Fejér Megyei Hírlap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

- 2 - Kádár János beszéd® Nagyra becsüljük közös harcban edződött barátságunkat L. I. Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) tett arra, hogy 1973-ban, az állami ipar és az­­állami ki­vitelező építőipar munkásai­nak keresete külön, egyszeri béremeléssel, a dolgozók ál­talános kereset-növekedésénél jobban emelkedjék. Népgazdaságunk stabilitá­sának és fejlesztésének leg­fontosabb külső tényezője a szocialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval való szoros gazdasági együtt­működés. Jövendő gazdasági fejlődésünk biztos alapja, hogy legnagyobb partnerünk­kel, a Szovjetunióval bonyo­lított áruforgalmunk jelentős része a különböző áruszállí­tási, kooperáció és szakosítási megállapodásokkal már ma 10—20 évre előre megalapo­zott. Meggyőződésünk, hogy jó irányba haladunk, általános szocialista céljainkat szolgál­juk azzal, hogy tovább erő­sítjük népgazdaságaink köl­csönösen előnyös kapcsolatait. A magyar—szovjet gazdasá­gi együttműködésben fontos szerepet tölt be a Csepel Vas­es Fémművek. A gyáróriás alapanyagainak döntő többsé­gét, csaknem 83 százalékát a Szovjetuniótól kapja. Erőteljes műszaki kooperáció van ki­bontakozóban a csepeli gyár és számos szovjet üzem kö­zött. Csepeli munkások és mérnökök a közelmúltban például eredményesen mű­ködtek közre a Szovjetunió két nagy csőgyárának a re­konstrukciójában. Itt, Csepe­len — éppúgy, mint minde­nütt az országban — mérnök és munkás naponta tapasztal­ja, hogy a szovjet tudomány és technika hatalmas ösztön­ző és segítség számunkra, ugyanakkor kapcsolataink fejlesztésének kimeríthetetlen forrása. Csepel dolgozói mun­kájukkal jelentősen hozzájá­rulnak már ma is a magyar— szovjet barátság és együtt­működés további erősítéséhez és elmélyítéséhez. A párt Központi Bizottsá­ga november 14—15-i ülésé­nek állásfoglalása az eredmé­nyek mellett feltárta a prob­lémákat is és határozatokat hozott azok megoldására. A határozat megfelelően foglal­kozik a pártmunka, a társa­dalom tevékenységének min­den fő kérdésével. Feladata­ink közismertek, még követ­kezetesebben kell megvalósí­tanunk a X. kongresszus iránymutató határozatait, bel- és külpolitikai irányvo­nalunkat, gazdaságpolitikán­kat és ideológiai feladatain­kat; nagyobbfokú állami és állampolgári fegyelem meg­teremtésére van szükség, még nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, ál­talában a dolgozó nép hely­zetének alakulására, s a párt­nak a tömegekre támaszkodó va, azokkal még jobban ösz­­szeforrva kell harcolnia szo­cialista céljainkért. Minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy szocia­lista fejlődésünk vonala a jövőben is töretlenül felfelé ívelő legyen. Ez irányú mun­kánkban a kommunisták cse­lekvő közreműködésére, a ve­zetők fokozottabb felelősség­­vállalására és a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép helytállására, a szocializmus iránti odaadására építünk. Hazánkban mindenki bizo­nyos lehet abban, hogy kö­zös munkával, a X. kongresz­­szus határozatainak követke­zetesebb végrehajtásával nagy lépést teszünk előre a szocialista társadalom ma­­gasabb szintű építésének út­ján. Biztosíthatjuk szovjet barátainkat, nemzetközi osz­tálytestvéreinket, a Magyar Népköztársaság minden ba­rátját, hogy a magyar nép öntudatosan és eredményesen dolgozik, rendületlenül halad előre és megvalósítja célját, a szocialista társada­lom teljes felépítését. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! A szocializmust építő ma­gyar népnek a munkában, a harcban nagy erőt ad annak tudata, hogy hű barátként mindig és minden körülmé­nyek között vele van a nagy szovjet nép, a Szovjetunió. Népünk ismeri azt az áldo­zatkészséget, hősiességet, amellyel a Szovjetunió népei Lenin pártjának vezetésével győzelemre vitték az emberi­ség történetében új fejezetet nyitó Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat, és megvéd­­­ték annak minden vívmá­nyait. Ismerjük azt a példát­lan odaadást és rendíthetet­­lenséget, amelyet a szovjet nép a világ első munkás-pa­raszt államának fennállása óta munkában és harcban, háborúban és békében, min­denkor tanúsított, és tanúsít ma is az emberiség nagy re­ménysége, a szocializmus és a béke védelmében. A magyar kommunisták, a magyar nép élénk figyelem­mel követi és ismeri a szovjet nép munkáját, sokszor hallat­lan nehézségeket leküzdő erő­feszítéseit. Tudjuk, hogy a szovjet nép híven követve lenini élcsapatát, teljes