Fejér Megyei Hírlap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
Szerda, 1975. február 26. Évforduló A nyelv térképésze A magyar évforduló naptár mai lapján egykori, fehérvári tanár neve olvasható: ma van harminc esztendeje annak, hogy 1045. február 26-án meghalt Balassa József, a neves nyelvész és író, a hazai nyelvjárások korszerű tudományos kutatásának megalapítója. Balassa József 1864. február 11-én született Baján. A budapesti és a bécsi egyetemen végzett tanulmányait követően előbb bölcsészdoktori, majd tanári oklevelet szerzett. 1886-ban a székesfehérvári kereskedelmi iskola tanárává nevezték ki. Tehetsége korán kibontakozott, egymásután írta a szakkörökben feltűnést keltő, széles körű kutatómunka új eredményeit tükröző nyelvészeti cikkeit. Már fehérvári tanároskodása első évében megjelent A fonetika elemei című alapvető munkája, l®91-ben pedig A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése című, térképpel ellátott tudományos munkája. A „magyar nyelv térképésze” ezt követően Budapestre került, itt a VIII. kerületi főgimnázium tanára lett. A magyar és német nyelv egyaránt kitűnő ismerőjének bizonyult, mindkét nyelven sorra jelentek meg művei. A Balassa—Pálóczy német nyelvtan és a Balassa—Simonyi német—magyar szótár akkoriban sokat forgatott könyv volt, a nagyközönség körében is országosan ismertté tette nevét. Más iskolai tankönyvei is ezrek és ezrek tanulását segítették elő. A kiváló nyelvészről a Révai lexikon 1911-ben megjelent kötete már méltató elismeréssel emlékezik meg. A Magyar városok és vármegyék monográfiája című sorozat Fejér vármegyéről szóló kötetének Tudomány, irodalom, művészet című későbbi adattárában viszont mégis csupán hat sor olvasható a külföldön is számontartott Balassa Józsefről. Vajon miért? Nem véletlenül. Balassa nem csupán a nép nyelvét, magát a népet is megbecsülte: tudományos munkásságával nem az ország akkori urait, hanem magát az országot kívánta szolgálni. Érdemei elismeréseképpen a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki. A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi rendszer mellőzte és üldözte a haladó gondolkodású tudóst. A ragyogó tehetségű egyetemi tanár még középiskolai tanár sem lehetett. De hiába fosztották meg katedrájától, írásaival mégis tovább tanított. Sorra jelentek meg jelentősnél jelentősebb nyelvészeti cikkei és önálló munkái, amelyek közül A magyar nyelv könyve című kötetének orosz nyelvű kiadása is napvilágot látott. Szerkesztője lett a Nyelvőr című lapnak és így továbbra is a magyar nyelvművelés kiemelkedő alakja maradhatott. Budapest felszabadulását ugyan még megélhette, de két hét múlva elragadta a halál: 81 esztendős volt ekkor. A felszabadulás előtt sok méltánytalanság, mellőzés és elhallgatás érte munkásságát. Illő, hogy halálának évfordulója alkalmával most méltó megbecsüléssel idézzük annak a férfinak alakját, aki a fehérvári katedráról jutott a magyar tudományragyogó nevű képviselői közé... (Zoltényi) ww m ii resotores r-il~ öregember már pénteken észrevette, hogy a sarkon túl csőtörés van. Morgolódott magában. — A fene ott egye meg őket (a vízművekre gondolt) — tavaly is ilyentájt tört el. Mindennap telefonáltam nekik, mégis egy hétig vakaróztak, csak aztán jöttek ki. Most majd várhatják, hogy csináljak valamit. Nem az én dolgom, ugye. Szóljon más. Mégis minden délelőtt odabaktatott. Figyelmes, fizető emberke volt, lakatosként ment nyugdíjba. Kicsit hajlott volt a háta, erős, incus kezében meggyfa-szipkát tartott. Nézte, hümmögött. Figyelte, ahogy alattomosan egyre szélesedik a víz medre. Vasárnapra már a fél úttest nedvesen csillogott. Tíz éve költözött ebbe a sarokházba. A szuterént kapták meg egy feltétellel, a járdát nekik kell tisztán tartani. Sopánkodott is a nénje: — Odamész Józsi házmesternek, vénségedre? — Végezte a munkát, becsülettel. És nemcsak ezt. A profeszszoroknál a redőnyt javította meg, a szekrényre új zárakat rakott. Máshol a vízcsapokat tette rendbe, hogy ne csöpögjenek, még kovácsoltvas tárgyakat is készített, megrendelésre, szívességből. Hát