Fejér Megyei Hírlap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Szemtanúk a pokolból Genfben a nemzetközi jogász bizottság jelentést tett közzé az emberi jogok folyamatos megsértéséről Chilében — adják hírül a távirati Íródik. A rövid ismertetésekből is kitűnik, hogy a harminckét oldalas kiadvány minden szava tény — vérlázító, elfogadhatalan, gyűlöletes tény. Kínzásokról, eltűnésekről, letartóztatásokról szól ez a jogászi alapossággal összeállított dokumentumgyűjtemény. Ugyanazon a napon Európától távol, de Chiléhez közelebb, Mexicóvárosból is közöltek chilei témájú jelentést a hírügynökségek. Ezúttal Chiléből elmenekült újságírók nyilatkoztak és Szavaikban ugyancsak egymást követték a tények és a számok. Három esztendeje, 1973 szeptemberében, amikor Pinochetéut a törvényesen megválasztott államfő, dr. Salvador Allende személyén kezdték meg az azóta szüntelen népirtást, öszszesen mintegy 2200 újságíró tevékenykedett az ország nagyobb szerkesztőségeiben. Ebből 1500-an vannak azóta jeltelen sírban, koncentrációs táborban, börtönben vagy éppen száműzetésben. Mindössze egy nappal a genfi és mexikóvárosi keltezésű Chilével kapcsolatos hírek előtt Prágából is világgá röppent egy jelentés: a Szakszervezeti Világszövetség felszólította a világ szervezett dolgozóinak sok száz milliós alaporát, szeptember 11-ét, a chilei fasiszta puccs évfordulóját világszerte tegyék a chilei nép iránt megnyilvánuló tevékeny szolidaritás napjává. A prágai hír előtt öt nappal Brüsszelből közöltek chilei vonatkozású hírt: a belga fővárosban nyilatkozott az akkor odaérkezett dr. Fernando Ostrond Fernandez neves chilei ügyvéd, aki a belga kormánytól kért és kapott politikai menedékjogot. Az ügyvéd napokkal korábban szabadult Pinochet koncentrációs táboraiból, ahol tizenhat hónapot töltött — csak azért, mert gyakorolta hivatását: elvállalta Luis Corvalánnnak, a Chilei EP főtitkárának jogi védelmét. Egy NATO-ország kormánya sem tagadhatta meg segítségét és rokonszenvét ettől a bátor jogásztól, aki szemtanúként számolt be arról, mit élt át tizenhat hónap alatt. Három éve Pinocheték azt hitték, a világ majd napirendre tér a gaztettek felett. Tévedtek: néhány nap alatt Génfből, Mexikóvárosból, Prágából és Brüsszelből szólaltak meg — közvetve vagy közvetlenül — a vádoló szemtanúk. A zsarnok nem ünnepelhet zavartalanul szeptember 11-én. Együttműködés Moszkvában kedden aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság 1976-ra szóló kulturális és tudományos együttműködési tervét. Az okmányt szovjet részről Nyikolaj Firjubin külügyminiszter-helyettes, vietnami részről Nguyen Huu Khien a VSZK moszkvai nagykövete írta alá. A felek a megállapodás értelmében széles körű tájékoztató tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy a két nép kölcsönösen megismerje egymásnak a kommunizmus, illetve a szocializmus építése terén elért eredményeit. Kínai műhold Pekingben kedden hajnalban sajtóközleményben adták hírül a sorrendben hatodik kínai mesterséges hold felbocsátását. A kommüniké a tényen kívül semmi egyéb technikai részlettel nem szolgált. Elmondja viszont a közlemény, hogy a mesterséges hold „kitűnő helyzetben” érte el föld körüli pályáját, ami adott esetben nem a légköri viszonyokra vonatkozik, hanem „a Teng Hsziao-ping bírálatát célzó kampány óriási sikereire”. SZABADLÁBON A MERÉNYLŐ. Giovanni Ventura, az 1069. évi milánói újfasiszta bombamerénylet egyik gyanúsítottja, akit a bíróság évekig tartott vizsgálati fogság után bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezett. Grosseto megyeszékhelyen várja, hogy száműzetésének színhelyére, a közeli Giglio-szigetre utazhasson, amelynek lakói hevesen tiltakoznak a terrorista odaérkezése ellen (Telefoto — AP—MTI—RS) Fajüldözés Zimbabwében A Salisbury-i hatóságok, melyek megkísérlik szétzúzni a zimbabwei nép nemzeti felszabadító mozgalmát, bővítik katonai együttműködésüket a dél-afrikai fajüldöző rezsimmel — állapította meg az ENSZ dekolonizációs bizottsága New Yorkban közzétett jelentésében. Az okmány rámutatott arra, hogy „a rhodesiai törvénytelen Smith-rezsim egyre növekvő katonai támogatást kap a dél-afrikai kormánytól”. Harminchét éve kezdődött Harminchét éve történt. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek — megtámadták a gleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció vezette be a Hitler által már korábban aláírt, Fehér Terv fedőnevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szeptember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westerplatte lengyel határőr állomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítottak. így kezdődött el a világtörténelem eddigi legpusztítóbb háborúja, a második világháború. Huszonháromezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden napján, összesen ötvenkétmillióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve sem követeltek ennyi áldozatot. Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelemtudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis lehet válaszolni. Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elképzelések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az események menete másképp alakult volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a realizmus rövid életű felvillanásai ellenére csupán a szovjetellenességben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsította a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet kormány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. És ebből magától adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözönt követte? S a háború után más lett világunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása automatikusan vezet enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyítja, hogy szüntelen erőfeszítés, tömegek békeharca, szocialista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kialakult határokat és viszonyokat. A tárgyalások hosszú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként elmondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rendszerét, amelyek az enyhülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egészíteni olyan katonai intézkedésekkel, amelyek Európát végérvényesen és visszavonhatatlanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd emlékeztessünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok felett jelezte az atomfegyverek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van, és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsökkentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. Ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. I. HÍRLAP Notting Hill-i csata ötszáz ember megsebesült — közöttük több, mint háromszáz rendőr — és hetven a rendőrségi fogdában töltötte az utolsó Notting Hill-i karneváliéjszakát. London színes bőrű bevándoroltak lakta nyugati Notting Hill kerületét a nyugat-indiai fiatalok és a rendőrség valóságos utcai harcai után kedden reggel feltépett kövezet, üvegcserép és vér borította. A kirakatokat kifosztották, az ablakokat betörték a tüntetők. Mindkét fél a másikra hárítja a felelősséget. Notting Hill-ben, London egyik szegény városrészében, amelyet a Portobello Road zsibvásárja tesz ismertté a külföld előtt, évről évre karneválokat rendeznek, akárcsak Trinidadban, ahonnan a kerületiek jó része elszármazott. 