Fejér Megyei Hírlap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

— 2 — Apoll®—17 A Kennedy-fokon lapzár­takor minden készen állt ar­ra, hogy magyar idő szerint­ hajnali 3.53-kor felbocsássák az Apolló—17 űrhajót, amely a program utolsó expedíció­jaként visz három űrutast a Holdra. A hatalmas Satur­­nus-rakéta és a parancsnoki kabin leendő utasai: Eugene Cernan, Ronald Evans, és dr. Harrison Schmitt már napok óta karanténban vannak, hogy a fertőzés veszélyét elkerül­jék és kedden utoljára talál­kozhattak­­ családjukkal. Az űrutazás földi irányító köz­pontjában mindennel elége­dettek, csupán az időjárás okoz némi aggodalmat. Ken­­nedy-fok fölött nagy magas­ságban olyan felhők tornyo­sulnak, amelyek elektromos töltése az űrhajó átfúródása­kor kisülhet és villámcsapás­ként él­heti, mint három év­vel ezelőtt az Apolló 12-t. Ennek a valószínűségét azon­ban kevesebb mint­ 50 száza­lékra becsülik a meteoroló­gusok. Helyén van már az az öt fehér egér is, amelyeket az űrhajósok tudományos meg­figyelés céljából visznek ma­gukkal a holdutazásra. Az amerikai űrhajózási hi­vatal, a NASA ezúttal is ne­ves vendéget hívott meg az űrhajó felbocsátására. Tanú­ja lehet majd például a nagy eseménynek Charlie Smith 130 éves néger aggastyán, aki Libériában látta meg a nap­világot és 12 éves korában hurcolták el Amerikába rab­szolgának. Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban indulnak el a Holdra vezető útjukra az Apolló—17 utasai. Képünkön, utol­só vizsgálat a holmik között, amiket magukkal visznek. Jobboldalt a parancsnok, Eugene Cernan, mellette társai, Ronald Evans és Harrison Schmitt. (Telefoto — Fejér megyei Hírlap) Vietnam-tárgyalások ÚJ SZAKASZ DECEMBER 4-ÉN újra megnyílta­k annak a Párizs külvárosában rejtőző villának a kapui, ahol Le Duc Tho, a VDK képviselője Kissin­ger amerikai megbízottal tárgyalt a vietnami fegyverszünet létrehozásáról. A tárgyalások legújabb szakaszát megelőző napokban számos kombináció került forgalomba a fegyverszü­net aláírásának időpontjáról. Az egyik válto­zat szerint már december első felében lét­rejönne a megállapodás, hogy az első ame­rikai hadifoglyok esetleg már karácsonyra ha­zatérhessenek. Egy másik változat szerint a legvégső határidő 1973. január 20-a lenne. Ek­kor iktatják be ugyanis az újraválasztott Nixont elnöki tisztségébe. Így Nixon joggal hi­vatkozhatna 1968-ban tett ígéretére, amely szerint még elnökségének első időszakában befejezi a vietnami háborút. Az amerikai találgatások önmagukban véve is sok cinizmust rejtenek, hiszen amerikai bel­politikai meggondolásoknak, sőt Nixon sze­mélyes népszerűségi problémáinak rendelik alá a vietnami béke megteremtését. Ennél is súlyosabb azonban, hogy egy sor jel azt mu­tatja: az Egyesült Államok a már létrehozott megegyezés alapjait igyekszik kérdésessé tenni. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az elnökválasztás előtt a Le Duc Thor Kissin­ger tárgyalássorozat eredményeként gyakor­latilag létrejött egy megállapodás, amelynek aláírási időpontját is kitűzték. (1972. október 31.) Azokról a pontokról, amelyeknek megfo­galmazása az amerikaiak számára akkor két­ségesnek tűnt, Nixon kérésére Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke adott választ. Nixon október 22-én a VDK kormányfőjéhez intézett üzenetében e­ válaszokat kielégítőnek mondotta. Emlékezetes, hogy a VDK kormánya októ­ber utolsó hetében kilencpontos összefoglalót hozott nyilvánosságra a megállapodás lénye­géről. Erre azért volt szükség, mert az ame­rikaiak már jelezték, hogy nem tartják be az előre megállapított határidőt, hanem új­ tár­gyalási menetet igényelnek. A hivatalos ame­rikai változat, amelyet Kissinger többször is­­ megismételt, az volt, hogy nem a létrejött megegyezés lényegét akarják kétségessé ten­ni, csupán megfog­almazási és értelmezési problémákról óhajtanak tárgyalni. Arra hi­vatkoztak, hogy Thieu, a saigoni rez­­im ve­zetője igényli az ilyesfajta tisztázást. Már akkor élni lehetett a gyanúperrel, hogy nem pusztáin erről van szó , hanem arról, hogy a választási győzelemben biztos Nixon úgy véli: a választások után megszabadul min­den politikai nyomástól és módja lesz ke­ményebb magatartásra, a már­­felért megálla­podások felülvizsgálására. A november végén megtartott és november 25-én megszakított Le Duc Thor Kissinger ,,tárgyalási menet" eseményei igazolták eze­ket az aggodalmakat. Kiderült, hogy Kissin­ger két döntő ponton a már létrejött és az amerikaiak által is jóváhagyott egyezmény lényegét támadja. Először: az eredetileg jóváhagyott megálla­podás egyértelműen leszögezte, hogy csakis az Egyesült Államok és szövetségesei vonulnak ki Vietnamból, a vietnami felszabadító erők természetszerűen helyükön maradnak. Ezt a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja úgy fogalmazta meg: az Egyesült Államok be­leegyezett abba, hogy „a Dél-Vietnamban tar­tózkodó vietnami fegyveres erők kérdését a két dél-vietnami fél rendezze”. A lap rámu­tatott arra, hogy voltaképpen ez tette lehetővé a megállapodás létrejöttét, miután évekig azért jutott holtpontra minden tárgyalás, mert az amerikaiak „kölcsönös csapatkivonást” kö­veteltek. A november 25-én véget ért tár­gyalási szakasz első és döntő negatívuma az volt, hogy Kissinger megpróbálta újra becsem­pészni ezt az egyszer már eldobott és zsákut­cába­ vezető formulát, s ezzel veszélyeztetni magát a megállapodást. Másodszor: az eredeti megállapodás előírta egy „kormányzati struktúra” létesítését „A megbékélés és nemzeti egyetértés országos ta­nácsa” néven. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet három egyenlő összetevőből fog állni. Ezek: a jelenlegi saigoni rezsim képvi­selői, a DIFK megbízottai és a dél-vietnami semleges politikai erők szószólói. Kissinger eredetileg csak arról beszélt, hogy „tisztázni kell” ennek a szervnek a funkcióit. A legújabb tárgyalási szakaszban azonban kitűnt, hogy a semlegesek képviselőit ki akarja szorítani a szervezetből — nyilván azért, hogy azok a várható viták során ne fordulhassanak szem­be a Trieu rezsimmel. Ilyen helyzetben nyílt meg december 4-én a tárgyalások új szakasza, ami már jelzi, hogy súlyos és kemény politikai küzdelemre van kilátás. Erre mutat az is, hogy október vége óta a Nixon-kormány több tízezer tonna ha­dianyagot szállított a Thieu rezsimnek, a saigoni rendszer pedig több tízezer hazafit tartóztatott le és általános hajszát hirdetett a potenciális ellenzék megsemmisítésére. TERMÉSZETESEN ilyen körülmények kö­zött a tárgyalások időtartamát és a fegyver­szüneti egyezmény aláírását illetően nem le­het helye semmiféle találgatásnak. Az ese­mények azt mindenesetre már bebizonyítot­ták, hogy a Nixon adminisztráció fondorlatos módon megszegte a saját maga által is jóvá­hagyott eredeti megállapodást és mindent el­követ egy újfajta „erőpozíció” megteremtésé­re. A legutóbbi hat hét eseményeinek legfőbb tanulsága ilyenformán az, hogy a kemény po­litikai harc folytatására még abban az eset­ben is számítani kell, ha a fegyverszüneti egyezményt aláírják. Arra a feltétlen politi­kai, anyagi és erkölcsi támogatásra tehát, amelyet a szocialista világ nyújtott és nyújt Vietnam harcoló népének, a harc új, megvál­tozott feltételei között is szükség lesz. — ide. HÍRLAP Helsinki Egy nap szünet A finn nemzeti ünnep mi­att szerdán nem tartott ülést Helsinkiben az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konferencia előkészítésével foglalkozó nagyköveti ta­nácskozás. A legközelebbi ülés csütörtökön délelőtt lesz. A harmadik hetébe lépő ta­nácskozáson befejezték az ál­talános politikai vitát, amely­ben mind a harmincnégy részt vevő ország képviselője felszólalt. Megfigyelők sze­rint az általános vita figye­lemre méltó tanulsága az, hogy valamennyi felszólalás rendkívül mérsékelt, túlnyo­mó­részt konstruktív hang­nemben hangzott el. Szemmel látható az a törekvés, hogy az európai országok képvi­selői valamilyen formában megegyezésre jussanak a biz­tonsági konferenciával kap­csolatban, s ezért azok a vi­tás kérdések, amelyek eddig megoldatlanok, nem