Fejér Megyei Hírlap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Kedd, 1976. június 1. Hárman a nagyközség felelős gazdái közül Falugyűlésre igyekeztek a múlt héten csütörtökön este a sárbogárdiak. A művelődési házban választási nagygyű­lésre és közös dolgaik szám­vetésére invitálták a lakossá­got. Műsorral köszöntötték a több mint 300 jelenlevőt, az úttörőzenekar és a felnőtt énnekar hangversenyével. Mire büszke a „népfrontpolitikus”? A Hazafias Népfront bi­zottság nagyközségi elnöke ismét Reichardt János, a hús­üzem vezetője lett. Ő adott számot a mozgalom négyéves tevékenységéről. — Mire legbüszkébb az el­ért eredmények közül? — A társadalmi összefogás mértékére és erejére. 1971-ben még alig hárommillió volt a közösen végzett munkák ér­téke, tavaly már megközelí­tette a 14 milliót. Ebből a la­kosság 12 milliós értékkel gyarapította a nagyközséget, a többi értéket a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmé­nyek adták Sárbogárdnak. Reichardt János már 1949 óta ,,nénfrontpolitikus” több cik­lusban volt elnök, jelenleg is a ... - Az új szervezeti felépí­tés, az új forma ön szerint tartalmasabb tevékenységet garantál? — Mindenképpen. Közelebb leszünk egymáshoz és ettől kézfogásunk erőteljesebb lesz. Az új forma jobb, de nehe­zebb is. Célunk, hogy minden kis közösséghez eljussunk, és mindenkit mozgósítsunk kö­zös feladataink megoldására. Megkeresünk minden szocia­lista brigádot, együttműkö­désre lépünk az üzemek szak­szervezeti bizottságaival, hogy összhangot tudjunk teremte­ni a munkahelyi és lakóhelyi érdekek között. A tanácsta­gok és a népfrontaktívák együttműködését is hatéko­nyabbá kell tennünk. Kis faluból a nagyközségbe A népfrontbizottság titkára Termeg László lett, Pusztaeg­res tanácselnöke. Alig egy éve került a­­falu élére a sár­bogárdi ládagyár vasesztergá­lyosa. — Milyen tapasztalatokat, milyen küzdelmet jelentett ez az egy év? — Pesten születtem, nevel­kedtem, tanultam a szak­mát. Először meg kellett ta­nulnom a­ vidéki életet és megismerni az itteni embere­ket. Ez az­ egy év ebben na­gyon sokat segített. Egy ki­csit fáj, hogy el kell búcsúz­nom azoktól, akiket megsze­rettem, de az új feladat is vonz. Sok szép és tartalmas emberi kapcsolatot, új felada­tokat ígér. A 65 tagú újonnan megvá­lasztott nagyközségi népfront­­bizottságban 20-an friss, fiatal erőt képviselnek. Tanácsi számvetés Pál Vikim­, a nagyközségi tanács elnöke a tanácsi mun­ka eredményeit és teendőit összegezte a falugyűlésen. Az ivóvíz a sárbogárdiak egyik érzékeny pontja. A felszólalók többsége is ezzel foglalkozott. A miklósiak örömmel hallot­ták, hogy megkezdik e külte­rületen a vízműtársulat szer­vezését. A lakosság családon­ként tízezer forinttal járul ehhez. Szorongató gond a szennyvízkezelő és tisztító rendszer, ami nemcsak a la­kosság, az üzemek gondja is. A lakásépítkezések OTP és szövetkezeti formában történ­nek, a tervidőszak végén kez­dődik 30 célcsoportos lakás építése. A lakosság a társas­ház építési formákat hiányol­ja. Súlyos óvodai gondjukon könnyít a Felszabadulás la­kótelepre tervezett 200 sze­mélyes