Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

Szerda, 1972. augusztus 23. Hőközpontról —­­ didergő augusztusban A fűtési idény kezdetéig el­telik még néhány hónap, de­­ ha kitekintünk az ablakon, mégsem tűnik korainak a Sze­der úti lakótelep 1969. óta épülő hőközpontjáról szólni. Ez a lakótelep volt az ÉDÁSZ erőműből induló fű­tési hálózat utolsó állomása, s nem egyszer dideregtek a lakók, mert az útközben „le­fáradt” gőz nem jutott el idáig. Így érthető, miért olyan nagy jelentőségű, hogy ebben az évben már „saját” fűtő­műve szolgáltatja majd a me­leget. Jelenleg a dunaújvárosi 26- os Építőipari Vállalat dolgo­zói végzik a gázmérők beállí­tását, és úgy tervezik, hogy október 15-én átadják a­ hő­központot. „Természetesen” a próba­üzem el is tolódhat, de a la­kóknak mégsem kell félniük, hogy ezúttal is hidegben ma­radnak, ugyanis az illetéke­sek számoltak a váratlanul felbukkanó akadályokkal­­, amelyekkel egyre gyakrabban kell számolni —, ezért kétol­dalú betáplálást alkalmaznak majd, vagyis egy tolózár el­mozdításával a régi vezetéken — csakúgy mint eddig — az F­ ÍJÁSZ erőműből érkezhet a gőz. De mindenki számára meg­nyugtatóbb lenne, ha nem kellene majd igénybe venni a „biztonsági” meleget. m. 1. Naponta 7­ 800 személy üzemi étkeztetéséhez szállítja a húst a Pálmajorban működő húsüzem. Meglehetősen kicsi és nem is korszerű. A döntés még nem született meg, hogy megszüntetik-e vagy korszerűsítik? Az igény természetesen az, hogy bővítsék. A képen: Répás Elemér hentes, munka közben. (Fotó: Siska Mária) nagy olvasottsággal és jára­tossággal rendelkezik. Vette a fáradságot és vállalta az egyéni anyagi áldozatot, hogy a munkapszichológia és szo­ciológia terén külföldi tanul­mányokat folytatva, azokat itthon, a gyakorlatba is átül­tesse. A blachowniai művek a múlt évben magasan túlszár­nyalta termelési tervét, azt 121,5 százalékra teljesítve és a tervezett nyereséget 70 szá­zalékkal is túlteljesítve, a művek dolgozóinak sikerült az export tervet túlteljesíteni 55 000 dollárral. Idén beindították a „20 milliárdos” mozgalmat, mely már most 5 százalékos tény­leges túlteljesítést eredmé­nyezett. Külön érdemük, hogy az ötéves terv folyamán be­ruházásokra egyetlen fillér állami támogatásra sem volt szükségük, és a dolgozók mindegyike ismeri részletei­ben is saját munkaterületén a termelési tervet, azt min­den vonatkozásban nem csak reálisnak tartja, de akadályt nem ismerve, munkáját a legmesszebbmenőkig a kitű­zött célok elérésére összpon­tosítja. Tisztelgés a munkával Hát igen... ez szemlélet kérdése. Ez év januárjában a műveket meglátogatta Ed­ward Gierek a központi bi­zottság első titkára. A láto­gatás hírére, a különféle ter­melőegységek dolgozói azt latolgatták, hogy a pártveze­tő látogatását­ milyen módon tudnák ünnepélyesebbé ten­ni? Volt, aki javasolta, hogy a még háború előtti időkben létesült, s még mindig üzem­­képtelen gyáregységet kelle­ne átalakítani és a termelés szolgálatába állítani. Ez utób­bi javaslatot fogadja el a mű­vek kollektívája. Az elhatá­rozásból tett született, s a gyáregység teljes kapacitás­sal megkezdte a­­ termelői munkát a látogatás időpont­jára. Ezen új egység egy kü­lönleges minőségű aszfalt anyag gyártását kezdte