Fejér Megyei Hírlap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
Csütörtök, 1974. október 3. Közös lesz a tett is Csókekőn A Vértesalja virágoskertje Már levetették rózsapompájukat a csókakői utcák, de a virágos tavaszokon, nyarakon megszolgált név, a Vértesalja virágoskertje most is jogos. Hiszen ősz és tél után újra tavasz jön. A kissé fázósan összeülő községi tanács - Király Imre vezetésével - is így gondolja, így akarja. Viruló egészség A rózsák mellett a falu egészsége is viruljon — vallják a tanácsbeliek. Szr. Szaigmeiszter Pál, körzeti orvos beszámolója is bíztató mindazoknak, akik a község ezerkétszáz lakójának nemcsak kívánnak jó egészséget, de felelősen tesznek is érte. Az első, akinek neve idekívánkozik, asszony: Kovács Gyuláné körzeti ápolónő. Helytállása igazán férfias, s az is, ahogyan szó szerint a kezében tartja a falu egészségét. Kérő szó nappal vagy éjjel, nem talál nála csukott ajtóra. Indul a segítséggel öreghez, fiatalhoz, mentőt, orvost hív, ha szükséges. A körzeti orvos ugyanis nem helyben lakik, de szíve és hivatása parancsára nem a rendelési idő óráit, hanem a betegek gyógyítását, az egészséges falu ügyét ..írta fel” receptkönyve mottójául. Most jó érzéssel hallgathatják a tanács tagjai, jó kezekben van az egészségük. Fertőző betegség szinte nem is fordult elő az év elmúlt kilenc hónapjában. Megnyugtató a bajokkal már többször találkozó időseknek, hogy nem fogadja őket üres rendelő, mint az a régebbi időben előfordult. Kovács Gyuláné ad számot arról, hogy az ő hétéves csókakői pályafutása alatt harminc körzeti orvost szolgált ki... „Nagyon örülünk, hogy a doktor úr köztünk marad. Megköszönjük, hogy mindent elkövet nemcsak egy-egy betegért, de az egész községért” — mondta ki Szabó István tanácstag a falu véleményét. A csókakői egészséghez azért gondok is tartoznak: kevés a gyógyüdülőbe utalási lehetőség, a javarészt bányász foglalkozású embereknek nagy szüksége lenne erre. A gyógyszerellátás is nehézkes. Esetenként Mórra, Fehérvárra kell orvosságért futni. És még apróbb dolgok jelentik a keserű csöppeket, mint például a telefon — ami nincs — a körzeti ápolónő lakásába, és csengő a háza kapujára. Rózsás tervek A csókakői tanács nem lenne csókakői, ha a falu szépítéséről nem tárgyalna. A községet másképpen, a pincéken keresztül ismerők persze ezt kiigazítanák: nem csókakői, aki a Csóka-hegy levéről nem ejt legalább egy dicsért szót. Nos, ha nem valami „guggolás” , az is jó. Tanácsbeli mondta, tehát hivatalos vélemény szerint „guggolós” az a bor, ami elől jobb a vendégváró ablak alatt guggolva elosonni. A közelgő szüret előtt már a jövő év rózsáiról is szó esett a tanácsülésen. Ott a művelődési otthon melletti üres térség, park legyen belőle tavaszra. Földmunkagépek „szerzése”, társadalmi munka szervezése, a KISZ-esek mozgósítása — sok ága-joga van egy rózsakert megalkotásának. A tanácstagok ötletei tervvé alakultak s ha majd szólnak a falunak, már mindenki tudja, mit vár tőle a közösség, a lakóhely, az otthon. Szeretik a szépet, büszkék a megyei községszépítési versenyben megszerzett tiszteletet érdemlő harmadik helyükre. A következő évi versenyben jobb helyezést, az erkölcsi elismerés mellé pénzes borítékot „céloz meg” a tanács rózsás terve. Ehhez a község lakóin kívül például