szervezetének megkeresése több időt, tanács­kozást, megfontolást igényel, mint az eredetileg látható volt. A szervezési témakör napirenden van, e kérdések­ben a végleges döntések rö­videsen megszületnek. Tóth István ezután az idei első félév gazdasági eredmé­nyeit ismertette. A szám­sze­rű felsorolás helyett a fon­tosabb jellemzőkre irányította a figyelmet. — Termelési tervünket an­nak ellenére teljesítettük, hogy súlyos törzsegység ellátási problémákkal küszködtünk — mondotta az igazgató. — A pótalkatrész termelés a bázis­hoz viszonyítva 2,7-szeresére emelkedett. A létszám­terve­ket betartottuk, a fluktuációt nagymértékben csökkentettük. A munkás, és alkalmazotti, valamint a munkásállomá­nyon belül, a produktív és im­produktív arányt javítottuk. Az elhatározott munka- és bérügyi intézkedéseket terv­szerűen végrehajtottuk. Fo­lyamatos és komoly intézke­déseket tettünk a raktárgaz­dálkodás megjavítására, a bizonylati fegyelem megerő­sítésére, a társadalmi tulajdon védelmére. Átszerveztük a munkásjáratokat, fokoztuk saját járataink számát, ezzel javítottuk és olcsóbbá tettük belső szállításunkat. Foglalkozott a hiányossá­gokkal is. Az anyaggal való takarékosság elégtelensége miatt kedvezőtlenül alakul­tak a gyártás közvetlen költ­ségei. A tervezettnél lénye­gesen nagyobb készlettel gaz­dálkodott a gyár. Ütemtelen a termelés, erőteljes a túló­ráztatás. A munkafegyelem sem kielégítő. A fogyatékos­ságok együttes következmé­nyeként a gyár nem érte el a tervezett eredményt. A gyár igazgatója beszédé­ben végül meghatározta a ten­nivalókat, rangsorolta a máso­dik félévi feladatokat. Fontos a szervezeti felépítés kialakí­tása, az ütemes termelés anya­gi és technikai feltételeinek, a munkaerő egyenletes ter­helésének biztosítása, ezzel az állásidők és a rendszeres túlórázás megszüntetése. Szi­gorú anyaggazdálkodásnak kell érvényesülni, az önkölt­ségcsökkentési tervet teljesí­teni kell. Napirendre került feladat a negyedik ötéves terv beruházásainak előkészí­tése, megindítása. Ugyan­csak fontos feladat az 1973. évi ter­melés előfeltételeinek megte­remtése. Tóth István igazgató köszö­netet mondott a gyári kol­lektívának az egyéves idő­szakban végzett eredményes munkáért, a jó, bizalomteljes együttműködésért. Kérte a további segítséget a vezetés­hez, a gyár előtt álló felada­tok sikeres megvalósításához. Heresznyei Tibor miatt e téren kevés, helyenként csupán for­mális intézkedéseket tesznek. Természetesen a korszerű munkaszervezet kialakításának, a jo­gok és hatáskörök rendezésének fontos felté­tele, hogy a vállalati szervezet különböző, úgynevezett „alsóbb” szintjein is megfelelő vezetők legyenek. Kérdés tehát, hogy az alsóbb szintű — főleg a termelést közvetlen irányító — vezetők képesek-e felelősségteljesen élni növekvő jog- és hatáskörükkel? A válaszból viszont helyes, ha mindazok levonják követ­keztetéseiket, akik felelősek a vállalatoknál folyó káder- és személyzeti munkáért. A termelést közvetlen irányítók vezetői készségéről a jó irányú fejlődés mellett sem lehet olyan egységes ítéletet alkotni, mint a felsőbb szintű vezetőkéről. Igen kedvező, hogy szakmai ismereteik szempontjából túlnyomó többségük alkalmas feladatainak ellátására. MIND TÖBB termelést irányító vezetőnél tapasztalható, hogy a szakmai-műszaki isme­retek mellett a vezetői ismereteinek gyarapí­tására több gondot fordít.Vezetési stílusát a konkrét vezetői feladatokhoz igyekszik