Fejér Megyei Hírlap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-01 / 230. szám

Szerda, 1975. október 1.h­írlap.3 ­ Vetés alá szántanak a Mezőszilasi Mezőföld Tsz 150 holdas tábláján Nagy József, Marekkel József, Szű­cs László, Sebes­­tyén János és Sokonyai László traktorosok (Fotó: Kabáczy) A megyei tanács vb tárgyalta A Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának havonkénti üléséről szóló tudósításaink rendszerint ez­­er­­ mondattal fejeződnek be: a vb ezután bejelenté­­. ../-e't tárgyalt. E bejelentések között is sok fontos kér­désben dönt a testület. Legutóbb például — a többi között — a környezetvédelemről, az új fehérvári aszfalt­keverő üzem tanácsi támogatásáról, a vágóhíd új te­lephelye kijelölésének engedélyezéséről, az ingatlan­­nyilvántartás szerkesztésének jövő évi menetrendjéről határozott a vb. JELENTÉS A KÖRNYEZET­­VÉDELEMRŐL A vb legutóbb 1973. no­vemberében tárgyalta a „Fe­jér megye környezetvédelmi feladatairól és környezeti ér­tékeiről” szóló jelentést. Az elfogadott határozat köte­lezte az építési, közlekedési és vízügyi osztályt, hogy a tapasztalatokról rendszeresen számoljon be. Légszennyezési alapjárulé­­kot­ fizettek 1971 január el­seje után azok a vállalatok, intézmények, amelyek fűtő­­berendezéseikkel szennyezték a városok, falvak levegőjét. Ez a pénz a központi leve­gőtisztasági alapba került, hogy a légszennyezést csök­kentő beruházásokat támo­gassák belőle. Ezért a támo­gatásért eddig egyetlen lég­­szennyező se folyamodott a megyében. Ez év elejétől szennyezési bírságot szab­nak ki azokra a vállalatokra, gazdálkodó szervekre, ame­lyek a megállapított határ­értéken felül szennyezik kör­nyezetüket. A vízmin­őség védelmét sz­agálják az osztály által ki­adott kötelezések. Tavaly a Velencei-tó mentén 25 szenn­yvízkibocsátót kötelez­tek arra, hogy építse ki csat­­­­lakozását , a csatornahálózat­ra. Bár az M 7-es autópálya átadása tehermentesítette Szé­l­­­fehérvár átmenő forgal­mát és ezzel a zajszintet is csökkentette, a vb elé került jelentés megállapítja: a gép­jármű-állomány rohamos nö­vekedésével arányosan nő a zajártalom. A KÖJÁL méré­sei szerint több csomópont­ban és elágazásnál a zajszint máris nagyon kedvezőtlen. ASZFALTKEVERŐ -TANÁCSI TÁMOGATÁSSAL Számítások szerint az ötö­dik ötéves terv ideje alatt az ú­thálózat fejlesztéséhez csaknem egymillió tonna aszfaltra lesz szükség Fejér megyében. A Székesfehérvári Közúti Építő Vállalat tulaj­donában lévő szárazréti ke­verő évi kapacitása 106 ezer tonna. A gépegységek elavul­tak és jelentősen szennye­zik a város levegőjét. Szükséges egy évenként 200 ezer tonna aszfaltot elő­állító telep építése. Hirnék költségei meghaladják a 70 millió for­intot, amihez a me­gyei tanácstól 15 millió fo­rint­ hozzájárulást kértek. A vb megszavazta a támoga­tást.­­ A környék lakói közül máris többen észrevételezték serkesztőségünkhöz írott le­velükben, hogy az aszfalt­keverő bővítése bizonyára a nehezen elviselhető füst nö­vekedésével jár majd együtt. Megnyugtatásukra a szak­emberek ígérik, hogy az új, korszerű gépegységek lénye­gesen csökkentik a szennye­zést, amellett, hogy az asz­falttermékek minősége is ja­vul. ÚJ TELEPHELY A VÁGÓHÍDNAK A Fejér megyei Állatfor­­galmi és Húsipari vállalat je­lenlegi fehérvári vágóhídja 1935-ben épült; a ser­tések, szarvasmarhák vágása, fel­dolgozása elavult körülmé­nyek között történik. Fej­lesztésre, bővítésre nincs le­hetőség, mert az előírt védő­távolságok — mind az üze­men belül, mind pedig­­ az üzem és a lakóterületek kö­zött­ — nem tarthatók. Szé­kesfehérvár általános ren­dezési terve a jelenlegi üzem kitelepítését irányozza elő. A szükséges rekonstrukciók elvégzése mellett a vállalat