Fejér Megyei Hírlap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
Csütörtök, 1974. augusztus 1. Virágét a kongresszusnak avagy: egy rendhagyó brigád nagyon is rendes története Pusztaszabolcs vasúti csomópont. Míg a megafon körbe „recsegi” a környéket, s a diesel vontató mozdony végigdübörög az első vágányon, nem értjük egymás szavát Góg István főintézővel. Persze igaz, a hang helyett elég a gesztus is, hiszen még csendben hangzott el a kérdés: — Hol dolgozik a Hámán Kató brigád? A válasz a MÁV főintéző, állomást, síneket átölelő két karja. — Itt mindenhol. Huszonegy tagú a brigád, de van a tagok között forgalmi szolgálattevő, naplózó, váltókezelő, sorompókezelő, kocsirendező. Szóval a brigádban csaknem minden vasúti szakma képviselve van. — Ön brigádtag? — Félig. _9 — Valamikor tagja voltam a brigádnak, most meg az úgynevezett patronálója vagyok. — Milyen brigád? — Kérdezze meg őket. Kegyes csalás, de talán bocsánatos bűn, hogy nem jártam végig valamennyi brigádtag munkahelyét. Az állomásépület emeletén a visszhangos, várótermi, pados oktatóteremben beszélgettünk Simon Ferencnével, Bártfai Jánosáéval és Takács Istvánnal. — Hány nő van a brigádban? — öten vagyunk—mondja Simonné és tizenhét férfi. Azaz most már tizenhat — Elmegy valaki? — El, mert küldjük. Mármint a brigád —okít, magyaráz Takács István. — Hogyan is van ez? — No, hát arról van szó, hogy az egyik brigádtagunk sokat mulasztott igazolatlanul, késett, ittasan jött a munkahelyre. Beszéltünk vele először szép szóval. Egyszer jutalmat is szavazott neki a brigád, de csak kezdi elölről mindig, így aztán a brigád úgy döntött, hogy kizárja a tagjai sorából... — Leírhatom a nevét is? Összenéznek hárman, aztán rábólintanak. — Le. Mert megérdemli, hányszor dolgoztunk helyette, meg a brigádértékelésnél is miatta hiányzik egy kicsi még a társadalmi munkából. Szóval Nagy Antal. És tetszik tudni, különben meg olyan jó dolgos gyerek lenne. — Ez a kizárás már mutat valamit a brigádból Vagy azt, hogy kemény emberek vannak benne, vagy azt, hogy a nevelés helyett a kényelmesebbet választották, a kizárást. — Kényelmest? Hát kényelmes azt mondani egy munkatársnak, hogy nem kellesz? — Kemények lennénk? Tudja, a vasút az másfajta munka, másfajta felelősség. Itt a legkisebb hiba is emberéleteket, milliókat jelenthet. — Rendhagyó brigád a mienk. Persze a vasútnál mind az. — Miért? — A szolgálatot be kell tartani. — Tizenkét-huszonnégy órázunk. Így aztán egy brigádkirándulást szinte lehetetlen összehozni. Huszonegy tagú a brigád, de úgy félbrigádonként tudunk kirándulni. — Többszörös szocialista brigád a maguké, tavaly elnyerték a zöldkoszorút is. Ezekért tenni is kellett. — No persze. A gazdasági munkában is, meg a társadalmi munkában, a magánéletben is. Ugye a menetrendszerűség, az érkező kocsik fogadása, indulók menesztése, balesetmegelőzés. — Most megtetéztük a brigádfelajánlást a kongresszusi vállalással. — Abban mi van? — Mindenki vállalt plusz két óra társadalmi munkát. Virágosítjuk az állomást, a futballpálya korszerűsítésén is dolgozunk. — Virágot ajánlanak fel a kongresszus tiszteletére? — Azt is. Ez nem baj — mondja, kérdezi Simon Ferencné. — Mert végeredményben minden munkának van eredménye, értéke. Ha másokkal csináljuk a parkosítást, pénzbe kerül. Igaz, nem tartozik a vasút fő feladatai közé a virágosítás, dehát akkor is. Ezeket mi a munkánk mellett, a jobb munkánk mellett vállaltuk. S végeredményben minden kongresszusi vállalás, akárhol teszik, a felajánlóknak jó. Hát nekünk meg jó, ha a sínek mentén virágot látunk. Meg jó is együtt dolgozni. — Gyakran találkozik a brigád? — Havonta egyszer biztosan, az értekezleten. De aztán kirándulás, rendezvény, a gyereknapot, nőnapot mindig megtartjuk. A férfiak egymásnak segítenek az építkezésben, most voltak éppen a Gubicza Ferinél. Házat épít, ott segítettek. Persze, sok mindenről