igazí­tani. Többségüknek megfelelő a kapcsolata beosztottjaival, a szakmai irányítás, minden­napos munkaszervezés mellett foglalkozik azok sok-sok emberi problémáival is. Szervezi a munkaversenyt, termelési tanácskozásokat, bekapcsolódik a szocialista brigádmozgalom­ba. Vannak azonban olyan munkahelyi veze­tők, akiknek vezetési stílusára az indoklás nél­küli utasítás a jellemző, mások viszont kien­gedik kezükből az irányítást, kerülik a „nép­szerűtlen” feladatokat. Nem jó az sem, hogy a termelés közvetlen parancsnokai még nem élnek megfelelően a dicsérés és a fegyelmezés eszközeivel. Egy részüknél hiányzik a felké­szültség és a rátermettség a termelő munka megfelelő színvonalú szervezéséhez. Többségük törekszik a párt- és társadalmi szervekkel együttműködni, sokan bekapcsolód­nak a pártal­apszervezetek munkájába. Ugyan­akkor még jelentős azok száma, aki a rájuk bízott munkahely politikai légkörének, a dol­gozók magatartásának formálására nem for­dít kellő gondot. Lebecsüli a szocialista mun­­kaverseny-mozgalmat, az üzemi demokrácia jelentőségét. Itt sem arról van szó, hogy e ve­zetők politikailag kevésbé megbízhatóak, ha­nem a vezetői munkához elengedhetetlen po­litikai felkészültségük hiányos. Az iparban dolgozó vezetők anyagi és er­kölcsi megbecsülése általában megfelelő, de még nem mindig fejezi ki eléggé a különböző irányított egységek nagyságában, jelentőségé­ben, bonyolultságában lévő eltéréseket. He­lyenként azért nehéz alsóbb szintű vezetőket kinevezni, mert bérszínvonaluk alig valamivel magasabb a szakmunkásokénál, viszont fele­lősségük, a követelmények jóval nagyobbak. Megfelelő a vezetők kor szerinti összetétele, kisebb mértékben növekedett a fiatalabb kor­osztályba tartozók aránya. Szembetűnő vi­szont, hogy még mindig igen kevés nő talál­ható vezető beosztásban, a vállalatoknál erre adott magyarázatok jórészt nem fogadhatók el. A fő kérdést úgy fogalmaztam meg, hogy iparunk előtt álló feladatok megvalósításához a vállalatoknál a vezetés feltételei miként adottak? A válasz a teljesség igénye nélkül a következőkben összegezhető: — a vállalatvezetés felsőbb szintjein túlnyo­mó többségében a politikai, gazdasági, társa­dalmi és erkölcsi követelményeknek megfele­lő vezetők dolgoznak, kiket beosztottjaik elfo­gadnak, megbecsülnek.­­ Az alsóbb szinteken működő vezetők többsége szintén alkalmas feladatainak ellátá­sára, de jelentős azok száma, akiket még ez­után kell vezetővé képezni. A vezető munkájához szükséges ismeretek megszerezhetők, elsajátíthatók. A munkahelyi vezetőképzés céljait szolgálja a Dunaújváros­ban évekkel ezelőtt, Székesfehérvárott pedig ez évben beindított képzés és továbbképzés. Létrehozását megkönnyítette, hogy vállalata­inknál, felismerték e képzés jelentőségét, a területi és vállalati szervek törekvése találko­zott. Jövőben e szervezett képzési formát cél­szerű fenntartani, bővíteni, s mindjobban a nagyobb vállalatokra építeni. Természetesen a szervezett képzés még nem old meg mindent. A vállalati párt- társadalmi szervezeteknek, gazdasági vezetésnek ezen túlmenően igen sokat kell tenni annak érde­kében, hogy a vezetők politikai és vezetési is­meretei gyarapodjanak. Segítséget szükséges nyújtani ahhoz is, hogy az elméleti ismeretei­ket alkalmazni tudják a gyakorlatban, munka­stílusuk és módszereik fejlődjenek, mind töb­ben alkalmassá váljanak a korszerű üzem- és munkaszervezési módszerek bevezetésére. El­sősorban