Fejér Megyei Hírlap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
Szerda, 1978. március 15. 26-os ÁÉV Brigádvezetők értekezlete A dunaújvárosi 26-os Állami Építőipari Vállalat gazdasági vezetőinek és szakszervezeti bizottságának meghívására tanácskozóasztalhoz ültek március 13-án délután a szocialista brigádvezetők küldöttei E tanácskozás jelentős esemény az építőipari nagyvállalat életében. A küldöttek megtárgyalták a középtávú munkaversenyszabályzat módosítását, valamint a vállalati szocialista munkaverseny 1978. évi irányelveit, a munka- és üzemszervezés fejlesztésére, a munkaidő hatékony kihasználására, az anyag- és energiatakarékosságra kidolgozott intézkedési tervet és megtették az idei évre szóló munkaverseny-vállalásaikat. A vállalat az 1978-as termelési tervek alapján előpályázattal készül a Kiváló Vállalat cím elnyerésére. Az ezzel kapcsolatos előterjesztést, vita után, a tanácskozó brigád vezetők elfogadták. G. Gy. Tanácskozás fő választék növényvédő szerekből Már kilenc éve figyelemre méltó gyakorlat a Fejér megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál, hogy kora tavasszal kereskedelmi tanácskozást tartanak a várható növényvédőszer- és műtrágyaellátásról, tájékoztatják a boltosokat és a kistermelőket az újabb hatóanyagok és kemikáliák forgalomba hozataláról és fogyasztói áráról. Tegnap délelőtt került sor Székesfehérváron, az AGROKER központjában erre a rendezvényre a vállalat, a MAK megyei szervezete, a MÉSZÖV és a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat képviselőivel. Megnyitót és rövid bevezetőt Hegedűs Sándor, a MAE megyei növényvédelmi szakosztályának titkára tartott. Elmondta, hogy bár hazánk világszínvonalon áll a növényvédő szerek választékában, a kiskereskedelemben sokszor mégsem zökkenőmentes az ellátás. Ernnek a javítása a legnagyobb feladat, annál is inkább, mivel kormányprogram írja elő a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatását. Hegedűs Sándor kitért arra is, hogy mennyire fontos a boltosok megfelelő szakmai felkészültsége, s elmondta, hogy az AGROTRÖSZT rendszeresen tanfolyamokat szervez a növényvédő szerek ismertetésére. A kikereskedelmi ellátásról Lontay Ferenc, a Fejér megyei AGROKER osztályvezetője tájékoztatta a jelenlevőket. Elmondta, hogy az utóbbi öt évben jelentősen növekedett a lakossági forgalom, például tavaly a megyében 7,7 millió forint volt a háztáji szektornak történt műtrágyaárusítás, az 1972. évi 3 millióval szemben. Háromszorosára, 13,9 millió forintra növekedett öt év alatt a növényvédőszer-forgalom is, bár közrejátszott az eredményben egyes hatóanyagok árának növekedése. Az AGROKER osztályvezetője részletesen foglalkozott a háztáji gazdálkodásban is egyre elterjedő lombtrágyázással, s ugyancsak bő választékot ígért talajfertőtlenítő szerekből. Gombaölő szerekből is bőséges a választék, csak a peronoszpóra elleni védekezéshez 12 féle hazai és külföldi készítmény áll a vásárlók rendelkezésére. Ugyancsak figyelemre méltó az a megállapodás, melyet az AGROKER kötött a megye három áfészével — a dunaújvárosi járási, a sárbogárdi és a Gorsium szövetkezettel — bizományban történő műtrágya- és növényvédő szer árusításra. Közelítő lépés „Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére. . ." (Bölcs Salamonnak példabeszédeiből.) Meghökken a józan értelem, ha ismétlődően szembe kerülnek — különböző okok, gyakorta vélt igazságok miatt — egymással az emberek. Akikről szó van — úgy tűnt — már megbékéltek egymással, ha azt nehéz szívvel tették is. A tudatnak majd még el kell végeznie a maga dolgát . Lontay Gyulával, a MSZMP székesfehérvári járási bizottságának első titkárával és munkatársával, Pók Lászlóval, a helyszín kiváló ismerőjével indulok útra. — Azt akarjuk, hogy mindannyian jól, pontosan értelmezzzük végre, mi a kifogás és mi a hiba az egyik oldalon, illetve a másik oldalon — magyarázza az első