Fejér Megyei Hírlap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

Csütörtök, 1973. március 22. 1 11 HÍRLAP 1­1 ~ ^ 1 ^ Teljesítjük a negyedik ötéves tervet A kormány az MSZMP X. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtására, az országgyűlés által jóváhagyott programjának, valamint pártunk Központi Bizottsága időközben kidol­gozott útmutatásainak megvalósítására az el­telt két évben számos határozatot, rendeletet hozott. Országunk gazdasági fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről-évre érdemlegesen nő. Az eddigi ütemet folytatva és az 1972. évi főbb arányokat megtartva, minden lehetősé­günk adott a negyedik ötéves terv teljesíté­séhez. Az eredmények mellett szinte természetes, hogy gazdasági életünkben részben az ötéves tervünket megelőző időszakból eredő nehézsé­gek is jelentkeztek. Kedvezőtlenül alakult a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő intézkedéseket 1971 decemberében megtár­gyaltuk a párt Központi Bizottságában, a kormányban, az országos gazdasági aktívaér­tekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az or­szággyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhá­rom területen javulást értünk el. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ezt a folyama­tot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazda­ság egyensúlyát ez­­év végére, s még inkább 1974—75-re megerősítsük. Belpolitikai életünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának az elmúlt év no­vemberében megtartott ülése. A Központi Bi­zottság a politika elsődlegességéből kiindulva,, reális és világos értékelést adott a­­X. párt­­kongresszus határozatainak eddigi végrehajtá­sáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ez az egész dolgozó népnek érdeke és a szocialista társa­dalom felépítésének elengedhetetlen feltétele A Központi Bizottság megvizsgálta azt is, hogyan valósítottuk meg a negyedik ötéves rend időarányos feladatait. Megállapította, hogy gaz­daságpolitikánk megfelel a kongresszuson el­fogadott irányvonalnak, a gazdaságirányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az építőmunka szolgálatában, fejlesztése, igazítá­sa pedig szakadatlan feladat. Részletesen ele­mezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasá­gi folyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő irányvonalait is. A ha­tározatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal ta­lálkozott, hogy a párt­­utóbbi négy kongresz­­szusán kidolgozott marxista-leninista politiká­ja lényeges elemeiben változatlan, ugyanak­kor választ ad az élet által felvetett problé­mákra. Politikánkat szüntelenül továbbfej­lesztjük, mind jobb, következetesebb megva­lósítására törekszünk. A kormány november óta igen sok intéz­kedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvés­sel. A viták során előkészületeket tettünk, vál­tozatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtására. Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társa­dalmi termelés hatékonyságának erőteljes nö­velése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, élet­­körülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerű­ség követelményeivel összhangban álló fejlesz­tését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítá­­sát. Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fe­jeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi ter­melésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elé­gedettek. Figyelembe véve a munkaerőhely­zetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelke­dett. De még sok a tennivaló, különösen a be­ruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközök­ ! Ésszerű takarékosságát! 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az ál­lami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedé­sekből, részben a beruházási többletköltsé­gekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből, vagy támogatásának növekedé­séből adódott. Ezen változtanunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd fo­rintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az or­szággyűlés által jóváhagyott 1973-as költség­­vetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoz­tunk elő. Figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is.­­A költségvetési egyensúly teljes megterem­tése még további évek feladata. Ennek fő út­ja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan ár­emelésekkel — fokozni kell a vállalati jöve­delmezőséget, a költségvetési bevétel növelé­sét. A biztonságos államháztartás megfelelő tartalékok képzését kívánja meg.­ Ezek célja, hogy a népgazdasági szempontból legfonto­sabb feladatok megvalósításának menet köz­ben felmerülő esetleges többletköltségeit, il­letve az előre be nem tervezhető kiadásokat ebből fedezzük. A tartalékok célszerű felhasz­nálása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzet­ben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfelelően gazdálkodjunk. Az egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sikerült visszaszorítani a gazda­ságtalan termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzők­kel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes ér­vényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nél­külözhetetlen fontosságát. Az emberek a szocializmusért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelőssé­gére az eddiginél is sokkalta bátrabban