Fejér Megyei Hírlap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

Szerda, 1978. március 15. 26-os ÁÉV Brigádvezetők értekezlete A dunaújvárosi 26-os Ál­lami Építőipari Vállalat gaz­dasági vezetőinek és szak­­szervezeti bizottságának meg­hívására tanácskozóasztalhoz ültek március 13-án délután a szocialista brigádvezetők kül­döttei E tanácskozás jelentős esemény az építőipari nagy­­vállalat életében. A küldöttek megtárgyalták a középtávú munkaverseny­szabályzat módosítását, vala­mint a vállalati szocialista munkaverseny 1978. évi irány­elveit, a munka- és üzem­szervezés fejlesztésére, a munkaidő hatékony kihasz­nálására, az anyag- és ener­giatakarékosságra kidolgozott intézkedési tervet és meg­tették az idei évre szóló mun­­kav­erseny-vállalásaikat. A vállalat az 1978-as ter­melési tervek alapján előpá­­lyázattal készül a Kiváló Vállalat cím elnyerésére. Az ezzel kapcsolatos előterjesz­tést, vita után, a tanácskozó brigád vezetők elfogadták. G. Gy. Tanácskozás fő választék növényvédő szerekből Már kilenc éve figyelemre méltó gyakorlat a Fejér me­gyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál, hogy kora ta­vasszal kereskedelmi tanács­kozást tartanak a várható növényvédőszer- és műtrá­gyaellátásról, tájékoztatják a boltosokat és a kistermelőket az újabb hatóanyagok és ke­mikáliák forgalomba hozata­láról és fogyasztói áráról. Tegnap délelőtt került sor Székesfehérváron, az AGRO­­KER központjában erre a rendezvényre a vállalat, a MAK megyei szervezete, a MÉSZÖV és a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Válla­lat képviselőivel. Megnyitót és rövid beveze­tőt Hegedűs Sándor, a MAE megyei növényvédelmi szak­osztályának titkára tartott. Elmondta, hogy bár hazánk világszínvonalon áll a nö­vényvédő szerek választéká­ban, a kiskereskedelemben sokszor mégsem zökkenő­­mentes az ellátás. Ernnek a javítása a legnagyobb fel­adat, annál is inkább, mivel kormányprogram írja elő a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatását. Hegedűs Sándor kitért arra is, hogy mennyire fontos a boltosok megfelelő szakmai felkészültsége, s elmondta, hogy az AGROTRÖSZT rendszeresen tanfolyamokat szervez a növényvédő szerek ismertetésére. A kikereskedelmi ellátásról Lontay Ferenc, a Fejér me­gyei AGROKER osztályveze­tője tájékoztatta a jelenlevő­ket. Elmondta, hogy az utób­bi öt évben jelentősen növe­kedett a lakossági forgalom, például tavaly a megyében 7,7 millió forint volt a ház­táji szektornak történt mű­trágyaárusítás, az 1972. évi 3 millióval szemben. Három­szorosára, 13,9 millió forintra növekedett öt év alatt a nö­­vényvédőszer-forgalom is, bár közrejátszott az ered­ményben egyes hatóanyagok árának növekedése. Az AGROKER osztályveze­tője részletesen foglalkozott a háztáji gazdálkodásban is egyre elterjedő lombtrágyá­zással, s ugyancsak bő vá­lasztékot ígért talajfertőtlení­tő szerekből. Gombaölő sze­rekből is bőséges a válasz­ték, csak a peronoszpóra el­leni védekezéshez 12 féle ha­zai és külföldi készítmény áll a vásárlók rendelkezésére. Ugyancsak figyelemre mél­tó az a megállapodás, melyet az AGROKER kötött a megye három áfész­ével — a duna­újvárosi járási, a sárbogárdi és a