Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
Szombat, 1973. augusztus 1. HÍRLAP Gyáravatás a Videotonban (Folytatás az 1-es oldalról) Jus székesfehérvári gyára, illetve megyei gyáregysége, a tervszerűen fejlődő könnyűfémmű, mint az alumíniumprogram bázisa, s a többi, gyors ütemben fejlődő vállalat és gyár jelez. A miniszter, a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá tartozó Fejér megyei üzemekben több mint harmincegyezer ember dolgozik, s ennek ugyancsak több mint egyharmada éppen itt, a most ünneplő Videotonban, hazai híradásiparunk második legnagyobb gyárában, ahol ebben az évben megközelítően három milliárd forint értékű terméket állítanak elő, s ennek mintegy kétharmadát exportálják. Horgos Gyula a továbbiakban megemlékezett a gyár történetének legfontosabb állomásairól, mint például az 1954-ben indult híradásipari alkatrészgyártás, az egy évvel később indított rádiógyártás, az 1959-ben indult televíziógyártás, s nem utolsó sorban az 1971-ben indított számítógépgyártás, amelynek fontos eseménye volt a tegnapi ünnepség. Az eddig gyártott hárommillió rádió- és hétmillió televíziókészülék mellett Önök most egy jóval kisebb darabszámú, de bonyolultságában és jelentőségében a legkorszerűbb termék sorozatgyártását kezdték meg. A program rendkívül jelentős egész népgazdaságunk számára, de éppoly jelentős a szocialista gazdasági integráció szempontjából is. A miniszter a továbbiakban részletezte a számítástechnikai program jelentőségét, ismertette a számítógépgyártásban létrehozott nemzetközi munkamegosztásból ránk háruló feladatokat, s megemlítette, hogy pártunk és kormányunk e program fontosságát azzal is alá kívánja húzni, hogy a negyedik ötéves terv időszakában mintegy hétmilliárd forint értékű számítógép üzembe állítását teszi lehetővé népgazdaságunkban. Feladataink gyors, a nemzetközi kötelezettségekhez igazodó ütemű végrehajtását érzékeltetve a miniszter elmondta, hogy 1970-ben szinte lényegtelen értékű számítástechnikai berendezést készített a magyar ipar; ezzel szemben 1975-ben már három milliárd forint értékű számítógépet, illetve perifériákat állítunk elő. — Mindezt igen magas követelményeknek eleget téve — tette hozzá a miniszter —, hiszen e nagy értékű és nagy pontosságú berendezéseknek pontosan kell csatlakozniuk egymáshoz, bárhol is állítják elő azokat, s bárhol is állítják üzembe. Horgos elvtárs méltatta a Videoton mérnökeinek technikusainak, munkásainak eddigi sikereit, amelyet a számítástechnikai program érdekében elértek, s felhívta a figyelmüket arra, hogy a program további végrehajtása során, annak sikere érdekében változatlan lelkesedéssel kell dolgozniuk, tanulniuk, fejleszteni képességeiket és fejleszteni termékeiket. A negyedik ötéves terv időszakában gyártandó kétszáz darab R—10-es számítógép — s ezt Önök nagyon is pontosan tudják! — tette hozzá — csak darabszámban tűnik kis feladatnak. Ez a kétszáz egy olyan program néhány évi feladatát jelenti, amelyet nyugodtan nevezhetünk az egész magyar híradásipar programjának, amelynek érdekében népgazdaságunk több mint egymilliárd forint beruházási keretet bocsátott az ipar rendelkezésére. — A felkészülés során több mint négyszáz mérnök, technikus és munkás továbbképzését oldotta meg dicséretes módon ez a kollektíva — mondta a miniszter —, s a márkavédelem fontos feltételét is megteremtették azzal, hogy a hosszú távon legnagyobb exportpartnerünknél, Moszkvában létrehozták a számítógép-vevőszolgálatot. A továbbiakban az alkatrészgyártásra és előállításra is nagy gondot kell fordítani, s ha mindezeket a feltételeket továbbra is teljesítik, a