épít­sünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés, és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyere­ségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozatosan oly mó­don alakítsuk át, hogy a hatékonyabb ter­melő ágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gaz­daságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakí­tását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos nö­vekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesz­tése, így például az 1971-es és 1972-es tény­­számok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén belül a kőolajfeldő­­ Energiahelyzetünk gondjairól Az ipar termelési szerkezetének átalakítá­sában jelentős szerepet töltenek be a köz­ponti fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat egybehangolt, nagyarányú és gyorsütemű fejlesztését szolgálják. E prog­ramok kedvező hatása már a negyedik ötéves tervidőszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes folyamatnak ezúttal csupán né­hány problematikus oldalára kívánom a fi­gyelmet ráirányítani. Hisz ezek megoldása közös feladat, s ebben is szükséges az egy­­séges szemlélet. Energiagazdálkodási koncepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előretörése és csökken a szénfelhasználás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosságnak, hogy a ház­tartások jelentős részében korszerű fűtőanya­got használnak. Már mintegy másfélmillió olajkályhát működtetnek és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétségtele­nül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás átál­lításában hibák is történtek, elsősorban az ipari üzemekben túlságosan előre szaladtak, a széntüzelést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai fo­lyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges kiadásokat,­ beruházási fe­szültségeket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányá­szati problémákat, amelyeknek megoldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még a ter­vezett atomerőmű megépítése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szük­séges a növekvő energiaigények kielégítésé­hez, mind a hazai energiaforrások kihaszná­lásához, mind az elkerülhetetlen import biz­tosításához. A fő irányt sem lehet megala­pozásán gyorsasággal követni, körültekintőb­ben kell eljárni az esztergia-gazdálkodásban. (Folytatás a 4. oldalon.) HÍRLAP Tanácskozik az országgyűlés Fock Jenő: Alkotó politikai légkörben élünk, dolgozunk Kormányunk munkájának középpontjában a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusa határozataiból adódó feladatok és az országgyűlés által két évvel ezelőtt elfogadott kormányprogram megvalósítása áll. Az 1971- ben jóváhagyott kormányprogram időarányos részét végrehajtottuk. Hazánkban szilárd alapokon, vívmányaink továbbfejlesztésével erősödik rendszerünk. Munkásosztályunk, dolgozó népünk helytál­lása nyomán társadalmunk építése tervszerű­en halad, előbbre léptünk a szocializmus teljes felépítésének útján. Az ország belpolitikai helyzete kiegyensú­lyozott. Az államhatalom szilárd, alapvetően minden területen érvényesül pártunk irány­mutatása alapján a munkásosztály vezető sze­repe. Tovább erősödött államrendszerünk po­litikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Fejlődött a társadalom dolgozó osztályainak és valamennyi rétegének összefogása. Népünk kibontakozó szocialista nemzeti egysége nemcsak lehetővé, hanem szükségessé teszi, hogy az államhatalom mind nagyobb mértékben támaszkodjék a dolgozók cselekvő részvételére közös, nagy feladataink megol­dásában. Társadalmunk lényegétől elválaszthatatlan a közéleti demokratizmus, a szocialista közgon­dolkodás és a közerkölcs fejlesztése. Az üzemi, a tanácsi szervek útján, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak keretében egyre foko­zódik a dolgozók részvétele a közügyek inté­zésében. Mind teljesebbé válik a képviseleti szervek szerepe, a nép egyre inkább saját ügyének intézője. A kormány különös gondot fordít a törvé­nyek és jogszabályok gondos előkészítésére. Megválasztása óta olyan törvényjavaslatokat terjesztett az országgyűlés elé, mint a szövet­kezeti mozgalom erősítését szolgáló, a szövet­kezetekről szóló, valamint a fiatalok problé­máinak gyorsabb és szervezettebb megoldását elősegítő ifjúsági törvény javaslata. A kor­mány rész­t vállalt a módosított alkotmány egységes szövegének kidolgozásában is. Az állami feladattá vált egészségügyi poli­tikánk alapelveit és célkitűzéseit tartalmazza a megalkotott új egészségügyi törvény. Az igazságszolgáltatás hatékonyságát, a tör­vényesség biztosításának fokozását szolgálták a bíróságról­­és az ügyészségről alkotott tör­vények. A népgazdasági tervezésről szóló tör­vény megalkotása pedig egy negyed százada meglévő valóságot, tartós, időtálló gyakorlatot igazolt, amely társadalmi és állami rendsze­rünk egyik alapvető intézménye volt és ma­rad. Még ebben az­ évben hasonló jelentőségű törvények megalkotása vár legfőbb államha­talmi és államigazgatási szekeinkre. Az országgyűlés jelenlegi ülésszakán kerül sor a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat megvitatására és várhatóan elfogadására. Az országgyűlés őszi ülésszakán kívánja a kor­mány előterjeszteni a miniszteri felelősségről, valamint a statisztikáról szóló törvényjavas­latokat. Hazánkban a közrend és a közbiztonság szi­lárd. Biztonsági szerveink megbízhatóan őr­ködnek a belső rend megóvásán, határozottan fellépnek a bűncselekményeket