új vágóhíd telepítési helyé­nek kijelölését kérte az Or­szágos Telephelyforgalmi Központtól. A megyei tanács vb arról döntött, hogy egyetért, a ter­vezett ipari beruházás Szé­kesfehérváron történő meg­valósításával. A telephely végleges kijelölése még nem történt meg, de minden jel szerint az új vágóhíd és hús­­depó a város délkeleti élel­miszeripari övezetében, a tejüzem és a Hűtőház mel­letti területen épül majd fel. AZ INGATLANRENDEZŐ JÖVŐ ÉVI TERVE Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésének jövő évi menetrendjét is elfogadta a vb. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rendele­te szerint az új ingatlan­nyilvántartás megszerkeszté­sét 1976-ban a megye összes ingatlanának 10—15 száza­lékára kell kiterjeszteni. A vb jóváhagyta, hogy az in­gatlan-nyilvántartás korsze­rű formájának megszerkesz­tését jövőre Vértesbogláron, Iváncson, Csákberény­ben, Csókakőn, Kincsesbányán, Lajoskomáromban, Sárkeszin, Sárszentmihályon, valamint Ercsi és Gárdony nagy­községekben elkezdik és befejezik. Az idén elkezdett munkát ugyancsak befejezik Dunaújvárosban, Bicskén és Sárbogárdon, folytatják Szé­kesfehérváron, elkezdik Ba­­konycsernyén. Huszonöt éves a szakszervezeti társadalombiztosítás • A társadalombiztosítás szakszervezeti irányítása 25 éves jubileumához érkezett Társadalmi és gazdasági éle­tünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, szocialista államunknak a dolgozók ér­dekeit szolgáló egyik alapve­tő intézménye lett. A felsza­badulás teremtette meg azo­kat árfeltételeket, amelyekkel a társadalombiztosítás terü­letén elértük a mai eredmé­nyeket. Így nem véletlen, hogy felszabadulásunk 30. évfordulója egybeesik a tár­sadalombiztosítás negyedszá­zados jubileumával, amikor a társadalombiztosítás irányí­tását a szakszervezetek köz­reműködésével a dolgozók vették kezükbe. Az elmúlt 25 évben elért fejlődés ütemét mutatja a­­ tár­sadalombiztosításba be­vontak létszáma is. 1950-ben 4,4 millió, 1959-ben 7,2 mil­lió, 1969-ben 10 millió, 1974- ben 10,4 millió, 1975. július 1-től pedig ál­lampolgári jogon ingyenes egészségügyi ellátás illet meg hazánkban mindenkit. A tár­­­sadalombiztosítási ellátások széles skálája nemcsak beteg­ség, tartós munkaképtelenség esetére biztosít támaszt az arra rászorulóknak, hanem kiterjedt állami gondoskodás­­sal, a születés pillanatától az elmúlásig végigkíséri életün­ket. Az anyasági segély, gyer­mekgondozási segély, családi pótlék, a sokrétű betegségi ellátás, a nyugdíj jellegű el­látások mind olyan vívmány, amelyeket csakis szocializ­must építő társadalmunk mondhat magáénak. Nagy jelentőségű esemény volt, hogy 1950. október 1-én a társadalombiztosítás­­irá­nyítása és ellenőrzése a dol­gozók közreműködésével a szakszervezetek hatáskörébe került. Ez a körülmény elő­segítette a társadalombiztosí­tás további erőteljes fejlődé­sét. Megalakultak rövidesen a munkahelyeken a társada­lombiztosítási üzemi kifize­tőhelyek. Lehetővé vált ez­által, hogy a kifizetőhellyel rendelkező munkahelyek dol­gozói közvetlenül az üzem­ben kaphassák­­ meg az őket megillető társadalombiztosí­­tási készpénz-szolgáltatáso­kat, a táppénzt, a terhességi­­gyermekágyi segélyt, az anyasági segélyt, útiköltség­térítést, a családi pótlékot, s az egyéb szolgáltatásokat. 