Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

Szombat, 1973. augusztus 1. HÍRLAP Gyáravatás a Videotonban (Folytatás az 1-es oldalról) Jus székesfehérvári gyára, il­letve megyei gyáregysége, a tervszerűen fejlődő könnyű­fémmű, mint az alumínium­program bázisa, s a többi, gyors ütemben fejlődő válla­lat és gyár jelez. A miniszter, a továbbiak­ban emlékeztetett arra, hogy a Kohó- és Gépipari Minisz­térium irányítása alá tartozó Fejér megyei üzemekben több mint harmincegyezer ember dolgozik, s ennek ugyancsak több mint egyharmada éppen itt, a most ünneplő Videoton­ban, hazai híradásiparunk második legnagyobb gyárá­ban, ahol ebben az évben megközelítően három milliárd forint értékű terméket állíta­nak elő, s ennek mintegy kétharmadát exportálják. Horgos Gyula a továbbiak­ban megemlékezett a gyár történetének legfontosabb ál­lomásairól, mint például az 1954-ben indult híradásipari alkatrészgyártás, az egy év­vel később indított rádió­gyártás, az 1959-ben indult televíziógyártás, s nem utolsó sorban az 1971-ben indított számítógépgyártás, amely­nek fontos eseménye volt a tegnapi ünnepség.­­ Az eddig gyártott há­rommillió rádió- és hétmillió televíziókészülék mellett Önök most egy jóval kisebb darabszámú, de bonyolultsá­gában és jelentőségében a legkorszerűbb termék soro­zatgyártását kezdték meg. A program rendkívül jelentős egész népgazdaságunk szá­mára, de éppoly jelentős a szocialista gazdasági integrá­ció szempontjából is. A miniszter a továbbiak­ban részletezte a számítás­technikai program jelentősé­gét, ismertette a számítógép­gyártásban létrehozott nem­zetközi munkamegosztásból ránk háruló feladatokat, s megemlítette, hogy pártunk és kormányunk e program fon­tosságát azzal is alá kíván­ja húzni, hogy a negyedik ötéves terv időszakában mintegy hétmilliárd forint értékű számítógép üzembe állítását teszi lehetővé nép­gazdaságunkban. Feladataink gyors, a nemzetközi kötele­zettségekhez igazodó ütemű végrehajtását érzékeltetve a miniszter elmondta, hogy 1970-ben szinte lényegtelen értékű számítástechnikai be­rendezést készített a magyar ipar; ezzel szemben 1975-ben már három milliárd forint értékű számítógépet, illetve perifériákat állítunk elő. — Mindezt igen magas kö­vetelményeknek eleget téve — tette hozzá a miniszter —, hiszen e nagy értékű és nagy pontosságú berendezéseknek pontosan kell csatlakozniuk egymáshoz, bárhol is állítják elő azokat, s bárhol is állít­ják üzembe. Horgos elvtárs méltatta a Videoton mérnökeinek tech­nikusainak, munkásainak eddigi sikereit, amelyet a számítástechnikai program érdekében elértek, s felhívta a figyelmüket arra, hogy a program további végrehajtá­sa során, annak sikere érde­kében változatlan lelkese­déssel kell dolgozniuk, tanul­niuk, fejleszteni képességeiket és fejleszteni termékeiket. A negyedik ötéves terv idősza­kában gyártandó kétszáz da­rab R—10-es számítógép — s ezt­ Önök nagyon is pontosan­ tudják! — tette h­ozzá — csak darabszámban tűnik kis feladatnak. Ez a kétszáz egy olyan program néhány évi feladatát jelenti, amelyet nyu­godtan nevezhetünk az egész magyar híradásipar program­jának, amelynek érdekében népgazdaságunk több mint egymilliárd forint beruházási keretet bocsátott az ipar ren­delkezésére. — A felkészülés során több mint négyszáz mérnök, tech­nikus és munkás tovább­képzését oldotta meg dicsére­tes módon ez a kollektíva — mondta a miniszter —, s a márkavédelem fontos feltéte­lét is megteremtették azzal, hogy a hosszú távon legna­gyobb exportpartnerünknél, Moszkvában létrehozták a számítógép-vevőszolgálatot. A továbbiakban az alkatrész­­gyártásra és előállításra is nagy gondot kell fordítani, s ha mindezeket a feltétele­ket továbbra