Fejér Megyei Hírlap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP­ ­ VASÁRNAPI MELLÉKLET József Attilára emlékezi hajdani osztályfőnöke Eperjessy Kálmán már egyedül él azok közül a ma­kói gimnáziumi tanárok közül, akik József Attilát is­merték, tanították. A makói gimnázium hajdani tör­ténelemtanára, József Attila egykori osztályfőnöke ma is ismert, országos hírű helytörténész, a Szegedi Tanár­képző Főiskola nyugalmazott professzora. Az idős tudós Budán él, s emlékeit rendezi. — Két éven át tanítottam Attilát és osztályfőnöke voltam — mondja. — Félévszázad távlataiból milyen diáknak tűnik József Attila? — Meg kell vallanom, hogy mi, egykori tanárai nem sejtettük, hogy ki jár közöttünk. Nem az eljövendő nagy költőt, hanem egy kedves, szeretetreméltó, kiváló tanítványunkat láttuk. Barátságos arcú kisdiák volt, ragaszkodó, meleg tekintete nem árulta el, hogy csa­lódás és megpróbáltatás áll mögötte. A professzor még elmondta: a latin felvételire ké­szülő kisdiák hihetetlen gyorsasággal haladt a tanu­lásban. Néhány hét alatt utolérte és el is hagyta osz­tálytársait.­­ A hatodik osztályban pedig színjeles indexébe ál­talános jellemzésül mint osztályfőnöke ezt írtam: „Te­hetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű”. Tanáraihoz bizalmas, közlékeny és ragaszkodó volt. Igazi énje leg­közvetlenebbül a kora ősszel és tavasszal tartott játék­délutánokon nyilatkozott meg. Attila ugyanis nem sze­retett futballozni vagy füleslabdázni a többi fiúval, hanem odaült mellénk, felügyelő tanárokhoz. (A má­sik kollega Tettamanti Béla volt.) Ilyenkor aztán ele­mében volt. Különösen Juhász Gyuláról beszélt nagy szeretettel. Megtörtént, hogy gyalog tette meg az u­tat Makótól Szegedig, hogy találkozhassék vele. Egyszer elmesélte: járt Pesten, meglátogatta Szabó Dezsőt. Ez a találkozás bizony nem volt szerencsés, de erről mo­solyogva számolt be. Szabó­ Dezső ugyanis azzal fogad­ta: „Nem szeretem a csodagyerekeket.” A menyasszony: „Néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillája”­ Bármennyire debreceni volt Csokonai, gondolatai egész életében visszatértek a Komárom megyei Duna­­almásra, szerelméhez, a híres Lilla dalok ihletőjéhez, Vajda Júliához. Dr. Ferenczy Miklósnak, a helyi kör­zeti orvosnak, ak­i szenvedélyes amatőr régész, nagy érdeme van abban, hogy Csokonai és Lilla, emlékét sok minden, köztük a Lilla-szoba is­ őrzi a faluban. Ötvös­­történeti kutatásai során bukkant rá évekkel ezelőtt egy 1844-es anyakönyvben Júlia második házasságának bejegyzésére, amelyben a menyasszony így szerepelt: „Vajda Júlia asszonyság, néhai vitéz Csokonai Mihály Lillája”. Ez keltette fel az érdeklődést és azóta fárad­hatatlanul kutatja Csokonai életének,­­munkásságának Vajda Júliához fűződő momentumait. Most összeállította Csokonai Komárom megyei tar­tózkodásának emlékeit. A költő először 1797 márciusá­ban járt a megyében. Komáromba látogatott, mert meghallotta, hogy a vármegye „nemesi felkelés ügyé­ben” közgyűlést tart. Itt írta meg „a nemes magyar­ságnak felsülésére” című költeményét, melyet egy íven ki is adott. A városban élő volt debreceni diáktársa. Édes Ger­gely re­formátus pap révén került be az irodalmat és költészetet kedvelők helyi társaságába. Itt mutatták be Vajda Júliának, Vajda Pál gabonakereskedő lányának. Még abban az évben, feltehetően szeptemberben ismét Komáromba utazott. Itt várta — a közben Dunaalmá­­son tartózkodó — Júlia fekete pecséttel lezárt levele azzal a vallomással, hogy szereti a költőt. Amikor 1798. januárjában negyedízben járt a városban Csokonai, már sejtette, hogy Júliát szülei máshoz akarják férjé­­hez adni. Március 11-én ismét visszatért Komáromba. Ekkor szólalkozott össze végzetesen Júliával, aki kijelentette, hogy máshoz megy feleségül. Azt is hozzátette, hogy „nem is bánom, nem is tehetek róla”. 