titkár. Farkas József ágazati agronómus most a megyei pártvezetéshez fordult „segítségért”. Egykori kenyeres pajtásával Horváth Györggyel szemben. Horváth György a többszörösen kiváló szövetkezet elnöke Kislángon. Farkas József ugyanebben a közösségben vezető agrárszakember, mezőgazdasági technikus. Traktorosból vált agrárértelmiséggé. — Van amit értünk, van amit, sajnos nem értünk —, folytatja Lontay Gyula. — Azért megyünk, hogy tisztázzuk a tisztázandókat. Megkockáztatom a kérdést: — Hiba, ha valaki a párthoz fordul, segítsen tisztázni a kialakult vitát? — Amiről szó van, helyben is elintézhető lenne, ez a mi véleményünk. Kilós aktacsomó gyűlt össze, és még mindig nem ért véget. Nem szívesen vállalkozom az egész ügyirat átolvasására, csak a lényegesebbeket. Azokból a bejelentésekből ma már értemetlenség lenne felsorolni, netán megemlíteni bármit is. A legújabb a fontos. Ebből is csupán annyit, hogy Farkas József úgy érzi: neki senki sem akar igazságot szolgáltatni. Megbélyegezték, pontosabban öszszeférhetetlennek minősítették a vezetésben. Személyi anyagában azt írták róla: politikailag képzetlen. Szemtől szembe Farkas Józseffel. Erőteljes, negyven év körüli férfi. Jól, pontosan igyekszik megfogalmazni gondolatait. Meg akar győznimindarról, amit önmagával kapcsolatosan igazságtalannak tart. Kérdezem: — Miért nem lehet egymás között, elrendezni minden vitás problémát? Esetleg békés úton... — A Horváthokkal nem lehet vitatkozni. — Súlyos kijelentés. Mégis hogyan lehet az, hogy ebben a szövetkezetben minden évben kimagaslóan jók az eredmények? Tavaly is, a hozzájuk hasonló gazdaságoknál kétszer nagyobb gazdasági eredményt realizáltak. — Ez mindenkinek az eredménye — magyarázza Farkas József. — Én is így gondolom. Ha nem lehetne vitatkozni, ha nem vitában alakulna ki a kollektív vezetés, irányítás, akkor — ahogyan mondta — a „Horváthok” egyedül ilyen eredményre nem lennének képesek. Nem is. Farkas József érti, miről van szó. És nehéz azt mondani, hogy... – Horváth György a „szenvedő alany”. Huszonöt éve párttag. Húsz éve elnöke a kislángi tsz-nek, egyesülés óta a Kisláng—mátyásdombi tsz-nek. — Mi az igazság Farkas Józseffel? — Most már magam sem értem. — Azt panaszolja, hogy összeférhetetlennek minősítette. — Nem igaz. Voltak problémák, és azt írtuk az egyik jegyzőkönyvbe, hogy ha nem változtat, könnyen lehetséges az összeférhetetlenség. — Mi az igazság a politikai képzetlenségével? — Ez sem így van. Időnként minősítő véleményt kell írnunk a vezető beosztású dolgozókról. Ebben Farkas Józsefről is megírtuk, hogy kiválóan látja el feladatát, jól irányítja a rábízott közösséget. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot, fejlődőképes, friss észjárású, vezetésre alkalmas ember. És megfogalmaztuk, hogy politikailag képezze tovább magát. De nem azt, hogy politikailag képzetlen. Ilyent nem írhattunk volna róla, mert éppen azok közé tartozik, aki rendszeresen részt vett a helyi alapszervezeti politikai továbbképzésben, sőt elvégezte a marxista-leninista esti középiskolát is. Nézzük, olvassuk a jegyzőkönyvet, a személyi anyagot. Farkas József maga is meglepődött, hogy — olvasta — nem nevezték politikailag képzetlennek. — Én úgy emlékeztem — mondja. — Vagy talán zavarban lehettem, nem néztem meg pontosan, csak aláírtam. És két éve abban a hitben, tudatban élt — mindeddig, —, hogy Horváth György politikailag „analfabétának” tartja. Olvassuk a jegyzőkönyvet. Együttesen megállapítják, hogy abban nem nevezték ugyan összeférhetetlennek, de a fogalmazással baj volt. Nem volt elég világos, egyértelmű. Okos „fenyítéknek” szánták és más sikeredett belőle. — A szövetkezeti döntőbizottság azóta ezt a mondatot is megszüntette — folytatja Horváth György. — Az öszszeférhetetlenség lehetőségének vádja sem terheli. — Így van ez, Farkas elvtárs? — kérdezi az első titkár. — Igen, így van. — Van akkor valami nézeteltérés? Még