Fejér Megyei Hírlap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
2 Sikeres utazás Kapcsolaterősítő és '"az együttműködést szélesítő látogatás. Röviden így jellemezhetjük miniszterelnökünk, Fock Jenő és kísérete most véget ért dél-ázsiai útját. Olvasván és elemezvén az Indiai Köztársaságban és a Burmai Unió Szocialista Köztársaságban folytatott tárgyalásokról kiadott közös közleményeket, két igen fontos momentum ragadja meg figyelmünket. Az egyik, a bensőséges jelzők rendszere: baráti kapcsolatokat tükröző meleg, szívélyes fogadtatás; kölcsönös bizalom és megértés a megbeszéléseken; kitűnő viszony hazánk és India között; a barátság és a kölcsönös megértés jellemzi Burma és Magyarország viszonyát ... Ugyanakkor a két ország, a kontinensnyi India a Föld második legnépesebb állama és az európai méretekben is éppen csak közepes nagyságúnak számító Magyarország immár két és fél évtizedes gyümölcsöző, baráti kapcsolata jól illeszkedve a nemzetközi politikai életet átható, a békét és a népek biztonságát szolgáló enyhülési folyamatba. India el nem kötelezett államként antiimperialista politikát folytat; Burma több mint egy évtizede a nem kapitalista fejlődés útját választotta, és az ország új alkotmánya a szocialista építést jelöli meg fő célként. Ebben a megvilágításban szemlélvén hazánk és az említett két dél-ázsiai ország eddigi és várhatóan fejlődő, szélesedő államközi, gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatait, megállapítható, hogy ki-ki a maga politikai, gazdasági súlyával, eszközeivel, a világpolitikában kivívott tekintélyével a közös célt, a nemzetközi béke erősítését szolgálja. India és Burma kormánya, népei elkötelezték magukat az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett; a Magyar Népköztársaság kezdettől fogva cselekvő részese az európai béke és biztonsági rendszer megvalósításának, helyesli az ázsiai biztonság eszméjét, sürgeti a világban még meglévő veszélyes gócok, konfliktusok mielőbbi megszüntetését. Mint a közös közleményekből is kiderült, a nemzetközi politikai fejlődés irányáról azonos vélemény alakult ki a magyar miniszterelnök és vendéglátói között. Az utazás, a Dél-Ázsiában töltött rövid tíz nap tehát sikeresnek ítélhető. Más, nem kevésbé fontos területen, a gazdasági-műszaki együttműködésben és távlataiban is eredményes a magyar kormányfő indiai és burmai útja. A fejlődő országok között az Indiai Köztársaság egyik legfontosabb gazdasági partnerünk. Indira Gandhi és Fock Jenő ez alkalommal a kölcsönösen előnyös együttműködés újabb bíztató lehetőségeit jelölte ki. Mi több, kézzelfogható megegyezés is létrejött Magyarország és India között berendezések, anyagok, szolgáltatások és árucikkek harmadik országokba történő szállításáról. Fock Jenő és U Sein Win készségüket fejezték ki, hogy ösztönzik a két ország képviselői közötti gyakoribb érintkezést a tapasztalatcsere, a kétoldalú — elsősorban gazdasági — kapcsolatok előmozdítására. Miniszterelnökünk a kapcsolatok további elmélyítésére mindkét tárgyaló partnerét magyarországi látogatásra hívta meg. Shell Vtetnam Támadások a felszabadított területek ellen Saigon A saigoni rezsim légierejének repülőgépei szombaton az utóbbi idők leghevesebb támadásait intézték a felszabadított területek lakossága ellen. A bevetések számát Saigonban nem közölték, csupán annyit jeleztek, hogy a célpontok között szerepelt a Mekong folyó deltavidéke, Dél-Vietnam legészakibb részének több mint hét évvel ezelőtt felszabadított területe is. A dél-vietnami felszabadító fegyveres erők parancsot kaptak arra, hogy védjék meg a lakosságot a saigoni katonaság rizs-rekviráló hadműveleteitől — jelentette be szokásos szombati sajtóértekezletén Vo Dong Giang ezredes, a saigoni központi kétoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-küldöttségének helyettes vezetője. Utalt rá, hogy a rizstermés begyűjtésének időszakában a saigoni haderők különösen a deltavidéken, a leggazdagabb rizstermő területen indítottak újabb hadjáratokat, a termés elkobzása céljából. A felszabadító fegyveres erők szembeszállnak a saigoniak kísérleteivel, és annak biztosítására törekszenek, hogy a parasztok rendben