óvoda. A kenyérellá­tás és a külterületi üzletháló­zat jobbítása is sürgető fela­dat. Sok és nagy teendő vár a nagyközség felelős gazdáira, lakóira. De közösen cipelve a terheket és a cselekvésben arányosan osztozva, a nehéz is könnyebb. — zágoni — A tó­ környék kereskedelme A Velencei-tó­ környéke Áfész az elmúlt évek során főként a kereskedelem kultu­ráltságának fokozását, s az áruválaszték állandó bővítését tűzte ki célul, s ebbeli törek­vését nagyrészt meg is va­lósította. A szövetkezet bolti keres­kedelmi áruforgalma a IV. ötéves terv időszaka alatt évi 9 százalékos, a vendéglátó forgalom évi 8 százalékos nö­vekedését irányozta elő. A tervidőszak utolsó évében , 1975-ben a szövetkezeti kis­kereskedelmi forgalom a ter­vezettel szemben 9,35 százalé­kos emelkedést mutatott, a vendéglátó forgalom pedig 11,1 százalékkal emelkedett. Igen jelentős az az összeg, amelyet beruházásokra fordí­tottak. 1971 és 1975 között ez az összeg 21,5 millió forintot tett ki, s 1200 négyzetméterrel bővült a kereskedelmi hálózat alapterülete. Dinnyésen presz­­szó és húsbolt, Velencén ABC áruház, gázcseretelep, Páz­­mándon az újtelepen bolt, stb. épült ez idő alatt. Ma már a boltok többségében mélyhűtő­pultok segítségével tárolják az­ árut. Jobban híznak A keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem mosonmagyar­óvári mezőgazdaságtudomá­nyi karán a korszerű barom­fitartás technológiájáról rendeztek hétfőn tudomá­nyos ankétot. Az ankéton ismertették a legújabb mosonmagyaróvári terméket, a négyszintes hús­­csibe-berendezést. Ezekben a berendezésekben hat hét alatt átlagosan 1 kiló húsz dekásra híznak a csirkék. Egy kiló hús előállításához mindössze 2 kiló 10 deka takarmány szükséges. Egy-egy ilyen négyszintes házban a kívánt méreteknek megfelelően 16— 20 ezer csibe nevelhető fel. Egy év alatt akár hatszor­­hétszer is feltölthetők napos­csibével, s így rendkívül ter­melékenyek. A névadóra emlékezve „Ha valaki, aki életében közelről ismerte Kállai Évát, megpróbálja felidézni őt, vé­kony, kicsi termetű alakot lát maga előtt, amint szelle­mesen, okosan érvel, vitatko­zik. Kemény egyéniség volt, bátor és hűséges­- ” — hang­zik a részlet a Kállai Évát bemutató irodalmi műsor­ból. Az irodalmi, a történelmi montázsból egy nagyszerű ember alakja bontakozik ki úttörők képzeletében. Na­gyobbra nőttek szemükben azok is, akik névadójuknak választották Kállai Évát. Az Ikarus pusztavámi gyára ká­belüzemének KISZ-alapszer­­vezete szavazott az ő nevé­re, példájára. Az üzem KISZ-eseinek móri klubjába műsoros ven­dégségre invitálták a Rad­nóti Általános Iskola 5. b. osztályát, melynek úttörőivel már többször találkoztak. Wittner Laci, a szőke csi­­kófrizurás, szemüveges fiú láthatóan jól érzi magát a műsoros, dalos, játékos ta­lálkozón. Örömmel újságol­ja: — Jártunk már az üzem­ben is. Láttuk, hogy baráta­ink hol dolgoznak. Én is szí­vesen dolgoznék ott, de nem ülést, meg kábelt szeretnék gyártani, hanem igazi, egész autóbuszt. Horváth Katalin, a KISZ- alapszervezet egyik vezető­ségi tagja hallván Idi barát­ja szavait, elmosolyodik, majd magyarázni