meg, melyet eddig Lengyelország­ban nem gyártottak. A gyár­tás technológiája a művek dolgozóinak találmánya, és az alapanyagot a Plocki olajfi­nomító hulladék mellékter­méke szolgáltatja. A fentihez hasonló, a gaz­daságosságot és a szükségle­tet figyelembe vevő megol­dásnak több példáját is le­het tapasztalni e művekben. Elég annyit említeni, hogy e művek valamennyi termelő gyáregységének terméke a gyár által kidolgozott techo­­lógia alapján kerül gyártásra anélkül, hogy külföldi licenc vásárlására szükég volna, és gyártmányaiknál alkalmazott technológia alapján termelé­sük a hagyományoshoz viszo­nyítva magasabb, sőt egyes esetekben a 200 százalékot is meghaladja. Az eredmény, melyeket a művek elért, kizárólag az ott dolgozóknak köszönhető, akik tudják, hogy a korrigált terv teljesítése átlagkeresetük 6 százalékos emelkedését is je­lenti. A dolgozók érdeke a gyár érdeke is A blachowniai kombinát­ban új jelszó született „ma­gamnak annyi, mint a kom­binátnak, a kombinát érdeke az én érdekem is”. Éppen ezért érthető, hogy a gyár­egységek valamennyi mun­kásellátási, szociális berende­zése a kollektíva saját kivi­telezésében készült. Saját kivitelezésük a Dszni­­ki szanatórium is. A dolgozók öt egymáshoz közel eső és le­bontásra ítélt épületet hoztak rendbe és alakították át, a célnak megfelelően. Az igaz­gatóság bocsátotta rendelke­zésre a szükséges anyagot és biztosította saját kereteiből a szükéges pénzösszeget. Ma már két heti váltással men­nek pihenni a soron követke­zők, hogy a vegyianyag gyár­tással járó és egészségre ár­talmas munkaköri megbete­gedéseknek elejét vegyék. Az egészségi pihenőn levő­ket a termelésben szükséges átcsoportosítással munkatár­saik helyettesítik. Ezért a he­lyettesítésért senki sem kö­vetel több bért, mert itt min­denki jól tudja, hogy ezzel is egyéni érdekét szolgálja, mert néhány hét múlva, rá is ugyanúgy sor kerül. Így érthető már az a nagy lendület, mellyel el akarta ér­ni a kombinát kollektívája az 55 000 dolláros többlet nye­reséget, melyből a kombinát beszerzi a közeli Közi hely­ségben levő új kórház teljes gyógyászati felszerelését. A művek kollektívája közös el­határozás alapján Blachow­­nia község tanácsa részére másfél millió zlotyt ajándé­kozott önkiszolgáló étkezde létesítésére. Gyakorlatilag ez is a kombinát dolgozóinak ér­dekét szolgálja. Emelt fővel A blachowniai lakosság emelt fővel jár, nincs vidéki kisebbségi érzésük, hisznek saját teremtő erejükben, és jövőjükben. Most midőn megkezdődött a kombinát melletti petrokémiai gyár építése, számoltak a létesítés költségeivel, de kikalkulálták annak hasznát is és döntöt­tek, hogy ezt az új gyárat a kívánt határidő előtt megépí­tik. A petrokémiai gyár meg­építése különféle helyeken, különféle véleményeket szült. Szükségességét a gyár kollek­tíváján kívüliek nem egyszer vitatták. A művek dolgozói biztosan tudják, hogy arra mind műszaki, mind gazdasá­gi vonatkozásban szükség van, és a jövőnek épít. És már most minden berende­zést a létesítendő petroké­miai gyár későbbi üzemelte­tése érdekében megfelelően készítenek, ezzel biztosítva az új létesítmény költségének csökkentését. Már most meg­kezdték az új gyáregységet kiszolgáló dolgozók szakmai képzését