1973. május 20. Sokat beszélünk napjaink­ban a társbérletekről, szám­talan vidám és keserű tör­ténet szól különböző társbér­letek komikumáról, tragi­kumáról. S e téren is talál­kozunk rendhagyó esettel, példaként idézek egy nem mindennapi társbérletet. A gyűjtőszenvedély kü­lönleges megnyilvánulását fedezte fel a minap egy új­ságíró Moszkva egyik új la­kónegyedében. A lakóköny­vi bejegyzés szerint az egyik háromszobás lakásban­ Alek­­szandr Csegodajev, 35 éves agglegény rendhagyó társ­bérlőkkel lakik együtt. A társbérlők krokodilok, kalmárok, óriáskígyók, kob­rák és számos egyéb csúszó­mászó. A rokonsánvos, meg­nyerő külsejű gymrs munkás szenvedélyes hüllőimádó. A moszkvai állatkert tudomá­nyos munkájába is bekap­csolódott: megfigyeléseket és kísérleteket végez állatai­val. Csegodajev azt állítja: „lakótársai” soha semmi­lyen kellemetlenséget nem okoztak neki. Bevallom a kedves olva­­­­sónak, én nem vállalnám őket... Hogy tovább folytassam a­ rendhagyó eseteket, most egy operáció elveszett műszereiről­ is beszámolok. A spanyolor­szági Badalona város kli­nikáján nagy fájdalmakra panaszkodó ötvenéves nő je­lentkezett a napokban ki­vizsgálásra. A betegség oká­nak megállapításához szük­séges analízisek során rönt­genfelvételt­­ is készítettek hasüregéről. A felvétel előhívása után a szakorvos nem hitt a sze­mének, a filmen több sebé­szeti műszer körvonala mu­tatkozott. A beteget nyolc hónappal korábban műtöt­ték é­s az­­ operációt végző spanyol orvos benne felej­tette a műszereket. Még a szokásos leltározás­nál sem hiányoztak. Most előkerültek... Krónikámat folytatva, be­mutatok egy­­* amerikai jégkarriert. Az amerikaii Ice Follies jégrevü új sztárja, Trixi Schuba, az 1972. évi sapporói olimpia műkorcsolyázó baj­noknője. A fiatal bécsi lány nem tudott ellenállni a show­­business csábításának. Sen­ki előtt sem volt titok, hogy Peggy Flemming, egy ko­rábbi olimpiai győztes négy éven át óriási honoráriumot kapott mint az Ice Follies sztárja. Most Trixi Schuba hasonlóan kedvező szerző­dést kötött a világhírű jég­­revüvel. Trixi el is repült San Fran­­ciscóba, ahol a­ jégrevü kar­csú szépségekhez szokott vezetői úgy találták, hogy kissé „robosztus”. Az ifjú jéghercegnőt azonnal el­küldték a San Diego melletti egyik népszerű „szépség­farmra”, ahol napi hészszáz kalórián kellett tengődnie. Egy különleges diéta ke­retében fogyasztott mini­ételadagok, masszázs, szauna és torna­­, mindez csakha­mar együttesen meghozta a­ kívánt hatást. Trixit beavat­ták a revüben szükséges arc­festés rejtelmeiben is. Ami­kor elhagyta a „szépségfar­mot”, már igen karcsú és rendkívül csinos volt. A jégrevü vezetői több mint 1500 dollárt fordítottak az olimpiai bajnoknő megszé­pítésére, de a befektetés máris kifizetődött. . . Trixi Schubs, most már Frick, a nagyszerű jégko­­mikus mellett az Ice Follies jégrevü legnagyobb vonzó­ereje Észak-Amerika sport­palotáiban. Egy nagyszerű élsportoló ismét elbúcsúzott az amatőr­­ségtől és tehetségét dollárok­ra váltja át... M­indannyian szeretjük a jó és változatos ételeket, s amikor betérünk kedvenc éttermünkbe, élvezettel és figyelemmel olvassuk el többször is az étlapot, hogy mindenkor valami „mást” rendeljünk, ami mozgásba lendíti gyomornedveinket. Már az étlap tanulmányozá­sa közben is. Ez tehát az én, azaz: a mi ízlésünk. De sokkal bonyo­­lulta­bb, különös ízlése van Malvin Robert, tizen­négy éves angol fiúnak: csak a babot­ szereti. Alig­hogy kinőtt a csecsemőkor­ból, rákapott a babra, any­­nyira ízlett neki, hogy azóta naponta­ két konzervet is megeszik. Szülei számítása szerint eddig 8700 bab kon­zervet fogyasztott el.