beszéltek még a brigádtagok, a patronáló, s Varga József állomásfőnök is. Arról például, hogy Pusztaszabolcs vasúti csomópont nyolc év után először kapott ismét „Igazgatói elismerést”, hogy most megpályázták a „Kiváló csomópont” címet, s annak esetleges elnyerése az itt dolgozó öt szocialista brigád munkáján múlik elsősorban. A Hámán Kató szocialista brigád tagjai is részesei az eddig elért eredményeknek. Adatokról is írhatnák, de inkább Takács Istvánt idézem. — Harminchat esztendeje vagyok a vasútnál, 1942 óta Szabolcson. Most szeptember 30-án leszek hatvanéves, mehetnék nyugdíjba, de hosszabbítok. Nem, nemcsak a pénz miatt, meg nemcsak azért, mert tudom, hogy a vasútnál kell az ember, még az olyan koros is mint én vagyok, hanem egyszerűen azért, mert bírom, meg aztán mit csinálnék én otthon, ha nem kellene a vasútra bejárnom? Hiányozna a munka, meg az emberek itt, szóval a brigád is, meg mindenki. Hát ez és ennyi lett volna egy rendhagyó brigád nagyon is rendes — dicsérete. S. Boda András Több ingatlan Gyarmati János elnökletével ma délelőtt a parlamentben összeült az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága: a képviselők megvitatják az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának rendezéséről szóló jogszabályok tapasztalatait. Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tájékoztató előadásában egyebek között elmondotta, hogy a nyilvántartások szerint az országban 2,2 millió tulajdonosnak csaknem 2,4 millió ingatlana van. Az ingatlanok megoszlása: 154 000 a lakótelek, 51 000 az üdülőtelek, 46 000 az üdülő, a többi pedig lakástaktiron. Ezek a számok 1974-re vonatkoznak, összevetve az 1972-es számokkal: két esztendő alatt a tulajdonosok száma körülbelül 90 000-rel növekedett. A megállapított mértéken felüli ingatlannal rendelkező tulajdonosok száma ugyanez alatt a két esztendő alatt körülbelül 14 százalékkal csökkent mivlő USD-ről 160 000-re. Hatogramm meg egymillió tonna KISZ védnökséggel helyezték üzembe a széles szalaghengermű második fejlesztési ütemében a szalaglakkozó berendezést. A svéd Bohart cég által szállított gép 75—85 mm széles szalagból 6 kilogrammot lakkoz óránként, halványsárgától a sötétzöldig több színre és árnyalatra. Egyes szalag vastagsága mindössze egy milliméter és a szalagokat a redőnyipar használja. A keskenyszalag lakkozó a legújabb, legfrissebb és legfinomabb munkára képes alumíniumipari beruházás. Része annak a programnak, amelyet 1970-ben hagyott jóvá a kormány és amely felöleli a magyar alumíniumipar egészét a Bauxitbányászattól a készáru előállításáig. Nem árt felidézni ebből az alkalomból, hogy 1970-től 1985-ig egymillió tonnával nő a bauxittermelés, 360 ezer tonnával emelkedik a timföld előállítás. Negyvenhét százalékkal több alumíniumot használunk fel, háromszorosára növekedik a félgyártmányok és az öntvények, valamint a készáruk mennyisége. Az egy főre jutó alumínium felhasználás hazánkban — az export számottevő emelkedése mellett — 1985- re 16—19 kilogrammra emelkedik az 1970 évi 9,6 kilogrammal szemben. Az egy főre jutó alumínium felhasználásban számos fejlett európai országot megelőzünk, így például Olaszországot, Franciaországot. Az utóbbi években különösen nagy ütemben nőt az alumínium felhasználás az építőiparban, a csomagolóeszköz gyártásban és a tömegcikk iparban. A megnövekedett igények kielégítését szolgálja a Székesfehérvári Könnyűfémmű új lakkozó gépsora is. HÍRLAP Új termelési módszer Egy hónap: 10 000 tonna bauxit Parkinson egyik közismert törvényében meggyőzően bizonyította: az emberek túlnyomó többségének még a fantáziáját sem mozgatják meg a nagy számok, az ezer sokszorosával jelölt hatalmas mennyiségek. De még a fantázia is torz képet szül, ha a mindennapi élettől távoleső, nem, vagy ritkán előforduló mennyiségeket igyekszik követni, a szokványoshoz viszonyítani. * A 10 000 viszonylag