Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
Szerda, 1972. augusztus 23. Hőközpontról — didergő augusztusban A fűtési idény kezdetéig eltelik még néhány hónap, de ha kitekintünk az ablakon, mégsem tűnik korainak a Szeder úti lakótelep 1969. óta épülő hőközpontjáról szólni. Ez a lakótelep volt az ÉDÁSZ erőműből induló fűtési hálózat utolsó állomása, s nem egyszer dideregtek a lakók, mert az útközben „lefáradt” gőz nem jutott el idáig. Így érthető, miért olyan nagy jelentőségű, hogy ebben az évben már „saját” fűtőműve szolgáltatja majd a meleget. Jelenleg a dunaújvárosi 26- os Építőipari Vállalat dolgozói végzik a gázmérők beállítását, és úgy tervezik, hogy október 15-én átadják a hőközpontot. „Természetesen” a próbaüzem el is tolódhat, de a lakóknak mégsem kell félniük, hogy ezúttal is hidegben maradnak, ugyanis az illetékesek számoltak a váratlanul felbukkanó akadályokkal, amelyekkel egyre gyakrabban kell számolni —, ezért kétoldalú betáplálást alkalmaznak majd, vagyis egy tolózár elmozdításával a régi vezetéken — csakúgy mint eddig — az F ÍJÁSZ erőműből érkezhet a gőz. De mindenki számára megnyugtatóbb lenne, ha nem kellene majd igénybe venni a „biztonsági” meleget. m. 1. Naponta 7 800 személy üzemi étkeztetéséhez szállítja a húst a Pálmajorban működő húsüzem. Meglehetősen kicsi és nem is korszerű. A döntés még nem született meg, hogy megszüntetik-e vagy korszerűsítik? Az igény természetesen az, hogy bővítsék. A képen: Répás Elemér hentes, munka közben. (Fotó: Siska Mária) nagy olvasottsággal és járatossággal rendelkezik. Vette a fáradságot és vállalta az egyéni anyagi áldozatot, hogy a munkapszichológia és szociológia terén külföldi tanulmányokat folytatva, azokat itthon, a gyakorlatba is átültesse. A blachowniai művek a múlt évben magasan túlszárnyalta termelési tervét, azt 121,5 százalékra teljesítve és a tervezett nyereséget 70 százalékkal is túlteljesítve, a művek dolgozóinak sikerült az export tervet túlteljesíteni 55 000 dollárral. Idén beindították a „20 milliárdos” mozgalmat, mely már most 5 százalékos tényleges túlteljesítést eredményezett. Külön érdemük, hogy az ötéves terv folyamán beruházásokra egyetlen fillér állami támogatásra sem volt szükségük, és a dolgozók mindegyike ismeri részleteiben is saját munkaterületén a termelési tervet, azt minden vonatkozásban nem csak reálisnak tartja, de akadályt nem ismerve, munkáját a legmesszebbmenőkig a kitűzött célok elérésére összpontosítja. Tisztelgés a munkával Hát igen... ez szemlélet kérdése. Ez év januárjában a műveket meglátogatta Edward Gierek a központi bizottság első titkára. A látogatás hírére, a különféle termelőegységek dolgozói azt latolgatták, hogy a pártvezető látogatását milyen módon tudnák ünnepélyesebbé tenni? Volt, aki javasolta, hogy a még háború előtti időkben létesült, s még mindig üzemképtelen gyáregységet kellene átalakítani és a termelés szolgálatába állítani. Ez utóbbi javaslatot fogadja el a művek kollektívája. Az elhatározásból tett született, s a gyáregység teljes kapacitással megkezdte a termelői munkát a látogatás időpontjára. Ezen új egység egy különleges minőségű aszfalt anyag gyártását kezdte meg, melyet eddig Lengyelországban nem gyártottak. A gyártás technológiája a művek dolgozóinak találmánya, és az alapanyagot a Plocki olajfinomító hulladék mellékterméke szolgáltatja. A fentihez hasonló, a gazdaságosságot és a szükségletet figyelembe vevő megoldásnak több példáját is lehet tapasztalni e művekben. Elég annyit említeni, hogy e művek valamennyi termelő gyáregységének terméke a gyár által kidolgozott techológia alapján kerül gyártásra anélkül, hogy külföldi licenc vásárlására szükég volna, és gyártmányaiknál alkalmazott technológia alapján termelésük a hagyományoshoz viszonyítva magasabb, sőt egyes esetekben a 200 százalékot is meghaladja. Az eredmény, melyeket a művek elért, kizárólag az ott dolgozóknak köszönhető, akik tudják, hogy a korrigált terv