a KPM-től is segítséget várnak, utak, árkok rendbehozásával. A csókakői várhoz, a Vértes erdőibe baktató turistáktól, a faluban nézelődő városiaktól is közreműködést kérnek- ne tépjék le, törjék ki a virágos Csókakő legszebb ékességeit, az utcák viruló rózsáit. A Hírlap családtag ságukról szóltak, falujukról, s a Hírlap dolga is előkerült. Kis község, kis közösség az övéké — mondják. Az ottani gondolatok , ritkán járnak túl a járdát, kövezést, villanyt váró utcákon, a tanácstagi körzet örömein és gondjain. A Hírlap részt vesz házi örömeikben, segít a széttekintésben, és az ő ablakukat is ki-kitárja a szomszédok felé, így csinálják Csókakőn — olvashatják megyeszerte és jó lenne nekünk is így tennünk — olvassák Csókakőn a híreket a Pusztavámi óvodáról, Bakonycsernyéről, Enyingről. Családtag a megyei lap, néha ugyan ritkán néz be a megye Vértes-alji szögletébe — mondják a tanácstagok. S várják magukról, munkájukról a híradást, várják az ablakzárást, a tágabb szülőföld, a megye életére, amelyben szerényen benne él az egészséges, rózsakertes Csókakő is. A gondok, tervek vitájában szép számmal szóltak: Fűrész Imre, Borbély József, id. Szabó István, Klujber József, Végh Kálmán, Remete László, Psota László, Kaiser István, Németh János, Karger László. Szavuk a bizonyosság, hogy Király Imre tanácselnök a tervek megvalósításában sem marad egyedül. Vincze István • • Ötvenezer forint újításokért Idén harminc újítási javaslatot adtak be az Agárdi Állami Gazdaság dolgozói. A benyújtott javaslatokból huszonkilencnek adtak továbbot, azaz annyit hasznosítottak. Az év első felében 50 ezer forintot fizettek ki újítási díjak címén, és előreláthatóan a második félévben hasonló nagyságrendű összeg illeti az újítókat. A vállalati pártvégrehajtó bizottság egyik ülésén, amelyiken éppen az újító mozgalom tapasztalatait értékelték, példaként hivatkoztak az AGROKOMPLEX vas- és fémipari üzemére, mivel a benyújtott újítási javaslatok fele innen származik. Ám nemcsak ezért illeti ennek az üzemnek vezetőit elismerés, hanem azért is, mert számos fizikai munkás újítójuk van. Ez pedig ennek az értékeket szülő, fantáziát működtető mozgalomnak egyik fő feladata. A szovjet hírszerző és az SS-tiszt A teheráni találkozó titkosszolgálati háttere (2.) A küldetés Egyszer, amikor a kaszinóban találkoztak, von Ortel odalépett Kuznyecovhoz. — Nem tudom, miért, de valahogyan közel állsz a szívemhez, Paul — mondta szinte gondterhelten. — Nem, ne rávess! Biztosíthatlak, hogy a tíz ujjamon meg tudnám számlálni, akiket szeretek. — Hangja megremegett az őszinteségtől. — Miért? Gondolj közös ismerőseinkre. Hányat mernél a barátodnak nevezni ? Kuznyecov, igaza tudatában, mélyen felsóhajtott. — Na tessék! — nevetett elégedetten a másik. — Tehát a pokolba velük! Beszéljünk csak rólad. Légy őszinte: miután két golyót kaptál az oroszoktól és két vaskeresztet a Führertől, ellenállhatatlanul sóvárogsz még a frontra? — Én katona vagyok, Herr Sturmbannführer — húzta ki magát Siebert. — Ha újra a frontra küldenek, tétovázás nélkül indulok harcba a Führer, a német nép és a Birodalom céljaiért. Von Ortel viharos ámulattal tárta szét a karját. — Nagyszerű voltál, Paul! De hogy jön ide az a hivatalos hang? Nem vagyok a parancsnokod. Különben honnan veszed, hogy csak a