betakaríthassák a termést. Erőteljesen fejlődik a szovjet—francia együttműködés (Párizsi telefontudósnak) Franciaország közvéleménye nagy örömmel és megelégedéssel fogadta azt a hivatalos párizsi bejelentést, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára december 5—7-én a francia köztársasági elnök vendégeként látogatást tesz Franciaországban. A részletes sajtókommentárok közül idézzük a Francia Kommunista Párt sajtóorgánumát, a l’Humanitét, amely rámutatott, hogy megbeszéléseiken a felek kétoldalú kapcsolatokról, a sürgető nemzetközi problémákról tárgyalnak és külön figyelmet szentelnek az európai biztonsági értekezlet mielőbbi befejezésének. A polgári sajtó ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy francia üzleti körök a minél több szovjet megrendelésben érdekeltek. Számos szemleíró rámutat, hogy Franciaországnak még hatalmas kiaknázatlan lehetőségei vannak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kölcsönösen előnyös együttműködés kiszélesítéséhez. Beszélgettem Roger Lucával, a Francia—Szovjet Kereskedelmi Kamara főtitkárával, aki elmondotta, hogy igen nagy lehetőségeket lát a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági csere még hatékonyabbá tételében. A szovjet—francia kereskedelmi forgalom szakadatlanul növekszik. Az 1969. évi 2,5 milliárd frankról 1974-ben 5 milliárdra emelkedett. A Figaro szerint ez a gyors növekedés alapot ad annak feltételezésére, hogy a legközelebbi ötéves tervidőszakban tovább bővül a két ország közötti kereskedelem. Franciaország üzleti körei osztják e véleményt. E sorok írója nemrég Dunkerque-ben, ebben a II. világháború idején ismertté vált észak-franciaországi kikötővárosban járt. A kikötőt földrajzi fekvése teszi alkalmassá a szovjet—francia áruforgalom lebonyolítására. A kikötő igazgatója szerint a Szovjetunióba irányuló szállítások a következő ötéves tervidőszakban megkétszereződnek és a kikötő máris készül erre a nagy munkára. Az áruforgalom összetétele — folytatta Prospere Frappé, a kikötő igazgatója — lényegében az 1969. évihez lesz hasonló, de ezen belül változik egyes árucikkek mennyiségének aránya. Egykor leginkább fa-, fűrészáru- és szénszállítmányok érkeztek a Szovjetunióból a kikötőbe, az utóbbi években túlsúlyba kerültek a kőolajszállítmányok, a vegyi termékek, gyapot, azbeszt, szerszámgépek, elektrotechnikai berendezések — főképp Leningrádból és Rigából. A francia szállítmányok között vezető helyet foglalnak el a komplett gyárberendezések, — főképpen a vegyipar részére — acélcsövek, mezőgazdasági termékek, továbbá textília, cipő és konfekcióáru. A szovjet kereskedelmi flotta rohamos gyarapodása eredményeként egyre több szovjet hajó érkezik a kikötőbe nemcsak szovjet áruval, hanem más országok áruival is. A kikötő területén működik hajójavító üzem is, amelynek illetékesei elmondták, hogy vállalatuk érdekelt a szovjet szolgáltatási igények növekedésében; a Szovjetunió egyre nagyobb hajókat épít. A kikötő hamarosan alkalmas lesz a 300—450 ezer tonnás hajók fogadására is. A hajójavító reméli, hogy a szovjet óriás- hajók is igénybe veszik majd szolgáltatásait. Találkoztam a dunkerque-i csőüzem kirendeltségének vezetőivel is. Elmondták, hogy a gyáruk olaj- és gázvezetékekhez szükséges csöveket szállít a Szovjetuniónak. Az utóbbi négy évben a szovjet megrendelések szüntelenül növekedtek és azok mennyisége jövőre várhatóan eléri üzemük termelési produktumának csaknem a felét. Hozzáfűzték: a jelenlegi ingatag világpiaci helyzetben az üzem vezetősége különösen érdekelt a megbízható Promszkjoimport szovjet külkereskedelmi vállalattal való tartós kapcsolatokban. Reményüket fejezték ki, hogy a francia—szovjet baráti kapcsolatok fejlődése elősegíti a sokoldalú üzleti együttműködés további bővülését. N. Kuznyceov, az APN tudósítója hírlap világhíradó HÉTFŐ: Belpolitikai feszültség, kivégzések Etiópiában — Javaslat Angliában a rendkívüli törvénykezésre — Megnyílik a román pártkongresszus KEDD: Ünnepségek a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján, Brezsnyev beszéde Ulánbátorban — Tanaka lemondása — Portugália elismeri Sao Tome és Principe függetlenségét — Koreai vita az ENSZ-ben