Fejér Megyei Hírlap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1978. január 1 Legértékesebb természeti kincsünk Interjú: dr. Soós Gábor MÉM-államtitkárral A múlt évben a földtulajdon, -használat, -forgalom és a földvédelem kérdéseiben több, magas szintű jogszabály jelent meg. Megkerestük dr. Soós Gábor államtitkárt: mi a helyzet, mi várható a jogszabályok végrehajtása nyomán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hová lett a különbség és mi az irányzat? — Az ország mezőgazdaságilag művelt területe az elmúlt negyven évben csökkent: 1935—1975 között 762 ezer hektárral — kereken 10 százalékkal. Legnagyobb mértékű a szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hektár, amely mintegy 17 százalékot jelent. Ennek keretében azonban a felszabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan és terveszerűen erdőt telepítettünk. Így az erdők aránya az ország területén 11,8 százalékról 16,3 százalékra növekedett. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése során az ipartelepítés, urbanizáció, ütés vasúthálózat bővítése, vízügyi, kommunális létesítmények és különböző mezőgazdasági beruházások céljára, összesen mintegy 350 ezer hektár termőföldet, vettek igénybe. A föld kivonását a mezőgazdasági hasznosításból az ország társadalmi és gazdasági szerkezetének változása bizonyos mértékben szükségessé tette. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a nagyarányú csökkenés nem teljesen indokolt. Különösen a felszabadulás utáni első két évtizedben a fölhasználás terén sokszor pazarlás történt. Valójában szükséges létesítmények elhelyezéséhez igen gyakran az indokoltnál nagyobb földet vettek igénybe, másrészt a mezőgazdasági termeléstől számos esetben jó minőségű földeket vontak el. Az 1961. évben alkotott földvédelmi VI. törvény hatására némileg csökkent a mezőgazdasági, termelésből kivont terület nagysága, de még az utóbbi időszakban is, évente mintegy 6000 hektár föld kivonására, más célú felhasználására került sor. Ennek jelentős része jó minőségű szántóföld. A közelmúltban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymutatásának megfelelően, módosította és korszerűsítette a korábbi földvédelmi törvényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátozzák a legértékesebb földek igénybevételét, másrészt differenciáltabban állapítják meg a földért járó fizetési kötelezettségeket is. Mezőgazdasági földek csökkenésével a jövőben is számolni kell. Ez elkerülhetetlen és együttjáró jelensége gazdasági fejlődésünknek, új ipari, közlekedési, lakásépítési terveink megvalósításának. Tudjuk-e külföldi példákhoz hasonlítani a mi helyzetünket és az összehasonlításból milyen következtetés adódik? — A termőföld felhasználására és a csökkenés mértékére vonatkozó összehasonlításra alkalmas külföldi adatokkal nem rendelkezünk. Van azonban ismeretünk arról, hogy valamennyi környező baráti állam szigorú szabályokban fogalmazta meg a földvédelemmel kapcsolatos feladatokat Azegy hektár földért járó térítés mértéke pl az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy Bulgáriában több mint a nálunk megállapított legmagasabb kártalanítási összeg. Hasonló a helyzet egyes tőkés országokban is. Például Svédországban a kormány állami területfelhasználási tervet dolgozott ki és hagyott jóvá. Ebben az egész ország területét leltárba vették és meghatározták a mezőgazdasági termelést szolgáló, ipartelepítéssel nem terhelhető területeket kijelölték az ipartelepítésre használható területeket is. A termőföldek fokozottabb védelme mellett — különösen a sűrűn lakott és iparilag fejlett államok — világszerte nagy erőfeszítést tesznek és nagy anyagi áldozatot hoznak a termőterületek visszanyerése érdekében. Nagyarányú rekultiváció (a termőterület visszaállítása) folyik Csehszlovákiában, az NDK, Svédország és az NSZK külszíni bányászattal feldúlt területein. Svédországban pl. bányanyitásra a tulajdonos csak akkor kap engedélyt, ha rekultivációs tervekkel rendelkezik és a végrehajtáshoz szükséges összeget letétbe helyezi. — Mi indokolja a termőföld kivonását a mezőgazdasági termelésből? — Településeink fejlesztése, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bővítése és korszerűsítése, a vízügyi és kommunális létesítmények, a környezetvédelem, a mezőgazdasági beruházások, új, korszerű majorok, állattartó telepek megvalósítása mind-mind területfelhasználással jár. A föld-igénybevétel csaknem minden esetben mezőgazdasági üzemet, nagyüzemi művelésre kialakított táblákat és nagyon sokszor jó minőségű szántót érint. Egyes beruházások helyhezkötöttsége vagy egyéb igénye miatt gyakran kényszerhelyzetben vagyunk, és értékes szántóföldjeink felhasználásához, majorok megszüntetéséhez kell hozzájárulnunk a beruházás érdekében. Példaként említhető a jelenleg folyamatban lévő két nagy beruházás: a Bicske térségében létesülő Hőerőmű és a Ferihegyi Repülőtér fejlesztéséhez szükséges földigénybevétel. Mindkét nagy beruházás megvalósításához majdnem ezer-ezer hektár földterület szükséges, ennek nagy többsége jó minőségű szántóföld. Megértjük, hogy népgazdasági terveink megvalósításához szükségszerűen termőföld felhasználása is indokolt. A telepítés helyének kiválasztásánál azonban meg kell követelnünk, hogy az engedélyező hatóságok és tervező intézeteink kíméljék a termőföldet, a beruházásokhoz csak a legszükségesebb mértékű és a termelés szempontjából kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. Ezeket a követelményeket elsősorban a nem helyhez kötött beruházások telepítési helyének kiválasztásánál kell érvényesíteni. — Mennyibe kerül ma a kisajátított föld a beruházónak és ez az öszszeg hogyan aránylik egyéb költségeihez? — Az új kisajátítási jogszabály az 1976. évi 24. sz. tvr. az értékarányos kártalanítás elvén alapszik. Rendelkezési lehetőséget adnak arra, hogy a tulajdonos (használó) kisajátított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítást kapjon. Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok alkalmazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségétől függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig terjedő kártalanítást fizet. A földért járó kártalanításon kívül meg kell téríteni a földön lévő beruházások értékét, az elvégzett munkát és az egyéb ráfordításokat, az üzemátszervezéssel vagy áttelepítésével kapcsolatos költségeket is. Tapasztalatunk szerint a mezőgazdaság részére megállapítható kártérítés összege a beruházások összes költségének még mindig csak kis hányadát képezi. Attól függően, hogy milyen jellegű beruházásról van szó, a mezőgazdasági kártalanítás összege a beruházás költség-előirányzatának mintegy 0,5—5 százalékát teszi ki. Az új földvédelmi jogszabályok további fizetési kötelezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyanis a föld termelésből való kivonásáért külön térítést kell fizetni. Tehát 1978. január 1- től a beruházónak a kisajátítási kártalanításon felül az I—V. minőségi osztályú föld igénybevétele esetén magas összegű — a kataszteri tiszta jövedelem 4—8 ezerszerese szorzata — külön térítést is kell fizetni. Ha a termőföldet engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon vonják ki a mezőgazdasági termelésből, a térítés háromszoros összege fizetendő. A leggyengébb minőségű földekért a kisajátítási kártalanításon felül nem kell külön térítést fizetni. A kisajátítási és az új földvédelmi rendelkezések alapján a föld termelésből való kivonása esetén megállapítható térítések együttes mértéke 1978-tól kezdve lényegesen magasabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű vagy öntözésre berendezett szántóföld esetén hektáronként a 400 ezer Ft-ot, ültetvény (szőlő-gyümölcs) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendelkezések célja a beruházók gazdasági ösztönzése, hogy a beruházás megvalósításához a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földet igényeljék. Ennek következetes betartása a jövőben az államigazgatási szervektől, elsősorban a tanácsi szakigazgatási szervektől és a földhivataloktól, fokozottabb körültekintést és a vonatkozó jogszabályok szigorú betartását követeli meg. — Hogyan történhetett, hogy az új cukorgyárat, a kábát jó földre telepítették, noha néhány kilométernyire található kisebb értékű, szikes terület is? — Jogos a kérdés. Az új cukorgyár telepítési helyének kiválasztása az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet, valamint a Városépítési Tudományos Tervező Intézet által készített tanulmány alapján történt, több variációs lehetőség (püspökladányi, kábai, hajdúszoboszlói, balmazújvárosi, berettyóújfalui) figyelembevételével. Mivel a cukorgyár telepítésénél, amely a terv szerint évente 600—800 ezer tonna cukorrépát dolgoz fel, a szállítási költségek döntően a meghatározók, ezért a cukorgyárat Kaba térségében, a közúthoz és a vasúti pályatesthez közel eső területen kellett elhelyezni, így az ipartelep közlekedése mind a közúti, mind a vasúti nyomvonalról, sőt a vasúti pályaudvari fogadással is kedvezően megoldható. Ez a mérlegelés eredményezte azt, hogy a cukorgyár létesítéséhez szükséges kb. 450 hektár föld felerésze jó minőségű szántó, a többi terület jórészt legelő. Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy az eredeti igénnyel szemben 45 hektárral csökkentettük a jóminőségű szántó igénybevételét. Megemlítem, hogy a termőtalaj védelmét szolgálja az az intézkedés is, hogy p. jó minőségű szántó felhasználása során az építési munkáknál a termőtalaj-réteget részben a helyszínen, részben pedig Kába térségében más területek megjavítására hasznosítják. A kábai cukorgyár telepítési helyének kijelölésével kapcsolatban tanulságként mégis azt kell mondanom, hogy a jövőben a területkijelöléseknél mindenképpen még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. — Az új rendelkezések nyomán számíthatunk-e javulásra? — A jogszabályok következetes végrehajtásától várható, hogy megszűnik a termőföld pazarlása. Ezen túlmenően számítani lehet arra is, hogy nemcsak a területfelhasználás tekintetében, hanem a termőföldek hasznosítása terén is megszilárdul a fegyelem. Várható még az is, hogy területeket nyerünk vissza a mezőgazdasági termelés számára. A módosított jogszabályok — megítélésem szerint — alkalmasak a termőföldek hatékonyabb védelmére. A kívánt eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha növekszik a tervszerűség és ésszerűség legértékesebb természeti kincsünkkel, a termőfölddel való gazdálkodásban és következetesen alkalmazzuk is e rendelkezéseket. Dunaújvárosban határidő előtt adták át a 4,3 milliárd forintos költséggel, gyorsított ütemben épült Hullám vertikumot, amelynek termelése lehetővé teszi az ország hullámpapír szükségletének import nélküli kielégítését Hatszázhúsz diáknak ad otthont Székesfehérváron a Széchenyi utcában épült, József Attila nevét viselő új kollégium. Az Intézményben még több, eddig vidékről bejáró fiatal elhelyezésére nyílt lehetőség A Székesfehérváron épült Technika Háza méltó feltételeket teremt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyénkben működő 33 tagegyesülete alkotó munkájához (Rabáczy Szilárd felvételei) hírlap / 3