teljesítése átlagkeresetük 6 százalékos emelkedését is jelenti. A dolgozók érdeke a gyár érdeke is A blachowniai kombinátban új jelszó született „magamnak annyi, mint a kombinátnak, a kombinát érdeke az én érdekem is”. Éppen ezért érthető, hogy a gyáregységek valamennyi munkásellátási, szociális berendezése a kollektíva saját kivitelezésében készült. Saját kivitelezésük a Dszniki szanatórium is. A dolgozók öt egymáshoz közel eső és lebontásra ítélt épületet hoztak rendbe és alakították át, a célnak megfelelően. Az igazgatóság bocsátotta rendelkezésre a szükséges anyagot és biztosította saját kereteiből a szükéges pénzösszeget. Ma már két heti váltással mennek pihenni a soron következők, hogy a vegyianyag gyártással járó és egészségre ártalmas munkaköri megbetegedéseknek elejét vegyék. Az egészségi pihenőn levőket a termelésben szükséges átcsoportosítással munkatársaik helyettesítik. Ezért a helyettesítésért senki sem követel több bért, mert itt mindenki jól tudja, hogy ezzel is egyéni érdekét szolgálja, mert néhány hét múlva, rá is ugyanúgy sor kerül. Így érthető már az a nagy lendület, mellyel el akarta érni a kombinát kollektívája az 55 000 dolláros többlet nyereséget, melyből a kombinát beszerzi a közeli Közi helységben levő új kórház teljes gyógyászati felszerelését. A művek kollektívája közös elhatározás alapján Blachownia község tanácsa részére másfél millió zlotyt ajándékozott önkiszolgáló étkezde létesítésére. Gyakorlatilag ez is a kombinát dolgozóinak érdekét szolgálja. Emelt fővel A blachowniai lakosság emelt fővel jár, nincs vidéki kisebbségi érzésük, hisznek saját teremtő erejükben, és jövőjükben. Most midőn megkezdődött a kombinát melletti petrokémiai gyár építése, számoltak a létesítés költségeivel, de kikalkulálták annak hasznát is és döntöttek, hogy ezt az új gyárat a kívánt határidő előtt megépítik. A petrokémiai gyár megépítése különféle helyeken, különféle véleményeket szült. Szükségességét a gyár kollektíváján kívüliek nem egyszer vitatták. A művek dolgozói biztosan tudják, hogy arra mind műszaki, mind gazdasági vonatkozásban szükség van, és a jövőnek épít. És már most minden berendezést a létesítendő petrokémiai gyár későbbi üzemeltetése érdekében megfelelően készítenek, ezzel biztosítva az új létesítmény költségének csökkentését. Már most megkezdték az új gyáregységet kiszolgáló dolgozók szakmai képzését anélkül, hogy a termelésből bárki is kiesne. Ez a személet biztosítéka a vegyima-nk gazdaságos jó munkájának és jövőjének. W. Kosinski HÍRLAP Községekhez kötődő szálak Jó ismerősként üdvözli a tsz-elnök a hozzá kopogtató, járási hivatal dolgozóit. Amikor a küldetés célját elmondják, akkor sem neheztel. Miért tenné? Az egész tagságnak és a vezetőségnek is megnyugtató az, ha az állami felügyelet ellenőrzi, hogy az agárdi Gárdonyi Géza Tsz-ben rendeltetésszerűen hasznosítják-e azokat a létesítményeket, amelyekhez állami hitelt vettek igénybe. * • Más esetben az egyik nagyközségi tanácsnál találkoztam a megyei tanács vb székesfehérvári járási hivatalának dolgozóival. Egy bizonyos összeg meghatározott célú felhasználásában hiányt tapasztaltak. Útépítés helyett szabálytalanul, autóbuszváróra fordították a pénzt. * * • Nemrégiben a soponyai tanácsülésen, ahol személyi változásokban döntött a testület, adtak segítséget az apparátus vezetői. * * * Tácon panaszos levél kivizsgálásához, egy fiatal házaspár gondjának enyhítéséhez járult hozzá a hivatal titkárságának vezetője és a pénzügyi osztály. Nem egyszerűen csak intézkedtek, hanem a helyi tanácsi vezetőknek tanácsot adtak, hogy hasonló eset ne ismétlődjék a házépítőknél. És példákat említve, lehetne folytatni a sort, amelyek hűen tükröznék és egyben indokolnák a székesfehérvári járási hivatal apparátusának munkáját. A nagy körzet harminckilenc községében harminc önálló tanács — 5 nagyközségi (Enying, Gárdony, Polgárdi, Seregélyes, Velence — Kápolnásnyék — Nadap — egyben közös tanácsa