SZERDA: Moszkvában Koszigin Jasszer Arafattal tárgyal — Mexikó megszakítja diplomáciai kapcsolatait Chilével — A brit munkáspárt konferenciája CSÜTÖRTÖK: Szovjet vezető szervek jóváhagyják a vlagyivosztoki találkozó eredményeit — Az EBK koordinációs bizottsága Genfben tanácskozik — Waldheim Kairóban — Csehszlovák pártplénum Prágában PÉNTEK: Makariosz Athénbe utazik — A török parlament nem szavaz bizalmat az új kormánynak — Kissinger pekingi megbeszélései nyomán bejelentik Ford elnök kínai látogatását — A kambodzsai képviselet ügyét vitatja az ENSZ SZOMBAT: Miniszterelnökünk, Fock Jenő hazaérkezett indiai és burmai látogatásáról — Tüntetések Saigonban a Thieu-adminisztráció ellen így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin. Ha a világpolitika eseményeit egyáltalán földrajzi körzetekhez lehet kapcsolni, akkor megállapíthatjuk: Ázsia-központú hét végére értünk. A legfontosabb esemény színhelye a szovjet Távol-Kelet nevezetes kikötővárosa, Vlagyivosztok volt, igaz, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó döntései nemcsak egy kontinensre, hanem egész világunkra vonatkoztak. S a viharos tengerpart legcsendesebb öbléből kedvező hírek érkeztek, az SZKP főtitkára és az USA elnöke az enyhülés szellemében vették sorra a válságterületeket, s megegyeztek a megegyezésről, a stratégiai fegyverrendszereit 1085-ig történő korlátozásának tető alá hozásáról. A szovjet vezető szerveknek a vlagyivosztoki találkozó eredményeiről kiadott közleménye joggal állapította meg, hogy a „csúcson" újabb lépés történt az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram valóra váltásáért. Leonyid Brezsnyev Ulánbátoron keresztül utazott haza, a mongol fővárosban nagy beszédet mondott a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. Ázsia közepén nem véletlenül szentelt külön fejezetet Ázsia biztonságának. A világ legnagyobb kontinensén súlyos problémák várnak megoldásra (elég az élelmezési gondokra utalni), ugyanakkor az elmúlt három évtizedben ott robbant ki a legtöbb válság és helyi háború. Az ázsiai biztonságra vonatkozó első tervek még az ötvenes esztendő elején a kínai és indiai részről láttak napvilágot, majd 1969-ben Brezsnyev négypontos konkrét indítványt terjesztett elő taskenti beszédében. A téma azóta is napirenden van. Ulánbátorban az SZKP főtitkára nyomatékosan megismételte azt a szovjet véleményt, hogy az ázsiai biztonságot nem Kína kizárásával vagy elszigetelésével, hanem a Kínai Népköztársaság bevonásával akarják megvalósítani. Peking azonban változatlanul nem teszi lehetővé a tárgyalásokat, ezt hangsúlyozta különben a november 7-i kínai táviratra küldött szovjet válasz is.A pekingi megnyilatkozást nyugaton először úgy állították be, mintha a kínai vezetés hajlandó lenne érdembeni megbeszélésekre. Kiderült azonban, hogy lehetetlen feltételeket szabott a távirat. A szovjet állásfoglalás határozottan elutasítja a kínai feltételeket, viszont továbbra is kész feltétel nélküli párbeszédre.) A Kínából érkezett felelőtökön Kissinger volt a „sztár"’ ügyetlenül bánt az evőpálcikákkal és Teng Hsziao-Ping segített neki az ünnepi banketten. A külügyminiszter vacsorája végül is jól sikerült, látványos politikai eredményeket mégsem tudtak felmutatni. Az amerikai tudósítók a folyamatosságot hangsúlyozzák, s Ford bejelentett pekingi látogatásában az amerikai—kínai kapcsolatok jelenlegi szintjének megőrzését látják. Az amerikai külügyminiszter hazatérőben megállt Tokióban is, hogy tájékoztassa a japán kormányt. Azt a kormányt, amelynek nincs miniszterelnöke, miután Tanaka hivatalosan is beadta lemondását. A liberális demokraták soraiban kiéleződött az utódlási harc, bár az új kormányfő nem irigylésreméltó csődtömeget s kombinak tűnő távlatokat örököl. Magyar vonatkozású híreket is kaptunk Ázsiából: Fock Jenő és kísérete sikeres megbeszéléseket folytatott Indiában és Burmában. Miniszterelnökünk utazása része következetes politikánknak, amely sokoldalú kapcsolatokra törekszik Ázsia e két nagy múltú és nagy jövőjű országával. India és Burma nincs ugyan közel hozzánk, mégis számos, kölcsönösen előnyös lehetősége bontakozott ki a gazdasági együttműködésnek. Waldheim