nem nyughatik édesapám — mondta a Lánya. — Öreg már, miért nem pihen többet? — Ő meg büszkén kidüllesztette a mellét. — Nem lehet, ugye, szükség van rám. Most is ide meg ide hívnak, javítsam meg az olajkályhát. — Az öreg jöttment, szögért, lakatért járt a városban, valósággal beteg volt, ha nem akadt javítani valója. Vasárnap éjjel fagyott. Már koránt kikelt az ágyból. — Mennek a gyerekek az iskolába. Még megcsúszik valamelyik, aztán lábát töri. — Gyorsan lemosakodott a konyhában, végigsimította fehér borostás állát, beretválkozni is kéne, majd aztán. — Fogott egy vödröt, öntött bele sót és kiment a sarkon túlra. Jól sejtette. A péntek óta szivárgó víz ráfagyott az úttestre. Páncélján gépkocsinyomok. Az iskolából tompán kihallatszott a csöngetés. Nézelődött egy kicsit, megvakarta az állát, belemarkolt a sóba, és szórni kezdte az úttestre. Már jól elhaladt a munkával, igyekezett, még a boltba is el akart menni szódáért. Megállt, hátrább lépett, elővett egy szál „fecskét” a zsebéből, kettétörte, beletette a szipkába. Amikor felnézett, akkor vette észre a fekete Volgát. Megfigyelte, milyen elegánsan kanyarodik a kocsi a szűk kis utcában, amikor megtörtént. A kocsi furcsa mozdulattal megcsúszott a jégen és felrohant mellette a járdára, neki a falnak. A vége megfarolt, látta, vége felé mozdul. Kitámasztotta a karjával, óriási fájdalom, szürkeség. A A járókelők még két napig arról beszéltek, hogyan kiabálta a kis öreg a mentőben, hogy „a kezemet levágni nem engedem Farkas Foszter HÍRLAP Halászol az illetékes Hogy kenyértörésre ne kerüljön sor... A fenti címmel a Móron jelentkező szállítási problémákról írt cikk alapvető megállapításával egyetértek, egyéb megállapításai valószínű gyors és nem megalapozott információkra épültek. Igaz, a kenyér, péksütemény alapvető élelmiszer, melyet mindenki figyel és bírál. Fontos közszükségleti cikkek két-három hónapos kiesése nem okoz olyan problémát, mint a kenyér kétnaponta történő 2—3 órás késése. A sütőipar azonban elmaradt, iparág és fejlesztéséhez sürgős állami támogatást csak 1968 óta kap. A fogyasztók fokozott igényeit — friss, meleg kenyér, ropogós sütemény, reggel nyitásra történő kiszállítás — a szűk fejlesztési lehetőségek miatt jó ideig nem lesz megoldható. Mór nagyközségben naponta 32 egységet kell ellátnunk. Ezek többsége 11 órakor bezár és 15 órakor nyit ismét. Délután nem akarják fogadni a terméket, minden egység a reggeli órákban kéri a szállítást. Bár az üzem mindent elkövet ennek érdekében , az influenza járvány idején a szocialista brigádok 14—16 órás munkavégzéssel tudták csak pótolni az üzemből átlagosan betegség miatt hiányzó 10—15 fő munkáját — mégsem tudja, teljesíteni. A sütőipari termékeket szállító kocsik importból származók, a keret meghatározott, így pótlás hiányában az elhasználódót gépkocsik selejtezését nem tudjuk kellő mértékben végrehajtani. A sokat javított gépkocsik meghibásodása még könnyebb, alkatrész pedig alig van. Hogy szállítási gondjainkat megoldjuk, négy VOLÁN bérkocsit vettünk igénybe. Ezek műszaki állapota roszszabb mint sajátunké, így többet állnak, mint dolgoznak. Február 4-én és 5-én egymás után két gépkocsi hibásodott meg. Az üzemvezető a VOLÁN móri kirendeltségétől kért gépkocsit, de nem kapott. Hogy kenyértörésre ne kerüljön sor, a helyi költségvetési üzem segített a szállításban a Székesfehérvárról kért gépkocsi kiérkezéséig. A csótány és a cigaretta csikk — bár mindkettő ellen védekezünk — mégis előfordul. A bogarakat az élelmiszeripari üzemben gyorsan ölő méreggel nem lehet pusztítani. Szigorúan intézkedtünk: munkavégzés közben cigarettázni tilos. Ennek ellenére előfordul, hogy a cigarettavég — éppen, mert tiltva van — gyors eldobásból kerül a tésztába. Az üzem rekonstrukciója rövid időn belül beindul és három lépcsőben 1977-ig elkészül. A korszerű üzem minden bizonnyal az üzem fiatal vezetője számára is kedvezőbb feltételeket biztosít munkája végzéséhez a megfelelő ellátás érdekében, amelyért most éjt nappallá téve dolgozik. Kovács János, a székesfehérvári Sütőipari Vállalat igazgatója Korszerű üzem! Kedvező munkakörülmények! EZT MEGTALÁLJA A DUNAUJVÁROSI HULLÁMPAPÍRGYÁRBAN, HULLÁMDOBOZ ÜZEMBEN! Megkezdtük a munkások felvételét. FELVESZÜNK: Karbantartó és TMK területre szakmunkásokat, Vasútüzemünkhöz Dieselmozdony-vezetőket, kocsirendezőket. Betanított munkára férfi- és nődolgozókat. Or- portás munkakörbe női és férfi dolgozókat. Takarítónőket. :::::::::::: ül::::::::: ’női’!’ Lehetőséget biztosítunk a szakmunkás-képesítés megszerzésére, nődolgozók részére gépkezelő-tanfolyamokat indítunk. Vidékről bejárók részére útiköltséget térítünk, vagy munkásszállót biztosítunk. Jelentkezni lehet: DUNAÚJVÁROSI PAPÍRGYÁR MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN 714. ----------- ------- Tudom barátom, ismerem a dalt, én is világgá ordítottam, a vonatok most indulnak, s az elejük csak a nótában van felvirágozva. Szívben és karban edződve hazafelé mentek ti, öreg „bakák”. Vége van az összes gyakorlatnak, állítjátok. Zsebetekben megbújik a kis könyvecske, bizonyságul most már mindenki előtt, te is kibírtad, és a serdült, nem haragszol, „nyálasszájú” ifjoncból érett, katonaviselt emberré lettél. Férfivá. Nem akarlak önfeledt jókedvedben elszomorítani. Töltsd csak a sört, de nincs vége az összes gyakorlatnak. Nem, talán sok, ha többé nem kell állnod csontig metsző szelekben vártán, szorítani a fegyvert, őrködnöd mások álmán. Tudod, lezárult az ifjúság egy szakasza. Legközelebb, ha katonaéneket hallasz, mint most én, elszorul a szíved, félve vallod csak meg, igen, azok voltak a szép napok. Deli két esztendőt kellett viselni, szomorúan és vidáman. Remélem, mindent megtanultál. Megsokszoroztad erődet, feszessé vált gondolkodásod, tudod már, hogy a nehéz, talán olykor embertelennek vélt feladatokat is játszva meg lehet oldani. Igen, emlékszem én is, mikor bajtársaimmal együtt álltunk, viseltük büszkén a fegyvert és kérgesre törte kezünket a lapát az árvízi újjáépítésnél. Mégis nosztalgiával gondolok a katonaidőre. Aztán én is szilajul ordítottam a dalt, öntöttem a sört, fogadásból gyalog jöttünk a városig, most már tudom, nem puszta bravúroskodásból, hanem talán azért, hogy mi, akik együtt edződtünk férfiakká, tovább együtt legyünk. Akkor mi is úgy véltük, igen, vége van az összes gyakorlatnak, az öregek hazafelé ballagnak, zsebükben a könyvük és most már biztos, hogy barna kislányt ölelünk. Nem barátom, neked is megmondom, nincs vége az összes gyakorlatnak. Hazaértünk. Új behívó várt bennünket és most benneteket is. Szólítanak a munkapadok, hosszú évek hétköznapjai várnak rátok. Most már majd együtt menetelünk, fiatalok és öregek, parasztifjak és olajos gyári cimborák, acélossá vált karunk mindennap lesújt. Ragadunk csákányt, ekét, kalapácsot és redőttet homlokunk. A jövőt kell építenünk. Katonás renddel, feszességes, férfiak kemény akaratával, hogy értünk és az utánunk jövőkért virágozzon, gyarapodjon, az ország. Hadnagy Gábor Férfiak dala A szófiai metró A Szovjetunió műszaki segítséget nyújt a szófiai metró első szakaszának építéséhez. 1975 és 1980 között 10,5 kilométer hosszú metróvonal épül, 12 állomással. A szófiai metró egy-egy kocsija 170 utast szállíthat. A metrószerelvények kocsijai éppúgy a szovjet Mityiscsinszkij üzemben készülnek, mint annak idején a budapesti metróé. Az állomások falát csiszolt gránittal, fehér és fekete márvánnyal, kerámiával, üveggel díszítik. A metróvonalak keresztezési pontjaiban az állomásokat különböző szinteken alakítják majd ki. Az utasok hagyományos lépcsőkön, illetve mozgólépcsőkön érkezhetnek az állomásokra. Előzetes számítások szerint a szófiai metró — amelynek teljes hossza 25 kilométer lesz — évente átlagosan kettőszáztizenöt millió utast fog szállítani. A metróvonalak óránkénti átlagos sebessége meghaladja majd a 40 kilométert. A metró építésénél nehézséget okoz, hogy Szófia alatt régi építmények, várfalak találhatók. A bolgár főváros rendkívül gazdag meleg ásványi forrásokban ül Mindez természetesen fokozott gondot okoz az építőknek, akik máris megtették a szükséges intézkedéseket a kincsek megmentésére.