Fejér Megyei Hírlap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
Szerda, 1977. november 16. HÍRLAP A barátsági fesztivál grafikái A dunaújvárosi Uitz-teremben a második szovjet—magyar barátsági fesztiválon szerepelt magyar grafikai anyagnak egy részéből rendezett tárlatot a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Bartók Művelődési Központ. Mintegy negyven grafikai lap várja a látogatókat, reprezentálva a hetvenes évek magyar grafikai művészetének stílusirányzatait, életérzését, világlátását. Áttekintve az anyagot, első pillantásra feltűnik, hogy korántsem ,,iskolák” képviselői jelentkeznek lapjaikkal a közönség előtt, e grafikák java része egyedi és nagyon is egyéni. A teljes absztrakció érzelmet keltő dekorativitása valósult meg például Bálint Ildikó Vasrózsa című grafikáján, míg Muzsnai Ákos Útinaplója az évszázadokkal ezelőtti németalföldi grafikának huszadik századi variációit adja (s a sorozat hangulata e művészi attitűdnek tulajdonítható, nem pedig a rajzok feltűnő Rembrandtportrénak). Szabados Árpád József Attilája a formátlanul gomolygó természetes vy gőzfelleg alatt, alig felismerhető, csak sejthető kacatok ellenpontjával egyszerűen lélekrajzot ad: a szűkölő kisgyerek, a proletársors, az öröklött lelki labilitás lélekrajzát. Prutkay Péter „Brrr”je Dali emlékeket ébreszt, a reális város felett egy realitáson túli, de hatásában nagyon is reális, elegáns kesztyűbe bújtatott kézpár, amint szemafor-szerűen és parancsolóan irányít — fegyvercsövön forogva. Egészen más technikájú és hangvételű Somogyi Győző Brassója, groteszk neoprimitív elemekkel téve vonzóvá a sosemvolt kis mesevárost (érdekes persze, hogy a házak és emberek együttesében pontosan fel lehet ismerni a valódi Brassó térképét). Hévízi Éva Szövőnője egyszerűen és minden magyarázgatás nélkül szép, mind színeiben, mind szerkezetében. Lacza Márta Tüzép a hentes mellett című lapja slum-hangulatával, s kitűnő súlyelosztásával vonja magára a figyelmet, míg Rádóczy Gy. Gábor Michelangelo emlékére című grafikája a reneszánsz-idomú úriak tömkelegéből bontja ki a Mózes, az Ádám teremtése, s általában a régi mester monumentalitása képzetét. Kocsis Imre Csodálatos halászata két dimenzióba kiterített ötvösművészet, elsősorban dekorativitása és gyönyörű tengerkékre vonzza a szemet, s hasonlóan a minuciózus kézműves-munka szépsége csillan meg Muzsnai Ákos Kísérlet című harcában: mese- és álomvilág ez, ahol az épülni vágyó ember felfelé törő kísérlete felett a szenvtelen, távoli, hűvösfényű telihold világít. " Budai Tibor triptichonja, a Befelé fordulás filozofikus mélységek felé fordítja a tárlatlátogató figyelmét: ez a három, kisméretű lap egyrészt a világ befogadásának, másrészt a valóság és a tudati tartalom közötti lényegi különbségek nagyon szuggesztív megfogalmazása Politikai plakátot imitáló grafika egy van e tárlaton. Swierkiewicz Róbert A nagy lépés című, történeti időket idéző lapja (Lenin Stockholmban). Lenin-figurája vázlatosságában is a nyomasztó hétköznapokból egyetlen határozott mozdulattal kiemelkedő nagy államférfié. Alig harmadrésze ez a tárlat teljes anyagának, de — úgy gondolom — jelzésként ennyi is elég. jelzéseként annak, hogy a mai magyar grafikai művészet igen sok tekintetben a korábbinál tisztázottabb világszemléletet tükröz, s feltétlenül felfelé ívelő szárán halad a maga grafikonjának. — kd — Jegyzet A színész Kétségtelen, mindenki színész, aki színre lép. Az