kis szám. Ha például pénzösszeget takar, nagyon is érzékelhetővé válik. Viszont, ha más meghatározására szolgál, már nehezen értelmezhető. Mennyi például 10 000 tonna bauxit? A szakember nem riad vissza ettől a kérdéstől. Számolni kezd, s már mondja is: — Ennek a mennyiségnek elszállítására 500, egyenként húsztonnás vasúti kocsi szükséges, s ha ezeket egybekapcsolnánk, mintegy 15 kilométer hosszú szerelvényt kapnánk. Tömör bauxitban számolva, egy 200 méter hoszszúságú, 10 méter szélességű és 2,5 méter magasságú testet alkotna. Ideális geológiai és termelési körülményeket véve alapul, egy mindenütt 2,5 méter magas bauxittelepből 2000 négyzetméteres területet kellene kitermelni és veszteség nélkül a felszínre szállítani, hogy megkapjuk a 10 000 tonnát. — Ekkora mennyiségből, mennyi fémalumíniumot lehet kinyerni? — Hozzávetőlegesen: kétezer tonnát. Mielőtt elindultunk volna a bányába, csak ezt a néhány példát írtam le mindabból, amit Kenyeres Gyula, a Fejér megyei Bauxitbányák Iszka II. bányaüzemének főaknásza felsorolt a 10 000 tonna bauxit mennyiségének érzékeltetésére. Maradva a tízezres számnál, még egy kérdés izgat: mit jelent ez a mennyiség azoknak, akik kitermelték? — Bevallom, már régen nem töprengtem azon, hogy mekkora hegyet alkotna, vagy hogy mennyi alumíniumot nyernek ki abból a bauxitból, amit mi egy hónap vagy egy esztendő alatt termelünk — mondta nevetve Balogh Miklós vájár, a 101-es ifjúsági szocialista brigád tagja. — Viszont arra, ami számunkra mindennél fontosabb, már választ adhatok: mit hozott nekünk, a csapat tagjainak az, hogy három hónapon át az átlagos havi teljesítményünk meghaladta a 10 000 tonnát... Mielőtt Balogh Miklós felsorolását leírnánk, meg kell állnunk. A jobb megértés érdekében előbb szólnunk kell az előzményekről, amit Pocsai Gábor bányamérnök, az üzem vezetője tömören az alábbiak szerint fogalmazott meg: — Egy CAVO rakodógép havi teljesítménye — 24 munkanapon, háromszakos termeléssel - mintegy 12 ezer tonna. Ezzel szemben CAVO-ink kihasználtsági foka a 60 százalék körül mozgott. A vállalat és az üzem vezetői kidolgoztak egy programot, miként tudjuk növelni ezt a teljesítményt. Megfelelő előkészítés után — kísérleti jelleggel — márciusban indítottuk a 10 000 tonnás munkahelyet. A 101-es csapattal szocialista szerződést kötöttünk. Vállalták, s szerves részévé tették kongresszusi versenyfelajánlatuknak, hogy három hónap alatt 30 000 tonna bauxitot termelnek. Az üzem pedig kötelezte magát, hogy megteremti a feltételeket. Célunkat elértük. A brigád teljesítette vállalását: a három hónap alatt 30 137 tonna bauxitot termelt, befejező munkafázis. Ennyi maradt a 10 000 tonnás munkahelyből, a koncentrált kamrafejtésből, ahol a vállalat életében először érték el a fenti rekordot. A délelőttös műszakban a csapat hat tagjából csak Balogh Miklós volt műszakon. A többiek „szabiztak”, hiszen nyár van, az üdülés, pihenés időszaka. — Tehát, mit hozott a csapat tagjainak a 10 000 tonna? — Átlagban, havi 1000 forinttal több pénzt és jó munkakörülményeket. .. — Egy pillanat! A sorrendhez ragaszkodik? — Értem... Most akkor hadd kérdezzek én: jó munkakörülmény nélkül, lehet-e jó pénz? Na, látja... Tehát, több új műszaki megoldás kiállta a próbát, bár már tavaly is kísérleteztünk vele, de tartósan ebben az üzemben, itt dolgoztunk először alumíniumból készült süveggerendával és támmal, amit hidraulika működtet. Az feszíti ki, s visszarabláskor az oldja anélkül, hogy közelébe kellene menni. Az anyagbeadó brigád munkáját függősínes szállítási mód könnyítette. A rakodógép és egyéb berendezés folyamatos, zavarmentes üzemére lakatos és villanyszerelő vigyázott. A szállító vágatból jobbra-balra egyszerre kettő vagy több munkahely volt megnyitva; egyikben elrobbantottunk, mentünk a másikba szállítani, biztosítani, előkészíteni. S még egy: az alusüvegek és az új kapcsolószerkezet