Fejér Megyei Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
LMT :<n7rfNTI :_________ ■ | ^ FEJÉR MEGYENI | Boldog új évet 11 Szombat^ I I Ára: 1 forint | _________________________________________ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA [ Az országgyűlés decemberi ülésszakának egyik szünetében az 1977. évi tervtörvény — akkor még tervezetének — végrehajtásának megyei lehetőségeiről beszélgettünk Takács Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával, országgyűlési képviselővel. Akkor nagyon tömören így fogalmazott: „Minden az üzemi munkán múlik.” Az 1976-os esztendő feladatai is azon múltak, hiszen népgazdasági tervünk, s annak sajátos megyei értelmezését kifejező cselekvési programunk pontosan meghatározták feladatainkat, társadalmi és egyéni boldogulásunk útját. Ezért is idéztük vissza első kérdésünkben Takács Imre elvtárs egy év előtti szavait, amelyekkel az 1976. évi feladatok ismertetését zárta: — Ön azzal indította útjára az 1976. évi megyei tervet, hogy az abban megfogalmazott feladatok lelkesítőén szépen, maradéktalan végrehajtásukért érdemes dolgozni. Most is megismételhető mindez, amikor a végrehajtásról beszélgetünk? — Érdemes volt. S ha arról az ötvenmilliárd forint értékű termelésről csak ennyit mondanánk el, akkor is szinte mindent elmondtunk volna. Ennél azonban többet kell mondanunk, hiszen megyénk gazdasága, értve ez alatt az iparban, a mezőgazdaságban, bányászatban, építőiparban, a közlekedésben és a szolgáltatás sok területén dolgozó negyedmillió ember becsületes, szorgalmas munkáját, nem könnyű körülmények között hajtotta végre feladatát, ezt az összességében ötvenmilliárd forintnyi termelést. De végrehajtották, s ezzel célkitűzéseinket váltották valóra. — Iparra és mezőgazdaságra egyaránt vonatkozik ez? — Megyénk ipara valamivel több, mint kétharmadát állította elő az említett termelési értéknek, de a mezőgazdaság eredményeit, ennek jelentőségét már csak azért sem szabad alábecsülnünk, mert itt az alapvető termelőerő: az ember és a föld. Tehát össztermelését minimális importhányaddal érte és éri el, s ez mindenképpen emeli eredményeik értékét Munkaképességünkön és földjeink termőképességén túl csak a bauxit és a szénvagyon sorolható még a rendelkezésünkre álló természeti kincsek sorába. Okosan kell tehát gazdálkodnunk mindezekkel. — Így is gazdálkodtunk? — Alapvetően igen. Megyei pártbizottságunk már elvégezte az 1976. évi munka öszszegzését, s örömünkre szolgál, hogy megállapíthattuk: összességében és főbb részleteiben is megoldottuk a cselekvési programunkban rögzített célkitűzéseket, s ez az egész ötödik ötéves terv sikerei szempontjából döntő jelentőségű, hiszen az első esztendő az alapokat jelenti. Nos, joggal mondhatjuk el, hogy sikerült szilárd alapokat teremtenünk. Az ipar gerincét jelentő nagyvállalatok, a Dunai Vasmű, a Videoton, az Ikarus, a Papíripari Vállalat dunújvárosi gyára, a bányák, a könnyűfémmű és a két állami építőipari vállalat maradéktalanul teljesítették éves termelési tervüket, ezen belül nyereségtervüket is, s mind szocialista, mind tőkésrelációban teljesítették, túlteljesítették exporttervüket. E sorban kivételt képez tőkésexporttervével a Videoton. — Hogyan végzett a könnyűipar? — Annak előrebocsátásával, hogy megyénk könnyűipara rendkívüli nagy létszámgondokkal küzd, s általában a munkakörülményei nem a legkönnyebbek, némi lemaradással zárta az évet. Ez azonban mindjárt a feladatokra is ráirányítja a figyelmet, nevezetesen, hogy folytatni kell a könnyűipari rekonstrukciót. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert megyénk könnyűipari üzemei általában minden piacon gazdaságosan exportálható termékeket állítanak elő. — Az élelmiszeripar országos eredményei nem a legjobbak. Megyénkben hogyan zártuk az évet? — A hús, cukor, tej, szesz és malomipar, valamint a hűtőház és a kenyérgyárak maradéktalanul teljesítették terveiket, s ez dicséretükre válik. Sikereik azonban megyénk adottságait is tükrözik, ezért — mint általában a gazdasági élet minden területén __ a lehetőségekhez kell mérni eredményeinket, s ha ezt tesszük, nyugodtan elmondhatjuk, hogy maradtak tartalékaink 1977-re is. — Vonatkozik ez a megye mezőgazdaságára is? — Természetesen. Igaz ugyan, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásai országosan lehetetlenné tették a mezőgazdasági termelés tervezett négyszázalékos fejlesztését, ezen belül viszont Fejér megye mezőgazdasága csaknem elérte ezt a fejlődési szintet, lehetőségeink ennél nagyobbak, s ezeket 1977-ben ki is kell használnunk. Igaz az 1977-re szóló cselekvési programunkban az országos fejlődésre vonatkozó 7,8 százalékot terveztük, de azt hiszem, minden érdekelt egyetért abban, hogy Fejér megye mezőgazdasága rendelkezik olyan feltételekkel, hogy ezt a fejlődést ne 1975-höz kelljen mérnünk, hanem az idei eredményekhez. S ezek az eredmények figyelemre méltóak voltak. A búzából elért 43,8 mázsa és a kukoricából betakarított, a tervezetthez közelálló, közel 50 mázsa hektáronkénti hozam valóban figyelemre méltó eredmény. Nagy gyengéje volt viszont mezőgazdaságunknak a zöldségtermelés. Ezt az időközben hozott határozatok, a végzett szervező munka, s a tett intézkedések együttesen kell, hogy megjavítsák, hiszen a zöldségtermesztési feladatunk is alapvető, tehát végre kell hajtani. — A nemzeti jövedelemhez tehát „hozzátettük” 1976-ban is azt, amit a népgazdasági terv várt tőlünk. De „fogyasztottuk” is azt. — A beruházások tekintetében sem volt szegény a programunk, de azt is elmondhatjuk mindjárt, hogy alapvetően jól gazdálkodtunk a nemzeti jövedelem ránk bízott részével. A beruházások kivitelezése felgyorsult, bizonyos határidő rövidítéseket sikerült elérnünk. Határidő előtt helyeztük üzembe a hullámvertikum új egységét, biztosítottuk a szalmacellulózgyártás alapanyagellátását, időnyereséget értünk el a könnyűfémmű beruházásánál, az Ikarus a közúti járműfejlesztési program végrehajtását, a Videoton a számítástechnikai programot gyorsította. De hasonlóképpen gyorsult a bauxitbányászat fejlesztési munkája, a könnyűszerkezetes építési rendszer meghonosítását biztosító előkészítő beruházás üteme is, s a tervezettnél valamivel jobb ütemben hajtottuk végre a lakás- és közösségi épületek létrehozásának a programját. — A lakossági fogyasztás területén is érvényesek ezek a megállapítások? — A közlekedés, hírközlés, szállítás, kereskedelem együtt és külön külön is teljesítette feladatát. A lakosság ellátása alapvetően jó volt, ami természetesen nem zárta ki a gondokat. Nagyon eleven példaként hadd említsem meg, hogy jogos az észrevétel a lakosság részéről; valóban nem folyamatos megyénk déligyümölcs ellátása. Ezen belül is időről időre hiánycikk a banán. Az azonban mégiscsak elgondolkoztató, hogy ma már nem húsért „verődik öszsze a sor” a boltokban, mint néhány évvel ezelőtt .— Néha a kenyér és a tej beszerzése is gond. — Az, noha nem lenne szabad, hogy az legyen. Van elegendő tej, tejtermék és kenyér is. Nemrégiben egy héten keresztül vizsgáltuk 12 székesfehérvári bolt tej- és kenyérellátását A tizenkét egységből négynél délután visszatérő gondként jelentkezett, hogy nincs tej és kenyér. Ez tűrhetetlen, s erre vonatkozóan semmi, sem a lakosság nem kell és nem szabad, hogy bármiféle magyarázatot elfogadjunk. Mint általában a hanyag, a nemtörődöm munkára nincs, nem lehet magyarázat. — A tömegközlekedés kihagyásaira sem? — A személyszállítás gondjait enyhítő szervezési intézkedések alapvetően jó törekvést tükröznek. Most a finomításokra kell nagyobb figyelmet fordítania a Volán Vállalat vezetőinek. Hogy csökkenjen a járatkésés, kimaradás, a csúcsforgalmi tumultus. Mindehhez azonban a közlekedő ember segítőkészségére is