is, amelyik tessék-lássék módra elszavalja szerepét, meg az is, amelyik ... játszik. Játszik a szóval, a szereppel, leginkább magával. Szóval, az a ritka színész, amelyik képes arra a csodára, hogy a nézőnek figyelnie kell minden mozdulatára, minden hangsúlyára, minden arcrezdülésére. Az igazi színész nemcsak akkor szól hozzánk, amikor a szereposztás szerinti szerep megszólaltatja, hanem mindig. Ahogy színre lép, s amíg színen van, őt kell nézni. Hiába beszél avagy játszik most a másik, ő akkor sem hallgat, akkor is játszik. Nem hagyja magát háttérbe szorítani. Legyen bármily kis szerepe, akár egy-két mondatos föllépés, ő akkor is végigjátssza... a darabnak azt a részét, amelyben jelen van — a színdarab-író jelezte módon. Gondolván, hogy nyilván nem véletlenül van színpadon. Kevés az ilyen színész? Szerencsére? Mert ha mindenki így játszana, nem tudnánk mindre ügyelni? Aligha. A siker bizonyára kirobbanó lenne. Megszületne az a színi csoda amelyet a színműíró darabba álmodott. Szacsvay László, Cserhalmi György, Meszléry Judit, Törőcsik Mari, Latinovits Zoltán, Latabár Kálmán... S a sor még folytatható. Csak kilépnek (avagy: kiléptek.. .) a színpadra s már minden szem rájuk szegeződik. Nem szavalnak, hanem játszanak. Nem engedik ki bűvkörükből a nézőt. Lenyűgöz mozdulataik, arcjátékuk, hanghordozásuk, szemrebbenésük pontos, hibátlan színdarabnyi, felvonásnyi jelenetnyi építkezése. Azt csinálnak velünk, amit akarnak. Arra kényszerítenek bennünket, hogy higgjünk nekik. Hogy nem azért játszanak, mert játszani akarnak, avagy játszaniuk kell, hanem mert játékukkal mondani akarnak valamit. Közölni akarnak velünk valami nagyon fontosat, valami nagyon igazat — az életről, az életünkről. Bizonyára azért, mert tudják: ez a játék nem játék. Illetve nem játszadozás. Velünk, nézőkkel, meg a szereppel. . Meglehet, magukat adják. De nem akármilyen magukat. & M Szövetkezeti kórusaink Pesten Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Népművelési Intézet és a Kórusok Országos Tanácsa november 12—13-án negyedik alkalommal rendezte meg a budapesti kamarakórus napokat a Zeneművészeti Főiskola kistermében. A kórusnapok művészi célja az volt, hogy népszerűsítse a szocialista országok kortárs zeneszerzőinek alkotásait, bemutassa a mai magyar kórusműveket, megismertesse a kórusmuzsika egyetemes értékeit. A hangversenyek lehetőséget nyújtottak az amatőr énekkaroknak, hogy gazdagíthassák tagjaik, közönségük zenei ismereteit, és gyarapítsák a zenét szerető emberek táborát. A kórusnapokat Maklári József, a KOTA Művészeti Bizottságának elnöke nyitotta meg. Méltatta a kórustalálkozó jelentőségét, s kiemelte, hogy az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa oroszlánrészt vállalt a szervezésben és a rendezésben. A négy hangversenyen 20 kórus mutatkozott be, bemutattak 91 alkotást, s mintegy 640 kórustag szerepelt. A hangversenyeken a Zeneművészeti Főiskola kistermét megtöltötte a kórusmuzsikát szerető közönség. Ott ültek a kórustagok is, egymás szereplését hallgatták, örültek egymás sikereinek, s lelkes tapssal jutalmazták a művészi produkciókat. Megyénket a Fejér megyei KISZÖV és a bicskei Művelődési Központ Josquin Kamarakórusa, a Fejér megyei Művelődési Központ és a KISZÖV Primavera Vegyeskara, valamint az adonyi Gyöngyvirág Kamarakórus képviselte. A találkozón részt vevő kórusok mindegyike megkapta az OKISZ ajándékát. A zsűri elnöke Forrai Miklós karnagy, a Zeneművészeti