elkövetőkkel szemben. A bíróságok ítéletei következetesek­, bár a kormány megítélése szerint kívánatos lenne gazdasági bűncselekményeknél, vétsé­geknél az anyagi kártérítéssel, a pénzbünte­téssel keményebben élni. Fegyveres erőink tervszerűen fejlődnek. Néphadseregünk fejlesztését a Varsói Szerző­désbe tömörült országok hadseregeivel össz­hangban, egységes elgondolások alapján vé­gezzük. A követelményeknek megfelelően és lehetőségeink arányában folytatjuk ellátá­sukat korszerű harci, technikai eszközökkel. A személyi állomány jól kiképzett, politikai­erkölcsi állapota jónak mondható. Szélesebb alapokra helyeztük a honvédelmi felkészítést, a polgári védelmi oktatást. Tovább fejlődött népünk általános művelt­ségi színvonala. Erősödtek népünk munkájára és magatartására jellemző szocialista vonások. Alapvető célunk, hogy felkészítsük az ifjú nemzedéket élethivatására, az építőmunkára, a szakmára, a közösségi és magánéletre, a szabad idő értelmes és kulturált eltöltésére. Igyekszünk felkelteni az ifjú nemzedékben, de az idősebb generációkban is az önképzés és továbbképzés, az ismeretek szüntelen meg­újításának és gyarapításának igényét. Az iro­dalom és a művészetek általában a szocialista eszmeiség jegyében fejlődnek. Népünk mű­veltségi színvonalának emelkedését bizonyítja fokozott érdeklődése a könyvek, a színház, a zene és a képzőművészeti alkotások iránt. Hazánkban a kép­ességek kibontakoztatásának tág tere nyílik. Közművelődési rendszerünk továbbfejlesztéséről a jövő évben törvényja­vaslatot terjesztünk elő. kel való gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenysé­get. Középen, a szocialista országok sorában A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült behozni, a munka termelékenységét tekintve a szocialista országok sorában közé­pen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapita­lista országokhoz képest pedig 10—15 éves el­maradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújí­tásával, a munka- és üzemszervezés javításá­val, a vezetés színvonalának emelésével és­­ jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás követke­zett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlítható áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé­ ja­vult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoznak. Elsősor­ban ezen okok következtében a befejezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. A termelési célokat szolgáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevé­kenység növekedésének mérséklése miatt he­lyenként kihasználatlan építőipari kapacitá­sok keletkeztek. Ez átmenetileg elkerülhetet­len. Az idén ez a kihasználatlanság már csök­ken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell ké­szülnie arra, hogy a későbbi időszakban is­mét nagyobb feladatokat kell megoldania. A szocialista országokkal 1970—1971-ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés országokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen be­lül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdí­tására vonatkozó — intézkedésekkel. gozás 27 százalékkal, a földgáztermelés 29 százalékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a cement­­termelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmányösszetételt is vizsgáljuk — a kívá­natosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyárt­mányszerkezet korszerűsítésére irányuló mun­ka gyorsítása érdekében széles körű összefo­gásra van szükség. Mind az irányító szervek­nél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre számítunk. ­ Megkülönböztetett figyelemmel A vállalatok munkájának célszerű fejlődé­sét a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alap­ján a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevé­kenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fej­lesztési programok, s az állami nagyberuházá­sok. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meg­határozó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. A megfigyelt vállalatok változatlanul az­érI­talán­osan érvényes gazdaságirányítási rend­szer keretei között működnek. Az általános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önma­gában nem jelent jogcímet valamiféle kivéte­les elbánásra, költségvetési és hitelezési jut­tatásokra, mentesítésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazdaságirányító szer­vek rendszeresen és folyamatosan információ­kat kapjanak e vállalatok működéséről, gaz­­dasági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok haté­kony működését, a népgazdasági érdekek érr­vényesülését. Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből neve biztosíthatók. A Minisztertanács határozata­­alapján a gazdasági bizottság kijelölte az érin­­­tett vállalatokat. Ezek a Magyar Hajó- és Daurgyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a­ Vörös Csil­­lag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Beton és Vasbetonipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem­ gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a válla­­­latoknál az állóeszközök egy részének kicserél­­ésétől, a munkaerők átképzésétől, átcsoporto­sításától kezdve a termelési feltételek átala­kításáig, új technológiák bevezetéséig, új ter­­mékek újszerű termelési módszerekkel történő előállításáig sok mindenre szükség van. Köz­­ponti segítséget és helyi erőfeszítéseket egy­aránt igénylő, fokozatosan megoldható fel­­adatok­ról van szó."

Next