szükség van, ami, ismétlem, nem teszi szükségtelenné a feladat folytonos végzését, a lehetőségek még jobb kihasználását eredményező szervező és irányító munkát . Településfejlesztési terveink miként valósultak meg 1976-ban? — Maradéktalanul,s mert erről és a gazdaság minden más kérdéséről sokszor esett szó évközben a Hírlap hasábjain is, e kérdésnél elsősorban a tanácsi apparátus jó, a feladatokat pontosan értő munkájáról szeretnék pártbizottságunk nevében is elismerően szólni. A lakás- és óvodaépítés, a kereskedelmi hálózat fejlesztése csakúgy, mint a közműhálózat bővítése, százmilliókat, milliárdokat igénylő feladatsor. A lehetőségek azonban itt is behatárolják cselekvőkészségünket A rendelkezésre álló anyagi erőket azonban városokban és községekben egyaránt jól, megítélésünk szerint a lehető legjobban használták fel a településfejlesztési célkitűzések érdekében. Sok helyütt pedig a társadalmi munka erejével „nyújtották meg” a vízvezetéket, a járdát, vagy bővítették a kívánt nagyságrendre a helyi beruházásokat. Összességében a tanácsi szervek és pártbizottságok jól ültették át saját területükre és feladataikra a megyei pártbizottság cselekvési programját, s jól mozgósítottak e feladatok megoldására. Ezzel együtt jó alapot teremttettek az 1977. évi terv végrehajtásához. — Amelynek végrehajtása — hadd idézzem vissza ismét Takács elvtárs szavait — most már az üzemi munkától függ. — Egyértelműen attól, hiszen jó népgazdasági tervünk van, s ez szándékaink szerint a legjobb cselekvési programban lett megfogalmazva Fejér megyére vonatkoztatva. A tervek végrehajtásának tárgyi feltételei is adottak mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ha tehát van mit és van mivel, akkor egyértelműen a munkától, a feladatokat végrehajtó munkásoktól, az irányítók tevékenységétől függ a végrehajtás. Egyértelmű a pártbizottságok, tanácsok, a tömegszervezetek feladata is: e reális terv végrehajtására kell mozgósítanunk. Az egyes embert csakúgy, mint a szocialista munkabrigádokat,, az üzemek kollektíváit csakúgy, mint a vállalatok, ágazatok, összességében megyénk gazdaságának hatalmas, egy célt követő kollektíváját. Az 1976. évi célkitűzések megvalósítása során megyénk dolgozói ismét bizonyították, hogy nemcsak értik, hanem egyet is értenek terveinkkel. Ezt az értést és egyetértést kell erősítenünk 1977-ben is, hiszen amikor azt mondjuk, hogy most már minden az üzemi munkán múlik, nemcsak a termelési értékek milliárdjait, ezer vagy százezer tonnáit értjük ez alatt, hanem mindazt, ami ezekből származik: lakást a családoknak, óvodát, bölcsődét, iskolát gyermekeinknek, utat, közműveket, s nem utolsósorban a társadalmi méretű jólét erősödését, ezen belül a családok, egyének anyagi jólétének emelkedését is. Egy természeti kincsekben nem gazdag ország nem túl nagy megyéjében élünk, ahol nincsenek olaj- vagy aranybányák, közös kincsünk tehát a munka. Az ember, szándékaival és képességeivel, s a terveket végrehajtani akaró készségével. Hatalmas kincs ez, ha értjük mindannyian, hogy nemcsak a mi kezünkben van, hanem a miénk is. Pártbizottságunk közös céljainkat megjelölő cselekvési programjával már kifejezte, én csak megismétlem: hisszük, hogy megyénk dolgozói, minden állampolgára egyet akarva fogadja sajátjának az 1977. évi terveket, amelyek békénket, anyagi boldogulásunkat szolgálják, s amelyeknek végrehajtásához kívánok pártbizottságunk és a magam nevében is erőt,, egészséget, és békés, boldog új esztendőt. Kívánom, hogy egy év múlva valamennyien megismételhessük, amit most az 1976. évi tervek teljesítésének összegezéséről elmondhatunk: érdemes volt vállalni, végrehajtani. — fejezte be a beszélgetést Takács Imre elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. KÁTAY ANTAL ÉRDEMES VOLT ! Év végi beszélgetés Takács Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával