Fejér Megyei Hírlap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-22 / 44. szám

Péntek, 1974. február 22. Klíma­berendezések Tavaly kezdték meg a ter­melést a Lehel Hűtőgépgyár jászárokszállási üzemében, amely elsősorban klímaberen­dezésekre specializálódott. A gyár azt a feladatot kapta, hogy a hazai számítógép­­programhoz és a KGST-tag­­országok hasonló fejlesztési programjaihoz nagy sorozat­ban készítsen klímaberende­zéseket Ebben az évben — egyelőre csak belföldre — 49 millió forint értékű, különféle rendeltetésű klímaberendezést szállítanak, s a gyár gondos­kodik e berendezések üzembe helyezéséről is. Az Országos Számítástechnikai Vállalattal kötött szerződés alapján a Le­hel Hűtőgépgyár készíti el a hazai nagyvárosokba telepített R—20-as típusú számítógépek klimatizálását. Jelenleg a Bu­dapesti Kertészeti Egyetem, a Dunai Vasmű és a Budapesti Tejipari Vállalat számítóköz­pontjának klímaberendezésé­nek tervein dolgoznak. Készül a Kőbányai Textil­művek fonócsarnokának klí­maberendezése is. Hasonló be­­rendezést szerelnek fel a Bu­dapesten épülő Domus bútor­áruház számítógéptermébe, s ugyancsak Budapesten az Ag­­rober irodaépületébe. (MTI) Tavaszi vetőmagajánlat a Piac téren Lejárt a szokványok ideje Az új tavaszi vetőmagfor­galmat — Kugler Antal nyugdíjazása után — Bor­bély Tiborné irányítja, mint a Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat Közép-du­nántúli központjának igaz­gatója. A feladat változatlan: a vetőmagtörvény előírásai­nak megfelelően kell csele­kedniük. Miként program­szerűen bekövetkezett fa gaz­dasági magvak minőségi cse­réje, tehát a legjobb termő­képességű fajták alkalmazá­sa, úgy a zöldségmagvak ese­tében­­ lejárt a szokványok ideje. Csiraszámra méri A vállalat közép-dunántúli központja az ősszel is telje­sítette kötelességét: a ter­melőüzemeket nemesített ka­lászos vetőmagvakkal szol­gálta ki. Most a legjobb, a nemesítők által ajánlott hib­rid kukorica szaporítóanyagot szállítják megrendelőiknek. A martonvásári kétvonalas hibridek új változatai mel­lett most is bő vetőmagkész­lettel rendelkeznek. Hasonló­an kielégítik a három- és a négyvonalas hibridekből is az igényeket. A cég fémzárolt készlete kétszáz vagon, ami azt jelenti, hogy ebben a pil­lanatban az előző tavaszi forgalomnál nagyobb telje­sítményre képesek. A mar­tonvásári nemesítők, illetve hazánk legkorszerűbb vető­magüzeme ma már nem súly­ra, mázsára „méri” a hibrid vetőmagot, hanem csíraszám­ra. Új módja ez a vetőmag­forgalmazásnak. Hibrid „portré’ A vállalat az ez évre ké­szített vetőmag-árjegyzéké­ben — érdemes alaposan ta­nulmányozni — színes fotón bemutatja az MV—SC 530-as, az MV—SC 570-es, az MV— SC 620-as „portréit” is. Rövi­den a termőtulajdonságaikat is „mellékelik”. A jobb csí­ráért valamivel többet is számláznak, de azt mondják, hogy lényegesen magasabb haszonnal jár a termelő szá­mára az új szabvány. Egyéb­ként a fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező európai or­szágok is Martonvásárra fi­gyelnek, mert végtére is újat alkottak a vetőmag-termelés­ben és -forgalmazásban. Borsó és lucerna A cég közép-dunántúli központja programja is a zöldségtermelés. Olyannyira, hogy ismét kezdeményezik a magforgalmi jog visszaszerzé­sét a falvakban, a kisebb te­lepüléseken is. Munkatársaik, szakelőadóik útján kapcsola­tot teremtenek minden ter­melői társulással, szakcso­porttal, hogy