Főiskola tanára, tagjai Nagy Olivér, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Tillai Aurél karnagy, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára, s Lénárth Elek, a Népművelési Intézet munkatársa voltak. Nagydíjat a Csokonai Művelődési Ház Tavasz Leánykara kapta, s díjat nyert még az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa, a budapesti Vénusz Szövetkezet Tavasz ’76 Kamarakórusa, s a Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa. A fehérvári Primavera Vegyeskar, s az adonyi Gyöngyvirág Énekkar külön dicséretben részesült. Csárádi Zoltán Eldőlt a vita Hogyan laktak őseink? Fejér megye földje már a honfoglalók korában benépesült és a korai Árpád-korban is aránylag sűrűn lakott lehetett, hiszen fejedelmi, majd királyi székhelyet övezett. Ennek ellenére csupán a korabeli sírok tanúskodnak egykori lakosságáról, egyetlen jelentősebb akkori falu maradványaira nem sikerült bukkanni. De nemcsak itt, hanem hazánk más részein sem akadtak ilyennek nyomára. Emiatt egyes kutatók úgy vélték, hogy honfoglalás kori, kora Árpád-kori falvak nem is lehettek, mert a magyarok az időben pásztorkodva, vándor életmódot folytattak. Legelőről-legelőre vándoroltak, és a sátrakon kívül csupán földbe ásott kis kunyhókban lakhattak, végleges lakhelyet nem építettek. Ennek a nézetnek viszont ellentmond a sírokban talált leletek gazdagsága, amelyeknek művészi színvonala már más életformára, műhelyekre utalt. A rejtélyesnek tűnő ellentmondás okozta tudományos vita most eldőlt. Felgyőn nagy honfoglalás kori falu maradványaira bukkanok. Kiderült, hogy az akkori magyarok a kerek nemezsátrakon kívül vertfalu és boronafalu házakban laktak, sőt már téglákkal is építkeznek. Meglepetésnek bizonyult, hogy a négyzetes alaprajzú házakból épült falut nagyon széles és mély árkok, sáncok vették körül. Lakóinak letelepedett, földművelő életmódjáról különféle gabonaszemek sokasága, malomkődarabok, juhok, sertések és baromfik csontjai tanúskodnak. A felgyői ásatások tudományos jelentősége rendkívül nagy, sokban megváltoztathatják a honfoglalás és korai Árpád-kor idejével kapcsolatos eddigi feltételezéseket. Kulturális mozaik A festőművész közönség előtt fest. Rendhagyó tárlatnyitásra kerül sor a művészetbarátok klubjában, Székesfehérváron. Ma, szerdán nyílik ugyanis M. Tóth István festőművész kamaratárlata, s ugyancsak ő tart foglalkozást a festészet iránt érdeklődőknek. Többek között az akvarell festésről beszél majd. . ..illusztrációként” azt is bemutatja, hogyan kell az akvarelleket készíteni. Akinek kedve lesz — festhet is a művésszel együtt. »). Gépi kötők — másodszor. A Megyei Művelődési Központ egyik legnépszerűbb tanfolyama a gépi kötő-tanfolyam. Idén már a második csoport kezdi meg tanulmányait, hogy két-két és fél hónap alatt elsajátítsa a gépi kötés alapelemeit, egyszerű fogásait. A következő csoport januárban kezdi a tanulást. Bakonycsernyén a csernyei ásatásról. F. Antoni Judit régész hétfőn Bakonycsernyén tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az érdeklődésnek a témán kívül — Csernyén avar kori temetőt tártak fel, mely számos érdekes lelettel gazdagította a múzeum kieseit — az is magyarázata, hogy ebben a községben a „lakók szeme láttára” dolgoztak az István király Múzeum régészei.A gyerekekre is vigyáznak... Míg az anyuka előadást hallgat, filmet néz vagy egyszerűen csak beszélget, a kisgyermekekre leendő óvónők, ápolónők vigyáznak. A Megyei