Fejér Megyei Hírlap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

Kedd, 1978. szeptember 19. Legfontosabb: a veszély elhárítása Gázgyártás és szolgáltatás A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szé­kesfehérvári üzemegysége eb­ben az évben 120 millió köb­méter földgáz és 5 ezer ton­na propán-bután gáz értéke­sítését tervezi. Nagsy András, üzemegység­vezető mondta: " Az árbevételünk közel lesz a 300 millió forinthoz. Fejér megyében több mint 35 ezer 600 fogyasztóhoz juttat­juk el a vezetékes gázt, a PB-gázfogyasztók száma is 80 ezer fölött van. A megyén kívül még ,mi látjuk el Száz­halombattát is földgázzal. A vezetékes gáz összmennyisé­­gét a különböző vállalatok, gyárak kapják. 430-an dol­goznak nálunk, ezeket a fel­adatokat ennyi emberrel kell megoldanunk. Ez sokszor ne­hezen megy. Főleg a hálózat­­építéseknél kevés a létszám. A dunaújvárosi üzemünk is munkaerőhiánnyal küzd. Az üzemek munkájáról Ko­vács Zoltán műszaki vezető beszélt. Az építési üzem új hálóza­tokat épít, illetve a már meg­levőket újítja fel vagy cseré­li. A fogyasztók igénye sze­rint belső szereléseket is vé­geznek. A propán-bután gáz­szolgáltatási üzem feladata a palackos gáz biztosítása, a készülékek javítása, a csere­telepek működtetése. Az üzemfenntartási üzem a kar­bantartási és felújítási mun­kákon kívül m­ég cseretele­pek létesítésével is foglalko­zik. Tervezik, hogy 1980- ig a dróthálós „ketrece­ket” alumíniumfalú épü­letekre cserélik ki. A du­naújvárosi üzem a várost látja el gázzal, most még földgázzal és városi gázzal vegyesen. A jövő évben már teljesen átállnak földgáz­szolgáltatásra. A velencei üzem a tó környékére és Martonvásárra juttatja el a földgázt. Tatai Györgytől, a szolgál­tatási üzem vezetőjétől meg­tudtam, hogy 1977 júliusától működik az újfajta ügyeleti szolgálat Az ügyelet tagjai: a vezető szerelő, két beosztott szerelő, a gépkocsivezető, a diszpécser és egy műszaki dolgozó (általában üzemmér­nök vagy technikus), aki a la­kásán tart készenléti szolgá­latot. Négy, ilyen felépítésű csoport van.­­ — Székesfehérváron 150 ki­lométer hosszú, csővezetékre kell ügyelnünk. Ezenkívül 27 nyomásszabályzót üzemelte­tünk. A gyárakban, üzemek­ben 23 nyomásszabályzó van, ezek javítását is mi végez­zük. Hegedűs József 1966 óta dolgozik a gázgyárban. Ott volt szakmunkástanuló is. A múlt évtől az ügyeleti szol­gálat tagja, vezetőszerelő. — A munkánkban legfonto­sabb a veszély elhárítása, va­gyis a gázömlés megszünte­tése. Csak ezután lehet a helyreállítást megkezdeni. — És ha a gázszolgáltatás visszaállítása elhúzódik? — Erre is van példa. A közelmúltban a Vörös Had­sereg útján egy 80 méteres csőszakaszt cseréltünk. A munka három hónapig tar­tott. A fogyasztók addig PB- gázos készüléket kaptak. — Milyen a munkarend? — Folyamatos műszakban­ vagyunk: 24 órát dolgozunk, 48 óra szabad. Vállaltuk ezt a beosztást és csináljuk. Az órabérre 30 százalék pótlékot kapunk, ez sem mindegy. Ha­vonta 4600 forint fölött kere­sek. Volf Csaba beosztott szere­lő. Öt éve dolgozik a vállalat­nál, az ügyeletnél ő a legfia­talabb. — A szakmai gyakorlat na­gyon sokat számít. Elég egy rossz mozdulat, és már kész a baj. Nem szabad kapkod­nunk. Nem játék, amit csiná­lunk. — Egy 