is teljesítik, a maguk ,és­­a népgazdaság hasznára, még sok sok ünnep­lésre alkalmat adó siker szín­helye lesz ez a gyár, ez a vállalat. Befejezésül a miniszter kö­szönetet mondott az új gyár tervezőinek és építőinek, a gyártáselőkészítő és bevezető műszaki és munkásgárdának, és sok sikert kívánt e nagy­szerű, de korántsem könnyű program végrehajtásához a kollektívának. Az ünnepi üdvözlést a vál­lalat KISZ-titkára köszönte meg, s a kollektíva nevében megkérte Ajtai Miklós elv­társat a gyáravatást jelképező szalagátvágásra. A Videoton ünneplő dolgo­zói és a vendégek tapsa köze­pette Ajtai elvtárs felavatta a számítástechnikai gyárat, ahol a vendégek, s a Video­ton más gyáraiból érkezett dolgozók rövid séta során is­merkedtek meg a berende­zésekkel, és a folyamatban levő gyártási műveletekkel. Kátay Antal­Fotó: Kabatzy Szilárd Az avatóünnepség elnöksége 3 Találkozók Az alkotmánynapi vendég­várás és vendéglátás izgalma még néhány évvel ezelőtt a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek sajátja volt. Úgy alakult, hogy a május else­jei meghívások viszonzása­képpen alkotmányunk szü­letésének évfordulóján és az új kenyér ünnepén a patro­náló vagy kapcsolatot tartó gyár munkásait üdvözölték körükben. Ezekben a napok­ban is szármos munkás-pa­raszt találkozót tartanak. De a meghívás kölcsönös. Ipari nagyüzemeinkből éppen úgy érkeztek meghívók, kedves hangú levelek a termelőszö­vetkezetekbe, mint fordítva. A székesfehérvári Kossuth Termelőszövetkezetből pél­dául már csütörtökön kora délután megérkeztek a ven­déglátó Finommechanikai Vállalathoz. A Vörösmarty Termel­őszövetkezet­ből a Pe­tőfi brigád (szerelők) a Jár­műjavítóba látogatott. A KISZÖV-ben ugyanennek a termelőszövetkezetnek Ybl Miklós (építők) szocialista brigádját köszöntötték. Az Ercsi Cukorgyárban tsz- és üzemi brigádok tartanak tapasztalatcserét. A Videoton is az érdeklő­dés középpontjában állott. A megyeszékhelyen dolgozó mindhárom (Kossuth, Sza­bad Élet, Vörösmarty) és az iszkaszentgyörgyi termelő­­szövetkezetből érkeztek kül­döttségek. A kollektívákat fogadó munkások a Video­tonban és a Könnyűfémmű­ben, a Volán 14-es Vállala­tánál, az Ikarusban és másutt szívesen kalauzolták vendé­geiket munkahelyükön. Az üzemlátogatást, baráti be­szélgetést újabb meghívás követte. A termelőszövetke­zetek többségében augusztus 19-én vagy 20-án ünnepi köz­gyűlést, törzsgárda avató ün­nepséget tartanak. Így lesznek részesei me­gyénk üzemeinek dolgozói és a Csepel Vas- és Fémmű­vek termelőszövetkezetekkel régóta kapcsolatot tartó mun­kásai a falu eseményeinek. Több helyen, így például Perkatán, szovjet vendégek is bekapcsolódnak az egész napos programba. n. .. Ünnepi öröm­­ ürömmel Termel a móri csőgyár új üzeme Már hagyománnyá vált a móri Cső- és Elektródagyár­­ban, hogy augusztus 20-a előtti utolsó munkanapon rendezik meg a törzsgárda ünnepséget. A tegnap dél­utáni kis ünnepség ezúttal egy eseménnyel bővült: egy­bekapcsolták a gyár új üzem­csarnoka átadásának meg­ünneplésével. A korszerű rúdhúzó üzem­csarnokot már korábban, jú­lius 30-án birtokba vették, s megkezdték a próbaüzemmel egybekötött termelést — minden ünnepi külsőség nél­kül. Ezt a tegnapi napra ha­lasztották. Az ünnepség előtt Kovács Jánostól, a gyár igazgatójá­tól ... kértünk,-, tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a gyár új létesítménye határidőre ké­szült el, ami elsősorban a ki­vitelezést végző Fejér me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatot dicséri. A korszerű te­tővilágítással, szellőzési rend­szerrel ellátott csarnok alap­területe — szociális létesít­ményekkel, irodákkal együtt — 2836 négyzetméter. Itt ka­pott helyet a finomrúdhúzó üzem, ahol a 10 milliméter alatti színesfém rudakat és különböző profilokat állíta­nak elő, idén összesen 600 tonnát. Jövőre az üzem ter­melése eléri az 1200 tonnát. Az új üzemcsarnok terme­lésbe való bekapcsolása igen jelentős állomás a fiatal mó­ri gyár életében. Ez — a kü­lönböző elektródák és színes­­fémcsövek gyártása mellett — nemcsak profilbővítést je­lent. Az új üzem termelésé­vel idén a gyár, már több mint 200 millió forint terme­lési értéket állít elő, s ez a szám jövőre meghaladja a 300 milliót.