1951-ban ebben a kerületben már törtek ki faji zavargások, és az utóbbi esztendőkben a hatóságok megpróbálták enyhíteni a színes bőrű és a fehér közösség életszínvonala közti különbség miatt támadt feszültségeket. Ezek a próbálkozások mind sikertelenek maradtak. A háromnapos karnevál szinte egy szempillantás alatt változott véres csatatérré. Ez akkor következett be, amikor a rendőrök letartóztattak egy zsebtolvajnak nézett fiatalt és megverték. A tömeg a gyanúsított védelmére kelt. A rendőröket téglákkal, kövekkel, üvegpalackokkal dobálták, azok pedig gumibotos attakokat intéztek a színes bőrűek ellen órákon át. Sok bámészkodó járókelő is a verekedés középpontjába került és úgyszintén megsebesült. Nemzeti ünnep Törökországban megemlékeztek a külföldi intervenció leverésének 54. évfordulójáról. A győzelem kivívásában jelentős szerepet játszott a török nép segítségére siető fiatal szovjet hatalom. Korotürk köztársasági elnök és Demirel miniszterelnök a nemzethez intézett felhívásukban kiemelik Kemal Atatürknek, a Török Köztársaság megalapítójának az 54 évvel ezelőtti felszabadító harcokban szerzett érdemeit. Szerda, 1976. szeptember 11 Parázs a tenger alatt A NATO délkeleti szárnyán Görögország és Törökország ellentéte a közelmúltig elsősorban a ciprusi vita következtében parázslott. A két NATO-tagállam Washington számára rendkívül kényelmetlen „idegháborúja” most az Égei-tenger mélyén rejtőző olajmezők miatt robbant ki. Néhány napig úgy látszott, hogy egyetlen elhamarkodott lépés kell csak, és a fegyverek is megszólalnak. Akkoriban volt ez, amikor Ankarából útnak indították a Sismik-1 török kutatóhajót, hogy az Égei-tenger szigetvilágában olajat keressen. Az egész „Sismik-hadművelet”, amelyet az ankarai nemzetbiztonsági tanács Derdirel miniszterelnök jelenlétében határozott el, nem annyira a közvetlen olajfeltárást szolgálta, mint inkább a félholdas zászló megmutatását. Annak a demonstrációját, hogy Törökország gazdasági szempontból igényt tart az Égeitenger felére. Az érdemi vita lényege az, hogy miképpen kell értelmezni az szuverenitást az úgynevezett „kontinentális talapzat” felett hullámzó tengervíz mélyén rejtőző ásványi kincsekre. Görögország és Törökország esetében ez földrajzi okok miatt rendkívül bonyolult. A két ország között hullámzó Égei-tenger szigeteinek többsége az 1923- as Lausanne-i szerződés értelmében Görögországé. Ennek következtében az országhatár gyakran a török szárazföld közvetlen közelében húzódik. Azt Ankara sem teszi kétségessé, hogy ezek a szigetek görög lakosságúak és Görögországhoz tartoznak. Másképpen áll a helyzet azonban a ,,kontinentális talapzat” ügyében . A kontinenális talapzat nemzetközi értelemben ,a szárazföld peremén elhelyezkedő, viszonylag alacsony mélységű tengerrész, utána az addig 200 méternél rendszerint sekélyebb tenger hirtelen és szakadékszerűen mélyül. Általánosságban nem tisztázott, kié a kontinentális talapzatban rejtőző ásványi kincs. A görög—török vitától függetlenül a még tartó tengerjogi konferencia egyik fő kérdése éppen az, hogy a 12 mérföldnyi szélességű parti vizeken túl a további 188 mérföldnyi szélességű úgynevezett „gazdasági zónában” a parti országok birtokolják-e a tengerfenék ásványi kincseit. Arról a nemzetközi vitákban sehol sincs szó, hogy a kontinentális talapzat egészének ásványi kincsei valamely országhoz tartozhatnának. Ezt annál is nehezebb lenne így eldönteni, mert a kontinentális talapzat geológiai képződmény. Néhol sok száz kilométer széles, né-hol viszont egészen keskeny. Az Égei-tenger viszonyla-* tában még további bonyol*dalmak is adódnak. Geolófgiailag ugyanis a görög szigetek valóban a török szárazföld tenger alatti folytatását alkotó kontinentális talapzatból emelkednek ki. A görög szigeteket pedig szükségszerűen görög felségvizek veszik körül. Ugyanakkor Ankarai azzal