Fejér Megyei Hírlap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Péntek, 1975. Cijgy­ítés V.------------------------------------------------------------------W I R» L A P -----------------------­ * Folytatja munkáját az EBK zárószakasza (Folytatás a 2. oldalról) Üdvözöltük, és a nemzetkö­zi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­ta­inak javulását, megállapo­­­­dásukat és további tárgyalá­saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolkodó ember látja, hogy az emberi­ség fejlődésének jelen szaka­szában a világháború elkerü­lésének nincs más reális és elfogadható­­ alternatívája, mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdések tárgya­lások útján való rendezése, —, a fegyverkezési verseny meg­állítása, a fegyverzetek korlá­tozása, majd a leszerelés, az államok rendezett viszonya, a közös érdekű kérdésekben az együttműködés, a népek köze­ledése és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szellemé­ben építi nemzetközi kapcso­latait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelke­dő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttműködését szabályozó­­ elvek rögzítését. Az értekez­let­ munkájéban részt vesz 35 szuverén állam, közötü­k van­nak nagy és kis államok, ipa­rilag fejlettek és kevésbé fej­lettek, szocialista és nem szo­cialista, elkötelezett és el nem kötelezett országok, sem­leges államok. Az államok kapcsolatait szabályozó elvek — mint a szuverén egyenlő­ség, az erőszaktól való tartóz­kodás, a határok sérthetetlen­sége és a többi alapelv — tisz­teletben tartása és gyakorlati érvényesülése megfelel a résztvevő 35 különböző állam érdekeinek, biztosítja a bé­két. Betartásukkal száműz­hetjük földrészünkről a há­borút, a fegyveres konfliktu­sokat. A Magyar Népköz­­társaság kész ezeknek az el­veknek következetes betartá­sára. A magyar kormány úgy vé­li, hogy az államok­ kapcsola­tainak a biztonsági értekez­let által történő elvi rendezé­se, ezen elvek gyakorlati ér­vényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverzetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét fi­gyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműkö­désre kidolgozott ajánlásokat is. Magyarország ma is kiter­jedt gazdasági kapcsolatokat tart fenn Európa sok orszá­gával, és részt vesz a nem­zetközi gazdasági munkameg­osztásban. A Magyar Népköz­i­társaság elvi okokból híve és adottságai miatt érdekelt is abban, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés a jövőben tovább szélesedjék. Úgy véljük, hogy általában az államok, s különösen a különböző társadalmi rend­szerű országok politikai kap­csolatait szilárdan alátámaszt­ja a kölcsönösen előnyös gazdasági gyüttműködés. Magyarország kész a hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös, hosszú távú megegyezésekkel is szabályozott gazdasági együttműködésre mindazon országokkal, amelyek maguk is érdekeltek ebben. Tisztelt küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcsola­tok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdések meg­oldására. A Magyar Népköz­­társaság kész az e kérdésekre vonatkozó ajánlások elfogadá­­sára is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesztésére. A magyar kormány meg­győződése, hogy a békés egy­más mellett élés, a népek közeledése és barátsága fel­tételezi, egyben lehetővé is te­szi az államok termékeny együttműködését a tudomá­nyok, a közoktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunk­nak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrhajók kiválóan véghezvitt közös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden valódi értékét a sajátjának tekinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakor­latban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Moliere, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők műveit nagy pél­dányszámban kiadjuk, szín­padra visszük. A mai nyugati kultúra értékeit is hozzáfér­hetővé tesszük mindenki szá­mára., Mi hívei vagyunk az embe­rek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesz­tésének, az utazás, a világát­­látás további könnyítésének. A Magyar Népköztársaságban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput talál, aki be­csületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok viszonyla­tában egyaránt jelentős két­oldalú turizmust bonyolítunk le. A tízmilliós lélekszámú Magyarországra évente több­­mint 8 millió külföldi látogató érkezik, és hárommilliónál több magyar állampolgár lá­togat külföldre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja, hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bő­vítésértek, minden