­ A gyár 670 fős összlétszáma is bővül. A fi­nomrúdhúzó üzemben je­lenleg hatvanheten dolgoz­nak, s év végére nyolcvanra, a jövő évben pedig százhúsz­ra növekszik az új üzem kol­lektívája. Gondot is jelent az új üzem. Az egyik leglényege­sebb gond, amit most meg­­­­említünk, pillanatnyilag még nem érinti érzékenyen a kol­lektívát. A korszerű új­ csar­nokban most üzembehelye­zett régi, s így természetsze­rűleg korszerűtlen gépek ugyanis még nem éreztetik kedvezőtlen hatásukat sem a termelés mennyiségi-minő­ségi, sem gazdasági oldalát tekintve. A fiatal munkás­gárdának (érdemes megje­gyezni: az új üzem irányító szakembereinek túlnyomó több­­sége is fiatal) pillanatnyilag még talán előnyös is az, hogy régi gépeken sajátíthatják el, gyakorolhatják be az új mun­ka fogásait. Néhány hónap­pal, évvel később azonban ez az állapot már egyenesen ká­ros lesz, hiszen hasonló fel­adatokat végző új gépekhez viszonyítva, a használt gépek kiszolgálásához több mun­káskézre lesz szükség. Ter­mészetesen ezen változtatni nem egyszerű, nagy pénzösz­­szeget igényel. Ennek elle­nére reméljük, hogy a csepe­li vállalat a közeljövő ter­veinek kialakításában figye­lembe veszi a móri gyárnak ezt a korántsem egyedi gond­ját. A másik nagy gondjuk a víz kérdése, ami jelenleg is érezteti kedvezőtlen hatá­sát, hiszen volt már rá né­hányszor példa, hogy műszak végén nem tudtak rendesen megfürdeni a dolgozók, hogy a szappant már nem tudták magukról lemosni, mert­­ elfogyott a víz. Ugyanakkor nem tudják megoldani a fürdők igen nagy zsúfoltsá­gát sem — noha már néhány hete készen áll a kétszintes fürdő­épület, valamint az új csarnok 100 személyes fürdő­öltözője is. Sőt, másfél millió forintot fordítottak a Mór nagyközségi ivóvízhálózat és a gyártelep közötti vezeték kiépítésére is. A vezeték el­készült, víz azonban még nincs. Saját vízszolgáltatásuk ugyanis olyan kicsi, hogy az­­zal képtelenek igényeiket fe­dezni. Hogy mért nem kapnak vi­zet? A választ a Fejér me­gyei Beruházási Vállalattól kaptuk meg. Eszerint csak akkor kaphat a gyár vizet, ha üzem­behelyezik a balinka —bodajki vízvezetéket, ami­re eddig azért nem kerülhe­tett sor, mert különböző esz­közök, berendezések beszer­zésének ideje kitolódott. A Beruházási Vállalat tájékoz­tatójának a lényege — am­i elsősorban érdekli a dolgozó­kat — az, hogy a kérdéses vízvezetéket előreláthatólag jövő héten, 24-én üzembe­helyezik, s ezt követően már a gyár is kap vizet. A móri gyár dolgozói ün­nepi örömébe vegyült üröm­e az ígéret valóra vá­ltásával csökkenhetne. Takács Ferenc Új rendelőintézet Bicskén Egészségügyi központtal gazdagodott a megye dinami­kusan fejlődő nagyközsége, Bicske. Az alkotmányünnep alkalmából tegnap ünnepé­lyesen átadták rendeltetésé­nek a Fejér megyei Tanács bicskei szakorvosi rendelő­­intézetét. A korszerű, kétemeletes épület a bicskei járás lakói­nak gyógyítását, egészségvé­delmét szolgálja. Falai között 14 szakorvosi rendelő, vala­mint gyermek és felnőtt kör­zeti rendelők kaptak helyet. Szinte egyetlen szakorvosi rendelésre sem kell már a megyeszékhelyre utazniuk a bicskeieknek és a környéken lakóknak; az új rendelőinté­zetben a fizikoterápiás keze­lésen kívül