Művelődési Házban nemrég megalakult asszonyok, kismamák klubjába emiatt a „plusz” szolgáltatás miatt nagyon sok gyermekgondozási szabadságon levő édesanya „iratkozott” be. A klub ma, szerdán tartja harmadik összejövetelét. Eddig már hallgattak előadást a családi élet és a gyermeknevelés gondjairól, a mai program filmvetítés lesz, a téma a gyrmekek gondozása és érzelmi nevelése. '* Nagyon sok érdeklődőt vonzottak a nemrég zárult múzeumi hónap gazdag rendezvényei. A látogatottság jelentősen felülmúlta a szokásosat: a Fejér megyei múzeumokat egy hónap alatt csaknem 28 ezer látogató kereste fel. * A Hazafias Népfront fehérvári városi elnöksége székházában magyar—német barátsági estet rendezett, amelyen részt vett Eitelfriedrich Thom NDK- beli karmester, aki hétfőn este a Székesfehérvári Szimfonikus zenekart vezényelte a Vörösmarty Színházban. Mint E. Thom közölte, együttese, a Telemann kamarazenekar örömmel készül arra, hogy szerepeljen a jövő tavaszi Alba Regia napokon. • Feleannyiért segédkönyvtárosnak? Engem meghatnak a konok felvételizők. Akik évről évre nekirugaszkodnak ugyanannak a magasságnak. Orvostudományi egyetemeken, színművészeti főiskolán jól ismerik ezeket a rutinos megszállottakat, akik akárcsak Dosztojevszkij hősei, vissza-vissza zarándokolnak elbukásuk színhelyére. Nem így a profi iskolások, szinte egész életüket iskolapadban töltik. Se szeri, se száma félkézzel szerzett diplomáiknak, a pótstudium kiegészítőin is túl vannak, jóformán az ő kedvükért iktatnak a felsőoktatásba újabb és újabb rafinált szakokat. Semmi az egyik oldalon, minden a másodikon? Alakilag kétségtelenül, ám a „kisemmizettek”, úgy tűnik, rossz lóra tesznek, s azért is, mert olykor még ösztönzik is őket erre a hendikepre. Pedig ha valaki alkalmatlan a színi pályára, még lehet belőle elkötelezett pedagógus. Csakhogy az iskolában (amelyikbe még mindannyiunkat felvesznek), a tanító bácsi bebeszélte hősünknek, hogy kiköpött Uray Tivadar, s a felvételin, fájdalom, csak az derült ki róla, hogy mihez nem ért. Jóllehet valamihez mindenki ért. A társadalom szempontjából az lenne a legjobb, ha ki-ki olyasfélébe kezdene, amihez legjobban konyít. A képességi lehetőség, afféle szunnyadó energia, amit valamilyen úton-módon mozgósítani kell. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a már unalomig emlegetett mérnökből lett autófényező vagy benzinkutas korábban megtévedt, s csak másodszorra talált rá igazi hivatására, de azt megkockáztatom, hogy náluk rátermettebb fiatalemberek nem jutottak be annak idején a műszaki egyetemre. Többek között felvételi rendszerünk túlságosan is objektív jellege miatt. Objektíven az értem, hogy a mindenkori számonkérés rendre arra kíváncsi, hogy mit nem tud a delikvens, s jóformán alig arra, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Aztán kevés az esély a korrekcióra (ezen természetesen nem a zöldségessé lett tanárember példáját értem), s főleg a szakmán kívüli értelmes tanulásra. Mert mi van akkor, ha egy vasas szakmunkás például, akinek szenvedélye az irodalom, fejébe veszi, hogy levelezőn elvégzi a bölcsészetet. Már most megmondhatom neki, hogy a vállalata nem fogja támogatni. A munkaadónak ugyanis csak a szakmai képzés érdeke, a termelés szempontjából. És ha az illető ragaszkodik elhatározásához? Nem tudom... legfeljebb elszegődik feleannyiért segédkönyvtárosnak, hogy idővel, ha ott javasolják, világirodalmat tanulhasson. Mert a kettő