érvel, hogy a kontinen- tális talapzat egészen az Égei-tenger közepéig terjed. Odáig tehát az ásványi kincs Törökországé, függetlenül at-tól, hogy a kontinentális talapzatból görög tulajdonban lévő szigetek emelkednek ki, amelyeket görög felségvizek vesznek körül. Látható tehát, hogy az adott pillanatban nemzetközi jogi szempontból jóformán megoldhatatlan rébuszról val szó. Ez tükröződik a Biztonsági Tanács határozatában is, amely nyugalomra és megértésre intette a vitatkozó feleket és arra, hogy tartsák tiszteletben a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését. Ezt a biztonsági tanácsi határozatott Görögország elfogadta és támogatta. A törökök csak részben Ankara kinyilvánította a vita békés, tárgyalásos rendezésére irányuló készségét. Arra azonban nem vállalkozott, hogy eleve kötelezőnek ismerje el a hágai döntést. A török magatartás mögötti nyilván az az aggodalom húnzódik meg, hogy Görögország kedvezőbb helyzetben van. A nemzetközi bíróság közbelépését ugyanis a göröögök kérték augusztus 10-én a Sismik— kutatási tevékenysége miatt. Emellett a kedvtől fogva nem lehetett számítani arra, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság „elvegyen” Görögországtól négy-t venhárom éve görög fennhatóság alatt álló, göröglaktai szigeteket. Ezért a törökök képviselői nem is jelentek meg a nemzetközi bíróság ülésén. A döntés a napokban várható. Ismerve azonban a hágai bíróság hatalmának* korlátait, csak általános érvényű felhívást intézhet majd az érdekeltekhez a bélkés megállapodásra. Augusz* tus utolsó napjaiban ennek* megfelelően olyan hírek terjedtek el, hogy „igen magas* szintű” tárgyalások kezdődnek Görögország és Törökország között az égei-tengeri olaj ügyében. Nyilvánvaló, hogy ez a kiegyezés a NATO elemi érdeke is. . Ezért az Egyesült Államok és általá-í ban a NATO részéről nem is titkolt nyomás nehezedik mindkét félre a kompromis- szumos megoldás érdekében! (p ime) A cukorgyárak felkészültek (folytatás az első oldalról) Ha cukortartalma, akkor annak nagyságától függően növekszik a kifizethető összeg; 14,51-től 15 százalékig terjedő cukortartalom esetén mázsánként 1,60 forintot; 15,61től 15,5 százalékig 2,40 forintot kapnak a termelők. Ezt követően minden félszázalékos növekedés esetén további 170 fillérrel emelkedik a mázsánként kifizethető prémium. Ha a cukortartalom meghaladja a 18,50 százalékot, akkor mázsánként 7,30 forint prémiumot kap a termelő az átadott répa mázsájáért. Előzetes számítások szerint — a várható termésre vetítve — 160—170 millió forint többletbevételhez jutnak az ország cukorrépa-termelő üzemei. A cukortartalom szerinti plusz 2 forintos átlagár 80—90 millió forintot jelent. A gyárak felkészültek az új termés feldolgozására. A vezérigazgató szerint a jelenlegi betakarító és szállítóeszközökkel 25 tényleges munkanap alatt felszedhető a termés. De ezt az időt mégsem lehet tartani, mert ilyen* mértékben 1976-ban sem növekedtek a gyári feldolgozók teljesítmények. Éppen ezért a tröszt vezetői azt kérik, a* termelőgazdaságoktól, hogy* mint eddig, most is műlödje-nek együtt a gyárakkal. Ez* lehet a legjobb megoldás! Előreláthatóan arra kell fel-!készülnie az ágazatnak, hogy a termelői igényeket maxi* málisan figyelembe vegyék! mert a kampány idejének rö-* vidítését az ötödik ötéves tervi időszakában nem várhatjuk! A gazdaságok megértése és támogatása mellett a helyzetben sokat segít majd a cukoriparban folyó szocialista munkaverseny. Szóltak a tegnapi sajtótájékoztatón a cukorgyári melléktermékek hasznosításáról is. A gyár 30—35 millió tonna takarmánykeverék gyártására készült fel. A recept szerint répaszelet, melasz és karbamid hozzáadásával készül az ország egyik legjobb tejelő- tápja. (pdf)