kezd Laci­nak a munkamegosztásról, a részfolyamatok és az egész viszonyáról. — A múltkor teadélutánon láttak minket vendégül. Ma hallottuk, hogy kerékpár­­túrát szerveznek nekünk. Ennek nagyon örülünk — mondja Nagy Béla. Kállai Mária, az osztályfő­nök kísérte el tanítványait a gyereknapi vendégségbe. Egy kis vitakört rögtönzött arról, hányan és kik menje­nek a nyári csepeli csapat­táborba, mert ebbe az őr­söknek is van beleszólása. A délutáni randevú szer­vezője, lelke, nótafája Merg­schauser Zsuzsa KISZ-tit­­kár. Pedagógus erényekről vall, ahogy bánni tud a gye­rekekkel. Betanított munká­ja a kábelüzemnek. Büszkén újságolja, hogy ő a legfiata­labb párttag.­­Hívtak párttagokat is a vendégségbe. Világi Lajos belső ellenőr: Szommer Fe­renc, az üzemi pártvezetőség szervező titkára és Szatzker József­né óvodás kislányával együtt elfogadta a meghí­vást. A felnőtt, a felelős élet terhei könnyebbekké lettek néhány órára az együtt dalo­lástól, az együtt nevetéstől. Gyereknapi és úttörő­születésnapi ajándék volt ez a szombat délután. De nem­csak meglepetés, bizonysága annak, hogy komolyan ve­szik az úttörők és KISZ- esek barátságát, testvércégét. Még nem feledték el tegnapi gyerekkorukat, tudják, mi­lyen jó érzés, ha a pajtások és a felnőttek mellett van­nak barátok akiknek segí­tő, biztonságot sugárzó kéz­fogásával alakíthatnak kört. Ha vannak kezek, amelyek­nek szorítása erősebb, a já­ték könnyebben megy, a dal jobban összecseng. Ettől az élet komolyabb dolgai is mé­lyebb értelmet kapnak. Z. E. I PÜ­RLAP 3 J1.JV Lövészeten Felkészülés a gránátdobás­­ra és tűzparancsra várva — adhatnánk a felvételek cí­méül. Mindkettő a várakozás másodpercei-percei alatt ké­szült, kiragadva, mozdulat­lanná dermesztve egy-egy pillanatot. A testhelyzetek, az arcok nyugalmat tükröznek, legfeljebb a figyelem egy­­irányúságát hangsúlyozzák, azt, hogy valamennyien egy irányba ,egy pontra irányít­ják tekintetüket. S ez már valami belső fe­szültségről, izgalomról is árulkodik, ahogyan egyikő­jük megfogalmazta: „Az éles­re töltött fegyver más, kö­zelségére, érintésére valami, alig észrevehető, különös re­megés fut át rajtam. Talán, mert az élesre töltött fegyver más ’súllyal’ hat az értel­­memre-érzelemeimre?.. Ezt láttuk, fényképeztük a munkásőrség móri járási Bo­­dó Nándor zászlóaljának va­sárnap délelőtti lövészetén. Fotó: Fási ­ Gépszerelők lesznek Seregélyesen, a Münnich Ferenc szakmunkásképző in­tézetben gépszerelő szak­munkástanulók készülnek le­endő hivatásukra. Az idén végzők közül a legtöbb — 201 harmadéves tanuló — mezőgazdasági gépszerelő lesz. A kevéssé ismert sze­relőszakmát választotta az a tizenkilenc fiatalember, akik a vizsga után az építőgép­szerelés szakembereinek mondhatják magukat. — Az építéstechnika roha­mos fejlődése tette szüksé­gessé, hogy a mind nagyobb értékű és egyre bonyolultabb szerkezetű építőgépekhez ér­tő, jól képzett szakembere­ket neveljünk — mondta Bódi János, az intézmény igazgatója. Lehetőség volna arra, hogy itt Seregélyesen képezzünk annyi szakembert az építőipari vállalatoknak és a Közúti Építő Vállalat­nak, amennyire