kívánság sze­rint — a legjobb minőségben — házhoz szállítják a zöld­­ségmagvakat is. A fehérvári Piac téri és a dunaújvárosi szaküzletek forgalma azt jel­zi, hogy fellendülőben van ismét a házi, konyhakerti zöldségtermelés is. Egyszerre gondjukká vált néhány fajta pótlása, mert a várakozásnál lényegesen nagyobb mennyi­séget igényelnek. A közép­­dunántúli központban el­hangzott az a javaslat is, hogy a fehérvári öreghegyi áfész kerttársulás, valamint a környék lakói részére ott ve­­teáttag fióküzletet nyitnának, ha támogatást nyernének hozzá. A zöldségprogram korai ré­sze a többi között az étkezési borsó. Fejér megyében a me­zőgazdasági nagyüzemek, meg a háztáji konyhakertek tulajdonosai is évek óta fog­lalkoznak a nemesített fajták termesztésével. A vállalat lepsényi vetőmag-üzeme a tavaszra 350—400 vagon fém­zárolt vetőmagot készített elő szállításra, ebből egy jelentős részt ismét a borsófajták képviselnek. A hagyományos bevált fajták mellett a vá­lasztékban megtalálhatók az exportra alkalmas nemesíté­­sűek is. A rajnai törpe —, amely nagy sikert „futott” be Fejér megyében — most is megrendelhető náluk, de ha kell soron kívül szállítanak az Onwardból, de a Glorio­­saból is. Nagy tavaszi programnak számít a lucerna is. A cég a martonvásári nemesítőkkel egyetértésben most is hatá­rozottan ajánlja a synalfát. Termőtulajdonsága szerint középfinom állományjellegű, közepesen magas, kiegyenlí­tett fajta. Szára erős, gyen­gén szőrözött. Levélszíne sö­tétzöld, állománya sűrű. Azoknak, akik már az előző években kipróbálták nem kell külön ajánlani. Fajtótájékoztató A vállalat — a nagy ta­vaszi magvetés előtt két hó­nappal — most is megismé­telte a gazdaságoknak koráb­ban címzett vetőmagajánla­tát, mert a tapasztalat az, hogy még mindig hasznosabb így, mint várni. Megtörtént, hogy egyes nagyüzemek az utolsó pillanatokban rohan­tak a pótrendeléssel, mások pedig a régi, gyengébb minő­ségű vetőmagot használták fel. Ebben az időszakban ismé­telten felkeresik termelési felügyelőik a gazdaságokat, hogy részletesen tájékoztas­sák őket a legújabb fajtákról, azok talaj- és éghajlati igé­nyeikről, a hozamaikról. De szervezik az államilag elis­mert fajták szaporítóanyag­termelését is. Peresztegi T. Ferenc- DH az Ikarusban Erősödött a kritikai szellem Az Ikarus székesfehérvári gyárában tavaly október­ben hirdették meg a Dolgozz Hibátlanul munkamód­szer bevezetését. Erre többek között azután került sor a gyárban, hogy bizottság alakult a mozgalom szerve­zett irányítására. Felkerestük Szekeres Ká­roly műszaki-gazdasági szak­­tanácsadót, a DH bizottság el­nökét, beszéljen e fontos munkamódszer bevezetéséről, az eddigi tapasztalatokról, s a további tennivalókra vonatko­zó elgondolásokról. — A gyárban már korábban voltak követői a Dolgozz Hi­bátlanul munkamódszernek, például a szerelőüzemben — mondta Szekeres Károly. — Megjelent a hibamentes mun­ka vállalása a szocialista bri­gádmozgalomban. A DH munkamódszer beve­zetését azonban voltaképpen rendkívüli fontossága indo­kolta. Ez nem egy mozgalom a sok közül, alapvetően más, új dolog. Gazdasági eredménye, politikai és morális haszna, tudatformáló, ösztönző hatá­sa felbecsülhetetlen. Bizottsá­gunk feladatának tekinti az új munkamódszer meghonosítá­sát minden szinten a gyárban. — Kik a DH bizottság tag­jai? — A bizottság, amely au­gusztusban alakult, 