maguk ,ésa népgazdaság hasznára, még sok sok ünneplésre alkalmat adó siker színhelye lesz ez a gyár, ez a vállalat. Befejezésül a miniszter köszönetet mondott az új gyár tervezőinek és építőinek, a gyártáselőkészítő és bevezető műszaki és munkásgárdának, és sok sikert kívánt e nagyszerű, de korántsem könnyű program végrehajtásához a kollektívának. Az ünnepi üdvözlést a vállalat KISZ-titkára köszönte meg, s a kollektíva nevében megkérte Ajtai Miklós elvtársat a gyáravatást jelképező szalagátvágásra. A Videoton ünneplő dolgozói és a vendégek tapsa közepette Ajtai elvtárs felavatta a számítástechnikai gyárat, ahol a vendégek, s a Videoton más gyáraiból érkezett dolgozók rövid séta során ismerkedtek meg a berendezésekkel, és a folyamatban levő gyártási műveletekkel. Kátay AntalFotó: Kabatzy Szilárd Az avatóünnepség elnöksége 3 Találkozók Az alkotmánynapi vendégvárás és vendéglátás izgalma még néhány évvel ezelőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sajátja volt. Úgy alakult, hogy a május elsejei meghívások viszonzásaképpen alkotmányunk születésének évfordulóján és az új kenyér ünnepén a patronáló vagy kapcsolatot tartó gyár munkásait üdvözölték körükben. Ezekben a napokban is szármos munkás-paraszt találkozót tartanak. De a meghívás kölcsönös. Ipari nagyüzemeinkből éppen úgy érkeztek meghívók, kedves hangú levelek a termelőszövetkezetekbe, mint fordítva. A székesfehérvári Kossuth Termelőszövetkezetből például már csütörtökön kora délután megérkeztek a vendéglátó Finommechanikai Vállalathoz. A Vörösmarty Termelőszövetkezetből a Petőfi brigád (szerelők) a Járműjavítóba látogatott. A KISZÖV-ben ugyanennek a termelőszövetkezetnek Ybl Miklós (építők) szocialista brigádját köszöntötték. Az Ercsi Cukorgyárban tsz- és üzemi brigádok tartanak tapasztalatcserét. A Videoton is az érdeklődés középpontjában állott. A megyeszékhelyen dolgozó mindhárom (Kossuth, Szabad Élet, Vörösmarty) és az iszkaszentgyörgyi termelőszövetkezetből érkeztek küldöttségek. A kollektívákat fogadó munkások a Videotonban és a Könnyűfémműben, a Volán 14-es Vállalatánál, az Ikarusban és másutt szívesen kalauzolták vendégeiket munkahelyükön. Az üzemlátogatást, baráti beszélgetést újabb meghívás követte. A termelőszövetkezetek többségében augusztus 19-én vagy 20-án ünnepi közgyűlést, törzsgárda avató ünnepséget tartanak. Így lesznek részesei megyénk üzemeinek dolgozói és a Csepel Vas- és Fémművek termelőszövetkezetekkel régóta kapcsolatot tartó munkásai a falu eseményeinek. Több helyen, így például Perkatán, szovjet vendégek is bekapcsolódnak az egész napos programba. n. .. Ünnepi öröm ürömmel Termel a móri csőgyár új üzeme Már hagyománnyá vált a móri Cső- és Elektródagyárban, hogy augusztus 20-a előtti utolsó munkanapon rendezik meg a törzsgárda ünnepséget. A tegnap délutáni kis ünnepség ezúttal egy eseménnyel bővült: egybekapcsolták a gyár új üzemcsarnoka átadásának megünneplésével. A korszerű rúdhúzó üzemcsarnokot már korábban, július 30-án birtokba vették, s megkezdték a próbaüzemmel egybekötött termelést — minden ünnepi külsőség nélkül. Ezt a tegnapi napra halasztották. Az ünnepség előtt Kovács Jánostól, a gyár igazgatójától ... kértünk,-, tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a gyár új létesítménye határidőre készült el, ami elsősorban a kivitelezést végző Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatot dicséri. A korszerű tetővilágítással, szellőzési rendszerrel ellátott csarnok alapterülete — szociális létesítményekkel, irodákkal együtt — 2836 négyzetméter. Itt kapott helyet a finomrúdhúzó üzem, ahol a 10 milliméter alatti