Fejér Megyei Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Szombat, 1977. október 1. Brigád a keverőben Történelmi nevet visel a brigád, II- Rákóczi Ferencét. Viselik tisztességgel, fém­jelzik szorgos munkával. Hőstetteik a mindenna­pok, a csatamező pedig az a gigantikus, irdatlan őrlőmű, amely napjában sok száz má­zsa takarmányt állít elő. Nyikorgó falépcső vezet az emelet-magas gépek birodal­mába. Itt legfeljebb jelbeszéd­del értetheti meg magát az ember, ám nem úgy az itt dolgozók: értik már egymást, úgyszólván szavak nélkül. Ezt állítja a brigád fiatal vezetője, Molnár Imre, akivel mégis békésebb és főleg csen­desebb helyre igyekszünk. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát zichyújfalui takar­mánygyártási és forgalmi ágazatának II. Rákóczi Fe­renc nevét viselő brigádja ta­valyi munkája elismerésekép­pen az aranyérmes brigád cí­met nyerte el. — Tizenhatan vagyunk. Ki­lenc férfi, hét nő. Munkában összeszokott közösség a mi­énk. Ez az összehangoltság jól jön a munkához, minden egyes ember ismeri, tudja a feladatát. Mi a brigád feladata? Felügyelni, szívvel és ész­szel segíteni ezt a hatalmas őrlő-, keverőgépezetet. Kétfelé osztódik a brigád, mert ez év márciusában új és fontos feladatot kaptak. Egyik rész a hagyományos tápgyártásnál maradt, ahol sertéseknek, baromfiaknak, szarvasmarháknak gyártanak dercés, granulált tápanyago­kat. A másik rész — jobbára a nők — a komplett premix gyártásnál kezeli az új, nyu­gatról érkezett töltő-, keverő­gépeket. Itt készülnek ugyan­is azoknak az ásványi anya­goknak a meghatározott ke­verékéből álló egységcsoma­gok, amelyek a modern állat­­tenyésztés hasznos, eredmé­nyes segítői. A megadott re­­ceptúra alapján összeállított tápanyagokat azután elszál­lítják szerte az országba, a partnergazdaságoknak. Mivel a gépek felszerelése kis késedelemmel indult, a brigád, hogy behozza az időt, még szabad szombaton is dolgozott. Ez év februárjában érté­kelték az előző év munkáját. Ezt az alkalmat használta fel a brigád, hogy megtegye vál­lalását, aminek legfontosabb meghatározója a fegyelmezett, pontos munka. Mert a napi alapnormát el lehet érni, és meg is lehet tetézni, úgy ahogy eddig is tették. — Felajánlott a brigádunk 30—30 óra társadalmi munkát személyenként. Tavaly 25 órát dolgozott minden egyes brigádtagunk. Ez a mi egyik erősségünk... Volt hol és volt mit tenni, hiszen csak körül kellett nézni lakóhelyükön, Zi­chy­újfaluban! Legközelebb az óvoda környékét „szállták” meg, és nagy részük van ab­ban, hogy most 33 kisgyerek barátságos otthonává vált az óvoda. Mondhatni, hazadolgo­zott a brigád, hiszen többsé­gük személy szerint is érde­kelt óvodaügyben. Helyben lakik a többség — Zichyújfaluban. — Sokan épí­tenek, rendezik, tágítják ott­honukat- Ebben is segítségére vannak egymásnak, s nem mond ellent a brigádszellem­nek, hogy vállalásaik között szerepel az egymás segítése olyan nagy vállalkozásokban, mint például a házépítés. Van pótolnivalója egyikük­nek, másikuknak, az ismere­tek bővítésében. Ez már ilyenkor csöppet sem könnyű, de együttesen fontosnak ítél­ték meg, hogy aki valaha fél­beszakította "általános 'iskolai tanulmányait­­, az most pó­tolja. Együtt örültek Fekete István sikerének, hogy elvé­gezte a nyolc osztályt és együtt szurkolnak azokkal, akik most fohászkodnak neki a tanulásnak. Néha felkerekedik a brigád egy szabad szombaton, vagy vasárnapon és közös élmény­­szerző körútra indulnak. Ezek a kirándulások mindig vissza­térülnek jó kedélyben, vi­dámságban. Erőt