24 órás műszak alatt hány helyre mennek ki? — Ez nagyon változó. Néha csak két helyre, de van úgy, hogy harmincra is. Ha este kilenc óra után érünk oda egy címre, az nem jelenti azt, hogy azért nem mentünk előbb, mert elaludtunk, ha­nem mert sok munkánk volt. Nyilván előbb egy kórházi, óvodai vagy bölcsődei hibát szüntetünk meg, és utána me­gyünk a lakásokra. „Súlyoz­nunk” kell. — Megszokta már, hogy se vasárnap, se ünnepnap? — Ilyen a munkánk. A ve­zetéknek nem mondhatjuk, hogy szilveszterkor ne reped­jen el­­ a gázkészülék sem érti meg, hogy karácsonykor szívesebben lennénk otthon, családi körben. — Az ügyeletesek jól meg­értik egymást — vette át a szót Tatai György — Szíve­sen helyettesítenek, nem „szúrnak” ki a másikkal. Megoldják egymás között a cseréket. Csak így lehet jól dolgozni. A gázgyárban a legnagyobb gond az, hogy akadozik az anyag- és alkatrészellátás. Ma több, mint ötvenféle készü­léket használnak az ország­ban: tűzhelyeket, fűtőberen­dezéseket, konvertorokat, víz­melegítőket stb. Ezenkívül különböző csövek, idomok, csaptelepek vannak. Felsorol­ni is nehéz lenne Például az Élmunkás úti gázömlésnél úgy kértek kölcsön idomokat, szűkítőket.­­ Ha a lakosság gázszagot érez vagy bármilyen rendel­lenességet tapasztal, azonnal értesítsen bennünket. Éjjel­nappal bármikor a 11-097-es telefonszámon. Ez egy új szám, még nem sokan isme­rik — mondta befejezésül Nagy András. V. Varga József A szövetkezet tükrében Lépésváltás Adonyban — Elsorvad ez a község — törölgette szaporán a port a takarító néni, miközben a hivatalos helyiségben a hiva­talos személyre várakoztam. — Régen csaknem ötezer la­kosa is volt, ma már alig van háromezer-hétszáz. Valóban elsorvad Adony? — Tettem fel a kérdést ma­gamnak, hiszen községeink­hez viszonyítva jelentősnek nevezhető ipara van és a szolgáltatások köre is meg­lehetősen kiterjedt. Kavics­bányája, betonkeverő üze­me, ÉRDÉRT telepe, ruházati szövetkezete és nem utolsó­sorban termelőszövetkezete van. Munkalehetőség akad bőven, és a kereskedelmi há­lózat is kielégítő. Elsorvadna Adony, ez a jó fekvésű, kel­lemes, Duna-parti község, amely még római kori előtör­ténettel is büszkélkedhet? • Az Adonyi Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet 110 dolgozót foglalkoztat. Ebből nyolcvanan árutermelő ága­zatban, a többiek pedig a ha­gyományos szolgáltatás terü­letén dolgoznak. Szolgáltatá­saik nemcsak Adonyban, ha­nem Ercsiben, Perkát­án, Rácalmáson, Iváncsán, Pusz­­taszabolcson, Beloianniszban, Besnyőn, sőt részben Dunaúj­városban is a lakosság ren­delkezésére állnak. Az áru­termelés bébi-, fiú- és ka­masznadrágok készítését je­lenti, melyet a szövetkezet zömmel a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére, végez, éven­te nem kisebb, mint százezer darabos nagyságrendben. Egyébként november 2-án ünnepelheti — ha ünnepli — a szövetkezet fennállásának 30. évfordulóját. Mindezt Kral Józsefnétől tudom meg, a Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet elnö­kétől. Elsorvadásról nem ke­rül szó Ellenkezőleg. A fej­lődés igénye bontakozik ki beszélgetésünkből, amelyhez Paróczi Ferenc, a szövetke­zet műszaki vezetője csatla­kozik., — Nyolcvan dolgozónkkal, öt helyen termelünk. Ez a szétszórtság