anélkül, hogy a ter­melésből bárki is kiesne. Ez a személet biztosítéka a ve­­gyima-nk gazdaságos jó munkájának és jövőjének. W. Kosinski HÍRLAP Községekhez kötődő szálak Jó ismerősként üdvözli a tsz-elnök a hozzá kopogtató, járási hivatal dolgozóit. Amikor a küldetés célját elmondják, akkor sem neheztel. Miért tenné? Az egész tagságnak és a vezetőségnek is megnyugtató az, ha az állami felügyelet ellen­őrzi, hogy az agárdi Gárdonyi Géza Tsz-ben rendeltetéssze­rűen hasznosítják-e azokat a létesítményeket, amelyekhez állami hitelt vettek igénybe. *­­ • Más esetben az egyik nagyközségi tanácsnál találkoztam a megyei tanács vb székesfehérvári járási hivatalának dolgo­zóival. Egy bizonyos összeg meghatározott célú felhasználásá­ban hiányt tapasztaltak. Útépítés helyett szabálytalanul, autó­buszváróra fordították a pénzt. * * • Nemrégiben a soponyai tanácsülésen, ahol személyi vál­tozásokban döntött a testület, adtak segítséget az apparátus vezetői. * * * Tácon panaszos levél kivizsgálásához, egy fiatal házaspár gondjának enyhítéséhez járult hozzá a hivatal titkárságának vezetője és a pénzügyi osztály. Nem egyszerűen csak intéz­kedtek, hanem a helyi tanácsi vezetőknek tanácsot adtak, hogy hasonló eset ne ismétlődjék a házépítőknél. És példákat említve, lehet­ne folytatni a sort, amelyek hűen tükröznék és egyben in­dokolnák a székesfehérvári járási hivatal apparátusának munkáját. A nagy körzet harminckilenc községében harminc önálló tanács — 5 nagyközségi (Enying, Gár­dony, Polgárdi, Seregélyes, Velence — Kápolnásnyék — Nadap — egyben közös taná­csa is) valamint (Tordas— Gyúró, Sárkeresztes—Moha, Szabadbattyán — Kőszárhegy — Úrhida, Sárszentmihály — Sárkeszi, Lepsény — Mező­­szentgyörgy) közös tanács működik. Igaz az, hogy a helyben je­lentkező állami feladatok in­tézésére a tanácsrendszer hi­vatott. Tény az önkormány­zati jelleg erősödése, fejlődé­se. Éppen ennek minél telje­sebb kibontakoztatásához el­engedhetetlen a hatékony se­gítségadás. Mert a helyi ön­állóság, az öntevékenység csak ott és annyiban valósul meg, ahol és amennyiben megfelelően élnek a kapott lehetőségekkel, ahol a lakos­ság ügyeinek jobb és gyor­sabb intézésében, az egész te­rület előrelépésében van en­nek látszata. A tanácsi mun­ka gyakorlása a helyi állam­­igazgatás egységesítése, a po­litikai tevékenységgel páro­suló köztisztviselői poszt nagy szakértelmet, kulturált­ságot kíván. Ennek tudatában teljesíti feladatát a járási ap­parátus. Közreműködésük nem csökkenti, hanem erősíti a helyi önállóságot, nagyban hozzájárulhat a lakosságot érintő, közvetlen államigaz­gatási ügyek szakszerű inté­zéséhez. Ezért érdeke a járási hivatal vezetésének, de a he­lyi lakosságnak is, hogy po­litikailag érett, szakmailag rátermett és ha lehet minél gyakorlottabb községi veze­tők álljanak a tanácsok élén. Ma már a járás községi ve­zetői közül 35-en elvégezték a tanácsakadémiát. Akadnak jogi egyetemet végzett vb-tit­károk is. Tizenkét tanácsel­nök a marxizmus-leniniz­­mus esti egyetemén gyarapí­totta politikai műveltségét. A járási hivatal elnökének, Lenkár Istvánnak véleménye szerint, az esti egyetemi kép­zés lehetőségével jobban kell élni. A tanácselnökök és vb­­titkárok többsége tagja a