Gorsium szövetkezettel — bizományban történő mű­trágya- és növényvédő szer árusításra. Közelítő lépés „Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére. . ." (Bölcs Salamonnak példabeszédeiből.) Meghökken a józan érte­lem, ha ismétlődően szembe kerülnek — különböző okok, gyakorta vélt igazságok miatt — egymással az emberek. Akikről szó van — úgy tűnt — már megbékéltek egymás­sal, ha azt nehéz szívvel tet­ték is. A tudatnak majd még el kell végeznie a maga dolgát . Lontay Gyulával, a MSZMP székesfehérvári járási bi­zottságának első titkárával és munkatársával, Pók Lászlóval, a helyszín kiváló ismerőjével indulok útra. — Azt akarjuk, hogy mind­annyian jól, pontosan értel­­mezzzük végre, mi a kifogás és mi a hiba az egyik olda­lon, illetve a másik oldalon — magyarázza az­ első titkár. Farkas József ágazati ag­ronómus most a megyei párt­vezetéshez fordult „segítsé­gért”. Egykori kenyeres paj­tásával Horváth Györggyel szemben. Horváth György a többszörösen kiváló szövet­kezet elnöke Kislángon. Far­kas József ugyanebben a kö­zösségben vezető agrárszak­ember, mezőgazdasági­­ tech­nikus. Traktorosból vált ag­rárértelmiséggé. — Van amit értünk, van amit, sajnos nem értünk —, folytatja Lontay Gyula. — Azért megyünk, hogy tisz­tázzuk a tisztázandókat. Megkockáztatom a kérdést: — Hiba, ha valaki a párt­hoz fordul, segítsen tisztázni a kialakult vitát? — Amiről szó van, helyben is elintézhető lenne, ez a mi véleményünk. Kilós akta­csomó gyűlt össze, és még mindig nem ért véget. Nem szívesen vállalkozom az egész ügyirat átolvasásá­ra, csak a lényegesebbeket. Azokból a bejelentésekből ma már értemetlenség lenne fel­sorolni, netán megemlíteni bármit is. A legújabb a fon­tos. Ebből is csupán annyit, hogy Farkas József úgy ér­zi: neki senki sem akar igaz­ságot szolgáltatni. Megbé­lyegezték, pontosabban ösz­­szeférhetetlennek minősítették a vezetésben. Személyi anya­gában azt írták róla: politi­kailag képzetlen.­ ­ Szemtől szembe Farkas Jó­zseffel. Erőteljes, negyven év körüli férfi. Jól, pontosan igyekszik megfogalmazni gondolatait. Meg akar győzni­­mindarról, amit önmagával kapcsolatosan igazságtalan­­nak tart. Kérdezem: — Miért nem lehet egymás között, elrendezni minden vi­tás problémát? Esetleg bé­kés úton... — A Horváth­okkal nem le­het vitatkozni. — Súlyos kijelentés. Mégis hogyan lehet az, hogy ebben a szövetkezetben minden év­ben kimagaslóan jók az ered­mények? Tavaly is, a hozzá­juk hasonló gazdaságoknál kétszer nagyobb gazdasági eredményt realizáltak. — Ez mindenkinek az eredménye — magyarázza Farkas József. — Én is így gondolom. Ha nem lehetne vitatkozni, ha nem vitában alakulna ki a kollektív vezetés, irányítás, akkor — ahogyan mondta — a „Horváthok” egyedül ilyen eredményre nem lennének képesek. Nem is. Farkas József érti, miről van szó. És nehéz azt mondani, hogy... – Horváth György a „szen­vedő alany”. Huszonöt éve párttag. Húsz éve elnöke a kislángi tsz-nek, egyesülés óta a Kisláng—mátyásdombi tsz-nek.