Fejér Megyei Hírlap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
Szombat, 1978. május 27. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Az első duó A fiatal dalosok országos találkozóján a Voga—Turnovszky duó első díjat nyert a duók között, és a legjobb saját szövegért járó díjat is megkapta. A fehérvári Voga János és a sárosdi Turnovszky Tamás a versenyen négy díjat adott elő, hármat saját zenével, szöveggel és Ladányi Mihály „Idill” című versénekmegzenésítését. A szombat esti, gála után Voga Jánossal beszélgettem. — A „Fehérvári boogie” című dalokat, amit a mai gála műsorában is halllhattunk, a találkozón írtátok? — Igen. Arról szól ez a dal, hogy a mi találkozóinknak az igazi célja egymás mondanivalójának meghallgatása, megértése, nem pedig a technikai fogások figyelése. Már az első bemutatók alatt ilyen mondatok röpködtek: „Nézd, az a bőgős milyet virblizett!” vagy: „Mennyit fejlődött annak a gitárosnak a jobb keze!” szóval kevesen koncentráltak a lényegre. Ezek a friss benyomások sietették a dal születését. —Melyik számotokért kaptátok a legjobb saját szöveg díját? — „A rádió” című dal szövegéért. Egy éve nősültem, vettünk egy rádiót. A dal ötletét feleségemnek köszönhetem: ő kezdett dallamot dúdolni, csipkelődő rímeket mondani rádiónkról és a műsorokról. Aztán vázlatosan megcsináltam a dalt, egy hónapja kész, már fellépéseinken is játsszuk. — Te Pécsett tanulsz, Tamás Sárosdon tanít, keveset próbáltok, mégis kiemelkedtek az amatőr mezőnyből. — Külön-külön is gyakorolunk. Én kész dalokkal megyek próbára. Tamás eljátszsza és kiegészíti a szólamait. Megértjük egymást a zenében. Sok segítséget kapunk ideológiaikérdésekben, szövegek írásában, az előadásmód csiszolásában a műfaj „öregjeitől”: Boros Lajostól, Dinnyés Józseftől, Berki Tamástól. A találkozón előadott „Pályaválasztási tanácsadó” című dalunk szövegéhez például egy Dinnyés-vers adta az ötletet, Jóska ajánlotta megzenésítésre. — Milyen programjaitok vannak a nyárra? — Május 30-án a Pogány György vezette „Teli torokból” című ifjúsági rádióműsorhoz készítünk egy felvételt. A stúdióban ülő fiataloknak egy politikai dalt tanítunk meg, és három saját számot is eljátszunk. Nyáron tízszer, lépünk fel Express-táborokban. Szó van arról, hogy ősztől a rádió kabarészínházában humoros dalokat fogunk előadni. A Folkpódium, a műfaj utazó műsora ősztől új formában folytatódik: különböző témájú estek lesznek, mi a „Cirkusz” és a „Város” című összeállításban lépünk fel. (M. S.) Benny Bailey, az OKF Big Band trombitása fehérvári szereplő"ikon Fotó: Rabáczy Szilárd INTERJAZZ 78 A jazz világszerte támad. A jelenségeket Székesfehérváron jól demonstrálja az Alba Regia napok keretében megrendezett Videoton interjazz fesztivál. Csütörtök este, jóval a koncert kezdete előtt gyülekeztek már az érdeklődők a Vörösmarty Színháznál. Elővételben minden jegy elkelt, ami azt jelenti, hogy a műfaj nálunk is egyre nagyobb közönséget vonz, de ez sovány vigasz a kint rekedteknek. Koncertrendezésre alkalmas termeink, színházaink száma nagyon kevés, ezek közül is az egyik legkisebb a Vörösmarty Színház. A fesztivál nagy hiányossága, hogy nem rendeztek „jam session”-t, éjszakai örömzenét. A hosszú évekre visszamenően jól működő és a múlt esztendőben „Kiváló klub" címmel is kitüntetett székesfehérvári jazzklub tagjai akár személyzetként is biztosan szívesen közreműködtek volna a jam session lebonyolításában. Bizonyos, hogy a rögtönzött jellegű jam session muzsikálásban az utóbbi időben „generációs problémák” jelentkeznek. Ez onnan ered, hogy az idősebb muzsikusok jól ismerik, és jam sessionokon is szívesen játsszák az örökzöld standard-eket, mégha egyébként egészen más