Fejér Megyei Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

Fogyasztási cikkek Peruból és Braziliából Csütörtökön hazaérkezett kéthetes perui és brazíliai útjáról a magyar kereskedelmi küldöttség. A delegáció fogyasztási cikkek piackutatására és próbavásárlására utazott a két országba, ahonnan — a kávét kivéve — fogyasztási cikkeket eddig lényegében nem vásároltunk. A tapasztalatokról, a tárgyalások eredményéről a küldöttség vezetője, dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes, a Ferihegyi repülőtéren nyilatkozott az MTI munkatársának. Peruban három napot, töltött a küldöttség, és körülbelül 210 ezer dollár értékű áru — elsősorban férfi , és női csili, különféle pamut alsó kötöttáru és halkonzerv — idei szállítására kötött magánjogi szerződést. Az árban és fazonban kedvelő, divatos, a hazai igényeknek megfelelő termékek várhatóan még karácsony előtt megjelennek a hazai üzletekben. — Perui tartózkodásunk során — mondotta a miniszterhelyettes — fogadta a küldöttségünket a kereskedelmi miniszter, a pénzügyi államtitkár és a kereskedelmi kamara elnöke, akik nagy fontosságot tulajdonítottak piackutató utunknak. Partnereink kifejezetten hangsúlyozták, hogy szeretnék az országaink közötti gazdasági,kereskedelmi és politikai kapcsolatokat bővíteni. Tapasztalataink szerint reális alapja van ennek; lehetőségeket találtunk arra, hogy bővítsük importunkat férfi és női alsó- és felsőruházati cikkekkel, déligyümölcs konzervekkel, hal- és rákkonzervekkel, s a perui piac számításba jöhet bizonyos iparcikkek, például vezetékek, huzalok, kábelek beszerzésénél is. Brazíliában több időt töltöttünk, s eredményesebb munkát végzett a delegáció. Ugyancsak magánjogi szerződés alapján még erre az évre mintegy 400 000—450 000 dollár értékű bőrárut, szintetikus felső kötöttárut, férfi és női könnyű szöveteket, s kisebb mennyiségben nescafe-t, s kakaóport vásároltak. Egyenlőtlen oldalú háromszög JEGYZETEK A TŐKÉS VILÁG GAZDASÁGPOLITIKAI PROBLÉMÁIRÓL NIXON amerikai elnök a nyugati kormányfőkkel folytatott tanácskozás-sorozat után sem tudott közelebb jutni az amerikai kül- és gazdaságpolitika fő céljainak megoldásához, így az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán kapcsolata továbbra is megoldatlan és feszültségekkel terhes. Ebből következik, hogy a tőkés hatalmi háromszög másik két csúcsa, Nyugat-Európa és Japán között sem tisztázódtak a kapcsolatok. A legújabb és legfrissebb jelzés ebből a szempontból az volt: Nixon és Pompidou találkozása után a francia elnök környezetében azt tartották a legnagyobb eredménynek, hogy sikerült visszautasítani a nagy nyugati csúcstalálkozóra vonatkozó elképzelést. (Ezt az amerikaiak szerint Nixon elnök őszi nyugat-európai útja során kellene megtartani.) Kissinger azonban az izlandi találkozóról visszatérve sietve nyilatkozott és azt mondotta, hogy a meginduló kétoldali tárgyalásoknak szükségszerűen többoldalú kontaktusokhoz kell vezetniök. Ebből félreérthetetlenül kiderült, hogy az Egyesült Államok mégsem adta fel egy „nyugati csúcstalálkozó” megszervezésének tervét. Ez természetesen csak részletkérdés ésa jéghegy csúcsa . Az egész ügy gyökere az, hogy a tőkés világ nemzetközi gazdasági erőviszonyai megváltoztak, az Egyesült Államoknak két hatalmas vetélytárssal, Japánnal és Nyugat- Európával kell számolnia. Az amerikaiak helyzetét ugyanakkor számos tényező megkönnyíti. Az első ilyen tényező az, hogy az Egyesült Államok továbbra is vitathatatlanul a tőkés világ elsőszámú katonai hatalma, amelynek stratégiai „jelenlétét” a vetélytársak (tehát a tőkés Nyugat-Európa és Japán) kormányai feltétlenül