törzsgárdának, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek ösz­­sze, s ezt kamatoztatják. De bármennyire gazdag tapasz­talat áll mögöttük, a ma kö­vetelményeinek csak ezek birtokában nem lehet meg­felelni. A napi tennivalók be­csületes ellátásához­­ adnak ösztönzést, elméleti és mód­szerbeli segítséget azok a régi munkatársak, akik nemrégi­ben még a járási tanács, ma pedig megváltozott szerep­körrel a járási hivatal köte­lékében folytatják köztiszt­viselői munkájukat. Osztály- és csoportvezetők, ügyinté­zők, a kormányhatározatban előírt képesítéssel gondos­kodnak arról, hogy szakterü­letük legjobb ismerői legye­nek. A felfedett hiányokat, a másutt is hasznosítható mód­szereket ismertetik egymás­sal. A havonkénti osztályve­zetői értekezletek megfelelő fórumai a különböző észrevé­telek egyeztetésének. Ilyen alkalmakkor aprólékos rész­letességgel elmondják, hogy melyik osztály milyen segít­séget adott a községi vb-nek, vagy szakigazgatási szervé­nek. A tapasztalatok így vál­nak a járási hivatal appará­tusának közkincsévé. Ezeket a további munkában, az egy­séges cél érdekében haszno­sítani tudják. A hatékonyabb munkához járulnak a ne­gyedévenkénti elnöki és vb­­titkári tanácskozások. Ezek során a járási hivatal vezetői tájékoztatást adnak a párt, kormány és megyei tanács határozatairól, mozgósítanak végrehajtásukra. Értékelik együttesen a tanácsok testü­leti munkáját, a szakigazga­tási és hatósági tevékenysé­get. Ilyen tapasztalatcserének is megfelelő értekezleten hangzott el többek között, hogy igen tartalmas, megje­lenésben majdnem 100 száza­lékos tanácsülések vannak Iszkaszentgyörgyön, Nádasd­­ladányban, Mátyásdombon, Csórón és még néhány he­lyen. Ugyanez nem mondható el viszont pázmándi, táci, tordasi tanácsról. Hangot ka­pott a testület elé kerülő na­pirendek írásos anyagának igénye is. Már a vb anyagai­nak többségét előzetes tanul­mányozás után vitatják, de a tanácstagok technikai aka­dály (sokszorosítás hiánya) miatt még szóban hallgatják meg a napirendet. Szóvá tették azt is, hogy a szervezeti szabályzat értel­mében megküldik meghívói­kat az illetékes ügyészségnek és népi ellenőrzési bizottság­nak, de feleslegesnek tűnik a meghívás. A hivatal képvise­lete azonban nem hiányzik, részt vesznek a testületi ülé­seken.­­ A szervezeti és működési szabályzat elkészítésénél is segített a járási hivatal. Mos­tanában pedig hatvanhét ta­nácsrendelet felülvizsgálata folyik. Nem múlik el nap, hogy ne kopogtatnának, ne jelentkez­nének telefonon egyik, vagy másik tanácstól. Bátran for­dulnak a hivatal apparátusá­hoz felvilágosításért, taná­csért. A növekvő jogkörrel nő a felelősség emelkedik az érdembeni döntések száma. Az alapos mérlegelés alapján kimondott igen, vagy nem növeli a tanács tekintélyét. Németh Erzsébet — T ----­ Alekszej Sztahanov neve — talán a legifjabbakat le­számítva — ismerős az egész világon. Irmino 1935. augusz­tus vége ... A fiatal, Donyec-medencei hányást fejtőkalapácsával 5 óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt. Nagy rekord volt ez! Hozzánk is eljutott a híre. Nagyon sokan, az idő­sebbek közül tárgyi bizonyí­tékát is fel tudják ennek a hírnek mutatni, hiszen a Sztahanov nevét viselő moz­galom jelvényeit, okleveleit