ENSZ-főtitkár „Ázsia határán" a közel-keleti térségben tett villámlátogatást a héten és az ENSZ kéksisakosainak további maradásáról tanácskozott. A Biztonsági Tanácsban is olyan vélemény alakult ki, hogy ENSZ-csapatok állomásozása az ütközőövezetekben csökkentheti a feszültséget. Végleges megoldást természetesen csak a megszálltt területek kiürítésére és a palesztin nép jogainak helyreállítása hozhat, ezért a hosszú távú kibontakozás programjába illenek Arafat újabb moszkvai tárgyalásai. A palesztin vezető legutóbb néhány hete járt a szovjet fővárosban, de azóta a rabati arab csúcs, majd az ENSZ- közgyűlés határozata fontos új elemekkel gyarapította az amúgy is vaskos palesztin dossziét. A hét Ázsia-centrikussága nem jelenti, hogy Európában eseménytelenség uralkodnék. Athén népszavazás előtt áll: visszatérjen-e Konstantin, minden hellének királyaként, vagy kiáltsák ki a köztársaságot, amelynek elnöki tisztét Karamanlisz vette célba, De Gaulle-i igényekkel. Makariosz a görög fővárosban tartózkodik, ahol inkább lebeszélik a hazatérésről, mint bíztatják arra. Ankarában ismét kormányválság van, a fejlemények új választások vagy a hadsereg aktivizálódása felé mutatnak, vagyis: Cipruson és környékén tart a mozgás. Élénk a brit és a francia belpolitika is, összehívták a közös piaci csúcsértekezletet, Génfben és Bécsben pedig először tartottak ülést a biztonsági konferencia, illetve a hadseregcsökkentési értekezlet résztvevői — Vlagyivosztok után... Vasárnap, 1974. december . Munkáspárti kongresszus Angliában Bár érzékeny presztízsveszteséget szenvedett a labourpárti centrum és a jobbszárny a párt baloldalán küzdő erők fölébe kerekedett a brit munkáspárt szombaton befejeződött kongresszusán. A hetvenharmadik országos kongresszus negyedik, utolsó napjának zsúfolt programja volt és középpontjában Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár felszólalásával. A nyugatnémet kormányfő, aki tanúja volt a kisebbségbe szorított baloldaliak egyik felháborodott tüntetésének, maga is kínos jelenetet idézhetett volna elő, ha nem ilyen óvatosan foglalkozik Anglia közös piaci tagságának kérdésével: „Nekünk is aggályaink vannak néhány közösségi döntés, például a mezőgazdasági politikára vonatkozó határozatok miatt... de Európa nemcsak mezőgazdaság ... ha országaink nem működnek szorosan együtt a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában, a politikai stabilitás kerül veszélybe.” Nemzetközi kérdésekről szólva a nyugatnémet kancellár említést tett moszkvai tárgyalásairól is és egyebek között kijelentette: „Olyan benyomást szereztem, hogy a szovjet vezetők komolyan érdekeltek az enyhülés folytatódásában.” Izraeli légitámadás Beirut Az izraeli légierő Phantom típusú vadászbombázói szombaton légitámadást hajtottak végre a dél-libanoni Arkub közelében lévő Kaira falu ellen. A bombázások jelentős anyagi károkat okoztak, áldozatokról'' nem érkezett jelentés. Makariosz Görögországban: feszültség Törökországban Makariosz ciprusi elnök és Karamanlisz görög miniszterelnök részvételével szombaton Athénban megkezdődtek a ciprusi válság megoldását célzó magas szintű tanácskozások. Görög részről Averoff hadügy- és Biciosz külügyminiszter, ciprusi részről pedig Kleridesz ügyvezető elnök is részt vesz amegbeszélésen. Makariosz közölte: elvárja, hogy Görögország pártokon felül álló „nemzeti politikát" alakít ki a ciprusi válság megoldására. Az elnök ennek megfelelően a görögországi politikai pártok vezetőivel is tanácskozni kíván. A szombati megbeszélésekről hivatalos közleményt nem adtak ki. (AB) A ciprusi helyzetről tárgyalt több mint ötórás szombati ülésén a török nemzetbiztonsági tanács. A kiadott közlemény megállapította, hogy a testület értékelése szerint Cipruson az elmúlt hetekben feszültebbé vált a helyzet, ezért a tanács javasolta a kormánynak, hogy hosszabbítsa meg a négy török tartományban érvényben lévő rendkívüli állapotot. Sadi Irmák ügyvezető miniszterelnök szombaton újságírók előtt „válságosnak" nevezte a ciprusi helyzetet és kifejezte azt a véleményét, hogy Makariosz érsek hazatérése „újabb ellenségeskedések kirobbanásához vezehethet a ciprusi görögök között ".