zenei irányvonalat képviselnek is. Az európai jazz-nek, az amerikai mellé való felzárkózása ezt a kérdést tovább komplikálja, hiszen ezáltal még nagyobbak a stíluskülönbségek. Ennek ellenére például a nagykanizsai dzsesszhétvégén a lengyel Zbigniew Namyslowski Németh Jánossal és Szakcsi Lakatos Bélával pillanatok alatt jam session-hangulatot teremtett. Ha az idén nem is kerül sor Székesfehérváron örömzenére, reméljük, a következő évek fesztiváljai ebből a szempontból is gazdagodnak. A csütörtöki koncertből ORF Big Band koncertjét közvetítette a Magyar Rádió. Erich Kleinschuster az osztrák rádió szórakoztatózenei producere. Az első jazz-alkotóműhelyt 1973-ban szervezte a bécsi stúdióban olyan vendégekkel, mint Siide Hampton és Dexter Gordon. Azóta is Erich Kleinschuster az ORF Big Band vezetője. Mint tavaly ősszel Debrecenben, illetve néhány évvel ezelőtt Nagykanizsán is tapasztalhattuk, kisegyüttessel is fellép, elmondása alapján ezt a formációt szereti a legjobban. Bár rádiós elfoglaltsága miatt kevesebb ideje marad a muzsikálásra ebben a szezonban Belgiumtól Magyarországig több fellépést is vállaltak. Székesfehérvári műsorukban a swingtől a jazz-rockig a legkülönbözőbb irányzatok nagyzenekari megszólaltatásából adtak ízelítőt. A zenekar remek szólistákkal rendelkezik, hogy csak a néger trombitás Benny Bailey-t és a tenorszakszofonos Kari Drewot említsem. Vendégként fellépett velük nagyszerű bőgősünk, Pege Aladár, akinek két kompozícióját is játszották. Mindkettőt az együttes zongoristája, Fritz Pauer hangszerelte a big band számára, összességében képzett zenészekből álló, összeszokott modern big band-et hallottunk, jól hangszerelt számaikat a közönség nagy tapssal köszönte meg Kádár István Mit, hol, mikor? Ma, szombaton • P este hét órakor a Videoton kamarakórus és a kirchschlagi Männersverein énekkar és kamarazenekara közös hangversenyt ad az építők művelődési házában. A koncerten közreműködik Pászthy Júlia operaénekes. — Játékos fizika címmel rendezi összejövetelét a MÁV művelődési ház úttörő klubja. Kétnapos „Alba Regia DX” ifjúsági hajómodellező verseny kezdődik ma délelőtt fél kilenckor a székesfehérvári Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház rendezésében. Holnap, vasárnap országos, meghívásos városismertető versenyt rendeznek Székesfehérváron a Pénzintézetek Vörös Meteor SE Természetjáró szakosztályának rendezésében. A disc-jockey program várja a fiatalokat az ifjúsági házban délután öt órakor. A jövő héten várható: — Egy csepp Amerika — címmel dr. Szász János fotóművész tart színes, diavetítéssel kísért előadást a székesfehérvári fotóklubban 29- én 18 órai kezdettel. — Író—olvasó találkozóra várják Csoóri Sándor költőt május 31-én este hét órakor a fehérvári Mészöly Géza utcai könyvtárba. HÍRLAP Zenei évadzárás Dunaújvárosban Nagy volumenű oratórikus esttel zárult a dunaújvárosi hangversenyévad: a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar és a Városi Énekkar Händel: Sámson című oratóriumát adta elő az Állami Operaház magánénekeseinek, László Margitnak, Barlay Zsuzsának, Korondy Györgynek, Marczis Demeternek és Polgár Lászlónak a közreműködésével; a continuókat Horváth Anikó játszotta csembalón. Händel zenéje, s különösen oratóriumai (mondjuk így: zenedrámái, vagy: színpad, díszletek, jelmezek nélküli operái) mindig ünneplő ruhát viselnek, mindig vasárnapi hangulatot keltenek brilliáns hangszerelésükkel, barokkos csillogásukkal. A rendkívül nehéz és hosszú mű, a Sámson nagyon sokat megmutatott ebből a csillogásból a két dunaújvárosi amatőregyüttes előadásában, s különösen az énekkar állt helyt nagyon szépen — fegyelme és pontossága példamutató volt, hangszíne, tömörsége, dinamikai