ma is őrzik. A Szocialiszticseszkaja In­­drusztrija szovjet lap a közel­múltban közölt hosszú soro­zatot Alekszej Sztahanovról, a szocialista munka hőséről, a többszörösen kitüntetett bá­nyászról. A Szovjetunió meg­alakulása 50. évfordulója tisz­teletére kezdeményezett munkaversenyben Karagan­da bányászai Sztahanov fel­hívására érnek el újabb és újabb munkasikereket. Hogy miért éppen Karaganda bá­nyászai? Ennek is megvan a maga története, de erről ta­lán később. A híres szovjet bányász hőstette eljutott hozzánk. Né­hány dolgot azonban talán mégsem lesz felesleges utó­lag is hozzáfűzni. Nemcsak a fiatalok­ kedvéért, akiknek teljesen újnak tűnhet a szov­jet bányász nevezetes tette, hanem az idősebbek kedvéért is. Egyrészt, hogy emlékezze­nek, másrészt, ennyi év után talán teljesebb is lehet a portré. Százkét tonna szén. Rekord volt. Mint általában a nagy rekordoknak és a felfedezé­seknek, ennek is egyszerű a nyitja. Korábban a vájár ácsolt és fejtette is a szenet. Alekszej Sztahanov azt java­solta, hogy az ácsolást végez­ze más. E munkamegosztás és a szorgos tevékenység szülte a rekordot. Hozzánk elsősorban Sztahanov tette jutott el. Nem az egyedüli volt. Már szeptember 3-án, három nappal az ő rekordja után megelőzte őt Miron Gyukanov 115 tonnás terme­lésével. Alekszej Sztahanov később is állta a versenyt, 1937-ben már 321 tonna sze­net termelt egy műszakban. Hosszú évekig dolgozott még a Donyec-medencében a kiváló, Lenin-renddel kitün­tetett bányász, majd igazgató lett Karagandában, a mozgal­ma nevét viselő Sztahanov­­szkaja bányában. Az idén ép­pen ennek a bányának a dol­gozói kezdeményeztek mun­kaversenyt a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulójára. Alekszej Sztahanov jóváhagyta a felhívást, sőt mi több, maga is tesz ezért. Pár éve ugyanis visszatért a Donyec-medencébe és a Tho­­rez-aknánál dolgozik, mint a főmérnök segítője. Nyugdíjas már, de nem tud nyugodni, életeleme a mun­ka. Több helyen is dolgozott már, hosszú évekig miniszté­riumi osztályvezető volt. Be­csülettel helytállt ott is, vi­­szont azt vallja, hogy a leg­jobban a Donyec-medencé­ben érzi magát. Augusztus 27-én ünneplik a Szovjet­unióban a bányászok napját. Ezt az ünnepet Alekszej Szta­hanov megint munkasikerek­kel köszönti. Amikor életéről, munkájá­ról kérdezték őt, legszíveseb­ben nem a rekordról beszélt, hanem Irmino bánya munká­sairól, azokról az emberek­ről, bányászokról, akik nem­csak gratuláltak neki, hanem nap mint nap megdöntötték rekordjait. Ez év tavaszán a szovjet szakszervezetek kongresszu­sán Alekszej Sztahanov vit­te a zászlót, köszöntötte a szovjet munkások, bányászok mai nemzedékét. Szerettem volna közelébe jutni, nem le­hetett, mert állandóan körül­fogta őt a fiatal munkások serege. Egy fiatalabb bá­nyásszal beszélgettem róla. Tárgyilagosan, mint a mai fiatalok szokása, a követke­zőket mondta: A százkét tonna ma már nem rekord. Viszont e nélkül, Sztahanov és annyi más tár­sa nélkül nem lennének a mai munkasikerek, a mai óriási teljesítmények. A szo­cialista, a kommunista mun­kaverseny kezdeményezői voltak ők. S­gy gondolom, nem kell ehhez már hozzátenni sem­mit. Bányász Béla Sztahanov ma is alkot Sztahanov 1935-ben,­­ a rekord után­­!

Next