Fejér Megyei Hírlap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Vasárnap, 1976. január 4. Takács Imre: Beszéd a fejfákhoz Fejfák — szélrózsa-csillagok, a földbe visszanőve téralkotók! A vonyókés nyomát a Holdra fölcsillantók, mikor első álmát alussza kint a halott. Még tölgy-, még cserfa-szagú, még majdnem élő húsú geometria-legények, faragott fa-vitézek, a hajnalban könnyharmatosan álló vőfényei a halál-mennyegzőnek! Beleálltok, fejfák. a földbe, mint a lehűlt, megdermedt ólom-pocsolyába a gyufaszálak. Fejfák, mikor visszazuhanunk mi a porba, ti fölvaszarodtok a forgó Mindenségbe. Fejfák, a Nap körüljár benneteket, a csillagok körülrajzolnak benneteket Ti fejfák, a szájba, a fogak közé, a megtápult koponyacsontba befúródók, a szétlazult nyakcsigolyákra ülök! Fűrész, fejsze, szekerce csont nehéz remeklései, fejték, az évgyűrűk bennetek egymást eleresztik. Kitágul az idő az oxidálódó rostok között, évszázadok nyiladékai közé bejut a fény. Fejfák vonulnak napnyugatnak! A tengerhez mégsem érkezik el a sereg, de botolva, buckám bukva, rózsafejjel gazba zuhanva, a sárban elrohadva, még a gombák világvárosnyi telepeit , a bomló celulózzal fölhizlalva vonul, elakadozik, ritkul, szétszóródik. Itt-ott marad állva egy nedves fakatona huzatos égtájak közt, de Brancusi messzebbről messzebb a párizsi műhelyaszfaltba palántál — bárdolva — végtelenséget ólmos üveg alá. Mint ahogy bőrünk alól a szálkát kiszorítjuk, úgy kiszorít magából titeket is a nehéz agyag. Kipöckölnek a kövek, évtizedesen lassú mozdulattal, vagy fűrészes élekkel kettejük közé szorítanak. Fejfák, a homok-vihar, a homok-vándorlás, a homok-elözönlés elörli elköszörüli derekatokat, magába dönt. A pusztáról bezúdult orkán úgy vágja húsotokba az éles kvarc-kristályokat, mint a mennyköveket a bolygó légpárnájába, a kozmikus szél. A Nap-szél, a lassan iramló űrállapot, és ahogy ezek fölgyorsulnak a forgó Föld tehetetlen lendületétől, vonzásától. A nyirkos föld magába eszi a sokezer szálas oszlopokat, elpurzsásodtok térdben, hogy térdelni sose tudjatok, csak törzzsel elzuhanni. Fejfák, a lapulevél, a bujtorján, a bürök, a tüskét vadrózsa női köretek. Virágoznak ezek körétek violaszín selyemlabdákat, selymes pamacsokat, fehér-virágos ernyőket, koratavaszi lángot, ősz végi piros bogyót. Vagy szelíd tiszafácska nődögél az évszázados őrség fekete köpenyéül. » Alattatok viaszosodnak a csontvázak. A törzs végébe letett fej a gerincvonalba visszarándul. A csontok elnyújtózkodnak alattatok, a csontok az életet pihenik alattatok. A csontváz emlékezik az aratásra, a házépítésre, a szántásra. A csontváz emlékezik a szerelemre. Az agyagot megrántja, megemeli, megrázkódtatja, fűti. A csontok, mint villanyvasalóban a kerámia-gyöngyöcskék felizzanak, és a porladt idegek emlék-izzószál-gyűrűzése megváltoztatja, fejfák, az öntudatlan gravitációt a mélységben. Fejfák, a Kárpátmedence térségein. Ázsia csapdába esett követei! — a fogékony Európának Ural-altáji dalt dúdolok, Európa katonásdis idiótáit kifütyülöm. A szűz-fehér márványt helyeslem tábornok urak tetemére. Kimúlnak, kik szúrnak Keletre, szúrnak Délre, ti pedig az erdőkben növekedtek, minden tavasz átadja nektek a háncs-kapunyt. Több, mint ami pusztul míveltbnk: gesztesedik tavaszi őszi sávban. Fejfák majd ti álljatok az én helyemre ebben a csillagközi utazásban! HÍRLAP A mondabeli Petőfi A magyar irodalom nagyjai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emlékezés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabadságharcban betöltött szerepének köszönheti. 