olyan ész­szerű lépésnek, ami elősegíti a népek és országok kölcsönös, jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet to­vábbi,­­ előrevezető lépéseket tennünk, ha kölcsönösen tisz­teletben tartjuk a partner or­szágok szuverén jogait, törvé­nyeit, amit értekezletünk is elvár, az előttünk fekvő, kö­zösen kidolgozott okmányunk is igényel minden résztvevő államtól. Kulturális együttműködés, az információk cseréje kap­csán jelentkeznek különösen az ideológiai különbségek. Mi is, akik itt tanácskozunk, különböző ideológiái­ú párto­kat, különböző politikai rend­szerű országokat képviselünk. De világos, nem azért jöttünk össze, hogy elfogadjuk egy­más ideológiáját vagy állami politikai rendszerét. Népeink, amelyeket képviselünk, azt várják tőlünk, hogy valóban létező ideológiai­ és­ politikai különbségek ellenére szót ért­sünk, összefogjunk, és meg­állapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európá­ban béke és biztonság legyen, hogy az államok, az országok hasznosan együttműködjenek a közös érdekű dolgokban né­peink javára. Elnök elvtárs! Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutottunk. Sok tanácskozás, vita van mögöt­tünk, harcolnunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nem csak, hívei, ellenzői is vannak, a gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ korszak­jelző­jeként kerülhet a törté­nelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, ak­kor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az érte­kezlet okmányával egyetért, küldöttségünk azt megbízatá­sának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok, képviselőinek egy újabb ér­tekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizs­gálja a teendőket. Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békeszerető magyar nép minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet nemes céljai valóra váljanak. Köszönöm figyelmüket! Kádár János beszédének el­hangzása után, az elnök bere­kesztette a délelőtti ülést. találkozások, eszmecserék Helsinki Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a Finlandia Palotában találkozót tartott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. A szívélyes légkörű beszélgetésen az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos kérdések álltak a figyelem középpontjában. A véleménycsere során mindkét fél elégedetten nyilatkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság közötti testvéri kapcsolatok fejlődéséről. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön délben látogatást tett Urho Kekkonennél, a Finn Köztársaság elnökénél. A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a két ország és a két nép kapcsolatainak és együttműködésének mind szélesebb körű kibontakozásáról és továbbfejlesztésének lehetőségeiről, valamint az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezletről. Érintették a nemzetközi helyzet más, idő­szerű kérdéseit is. * * * Július 31-én Helsinkiben találkozóra került­ sor Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára és Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt­ Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköz­társaság Államtanácsának elnöke között. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Helsinkiben megbeszélést folyta­tott Nicolae Ceausescu­val a Román Kommunista Párt főtit­kárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. A szívé­lyes­­ légkörű találkozón véleményt cseréltek a Magyar Nép­­köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatai­ról, a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egyes kérdé­seiről. ' * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Gustáv Husák, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke megbeszélést tartott Helsin­kiben. A meleg elvtársi légkörű találkozón megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos teendőket, és véle­ményt cseréltek a két szomszédos szocialista ország és a két párt kapcsolatai fejlesztéséről. A megbeszélésen részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, és Lubomir Strougal, Csehszlovákia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja is. A délutáni ülés Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott felszólalásában annak a vé­leményének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, ha­­nem éppen kezdetét jelzi. Az EBK nem egyszerűen az eu­rópai nemzetek valamilyen egyetértésének eredménye hanem a nemzetközi politi­kai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta lezajlott vál­tozások és új irányzatok ki­fejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között na­gy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitiká­jának is alapelve. Rámuta­tott, hogy „az aktív békés együttélés elvei áthatották e konferencia előkészületeit és megmutatták, hogy milyen mélyen gyökeret vert a né­pek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák megoldására.’’ Tito elnök az európai biz­tonsági értekezlet egyik leg­kiemelkedőbb eredményé­nek azt nevezte, hogy a részvevő államok általános egyetértéssel elfogadták a határok sérthetetlenségének elvét. v Jugoszlávia nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy hazája ezt az elvet kö­telezőnek ismeri el. A Tito jugoszláv elnök után felszólaló Süleyman Demirel török miniszterel­nök — amint az várható volt — beszéde nagy részé­ben a ciprusi kérdéssel fog­lalkozott és elutasította Ka­­ramanlisz görög miniszter­­elnök előző napi kijelenté­seit. — Tartjuk magunkat az európai biztonsági konferen­cia valamennyi határozatá­hoz, de Ciprus kérdésében fenntartással élünk. Mivel csak a ciprusi görög közösség van képviselve Helsinkiben, s jogilag képtelenség, hogy egy két közösséget tömörítő államot csak az egyik, vagy a másik közösség képvisel­jen, ezért a ciprusi állam képviselete ezen a konferen­cián nem tekinthető jogos­nak és törvényesnek. Kö­vetkezésképpen Törökország a záróokmány rendelkezéseit­­nem tekinti magára nézve kötelezőnek Ciprus vonatko­zásában, s erről hivatalos közleményben értesítette a biztonsági konferencia tit­kárságát,­­ hangsúlyozta Demires. A török kormányfő ezután részletesen elemezte a záró­­okmányban foglaltakat. A következő szónok Anker Jörgensen dán miniszterel­nök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól számított három év mérlegét megvonva hangsúlyozta: vé­leménye szerint igenlő vá­laszt lehet adni arra a kér­désre, hogy a konferencia eredményei jónak mondha­­tók-e. Hozzátette, az egyetér­téssel kidolgozott megállapo­dások természetesen aligha lehetnek tökéletesek, de véle­ménye szerint a külügymi­niszterek által 1973-ban Helsinkiben elfogadott aján­lásokhoz képest többet értek el, mint amennyire számíta­ni lehetett. A dán kormányfő a továb­biakban a közös piaci orszá­gok tevékenységének jelen­tőségét emelte ki, majd csat­lakozott az előtte felszólalt nyugati küldöttség-vezetők­­höz, amennyiben keveselte a­ „harmadik kosár” területén elért eredményeket. Leo Tindeman­s belga mi­niszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a kato­nai enyhüléssel is. A záró­okmány elvben elismeri a kettő összefüggését, de Genfben mégsem tárgyaltak a katonai biztonság tényle­ges problémáiról, — mondot­ta — s­ hozzáfűzte: az igazi enyhülés csak akkor követ­kezhet be, ha szovjet—ameri­kai tárgyalások a hadászati fegyverzetek csökkentéséről, és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kielégítő ered­ményt hoznak. Tindemans is elégedetlen­ségét fejezte ki a „harmadik kosár”-hoz tartozó kérdé­sekben elfogadott szövegré­szekkel, majd az 1977-re Belgrádba tervezett szakértői értekezletről szólva kijelen­tette: ott nem szövegekről fogunk tárgyalni, mint most itt Helsinkiben, hanem konk­rét lépésekről, amelyekért mi valamennyien felelősek leszünk. Ezután Olof Palme svéd miniszterelnök felszólalása következett. A svéd kor­mányfő hangoztatta: a munka, amelyet Helsinkiben és Genfben közösen végez­tünk az elmúlt években, azon a közös meggyőződésen alapult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nem­zeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasználni. Fel­hívta a figyelmet a fegyver­kezés változatlanul magas színvonalára, a még megol­datlan helyi konfliktusokra és erőfeszítéseket sürgetett a katonai biztonság megterem­tése érdekében. Bruno Kreisky osztrák kancellár felszólalásában hangoztatta, hogy az aláírás­ra kerülő okmány — amely­nek tartalma, a benne érin­tett kérdések köre és jellege egyedül álló — az államok közötti magaviseleti kódex a jelenkorban. De­ bármilyen átfogó és­­nagyszerű munkát végzett is az értekezlet — folytatta — minden attól függ, hogy mennyire reális tartalommal, tudjuk megtölte­ni az okmányban foglalta­­kat. Az európai biztonsági konferencia egy szakaszt zár le és egyszersmind új sza­kasznak a kezdete is, és ezért jelentős eredményeket kell hoznia. Az osztrák kancellár — több előző szónokhoz ha­sonlóan­ — az enyhülés oszt­hatatlanságát hangsúlyozta, és sürgette a közel-keleti kérdés békés rendezését. A délutáni ülés következő szónoka Urho Kekkonen köztársasági elnök, az érte­kezleten résztvevő finn dele­gáció vezetője volt. Kekko­nen elnök többek közt hang­súlyozta: 