színesfém rudakat és különböző profilokat állítanak elő, idén összesen 600 tonnát. Jövőre az üzem termelése eléri az 1200 tonnát. Az új üzemcsarnok termelésbe való bekapcsolása igen jelentős állomás a fiatal móri gyár életében. Ez — a különböző elektródák és színesfémcsövek gyártása mellett — nemcsak profilbővítést jelent. Az új üzem termelésével idén a gyár, már több mint 200 millió forint termelési értéket állít elő, s ez a szám jövőre meghaladja a 300 milliót. A gyár 670 fős összlétszáma is bővül. A finomrúdhúzó üzemben jelenleg hatvanheten dolgoznak, s év végére nyolcvanra, a jövő évben pedig százhúszra növekszik az új üzem kollektívája. Gondot is jelent az új üzem. Az egyik leglényegesebb gond, amit most megemlítünk, pillanatnyilag még nem érinti érzékenyen a kollektívát. A korszerű új csarnokban most üzembehelyezett régi, s így természetszerűleg korszerűtlen gépek ugyanis még nem éreztetik kedvezőtlen hatásukat sem a termelés mennyiségi-minőségi, sem gazdasági oldalát tekintve. A fiatal munkásgárdának (érdemes megjegyezni: az új üzem irányító szakembereinek túlnyomó többsége is fiatal) pillanatnyilag még talán előnyös is az, hogy régi gépeken sajátíthatják el, gyakorolhatják be az új munka fogásait. Néhány hónappal, évvel később azonban ez az állapot már egyenesen káros lesz, hiszen hasonló feladatokat végző új gépekhez viszonyítva, a használt gépek kiszolgálásához több munkáskézre lesz szükség. Természetesen ezen változtatni nem egyszerű, nagy pénzöszszeget igényel. Ennek ellenére reméljük, hogy a csepeli vállalat a közeljövő terveinek kialakításában figyelembe veszi a móri gyárnak ezt a korántsem egyedi gondját. A másik nagy gondjuk a víz kérdése, ami jelenleg is érezteti kedvezőtlen hatását, hiszen volt már rá néhányszor példa, hogy műszak végén nem tudtak rendesen megfürdeni a dolgozók, hogy a szappant már nem tudták magukról lemosni, mert elfogyott a víz. Ugyanakkor nem tudják megoldani a fürdők igen nagy zsúfoltságát sem — noha már néhány hete készen áll a kétszintes fürdőépület, valamint az új csarnok 100 személyes fürdőöltözője is. Sőt, másfél millió forintot fordítottak a Mór nagyközségi ivóvízhálózat és a gyártelep közötti vezeték kiépítésére is. A vezeték elkészült, víz azonban még nincs. Saját vízszolgáltatásuk ugyanis olyan kicsi, hogy azzal képtelenek igényeiket fedezni. Hogy mért nem kapnak vizet? A választ a Fejér megyei Beruházási Vállalattól kaptuk meg. Eszerint csak akkor kaphat a gyár vizet, ha üzembehelyezik a balinka —bodajki vízvezetéket, amire eddig azért nem kerülhetett sor, mert különböző eszközök, berendezések beszerzésének ideje kitolódott. A Beruházási Vállalat tájékoztatójának a lényege — ami elsősorban érdekli a dolgozókat — az, hogy a kérdéses vízvezetéket előreláthatólag jövő héten, 24-én üzembehelyezik, s ezt követően már a gyár is kap vizet. A móri gyár dolgozói ünnepi örömébe vegyült üröme az ígéret valóra váltásával csökkenhetne. Takács Ferenc Új rendelőintézet Bicskén Egészségügyi központtal gazdagodott a megye dinamikusan fejlődő nagyközsége, Bicske. Az alkotmányünnep alkalmából tegnap ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Fejér megyei Tanács bicskei szakorvosi rendelőintézetét. A korszerű, kétemeletes épület a bicskei járás lakóinak gyógyítását, egészségvédelmét szolgálja. Falai között 14 szakorvosi rendelő, valamint gyermek és felnőtt körzeti rendelők kaptak helyet. Szinte egyetlen szakorvosi rendelésre sem kell már a megyeszékhelyre utazniuk a bicskeieknek és a környéken lakóknak; az új rendelőintézetben a fizikoterápiás kezelésen kívül szinte minden vizsgálatot