1848 ugyanis az a történelmi esemény, amely az irattan szóhagyományban máig is a legelevenebben él. Ez a hagyománykor a múlt század közepe óta száll nemzedékről-nemzedékre, bővül, terebélyesedik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő „szibériai utóéletéről” még napjainkban is születnek új változások. A halhatatlan Petőfi A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően — a költő születésével, halálával és álruhás megjejelenésével foglalkozik. Petőfi halálhírét nemcsak a magyarok, de a szomszéd népek is elutasították. A szlovákoknál mondáik terjengtek álruhás megjelenéséről, szibériai fogságáról. A szerb Vreme c. belgrádi lapban megjelent egy cikk, amely szerint Petőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Törökországba, majd Szerbiába menekült. Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verseket is írt, amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. Az európai folklórban a „jó királyok” álruhában győződnek meg arról, hogyan bánnak az urak alattvalóikkal. A felismerés leggyakoribb formája: a hős írást hagy hátra, ebből tudják meg kilétét. Köztudomású, hogy nálunk ez a mondakör elsősorban Mátyás király alakját övezi, de rajta kívül is sok más hőst felruháznak e cselekménytípussal. A Petőfi mondakör egyik leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak az alapgondolata: a költő egy a néppel, együtt eszik-iszik velük, gondjaikkal azonosul. A felismerés formája a hátrahagyott írás. Hogy ez a monda a múlt század második felében mennyire elterjedt volt, bizonyítja az, hogy szélhámosok Petőfinek adták ki magukat s hetekig élősködtek a hiszékeny emberek nyakán. Az egyik változat a bécsi besúgók füléhez is eljutott. 1850 júliusában jelentik Bach-nak, hogy Kossuth ügynököket küldött Magyarországra, köztük a költőt: „Petőfi Sándor, az ismert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhásznak maszkírozva a Muraközben, éspedig annak horvátországi részén tartózkodik." A számtalan változat közül, amely máig fennmaradt, egyet közölnék csupán: „Petőfi nem esett el a segesváricsatában... megmenekült, aztán álruhában bújdosott az országban, és a pajták, meg a pincék ajtajára írt verseket, hogy tudják, az emberek, hogy él még Petőfi Sándor.” (Hajdú megye) A szabadságharc hőse Gyakoriak az olyan emlékezések is, amelyek a költő életének valóságos eseményeiből nyernek inspirációt, a valóságos kiindulópont azonban többnyire a felismerhetetlenségig kiszínezve, eltúlozva ölt testet. Az ilyen emlékezések legnagyobb csoportja Petőfit a szabadságharc kiemelkedő hősének, vezéregyéniségének ábrázolja. Ezekben az emlékekben legszembetűnőbb a Valóságban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Petőfi és Kossuth barátságáról szól. Lelkes szónoklatokkal, versekkel megindítva a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, kivívták az egyenlőséget, kiverték az osztrákokat. „Petőfi Sándor barátja volt Kossuth- nak. Együtt csinálták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írással.” — „Kossuthnak a katonák önként álltak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton. Petőfi járt falurólfalura, lelkesítette a népet.” Az emlékezések másik nagy csoportja Bem tábornokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról szól: „Bem apó igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészségedét. Mondta neki: ’Fiam, neked csak a szüved nagy, ám úgy gyönge vagy!’ De szavaival úgy fellelkesítette a csapatot, hogy erősebb volt,mint akármilyen vezérlet alatt... Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtották az ellenséget.” Az „özvegyi fátyol” eldobása Számtalan variációban maradt fenn a múlt század második felének nagy pletykája, Szendrey Júlia hűtlen tsségéről. Ez a monda ,külön... nősen az’ Alföldön és Erdélyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjein másmás formában fogalmazódott meg: „Én úgy tudom, hogy Petőfi nem jól élt a feleségével, aztán elterjedt a híre, hogy ő meghalt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most, akárhol is volt Petőfi, megtudhatta ezt és ezért nem jött vissza.” — „Petőfiről azt mondják, meghalt a segesvári csatában. De nem haltam meg, csak megsebesült. Az oroszok elvitték és felápolták. Hazajött, de meghallotta, hogy felesége Szendrey Júlia elhagyta,, bánatában visszament Oroszországba.” A Petőfi mondakör kialakulására nagy hatással voltak legnépszerűbb versei. A „feleségek felesége” hűtlenségéről szóló mondákra a „Szeptember vége” című költemény. Az ilyen közismert sorok „Talpra magyar, hí a haza!” — „Rabok legyünk vagy szabadok!” — „Ott essem el én a harc mezején” — ha csak egyegy kifejezéserejéig, de minduntalan visszatérnek. „Az úr jó dóga akkor szűnt meg, mikor Petőfi azt mondta, hogy ,Talpra magyar!” — ’’Jött Petőfi, akkor felszabadult a nép, és attól kezdve nem vittél* el tőle azt, amit termelt. Attól kezdve jobban mérték beszélni az uraikkal, azok is jobban bántak a cselédekkel, attól kezdve kommencót mértek. Petőfi fain gyerek volt, úgy tudott az beszélni, hogy az egész magyar népet mind felrázta. A Talpra magyar t Petőfi tanáta, ki, a maga észttől.” — ’’Petőfi is de marha egy ember volt,mikor erővel kiment a frontra. Mondta is neki egy tábornok, hogy ’poétának nincs itt semmi helye’ — ’Ott essem el, a barc mezején.” Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a néphagyományban a legerősebben él. Rajta kívül Csokonaihoz fűződnek még Debrecen környékén anekdoták és mondák. Mivel az iskolai, írásos műveltségtől viszonylag független szóhagyomány egyre jobban elhalványul, beleolvad a közkultúrába, lehetséges, hogy Petőfi az utolsó költőnk, akinek emlékét országszerte népmondák őrzik. Dobos Ilona „ Mi nemzetről szólok, nem magamról” Eddig ismeretlen Kossuth-levelek kerültek elő Pécsett Kossuth Lajos turini száműzetésében — 1867 és 1886 között — írott levelei kerültek elő Pécsett. A Baranya megyei Levéltár munkatársai egy 1928-as iratgyűjteményben találtak rá az értékes dokumentumokra. A levelek egy része minden bizonnyal a száz év előtti pécsi polgármester, Blauhorn Antal hagyatékából származik, a többiekről — így Kossuthnak a fiához írott, illetve fiától kapott leveleiről — nem tudni, miként kerültek a Mecsekaljéra. Mind a tíz levél s száműzött politikus által használt nyászkeretes levélpapírra íródott jó állapotban vannak és kitűnően olvashatók. A legfontosabb dokumentum Kossuth Lajos háromezer szavas levele, amelyet 1868. május 1-én intézett Pécs törvényhatóságához, abból az alkalomból, hogy a város polgárai őt választották országgyűlési képviselőül. Az írásműnek is remek levélben Kossuth meghatott szavakkal mond köszönetet a pécsi választóknak, de egyúttal közli, hogy lemond a mandátumról. „Hazánk jelen