elnyújtja a ter­mékek elkészítési idejét, na­gyobb az átfutási idő, las­súbb a pénzforgás, és az egyes munkahelyek közötti félkész termék­szállítás meg­emeli termékeink árát — magyarázza Paróczi Ferenc. Tény. A szabászat és a be­fejező részleg legalább két kilométerre esik a központi üzemháztól, és a munka egy része Iváncsán készül. — Egy új üzemházban sze­­szeretnénk összevonni a gyártást és a község köz­pontjában ezáltal felszabadu­ló épületben egy szolgáltató­­házat alakítanánk ki, mivel szolgáltató egységeink is szét­szórtak — újságolta a szö­vetkezet elnöke. Az elképzelés egy-kettőre tervben öltött testet. A 763 négyzetméter alapterületű könnyűacélszerkezetes ép­ü­l­e­­tet és a kapcsolódó szociális létesítményeket a szövetkezet maga tervezte. Az új csar­nokban az anyagbeérkezéstől a kiszállításig egy helyen készülnének a nadrágok, ami a normaidő 20 százalékos csökkenését, a gyár­tókapaci­­tás 17 százalékos javulását és természetesen a termések árának csökkenését vonná maga után. De lesz-e az új létesítményhez új munka­erő, ha a község lélekszáma rohamosan csökken? —­ Az átszervezéssel nem tervezünk létszámbővítést — válaszol a műszaki vezető — Nincs munkaerőgondunk, bár az utóbbi hónapokban aki felvételre jelentkezett, azt felvettük Igaz, ma először el kellett tanácsolnom egy fia­tal asszonyt. Létszámunk fel­töltődött. — Az eljárók, szeretnének itthon dolgozni — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Kral Józsefné elnök. — A fiatalok már nem mennek el Adóív­ből, különösen amióta az OTP helyi fiókja igen elő­nyös építési támogatást bizto­sít. Sokan építkeznek. Na­gyon szép, kétszintes házak épülnek a községben. Adony nem sorvad el. Igaz a Ruházati Szövetkezet fej­lesztésére még várni kell e­gy kicsit, hiszen mivel mindösz­­sze egyéves gondolat, csak a következő ötéves tervben kaphat helyet a beruházások sorában De úgy látszik, a lakosság csökkenése megálla­podott. Meglehet, mire fel­épül a szövetkezet kétszintes — már egészen iparosodott küllemű — új munkacsarno­ka. Adony lélekszáma is gyarapodóra fordul.. J. B. HÍRLAP Újítási ankét Az ALBAKER Fejér me­gyei Élelmiszerkereskedel­mi Vállalat székesfehérvári központjában újítási anké­tot rendeztek. Évente tarta­nak hasonló rendezvényt a vállalatnál. A mostanin 19 újítási ötletet mondtak el a részéve­ők. A legjobb öt­letek benyújtóit a helyszí­nen utalvánnyal jutalmaz­ták, amelyet mindjárt fel is vehettek a pénztárban. Az újítók elsősorban a gazdál­kodással, szállítással, üze­meltetéssel kapcsolatos ötle­teket mondtak el, amelyek jelentősek a takarékosság szempontjából is. A válla­lat vezetősége felkérte a legötletesebb újítókat, hogy készítsék el a gazda­sági számításokat is. Az újítások bevezetéséről a legközelebbi ankéten tájékoztatják a résztvevő­ket a gazdasági vezetők." Tizenhat község üzeme Polgárdiban a költségve­tési üzem nyolc évvel ez­előtt alakult, azzal a céllal, hogy dolgozói elvégezzék a nagyközségben mindazt a munkát, amit a szociális lé­tesítmények, az utak álla­pota, a szennyvíz-elvezetés és a hulladék elszállítás követel. Akkor 200 ezer fo­rintnyi állóeszközzel kellett megoldaniuk feladataikat. Azóta túlléptek Polgárdi határán, működési terüle­tük megnövekedett, a