ad és ked­vet a hétköznapokhoz. B. K. Maradjon!? — Brrr. Tessék, inter. I. — A Fejér megyei Hírlap szerkesztőségét hívom Duna­újvárosból: Székesfehérvár, tizenegy ötnyolcvannégy. — Jegyeztem, maradjon! (Maradok. Hosszú szünet.) — Itt van Székesfehérvár, tessék beszélni! — Kazánkarbantartók. — Elnézést, téves. Halló in­ter! — Beszélnek? Rendben, hí­vom újra. Tessék várni! (Hosszú szünet.) — Brrr■ Jön Fehérvár, be­széljünk! — Halló megyei kórház. Megyei kórház. Kórház... — Bocsánat, én a hírlapot... •— Beszélnek? — Nem beszélünk, téves. — Akkor rossz számot mon­dott, mondjon másikat! — Nem, nem... — Maradjon! (Hosszú, hosszú szünet.) — Beszéljünk kérem, Fe­hérvár! — Itt tizenkettőötnyolcvan­­négy — Bocsánat, én a tizenegy­­ötnyolcvannégyet... — Töröljük a hívást? — Ne töröljék, életbevágó­an fontos. — Csengetem, maradjon! (Közben a delet is elharan­gozzák, kezdődik a délutáni csúcs.) — Brrr. Inter. A hívott szám nem jelentkezik. — Lehetetlen. Ha üres a szerkesztőség, a titkárságon akkor is van valaki. — Ez minket nem érde­kel. Mit óhajt? — Hívja Székesfehérvár ti­zenegy ötnyolcvannégy­et! — Jegyeztem! (Hosszú szünet, közben a te­lefonüzenet aktualitását ve­szíti­) — Jön Fehérvár. — Tessék, vágóhíd. — Beszélnek? Székesfehér­vár. Téves. Hívom. Rossz szám. Téves. Beszélnek? Té­ves. Újra... ... és így tovább... de meddig? •i Bt VEAB-értekezlet Fehérváron Megyénk tanácsi jogalkalmazásáról Az MTA Veszprémi Aka­démiai Bizottságának állam­jogi és államigazgatási mun­kabizottsága tegnap megye­­székhelyünkön ülésezett. A hat észak-dunántúli megye ál­lamigazgatási szakemberei­nek e tudományos fóruma ez­úttal Fejér megyei tapaszta­latokat elemzett. Pajor Pál­­né dr., a Fejér megyei Ta­nács V­­B. szervezési és jogi osztályvezető-helyettese volt az ülés előadója, s A jogal­kalmazás jogpolitikai irányel­vei végrehajtása Fejér me­gye tanácsi szerveinél cí­mű értekezését vitatták meg a munkabizottság tagjai. Az előadás az egyes jog­politikai elvek érvényesülé­sével részletesen foglalkozott, majd ismertette a helyes jog­­alkalmazást szolgáló megyei intézkedéseket. A szocialista törvényesség helyzetét elem­ző részből többek­­ között ki­tűnt, hogy megyénkben a ha­tósági ügyintézés egyik mu­tatója, az ügyiratforgalom növekvő irányzata. Például: 1971-ben 317 ezer, 1975-ben 441 ezer üggyel foglalkoztak a tanácsok. Az ugrásszerű emelkedés a tanácsok felada­tainak növekedésével, a ha­táskörök rendezésével, s a la­kosság gyarapodásával ma­gyarázható. Érdekes, hogy míg erősen fejlődő városaink ügyiratforgalma évről évre nő, a járásoknál és a közsé­geknél csökken. A tanulmány megállapítja, hogy tanácsa­inknál javult az ügyintézési fegyelem, tehát az ügyfelek gyors választ kapnak kérdé­seikre, panaszaikra. A kisajátítási ügyek száma nem nagy, s a helyes intéz­kedések nyomán várhatóan még kevesebb lesz. A társa­dalmi, csoport- és egyéni ér­dek összehangolása az épí­tési engedélyezés vonatkozá­sában javításra szorul, az ipar- és kereskedelmi ható­sági területen viszont mind­inkább találkoznak ezek az érdekek a szolgáltatások fej­lesztésének gyorsítása, a ki­elégítetlen igények csökken­tése révén. A gyermek- és ifjúságvé­delemben kiemelkedő fontos­ságú a gyámhatósági tevé­kenység. A gyámhatóságok egyre több veszélyeztetett helyzetben levő kiskorút vesznek nyilvántartásba. E növekedés a feltáró munka javulását mutatja. Jelentősen javult a lakásügyi hatósági munka is. A vizsgált telepü­léseken a lakások 78 száza­lékát fizikai dolgozók és fia­tal