­­ Egyszerűen, rajongok a babért, s mást nem is kívá­nok — mondotta a fiú. — Az iskolában azt állítják, hogy ez nem jó, de míg nekem íz­lik, nem fogok mást enni. Csak néha veszek egy-egy fagylaltot és iszom limoná­dét." Aggódó szülei a napokba­n elvitték az orvoshoz, de az megállapította, hogy a gyer­mek makkegészséges, s korá­hoz képest, kitűnően fejlett... Számtalan különféle céllal alapított­ zeneiskola műkö­dik a nagyvilágban. Okta­t­­ják a nebulókat orgonára és szájharmonika művészetre, gitárra és ukulelére egyaránt. Most bemutatom a világ leg­különlegesebb zenei intéz­ményét: a harangozóiskola működik a belgiumi Malines városá­ban. Az első, de nem egyet­len a világon. Hasonló jelle­gű zenei intézmény neveli a harangozókat Franciaország­ban és Hollandiában is. Persze az egyszerűbb fa­lusi harang megkondításá­­hoz sem szakképzettségre, sem felsőfokú végzettségre nincs szükség. Annál in­kább azokhoz a bonyolult, sok hangon megszólaló ha­­­rangjátékokhoz, amelyek a múlt század óta elnémultak, mert nincs, aki megszólal­tassa őket. Jef Debyl, belga mester helyezte ismét üzembe a ma­­linesi székesegyház negy­venkilenc harangból álló szerkezetét. A felvételre csa­k felsőfokú zenei képzettség­gel rendelkezők jelentkez­hetnek. A négyéves haran­­gozó iskolai továbbképzőn a növendékek zeneszerzést, harangozó technikát tanul­nak. S mindezek felett — érdekességképpen említem meg —, rendkívül szigorú sportkiképzésben részesül­nek. Mert — állítja Jef Denyn mester —, hivatásos haran­gozó csak nagy, erős ember lehet. A harangokat ugyanis, hogy szépen szóljanak, nyers testi erővel kell működtet­ni : kézbe fogott kalapáccsal, vagy kézre és lábra kötött kötél segítségével. A záróvizsgán a jelöltek­nek a malinesi székesegyház harminckilenc tonnás ha­rangjátékán Bach, Vivaldi és Gluck melódiákat kell megszólaltaniuk. Hogy mit is kívánok a kü­lönös zeneiskola hallgatói­nak? Természetesen: jó haran­gozást! ... Ezután hadd térjek át a sportra, azaz kijavítva ma­gamat, egy nehézsúlyú sportoló művészi alakítására. Al Feuerbachot, a fedett­pályás súlylökés világcsúcs­tartóját a minap felkérték, játssza el Romulus király szerepét a New Orleans-i Mordi Gras ünnepségen. Az izomkolosszus dolga az volt, hogy római kosztümbe öltöz­zék, és egy felvirágozott sze­kérről aprópénzt hajigáljon a nép közé. — Háromezer kis érmét, dobtam­ le — mondotta Al Feuerbach az ünnepség után. — A végén úgy éreztem, hogy leszakad a karom. Könnyű neki, hozzászo­kott a több száz kilogramm emeléséhez... Végezetül néhány szót korunk nagy találmányáról, a telefonról. Magamról tu­dom, milyen nehéz egy-egy kollégát megtalálni otthon, vagy visszahívni azon jó­barátomat, aki éppen akkor keresett, amikor nem vol­tam otthon. A legújabb telefon histó­riát átnyújtom némi kár­­örvendéssel: az ausztráliai Perthy városka mentőállo­másának ügyeletes ápoló­nője ugyancsak meglepődött, amikor a napokban fel­emelte a csörgő telefonkagy­lót, s a drót másik végéről egy kellemes női hang je­lentkezett Los Angeles, ka­liforniai városból. A másik hölgy is alig tu­dott szóhoz jutni a megle­petésről. Tudniillik a szomszédasz­­szonyát hívta ugyanazon Los Angeles-i házból, ő a hete­diken lakik, szomszédasz­­szonya az ötödiken. Lusta­ volt lemenni hozzá, meg­kérdezni egy receptet, in­kább felhívta. Ausztrália jelentkezett, mentőápolónővel. Jó kis hecc, igaz?... Révész Tibor & 11 JÓKAI Aforizmáiból hármat adunk a vízsz. 