együtt, a régi munka és az irodalom nem megy... Nem múlik el év, hogy ne keressem fel II. Budai Jánost Tahitót faluban. Legutóbb a Széchenyi István hajóútját megismétlő Hableány startjánál futottunk össze a Tudományos Akadémia előtti Duna-parton. Kamaszos tűz égett az erősen ötvenes parasztember szemében. Szakszövetkezeti tag a Kék Dunában. S mellesleg évekkel ezelőtt agronómus diplomát szerzett a fárasztó nappali munka mellett. Beosztása mit sem változott, legfeljebb értelmesebben dolgozik, s nagyobb hasznára van szomszédainak, választott közösségének. Előfizet számos szakmai folyóiratra, s amikor nála jártam, éppen Thomas Masin-t olvasott Kertész Péter Ötéves a Rosti-stúdió November 11-én szerény, „családias” körülmények között ünnepelte létének ötödik évfordulóját a dunaújvárosi munkásotthon Rosti amatőrfilm-stúdiója. Az 1972 őszén a Rosti-fotóklub alvállalkozásaként hét taggal létrejött stúdió ma már kereken húsz tagot számlál, s alapvető tanfolyamaikon filmes úttörők patronálása révén előrelátóan gondoskodik az utánpótlásról is. Az elmúlt öt év alatt — mint azt Máday Miklós, a stúdió vezetője elmondta — tizenöt fekete-fehér és színes kisfilmet készítettek, részben normál 8 milliméteres, részben szuper 8, és 16 milliméteres kivitelben. Közülük nevezetes három oktatófilm (Hidegkonyhai műveletek, Konyhagépek és Raktározás), amelyeket a vendéglátóvállalat rendelt tőlük, s vágás után változatlan formában elfogadott és ma is használ. A dunaújvárosi amatőrfilmszemlén profi zsűri ítélete alapján kapott fődíjat Deák Sándor filmje, a Kohászok, s kollektív munkáért díjat a Pék vagyok, s a Dunaújvárosi Híradó. Ugyancsak kollektív munkáért díjat kapott a békési alkotótáborban Farkas Zoltán, Gátőrök című kisfilmje. Most szeptemberben, a szolnoki Munkásportrék című amatőrfilm-fesztiválon a Kohászok és a Pék vagyok című filmjeik nagydiplomát kaptak. Deák Sándor Kohászok-ja pedig a munkászsűri diplomáját nyerte el. A stúdió meghívást kapott a pardubicei amatőrfilm-fesztiválra is, három kisfilmjük révén. A városi dokumentációs munka, a helytörténeti archiválás, s nem utolsósorban a város lakóinak tájékoztatása szempontjából fontos lépés volt két esztendővel ezelőtt, 1975 novemberében a Dunaújvárosi Híradó rövid riportjaiból szőtt havi híradófilmeknek megindítása. A város legfontosabb politikai, gazdasági, kulturális és közéleti eseményeiről tájékoztattak és tájékoztatnak ezek a híradók, amelyeket zárt tévéláncon közvetítenek az adások idején a munkásotthon több helyiségébe. Eddig 640 órányi híradóanyagot készítettek el, összesen 121 híradóriport került képernyőre (tegyük hozzá, hogy egyetlen híradóadás anyagának elkészítése 200—220 társadalmi munkaórát vesz igénybe). A jövő naptári évtől kezdve — egy kitűnő ötlet alapján — kezdetben a belvárosban, majd a központi antennavezeték-rendszer kiépültével az egész városban mód lesz a híradó megtekintésére: a tervek szerint egyelőre a hétfői tévészünet napján a központi antennavezetékek útján a kilencedik csatornán fogja a stúdió minden lakásba sugározni a kisfilmeket, a híradókat, sőt, mert képmagnójuk segítségével négy-t ven-ötven percnyi késéssel ez is lehetségessé válik, helyszíni közvetítéseket, társadalmi, kulturális és sporteseményekről. A stúdió minden híradófilmből megőriz egy kópiát, s archiválja, hogy kiegészítse ezzel a könyvtár és a levéltár várostörténeti-helytörténeti anyagát a majdani várostörténészek, kutatók számára.