egyszer újra Horváth György szól arról, hogy így mennyire nehéz. Mennyi kellemetlenség, mennyi megaláztatás. De most nem ezt kell mondani. Az első titkár beszél arról, hogy miért zavaró dolog, ha két ember így vitatkozik. Hogy kívülállók könnyen félreérthetik, mert nincsenek a dolgokról pontosan tájékozódva. A közösség, a termelői közösség együttműködését zavarják. Az fontosabb mindennél, hogy a termelői kollektívák nyugodtan dolgozzanak. A kicsinyes emberi sérelmeket nem szabad összekeverni a közösségével. Ez nem ugyanaz. Nekipirulva hallgatnak. Hevesebben dobog , talán a szív mindkét zakó alatt. Feszít még az indulat. Farkas József feláll. A hosszúkás tárgyalóasztal mellett megindul Horváth György felé. Horváth is feláll. Megtörténik az a bizonyos három lépés. Közelítő lépés. És kezet fog a két ember... Peresztegi. T. Ferenc HÍRLAP Növekvő import 1977-ben kereken 137 milliárd forint értékű árut hoztunk be az európai szocialista országokból, 16 milliárd forinttal többet, mint egy évvel korábban. E fejlődés azt is jelzi, hogy egyre több olyan terméket is be tudunk szerezni a szocialista országokból, amit azelőtt tőkés cégektől vásároltunk. Valamennyi szocialista országban jó lehetőségek kínálkoznak az import fokozására. A Szovjetunióból az idén 7,8 százalékkal nő a behozatalunk, s fontos cél az is, hogy a többi szocialista államból származó importunk az idén már az exportot meghaladó mértékben növekedjék. A megállapodások értelmében Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból és Romániából együttesen az idén 14 százalékkal több árut hozunk be, mint tavaly, miközben exportunk 11 százalékkal nő. Ily módon 20 százalékkal növelhetjük az idén szocialista gépimportunkat, mindenekelőtt azokét a berendezésekét, amelyeket szakosítási vagy kooperációs ---------------------------------______ egyezmények keretében gyártanak. Az NDK tehergépkocsi szállításai például feleslegessé teszik azonos teherbíró képességű járművek hazai gazdaságtalan gyártását, s jól kihasználhatók a híradástechnikában, a számítástechnikában kialakult kooperációk is. A fogyasztási cikkek behozatalában 10 százalékos növekedéssel lehet számolni. A Szovjetuniónak szinte valamennyi ágazata rendkívül fontos termékeket küld az idén is hazánkba, sőt több mint hétmillió tonna kőolaj, 4,4 millárd kilowattóra villamos energia, gépiparunk anyagellátásához 650 000 tonna hengerelt áru, 15 000 tonna réz, 11 000 tonna ólom és több más színesfém érkezik a Szovjetunióból. Vaskohászatunk szinte teljes egészében szovjet vasércet dolgoz fel. A Lada gépkocsikhoz nálunk készülő 410 flilit készlet részegység ellenében 38 500 személygépkocsi érkezik, amelynek 90 százaléka lesz Lada-típus, ezenkívül több mint 6000 tehergépkocsit és több száz úgynevezett haszonjárművet is behozunk. Emlékezünk Elfogyott alólunk a beton. A kocsi jobbra-balra billen, a motor kaparós torokkal nyeli a homokot, krákogva emészti a száz métereket. Elfogytak a városok, elfogytak a falvak. Elfogyna a homok is, ha néhány akácfa, elszórt tanya nem kapaszkodna oly szívósan belé. Ugyanaz az Alföld. A költő tengersík vidéke. Csak a gyerekek nőttek ki a tanyasi iskolából. A múlt században emelt falak közt ittfelejtett dolgozatfüzétek, elfelejtett tanórák. Az épületet is bontaná már az idő, de belekapaszkodott egy író, papírt, bútort, s asszonyt vitt a házba, szóval, élettel marasztalva a lassan elmúlót. Alkotáshoz és öleléshez, reggeli felkeléshez és délutáni szundításhoz, szalonnázáshoz és fürdővizes lavórhoz — egy lakáshoz — tartozik most már a falon az emléktábla is.. Egy márványtábla nevekkel, ismeretlenekkel. A környék hősei. A szabadságharcban ez a homok itta be vérüket. A költő Kiskunsága. Az író lepecsételt kishordóval készül az ünnepre. A hordó viaszból kilóg a szalag, kokárdabontás a hordó nyitja, március 15-e a zászlóbontás napja. Ezen a napon vendégek jönnek a tanyasi