Fejér Megyei Hírlap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
Kedd, 1977. március 1. Képviselők a feladatokról Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével hétfőn értekezletet tartottak az országgyűlés állandó bizottságainak elnökei, a képviselőcsoportok vezetői, s a parlament tisztségviselői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Péter János és Inokai János, az országgyűlés alelnökei — elsőként Apró Antal tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés soron következő, tavaszi ülésszakának tennivalóiról, előkészületeiről. Az értekezleten dr. Korom Mihály igazságügyminiszter adott tájékoztatót a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvénytervezetről. A most elkészült törvénytervezet a társadalmi vita próbáját is kiállta: a Hazafias Népfront aktív közreműködésével 130 helyen több mint 4000 állampolgár fűzte hozzá véleményét a tervezett passzusokhoz. Az értekezleten felszólalt dr. Mátay Pál, dr. Szabó József, dr. Pesta Lászó, dr. Szilágyi Gábor, dr. Molnár Béla, dr Vida Miklós, dr. Hegedűs Lajos és dr. Lakatos Pál országgyűlési képviselő. (MTI) Megemelt program Vértesacsán A járási párt-vb ülése a tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) légügyi feltételek javítása, a szakemberek és a gondozók lelkiismeretes tevékenysége mind-mind hozzájárult az előrelépéshez. Vértesacsán az állatelhullás jóval a megyei és bicskei járási átlag alatt van. Idei cselekvési programjukban pedig a 3160 literes átlagra mozgósítanak. Ennek érdekében hasznosítják jobban a répafejet, a lesilózott kukoricaszárat, a lucernaszénát és répaszeletet. Ezért a rét- és legelőgazdálkodás korszerűsítése is. Új telepítéssel, 15 hektárral növelik a gyepterületet. Szükséges, mert 1978-ra kialakítják a kétszázas anyajuh-állomány fogadásának lehetőségeit. Keresték az okot: miért az átlagon aluli terméseredmények 1976-ban? A nagyon rossz talajadottság csak részben magyarázat. A mérlegelésnél legalább ennyire esik latba az agrotechnikai fegyelem. Már túl vannak a szövetkezet vezetői az okkutatáson, levonták a következtetést és megtették a szükséges intézkedéseket. Ezért bátorkodtak 1977-ben magasra emelni a termésátlagok mércéjét. A Dél-dunántúli Talajjavító Vállalat laboratóriumának igénybevételével állítják össze a műtrágyaadagot, fertőtlenítik a talajt. A vetőmagfajtákon is változtattak. Nagyra értékelte a végrehajtó bizottság a más termelőszövetkezetekkel helyben kezdeményezett egyszerű kooperációt. A tsz-szövetség képviseletében jelen lévő Eiber Ferenc megyei viszonylatban is példásnak, (ha nem is egészen tervszerűnek) minősítette az ebbéli gyakorlatot. Ez évben — mint ahogy erről Einrachter József, a tsz elnöke és Klement József, a pártalapszervezet titkára beszámolt — tovább bővítik az együttműködést. A gépi eszközök hatékony, gazdaságos hasznosítása ösztönzi a tsz vezetőit az együttműködés folytatására. Tavaly az aratás kezdetén a lovasberényi tsz-ben kombájnoltak az acsaiak. Később visszasegített a szomszéd nemcsak az aratásban, hanem műtrágyaszórásban is. Hasonló együttműködést honosítottak meg a pátkai, a tabajdi és a bicskei termelőszövetkezettel. Ez évben sem mondanak le erről. A 30 hektáros zöldségkertészetben a mányi ültetőgép segítségére számítanak. Megértették a tsz-tagok, hogy be kell szállniuk a zöldségprogramba. De nemcsak a tagoknak, hanem a hozzátarttozóknak is. „Valamennyi gazdasági vezető prémiumfeltételként is elfogadta ennek a programnak véghezvitelét. Heltinger Pál, a járási pártbizottság titkára köszönettel szólt a jó törekvésekről. Pontról pontra értékelte a két évvel ezelőtt elhatározottak megvalósítását. Most a társulásos együttműködést, a termelési rendszerben való részvételt javasolta a végrehajtó bizottság. Mert ebben még nem vállal élenjáró szerepet az acsai tsz. Hosszabb távon csakis a jól tervezett együttműködés lehet gazdaságos és