a Dunántú­lon szükség lenne. A lehetőség valóban adott. A rendezett műhelyek, az udvaron szerelésre váró be­rendezések és munkagépek, havonta a FÁÉV munkahe­lyein is újabb berendezé­sekkel való ismerkedés, az intézetbeli lelkiismeretes ok­tató-nevelő munka mind le­hetővé tenné, hogy ne le­gyen hiány építőgépszerelő­ben. Másodéves építőgépszere­­lők műhelygyakorlata. A te­remben olajszag és tiszta­ság. Szerszámok gépek, al­katrészek katonás rendben. Hangos szó sem hallatszik Tizenöt éves fiúk arcán a fi­gyelem. Kezük már szer­számhoz szokott. Deák László Székesfehér­várról jött szakmát tanúink . Másként képzeltem. Sokkal több gép lesz majd a gondjainkra bízva, mint ahá­nyat azelőtt valaha is gon­doltam. Juhász László Tolna me­gyéből, ■ Nagydorogról került a seregélyesi intézetbe: ' — Ha hazamegyek és az ismerősök megkérdezik, hogy milyen szakmát tanu­lok, mindig elölről kell el­magyaráznom, hogy mi is lesz a mi mesterségünk. Ott­hon, Nagydorogon,m talán még senki nem is hallott­­erről a szakmáról. Horváth Zoltán :Vas me­gyéből, Nagyrákosról jelent­kezett épületgépész tanuló­nak: — Édesapám a KÉV-nél dolgozik. Többször elvitt a telepre, ott kaptam kedvet a gépekhez. Társadalmi ösz­töndíjjal tanulom a szak­mát.­­ Későbbi terveikkel, ha előhozakodnak, magabizto­san mondják, ide, meg ide megyek majd dolgozni. Kap­nak is utánuk két kézzel az építővállalatok. A most vég­zők és az utánuk jövők kezé­re, tudására szükség lesz a közúti építkezéseknél a pak­si atomerőműnél. A lakás­­építési tervek sem válthatók valóra a jól karbantartott, mindig naprakész építőgé­pek nélkül —.Egyre több és mind kor­szerűbb gépekkel fokozza­ az építővállalatok teljesí­­ményét. Ezért nagy jövője van ennek a szakmának — tette hozzá az intézet igaz­gatója. A felkészülés három évé­ben a seregélyesi intézet kol­légiumában jó közösség fo­gadja az otthonról megszep­penve érkező gyerekeket, így vallanak erről a másodéve­sek: — Nehéz volt elszakadni a mama szoknyája mellől. Meg kellett szokni a rendet, a fegyelmet. Az első hóna­pokban még azt ,is meg kel­lett tanulnunk, hogy ho­gyan kell a reszelőt fogni. Jövőre már termelőmunká­ra megyünk a gyakorlati foglalkozásokon. Például­­a Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz, ahol a tan­műhely is, a központi telek is komoly munkával vár bennünket. •­­ — Délután, foglalkozáso­kon kívül jut idő a fotó-, a matematikai szakkörre. Né­­hányan a fehérvári Vörös­marty Könyvtárból kölcsön­­zünk könyveket. _ — Az intézetben is van könyvtár. A sportpálya a szomszédban. A közelgő vakációban sem szakadnak el a közösségtől, az intézetben szerzett baré­­toktól. Balatonlellén a sport­táborba várják a leendő szakmunkásokat, a Velencei KISZ-táborba is sokan eljut­nak az intézet jól dolgozó KISZ-alapszervezeteibő­l. A termelési gyakorlat azíta ta­pasztalatokat pedig élmé­nyekkel, külföldi látnivalók­kal egészíti ki az a csere­üdültetési akció. r * Gépszerelők lesznek. Értő­, ismerői, felkészült művelői szakmájuknak. Fontos rész­vevői a mezőgazdasági üze­mekben az építkezéseken fo­lyó munkának Lovas Gábor

Next