egy­ségbe forrva dolgozik a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lelkesí­tő határozatainak végrehaj­tásán, a IX. ötéves terv gi­gászi feladatainak megoldá­sán, s kommunista építő mun­kája hatalmas eredményeket hozott. A szovjet állam, az SZKP XXIV. kongresszusá­nak általános elismerést nyert békeprogramja megva­lósításáért dolgozva nagy kül­politikai sikereket ért el. A magyar kommunisták, a ma­gyar nép üdvözli ezeket az eredményeket, és szívből újabb sikereket kíván szovjet testvéreinknek. Tisztelt Nagygyűlés! Pártunk és kormányunk politikájának mindig sarka­latos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, inter­nacionalista viszony, a szoli­daritás, a magyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barát­ság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt év­tizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép ja­vát, közös érdekét szolgáló mindennapi munkában. A magyar—szovjet árucsere­forgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban évi átlagban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt to­vábbi 60 százalékkal növek­szik, és az egész magyar kül­kereskedelmi forgalom 35 százalékát alkotja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt öt-hat év alatt kétszeresére növeke­dett. Nagy nyereség a szovjet tudomány és kultúra gazdag termésének folyamatos meg­ismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tízmilliós magyar nép kulturális ered­ményeit, kimagasló alkotóit, művészi alkotásait megismer­tethetjük a 248 milliós Szovjet­unió köztársaságaival, kü­lönböző népeivel és nemze­tiségeivel. Mindezekért a hazája, a szocializmus iránt felelősséget érző minden ma­gyar, egész népünk meg­győződéssel vallja: kapcsola­taink erősítése, szélesítése és fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén né­pünk életbevágó érdeke és jövőjének záloga. Kedves Elvtársak! Az internacionalista , ma­gyar—szovjet kapcsolatok több mint öt évtized viharos történelmi eseményei köze­pette fejlődtek és erősödtek meg, barátságunkat áthatja a magyar népnek a felszabadító iránt érzett hálája, s ez a ba­rátság felel meg jól felfogott nemzeti érdekeinknek is. Mindez nem kevés, de szá­munkra még többről van szó. 1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrendszer működik az egész világon, s ez a Szovjetunióhoz való vi­szony. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­me óta Magyarországon ugyanúgy, mint az egész vi­lágon, aki a kapitalista rend­szer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll, aki a munkásosztály fel­szabadításának, a szocializ­musnak, a kommunizmusnak, a népek szabadságának híve, az a Szovjetunió mellett áll, azzal szimpatizál. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus esz­méjének meggyőződéses igaz híve. Ezért a történelmi és érzelmi okokon túl, elvi meggyőződésből híve é­s építője a magyar—szovjet barátságnak. Az imperialis­ták, a makacs reakciósok, és szekértolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; barátságunk láthatóan nem tetszik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazítani rajta valamit. Ez, ha tudjuk, nem baj, s va­lahogy a harc velejárója. A fontos az, hogy pártjaink, or­szágaink, népeink viszonya, együttműködése jó, a szovjet —magyar barátság szilárd, szocialista elveink, érdekeink és céljaink közösségén alap­szik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. A magyar—szovjet barát­sággal összhangban és attól el nem választhatóan fejlesztjük és erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa tag­országaival és minden szocia­lista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika,­ amely képes lenne pártunkat, országun­kat, népünket erről az útról letéríteni. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Külpolitikánk alapvető tö­rekvése, hogy erőnkhöz, lehe­tőségeinkhez mérten hozzá­járuljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. A világpolitikai események azt bizonyítják, hogy az em­beriséget érintő egyetlen je­lentős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió a szocialista országok állás­pontjának figyelembevétele nélkül. A nemzetközi helyzet­ben a még meglévő, súlyos és megoldást váró kérdések ellenére az utóbbi időben a javulás bizonyos jelei mutat­koznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azon­ban a szocialista világrend­­szer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializmus eszméjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a