közjogi viszonyai között nemcsak képviselői állást el nem fogadok, de még azon boldogságot is — az egyedüilt, mely után még sóvárgok az életben — kénytelen vagyok megtagadni magamtól, hogy húszévi számkivetés után szeretett hazán viszonlátásából vigaszt meríthessek..." Maga helyett a Párizsban élő Irányi Dánielt ajánlja akit később meg is választottak képviselőül Pécsett. A továbbiakbat Kos- suth országos ügyekről ír. — ..A nemzetről szólok, nem magamról” —'sátfogó kritikáját adja az 1867-es kiegyezésnek. Érdekes betekintést adnak az idős Kossuth Lajos magánéletébe azok, a levelek, amelyeket Ferencnek, „kedves édes fiamnak” küldött 1683 és 1886 között. Jellemző a levelek aláírása'. ..Szedető atyád Kossuth,”. Nehéz Pénzügyi helyzetéről panaszkodik ..!■..ét hónap óta sem írtam ’, semmit véreinek. (vérei Kossuth■ művei bidóiának a neve. szerk.) Nem kerestem semmit, így felkopik az" 'álfim”. Beszámolarról a tervéről, hogy kiadta levelezését ,,80-ik életévem” címmel. Ettől vár néminemű anyagi köny- I nyebbséget. A pécsiKossuth-levelek nemzeti értéknek számítanak, s közülük több országos jelentőségű dokumentum, részben azért, mert a száműzött Kossuth politikai koncepciójához nyújtanak újabb adalékot, részben azért, mert pontossá teszik a „Turini remete” portréját. Az egykorú sajtóbanhivatkoznak ezekre a levelekre, hiteles és teljes szövegük közzétételére azonbanmindeddigsem került sor. A Baranya megyei Levéltár azt tervezi, hogy kiadja a Kossuth-dokumentumokat, s így hozzáférhetővé válnak a történészek és minden érdeklődő számára. (MTI) 5 Ókori erődítmények A Fejér megyei Múzeumok Igazatóságának 1976. évi terve négy jelentősebb ásatás elvégzését irányozza elő. Ezek között természetszerűleg a legnagyobb szabású a gorsiumi épületmaradványok további feltárása lesz, hiszen ez nem csupán hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is tekintélyes eredményekkel kecsegtet. Az egykori római települések maradványait ugyanis a később rájuk épült városok tönkre, vagy hozzférhetetlenné tették, Gorsium romjai viszont máig is lakatlan és háborítatlan földben várják, hogy napvilágra jussanak. Az 1976. évi gorsiumi ásatások színhelye azonban részben eltér az eddigiektől. A városközpont feltárásán kívül ugyanis megkezdik a temető melletti egykori megerősített katonai tábor feltárását. Ez a tábor időszámításunk első évszázadának végén a másodikként létesült Gorsiumban, a területe sok érdekes leletet ígér. Dunaújvárosban, az egykori Intercisa területén szintén sok eredményt sejtető kutatásokkal vallatják majd az egykori katonai tábor földjét. Ezt többek között az is indokolja, hogy 1976-ban Fehérvár lesz a színhelye annak a nagyszabású , nemzetközi tudományos kongreszszusnak, amely a limes, tehát a római birodalom határvidéke kérdéseivel foglalkozik. A kongresszus tagjai egyik napjukat a dunaújvárosi római kori katonai emlékek tanulmányozásával töltik el. Bicskén folytatódik az újkőkori település további feltárása. E korszak kutatása szempontjából ugyanis a bicskei „Galagonyás” kulcslelőhelynek bizonyult: az itt napvilágra került ritka szoboralakok és más leletek külföldi szakkörökben is nagy feltűnést keltettek, az újkőkorra vonatkozó tudást sokban gyarapították. Hasonlóképpen nagyon érdekes és ritka római kori ábrázolások kerültek napvilágra Adonyban, a keleti napistenkultusz szentélyének területén. A ránk köszöntő új esztendőben itt is folytatódik a kutatás.