fronton harcolhatsz az ellenséggel? Ezzel sokat sejtető hallgatásba merült. Kuznyecov nem törte meg a csendet. Arra gondolt, hogy most jutott annak a titoknak a közvetlen közelébe, amelynek kedvéért ebbe a barátságba, ebbe a szakadék szélén való tornamutatványba belefogott. A náci kizökkent ábrándozásaiból, cigarettával és tűzzel kínálta Kuznyecovot, és amíg rágyújtottak, a szovjet hírszerző magán érezte ellenfele tépelődő pillantását. — Paul — vetette oda az SS szinte mellékesen. — Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, változtass fegyvernemet? Hogy például gyere át hozzánk? — Hogy én? Ugratsz. Ugyan miféle hírszerző lenne belőlem? Közönséges csapattiszt vagyok. Ha kell, támadásba viszek egy századot, de semmi több. Vad ötlet! Megjegyzem, az irántad érzett minden tiszteletem sem akadályoz meg abban, hogy ne nagyon szeressem azt a szakmát. Von Ortel előre dőlve, nyomatékosan, tagoltan így szólt: — Barátom, ahogy a francia tartja, csak az aranypénzre vert király szeretetre méltó. Ami meg a rátermettséget illeti, nem szoktam tévedni. Hidd el nekem: egyenesen arra születtél! Von Ortel értett az emberek nyelvén. Úgy vélte, egyelőre elég megemészteni valót adott a kis csapattisztnek, és hirtelen másra terelte a szót. Amikor Kuznyecov másnap a kaszinóba belépett, Maja Mikola, a pincérnő, a csoport második embere, jelezte neki, hogy néhány szó közlendője van és egy magányos asztal felé tartott. Von Ortel az mondta, valami rendkívüli útra készül — hadarta. — Hová? — sürgette Kuznyecov. Maja vállat vont. — Az isten szerelmére, Maja, szedd össze a fejedet. A lány nem az ügy fontosságában kételkedett, de nem jutott eszébe semmi említésre méltó és tehetetlenül rázta a fejét. — Dicsekedett... nem mondott semmit... Várj csak! Azt mondta, hoz nekem egypár perzsa szőnyeget, ha visszatér. Kuznyecov magán kívül volt az izgalomtól. A perzsa szőnyeg csak véletlen lenne? Éjszaka megint csak a kaszinóban talált rá a tisztre. A náci épp akor nyert kétszáz márkát egy repülőalezredestől és madarat lehetett volna fogatni vele. Kissé becsípett, de még nem tért vissza korábbi beszélgetésükre. Egyszercsak megszólalt. — A hozzád hasonló embernek, Siebert, olyan barátokra van szüksége, akik méltóképpen felismerik és felhasználják a képességeidet. Kijelentette, hogyha akarná (esetleg rövidesen), bemutathatná Siebertet Otto Skorzeny SS Sturmbannführernek. Kuznyecov kerekre nyílt szemmel dadogta: — Skorzenynek? A Duce kiszabadítójának? — Jól hallod. Miért ne? — vonogatta vállát von Ortel, alaposan kiélvezve a jelenetet. — Ottót régi barátság fűzi hozzám. Ráadásul kollégák vagyunk, most is együtt dolgozunk valamin... (Folytatása következik) (BUDAFKZESS—APN) HÍRLAP Száztíz kerttulajdonos Ez év tavaszán alakult meg Agárdon a kiskertulajdonosok társulása. A társulás létrehozását az Agárdi Állami Gazdaság szakemberei kezdeményezték és a kertészeti ágazat szakvezetői azóta is részesei az egyre nagyobb érdeklődésre találó társulásnak. Ma már 100—110 kerttulajdonos értékesíti zöldség- és gyümölcstermését a társuláson keresztül. Elégedettek idős Somogyi József, a gazdaság nyugdíjasa, munkájával, aki nagy ügyszeretettel foglalkozik a felvásárlással. Édes anyanyelvűnk Sátoraljaújhely város tanácsa más intézményekkel közösen az idén