Fejér Megyei Hírlap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

Péntek, 1974. március 29. Egészségre nevelni Megelőzni a bajt, megőriz­ni az egészséget, — tudatosan védekezve a betegségek ellen, — szerves részét képezi ma­napság a gyógyítómunkának. Hiába azonban minden fára­dozás, az emberek tudatos közreműködése és bizonyos alapvető tudnivalók híjján. A prevenciónak éppen e tu­datosságban rejlik a sikere, de nagy tömegeket felvilágo­sítani nem kis feladat, gondos, körültekintő , és mindenek­előtt szívós, kitartó munkál­kodást igényel. Az egészségügyi felvilágosí­tásnak nagyon régi hagyomá­nyai vannak, ilyen átfogóan azonban még soha sem kapott teret, lehetőséget, és konkrét feladatot. Úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy társadalmi fel­adattá vált az egészségvéde­lem, a felvilágosítás. A Fejér megyei Egészség­­nevelési Csoport néhány év­vel ezelőtt a KÖJÁL keretei­ben működött 1970 óta azon­ban dr. Háklár Mária főorvos vezetésével önállóan végzi szervező, koordinációs mun­káját. Munkaprogramjuk összeál­lításánál figyelembe veszik az Egészségügyi Felvilágosítási Központ javaslatait, irányel­veit, s a megyében adódó fel­adatokat,­­ amelyeket a szakfőorvosok bevonásával elemeznek, s határoznak meg. Rendszeres a kapcsolat a megye egészségügyi intézmé­nyeivel, — a kórházak külön terv szerint dolgoznak, — a tanácsok illetékes osztályaival — elsősorban az egészségügyi és művelődési osztályokkal, — rajtuk keresztül a körzeti orvosokkal, pedagógusokkal, társadalmi szervekkel, stb. Soron következő legfonto­sabb feladatnak tartják a né­pesedéspolitikai határozatból adódó egészségügyi problé­mákkal való foglalkozást. A családtervezés, a családi életre való nevelés, a szexuál­­etika és szexuálbiológia, mind olyan témák, amelyekkel minden ember szembe kerül élete folyamán. Természete­sen nemcsak erkölcsi, társa­dalmi, de egészségügyi vonat­kozása is alaposabb és mé­lyebb ismeretet követel Különösen az ifjúság egész­séges életmódra nevelése tér vissza újra és újra sokféle megközelítésben a megyei egészségnevelési csoport fel­­­­adatai között és napi munká­ja során. Ebből is adódik, hogy e te­vékenység szoros kapcsolatot feltételez és kíván az ifjúsági szervezetekkel, pedagógusok­kal, iskolaorvosokkal, szülői munkaközösségekkel, stb. Szeretnék elérni, hogy az ifjúsági klubok programjába egészség­nevelési témákat is iktassanak, továbbá a KISZ nyári vezetőképző táborainak témájából sem hiányozzék. Az emberek megközelítésé­nek legalkalmasabb módját meg kell találni: akár a mun­kahelyeken, akár lakóhelyü­kön, művelődési intézménye­ken, olvasmányaikon keresz­tül. Több ismeretet kell nyújta­ni az egészséges táplálkozás­ról, a civilizációs ártalmakról és azok megelőzéséről, a ter­mészetjárás egészséget óvó hatásairól, a testedzés jelen­tőségéről. A káros szenvedélyek és az ellenük való küzdelemnek is része a felvilágosítás; ide tar­tozik az alkohol és a dohány­zás, de sok kárt okoznak az indokolatlanul szedett gyógy­szerek is. Jól szolgálja a célt, a felvi-­­ lágosítást, egy-egy akció is, mint például az üzemegész­ségügyi hónap rendezvényei, az egészségügyi hetek, a fogá­szati hét, kiállítások és egész­ségügyi vetélkedők, előadá­sok, kiadványok, tanfolyamok. Nagy szerepük van a falusi körzeti orvosoknak, akik ta­pasztalat szerint szívesen tar­tanak előadásokat, még akkor is, ha ez többletmunkát jelent s a falvakban elsősorban rá­juk számíthatnak. A TIT-el is szoros az együttműködés, ez évben pél­dául előadói konferenciák megtartását tervezik három témából: a népesedéspolitika, környezeti ártalmak és a korszerű táplálkozás szerepel majd