­­ — Mi az igazság Farkas Józseffel? — Most már magam sem értem. — Azt panaszolja, hogy összeférhetetlennek minősí­tette. — Nem igaz. Voltak prob­lémák, és azt írtuk az egyik jegyzőkönyvbe, hogy ha nem változtat, könnyen lehetséges az összeférhetetlenség. — Mi az igazság a politi­kai képzetlenségével? — Ez sem így van. Időn­ként minősítő véleményt kell írnunk a vezető beosztású dolgozókról. Ebben Farkas Józsefről is megírtuk, hogy kiválóan látja el feladatát, jól irányítja a rábízott kö­zösséget. Elvégezte a mező­­gazdasági technikumot, fej­lődőképes, friss észjárású, ve­zetésre alkalmas ember. És megfogalmaztuk, hogy politi­kailag képezze tovább magát. De nem azt, hogy politikailag képzetlen. Ilyent nem írhat­tunk volna róla, mert éppen azok közé tartozik, aki rend­szeresen részt vett a helyi alapszervezeti politikai to­vábbképzésben, sőt elvégezte a marxista-leninista esti kö­zépiskolát is.­ ­ Nézzük, olvassuk a jegyző­könyvet, a személyi anyagot. Farkas József maga is meg­lepődött, hogy — olvasta — nem nevezték politikailag képzetlennek. — Én úgy emlékeztem — mondja. — Vagy talán za­­varban lehettem, nem néztem meg pontosan, csak aláírtam. És két éve abban a hitben, tudatban élt — mindeddig, —, hogy Horváth György politikailag „analfabétának” tartja. Olvassuk a jegyzőkönyvet. Együttesen megállapítják, hogy abban nem nevezték ugyan összeférhetetlennek, de a fogalmazással baj volt. Nem volt elég világos, egyér­telmű. Okos „fenyítéknek” szánták és más sikeredett be­lőle. — A szövetkezeti döntőbi­zottság azóta ezt a mondatot is m­egszüntette — folytatja Horváth György. — Az ösz­­szeférhetetlenség lehetőségé­nek vádja sem terheli. — Így van ez, Farkas elv­társ? — kérdezi az első tit­kár. — Igen, így van. — Van akkor valami né­zeteltérés? Még egyszer újra Horváth György szól arról, hogy így mennyire nehéz. Mennyi kel­lemetlenség, mennyi meg­aláztatás. De most nem ezt kell mondani. Az első titkár beszél arról, hogy miért za­varó dolog, ha két ember így vitatkozik. Hogy kívülállók könnyen félreérthetik, mert nincsenek a dolgokról ponto­san tájékozódva. A közösség, a termelői közösség együtt­működését zavarják. Az fon­tosabb mindennél, hogy a termelői kollektívák nyu­godtan dolgozzanak. A kicsi­nyes emberi sérelmeket nem szabad összekeverni a közös­ségével. Ez nem ugyanaz.­ ­ Nekipirulva hallgatnak. Hevesebben dobog , talán a szív mindkét zakó alatt. Fe­szít még az indulat. Farkas József feláll. A hosszúkás tárgyaló­asztal mellett meg­indul Horváth György felé. Horváth is feláll. Megtörté­nik az a bizonyos három lé­pés. Közelítő lépés. És ke­zet fog a két ember... Peresztegi. T. Ferenc HÍRLAP Növekvő import 1977-ben kereken 137 mil­liárd forint értékű árut hoz­tunk be az európai szocialis­ta országokból, 16 milliárd forinttal többet, mint egy év­vel korábban. E fejlődés azt is jelzi, hogy egyre több olyan terméket is be tudunk szerezni a szocialista orszá­gokból, amit azelőtt tőkés cé­gektől vásároltunk. Valamennyi szocialista or­szágban jó lehetőségek kí­nálkoznak az import fokozá­sára. A Szovjetunióból az idén 7,8 százalékkal nő a behozatalunk, s fontos cél az is, hogy a többi szocialista államból származó impor­tunk az idén már az exportot meghaladó mértékben növe­kedjék. A megállapodások értelmében Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyel­­országból, az NDK-ból és Romániából