jóvoltából már három méternél szélesebb kamrafejtéseket is nyithattunk. Könnyebb volt egy-egy munkafázis és folyamatos volt a munka. Nem volt üresjárat, állásidő. Ezt kellett nekünk adnunk és hát egy kis lelkesedést, akarást... " A 18 tagú szocialista brigád ezekben a napokban újabb hasonló fejtésben kezdte meg a munkát. Egy másik brigád ugyancsak ilyenben dolgozik jelenleg, de a vállalat más üzemeiben is megkezdték a koncentrált kamrafejtések kialakítását. Pocsai Gábor üzemvezető így fogalmazott: ez a bauxitbányában a „szalagmunka”, ami a legtermékenyebb, leggazdaságosabb, s amit ki kell szolgálni mindennel, nehogy leálljon, megszakadjon a munka körfolyamata. Persze, nem lehet minden munkahely ilyen, ezt nem teszik lehetővé a geológiai adottságok. De a cél az — vallják a vállalat vezetői —, hogy minél több hasonló munkahelyet alakíthassanak ki. Ez a termelési módszer a bauxitbányászatban a belátható csúcs, a munkafolyamatok korszerűsítésének, a munkaszervezésnek a — mai technikai színvonal mellett — legmagasabb foka. De még korántsem a legtermékenyebb, hiszen tervezik, hogy a CAVO-k helyett Diesel meghajtású rakodógépeket rendszeresítenek, amelyekkel akár meg is duplázható a je■lenlegi rekord. Néhány hónap vagy egy év múlva talán éppen egy 20 ezer tonnás havi teljesítményről adhatunk számot Kincsesbányáról, amikor bevezetőként már azt kell írnunk: ennyi bauxitból kinyert 4000 tonna fémalumíniumból — veszteségeket nem számolva — 77 darab 3 méter hosszú alusüveget lehet készíteni. Olyan biztosító szerkezetet, ami az új termelési módszer nélkülözhetetlen eszközévé vált. Takács Ferenc Főiskolás fiatalok A föld krónikásai A nyári szünet nem feltétlenül azonos a semmittevéssel. A székesfehérvári Földmérési Főiskola diákjai üzemi gyakorlattal, s más, az évi diákköltségvetést megalapozó munkával töltik idejüket. Bizonyára jut idő emellett a pihenésre, de az iskolai kötelezettségeket meghaladó szakmai irányú tevékenységre is. Az egy-egy témában való elmélyedés keretét, az indíttatást felszabadulásunk 39. évfordulójának köszöntése adja meg. A főiskola marxizmus— leninizmus tanszéke a szaktanszékekkel együtt kidolgozásra váró témákat tűzött ki, a hallgatók számára, a témákkal az 1975 tavaszán rendezendő országos diákköri konferencián szerepelhetnek majd a főiskolások. A meghirdetett témák a felszabadulási évforduló megünneplését szolgálva kapcsolódnak választott szakmájukhoz, a földmérő hivatáshoz. Néhány a meghirdetett témák közül: „Agrárpolitikánk és a földmérő munkák története a felszabadulástól napjaintkig”. „Úthálózati korszerűsítési munkák a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően”. „A földmérő szakma feladatainak, szervezeteinek, intézményeinek fejlődése a felszabadulástól napjainkig”. Az előbbiek mellett a marxizmus—leninizmus tanszék néhány témát külön is kitűzött. Ezek között szerepel a földmérő üzemmérnök szakmai — társadalmi környezetének vizsgálatai, a világnézeti tudatosság szerepének megvizsgálása a földmérő szakemberek társadalmi tevékenységében, általában a társadalmi, közéleti érdeklődés felkeltése, fokozása. Azok a diákok, akik a kitűzött témákon kívül egyéb, a felszabadulással, hazánk harmincéves fejlődésével kapcsolatos dolgozatot kívánnak alkotni, szintén megtalál- hatják munkájuk kapcsolatát a feldolgozandó témával , hiszen életük, tanulásuk, otthonuk fejlődése mind eleven része az elmúlt évtizedeknek. A főiskola vezetői a témák meghirdetésével keretet, alkalmat kívántak adni a főiskolás fiatalok alkotókedvének kibontakoztatására, hivatásszeretetének elmélyítésére." Mindez, s a felszabadulás 30. évfordulójának méltó köszöntése egybeesik a főiskola nevelési, citatási céljaival: a szocialista hazát, a szocialista társadalmat tudatosan szolgálni akaró és tudó szakem berek nevelésével. (*) 3 0 Látogatásunkkor már csak a visszafejtés volt hátra, a