szé­kesfehérvári járásban ti­zenhat községben várják őket, ha az iskolákban, óvo­dákban, orvosi rendelőkben és művelődési házakban kell felújítást, javításokat végezni. A megsokasodott munkához fejleszteni kel­lett az üzemet is. Az évek során növekedett géppark­juk, javultak a munkakö­rülmények és jelenleg 4 millió 600 ezer forint érté­kű állóeszközzel dolgoznak. Ennek ellenére a felsze­relések hiányossága miatt gondot okoz az útkarban­­tartások elvégzése. Az idén tavasszal az érintett közsé­gek javaslatára, határozat született, hogy az üzem fel­szereltségét további célgé­pekkel javítják. Tímár Fe­renc üzemvezető elmondta, hogy a szükséges rakodó­gép, úthenger és bitumen­melegítő megvásárlásához a községek 50—70 ezer forint­tal járulnak hozzá. A megnövekedett terület ellátásához javítani kellett a munkásszállítást is. A dolgozókat jelenleg három gépkocsi viszi munkába és a közeljövőben még egyet vásárolnak a személyszállí­táshoz., A költségvetési üzem az idén szervezte meg a konté­neres szemétszállítást. Egye­lőre négy községet — Pol­­gárdit, Lepsényt, Soponyát, Sárszentmihályt — vontak be a konténeres szemétszál­lításba, megfelelő gépkocsi és 45 konténer beszerzésé­vel. A hulladéktároló és megsemmisítő telepet Lep­sény mellett alakították ki. A költségvetési üzem dol­gozói az idén 10,5 millió forintnyi munkát végeznek el a hozzájuk tartozó közsé­gek területén. Ebből körül­belül 4 millió forint értékű az építőipari , megrendelés. Ezt a legnehezebb teljesí­teniük a szakemberek hiá­nyában. Féléves eredményeik mégis biztatóak, hiszen a szükségesnél kevesebb lét­számmal az első hat hónap­ra jutó tervüket 11­ száza­lékra teljesítették, több mint 4 és fél millió forint értékben. A munka nagy részét óvoda, bölcsőde és iskolafelújítások jelentet­ték. — 3 — 1 Tapasztalatcserék A negatív előjelű tapasztat­­­latcserék iskolapéldái közé tartozik az az eset, amikor a háromtagú „tapasztalatszer­ző csoport” délelőtt tizenegy órakor érkezett meg az egyik vállalathoz, s így kezdték: a délutáni meccsre otthon aka­runk lenni. Feladatuk „mindössze” egy új termelésszervezési rend­szer átvételéhez szükséges tapasztalatok megszerzése volt. S mert időközben még ebédelni is kellett, a kölcsö­nös bemutatkozáson túl már aligha futotta idejükből a ta­pasztalatszerzésre. Sebaj! Majd máskor, má­sok, másként. Van időnk! A jó tapaszta­latok csak jobbá válhatnak az idő múlásával. Azok meg, amelyek nem állják ki az idő próbáját, úgysem váltak vol­na hasznára a tapasztalat­szerzőknek. Hát így élünk Pannóniá­ban — mondhatnánk most, s elintézhetnénk e jelenséget egy kézlegyesítéssel. Mint ahogyan gondjaink egy ré­szét el is intézzük. Legyintés­sel. Mert ehhez szükségeltetik a legkevesebb erőfeszítés, a legkisebb energia. Azzal meg ugye takarékoskodni kell! K-­ként az idővel — ha pél­dául még egy meccs is van a láthatáron. De félre az iróniával, hi­szen a tapasztalatcserékben hatalmas lehetőségek rejle­nek. Ki tagadná például, hogy hazánk építőipara jó 30 százalékkal növelhetné kapa­citását, szinte egyetlen fillér többletbefektetés nélkül, ha ésszerűen szervezett, alapos tapasztalatcserék útján olyan fokra emelnék a szervezett­séget, s ennek révén az élő és holt munka