együttesen az idén 14 százalékkal több árut hozunk be, mint tavaly, mi­közben exportunk 11 száza­lékkal nő. Ily módon 20 szá­zalékkal növelhetjük az idén szocialista gépimportunkat, mindenekelőtt azokét a be­rendezésekét, amelyeket sza­kosítási vagy kooperációs ---------------------------------­______ egyezmények keretében gyártanak. Az NDK teher­gépkocsi szállításai például feleslegessé teszik azonos te­herbíró képességű járművek hazai gazdaságtalan gyártá­sát, s jól kihasználhatók a híradástechnikában, a szá­mítástechnikában kialakult kooperációk is. A fogyasztá­si cikkek behozatalában 10 százalékos növekedéssel le­het számolni. A Szovjetuniónak szinte valamennyi ágazata rendkí­vül fontos termékeket küld az idén is hazánkba, sőt több mint hétmillió tonna kőolaj, 4,4 millárd kilowattóra villa­mos energia, gépiparunk anyagellátásához 650 000 ton­na hengerelt áru, 15 000 ton­na réz, 11 000 tonna ólom és több más színesfém érkezik a Szovjetunióból. Vaskohá­szatunk szinte teljes egészé­ben szovjet vasércet dolgoz fel. A Lada gépkocsikhoz nálunk készülő 410 flilit kész­let részegység ellenében 38 500 személygépkocsi érke­zik, amelynek 90 százaléka lesz Lada-típus, ezenkívül több mint 6000 tehergépko­csit és több száz úgynevezett haszonjárművet is behozunk. Emlékezünk Elfogyott alólunk a beton. A kocsi jobbra-balra billen, a motor kaparós torokkal nyeli a homokot, krákogva emészti a száz métereket. El­fogytak a városok, elfogytak a falvak. Elfogyna a homok is, ha néhány akácfa, elszórt tanya nem kapaszkodna oly szívósan belé. Ugyanaz az Alföld. A köl­tő tengersík vidéke. Csak a gyerekek nőttek ki a tanyasi iskolából. A múlt században emelt falak közt ittfelejtett dolgozatfüzét­ek, elfelejtett tanórák. Az épü­letet is bontaná már az idő, de belekapaszkodott egy író, papírt, bútort, s asszonyt vitt a házba, szóval, élettel marasztalva a lassan elmúlót. Alkotáshoz és öleléshez, reggeli felkeléshez és dél­utáni szundításhoz, szalon­­názáshoz és fürdővizes la­vórhoz — egy lakáshoz — tartozik most már a falon az emléktábla is.. Egy márványtábla nevek­kel, ismeretlenekkel. A kör­nyék hősei. A szabadság­­harcban ez a homok itta be vérüket. A költő Kiskun­sága. Az író lepecsételt kishor­­dóval készül az ünnepre. A hordó viaszból kilóg a sza­lag, kokárdabontás a hordó nyitja, március 15-e a zászló­­bontás napja. Ezen a napon vendégek jönnek a tanyasi iskolába. Vendégek koszorúkkal, hogy ez előtt a márványtábla előtt emlékezzenek a napra, me­lyen zászlót bontottak Ifjak és öregek, magyarok és sors­társ fiai más nemzeteknek, s belehaltak, miképp a költő. «■ A Fejér megyei Mezőko­­márom temetőjében a régi, gondozatlan hantok között Vaki egy törött ágú sírke­reszt, amelyen ez a felirat áll: Carabelli János honvéd őrnagy hamvait rejti e sír­halom. A szabadságharcban küzdött, szenvedett, így kezdődik a Z-­obogó múlt heti számának egyik cikke. Fénykép is igazolja, hogy március 9-én még úgy volt, ahogyan a cikk állítja, gaz nőtte be a sírt, elfelej­tették Carabelli Jánost. Egy fehérvári kőfaragó mester, Sipőcz István is a Lobogóban olvasott róla elő­ször. Mezőkomáromba uta­zott, megkereste a kereszt le­tört darabját, csapot