iskolába. Vendégek koszorúkkal, hogy ez előtt a márványtábla előtt emlékezzenek a napra, melyen zászlót bontottak Ifjak és öregek, magyarok és sorstárs fiai más nemzeteknek, s belehaltak, miképp a költő. «■ A Fejér megyei Mezőkomárom temetőjében a régi, gondozatlan hantok között Vaki egy törött ágú sírkereszt, amelyen ez a felirat áll: Carabelli János honvéd őrnagy hamvait rejti e sírhalom. A szabadságharcban küzdött, szenvedett, így kezdődik a Z-obogó múlt heti számának egyik cikke. Fénykép is igazolja, hogy március 9-én még úgy volt, ahogyan a cikk állítja, gaz nőtte be a sírt, elfelejtették Carabelli Jánost. Egy fehérvári kőfaragó mester, Sipőcz István is a Lobogóban olvasott róla először. Mezőkomáromba utazott, megkereste a kereszt letört darabját, csapot fúrt bele, visszaillesztette, elegyengette a földet, rendbehozta a síremléket. Március 11-én a Lobogó fotóriportere már nem tudta volna elkészíteni a felvételt, legfeljebb azt örökíthette volna meg, hogy az egykori tüzérfőnök, aki túlélte a szabadságharcot, és „gyilkos kezek által öletett meg 1877-ben”, most már békében pihenhet. — Hazafias kötelességemnek éreztem — mondja az erős kőfaragó mester, és nem érezni hamis pátoszt szavaiban. — Valahol egy ünnepi szónoklatban megint elhangzik, hogy nem találjuk a költő csontjait. Ez a nagy-nagy tömegsír, a magyar föld, semmibe néző lyukszemű koponyák között rejti forró fejét. Elválaszthatatlan homoktól, víztől, sártól, elválaszthatatlan emberektől, akikkel együtt halt. Nem lesz sírja. Koporsóig fölött a földet nem boríthatják méltó márvánnyal. Csak a verseit szavalják ezen a napon, és szerte az országban koszorúk borítják a márványokat. v . ., 3 Márciusi ifjak Ifjú maradtál! . így maradsz most már örökre öreg, szakállas, matuzsálemi ünnepünk, ha a százharmincadik tava... koszmita. A piros betűs napok gyermekek előtted, fiad lehetne a munka ünnepe, unokád a szocializmus, déd- vagy ükunokád a szabadságé, a jogainké. S mégis: tiéd az ifjúság! Jogiunkhoz hozzászokunk, szabadságunk természetes. A társadalom fejlődése visszafordíthatatlan, a munka mindennapok öröme. De a tavasz mindig új. Ma megint mások a koszorút vivő úttörők. Tegnap még ismeretlen gyermekarcok borulnak lángba az első szerelemtől. Tavaszt nemző tapaszok örök meg az ifjúságot. öregedő ünnepeink, a függetlenség nászágyában fogant, a szabadságvágy családfájáról fakad mindahány. Ifjú maradtál, te szószóló, ott a kávéházban. És te is, ali ott ültél a sarokasztalnál, s magad sem érted miért, utánaeredtél néhány hangoskodónak. Ti mind, akikért március üzent, akik szerelmesen rohantatok, mert megéreztétek, hogy nektek kínálkozott föl ez a prostituált ország. Akik hittétek, boldog óra jön. Indultatok egymás szavára, egymás mosolyára. Nem számítgattatok vénember módjára: bírjuk, győzzük-e? Győznünk kell! Győznünk kell — ha belehalunk is! Pákozdi dombok szelíd lankái, méhe a földnek .Seg,--,rárants s minden temetőben. Hogy ölel benneteket a öld ma is! Ifjak maradtatok, ünnepeink szépapja!, akik /-■/, ,, tavasz vágyaival, el tudtátok hinni, hogy ölelésetektől megtermékenyülhet még ez az ezeréves meddő amin fold Ha nem haltok bele a reménytelen szemle már, ha nem maradtatok volna örökre oly fiatalok, s most ti túl lennétek a százon, megmondhatnánk nektek, hogy azon a tavaszon megfogant szerelmetek. Hogy a anyaföld, melyet azóta öleltek, tavaszokat szült. S ha most tapasztalt vénemberként mérlegelnétek a szerelmet, ha szántba vennétek, hogy nem győzhették, hogy csak tüzes vágyától van hiheti etek, hogy a szabadság ilyen közeli, akkor tekintsél,el, fintokra, unokáitokra, s mindenre, ami tőletek származott, s okoskodó vénemberként is tudni fogjátok, hogy azoknak a meggondolatlan ifjaknak volt igazuk. Ifjú maradtál! Hogyan ne maradtál volna ifjú, te öreg, szakállas, matuzsálemi, ünnepnemző ünnep! Hiszen ha százharmincadszor is, de tavasz köszönt. Vértes J. Andor