tűnnek áthidalhatatlannak — hang­súlyozzák politikai megfigye­lők. Az ausztrál követ is távozott Az ausztráliai kormány visszahívta az ország Tajpejben akkreditált nagykövetét — jelentette be szerdán az új mi­niszterelnök szóvivője. A tajvani vezetőket egyúttal tájékoz­tatták Ausztráliának arról a szándékáról, hogy diplomáciai kapcsolatokat kíván létesíteni a Kína­i Népköztársasággal. R­akéták a repülőtér ellen Nagyszerű fegyvertényt haj­tottak végre szerdán hajnal­ban a dél-vietnami népi fel­szabadító erők. Több mint félszáz rakétájuk és akná­juk csapódott be a­ dél-vietna­mi főváros, elsősorban kato­nai célokra használt repülő­terébe, a Tan Son Nhut-i lé­gikikötőbe. Több amerikai és saigoni katona meghalt, illet­ve megsebesült, számos re­pülőgép súlyosan megrongá­lódott, egy nagy üzemanyag­raktár felrobbant és lángba­­borult. A repülőtéri létesít­mények egész sora dőlt rom­ba. Tan Son Nhut, az amerikai­ak és saigoni szövetségeseik legnagyobb dél-vietnami légi­­támaszpontja. A bázison — nyugati hírügynökségi jelen­tések szerint — legkevesebb 6000 amerikai szolgál, 1968 óta ez volt a dél-vietnami ha­­­zafiak leghevesebb támadása e katonai objektum ellen. A szerda reggeli hadijelen­­tésekből kitűnik, hogy az el­múlt 24 órában dél-vietnam egész területén felélénkült a forradalmi erők tevékeny­sége. Saigoni források szerint sí hazafiak mintegy 80 össze­hangolt gyalogsági és tüzér­ségi támadást hajtottak vég­re a Thieu-rezsim különböző bázisai és katonai támaszpont­jai ellen. -Csütörtök, 1972. december 7. Az előkészítő tanácskozás soron következő szakaszában a legfontosabb probléma az, hogy megállapodásra jussa­nak: milyen módon, milyen sorrendben tárgyalják a biz­tonsági konferencia előkészí­tésének gyakorlati kérdéseit. A megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy párhuzamo­san tárgyalnak majd mind a konferencia helyéről és idő­pontjáról, mind pedig napi­rendjéről. Megkezdődött a JKSZ III. konferenciája Szerdán délelőtt Belgrád­­ban, a Szövetségi Nemzetgyű­lés épületében Joszip Broz Titonak, a párt elnökének megnyitó szavaival megkezd­te kétnaposra tervezett ta­nácskozását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének III. országos konferenciája. A pártértekezlet elnökségé­nek és bizottságainak megvá­lasztása, valamint a napirend elfogadása után Kriszta Avra­­movics, a pártelnökség végre­hajtó irodájának a tagja is­mertette a konferencia fő beszámolóját. A napirenden egyetlen téma szerepel: a ju­goszláv ifjúság társadalmi és politikai helyzete és a JKSZ ezzel kapcsolatos feladatai. A beszámoló elhangzása után megkezdődött a vita. Párizs Újabb bizalmas eszmecsere Párizs (MTI) Le Duc Tho, a VDK párizsi tárgyaló küldöttségének kü­lönleges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója — a keddi egyna­pos szünet után — szerdán délelőtt folytatta bizalmas megbeszéléseit. A szerdai délelőtti bizalmas eszmecserén Le Duc Tho kí­séretében Xuan Thuy, a VDK Párizsban tárgyaló delegáció­jának vezetője és Nguyen Co Thach, a Demokratikus Viet­nam külügyminiszterhelyette­­se. Kissinger kíséretében pe­dig helyettese, Alexander Haig tábornok és William Sullivan távol-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkárhelyettes vett részt. A megbeszélést zárt ajtók mögött tartják. A rendőrség biztonsági gyűrűt vont a Neuilly-Sur-Seine-i épület köré, ahol a tárgyalás folyik, hogy távol tartsa a kíváncsis­kodó újságírókat. NATO Még másfél milliárd A NATO brüss­z­eli központjában szerdán délelőtt összeült 14 NATO- tagország hadügyminisztere hogy megvitassa a tervezett haderőcsök­kentési tárgyalások kérdéseit és az 1973-ra s­zóló katonai programot. Kedd este a tíz európai tagor­szág hadügyminisztereit tömörítő úgynevezett Euro-csoport úgy dön­tött, hogy másfél milliárd dollár­ral növeli a NATO 1973. évi fegy­verkezési programjának megvaló­sításához való hozzájárulását. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már hosszabb ideje nyomást gya­korol európai szövetségeseire, hogy növeljék részesedésüket az Atlanti Szövetség pénzügyi terhei­nek viselésében. A megszavazott összeget új fegy­verek kifejlesztésére és a hadi­­technika modernizálására fordít­ják. (MTI) Közel-Kelet Otto Winter az NDK külügy­minisztere az ENSZ-közgyűlés elnökéhez intézett és hivatalos ENSZ-dokumentumként nyilvá­nosságra hozott táviratban fog­lalt állást a közel-keleti helyzet­tel kapcsolatban. A külügymi­niszter rámutatott, hogy az izra­eli agresszió folytán előállt kö­zel-keleti konfliktus „veszedel­mes feszültségek állandó forrása és komolyan akadályozza a nem­zetközi együttműködést’­. Az NDK a világszervezet tagjainak többségével egyetértve úgy véli, hogy a közel-keleti válság igaz­ságos rendezésének eddigi meg­hiúsulásáért a felelősség egyedül és kizárólag Izrael kormányát és az azt támogató imperialista kö­röket terheli. ________mai m­mmm Mustársárga ph­issiofejek Új tanácstermet avattak a NATO brüsszeli székhá­zában, az Atlanti Szövet­ség szerdán megnyílt há­­­­romnapos miniszteri ta­nácsülésén. Egy nappal korábban bemutatták a sajtónak. Ebből tudjuk, hogy bár az épület kívülről barakkszerű, ablaktalan, komor feketére festett, be­lül azonban szép az új ta­nácsterem, kényelmes és modern, süppedő szőnye­gekkel, káprázatos fényt árasztó rejtett világítóbe­rendezésekkel, mustársár­ga színű plüssfotelekkel. Mert állítólag ez mutat a legjobban a színes televí­zió képernyőjén, s úgy lát­szik, a NATO most sokat ad „arculatára", publici­tására, „magyarul”: rek­lámjára. Legalább a külsőségek­ben Talán azért, hogy a tévénézők millióinak gon­dolatait ez a színvonalas látvány vonja el a lényeg­től. Mert azzal nincs sok dicsekedni való, azon nincs nagy reklámozni va­ló. A NATO-államok pol­gárainak egy része azért, feltehetően, a mustársárga plüssfotelek vonzó látvá­nyát szemlélve is megkér­dezi: miért a NATO kato­nai erősítése szerepel a napirendben? Éppen most, amikor az egész világon, de különösen Európában enyhülési folyamat megy végbe. A NATO-országok közül különösen Anglia közvéle­ménye háborog, bejelen­tették ugyanis, hogy Lon­don jövőre 5 százalékkal növeli katonai költségveté­sét. Tér és idő iróniája, mutat rá több angol lap, hogy ez a bejelentés és a brüsszeli döntés éppen Helsinkivel és - a NATO- nak a csapatcsökkenté­sekre vonatkozó tárgyalá­si ajánlatával esik egy­be. Figyelemre méltó vi­szont a francia állásfogla­lás. Michel Debré francia hadügyminiszter a nyugat­­európai unió közgyűlésén leszögezte: Franciaország kitart eddigi katonapoli­­tikai koncepciója mellett. A szerda a hadügymi­niszterek napja volt (Deb­ré mellett Island képvise­lője is hiányzott, mert a szigetnek nincs hadsere­ge). Csütörtökön már tel­jes NATO-ülés lesz, a kü­lügyminiszterek foglalják el a mustársárga plüssfo­­teleket. Hír szerint ők már konkrét európai problé­mákról tárgyalnak majd: a két német állam alap­­szerződ­éséről, az új SALT fordulóról, a helsinki ta­nácskozás eddigi eredmé­nyeiről Sőt, úgy hírlik, foglalkoznak Leonyid Brezsnyev budapesti be­szédének azzal a részével is, amely a fegyveres erők és a fegyverzet csökkenté­séről szóló tárgyalások megkezdését érintette. Vajon, ha pozitíven kí­vánnak reagálni rá, mi­képp egyeztetik össze a NATO katonai kiadásai­nak növelésével? Újabb merénylet Hasszán ellen? A Jediot Aharonot című nagypéldányszámú izraeli lap hitelt érdemlő, marokkói for­rásokra hivatkozó jelentése szerint II. Ha­sszán ellen újabb merényletet kísérel­tek meg, ám az erre vonat­kozó hírek közlését Rabatban a legszigorúbban megtiltot­ták. A lap párizsi tudósítója úgy értesült, hogy az uralkodó gépkocsijának poggyásztartó­jában — röviddel azután, hogy II. Hasszán kiszállt az a­utóból — bomba robbant, amely megölte a soffőrt és rajta kívül két testőrt. A ki­rály csak azért menekülhetett meg, mert az út, amelyet ko­csija megtett, rövidebb­ úi bi­zonyult, mint a merénylők gondolták. A Jediot Aharonot végül helyet ad a marokkói titkos­­szolgálat abbéli meggyőződé­sének, hogy a merénylet hát­terében Kadhafi líbiai elnök ügynökei húzódnak meg.

Next