házasok kapták. A társadalmi tulajdon vé­delmét célzó , feljelentések száma az évek óta tartó csökkenés után 1976-tól újra növekedik- A társadalomra fokozottan veszélyes ügyfaj­táknál a bírságok számának átlaga eléri, sőt meghaladja az országos átlagot, viszont ennek arányában nőtt az egyes bírságok összege is, megfelelve a jogpolitikai el­vek által támasztott követel­ményeknek. Az élősdiség, a munka nélküli jövedelem­­szerzés fölszámolása változat­lanul gondot okoz tanácsa­inknak. A tanácstörvény hatályba lépését követően megnőtt az igazgatási tevékenység egy­szerűsítése és korszerűsítése iránti igény. E szükségszerű folyamat jelentőségét fölis­merve, 1975-ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága kidolgozta a tanácsi szervek ál­lamigazgatási tevékenységé­nek fejlesztési tervét. A prog­ram hosszú távra megszabja a feladatokat, s megvalósulá­sa jól szolgálja a megye la­kosságának érdekeit. Az előadás vitájában részt vett dr. Töttő János, a me­gyei tanács vb-titkára is. A munkabizottság ülését dr. Lóczi László, a veszpré­mi tanácsakadémia igazgató­ja vezette. HÍRLAP Rekord a táci tsz-ben A táci ÚIj Tavasz Tsz köz­ponti majorjában a szövet­kezet építőbrigádja három hónap alatt tető alá tett egy bábolnai típusú B—15-ös jelzésű, napi 15 vagon tel­jesítményű szárítóüzemet. Három hónappal ezelőtt a próbaüzemet — még a ku­koricatörés előtt — október 6-ra ütemezték. A brigád még „rávert” egy kicsit, és a próbaüzemet már tegnap, szeptember 30-án megkezd­hették. Arra kérték szer­kesztőségünket, hogy nevez­zük meg az építésvezetőt, Rubint Alfonzot, a két kő­műves brigádvezetőt, Pintér Józsefet és Varga Istvánt. Tudunk olyan elhúzódó szárítóüzemi építésekről, amelyek úgy készültek, mint az a bizonyos „lucaszéke”­­Az ilyen háromhónapos tel­jesítményre rácsodálkozunk. Éppen ezért — talán joggal — egyetérthetünk Berkes István tsz-elnök kérésével. Azzal, hogy szerepeljen az építők neve a nagy nyilvá­nosság előtt. Nem mondta, de szavaiból úgy éreztük, legszívesebben bearanyozná most azok neveit, akik há­rom hónap alatt, összesen nyolcvan nap alatt megcsi­nálták még kukoricabeta­karítás előtt­ — a szárító­üzemet És most nem késnek meg — akár esik, akár így marad az idő, mint szeptember vé­gén — csaknem 500 vagon kukorica szárításával. Akik ismerik a szárítóüzemi tel­jesítményeket Fejér megyé­ben, nagyon jól érzékelik ezt a táci építési időt. Pénz­ben is bőven kifejezhető gyorsaság, ha szabad erről így fogalmazni. Voltak pél­dák a múlt őszökről, hogy szárítóüzemi „kapacitás” híján a kényszertárolókban elveszett a termés 20 száza­léka. Egy másik húsz száza­lék pedig a kapkodásban, a szárításban „égett” el. Az emberből önkéntelenül is kikívánkozik az „óhaj”, de jó is lenne azt a náci épí­tési időt mindenütt érvénye­síteni. (Pdf) Mozdulni kellette Figyelmeztető következtetésre jutott egyik legutóbbi­ vizs­gálódása alapján a Dunaújvárosi Városi—Járási Népi lenőrzési Bizottság. A következtetés lényege: a vizsgált­ me­zőgazdasági üzemekben nincs összhangban a felhasznált műtrágya mennyisége a terméseredményekkel. Még ponto­­sabban: a múlt évben területi egységenként legtöbb műtrá­gyát felhasználó szövetkezet érte el búzából és kukoricából a legalacsonyabb terméseredményt! Például a ráckeresztúri búzaföldekre hektáronként kiszórt 609 kiló műtrágya ellené­ben csak 40,8 mázsa búza termett. Természetesen a vizsgálódás magyarázatot keresett­ arra is, miért ez a nagy eltérés a kiszórt, felhasznált tápanyag és a termés mennyisége között. Annál is inkább jogos e­z a kérdés, mert a gazdaságok — saját véleményük szerint új, a műtrágya mennyiségét a talajvizsgálati eredményekre alapozva (!), a helyi adottságok és a várható termésered­mények alapján határozzék meg. Bár — állapította meg ezt már a NEB — az eltérések okainak kiderítése alaposabb elemzést kívánna, egy-két hiányosságra könnyen rájöhet a vizsgálódó ember.