el tudnak végezni. A rendelőintézetet dr. Töttő János, a megyei tanács titkára, valamint a megye és a bicskei járás más egészségügyi párt és tanácsi vezetőinek a jelenlétében avatták fel. Dr. Aczél György, az Egészégügyi Minisztérium főosztályvezetője méltatta az új intézmény jelentőségét, majd Ember István, a Fejér megyei Tanács bicskei járási hivatalának a vezetője üdvözölte az avatóünnepség részvevőit. Ezután dr. Bakó János bicskei járási főorvos kalauzolásával az ünnepség vendégei megtekintették az intézetet, megismerkedtek a korszerű gépekkel, felszerelésekkel, műszerekkel, megnézték a rendelőszobákat és a váróhelyiségeket. Az új intézet már fogadja a betegeket. Bicskén egyébként hamarosan méltó helyre költözik a járási tüdőgondozó intézet is: az Ady Endre utca 11. számú házat alakítják át erre a célra. Az intézmény tervei már készülnek, s előreláthatóan jövőre megkezdik a kivitelezési munkákat is. Magányosan Délután öt óra elmúlt már fülledt, meleg az idő. Az állomáson veszteglő vonatban párás izzadságszag. A peron ajtaja legalább nyitva van. A lecsapható széken gyöngyöző homlokú, mélyen barázdált arcú férfi ül. Cigarettázik. Nincs gyufám. Szeretnék rágyújtani. — Elnézést, van egy kis tüze? — Tessék. — Köszönöm. Késéssel indulunk. Az állomást alig elhagyva, megszólít az öregember. — Hová utazol, kedves lányom? Tiszteletet parancsol a hangja. — Agárdra. — Jó lesz fürdőzni egyet, ugye? — Édesanyámhoz utazom. — Ott lakik? — Ott. Beszélgetünk. Mondja, ő csak Dinnyésig megy. — Naponta hajnalban, négykor kelek. — Mindig ezzel a vonattal megy haza? — Á, sokszor csak a nyolcassal. — Holnap pihenés ... — Pihenés? ... — legyint. _ A holnap, azt jelenti, vasárnap. — Hol dolgozik? — A Volánnál. Rakodó vagyok. Se szabad szombat, de még arra sem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára otthon vasárnap. Rakodni kell. — A pénz? — Kétezerkétszáz. — Hány éves tetszik lenni? — ötvennyolc. Gyűrött, csíkos zsebkendőjével szakadatlan törölgeti izzadt homlokát, a nyitott irigből kilátszó beesett mellét. Sapkáját le-leveszi, majd újra felteszi. Keserűen néz kifelé az ablakon. Döcögünk Dinnyés felé. Lábánál, a földön egy háló, benne paprika, kenyér. Mellette aktatáska. — Megvásárolta a vacsorának valót? — Azt. Majd kotyvasztok valamit. Lecsófélét. — Család? Nincs? — Kettő is. De a feleségemmel élünk egyedül. Ő meg fekszik. A bal oldalára béna. Már öt éve. És tudja, már fáradt vagyok. Belefáradtam. De az embernek kötelessége van. Harminckét év után ... — Hát a gyerekek? — Már öt éve nem voltak itthon. Az egyik harmincegy éves, a másik huszonkilenc. Pécsen dolgoznak. Nem is tudják, hogy beteg az anyjuk. Felforr bennem a vér. Útitársam arca majdnem közönyös, csak a szeméből sugárzik fájdalmas belenyugvás. — Szokott-e szórakozni, tévét nézni? — Televízió, az nincs, de a rádió szól. Szórakozás? Hogy menjek mulatozni, amikor ő otthon jajgat? Meg különben is, négykor kelni kell. Ellátom a munkát a ház körül, kitakarítok és jövök. Néha egy újság a kezembe kerül. — De már csak két év a nyugdíjig. — Az. Nem is kellenek a gyerekek — talán mentegeti őket — megvagyunk mi az asszonnyal. Csak tudja, amíg orvostól orvosig szaladgáltam vele, két éven keresztül, minden fillérem arra ment el. Aztán megmondták, hogy nincs remény. Tíz, talán tizenkét perc telt el, mióta elindultunk Fehérvárról. Lassít a szerelvény. Útitársam feláll, összeszedi cókmókját. Míg leszáll, visszaszól: — Szép szórakozást, kedves lányom. A vonat elindul. Hátranézek. Lassan, egyedül baktat hazafelé. Nem messzire, hiszen csak egy kilométerre lakik az állomástól. Móré Erzsébet