16 tagú. Tagjai a párt- és társadalmi szervek képviselői, gazdasági vezetők és fizikai dolgozók. Megbízólevelünket a gyár igazgatója adta. — Hogyan tevékenykedik a bizottság? — A gyár területét felosz­tottuk körzetekre, amelyek DH tevékenységét a bizottság tagjai irányítják. Minden munkaterület bevonásával létrehoztuk a DH aktívaháló­zatot. Szoros kapcsolatot te­remtettünk a területek gazda-­­ sági-, párt- és társadalmi szer­veivel, vezetőivel. A DH munkamódszer beve­zetését elsősorban a szocialis­ta brigádokra és a munkaver­­seny-mozgalomra alapoztak. Szorgalmaztuk, hogy a brigá­dok munkavállalásaiban sze­repeljen a DH módszer alkal­mazása, és az értékelésnél ezt figyelembe kell venni. A fizetési borítékban elhe­lyezett közleménytől, számos értekezleten, munkásgyűlésen át a szocialista brigádfórumig propagáltuk a DH módszert. Gyárszerte kiraktunk plaká­tokat és néhány helyen műkö­dik DH híradó. Minden mun­katerületen elhelyeztünk DH postaládát az észrevételek és javaslatok gyűjtésére. — Milyen tapasztalataik vannak? — Megállapíthatjuk, hogy sikerült gyári szinten útjára indítani az új munkamód­szert. Egészséges mozgás ta­pasztalható különösen a pro­duktív területeken. A bizott­sági tagok vagy aktivisták gazdasági vezetőket keresnek meg, s észrevételeik nyomán azonnal intézkednek. Néhány munkaterületen, például az átadóban, a festő­üzemben a gazdasági vezetők saját hatáskörükben is ösztön­zik a jobb minőségi munkát, eredményesen segítik a DH bevezetését A kritikai szellem erősödött, de a bíráló észrevételek álta­lában kívülről érkeznek, vagyis a saját területi jelzés nagyon kevés. Tudjuk, hogy itt még sok a tennivaló. — Bár rövid ideje működik ez a mozgalom, mégis: van-e már számszerű eredmény? — Még szerény eredménye­ket tudunk felmutatni, de a DH munka eddigi valós ered­ménye nem lebecsülendő. Közvetlen DH kapcsolaton ke­resztül például a gyártmány­szerkesztés több mint 60 ész­revételt vizsgált felül és tette meg intézkedését átlagosan három napon belül. A gyártásközi visszajelzése­ken túlmenően DH Szerveink lépéseket tesznek feladataik jobb ellátására, új eszközök készítésére, ellenőrzésére és javítására. A szerelőüzem ilyen jellegű folyamatos gya­korlata mellett legjelentősebb a karosszériaüzem 16 pontos DH célkitűzése. A DH munkamódszer álta­lános alkalmazása hosszú távú folyamat, a számszerű ered­ményt csak nagyobb időszak után láthatjuk. Ehhez a meg­felelő módszert, helyes érté­kelési rendszert is ki kell ala­kítanunk. — Végezetül még egy kér­dés: hogyan látja a további tennivalókat? — Tovább kell vizsgálnunk a munkahelyek lehetőségeit, sajátosságait, hogy konkrét feladataik meghatározásában hatékonyabban segíthessünk. Lényeges előrelépést az egyes területek elemzésével kijelölt célok és azok fokozatos eléré­se jelentheti. Gondoskodni kell a DH ak­tivisták ismereteinek gyarapí­tásáról, a rendszeres tapaszta­latcseréről. Lehetőséget kell teremteni a DH módszer élen­járóinak anyagi és erkölcsi el­ismerésére. A DH módszert azonban csakis a dolgozók észrevéte­leinek, javaslatainak és kez­deményezéseinek felkarolásá­val tudjuk szélesíteni, elter­jeszteni — mondta befejezésül Szekeres Károly. Heresznyei Tibor Falugyűlés Lepsény-Mezőszentgyörgy közös tanácsú községek feb­ruárban falugyűlést tarta­nak. Lepsényben 22-én a művelődési házban este hat órakor tartják meg a gyű­lést. Napirenden