­­ Ezek közül is a leginkább figyelemre méltó: az egyes üzemek talajvizsgálatát más-más laboratóriumok végzik, így az eredmények nem egyértelműek. Az üzemek a talajvizs­gálati eredményeket, saját tapasztalatuk alapján, felülgis­­gálják, ezért a végeredmény nem egységes, nehezen értrü­ssel­­hető. Természetesen sok baj van a tárolással, a kiszórással, néhol rengeteg a veszteség, a műtrágyázás hatékonyságának vizsgálatára alig fordítanak gondot. E tapasztalatokat az egész megyére általánosítani lehet. A mostanában egyre gyakrabban elhangzó megjegyzéseket­ is, hogy szinte nélkülözhetetlenül szükség lenne Fejér megyé­ben is az úgynevezett agrokémiai központokra. Ezek a tár­sulással létrehozandó központok az egységes és valósan megbízható talajvizsgálatoktól kezdve, a szállításon, a táro­láson és az ésszerű felhasználáson keresztül, a hatékonyság vizsgálatáig rengeteget segíthetnének a termelőüzemeknek. Ahogy ezt jó néhány példa már bizonyítja, az ország más megyéiben. A hónap közepén Mezőfalván tartott mezőgazda­­sági, élelmiszeripari tájértekezleten Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is bizonyító, példá­kat mondott erről, az ország más vidékein szerzett tapasz­­talatok alapján. Miért nincsenek még mindig ilyen agrokémiai központok nálunk, ahol a műtrágya-felhasználás a legnagyobb az or­szág 19 megyéje között? Az említett NEB-vizsgálat jelen­téséből vett megfogalmazás szerint „ennek kiderítése ala­posabb elemzést kívánna”, annyi azonban biztos: tulajdon­képpen a gazdaságok nem akarták még olyan nagyon iga­zán, hogy legyenek. Persze, ezt így „egy az egyben” senki nem ismeri el, sőt sokan példákat is említenek, hogy ők már három-négy év óta szorgalmazzák e központok létrehozását, de hiába. Az igazi akadály, mondják, hogy az állami, mi­nisztériumi támogatásból eddig nem jutott Fejér megyé­nek ehhez a meglehetősen költséges vállalkozáshoz, amely ugyan többszörösen megtérül az eredményekben, mégis nehéz érte jó mélyen belenyúlni a zsebbe. Éppen a legtöbb, hektáronként mintegy 370 kiló műtrá­gyát és sok más vegyi anyagot felhasználó Fejér megyének nem jutott ebből a támogatási alapból? De ha így lenne is, valljuk be őszintén: állami és szövetkezeti nagygazdaságaink vannak olyan erősek, s vannak annyira érdekeltek, hogy a minisztériumi „hozzásegítés” nélkül is előbbre lehetnének a jó kezdeményezés megvalósításában, az agrokémiai közpon­tok kiépítésében. A mezőgazdasági üzemek a maguk kárán érzik, hogy most már valóban halaszthatatlanul szükségük van ezekre a központokra. A többi között az említett népi ellenőrzési vizsgálat is erre figyelmeztet. Mozdulni kellene most már előbbre, az eddiginél nagyobb léptekkel. F. F. ! . Egy pályázat margójára MI NEHEZÍTI? Február első napjaiban a dunaújvárosi papírgyár egyik hirdetőtáblájára köz­érdekű felhívást függesztet­tek ki. Az állt rajta, hogy a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság dunaújvá­rosi csoportja az MSZMP dunaújvárosi bizottságának felkérésére. Mi nehezíti az üzem- és munkaszervezési célkitűzések hatékonyabb végrehajtását? címmel pá­lyázatot hirdet. A beadási