azonban minden vezetőnek magának kell látni, s felelősségteljesen érezni, hogy a követelmények színvonala, bonyolultsága szinte napról napra változik, s ezzel lépést kell tartania Ezért igényesnek kell lennie nemcsak a beosztottjai, hanem a saját mun­kájával, magatartásával szemben is, ismere­teit pedig az önképzés útján is rendszeresen növelni szükséges. A NÖVEKVŐ FELADATOK sikeres végre­hajtása a vezetők és beosztottak között olyan kapcsolatot, együttműködést feltételez,­­ mely biztosítja a fegyelmezett munkavégzést, a kez­deményezőkészség kibontakozását, melyre jel­lemző az egymás segítése és kölcsönös megbe­csülése. Fogarasi Tibor, MSZMP megyei biz. ,­­ gazdaságpolitikai oszt.-vezető HÍRLAP Nyitás előtt a Videoton étterem Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet VIDEOTON munkás szekció­ja hétfőn délután közgyűlést tartott. A részletes beszámo­ló után több pontból álló ha­tározati javaslatot fogadtak el. Ezt követően tájékoztat­ták a jelenlévőket, hogy az új VIDEOTON étterem au­gusztus 19-én az a la carte ebédeléssel megnyílik, szep­,­tember 1-vel pedig az előfi-­­zetéses étkezést is megkezdi. Ezt követően a résztvevők megtekintették az átadás előtt álló új VIDEOTON ét­termet. — Letsch — Segít" az Alföld Az Alföldről a Dunántúlra irányított kombájnok megér­keztek rendeltetési helyükre a Vas-, Zala-, Veszprém-, Győr-Sopron és Somogy me­gyei gazdaságokba; az arató­­cséplőgépek nagyobb része vasárnap — kihasználva a száraz, napsütéses időt — munkába is állt. Nehezítette az aratást, hogy a gabona a gyakori csapadék és az erős széljárás miatt egyre többfe­le dől meg. Néhány helyen már annyira elfeküdt a bú­za, hogy a kombájnok vágó­szerkezete el sem éri a nö­vényeket. A legtöbb helyen azonban, a gondos munká­nak köszönhetően a kombáj­nok is boldogultak és vasár­nap nagy területekről került a magtárakba az idei termés. A gazdaságok július utol­só napjaiban már nem vár­tak arra, hogy felszáradjon a gabona, ha mód volt rá, a még nedves kalászosokat is levágták. Eddig 550—600 arató-csép­lőgépet helyeztek át azokba a megyékbe, ahol összetorló­dott a munka a szakemberek szerint azonban további át­csoportosításra lesz szükség. Amennyiben Pest­, Bács- Kiskun és Borsod megyében befejeződik az aratás, úgy ezekről a térségekről is kül­denek gépeket a Dunántúlra, illetve a megyéken belüli gépátcsoportosításokkal igye­keznek segíteni a nehéz helyzetben lévő gazdaságo­kon. (MTI) 3 — Gyáregységünknek fon­tos szerep jut a vállalat munkájában, főként az új termékek kikísérletezésében, illetőleg ezek gyártásában. Baranek Jánosnak, a BU­­DALAKK Vállalat VI. pusz­­tavámi gyáregysége vezető­jének egymondatos jellem­zése tiszteletet parancsol. El­ismerést az új, 1968 márciu­sában avatott gyáregység 110 tagú kollektívájának. Köz­tük azoknak, akik először itt ismerkedtek meg a kollektív üzemi munkával. De nem­csak ők, hanem valamennyi dolgozó ebben a gyáregység­ben kezdte megtanulni, elsa­játítani a festék- és műgyan­tagyártás munkáját, s ma már — idei tervük alapján — 70 millió forint értékű ter­méket állítanak elő. Köztük olyanok, amelyeket önmaguk kísérleteztek ki. Kezdetben, főként munka­igényes termékeket, később már különféle késtapaszokat, színező és folttisztító pasztá­kat — Epokiit, olajos faátvo­nó késtapasz, Emfix és Lino­­color színezőpaszta stb. — gyártottak, illetőleg gyárta­nak ma is. Másfél éve to­vább bővítették termékeik