35 ország legmaga­sabb szintű politikai vezetői érkeztek Helsinkibe, az eu­rópai biztonsági értekezlet záróokmányának aláírására. Ez azt mutatja, hogy meg­van a közös akarat a még rendezetlen kérdések m­­eg­­oldására összhangban a kon­ferencián kidolgozott elvek­kel. A Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány kifejezi az egymástól történelmüknél, társadalmi célkitűzéseiknél és politikai rendszerüknél fog­va különböző országoknak azt az közös óhaját, hogy le­küzdjék az egymást elvá­lasztó tényezőket, és arra helyezzék a súlyt, ami egyesí­ti őket: a biztonság fokozá­sára, az emberek jólétének növelésére. A szónok ezután áttekin­tette a záróokmány főbb ren­delkezéseit, majd a biztonsá­gi értekezleten végzett mun­káról kijelentette: — A jövőben további együttműködésre lesz szük­ség, hogy az itt elfogadott elveket átültessük a gyakor­latba. .A jövőben is szükség lesz rá, hogy egyesítsük erő­feszítéseinket a jelen elvek alapján. A­­finn köztársasági elnök végül hangsúlyozta: immár hagyományos az a véle­mény, hogy a nagyhatalma­kat különleges felelősség terheli a világbékéért és a nemzetközi biztonságért. Ez a megállapítás igen nagy mértékben ma is helytálló. Az európai biztonsági érte­kezleten az eddiginél sokkal nagyobb mértékben foglal­koztak a biztonság kérdései­vel a résztvevő országok a teljes egyenjogúság alapján és ez egészen sajátos jelleget adott ennek a konferenciá­nak. Elismerve a biztonság oszthatatlanságát és a kölcsö­nös egymásra utaltságot, valljuk azt is, hogy minden egyes részvevő ország fele­lőssége egyformán nagy. A magunk részéről, mi finnek készek vagyunk a reánk há­ruló felelősséget vállalni, és minden lehetőt elkövetünk azért, hogy az itt kitűzött célok valóra váljanak, — fe­jezte be beszédét a finn ál­lamfő. A portugál felszólalás el­­maradása­ miatt a péntek délelőtti ülés első szónoka­ként feltüntetett Carlos Ari­as Navarro, spanyol minisz­terelnök szólalt fel ezután mint a csütörtök délutáni ülés utolsó szónoka. A spanyol kormányfő be­szédében nagy súlyt helye­zett a biztonság fogalmá­nak szélesebb körű — Euró­pán túlnyúló — értelmezé­sére és megelégedéssel álla­pította­ meg, hogy a Helsin­kiben aláírásra kerülő záró­okmány a földrészünkkel szomszédos­ területek közül megnevezi a Fölközi-tenger térségét. A Földközi-tenger északi és déli partja mentén élő népek remélhetően olyan szándékot látnak eb­ben, hogy a térséget az ott élő összes népek számára az igazságos béke térségévé vál­toztassák. A spanyol miniszterelnök beszédével kevéssel 6 óra előtt véget ért a biztonsági értekezlet csütörtök délutáni ülése. A konferencia pénteken délelőtt folytatja munkáját. (ATA ­ Heti 48 oldalon jelenik meg mától a Fejér megyei Hírlap, négy oldallal ki­sebb terjedelemben, mint eddig. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy lapunk vasárnapi száma is — az eddigi 12 oldal helyett — 8 oldalas lesz. Egyetlen, de nagyon nyomós oka van a terjedelem csök­kentésének: a papírtakarékosság. Népgazdaságunk a nyers­­anyagárak világpiaci emelkedése miatt, fizetési mérlegünk javítása céljából, szigorú takarékosságra kényszerül. A papír is azok közé a termékek közé tartozik — az előállításához szükséges nyersanyagokkal együtt —, amelynek világpiaci ára soha nem tapasztalt méretekben felszökött. A rotációs papírt, amelyre a legtöbb újságot, köztük a Fejér megyei Hírlapot is nyomják, csaknem teljes­ egészében külföldről kell megvásárolnunk, nagyrészt tőkés piacról. Népgazdasá­gunk gondjainak csökkentéséhez nekünk is hozzá kell já­rulnunk; ezt a célt szolgálja lapunk terjedelmének bizonyos csökkentése. • Őszintén reméljük, hogy előfizetőink, olvasóink meg­értik e kényszerintézkedés indítékát és a terjedelem heti négy oldallal való csökkentését. Mi, a Fejér megyei Hírlap munkatársai ígérjük, hogy a kisebb oldalterjedelem ellenére is az olvasói igények lehető legjobb kielégítésére törek­szünk. Azzal, hogy igényesebben válogatjuk meg, miről mennyit közlünk, hogy az eddiginél tömörebben, a lénye­get színvonalasabban kifejező módon írunk, még jobb kapcsolatot tartunk olvasóinkkal, gondosan odafigyelve kí­vánságaikra. Főleg azt tartjuk szem előtt, hogy szőkebb ha­zánk, Fejér megye életének legfontosabb eseményeit, dol­gozóinak, lakóinak örömeit, gondjait bemutató írásaink száma, értéke ne csökkenjen a szűkebb lehetőségek miatt. Mindent megteszünk azért, hogy a terjedelem csökke­nésével olvasóink ne érezzék megrövidítve magukat, azért, hogy pártunk politikájának jó szolgálatát olvasóink igé­nyeinek gondos, színvonalas kielégítésével sikerüljön páro­sítanunk.

Next