határidő május végére szól. Annak ellenére, hogy a fel­hívás másfél gépelt oldalával a többi, figyelem­felkeltő szí­nes, dekoratív plakát között szerénykedett, éreztük, sem­mivel sem jelentéktelenebb azoknál. Sőt! Jómagam iz­gatottan vártam a beadási határidő lejártát és azonnal jelentkeztem az SZVT duna­újvárosi csoportjának titká­ránál. Nem a beérkezett pá­lyaművek nagy száma ör­vendeztetett meg, hiszen mindössze csak kilenc volt, hanem az a tudat, hogy né­hány jó, esetleg más üze­mekben is hasznosítható fel­fedezés birtokába jutunk az üzem- és munkaszervezési célok elérését nehezítő oko­kat illetően. Sajnos, a bíráló bizottság tagjainak a pályamunkákról alkotott véleménye szerte­­foszlatta e reményeket. Va­lójában egyetlenegy sem felelt meg a címben szereplő követelményeknek Készítőik nem a szervezéssel feltárható tartalékok okait kutatták és elemezték inkább új tech­nológiák bevezetését, költ­ségigényes beruházások meg­valósítását javasolták. Mint­ha teljesen figyelmen kívül hagyták, vagy elfelejtették volna mihez kérte segítségü­ket, szakmai tudásukat, gaz­dag tapasztalatukat, és főleg nagy helyismeretüket a pá­lyázat kiírója. Nem csupán az első három helyezettnek felajánlott három-, kettő-, il­letve ezerforintos díjakért, hiszen köztudott, hogy az adott szervezetnél bevezetett egy-egy új rendszer — javít­sa a korábban felsorolt tevé­kenységek bármelyikének ha­tékonyságát is — százezrek­ben, gyakran milliókban mérhető. Hiszen aki e felhí­vásra beküldött munkájával a nehezítő okok feltárójává válik, s javaslatai nyomán a megváltozott termelési és irányítási módszernek javító hatását észlelheti, olyan ön­becsülést, önbizalmat szerez, szakmai önérzetének olyan magaslatára jut, amihez vi­szonyítva az említett anyagi megbecsülés csak viszonyla­gos lehet. Éppen ezért különös és el­gondolkoztató mi vezethette a pályázókat az izgalmas és fontos téma teljes semmibe vevésére. Az okok semmiesetre sem félreértésből vagy felkészü­letlenségből fakadnak első­sorban Sokkal inkább ab­ból, amiről jó néhány, üzem- és munkaszervezési tevé­kenysége során rossz tapasz­talatokat sőt tüskéket szer­zett ember beszél. A szerve­zéssel kapcsolatban ugyanis napjainkban gyakran tapasz­talhatjuk — elsősorban a gazdasági vezetők részéről —, hogy oktalan presztízs­­féltésből, az újtól, ismeret­lentől való idegenkedés mi­att a legjobb javaslatokat, elképzeléseket is visszauta­sítják, megbuktatják.­­Az eredményes, perspektivikus szervezési tevékenységnek csaknem kizárólagos feltéte­leit a korszerű szervezési esz­közök és a szakemberek hiá­nyában jelölik meg. Pedig e probléma megol­dása sürgető feladat. Hiszen a szervezési tevékenység fej­lesztésével — s a maga mód­ján a pályázati rendszernek is e célt kellene szolgálnia — a szervezettségi színvon­al emelésével, az emberi mu­nka és a munkafolyamat tárgyi tényezőinek ésszerű össze­hangolásával — gyakran beruházások és jelentősebb anyagi ráfordítások nélkül, is számottevően növelhető a m­unka hatékonysága. Nem egy felmérés bizo­nyítja, hogy ma már a mu­n­­kások előtt a szervezés nem ismeretlen fogalom, tisztában vannak a munka jobb felté­teleit biztosító lehetőségek­kel. Reméljük, hogy az a vizs­gálat amelyet az MSZMP dunaújvárosi városi bizottsá­ga folytat a város tizenegy vállalatánál a munkaszerve­zés színvonaláról, s amelynek eredménye október közepén várható, azokra a kérdésekre is választ ad majd amelyek­re a pályázatok nem tudtak,­ vagy nem akartak megvála­szolni. Bognár János 3 .==­

Next