hatékonyságát, mint amilyen az ágazat első öt vállalatánál már természe­tes gyakorlat? Vagy ha ha­zánk vegyiparában legalább megközelítenék az a haté­konysági szintet, amelyről a nemrégiben hazánkban járt amerikái magyarok egy cso­portja csupa felsőfokú jelző­vel szólt, mint tapasztalatról. Mint egyetlen magyar vegy­ipari gyárban szerzett tapasz­talatáról. Ha az egyik megyében mű­ködő üzem átvenné a szom­széd megyében lévő üzem jó tapasztalatait, ha az egyik műhely átvenné a szomszéd műhely hasznosítható tapasz­talatait, ha az egyik eszter­gályos átvenné a másik esz­tergályos sokszor csak apró „fogástitkait”... És lehetne sorolni tovább a tapasztalat­­cserék lehetőségeit. És kelle­ne is sorolni, méginkább kel­lene gyakorolni. De okosan, célratörően, ko­­­molyan. Felelősséggel. Hogy­ha egy embert, egy brigádot elküld a közösség tapaszta­latcserére, számonkéréssel várja vissza őket. Következe­tes számonkéréssel Az újat, a jobbat megvalósítani kész tá­mogatással. Mert ez is felté­tele a tapasztalatcserék ered­ményességének. Az, hogy a megvalósíth­atót megvalósít­sák. Az, hogy a tapasztalat­­cseréket szigorú munkának, ne pedig valamiféle jutalom­ésnak, leegyszerűsített juta­lomszabadságnak tekintsék. Lényegében csak a hazai tapasztalatcserék fonákságai­ról­­ és lehetőségeiről szóltam eddig, s nem véletlenül. Meg­győződésem ugyanis, hogy mindenekelőtt a hazai jó ta­pasztalatokat kellene haszno­sítanunk. Mert ezek — a lé­nyegét tekintve azonos felté­telrendszer közepette — álta­lában megvalósíthatók az azonos szakmai területeken. Ezekhez általában pontosan olyan gép, anyag és szakérte­lem kell, amivel hazánk ren­delkezik. S ha rajtam múlna, külföldi tanulmányútra csak a tanulmányozandó kérdés­ben élenjáró eredményeket felmutató vállalat, gazdaság, intézmény szakembereit de­legálnám. Azokat, akik itt­hon, eredményeikkel már ta­nítják vagy taníthatják a szakmát. Félreértés ne essék, nem a hazai és külföldi jutalom­­utak, utaztatások ellen kívá­nok szólni. A világ- és or­szágjárás korunk szükségletei. De uram bocsá’, attól az au­tószerviztől, ahol nem képe­sek egy FIAT kocsi szelepbe­állítását — technikai eszkö­zök hiányában — elvégezni, igazán fölösleges — közpén­zen — tanulmányútra külde­ni embereket a FIAT torinói gyárába. S attól a kisvállalat­tól, ahol a háromezer forintos zsebszámológép is csak diva­tos levélnehezék az üzemve­zető asztalán, kár tapaszta­­­latcserés delegációt küldeni a Videotonhoz. Általában, ahol a tapaszta­latcserék csak a munkaidő­­alapot csökkentik, s remény sincs arra, hogy a szerzett tapasztalatokkal egykor nö­veljék azt, kidobott pénz, el­herdált munkaidő minden utaztatás. Mindebből azonban kár lenne azt a következtetést le­vonni, hogy a tapasztalatcse­rék feleslegesek. Egyáltalán nem azok. Csak céltudatosan kell megszervezni, s célratö­rően végrehajtani minden ta­pasztalatcserét. S az így szer­zett tapasztalatokat közkincs­­csé tenni! Kátay Antal A Zalaegerszegi Bútorgyár az idén hatszáznegyvenmillió fo­rint értékben készít szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat. A gyár éves tervének időarányos részét túlteljesítette. A második fél­évben tovább növeli tőkés exportját . (MTI Fotó: Rózsás Sándor felvétele ( KS)

Next