Fejér Megyei Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

L­MT :<­n­7­r­f­N­TI :_________ ■ | ^ FEJ­ÉR MEGYENI | Boldog új évet 11 Szombat^ I I Ára: 1 forint | _________________________________________ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA [ Az országgyűlés decemberi ülésszaká­­­­nak egyik szünetében az 1977. évi tervtörvény — akkor még tervezetének — végrehajtásának megyei lehetőségeiről be­szélgettünk Takács Imrével, a megyei párt­­bizottság első titkárával, országgyűlési képviselővel. Akkor nagyon tömören így fogalmazott: „Minden az üzemi munkán múlik.” Az 1976-os esztendő feladatai is azon múltak, hiszen népgazdasági tervünk, s annak sajátos megyei értelmezését kifejező cselekvési programunk pontosan megha­tározták feladatainkat, társadalmi és egyé­ni boldogulásunk útját. Ezért is idéztük vissza első kérdésünkben Takács Imre elv­társ egy év előtti szavait, amelyekkel az 1976. évi feladatok ismertetését zárta: — Ön azzal indította útjára az 1976. évi megyei tervet, hogy az abban megfogalma­zott feladatok lelkesítőén szépen, mara­déktalan végrehajtásukért érdemes dolgoz­ni. Most is megismételhető mindez, amikor a végrehajtásról beszélgetünk? — Érdemes volt. S ha arról az ötven­­milliárd forint értékű termelésről csak ennyit mondanánk el, akkor is szinte min­dent elmondtunk volna. Ennél azonban többet kell mondanunk, hiszen megyénk gazdasága, értve ez alatt az iparban, a mezőgazdaságban, bányászatban, építő­iparban, a közlekedésben és a szolgáltatás sok területén dolgozó negyedmillió ember becsületes, szorgalmas munkáját, nem könnyű körülmények között hajtotta vég­re feladatát, ezt az összességében ötven­­milliárd forintnyi termelést. De végrehaj­tották, s ezzel célkitűzéseinket váltották valóra. — Iparra és mezőgazdaságra egyaránt vonatkozik ez? — Megyénk ipara valamivel több, mint kétharmadát állította elő az említett ter­melési értéknek, de a mezőgazdaság ered­ményeit, ennek jelentőségét már csak az­ért sem szabad alábecsülnünk, mert itt az alapvető termelőerő: az ember és a föld. Tehát össztermelését minimális import­­hányaddal érte és éri el, s ez mindenkép­pen emeli eredményeik értékét Munkaké­pességünkön és földjeink termőképességén túl csak a bauxit és a szénvagyon sorolható még a rendelkezésünkre álló természeti kincsek sorába. Okosan kell tehát gazdál­kodnunk mindezekkel. — Így is gazdálkodtunk? — Alapvetően igen. Megyei pártbizottsá­gunk már elvégezte az 1976. évi munka ösz­­szegzését, s örömünkre szolgál, hogy meg­állapíthattuk: összességében és főbb rész­leteiben is megoldottuk a cselekvési prog­ramunkban rögzített célkitűzéseket, s ez az egész ötödik ötéves terv sikerei szem­pontjából döntő jelentőségű, hiszen az első esztendő az alapokat jelenti. Nos, joggal mondhatjuk el, hogy sikerült szilárd ala­pokat teremtenünk. Az ipar gerincét je­lentő nagyvállalatok, a Dunai Vasmű, a Videoton, az Ikarus, a Papíripari Vállalat dunújvárosi gyára, a bányák, a könnyű­fémmű és a két állami építőipari vállalat maradéktalanul teljesítették éves terme­lési tervüket, ezen belül nyereségtervüket is, s mind szocialista, mind tőkésreláció­ban teljesítették, túlteljesítették exportter­vüket. E sorban kivételt képez tőkésexport­­tervével a Videoton. — Hogyan végzett a könnyűipar? — Annak előrebocsátásával, hogy me­gyénk könnyűipara rendkívüli nagy lét­számgondokkal küzd, s általában a mun­kakörülményei nem a legkönnyebbek, né­mi lemaradással zárta az évet. Ez azon­ban mindjárt a feladatokra is ráirányítja a figyelmet, nevezetesen, hogy folytatni kell a könnyűipari rekonstrukciót. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert megyénk könnyűipari üzemei általában minden pi­acon gazdaságosan exportálható terméke­ket állítanak elő. — Az élelmiszeripar országos eredmé­nyei nem a legjobbak. Megyénkben hogyan zártuk az évet? — A hús, cukor, tej, szesz és malomipar, valamint a hűtőház és a kenyérgyárak ma­radéktalanul teljesítették terveiket, s ez dicséretükre válik. Sikereik azonban me­gyénk adottságait is tükrözik, ezért — mint általában a gazdasági élet minden terüle­tén __ a lehetőségekhez kell mérni eredmé­nyeinket, s ha ezt tesszük, nyugodtan el­mondhatjuk, hogy maradtak tartalékaink 1977-re is. — Vonatkozik ez a megye mezőgazda­ságára is? — Természetesen. Igaz ugyan, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásai országosan lehetetlenné tették a mezőgazdasági ter­melés tervezett négyszázalékos fejleszté­sét, ezen belül viszont Fejér megye mező­­gazdasága csaknem elérte ezt a fejlődési szintet, lehetőségeink ennél nagyobbak, s­­ ezeket 1977-ben ki is kell használnunk.­ Igaz az 1977-re szóló cselekvési progra­munkban az országos fejlődésre vonatkozó 7,8 százalékot terveztük, de azt hiszem, minden érdekelt egyetért abban, hogy Fe­jér megye mezőgazdasága rendelkezik olyan feltételekkel, hogy ezt a fejlődést ne 1975-höz kelljen mérnünk, hanem az idei eredményekhez.­­ S ezek az eredmények figyelemre méltóak voltak.­­­ A búzából elért 43,8 mázsa és a ku­koricából betakarított, a tervezetthez kö­zelálló, közel 50 mázsa hektáronkénti ho­zam valóban figyelemre méltó eredmény. Nagy gyengéje volt viszont mezőgazdasá­gunknak a zöldségtermelés. Ezt az időköz­ben hozott határozatok, a végzett szerve­ző munka, s a tett intézkedések együtte­sen kell, hogy megjavítsák, hiszen a zöld­ségtermesztési feladatunk is alapvető, te­hát végre kell hajtani. — A nemzeti jövedelemhez tehát „hoz­zátettük” 1976-ban is azt, amit a népgaz­dasági terv várt tőlünk. De „fogyasztottuk” is azt. — A beruházások tekintetében sem volt szegény a programunk, de azt is elmond­hatjuk mindjárt, hogy alapvetően jól gaz­dálkodtunk a nemzeti jövedelem ránk bí­zott részével. A beruházások kivitelezése felgyorsult, bizonyos határidő rövidítése­ket sikerült elérnünk. Határidő előtt he­lyeztük üzembe a hullámvertikum új egy­ségét, biztosítottuk a szalmacellulózgyár­­tás alapanyagellátását, időnyereséget ér­tünk el a könnyűfémmű beruházásánál, az Ikarus a közúti járműfejlesztési prog­ram végrehajtását, a Videoton a számítás­­technikai programot gyorsította. De hason­lóképpen gyorsult a bauxitbányászat fej­lesztési munkája, a könnyűszerkezetes épí­tési rendszer meghonosítását biztosító elő­készítő beruházás üteme is, s a tervezett­nél valamivel jobb ütemben hajtottuk vég­re a lakás- és közösségi épületek létreho­zásának a programját. — A lakossági fogyasztás területén is érvényesek ezek a megállapítások? — A közlekedés, hírközlés, szállítás, ke­reskedelem együtt és külön külön is telje­sítette feladatát. A lakosság ellátása alap­vetően jó volt, ami természetesen nem zár­ta ki a gondokat. Nagyon eleven példaként hadd említsem meg, hogy jogos az észre­vétel a lakosság részéről; valóban nem fo­lyamatos megyénk déligyümölcs ellátása. Ezen belül is időről időre hiánycikk a ba­nán. Az azonban mégiscsak elgondolkozta­tó, hogy ma már nem húsért „verődik ösz­­sze a sor” a boltokban, mint néhány évvel ezelőtt .— Néha a kenyér és a tej beszerzése is gond. — Az, noha nem lenne szabad, hogy az legyen. Van elegendő tej, tejtermék és ke­nyér is. Nemrégiben egy héten keresztül vizsgáltuk 12 székesfehérvári bolt tej- és kenyérellátását A tizenkét egységből négy­nél délután visszatérő gondként jelentke­zett, hogy nincs tej és kenyér. Ez tűrhe­tetlen, s erre vonatkozóan semmi, sem a lakosság nem kell és nem szabad, hogy bármiféle magyarázatot elfogadjunk. Mint általában a hanyag, a nemtörődöm mun­kára nincs, nem lehet magyarázat. — A tömegközlekedés kihagyásaira sem? — A személyszállítás gondjait enyhítő szervezési intézkedések alapvetően jó tö­rekvést tükröznek. Most a finomításokra kell nagyobb figyelmet fordítania a Volán Vállalat vezetőinek. Hogy csökkenjen a járatkésés, kimaradás, a csúcsforgalmi tu­multus. Mindehhez azonban a közlekedő ember segítőkészségére