és tempóváltásai, zenei frazeáló készsége nem egy hivatásos énekkarnak is becsületére vált volna. Ez utóbbi, a frazeálás szépsége leginkább a Delila szopránjára echózó négy szopránénekes énekében tűnt elő, de a Dágont dicsőítő és a Jehovához kiáltó két félkórus „vitatkozó kontrasztja” is egyik csúcsát jelentette a drámai hangulatkeltésnek. A szólóénekesek — László Margit (Delila, szoprán), Barlay Zsuzsa (Micha, alt), Korondy György (Sámson, tenor), Marczis Demeter (Manoach, basszus) és Polgár László (Harapha, basszus) — kritikát nem tűrő szépséggel emelték ki a matematikai pontosságú barokk zeneszövevény mélyén rejlő érzelmeket és indulatokat, sőt egyes áriák és recitativók olaszosan lírai módon csengtek. Különösen László Margit hol lírai, hol drámai szopránja szerzett maradandó örömet (amikor hosszú ütemeken át zenekari kíséret nélkül énekelt, kísérteties pontossággal fogalmazta meg hangjának leplezetlen érzéki szépségével Delila portyáját), s emlékezetes élmény marad a Dunaújvárosban első ízben fellépő fiatal énekművésznek, Polgár Lászlónak hatalmas orgánuma, „sötétbarna” tónusú, szép baritonja. Ünnepi zenével zárult tehát az idei dunaújvárosi hangversenyévad, s elismeréssel kell adóznunk a két hazai zenei együttesnek, s dirigensüknek, Székely Istvának, aki ezt a nagyon nehéz feladatot vállalta és pontos, szép vezénylésével teljes sikerre vitte. (ki«» ----------- 5 - Vendégünk volt Fábri Zoltán Az Alba Regia napok részeként máius 8 óta tartó Fábri sorozat ünnepélyes záróakkordjára érkezett Fehérvárra. Tizenkét filmjét játszották itt az eddig elkészült tizenkilencből. A Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Hangyaboly, s a legújabb, a Magyarok meg a többi szenvedélyes tárgyilagossággal igazságot kereső film önvizsgálatot követelő és felzaklató hatása szinte mérhető a filmnapokat befejező díszelőadás majd az azt követő művészi közönség találkozó résztvevőin. A 61 éves Fábri Zoltán viszont a városi tanács fogadásán és szocialista brigádnaplók aláírása közben egyaránt, noha barátságos de hűvösen nyugodt, pontosan olyan, ahogy a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökét, látatlanban is elképzelhetnénk. — Háromszoros Kossuthdíjas, kiváló művész. 1954 óta éppen annyi díjat hozott haza a különböző nemzetközi fesztiválokról, ahány filmje van. Ilyen előzmények után adott-e valamiféle élményt fehérvári látogatása? — Nagyon is. Soha nem fordult még elő velem ilyen helyzet, mint a József Attila gimnáziumbeli találkozón. Nádasy László, a rendező és esztéta a jelenlétemben olvasta fel a munkásságomról készült méltatását a hallgatóságnak. Egészen különös, emlékek seregét megindító érzés volt... Nem különben a kézfogás Áron Nagy Lajos és Ballagó Imre festőművészekkel, akikkel együtt jártam a Képzőművészeti Főiskolára. — Igen, ők kissé csodálták is, hogy a rendkívüli tehetségként indult festőnövendék néhány év múlva a színház, majd a film világában tűnt fel. — Én meg azt csodáltam annak idején, hogy a képzőművészetben jövőt jósolnak. Tulajdonképpen mindig rendezőnek készültem, bár amikor leérettségiztem, még nem tudtam, hogy a színház vagy a film felé induljak-e. Ezért aztán a harmadik utat, a Képzőművészeti Főiskolát választottam, ezt családom is megnyugtatóbbnak látta. Itt egy olyan körülmény riasztott meg, amely másokat talán felbátorított volna. Az utolsó nagybányai mester, a főiskola közismerten legszigorúbb tanára, Réti István a harmadik év végén tanársegédévé választott. Ez szinte példátlan esetnek számított, mert a tanársegédi posztot általában hatod-heted éves továbbképzésök töltötték be. Réti mellett éppen Szabados Jenő, a később háborúban meghalt tündökletes talentum. Nem