fúrt bele, visszaillesztette, el­egyengette a földet, rendbe­hozta a síremléket. Március 11-én a Lobogó fotóriportere már nem tudta volna elké­szíteni a felvételt, legfeljebb azt örökíthette volna meg, hogy az egykori tüzérfőnök, aki túlélte a szabadsághar­cot, és „gyilkos kezek által öletett meg 1877-ben”, most már békében pihenhet. — Hazafias kötelességem­nek éreztem — mondja az erős kőfaragó mester, és nem érezni hamis pátoszt szavai­ban. — Valahol egy ünnepi szó­noklatban megint elhangzik, hogy nem találjuk a költő csontjait. Ez a nagy-nagy tömegsír, a magyar föld, semmibe néző lyuksz­emű koponyák között rejti forró fejét. Elválaszthatatlan ho­moktól, víztől, sártól, elvá­laszthatatlan emberektől, akikkel együtt halt. Nem lesz sírja. Koporsóig fölött a földet nem boríthat­ják méltó márvánnyal. Csak a verseit szavalják ezen a napon, és szerte az országban koszorúk borítják a márványokat. v . ., 3 Márciusi ifjak Ifjú maradtál! . így maradsz most már örökre öreg, szakállas, matuzsá­lemi ünnepünk, ha a százharmincadik tava... koszmit­a. A piros betűs napok gyermekek előtted, fiad lehetne a munka ünnepe, unokád a szocializmus, déd- vagy ükunokád a szabadságé, a jogainké. S mégis: tiéd az ifjúság! Jogiunkhoz hozzászokunk, szabadságunk természetes. A társadalom fej­­lődése visszafordíthatatlan, a munka mindennapok öröme. De a tavasz mindig új. Ma megint mások a koszorút vivő úttörők. Tegnap még ismeretlen gyermekarcok borulnak lángba az első szerelemtől. Tavaszt nemző tapaszok ör­ök meg az ifjúságot.­­ öregedő ünnepeink, a függetlenség nászágyában fogant, a szabadságvágy családfájáról fakad mindahány. Ifjú maradtál, te szószóló, ott a kávéházban. És te is, ali ott ültél a sarokasztalnál, s magad sem érted miért, utána­eredtél néhány hangoskodónak. Ti mind, akikért március üzent, akik szerelmesen rohantatok, mert megéreztétek, hogy nektek kínálkozott föl ez a prostituált ország. Akik hittétek, boldog óra jön. Indultatok egymás szavára, egymás moso­lyára. Nem számítgattatok vénember módjára: bírjuk­­, győzzük-e? Győznünk kell! Győznünk kell — ha belehalunk is! Pákozdi dombok szelíd lankái, méhe a földnek .Seg,--,rárants s minden temetőben. Hogy ölel benneteket a öld ma is! Ifjak maradtatok, ünnepeink szépapja!, akik /-■/, ,, ta­vasz vágyaival, el tudtátok hinni, hogy ölelésetektől m­­egter­­mékenyülhet még ez az ezeréves meddő amin fold Ha nem haltok bele a reménytelen szemle már, ha nem maradtatok volna örökre oly fiatalok, s most ti túl len­nétek a százon, megmondhatnánk nektek, hogy azon a ta­vaszon megfogant szerelmetek. Hogy a anyaföld, melyet az­óta öleltek, tavaszokat szült. S ha most tapasztalt vénember­ként mérlegelnétek a szerelmet, ha szántba vennétek, hogy nem győzhették, hogy csak tüzes vágyától van hiheti etek, hogy a szabadság ilyen közeli, akkor tekintsél,el, fin­­tokra, unokáitokra, s mindenre, ami tőletek származott, s okoskodó vénemberként is tudni fogjátok, hogy azoknak a meggondo­latlan ifjaknak volt igazuk. Ifjú maradtál! Hogyan ne maradtál volna ifjú, te öreg, szakállas, matuzsálemi, ünnepnemző ünnep! Hiszen ha száz­­harmincadszor is, de tavasz köszönt. Vértes J. Andor

Next