eredményes. A kommunisták a párt- és a politikai tömegoktatás hallgatói már megismerték a cselekvési programot. Most majd az újabb ajánlásokat is megvitatják és együttes erővel tesznek a megvalósításért Németh Erzsébet Ha az új műhely felépül Ha valaki megkérdezné, mi jut eszembe az abai Vörös Hajnal Termelőszövetkezet gépjavítóműhelyéről, ezt a furcsa választ hallaná: fiatalok, zene, sár. Igen, mert amerre néztem, mindenféle 20—25 év körüli fiúkat látom, hangszóróból modern slágerkészlet ömlött az udvarra és a szerelőhelyiségekbe, melyeket csak deszkapallókon lehetett a bokáig süllyedés veszélye nélkül megközelíteni. — Tudja, erre a műhelyre már nem költünk sokat. Még ebben az évben felépítjük a másikat, ott a 86-os út mellett, ahol a gépparkunk van — mondja Ortner Endre, a gépjavítóműhely műszaki vezetője. Ismét egyensúlyozunk egy kicsit a lefektetett deszkákon, és belépünk az egyik részlegbe. Itt főleg MTZ traktorokat javítanak, készülnek a traktorosok és a szerelők is egyaránt a tavaszi munkákra. — A fiúk nagy része még nem volt katona, fiatal szakmunkások — magyarázza a műszaki vezető. — Harmincan vannak, csak kettő közülük a betanított munkás. A munkafegyelem? ... Hát, hazudnék, ha azt mondanám, mindig könnyű velük. De a legtöbbje komoly, értelmes, fiatal munkás. Minden évben vannak a faluból tsz-ösztöndíjasok, akik nyolc általános után Seregélyesen vagy Velencén tanulják a gépjavító szakmát. Így folyamatos az utánpótlás. — A bérezés? Itt is van előbbre lépni valónk. Köztudott, hogy az órabéres rendszer nem elég ösztönző, de egyelőre még csak keressük a jobbat, a mi viszonyainknak megfelelőt. — Az átlagos órabér 15 forint, de van aki megkeresi a tizennyolcat is. Számolja ki, így mennyi a pénzük, heti 48 órás munkaidővel — és közben számol Rajkó József műhelyvezető maga is, ő később csatlakozott hozzánk. A gépműhely vezetői elmondják, milyen terveik vannak, amelyeket az új gépműhelyben kívánnak bevezetni. A gépjavítás, és az üzemeltetés összhangját szeretnék az eddiginél jobban megvalósítani. A legtöbb „vérbeli” traktoros ha nem muszáj, nem szeret a műhelyben tartózkodni. Jobban vonzza őket a határ. A fiatal szerelők közül pedig néhányan kedvet éreznek magukban, hogy néhány hónapra ők is a traktor vagy a kombájn nyergébe üljenek. A tsz-vezetőség terve tehát ösztönzik a fiatal szerelőket, hogy néhányan közülük — a legügyesebbek — jogosítványt szerezzenek. Így a nyári és őszi betakarításban gépre szállva — segíthetnek a kampánymunkák idején. És az is igaz, hogy akkor többet keresnek majd. Az idáig is jól bevált gyakorlat volt, hogy egyfajta génjavítási munkát végig egy dolgozó végzett, és ha reklamáció volt, ismét hozzá került vissza a gép. Mindez majd az új gépműhelyben igazolódik be. A tsz saját építőbrigádjai fogják felépíteni. Addig is, — ahogy Ortner Endre mondta — gondolkodik a tsz vezetősége egy korszerűbb, esetleg prémiumos anyagi ösztönzésen. G. G. Pintér László szerelő, egy MTZ traktor fékjét javítja Fotó: Fási László Alkotó ifjúság kiállítás A megyei diáknapok keretében megrendezendő Alkotó ifjúság kiállításra százötven munkát küldtek be a megye közép- és szakközépiskoláiból, szakmunkásképző intézeteiből. A zsűri már kiválasztotta azt a hetvenöt grafikát, szobrot, plakátot, amelyből kiállítás nyílik március 5-én délután két órakor Székesfehérváron az ifjúsági házban. A kiállításon az arany, ezüst és bronz okleveles, valamint az emléklappal jutalmazott munkákat mutatják be március 15-ig. Az arany oklevelet kapott műveket Szegeden az országos diáknapokon is kiállítják 900 ezer forintos felújítás A székesfehérvári Pintér Károly Lakásfenntartó Szövetkezet megtartotta idei első igazgatósági ülését, amelyen a következő fontos témákat tárgyalták. A Pintér Károly Lakásfenntartó Szövetkezet 1966- ban alakult, 11 épületben 390 lakástulajdonos ügyeit intézi. Az elmúlt 10 év alatt jelentősebb