napirenden. Segítik a csoport munkáját a központi kiadványok kisfil­­mek, amelyekből 750 van je­lenleg raktáron a helyi té­mák megírására pedig a szak­főorvosokat kérik fel, akik szívesen és hozzáértéssel mű­ködnek közre. Az egészségneveléssel fel­világosítással hivatásból és humánumból foglalkozók munkáját nehéz lenne akár számokkal, kimutatásokkal illusztrálni, lemérni. Eredmé­nyessége az egész nép általá­nos egészségügyi állapotában mégis tükröződik. — Un — H­al-leltár... Több mint egy évtizedes megfi­gyelései alapján készítette el Tata vizeinek „hal-lel­tárát" a természet világának egy ta­tai szerelmese, Kugli József va­dász. «Ez a vidék egy­kor a horgászok paradicsoma volt. Ahhoz a nádren­geteghez tartozott, amely Vértesszöl­­löstől a Dunáig húzódott. A bő vi­zű, meleg források által táplált pata­kok, mocsarak, ki­­sebb-nagyobb ta­vacskák télen sem fagytak be. A 23 fokos víz kedvelt tanyája volt a nagy faj- és egyedszámban itt élő halaknak. Amikor 1847-ben Mikovényi Sámuel mérnök tervei alapján lecsapol­ták a mocsárvidé­ket, a halak kiszo­rultak a csator­nákba, a folyókba. Később a folyók szabályozása ismét­ megzavarta a ter­mészet egyensú­lyát. Legújabban pedig a bányászat miatt fokozottan csökkenő vizek szűkítik egyre ki­sebbé a halak életterét. Számos halfajta kipusztult, illetve kipusztulóban van. Valamikor példá­ul a vidék egyik legjellegzetesebb hala volt a lápi póc. Az „utolsó mohikánokat” 1966 nyarán fogták ki, azóta egyetlen példányt sem ta­láltak. A nagy harcsának már nyoma sincs, s az utolsó törpeharcsa is 1965-ben akadt horogra. Ezt a hal­fajtát, akárcsak a naphalat, Ameri­kából telepítették be, de egyik sem kedvelte meg ezt a tájat. Eltűnt a szilvaorrú keszeg és még vagy öt­hat más halfajta is. Annál gyorsab­ban szaporodnak viszont az 1965- ben megjelent durbincsok. Ezek a hasznavehetet­len, kártékony kis halak tenyérnyi nagyra is megnő­nek, és mindent felfalnak, ami él és mozog. Persze sok hasznos hal is tömegesen él ezen a vidéken. Közé­jük tartozik pél­dául a rendkívül gyors, fürge szél­hajtó küsz, amely jó csalihal. A tatai termé­szetes vizek hal­állománya fajilag ma is gazdag, de egyedileg erősen megcsappant. A gyűjtő által szám­ba vett, csaknem ötven fajta között van az angolna is. A siklóra emlé­keztető halból még horogra akad egy­­egy példány, de még a horgászok közül is sokan kí­gyónak vélik, és elvágják a zsinórt, hogy megszaba­duljanak tőle. A szőlőtöke rekordja... Egyetlen tőkéről másfél tonna szőlőt szüreteltek a grúziai Kvemo-Bodve falu­ban. A rekorder szőlőtöke 150 éves. Törzsének kerülete 117 centiméter. Lugasa 300 ember befogadására képes hatalmas sátor. Igen érdekes egy mazsola­szőlőtőke is: fürtjeinek át­lagos súlya 600 gramm, de némelyikük a két kilogram­mot is eléri. A Grúz Kerészeti és Borá­szati Intézet munkatársai számos hasonló tőkéről készí­tettek leírást. E tőkék agro­biológiai sajátosságainak ta­nulmányozásával új, nagy hozamú fajtákat nemesíthet­nek és javíthatják a már meglévőket. Grúziában több mint 500 szőlőfajtát termesz­tenek. Most készül egy atlasz Grúzia ritka szőlőtőkéiről. Tizenkét ember otthona Gráberék otthona Mór kül­területén, a Tábor utca utol­só házában, egy szoba és egy konyha. A földes, nedves la­kást tizenketten lakják. Ki­lenc gyermekük van, három fiú és hat lány. Legidősebb lányuk tavaly férjhez ment, s anyósánál lakik Seregélye­sen. Most ő is hazaköltözött néhány hónapos gyermeké­vel, míg a férje katona. A két helyiségben egy asztal fér el, mert a fekvőhelyek foglalják el a helyet, pedig ebből sincs sok. Három ágy és egy dívány van a szobá­ba zsúfolva. Itt húzzák össze magukat éjszakára. Vajon a kicsi asztalnál, hogy férnek el ennyien? A konyha olyan parányi, hogy már az étel­szagtól megtelik. A ház, mely 1928-ban épült, rossz álla­potban van, kívül belül. A tető is hiányos. Az arra járó azt h­ihetné, hogy lakatlan a ház, s lebontása csak elhúzó­dott. A családban három kereső van. Az egyik fiú, Dénes ap­jával együtt a móri tanács költségvetési üzeménél dol­gozik. A másik kereső fiú (tizenhét éves) a vízművek­nél segédmunkás. Természe­tesen kapják hat gyermek után a családi pótlékot. A legfiatalabb családtag két­éves, s még öt gyerek isko­lába jár. A költségvetési üzem igaz­gatója Jakab Lajos járt már Gráberéknál s meggyőződve a körülményekről, intézke­dett néhány dologban. Beve­zették a villanyt, kijavítják a tetőt is, ami most életveszé­lyes. Gráberék életkörülménye változást sürget. Nem vado­natúj, emeletes házba kíván­koznak ők. Padlózott szoba, kövezett konyha, s fürdőszo­ba, egyszóval egészséges la­kás az, amire vágynak, ame­lyet segíteni akarással, a sa­ját erő- és a munkahelyi tá­mogatás összeadásával érhet­nek el. Siska Mária Gráberék legidősebb lánya, az első unokával Rekord­fogások A múlt évben 150 000 tonnás re­kordfogást értek el a kubai ha­lászok. Az ország halászati ipa­rát a népi hatalom éveiben te­remtették meg. Halászati flottája — amelyet szovjet segítséggel a legmodernebb technikával és hajókkal szíveltek fel — az egyik legnagyobb Latin-Ameri­kában. A Kubai Halászati Inté­zethez — az ip­arág vezető tes­tületéhez — tartoznak még a konzervgyárak, kikötői híjtőhá­­zak, tudományos-kutató köz­pontok, hajóépítő- és karbantar­tó üzemek is. A szovjet segít­séggel felépített havannai halá­szati kikötő egyedülálló a föld­részen. HINAP K­étszázezer Ezermester Barkácsműhely a szerkesztőségben Magyarországon az első, Európában a második legna­gyobb példányszámú műsza­ki-ismeretterjesztő folyóirat lett az utóbbi években az EZERMESTER. Márciusi pél­dányszámuk 650 darabbal haladta meg a kétszázezret, messze elterjedtebbek mint az Élet és Tudomány, a Technika avagy a Delta. E hír hallatán kerestük meg a lap főszerkesztőjét, Szűcs Józsefet. Azzal a ké­réssel, adjon tájékoztatást az Ezermester rekord­ kétszáz­ezréről és a lap munkájáról.­­ A lap a KISZ KB lapja, ami azt is jelenti, hogy a fia­talok számára készül elsősor­ban. Ez esetben egyik felada­­tatunk a politechnikai okta­tást­­ pótolni, amely be me­rem vallani — az iskolákban megbukott. Mondhatni, a fia­tal olvasó „fakultatívan” jut technikai ismeretekhez az Ezermestert olvasva. Hason­ló igényt szolgál egy másik nagy olvasó rétegnél a lap. Ők azok a szellemi foglalko­zás­ú olvasók, akiktől munká­juk révén távol áll a techni­ka, s minden ilyen fajta se­gítséget, tanácsot hálásan fo­gadnak. Ez a hála megnyil­vánul még abban, hogy meg­vásárolják a lapot. Megfi­gyelésünk szerint újabb olva­sóink a fiatal házasok. Akik a maguk, a papa, a mama, a vállalat segítségével egy la­kást csak összehoztak már, de azt berendezniük maguk­nak kell. Ők gyakran a lap­ból vesznek ötletet, műszaki leírást. Számuk egyre növek­szik, a szolgáltatások színvo­nalának alacsony, árának magas szintje miatt. — Milyen módszerrel te­szik ezeket az információkat a laikusok számára is érthe­tővé? — kérdeztük a főszer­kesztőt. — Ismeretes az úgyneve­zett „technical art” rajzmód­szer, amelyet az országban mi használunk egyedül. Ezt m­a a rajzok műszakilag korres­tek, de ugyanakkor láttatok és könnyen megérthetők. Szerintem éppen ezek a raj­zok miatt keresik olyan so­kan a lapot. S még egy: min­den számnak a 30 százalékát maguk az olvasók írják­. Emiatt tartunk fenn a szer­kesztőségben egy műhelyt." Az ötletet, a szerkezetet amit az olvasó beküld, itt általá­ban ismét megépítjük, hogy ellenőrizzük jó-e. S azért is, hogy építés közben a munka fázisait fényképezni tudjuk. Vagy amit magunk találunk ki, azt is itt készítjük el, itt méretezzük. — S a közölt adatok min­dig pontosak? — Az bizony gond, ha nem. Ha egy kimondottan műszaki lapban a számnál a tizedes­vessző egy hellyel arrébb ke­rül, nincs különösebb baj, a műszaki ember úgysem hiszi el. A mi olvasóink azonban természetesen elhiszik és megcsinálják a darabot. Ép­pen ezért vezettük be, hogy olvasóinkat a hibák felfede­zéséért megjutalmazzuk. — Úgy tűnik, a szerkesz­tőség munkatársai távolról sem csak íróemberek ... — Hozzánk mindenki az ipartól jött és hozta magával a szaktudását. Van közöttünk technikusi végzettségű, laka­tos, szerszámkészítő bizo­nyítvánnyal rendelkező új­ságíró. A technikai érzék és a közgazdasági ismeretek nélkül nem sokra jutnánk. — fejezte be tájékoztatóját a főszerkesztő. S az előbbiek alátámasztására jegyezzük ide címszavakban az ő útját az EZERMESTER-ig. Volt navigátor, főkonstruktőr és többek között sajtófőnök is. (cikkes) A HÍRLAP REJTVÉNYPÁLYÁZATA 1973-74. Szolgáltatás 22 területen A Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ 1952 óta áll a lakosság szolgálatában. Huszonkét év persze nem olyan nagy idő, de mégis elég arra, hogy megítélhető legyen életképes volt-e a szövetkezet alapítók akara­ta. Tavaly 68,7 millió forint volt a szövetkezet árbevéte­le, ötmillióval több, mint az előző évben. A Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ huszon­két ágazatban igyekszik ki­elégíteni a lakossági igénye­ket. Emellett persze arra is jut erejük, hogy különféle szereléseket, javításokat vé­gezzenek vállalatoknak és intézményeknek. Nemcsak Fejér megyében, de a me­gyehatárokon túl is jól isme­rik a szövetkezetiek munká­ját. A jó munkára köteles a hírnév is, hiszen a szé­kesfehérvári szövetkezet fennállása óta tíz alkalom­mal nyerte el a „Kiváló Szövetkezet” címet. Kezdjü­k talán a legna­gyobb szolgáltató egységük­kel, a székesfehérvári Móri úti autószervizzel a sort. Ebben a szervizben, amely ma már méltán népszerű az autósok körében — garanci­ális felülvizsgálásokat is vé­geznek Trabant, Wartburg, Skoda típusokra — a múlt évben tizenhétezer kü­lönféle személygépkocsit javítottak. A jövőben tovább kívánják növelni az itt javí­tásra kerülő gépkocsik szá­mát. A székesfehérvári és me­gyebeli háziasszonyok a megmondhatói, milyen bosz­­szúságot okoz a háznál, ha elromlik a hűtőszekrény, vagy éppenséggel a hideg téli napokon az olajkályha rakoncátlankodik. Gyors és biztos segítséget nyújtanak a hiba elhárításához a szö­vetkezet szakképzett szere­lői. Természetesen háztar­tási gépeket, rádiót és tele­víziót is javítanak és kar­bantartanak a szerelők. Nemcsak a lakosság, hanem a megye különböző vendég­látó intézményeinek, keres­kedelmi vállalatainak egy­ségeiben ismerik a szövet­kezet ügyeskezű szerelőit. A Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ-nél az árbevétel fele a szolgáltató tevékenységből származik. A szövetkezet harminc mil­lió forintos állóeszköz állo­mánnyal rendelkezik, kor­szerű kisgépek, célszerszá­mok segítik munkájukat, a kerámia üzemtől, a mű­anyag feldolgozóig. A megfejtők között a Szé­kesfehérvári Víz- és Fűtés­­szerelő KTSZ ajándékaként egy darab Sunbeam villany­borotvát és egy darab bár­mely típusú személygépkocsi teljes szervizelésére érvé­nyes utalványt sorsolunk ki. A megfejtéseket legké­sőbb április 3-án délig kér­jük postára adni, levelező­lapon továbbítva címünkre. (2003. Székesfehérvár, Pf. 5.) a szelvényt és az újság­ból kivágott hírt. R-38 7

Next