mertem vállalni. Valósággal átmenekültem a színiakadémiára a képzőművészeti főiskoláról, még festékeimet, ecseteimet is otthagytam, soha többet nem mertem Réti szeme elé kerülni. — Épp ilyen meglepő váltás volt, hogy 1950-ben kilencéves díszlettervezői, rendezői és színház vezetői múlt után a Hunnia Filmgyár művészeti vezetője lett. — Az indíttatás viszont egészen más. Nem belülről fakadó, hanem, hogy úgy mondjam adminisztratív természetű. Az akkori idők gyakorlatának megfelelően behívattak az illetékes minisztériumi osztályra, s közölték velem, hogy erre a feladatra tartanak alkalmasnak. Meghökkentem, mert egy feltűnést keltő Shakespeare- és Giraudoux-rendezés, illetve az Úttörő Színház egyéves igazgatása után végre kezdtem magam otthon érezni Thália berkeiben. Barátaim is óvtak, mondván, hogy az alig egy éve államosított magyar film egyelőre nagyon ingoványos terület. Viszont eszembe jutott, hogy a film iránti vonzalmam eddig teljesen reménytelen volt a filmes körök kasztszerű elzárkózása miatt. Hasztalan próbáltam betörni forgatókönyveimmel. Végül is vállaltam a megbízatást. — Az eredmény ismert, mint első kérdésemből is kitűnt. Az irodalommal való viszonyáról szeretném még megkérdezni. Sarkadi Imre, Móra Ferenc, Kosztolányi, Sánta Ferenc, Molnár Ferenc, Örkény István, Kaffka Margit. Déry Tibor művei nyomán készült filmjei alapján némelyek a biztonságos Utat járó illusztratív alkotók közé szerették volna besorolni. Az effajta vélekedésekre meglehetősen csattanós válasz volt, hogy a Plusz mínusz efső napot és a Magyarokat az irodalmi körökben akkor még úgyszólván ismeretlen Bodor Ádám és Balázs József műveiből teremtette meg. — A kérdés lényegesen egyszerűbb mint látszik. Nem érzem magam eléggé jó írónak ahhoz, még a szerzői filmek világdivatja idején sem, hogy saját ötleteimből dolgozzam. Természetszerűen fordultam hát a klasszikusokhoz, illetve a jelenkori magyar irodalom rangos szerzőihez. De nem a rang a lényeg, hanem a rezonancia, amely bennem keletkezik egy-egy mű elolvasásával, végigélésével. Ezért, hogy például, aki elolvassa Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregényét, nem nagyon ismeri föl a filmben, mert hozzáadtam valamit, ami csak az enyém. Bodor Ádám és Balázs József esetében olyan mondanivalóval találkoztam, amely egybevágott az én előzetes rendezői elképzeléseimmel, s ezért örömmel csatlakoztam hozzájuk alkotótársul, noha az együttműködés elkezdésekor ők valóban még kezdő embereknek számítottak. — 1970-ben itéletlenül bekeveredtem egy zártkörű vetítésére, ahol Bacsó Péter A tanú című filmjét játszották. A film egyik főszerepét, a Rajk László ihlette egyéniséget Fábri Zoltán alakította. Már színészi debütálása is meglepett, méginkább azonban az, hogy ez a film azóta sem került nagyközönség elé. — Pedig Bacsó legjobb filmje, Az ötvenes évek gyilkos élességű szatírája. Az ügyet éreztem fontosnak, azért vállalkoztam, hogy szokásom ellenére színészként, működjek közre. Tavaly két, hétig játszotta Pesten a Bányász mozi, teljes csöndben, kritikai visszhang nélkül. Ha arra kíváncsi, hogy rendezői munkásságomban volt-e már hasonló eset, hát igent kell mondanom. Még a Körhinta előtt történt. Egy vidéki építőipari vállalat vezetőjének lebukásáról írtunk forgatókönyvet Nádasy Lászlóval. Ahhoz, hogy pénzt adjanak a film elkészítéséhez, vállalnom kellett volna egy olyan fajta tálalást, hogy a főhős morális elzülléséért nem hibáztatható a társadalom, csak saját emberi gyengéi. Ez nem ment. Jelmondatom klasszikus, a régi spártai vezérről szóló: „Epaminondász annyira szerette az igazságot, hogy még tréfából sem hazudott.” — Mi lesz a legközelebbi Fábri-film? — Nem tudom. Á. Szabó János