1., 39. és függ. 30. sorokban. * Vízszintes: 16. A vesztesége. 17. Versenyző teszi a mérkőzés előtt. 18. Hibátlan. 20. Színigazgató volt (Nándor). 22. Könnyedén leng. 23. Igekötő. 24. Angol férfinév, becézve. 26. Szeszes ital. 28. Neves lengyel író (fantasztikus regények). 29. Kettőzve: kövér. 30. Latin kocka. 32. Ezen viseli a pápasze­mét. 34. Nemez, eredeti helyesírással. 35. Törté­nelmi ok. 38. Micsoda „a”! 40. Lengyel város. 41. Elrejtőz. 42. Zsákokban a mákok, kirágta a___ 44. Kézzel jelez. 45. Közterület, ékezettel. 47. Kö­tet, latinul (tomus). 49. Község Szlovákiában, ne­vét Zolnai Béla, irodalomtörténész viseli. 51. Csa­csihang. 52. Csonka Gabi! 54. Becézett Lóránt­ok. 56. Görög fény (photo). 58. Csavar. 60. Velem tart féltucat algériai (3 szó). 63. „Ékes” cselekvő. 64. Reklám: Ha tetszik önnek a­z új presszónk,...! (3 szó). 65. Díszruha. 67. Német költő (Heinrich, 1797—1856) 68........bona, nihil ak­ud, vallotta Zrí­nyi Miklós, a költő. 69. Névelős ételízesítő. 70. ALA. 72. Ez már komoly írói termés. (2 szó) 74. Népiesen (?) néz. 75. Lóbiztatás. 76........-bere fo­gadom, többé vissza nem adom. 78. Élemedett, de fordítva. 80. Az. 81. önmaga képességeivel, tel­jesítményével elégedett. 84. Zérus. 86. Meghatá­rozóan fontos, jelentős. Függőleges. 2. Fordított névelő. 3. Okozója, de a Volga mellékfolyója is. 4. A hevesi bálra való. 5. Énekkarra, szólóénekhangokra és zenekarra írt nagyobb (epikai jellegű) zeneművek. 6. Szovjet zeneszerző, híres a Kulikovo mezején c. nagysza­bású kantátája. 7. MB. 8. Egyik minisztériumunk. 9. Magasba helyez. 10. Meghatódva köszönetet mond, halkan, akadozva. 11. Legkisebb alkotó­rész. 12. Felsőfok jele. 13. Vég nélkül bőgő! 14. Lassan, aprólékosan foglalkozni, vesződni (vala­mivel). 15. Vágóeszköz. 19. „Be” igekötővel: be­csap, rászed. 21. Vajon ikra? 25. Német vásár. (Messe). 27. Mária kevert betűi. 29. Fiatal ökrei. 31. „A” teli. 33. Danol. 34. Fillér fele. 36. A régi ivókupák, edények ebből készültek. 37. Amit egyes tánczenekarok művelnek, a­rra ezt mondat­­juk (ph — f). 43. író, kabarészerző (Károly ke­resztnevének kezdőbetűje az elején) 46. Minntás fehérnemű. 48. Fordítva: indiai eredetű kábítószer (—.). 50. Antal keresztnevének kezdőbetűjével az elején:, csillagász (1876—1937.). 53. Csetlő ikersza­va. 55. Közvetítő által kér. 57. Tévé-márka. 59. Fiúgyermeke. 61. össze-vissza „írj is!”. 62. A Földközi-tenger melléktengere. 66. ... van vala­miből. 70. Nevelős főnök. 71. Gömbölyded vagy megnyúlt, fejletlen növényi hajtás, névelővel. 73. Tőkére erősített acéltömb, amelyen az izzó va­sat kalapálják. 76. Acélok egynemű betűi. 77. Egyetemes érvényű, alapvető természeti törvény. 79. Vég nélkül élni. 82. EÉ. 83. Személynévmás. 85. Asztatin vegyjele. Beküldendő a vízsz. 1-­39. és függ. 30. sorok megfejtése. Határidő: május 23. Megfejtőink kö­zött jutalomkönyveket sorsolunk ki. A május 6-i rejtvény szövege: Az édesanyánkról, a szívbéli kedvesünkről és a­ hazánkról sem vicceket, sem frázisokat nem illik mondani. Könyvet nyertek: Bíró Júlia Aba, Rákóczi u. 21. Bokiahanics Tamás Dunaújváros, Dózsa u. 33. Özv. Reinberger József­­né Szivar, Lenin u. 39. Sik Béla Ercsi, Pf/15. Vil­lányi Kálmánná Csór, Általános iskola. — M —

Next