az 1974. évi tanácsi költségvetés és fej­lesztési terv ismertetése sze­repel. Mezőszentgyörgyön feb­ruár 25-én, szintén hat óra­kor tartják meg a falugyű­lést. N­t*A­­­A­P ....... ......3 Indulat tekintély Egy kommunistát törtöttek a párttagok közül, később vis­­­­szahelyezték eredeti jogaiba. Ritka eset, de nem ezért te­szem szóvá. A történet azt példázza, hova vezet a harag, a hirtelen indulat, a megfontolatlan, elhamarkodott lépések sorozata. Meg ezután azt is, hogy a jellembeli tulajdon­ságok, az emberi értékek és hibák sohasem mutatkoznak feketén, fehéren. Két szereplőnket s a többieket védeni is bírálni is kell egyszerre; egyikük sem makulátlan, egyikük sem elvetemült. Jellemzésként csak annyit, hogy tsz-elnök is kommunista, húszéves mozgalmi múltja van, a munkája lendületes, hoz­záértő ember. A brigádvezető állattenyésztési szakiskolán tanult. Húsz éve szövetkezeti tag, tizenkét évvel ezelőtt lé­pett a pártba. Az összeütközés nem politikai eredetű. A tsz-elnök hír­­telen indulatában - most már tudjuk, megfontolatlanul - közölte vezető társával, hogy azonnal leváltja a brigádve­zetői tisztségről. Meg is tette. Volt oka rá, hogy ne legyen elégedett a brigádvezető munkájával, magatartásával. Hir­telen elhatározását azonban akkor nem indokolta meg. Döntött és kész. Később szentesítette elhatározását a veze­tőséggel is. A brigádvezető nem volt ott, ki tudja, hogy miként terjesztette a testület elé az ügyet? Tény, hogy a vezetőség „rábólintása” látszólag mentesítette őt az egyéni felelősség alól, s a döntés így már megfelelt az alapsza­bály előírásainak is. A brigádvezető fellebbezett. Nem csaptak nagy hűhót. Hamarosan megszületett a tsz döntőbizottságának hatá­rozata, amely szintén helybenhagyta az elnöki döntést, és nem adott lehetőséget a további fellebbezésre. Azt hiszem, itt érdemes figyelni egy „apró" részletre. A múlt év elején ugyanis több szövetkezet egyesüléséből jött létre a mos­tani. A határozatból kiderül: a brigádvezetőt 1973. január 1-től bízták mieg­y brigádvezetői teendők ellátásával. Az elnök február 3-án leváltotta, s 26-án már a döntőbizottság is állást foglalt. Az indokolásban egyébként ez áll: nem úgy látta el a feladatát, ahogy azt elvárták tőle. Előfor­dult, hogy késett munkahelyéről, s hogy alaptalan viták keletkeztek közte és a brigádtagok között. Arra is volt pél­da, hogy a főállattenyésztő utasítását nem, vagy csak rész­ben hajtotta végre. (Csak úgy mellesleg jegyzem meg: a brigádvezetőnek húsz év alatt nem volt fegyelmi büntetése.) Talán „kívülállóként" elmondhatom: a vezetőségi határo­zaton és a döntőbizottsági jegyzőkönyvön igencsak meg­érzi az ember az elnöki „sugallatot”. A brigádvezetőt ter­mészetesen senki sem mentheti föl, ha egyszer rosszul dol­gozott; a figyelmeztetés, a büntetés mindenképpen jogos volna. De a hirtelenkedés, a harag nem volt jó tanácsadó. A brigádvezető megsértődött. Elhagyta a téeszt, s mun­kajogi sérelmét összekeverte a párthoz való viszonyával. Öt hónapig nem ment el a taggyűlésekre, nem fizetett tag­díjat, elhanyagolta kommunista kötelességeit. Hátat fordí­tott a pártnak? Túlzás lenne ezt állítani. Csak éppen nem akart oda menni, ahol sérelmének okozóival találkozhatott. Ez legalább olyan elhamarkodott lépés volt, mint a tsz-el­­nöké, így aztán a taggyűlés — távollétében — a szervezeti szabályzat előírásaira hivatkozva, törölte őt a párttagok közül. Az indokolás papírforma szerint helyénvaló volt, csak­hogy a mérlegelésről, az eset oknyomozó tisztázásáról megfeledkeztek a pártszervezet tagjai. De kik is mérlegel­tek volna, hiszen a szervezet tagjai közül többen - köztük a tsz-elnök — így vagy úgy részt vettek a leváltás szente­sítésében. És a többi kommunista? Félreértették a tsz-elnök­­höz fűződő viszonyukat? Úgy tűnik, mintha náluk „f­ügge­­lemsértés” volna másfajta véleményt kifejteni, mint ami a tsz-elnöké vagy a párttitkáré, aki tanácselnök is egyben. Az ilyen felfogás egy kis közösségben különösen megnehezíti a helyes, a pártszerű álláspont kialakítását, így azután hi­bát hibára halmoztak a faluban, s már úgy látszott, hogy nincs kiút. Ráadásul egy nappal később (!) a csúcsvezető­ség is jóváhagyta az alapszervezet meglehetősen elhamar­kodott, a felelős mérlegelést és emberségességet nélkülöző döntését. Lehetséges, hogy ebben is valamiféle összefonó­dás játszott közre? De most hadd szakítsam félbe a folyamatot. A brigád­­vezető ugyanis már a döntőbizottság határozata után pa­nasszal fordult a járási pártbizottsághoz. Hogy milyen vá­laszt kapott onnan? Nagyon helyesen azt, hogy „Munká­jának megítélése a közvetlen vezetők feladata. Kérjük, hogy vegye fel a munkát, és dolgozzon példamutatóan.” Miért tartom fontosnak ezt? Azért, mert néha bizony még figyel­meztetni kell a kommunistákat arra, hogy a párttagság nem előny és nem menlevél; hogy a párt felsőbb szervei ugyanúgy a rend, a fegyelem megteremtésén fáradoznak, mint az állami, a gazdasági szervek vezetői. A pártból való törlés ügyében azonban van feladata — és beleszólása­­ a felsőbb pártszervnek. A járási vb vizs­gálódott és döntött — minden érdekelt meghallgatása után, az ügy teljes ismeretében. Túlzottnak és indokolatlannak tartott az alapszervezet döntését, és nem hagyta jóvá. De ne higgyék, hogy megdicsérte a brigádvezetőt, ellenkezőleg. Elmarasztalta, és mulasztásának pótlására, kötelességeinek teljesítésére hívta fel a figyelmét Figyelmeztette a tsz-elnö­­köt is arra, hogy a megfontolatlan döntés, a személyes in­dulatokból táplálkozó önkényeskedés nem vezet jóra. A brigádvezető tehát továbbra is párttag, de még nem dol­gozik a szövetkezetben. Sok minden izgat az üggyel összefüggésben. Úgy érzem, a hatalom túlértékelésétől a megalkuvásig, az elvtelen vé­delem feltételezésétől a felelőtlen ügykezelésig, egy sor emberi hiba halmozódott fel, amely következetlenséget, rosszindulatot, ridegséget, helyezkedést és bonyodalmakat idézett elő. A tsz-elnök - tekintélye biztos tudatában - meg­fellebbezhetetlennek tartotta véleményét. A brigádvezető azt hitte: a párt fogja kimosni hanyag munkájának követ­kezményeiből. A vezetőség, a döntőbizottság az elnök ked­vére tett, és tetézte hibáit, s csaknem ugyanezt tette az alapszervezet és a csúcsvezetőség is. Nem volt egyetlen ember, egyetlen szerv a faluban, aki vagy amelyik képes lett volna fölülemelkedni az indulatokon. Jellemző, hogy az elnök elvben már visszaállította beosztásába a brigádve­zetőt, pedig ezt senki sem kérte. Ezzel tisztességes módon beismerte megfontolatlanságát.. Viszont a csúcsvezetőség még most is görcsösen ragaszkodik álláspontjához, mert annak a korrigálásától tekintélyét félti. De a tévedés beismerése, vagy az ahhoz való ragaszko­dás árt-e jobban a tekintélynek? JÁVORI BÉLA

Next