is) valamint (Tordas— Gyúró, Sárkeresztes—Moha, Szabadbattyán — Kőszárhegy — Úrhida, Sárszentmihály — Sárkeszi, Lepsény — Mezőszentgyörgy) közös tanács működik. Igaz az, hogy a helyben jelentkező állami feladatok intézésére a tanácsrendszer hivatott. Tény az önkormányzati jelleg erősödése, fejlődése. Éppen ennek minél teljesebb kibontakoztatásához elengedhetetlen a hatékony segítségadás. Mert a helyi önállóság, az öntevékenység csak ott és annyiban valósul meg, ahol és amennyiben megfelelően élnek a kapott lehetőségekkel, ahol a lakosság ügyeinek jobb és gyorsabb intézésében, az egész terület előrelépésében van ennek látszata. A tanácsi munka gyakorlása a helyi államigazgatás egységesítése, a politikai tevékenységgel párosuló köztisztviselői poszt nagy szakértelmet, kulturáltságot kíván. Ennek tudatában teljesíti feladatát a járási apparátus. Közreműködésük nem csökkenti, hanem erősíti a helyi önállóságot, nagyban hozzájárulhat a lakosságot érintő, közvetlen államigazgatási ügyek szakszerű intézéséhez. Ezért érdeke a járási hivatal vezetésének, de a helyi lakosságnak is, hogy politikailag érett, szakmailag rátermett és ha lehet minél gyakorlottabb községi vezetők álljanak a tanácsok élén. Ma már a járás községi vezetői közül 35-en elvégezték a tanácsakadémiát. Akadnak jogi egyetemet végzett vb-titkárok is. Tizenkét tanácselnök a marxizmus-leninizmus esti egyetemén gyarapította politikai műveltségét. A járási hivatal elnökének, Lenkár Istvánnak véleménye szerint, az esti egyetemi képzés lehetőségével jobban kell élni. A tanácselnökök és vbtitkárok többsége tagja a törzsgárdának, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek öszsze, s ezt kamatoztatják. De bármennyire gazdag tapasztalat áll mögöttük, a ma követelményeinek csak ezek birtokában nem lehet megfelelni. A napi tennivalók becsületes ellátásához adnak ösztönzést, elméleti és módszerbeli segítséget azok a régi munkatársak, akik nemrégiben még a járási tanács, ma pedig megváltozott szerepkörrel a járási hivatal kötelékében folytatják köztisztviselői munkájukat. Osztály- és csoportvezetők, ügyintézők, a kormányhatározatban előírt képesítéssel gondoskodnak arról, hogy szakterületük legjobb ismerői legyenek. A felfedett hiányokat, a másutt is hasznosítható módszereket ismertetik egymással. A havonkénti osztályvezetői értekezletek megfelelő fórumai a különböző észrevételek egyeztetésének. Ilyen alkalmakkor aprólékos részletességgel elmondják, hogy melyik osztály milyen segítséget adott a községi vb-nek, vagy szakigazgatási szervének. A tapasztalatok így válnak a járási hivatal apparátusának közkincsévé. Ezeket a további munkában, az egységes cél érdekében hasznosítani tudják. A hatékonyabb munkához járulnak a negyedévenkénti elnöki és vbtitkári tanácskozások. Ezek során a járási hivatal vezetői tájékoztatást adnak a párt, kormány és megyei tanács határozatairól, mozgósítanak végrehajtásukra. Értékelik együttesen a tanácsok testületi munkáját, a szakigazgatási és hatósági tevékenységet. Ilyen tapasztalatcserének is megfelelő értekezleten hangzott el többek között, hogy igen tartalmas, megjelenésben majdnem 100 százalékos tanácsülések vannak Iszkaszentgyörgyön, Nádasdladányban, Mátyásdombon, Csórón és még néhány helyen. Ugyanez nem mondható el viszont pázmándi, táci, tordasi tanácsról. Hangot kapott a testület elé kerülő napirendek írásos anyagának igénye is. Már a vb anyagainak többségét előzetes tanulmányozás után vitatják, de a tanácstagok technikai akadály (sokszorosítás hiánya) miatt még szóban hallgatják meg a napirendet. Szóvá tették azt is, hogy a szervezeti szabályzat értelmében megküldik meghívóikat az illetékes ügyészségnek és népi ellenőrzési bizottságnak, de feleslegesnek tűnik a meghívás. A hivatal képviselete azonban nem hiányzik, részt vesznek a testületi üléseken. A szervezeti és működési szabályzat elkészítésénél is segített a járási hivatal. Mostanában pedig hatvanhét