is szükség van, ami, ismétlem, nem teszi szükségtelenné a feladat folytonos végzését, a lehetőségek még jobb kihasználását eredményező szer­vező és irányító munkát . Településfejlesztési terveink miként valósultak meg 1976-ban? — Maradéktalanul,­­s mert erről és a gazdaság minden más kérdéséről sokszor esett szó évközben a Hírlap hasábjain is, e kérdésnél elsősorban a tanácsi appará­tus jó, a feladatokat pontosan értő munká­járól szeretnék pártbizottságunk nevében is elismerően szólni. A lakás- és óvodaépítés, a kereskedelmi hálózat fejlesztése csak­úgy, mint a közműhálózat bővítése, száz­milliókat, milliárdokat igénylő feladatsor. A lehetőségek azonban itt is behatárolják cselekvőkészségünket A rendelkezésre ál­ló anyagi erőket azonban városokban és községekben egyaránt jól, megítélésünk szerint a lehető legjobban használták fel a településfejlesztési célkitűzések érdeké­ben. Sok helyütt pedig a társadalmi munka erejével „nyújtották meg” a vízvezetéket, a járdát, vagy bővítették a kívánt nagyság­rendre a helyi beruházásokat. Összességé­ben a tanácsi szervek és pártbizottságok jól ültették át saját területükre és felada­taikra a megyei pártbizottság cselekvési programját, s jól mozgósítottak e feladatok megoldására. Ezzel együtt jó alapot teremt­­­tettek az 1977. évi terv végrehajtásához. — Amelynek végrehajtása — hadd idéz­zem vissza ismét Takács elvtárs szavait — most már az üzemi munkától függ. — Egyértelműen attól, hiszen jó nép­­gazdasági tervünk van, s ez szándékaink szerint a legjobb cselekvési programban lett megfogalmazva Fejér megyére vonat­koztatva. A tervek végrehajtásának tárgyi feltételei is adottak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ha tehát van mit és van mivel, akkor egyértelműen a munká­tól, a feladatokat végrehajtó munkásoktól, az irányítók tevékenységétől függ a végre­­­hajtás. Egyértelmű a pártbizottságok, ta­nácsok, a tömegszervezetek feladata is: e reális terv végrehajtására kell mozgósíta­nunk. Az egyes embert csakúgy, mint a szocialista munkabrigádokat,, az üzemek kollektíváit csakúgy, mint a vállalatok, ágazatok, összességében megyénk gazda­ságának hatalmas, egy célt követő kollek­tíváját.­­ Az 1976. évi célkitűzések megvalósí­tása során megyénk dolgozói ismét bizo­nyították, hogy nemcsak értik, hanem egyet is értenek terveinkkel. Ezt az értést és egyetértést kell erősítenünk 1977-ben is, hiszen amikor azt mondjuk, hogy most már minden az üzemi munkán múlik, nemcsak a termelési értékek milliárdjait, ezer vagy százezer tonnáit értjük ez alatt, hanem mindazt, ami ezekből származik: lakást a családoknak, óvodát, bölcsődét, iskolát gyermekeinknek, utat, közműveket, s nem utolsósorban a társadalmi méretű jólét erősödését, ezen belül a családok, egyének anyagi jólétének emelkedését is.­­ Egy természeti kincsekben nem gaz­dag ország nem túl nagy megyéjében élünk, ahol nincsenek olaj- vagy arany­bányák, közös kincsünk tehát a munka. Az ember, szándékaival és képességeivel, s a terveket végrehajtani akaró készségével. Hatalmas kincs ez, ha értjük mindannyian, hogy nemcsak a mi kezünkben van, ha­nem a miénk is. Pártbizottságunk közös céljainkat megjelölő cselekvési programjá­val már kifejezte, én csak megismétlem: hisszük, hogy megyénk dolgozói, minden állampolgára egyet akarva fogadja saját­jának az 1977. évi terveket, amelyek bé­kénket, anyagi boldogulásunkat szolgálják, s amelyeknek végrehajtásához kívánok pártbizottságunk és a magam nevében is erőt,, egészséget, és békés, boldog új esz­tendőt. Kívánom, hogy egy év múlva vala­mennyien megismételhessük, amit most az 1976. évi tervek teljesítésének összegezésé­ről elmondhatunk: érdemes volt vállalni, végrehajtani. — fejezte be a beszélgetést Takács Imre elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára. KÁTAY ANTAL ÉRDEMES VOLT ! Év végi beszélgetés Takács Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával

Next