szinte minden vizsgálatot el tudnak végez­ni. A rendelőintézetet dr. Töt­tő János, a megyei tanács tit­kára, valamint a megye és a bicskei járás más egészség­­ügyi­ párt és tanácsi vezetői­nek a jelenlétében avatták fel. Dr. Aczél György, az Egészégügyi Minisztérium fő­osztályvezetője méltatta az új intézmény jelentőségét, majd Ember István, a Fejér megyei Tanács bicskei járá­si hivatalának a vezetője üd­vözölte az avatóünnepség részvevőit. Ezután dr. Bakó János bicskei járási főorvos kalauzolásával az ünnepség vendégei megtekintették az intézetet, megismerkedtek a korszerű gépekkel, felszere­lésekkel, műszerekkel, meg­nézték a rendelőszobákat és a váróhelyiségeket. Az új in­tézet már fogadja a betege­ket. Bicskén egyébként hama­­­rosan méltó helyre költözik a járási tüdőgondozó intézet is: az Ady Endre utca 11. szá­mú házat alakítják át erre a célra. Az intézmény tervei már készülnek, s előrelátha­tóan jövőre megkezdik a ki­­vitelezési munkákat is. Magányosan Délután öt óra elmúlt már­ fülledt, meleg az idő. Az állomáson veszteglő vo­natban párás izzadságszag. A peron ajtaja legalább nyitva van. A lecsapható széken gyöngyöző homlokú, mélyen barázdált arcú férfi ül. Cigarettázik. Nincs gyu­fám. Szeretnék rágyújtani. — Elnézést, van egy kis tüze? — Tessék. — Köszönöm. Késéssel indulunk. Az ál­lomást alig elhagyva, meg­szólít az öregember. — Hová utazol, kedves lá­nyom? Tiszteletet parancsol a hangja. — Agárdra. — Jó lesz fürdőzni egyet, ugye? — Édesanyámhoz utazom. — Ott lakik? — Ott. Beszélgetünk. Mondja, ő csak Dinnyésig megy. — Naponta hajnalban, négykor kelek. — Mindig ezzel a vonattal megy haza? — Á, sokszor csak a nyol­cassal. — Holnap pihenés ... — Pihenés? ... — legyint. _ A holnap, azt jelenti, va­sárnap. — Hol dolgozik? — A Volánnál. Rakodó vagyok. Se szabad szom­bat, de még arra sem em­lékszem, hogy mikor voltam utoljára otthon vasárnap. Rakodni kell. — A pénz? — Kétezerkétszáz. — Hány éves tetszik len­ni? — ötvennyolc. Gyűrött, csíkos zsebken­dőjével szakadatlan töröl­­geti izzadt homlokát, a nyi­tott irigből kilátszó beesett mellét. Sapkáját le-leveszi, majd újra felteszi. Keserű­en néz kifelé az ablakon. Döcögünk Dinnyés felé. Lábánál, a földön egy há­ló, benne paprika, kenyér. Mellette aktatáska. — Megvásárolta a vacso­rának valót? — Azt. Majd kotyvasztok valamit. Lecsófélét. — Család? Nincs? — Kettő is. De a felesé­gemmel élünk egyedül. Ő meg fekszik. A bal oldalára béna. Már öt éve. És tudja, már fáradt vagyok. Belefá­radtam. De az embernek kö­telessége van. Harminckét év után ... — Hát a gyerekek? — Már öt éve nem vol­tak itthon. Az egyik har­mincegy éves, a másik hu­szonkilenc. Pécsen dolgoz­nak. Nem is tudják, hogy beteg az anyjuk. Felforr bennem a vér. Útitársam arca majdnem közönyös, csak a szeméből sugárzik fájdalmas bele­nyugvás. — Szokott-e szórakozni, tévét nézni? — Televízió, az nincs, de a rádió szól. Szórakozás? Hogy menjek mulatozni, amikor ő otthon jajgat? Meg különben is, négykor kelni kell. Ellátom a munkát a ház körül, kitakarítok és jö­vök. Néha egy újság a ke­zembe kerül. — De már csak két év a nyugdíjig. — Az. Nem is kellenek a gyerekek — talán mentegeti őket — megvagyunk mi az asszonnyal. Csak tudja, amíg orvostól orvosig sza­ladgáltam vele, két éven keresztül, minden fillérem arra ment el. Aztán meg­mondták, hogy nincs re­mény. Tíz, talán tizenkét perc telt el, mióta elindultunk Fehérvárról. Lassít a sze­relvény. Útitársam feláll, összeszedi cókmókját. Míg leszáll, visszaszól: — Szép szórakozást, ked­ves lányom. A vonat elindul. Hátrané­zek. Lassan, egyedül baktat hazafelé. Nem messzire, hi­szen csak egy kilométerre lakik az állomástól. Móré Erzsébet

Next