rendezi meg második alkalommal a középfokú iskolák tanulói részvételével az „Édes anyanyelvűnk” versenyt. Míg az első alkalommal csak a Dunától keletre eső megyék fiataljai vehettek részt a vetélkedőn, addig most az ország valamennyi megyéje középiskolásait meghívták az október 24-től 27-ig tartó rendezvényre. Az csak a véletlen játékának tudható be, hogy Hírlap előfizetőket keresve a cecei általános iskola tanári szobájában két olyan olvasóval hozott össze a jószerencse, akik közül az egyik egy napja, a másik vagy húsz esztendeje fizeti elő a Fejér megyei Hírlapot. Pusztai György igazgatóhelyettes új előfizető. A kérdésre, hogy mit vár a laptól, egy diplomata leleményességével válaszol. — Mivel egy napja vagyok előfizető, nem lehet több elvárásom, mint egy példányonkénti lapvásárlónak. Érdekes legyen, sok-sok pontos információval. Azt hiszem, ez nem túlzott igény. .. — Hogy mit olvasnék legszívesebben? Riportokat, mert úgy vélem, úgy érzem, azok életközelibbek az egyéb írásoknál. Riport. Én biológiát és földrajzot tanítok, de nagyon érdekelnek a társadalompolitikai kérdések is. A riport ne csak azt mondja el nekem, a cecei pedagógusnak, hogy a megye másik községében iksz vagy ipszilon éppen hogyan arat. Mondjon többet ennél, arról az emberről szóljon, aki arat, arról, hogy miért éppen ezt csinálja, milyen sors, milyen erők választották ki erre a munkára. Hogy ne a kuriózumot, hanem az egyénit keressék, mert attól el lehet jutni az általánosig, ami sokak gondja vagy öröme... Nem tudom, naponta mennyi időm lesz a Hírlap olvasására. Úgy vélem annyi, amenynyi éppen hasznos lesz nekem. Ne értsen félre, de ez a lapon is múlik majd. Részemről mindenesetre nagy a várakozás. Hát erről van szó.. . Szabados János jól ismeri a lapot, sok írásra emlékszik. Szülei is előfizetők voltak, neki is jár az újság — több más lappal együtt. Vagy húszévi ismeretség jogán nagyon közvetlenül, nagy rokonszenvvel beszél a Hírlapról. — Amiért jó ez az újság, hogy a szűkebb környezet dolgairól tájékoztat. Többet írhatnának a még szűkebb környezetről, egy-egy járásról vagy faluról. Természetesen Cecéről is. A mi községünkben is történtek olyan dolgok, amelyek a Hírlap hasábjaira valók. Vagy messze volnánk Fehérvártól? — Nekem az útterv,zetői munkámban is segít a lap, az úttörőéletről szóló tudósításokat — megannyi kis módszertani útmutató — mindig elolvasom. — Érdekelnek a történeti témájú írások, hiányolom viszont az évfordulókról szóló bővebb tájékoztatást. Kevésnek tartom az ifjúságpolitikával foglalkozó írásokat. A sportot jónak ítélem — csak több vidéki anyag, riport kellene ebben a témaszörben is. — Községi tudósítók közül többet ismerek név szerint, ez azt jelenti, hogy mindig olvasom az írásaikat. A napi vidéki eseményekből talán több, is érdekelne, ha módjukban áll a tudósítói hálózat bővítése. És gyakrabban szeretném olvasni községi vagy járási vezetők nyilatkozatait. Azt hiszem, a kívánságokból ennyi elég. — Elolvasok egy írást, amelyik feltűnően van tálalva, de azért mielőbb tovább lapoznának — gondolom más cecei olvasók nevében is szólhatok — tüzetesen átnézem, nincs-e azon az oldalon cecei cikk, tudósítás. Ritkán találok ilyet, nagy kivánsa , ha többet szeretnék? B. P. Mielőtt továbblapoznánk Pusztai György Szabados János t