korábbi­aknál reálisabb külpolitikát valósítsanak meg és a tárgyaló­asztalhoz üljenek. Közös szocialista béke­programunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szov­jetunió különösen nagy erő­feszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezde­ményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tö­megpusztító fegyverek betil­tására, a leszerelési világkon­ferencia összehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész em­­­­beriség közös érdekeit szol­gálják. Fontos, világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szovjet —amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnak jelentősé­ge abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójá­ban elismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjet­unióval és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tárgyalni, hanem csak az egyenjogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió mindezen közös érdekű kezdeményezését tel­jes meggyőződéssel, fenntar­tás nélkül támogatta, és tá­mogatja a jövőben is. Kedves Elvtársak! Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi élet­ben megerősödött egészséges folyamatok nyomán kedvező irányzatok törnek utat Euró­pában. Az elmúlt két-három évben létrejött nagyfontossá­gú megállapodásokat köve­tően újabb jelentős események bizonyítják ezt. Az európai béke és biztonság kilátásai szempontjából is fontosnak tartjuk és üdvözöljük a két német állam kapcsolatait sza­bályozó alapszerződés parafá­­lását. Remélni szeretnénk, hogy ezzel lezárul a Német Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott imperi­alista diszkrimináció politika szakasza és mindkét szuverén n­émet államot rövidesen fel­veszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Értékeljük azt a tényt, hogy a november 19-i nyugatnémet választások a reakciós, re­­vansista erők visszaszorítá­sát és a realista külpolitikát képviselő Brandt­ Scheel koalíció jelentős sikerét ered­ményezték. Úgy véljük, hogy megjavultak és érlelődnek a feltételei a hazánk és a Né­met Szövetségi Köztársaság közötti államközi kapcsolatok rendezésének, így a diplomá­ciai kapcsolatok felvételének is. Fontos eseménynek tekint­jük, hogy november 22-én Helsinkiben elkezdődött az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet előké­szítő sokoldalú tanácskozás. Hazánk kezdettől fogva részt vállalt abban a munkában, amelynek célja az európai béke és biztonság megszilár­dítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú előkészítő megbe­széléseken is, és mindent meg­teszünk azért, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet 1973-ban végre megkezdhesse munkáját. Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami há­ború is a végéhez közeledik. Elsősorban a vietnami nép hősi harcának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mány erőfeszítéseinek ered­ményeképpen létrejött a viet­nami—amerikai megállapo­dás az agresszió felszámolá­sára. Azt várjuk az Egyesült Államok kormányától, hogy vigye végig a tanulságok levo­nását az indokínai népek el­leni agresszív háborújának kudarcából és írja alá mielőbb és főként tartsa be a meg­állapodást. Vietnami testvé­reink, Indokína népei a jö­vőben is számíthatnak a ma­gyar nép fenntartás nélküli szolidaritására és támogatá­sára. Véget kell vetni a válságos helyzetnek a Közel-Keleten Kedves Elvtársak! Barátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az Önök üzemében része­sítenek bennünket, és a szí­vélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormány­küldöttséget itt-tartózkodásá­­nak első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből jövő kö­szönetet mondani Önöknek ezért a felejthetetlen találko­zóért, Kádár elvtárs és a töb­bi elvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom Önöknek elv­társak, Budapest minden la­kójának, a szocialista Ma­gyarország minden dolgozó­jának a Szovjetunió kommu­nistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehe­tőségnek, hogy éppen itt, az Önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Cse­pel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905- ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a Csepeli Rádió­­állomás vette Vlagyimir Iljics Leninnek, a hős Magyar Ta­nácsköztársasághoz intézett üzenetét. S az Önök kollektívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos fel­adatoknak a megoldásában, amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az Önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma­­ személyesen fejez­hetem ki Önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepe­liek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Közpon­ti Bizottságának adományoz­tak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmából nyújtottak át. Politikai Bi­zottságunk, az SZKP Köz­ponti Bizottsága és minden is. Nem kétséges, hogy a ha­ladó arab államoknak joguk van minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük meg­védése és az Izrael által elfog­lalt területek felszabadítása érdekében. De a rendezés leg­reálisabb és a béke érdekében álló alapját az ENSZ Bizton­sági Tanácsának 1967. novem­ber 22-i határozata képezi amely előírja az izraeli csapa­tok kivonását a megszállt arab területekről, ezért a Magyar Népköztársaság en­nek a határozatnak az érvé­nyesítését követeli. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt aktív részese a kom­munista és munkásmozgalom eszmei, politikai és akcióegy­ségének megszilárdítására és fokozására irányuló erőfeszí­téseknek. Pártunk szorosan együttműködik valamennyi marxista-leninista alapon álló testvérpárttal. Nemzet­közi tevékenységünkben a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácsko­zásának dokumentumaiban lefektetett elvek vezérelnek bennünket. Pártunk következetes har­cot folytat a marxizmus a le­­ninizmus tisztaságáért, hatá­rozottan fellép a jobb- és a baloldali opportunista áram­latokkal, a nacionalizmus je­lenségeivel szemben a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban, kezdettől fogva és a leghatározottabban elítéljük a jelenlegi kínai vezetés nagyhatalmi sovinisz­ta, szovjetellenes szakadár politikai megnyilvánulásait, amelyek felmérhetetlen kárt okoznak a szocializmus ügyé­nek, a szocialista országok és az összes antiimperialista erők egységének, és az impe­rialisták előnyére szolgálnak. szovjet komunista úgy fogad­ta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyaror­szág munkásnépe közös küz­delmeinek szimbólumát, mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amely­ben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommuniz­mus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogsá­gáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sok­kal a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után, ami­kor proletariátusunk sok or­szág imperialistái ellen har­colt, a magyar munkásosztály itt, a Duna partjain megte­remtette a tanácshatalmat. Ez újabb áttörés volt,a kapita-Tisztelt Naggyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtárs­nők! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan idő­szakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumára, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készül. Er­ről az évfordulóról az orszá­gok, a népek egész sora, a világ minden haladó embere, a magyar nép is méltóan meg fog emlékezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szovjet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetisé­gének, államuk fennállásának 50. évfordulójára. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szo­cializmust építő magyar nép nevében biztosíthatjuk bará­tainkat; a Magyar Népköztár­saság a nemzetközi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, vállvetve, együtt halad nagy barátunkkal és szövetsége­sünkkel a Szovjetunióval, együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsában tömörült szocialista országokkal, a haladás min­den erejével, a szocializ­musért, a békéért, egy új, jobb világ megteremtéséért. Éljen a nagy barátunk és szövetségesünk a Szovjetunió és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága, élén Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társsal! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! Lelkes, nagy taps köszön­tötte a nagygyűlés következő szónokát, Leonyid Brezsnye­­vet, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkárát. lista rendszeren, áttörés Eu­rópa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkás­hatalmat, az 1919-es magyar­­országi forradalom nagy is­kolája lett országunk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internaciona­lizmushoz. A magyar mun­kásosztály legjobb fiai és leá­nyai a Vörös Hadsereg sorai­ban küzdöttek Október ügyé­ért, harcoltak a fasizmus el­len Spanyolországban,­ és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy­­rendszer legsötétebb évei­ (Folytatás a 3. oldalon) HÍRLAP ---------------­­ Péntek, 1972. december 1.

Next