szükségesnek tartják. Miközben tehát Nyugat-Európa és Japán világpiaci konkurrensként lép fel Washingtonnal szemben — katonailag egyértelműen függ az Egyesült Államoktól és ezen a függésen a belátható időben sem kíván változtatni. Ez súlyos ellentmondás. Gyengíti Nyugat-Európa és Japán helyzetét az Egyesült Államokkal folytatott vitában. Az amerikaiak mindent elkövetnek ennek az ellentmondásnak a kiaknázására és katonai jelenlétükért „cserébe” gazdasági külkereskedelmi engedményeket követelnek. A második tényező, amely megkönnyíti az Egyesült Államok helyzetét a vetélytársaival folytatott vitában, az ellenfelek megosztásának lehetősége. Az Egyesült Államok homogén gazdasági hatalom, amely érdekei érvényesítésére egységesen képes fellépni. Ugyanez nem mondható el Nyugat-Európáról, sőt a kilenc államot tömörítő Közös Piacról sem. Az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént, hogy különböző gazdasági szakértők egyszerűen összeadták a Közös Piac termelési és külkereskedelmi adatait, s ezzel támasztották alá sezt a kijelentést, hogy Nyugat-Európa gazdaságilag „életveszélyes vetélytársa” az Egyesült Államoknak. Ez a kép ■ csalóka. Nyugat-Európa, sőt ezen belül a Közös Piac országait rendkívül súlyos gazdasági érdekkülönbségek osztják meg. Ha az Egyesült Államoknak sikerül kikényszerítenie, hogy az USA—Nyugat-Európa kapcsolatokat többoldalú tanácskozások módszerével rendezzék — akkor egy ilyen multilaterális konferencián Nyugat-Európa és a Közös Piac belső ellentmondásai — például a többitől eltérő francia érdekek — óhatatlanul felszínre kerülnek. Nem véletlen tehát, hogy Washington a multilaterális megközelítést szorgalmazza — és az sem, hogy a Közös Piac országai közül éppen Franciaország ellenzi azt a leghevesebben ! Japánnal kapcsolatban is érvényes mindez, noha Japán természetesen (ellentétben a nyugat-európai integrációval) egységes gazdasági-politikai nagyhatalomként lép fel. Az Egyesült Államok politikai és taktikai érdekei azt diktálják, hogy a gazdasági-katonai kérdések megvitatásának körét szélesítsék ki és abba a nyugat-európai hatalmak mellett Japánt is vonják be. Ha ugyanis ez megtörténik , akkor egy ilyen széles körű tárgyaláson nemcsak a nyugat-európai országok egymás közötti érdekellentétei bukkannak felszínre, hanem Nyugat-Európa és Japán érdekellentétei is. (Például a közel-keleti olaj felhasználása és az olaj ára, vagy a japán ipari export nyugat-európai behatolásának ügyében.) A NAGY KÉRDÉS ezek után voltaképpen az, hogy az Egyesült Államok katonai-stratégiai túlereje és politikai nyomása elég erős lesz-e a gazdasági ellenállás megtörésére. t —i—e HÍRLAP Le Due Tho—Kissinger A „kiegészítő okmányrés" van Párizs Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók PB tagja és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó csütörtökön délután 15.05 órakor folytatta konzultációit Párizs egyik elővárosában, St. Nom- La-Breteche-ben. Az újabb vietnami—amerikai megbeszélés-sorozat eredetileg csütörtök délelőttre kitűzött második ülését minden indoklás nélkül, a VDK küldöttségének szóvivője szerint „amerikai kérelemre” halasztották el délutánra. Kissinger újságírók érdeklődésére válaszolva azt mondotta, az ülés időpontja elhalasztásának „nincs különösebb oka, csak több időre van szükségünk, hogy valamit elkészítsünk”. Azt persze nem közölte, hogy mi az a „valami”, de párizsi megfigyelők feltételezik, hogy a január 27-én aláírt vietnami békemegállapodás rendelkezéseinek szigorúbb végrehajtását célzó „kiegészítő okmányról” van szó. Egyébként az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó pénteken tesz eleget „második párizsi megbízatásának”. A francia külügyminisztérium szóvivője és Ronald Ziegler, a washingtoni Fehér Ház Párizsban tartózkodó sajtótitkára csütörtökön egybehangzóan közölte: Michel Jobert francia külügyminiszter pénteken délelőtt 9.00 órakor fogadja Henry Kissingert. A két politikus áttekinti majd a Reykjavikban tartott legutóbbi francia—amerikai csúcstalálkozón hozott döntéseket és a döntések végrehajtását célzó intézkedéseket. Hanoi Csütörtökön a VDK kormányának meghívására Krister Wickman svéd külügyminiszter vezetésével kormányküldöttség érkezett hivatalos látogatásra Hanoiba. A Hanoi repülőtéren Nguyen Duy Trinh, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, valamint más hivatalos személyek fogadták a svéd küldöttséget, amely látogatása idején megbeszéléseket folytat a VDK vezetőivel a két ország közötti kapcsolatok és együttműködés további fejlesztéséről, valamint Svédország részvételéről a VDK háború által elpusztított népgazdaságának helyreállításában és újjáépítésében. Miközben a Skylab parancsnoka, Charles Conrad veszélyes vállalkozása során megpróbálja kiszabadítani a beszorult napelemeket, a houstoni Űrközpontban újságíróknak bemutatták a kozmikus művelet földi mását (Telefotó — Fejér megyei Hírlap) Az MSZMP KB és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására hazánkba érkezett a Laoszi Hazafias Front küldöttsége. Képünkön: Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és L. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára üdvözli a repülőtéren Nouhak Phoumsavant, a laoszi delegáció vezetőjét . (Telefotó : Fejér megyei Hírlap) Érdekes felvétel a NATO hadügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásán: az előtérben Izland helye üres. Mint ismeretes, a szigetország a tőkehal-háború miatt döntött így (Telefotó : Fejér megyei Hírlap) Skylab A Skylab két űrhajósának, Conradnak és Kerwinnek kétórás megfeszített munka után sikerült kiszabadítani a beszorult „szélmalom-szárnyat” s ennek napelemei már meg is kezdték a napenergia elektromos energiává való átalakítását. A megrongálódott napelem-szárny nem működik ugyan teljes kapacitással, de így is elegendő lesz a program sikeres végrehajtásához. Conrad és Kerwip teljesítménye a maga némeben egyedülálló, nemcsak azért, mert először hajtottak végre páros űrsétát, hanem azért is, mert ezvolt az első eset, hogy űrhajó műszaki hibáját asztronauták űrséta keretében javítsák ki. Amerika útjain 2. Dél-Dakota indiánjainál Wounded Knee (sérült térdecske), így neveznek egy falucskát és egy folyót az Egyesült Államok Dél-Dakota államban. A falucska a Pain-Ridge indián rezervátumhoz tartozik... E hely látogatásáról úti jegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kell írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucskára szegeződött. Lövöldözés kezdődött. A temető-dombok felett, ahol mi annak idején a sztú törzshöz tartozó indiánokkal beszélgettünk, Phantom vadászbombázók süvítettek. A domb körül rendőrök és FBI-ügynökök hasaltak. Készen állt a páncélozott gépkocsikkal ellátott „behatoló erő.” A sírok közelében ásott lövészárkokban pedig indiánok őrködtek, tartották a körkörös védelmi vonalat. Mindez február utolsó előtti napján történt. Körülbelül 200 fiatal indián megszálltaa települést és kijelentették, hogy az utolsó töltényig ellenállnak, ha nem teljesítik jogos és igazságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét folytattak, a települést és a temetődombot a rendőrök körülzárták. A kölcsönös lövöldözésnek mindkét oldalról voltak áldozatai. ... „Miért határoztuk el magunkat erre az elkeseredett lépésre, miért fogtunk fegyvert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik felkelő. — Az indiánokra senki sem hallgat. Mi szinte törvényen kívül állunk. Azt akarjuk, hogy emberként tiszteljenek minket.” Eközben Amerikaszerte növekszik a rokonszenv hulláma az ostromlottakkal. Gyógyszereket és élelmiszereket küldenek nekik, de a páncélgépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben köröznek. .. Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a temető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyilainké haranglábbal a domb közepén. Kissé távolabb emlékmű, amelyet az indiánok emlékére állítottak. A fiatal sziú indiánok nem véletlenül választották ezt a helyet lázadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett húzódnak, akik az 1890 decemberi indián mészárlás során vesztették életüket. Az indián sírva fakadt. Az indián a sziútörzs egykori főnökének, a Vérszomjas Harcosnak dédunokája volt. A dédunokában nem fedeztünk fel semmiféle harciasságot, vérszomjat. Tökéletes amerikainak látszott. Arccsontjai kissé szélesebbek, arcbőre sötétebb, a haja kékesfeketébe játszott. Nem volt tolldísze, kockás tehenészinget viselt. A közelben három fiatal indián sírt ásott. Csend volt, mint általában a temetőkben. Az indián, átölelve a kőobeliszket a sírt. A szürkésfehér köobeliszkre a következő neveket vésték: Nagy Láb, Jó Medve, Sárga Madár, Dühös Varjú és még vagy tíz-tizenöt hasonló név. Az indián meghallotta fényképezőgépünk kattanását, és fölocsúdott. Szégyellne, hogy fehér emberek szeme láttára sírt. Haragra lobbant és az indiánok nem tudják leplezni a hangjukat. — Elkéstek a fényképezéssel. .. Elkéstek! Pedig lett volna mit fényképezni.! — Aztán erőt vett magán, és Rürrfe Sr, 1973. junius 8. mmmm® „Fecskék” a CDN-ban Olyan hír érkezett Bonnból, amely anglig kerül a világlapok első oldalára: a rádió és televízió bemondói legfeljebb sokadikként közlik majd a hallgatóval, illetve nézővel, amikor híreket mondanak. Mindössze annyi történt, hogy Walther Leisler Kiev, a Nyugat-német Kereszténydemokrata Unió (CDU) országos elnökségének tagja felszólította az ellenzéket: vizsgálja felül külpolitikai irányvonalát. Kiep nem akárki. Ő intézi a CDU pénzügyeit és a nyugatnémet politikai -társadalmi struktúra ismeretében ez igen nagy befolyást jelent. Nem nehéz elképzelni, milyen kapcsolatai lehetnek fontos pénzügyi gazdasági körökkel éppen a CDU „pénzügyminiszterének” , hiszen az ellenzéki blokknak ez a nagyobb pártja adta a legutóbbi időkig a kancellárt és nem is olyan régen ezekben a gazdasági körökben azt remélték, hogy hamarosan újra így lesz. Most azonban, úgy tűnik, éppen ezek a fontos gazdasági körök kezdik felismerni, hogy az esélyek megítélését illetően bizony tévedtek. Erre komolyabban kétségtelenül a legutóbbi bonni választások eredményei nyomán döbbentek rá. De azóta is sok minden történt, ami felismerésüket elmélyítette: 1. szinte az egész világ az enyhülési folyamat jelentős állomásaként , és nem utolsósorban Brandt nagy bélés külpolitikai sikereként, értékelte Leonyid Brezsnyev bonni látogatását; 2. nemcsak az európai, hanem az egész nemzetközi helyzet a párbeszédek, a konstruktív megközelítések felé halad, elég Brezsnyev közelgő washingtoni látogatására gondolni, 3. folytatódik a CDTJ belső válsága, amely Barrel lemondásával még a beavatatlanabb választók számára is nyilvánvaló lett. Igen, a „kincstárnok.” Kiep zendülése önmagában nem szenzáció. De jól jelez egy folyamatot, amely az ellenzéken belül kétségtelenül elkezdődött és amelynek hosszabb távon jelentősége lehet. Egy fecske nem csinál nyarat. De nem egy van. (RS)