tanácsrendelet felülvizsgálata folyik. Nem múlik el nap, hogy ne kopogtatnának, ne jelentkeznének telefonon egyik, vagy másik tanácstól. Bátran fordulnak a hivatal apparátusához felvilágosításért, tanácsért. A növekvő jogkörrel nő a felelősség emelkedik az érdembeni döntések száma. Az alapos mérlegelés alapján kimondott igen, vagy nem növeli a tanács tekintélyét. Németh Erzsébet — T ---- Alekszej Sztahanov neve — talán a legifjabbakat leszámítva — ismerős az egész világon. Irmino 1935. augusztus vége ... A fiatal, Donyec-medencei hányást fejtőkalapácsával 5 óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt. Nagy rekord volt ez! Hozzánk is eljutott a híre. Nagyon sokan, az idősebbek közül tárgyi bizonyítékát is fel tudják ennek a hírnek mutatni, hiszen a Sztahanov nevét viselő mozgalom jelvényeit, okleveleit ma is őrzik. A Szocialiszticseszkaja Indrusztrija szovjet lap a közelmúltban közölt hosszú sorozatot Alekszej Sztahanovról, a szocialista munka hőséről, a többszörösen kitüntetett bányászról. A Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben Karaganda bányászai Sztahanov felhívására érnek el újabb és újabb munkasikereket. Hogy miért éppen Karaganda bányászai? Ennek is megvan a maga története, de erről talán később. A híres szovjet bányász hőstette eljutott hozzánk. Néhány dolgot azonban talán mégsem lesz felesleges utólag is hozzáfűzni. Nemcsak a fiatalok kedvéért, akiknek teljesen újnak tűnhet a szovjet bányász nevezetes tette, hanem az idősebbek kedvéért is. Egyrészt, hogy emlékezzenek, másrészt, ennyi év után talán teljesebb is lehet a portré. Százkét tonna szén. Rekord volt. Mint általában a nagy rekordoknak és a felfedezéseknek, ennek is egyszerű a nyitja. Korábban a vájár ácsolt és fejtette is a szenet. Alekszej Sztahanov azt javasolta, hogy az ácsolást végezze más. E munkamegosztás és a szorgos tevékenység szülte a rekordot. Hozzánk elsősorban Sztahanov tette jutott el. Nem az egyedüli volt. Már szeptember 3-án, három nappal az ő rekordja után megelőzte őt Miron Gyukanov 115 tonnás termelésével. Alekszej Sztahanov később is állta a versenyt, 1937-ben már 321 tonna szenet termelt egy műszakban. Hosszú évekig dolgozott még a Donyec-medencében a kiváló, Lenin-renddel kitüntetett bányász, majd igazgató lett Karagandában, a mozgalma nevét viselő Sztahanovszkaja bányában. Az idén éppen ennek a bányának a dolgozói kezdeményeztek munkaversenyt a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára. Alekszej Sztahanov jóváhagyta a felhívást, sőt mi több, maga is tesz ezért. Pár éve ugyanis visszatért a Donyec-medencébe és a Thorez-aknánál dolgozik, mint a főmérnök segítője. Nyugdíjas már, de nem tud nyugodni, életeleme a munka. Több helyen is dolgozott már, hosszú évekig minisztériumi osztályvezető volt. Becsülettel helytállt ott is, viszont azt vallja, hogy a legjobban a Donyec-medencében érzi magát. Augusztus 27-én ünneplik a Szovjetunióban a bányászok napját. Ezt az ünnepet Alekszej Sztahanov megint munkasikerekkel köszönti. Amikor életéről, munkájáról kérdezték őt, legszívesebben nem a rekordról beszélt, hanem Irmino bánya munkásairól, azokról az emberekről, bányászokról, akik nemcsak gratuláltak neki, hanem nap mint nap megdöntötték rekordjait. Ez év tavaszán a szovjet szakszervezetek kongresszusán Alekszej Sztahanov vitte a zászlót, köszöntötte a szovjet munkások, bányászok mai nemzedékét. Szerettem volna közelébe jutni, nem lehetett, mert állandóan körülfogta őt a fiatal munkások serege. Egy fiatalabb bányásszal beszélgettem róla. Tárgyilagosan, mint a mai fiatalok szokása, a következőket mondta: A százkét tonna ma már nem rekord. Viszont e nélkül, Sztahanov és annyi más társa nélkül nem lennének a mai munkasikerek, a mai óriási teljesítmények. A szocialista, a kommunista munkaverseny kezdeményezői voltak ők. Sgy gondolom, nem kell ehhez már hozzátenni semmit. Bányász Béla Sztahanov ma is alkot Sztahanov 1935-ben, a rekord után!