karbantartás, felújítás nem történt. Az igazgatósági ülésen a szövetkezet műszaki bizottsága — a rendelkezésükre álló költségvetések alapján — javasolta, hogy a mintegy 900 000 forint értékű munkálatok kivitelezésével a Lakásszövetkezetek Karbantartó Társulását bízzák meg. Az alaposan indokolt javaslatot az igazgatóság egyhangúlag elfogadta és a generál-karbantartás kivitelezésével a társulást bízta meg. A szövetkezet március hónapban tartja meg öt rész- közgyűlését — tudósít Tódor János. I HÍRLAP Vetőmagforgalom, fajtaváltás Tanácskozás az igényekről Őszi búza vetőmagból 26 ezer hektárra elegendő mennyiséget rendeltek a mezőgazdasági üzemek, ami 750 vagon különböző fokozatú szaporító anyagnak felel meg. Időközben a gazdaságok ismételten felülvizsgálták a fajtaarányokat, az adottságokat, és az eredeti rendelést megtoldották, így tavaly ősszel , csaknem 400 vagonnal több minőségi búza-vetőmagot forgalmazott a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat közép-dunántúli központja. Ez azt jelenti, hogy az ősszel a megye búzavetésterületének több mint a 33 százalékán történt meg a vetőmagfrissítés, a fajtaváltás. A tervezett 26 vagon őszi árpa vetőmag felújítással szemben 36 vagonnal forgalmaztak. Tavaszi árpából is alaposan „ráfejeltek” a tervre; huszonöt vagon helyett 48 vagonnal kaptak az üzemek. Kedvező arányok alakultak ki a hibridkukorica-vetőmag forgalomban. Az Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer kivételével a teljes vetésterületre a vállalat szállította a magot. Tavaly 120 vagonnal forgalmaztak: a kétvonalas hibridek az összforgalom 56,5, a háromvonalasok a 26,2, a négyvonalasok a 17,3 százalékát tették ki. A vállalat tavaly 367 vagon burgonyát vásárolt fel, nagyon jó minőségben. Mint a megyében működő két burgonyatermelő társulás tagjaként garantálják, hogy mind a társulások, mind az állami, tanácsi és magántermelői vetőburgonya felújítási igényeket kielégítik. A vállalat más tavaszi vetésű magvakból is kedvező készleteket alakított ki. Borsófélékből, napraforgóból és lucernából is kielégítik a megrendelők igényét. De ezekről, az egész tavaszi vetőmagforgalmazásról március 3-án délelőtt tárgyalnak a gazdaságok vezetőivel a tordasi fajtakísérleti állomás tanácstermében. A szakmai tájékoztatón betekintést kapnak az üzemek vezetői a szaporítóanyag-termelés, a magfogás és a nemesítés jelen helyzetébe is. (ptf) „Párbeszéd” a tsz-fiatalokkal Ifjúsági napok a mezőgazdaságban Vendégül látta a közelmúltban a Fejér megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, a KISZ Fejér megyei bizottsága azokat a küldötteket, akik a termelőszövetkezeti és élelmiszeripari fiatalok országos parlamentjén képviselték megyénket. A küldöttek, Berényi Irén sütőipari szakmunkás, Gaál József kertészmérnök, Kovács József esztergályos és Szalók István Kovács elmondották, hogy miért tekintik elsőrangú feladatnak a szakmai képzést. A termelési terveket, feladatokat, vállalásokat nem lehet a tegnapi tudással teljesíteni. A tanulás, a képzés folytonosságára hívták fel a gazdasági vezetés figyelmét. A részteendők közül kiemelve külön is foglalkoztak vendéglátóik jelenlétében a hagyományos állattartó telepek rekonstrukciójával, annak körültekintő végrehajtásával. Ne legyen elegendő „csak” újabb férőhelyek nyerése, a tartási viszonyok korszerűsítése, amikor még mindig megoldatlan az ott dolgozók szociális ellátása. A munkakörülményeken nagyon sokat kell javítani ahhoz, hogy a fiatalok szívesebben vállalkozzanak munkára. Meggyőződéssel hangoztatták a küldöttek: ha az üzemi vezetés bátrabban és következetesebben támaszkodik a fiatalokra, könnyebb a feszített termelési tervet teljesíteni. Ehhez természetesen szükség van a fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsülésére is. Ha az üzemi vezetők felismerik az új nemzedékben rejlő lehetőségeket, nem lesz gond a fiatalítás sem. Erről