számát, megkezdték az úgy­nevezett „aerosolos progra­mot”. Ezzel elindították azt a folyamatot, amire a gyár­egységvezető utalt: új, kor­szerű termékek kialakítását és gyártását, köztük több olyat, amelyek minősége el­éri a hasonló külföldi termé­kekét. Jelenleg hét aerosolos ter­mékük kapható az üzletek­ben, mint például a hétféle színben előállított, nitrokom­­binációs festékek, az autózo­­mánc-javító, valamint a bar­­kácsolási célokat szolgáló festékek, hőálló ezüst, króm- J- ----- a‘a* Mmd,9 _ jobbat és fémvédőlakk, folttisztító, BCF nagyhatású tűzoltó kis­­készülék. Hamarosan kapha­tó lesz az aerosolos radiátor­­zománc, s most folytatnak kísérleteket — a szintén aerosolos családba tartozó­­ gépkocsimotor-lemosó,, a zsírtalanító, a jegesedésgátló és a csúszásgátló előállításá­ra. De nemcsak ezen a terü­leten fejlesztették és fejlesz­tik a jövőben is gyártási technológiájukat. Várhatóan ebben a negyedévben meg­kezdődik a BUDACOS egy­oldalú PVC-ragasztó és a HYDROPOL hézagtöltő és ragasztó üzemi gyártását. Hamarosan kapható lesz a gombaölő hatású, színtelen XILAMON és a tízféle szín­ben gyártandó XYLADE­­COR faimpregnáló. Még eb­ben az évben átveszik a vál­lalat IV. számú gyáregységé­től a Wash-Primer és a PRO­­MET alapozó festékek gyár­tását is. Az eredményeket és a ter­veket látva, hallva talán sokakban felvetődik a kér­dés : miért éppen a puszta­­vámi gyáregység kapta meg a kísérletezés és — egyes termékeknél — a gyártás egyedüli jogát a vállalattól? A pontos, minden részletre kiterjedő válasz helyett most csak három lényeges ténye­zőre kívánunk rámutatni. A vállalat „öregebb” gyáregy­ségei, főként a nagyvolume­nű termékek gyártására ren­dezkedtek be, s nehéz lenne termelési szerkezetükbe be­illeszteni a viszonylag kis mennyiségben gyártandó termékeket. A Pusztavámon előállított valamennyi aero­solos gyártmány elsősorban a kisfogyasztók (háztartások, barkácsolók) számára ké­szülnek, s az igénytől, a ke­reskedelem rendelésétől füg­gően előállításuk szakaszos, nagyfokú rugalmasságot, gyors munkaátszervezéseket igényel. Ugyanakkor gyártá­suk új munkaterületet és létszámot követel, aminek feltétele valamennyi gyár­egység közül Pusztavámon biztosított a legjobban. Har­madik, s egyben legfonto­sabb tényező a kis kollektíva, dolgozók és vezetők minden elismerést és tiszteletet meg­érdemlő munkája, amit ed­digi eredményeik igazolnak. Munkájuk sikereit nagy­ban elősegítette, hogy a vál­lalat, bizalma jeléül megte­remtette a szükséges tárgyi és egyéb feltételeket. A haj­dani külfejtés központjára már alig lehet ráismerni. Új 2000 négyzetméter alapterü­letű raktárat, férfi fürdőt, öltözőt, kazánházat, karban­tartó műhelyt építettek, ille­tőleg alakítottak át a meglé­vő épületekből, s berendez­tek egy, a kísérletekhez nél­­külözhetetlen, saját labora­tóriumot. Mindemellett ter­mészetesen új gépeket is vá­sároltak, illetőleg vettek át más gyáregységtől. A dolgozók hangulata jó. S ezt nemcsak a gyáregység vezetői állítják, hanem ma­guk a dolgozók is, s mond­ják el. Bizonyítja ezt az is, hogy jó néhány jelentkezőt tartanak számon, akik írás­ban, vagy személyesen kér­ték felvételüket, s várják, hogy létszámbővítés esetén rájuk kerüljön a sor. Von­zódásuk oka abban keresen­dő, amiért a már ott dolgo­zók ragaszkodnak a gyáregy­séghez: az üzemi légkör jó, a vezetők és dolgozók kap­csolata szoros, emberséges. Takács Ferenc Üzem a külfejtés helyén

Next