1952 január elsején­­ emel­kedett jogerőre az első egysé­ges nyugdíj­törvény, mely megszüntette a nyugdíjak vo­natkozásában a dolgozó kate­góriák között indokolatlanul meglévő különbözőségeket. Gazdasági eredményeink alapján a nemzeti jövedelem­ből egyre több jutott a társa­dalombiztosítás fejlesztésére is, így az első egységes nyug­díjrendszert további, az anyagi biztonságot jobban ki­fejező, a szocialista társada­lombiztosítási alapelveket tükröző új rendelkezések váltották fel. A termelőszövetkezetekbe belépő parasztság anyasági ér­dekeit védte és biztosította már belépésük pillanatától az 1958-tól hatályosult termelő­szövetkezeti ny­ugdí­j­törvény. A nagyarányú fejlődés a társadalombiztosításban óha­tatlanul sok rendeletmódosí­tást és így sok jogszabályt is eredményezett. Ezáltal szer­teágazó, a dolgozók részéről nehezen érthető jogszabályok akadályaivá váltak a további fejlődésnek és a társadalom­­biztosítási jogalkalmazást is nehezítették. A XI. pártkongresszus ha­tározata kimondta, hogy egy­séges elvek alapján új tár­­sadalombiztosítási törvénnyel kell szabályozni az állampol­gárok társadalombiztosítási jogait és egyidejűleg emelni az ellátások színvonalát, va­lamint fokozatosan megszün­tetni a ma még meglévő kü­lönbözőségeket. Az országgyűlés 1975. ápri­lis 11-én meghozta az 1975. évi II. törvényt, amely július elsején lépett hatályba. Me­gyénkben is az új társada­­lombiztosítási törvény adta feladatok végrehajtásán van a sor. A Társadalombiztosítá­si Igazgatóság dolgozói mint eddig, ezután is azon fára­doznak, hogy munkájukkal hozzájáruljanak a megye dol­gozóinak jobb­­ ellátásához. Munkánkat segítik az akti­visták ezrei, akik az ügyek intézésében, ellenőrzésében, a jogorvoslat gyakorlásában, a rászorultak anyagi támogatá­sában nagy politikai és szak­mai hozzáértéssel érvényesí­tik a szakszervezet számára biztosított jogokat. Nagy ré­szük több mint két évtizede a szakszervezeti mozgalom kü­lönböző szintjén végzi a rá­bízott munkát. Benkő György A Fejér megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója : „Ajánlom szíves figyelmébe...” „...mélységesen egyetértek azokkal, akik a kormány, a minisztériumok és általában a vezetők felelősségét hangsú­lyozzák. Hozzáteszem: az élet minden területén harcolni kell a középszerűség visszahúzó erejével, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség ellen a vezetés minden szintjén, mert a feladatot, amelyet meg kell oldanunk — a fejlett szocialista társadalom építését —, nem lehet középszerű munkával megvalósítani.” (Lázár György miniszterelnök parlamenti válaszbeszédéből.)­­ Tisztelt Doktor főosztályvezető. Ön bizonyára nem olvasta az országgyűlési tudósításokat, elkerülte a figyelmét a mi­ ■ niszterelnök parlamenti válaszbeszéde is. Tudom, hosszabb ideje csak sportot olvas és — néha alibiből — a központi lap vezércikkét. Különben is, külön bejáratú magánvéleménye szer­int , amit előszeretettel hangoztatni szokott Öntől olyan távol áll a középszerűség, mint a csillagos ég. És el szokta mesélni, hogy huszonöt éve dolgozik ugyanazon a helyen, hogy szívós munkával esti egyetemen szerzett diplomát, hogy ön tőrölmetszett vezető, aki a vállalatnál a legalacsonyabb lépcsőfokon kezdte. Lám, a tanulást soha nem hagyta abba — legutóbb egy ügyesen toldozott-foldozott disszertációval még kisdoktori címet is szerzett. Ön, akivel egy nagyvállalat szállítási gondjai kapcsán több­ször találkoztam — ideig óráig megtévesztett engem. Ugyanis kiválóan adminisztrálja magát — ebben az egyben igazán nem középszerű. A gyanú akkor ébredt bennem, mikor arról kezdett pa­naszkodni, hogy az új törvény szerint csak havi hétezer fo­rintot tud keresni,­ és évente legalább tizenötezer mellékestől fosztja meg ez a rendelkezés. Aztán panaszkodott ifjú mun­katársaira — különösen kettősbe, akik nem férnek a bőrükbe. Terveket dolgoznak ki, javaslatokat tesznek, legszívesebben fölborítanák a főosztály rendjét. A másik húsz ember tud békésen dolgozgatni, ez a kettő mindent egyszerre akar. Mi­­hogy a nép gyermeke — így fogalmazott: büdös nekem ez a ver ön néha parlaglas is — valamivel csak ,bizonyítania kell, törekvés, mit akarnak ezek a nyálas szájúak Megváltani a világot? És elmondta, ideges lesz, ha csaló rájuk néz, de még — szerencsére — Önnél va­n a hatalom. Amivel megint csak ügyesen tud élni, hiszen a régi jó tak­tikával — prémiummal, előléptetéssel, egyéb mézesmadza­gokkal — megosztja huszonkét emberét és uralkodik rajtuk. Ismeri a hatalom buktatóit is, ha teheti mindig elkerüli eze­ket. Különösen dönteni nem szeret. Viszont előszeretettel hajt végre felsőbb döntéseket. Ön volt az, aki az igazgatói utasítást betű szerint, szolgai pontossággal végrehajtotta jelentős károkat okozva ezzel a maga munkaterületén. Ön­nek persze ebből is kettős haszna származott, hiszen bizonyí­totta saját fegyelmezettségét és bizonyította az Önhöz képest ifjú igazgató hozzá nem értését is. Szóval megtanította rá, hogy hol lakik az isten. Önt egyszerűen nem lehet kikezdeni, mert nem hagy táma­dási felületet. Nem tűri maga körül a konfliktusokat — mond­ja — ideges lesz tőle. Egyszerűen nincs konfliktustűrő képes­sége. A munkahelyen nincs helye a vitának, ezt is öntől ta­nultam. Aki szereti a jó meleg pocsolya-nyugalmat, az szívesen dolgozgat az Ön főosztályán. Nem­ kell mást tenni, csak kö­vetni az Ön példáját, mindig az arany középutat járni, csak semmi kezdeményezést, semmi okoskodást, döntsön más, té­vedjen más, fedezzük le magunkat. Fő a nyugalmunk, fő a pénzünk, önnek tulajdonképpen csak ez a fontos. És egysze­rűen nem érti,­ hogy vannak még, akik huszonéves korukban esetleg fordítani akarnak egyet kicsit a világon. Tisztel Doktor Főosztályvezető. Mivel Ön úgy tanult, hogy­ közben nem tanult meg semmit, senki­ sem várhatja el Öntől, hogy tudja: rossz, amit csinál, így hát honnan is sejtené, hogy egy k­özépsz­in­t­ű ve­zetőnek nem kell feltétlenül k­ö­z­é­p­s­z­e­r­ű­n­e­k is lennie. Bárányi Pál A tanácsok 25. évfordulója jegyében Kétnapos találkozó Szombathelyen Kilenc dunántúli megye, — közöttük Fejér megye — tanácsi apparátusában dol­gozó fiataljai találkoztak az elmúlt hét végén Szombat­helyen, hogy a tanácsok megalakulásának 25. évfordu­lója alkalmából rendezett ve­télkedőn részt vegyenek. A résztvevő fiatalok az előzetesen megjelölt témakö­rökből pályamunkákat készí­tettek, amelyeket a Tanács­­igazgatási és Szervezési In­tézet­ zsűrije bírált felül, — ezután következtek a szóbeli kérdések — melyek elsősor­ban a szakmát, szakterülete­ket érintették, de bőven sze­repeltek általános ifjúságpo­litikai, bel- és külpolitikai kérdések is. A szombathelyi találkozó célja — amelyen összesen 150 fiatal vett részt — el­sősorban a 25 éves jubileum­ra való emlékezés, az ünnep jegyében zajlott, s a két és fél évtizedes tanácsi munka mél­tatásán túl a nem titkolt cél: ösztönözni a fiatalokat a ma­gasabb államigazgatási isme­retek elsajátítására. A komoly szakmai prog­ramon, a vetélkedő izgalmain túl, jutott a két napból arra is, hogy a kilenc megye fia­taljai megismerkedhessenek a szép és gyorsan fejlődő Szombathellyel, az őszi Őr­séggel, a megye szép tájai­val is. A Fejér megyei Tanács V. B. apparátusában dolgozó fiatalokat öten képviselték a szombathelyi­­találkozón: Pa­jor Pálné dr., a csoport veze­tője­. dr. Hegyi Antal, Meny­hárt László, Réger Ferenc és Smitt Gyula. Elkísérte a fia­talokat dr. Töttő János, a megyei tanács vb-titkára és Ladasovits László, a megyei tanács KISZ csúcstitkára is. A találkozón, illetve a ve­télkedőn szépen szerepeltek megyénk fiataljai, elsősorban a szakmai kérdésekben jeles­kedtek: a tanácsok fejlődését elemző válaszukkal a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek külön díját érdemelték ki, ifjúságpolitikai kérdések megválaszolásában pedig má­­­sodikak lettek.

Next