szólt a küldöttek fogadásán Szabó Júlia, a KISZ Fejér megyei bizottságának munkatársa is. Elmondotta, hogy a tsz-szövetséggel együttesen hamarosan elkészítik azt a mintaintézkedési tervet, amelyben rögzítik a helyi üzemi vezetés és a fiatalság vitaprogramját. Azt a programot, amelyben kiteljesedhet a kölcsönös igény, az a kapcsolat, amit mindannyian a termelésben kívánnak kamatoztatni. Jó előkészítője lehet ez az állandó „párbeszéd” a termelőszövetkezetekben tervezett ifjúsági napoknak. Arról is tárgyaltak, hogy az országos fórumon miért hangsúlyozták ismételten a fiatalok bevonását a vezetésbe. Néhány üzem kivételével még mindig lassan teljesül az a kívánalom. (peresztegi) 3 Milliók a hulladékban Bizony szégyen, ha egy újságíró valamely eseményről lemarad, vagy késlekedik megírni azt, amit pedig sürgősen meg kellene írnia. Bevallom, most így jártam. Már tavaly tudtam, és meg is akartam írni azt a felháborító ügyet, azt a nagy horderejű felfedezést, mely szerint a Videotonban milliók vannak a hulladékban. Értékes, még használható anyagokat dobnak el, hajigálnak ki, felelőtlenül, nemtörődöm módon, talán már esztendők óta. Vitriolba mártott tollal akartam e bűnös közömbösséggel szembeszállni, kivont karddal, bátran akartam harcolni a nemtörődömség láttán. Még felelősért is kiáltottam volna! Terveztem, hogy a leleplező riport vagy glossza megjelenése után jogos büszkeséggel sétálok majd a Március 15. utcán. Megtehettem volna, elvégre is ki adhat vissza a népgazdaságnak (néhány papírra vetett sorral) több millió forintot, elvégre milliókat mentettem ki a hulladékból, sőt orrára is koppintottam azoknak, akik bennehagyták. Aztán, mitagadás, egyre csak halogattam az ügyet. Mint régi újságíró, ismerem az ilyen nyomozási tortúrákat, az elkenés lehetőségeit, a zsákutcák sötétjét. Nem könnyeg ügyek ezek. A Videotonban például újságíróként belépni is nehéz. Legutóbb már a portásnő utamat állta, és a belépéshez nem volt elég sem az újságíró igazolványom, sem a felelős munkatárs neve, aki várt. A portásnő azt is tudni akarta, hogy mit fogok beszélni az illetővel. Ezek után elképzelhető, hogy mit szólt volna a portás, és a portástól fölfelé mindenrol, ha egyszer azzal állítok oda a gyár kapujába, hogy kérem, nekem biztos információim vannak arról, hogy itt milliók vannak, egészen pontosan 9,5 millió forint van a hulladékban. Ilyen állítással aligha jutottam volna túl a küszöbön. S ha valami pokoli véletlen folytán mégis sikerül, bizonyítani talán soha sem lett volna módom ezt a ma már nyilvánvaló, sőt némi büszkeséggel propagált tényt. A minap olvastam, hogy „a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított munkaversenyben a hulladékanyagok hasznosítására is nagy gondot fordítanak a Videotonban. Vállalásaik szerint idén 9,5 millió forint értékű anyagot hasznosítanak hulladékból”. Talán éppen a nemes szándék, sok ezer munkás tiszteletre méltó törekvése hitelesíti azt a felháborodást, amit a hír olvastán éreztem. Ha ugyanis igaz a história ezzel a 9,5 millióval, amit most kimentenek a szemétből, akkor jogos a felháborodásom, mert miért kellett ezzel a mentőakcióval, ezzel a nélkülözhetetlen, takarékossággal a forradalom hatvanéves évfordulójáig várni, miért nem mentették ki a hulladékból ezeket a milliókat mondjuk már tavaly, vagy tavaly előtt, vagy öt éve; és egyáltalán, hogy kerülnek még hasznosítható, még felhasználható anyagok, milliók a hulladékba? Ha azonban nem igaz ez a bizonyos 9,5 millió forint, ha csak valami bombasztikus bejelentésről van szó, valami olyan természetes takarékosságról, amit már tavaly is, tavaly előtt is, mindig is megtettek, hivatalból és mert a rend és az észszerűség ezt diktálta, akkor ismét csak jogos a felháborodásom, mert miért akarnak elkápráztatni. Akár így van, akár úgy, a kérésem ugyanaz: ne hintsünk egymás szemébe port — akarom mondani hulladékot. Miskolczi Miklós