Fejér Megyei Hírlap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

TI HÍRLAP Közel-Kelet Zsákutca és kiút Az egyre mélyebb zsákutcába torkolló szadati különutas politikából származó veszélyek elhárításának útjátmódját keresték az elmúlt hét folyamán Damaszkuszban összegyűlt négy arab ország — Szíria, Líbia, Algéria és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetői. Az ún. Szilárdság Frontjának tagjai tanácskozásukon kidolgozták közös, stratégiájukat, amelylyel az arabok igazságos ügye és az átfogó közel-keleti békerendezés ellen intézett legújabb amerikai—izraeli— egyiptomi kihívással szemben kívánnak fellépni. 1. A Camp David-ben Carter amerikai elnök közreműködésével létrejött megállapodásokat a damaszkuszi csúcsértekezlet résztvevői teljes mértékben elvetették. A szóhasználatot tekintve példa nélkül álló visszautasításban és bírálatban részesült Anvar Szadat egyiptomi elnök. A konferencia házigazdája, Hafesz Asszad szíriai elnök megnyitó beszédében így jellemezte: „Szadat elárulta az arabok ügyét, különbékét kötött Izraellel, hátat fordított az araboknak, az arab történelemnek’’. Megállapítva, hogy a Camp David-ben létrejött két keretmegállapodás olyan behódolást jelent Izrael és imperialista pártfogója, az Egyesült Államok előtt, amely teljességgel elfogadhatatlan az arab nemzet számára, a csúcsértekezlet akciótervet fogadott el a Pax Americana meghiúsítására. A résztvevők elhatározták, hogy megszakítják a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Egyiptommal, szorgalmazzák az Arab Liga és szervezetei székhelyének Kairóból való áthelyezését. Asszad elnököt megbízták azzal, hogy keresse fel az arab országokat s igyekezzék elnyerni támogatásukat a damaszkuszi határozatokhoz, valamint vitassa meg velük az egyiptomi kormányt kirekesztő arab csúcsértekezlet megtartásának lehetőségét; javasolták a front országainak, hogy erősítsék kapcsolataikat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, s a csúcsértekezlet résztvevői megbízták Asszad elnököt, hogy nevükben lépjen érintkezésbe a szovjet kormánynyal; fenntartás nélküli támogatásukról biztosítsák a PFSZ-t és első rendű feladatnak minősítsék az Izraellel immár egyedül konfrontáló Szíria katonai és gazdasági megerősítését. 2. Figyelemre méltó, hogy az „ötök” nemcsak általánosságban ítélték el az Egyesült Államok politikáját, hanem megállapították: Washingtont immár nem közvetítőnek, hanem ellenségnek tekintik. Nem változtatott ezen az sem, hogy a csúcstalálkozó után Asszad elnök szóba állt az USA képviselőjével, Cyrus Vance külügyminiszterrel, aki előzőleg Jordániában és Szaudi-Arábiában próbálta „eladni” a Camp David-i megállapodásokat s e célból érkezett Damaszkuszba is. Itt azonban határozott, a mini-csúcsértekezlet döntéseivel összhangban levő választ kapott: Szíria teljes egészében elutasítja a Camp David-i egyezményeket, mert — mint Asszad elnök kifejtette — ezek kizárólag Izrael érdekét szolgálják. Vance-nek egyébként nem sikerült meggyőznie Camp David „igazáról” az Egyesült Államokhoz sokkal barátibb szálakkal kötődő Jordániát és Szaúd-Arábiát sem. Az amerikai részről reá kifejtett erős nyomás ellenére, Husszein jordániai király nem volt hajlandó csatlakozni a Camp David-i megállapodásokhoz, amelyek pedig — legalábbis a Ciszjordániára és Gázai övezetre vonatkozó egyezmény — nélküle bajosan valósíthatók meg. Husszein személy szerint talán hajlana is a csatlakozásra, nem zárható tehát ki ez a lehetőség, de jelenleg nem engedheti meg ezt magának. Figyelembe kell ugyanis vennie, hogy lépésével veszélyeztetné országának az utóbbi években Szíriával kiépített szoros kapcsolatát, valamint azt is, hogy alattvalóinak fele palesztin. No meg, amint azt egy, a királyhoz közel álló jordániai személyiség megjegyezte: „az uralkodóban erősen él a történelmi tudat. Nem óhajt olyan emberként bekerülni a tankönyvekbe, aki az arab Jeruzsálemről való lemondás bűnét elkövette.” Jeruzsálemről ugyanis semmiféle megállapodás nem született Camp Davidben, ráadásul Begin izraeli kormányfő sietve le is szögezte, hogy „a város oszthatatlan”... „ Nyíltan nem ellenzi a megállapodásokat az USA első számú arab barátja, Szaúd- Arábia, de óvakodik attól, hogy tapsoljon nekik. Az iszlám szent helyeinek őrzője neljezem adhatja áldását a szent városnak tartott Jeruzsálem kiárusítására. Rijad tartózkodó magatartása arra vezethető vissza, hogy kettős félelem gyötri: egyrészt attól tart, hogy Szadat elnök esetleges bukása baloldali fordulatot idéz elő Egyiptomban, ami az egész térségben a haladó irányzatokat erősíti, így hát, ha Szadat különbékét köt Izraellel, Szaúd-Arábia — jobb híján — kénytelen lesz támogatni őt. De Rijadban „fáznak” is ettől a különbékétől, mert az meggyorsíthatja az erők polarizálódását az arab világban, mégpedig feltehetően a haladó irányzatok javára. Ezért óvatoskodott Rijad Vance-szel, de ugyanúgy a Szilárdság Frontja képviseletében odalátogató Aszszad szíriai elnökkel is. Mindenesetre tény, hogy két héttel a Camp David-i megállapodás után Szadat gyakorlatilag még mindig egymagában áll az arab világban. Még azok a retrograd erők, amelyek titokban rokonszenveznek vele, sem tartják tanácsosnak a mellette való nyílt kiállást. Nagyon is kérdéses, vajon képes lesz-e az egyiptomi elnök arra, hogy egyedül hajtsa végre a megállapodásokat. Washingtoni vélemény, hogy „valószínűleg igen”, de arab illetékesek magánúton azt mondják, ha Szadat kitart jelenlegi álláspontja mellett, akkor a sikernél nagyobb esélye van a bukásra. De kérdés az is, képes lesz-e a Szilárdság Frontja arra, hogy elszigetelje Szadatot, visszafordítsa kapituláns politikáját? Nehéz erre határozott választ adni, mert a damaszkuszi csúcs ugyan rámutatott a kiútra, de minden azon múlik, milyen következetességgel ültetik át a gyakorlatba a front résztvevői a határozatokat s milyen mértékben tudják megnyerni nemes ügyüknek további arab országok támogatását. PÁLFI VIKTOR Észak-vietnami árvíz A Hanoiba akkreditált külföldi tudósítók egy csoportja pénteken meglátogatta Észak-Vietnam azon körzeteit, amelyek a legsúlyosabb károkat szenvedtek az árvíztől. Ha Nam Ninh tartomány népi bizottságának elnökhelyettese elmondotta, hogy az elmúlt napokban lehullott csapadék mennyiségére emberemlékezet óta nem volt példa: a szeptember 21-ről 22-re virradó éjszaka néhány óra leforgása alatt 400 mm csapadék zúdult a tartomány több mezőgazdasági körzetére. A tartományban 90 ezer hektár termőföld napokig víz alatt állt és a termés fele elpusztult. Haditechnikai bemutató (Folytatás az 1. oldalról) tesztkérdésekre kellett válaszolniuk. A nadapi sportpályán először a különböző megyékből érkezett fiatalok tömegsportversenyére került sor. A természetjáró akadályversenyen kétszáz fiatal indult, s a hat állomáson honvédelmi ismeretekből bizonyíthatták gyakorlati, elméleti felkészültségüket. A szellemi fotón Pákozd környékével kapcsolatos történelmi kérdésekre válaszoltak. Megrendezték a kerékpáros tájékozódási versenyt is; a mintegy három kilométeres pályán 9 állomáson vizsgáztak a csapatok. Az esős idő ellenére sikerrel rendezték meg az úttörő honvédelmi rajversenyt és a tömegsportversenyeket is, ahol ügyességi feladatokat kellett végrehajtani. Ezt követően került sor a különböző honvédelmi bemutatókra. Először a BM Dunakeszi Kutyaképző Iskola bizonyította, hogy a kiképzett rendőr- és határőrkutyák sokoldalú feladatok ellátására képesek. Érdekes volt a BM technikai bemutatója, a tudófogások ismertetése. A bemutatósorozatot a Kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasklub műsora zárta. Délután az országos ifjúsági honvédelmi napok résztvevői az őket patronáló Fejér megyei KISZ-szervezetekkel közösen, különböző programokon vettek részt Gromiko—Carter megbeszélés Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter pénteken Washingtonba érkezett, ahol fogadta James Carter amerikai elnök. Ismét harcok Bejrútban Bejrútban és elővárosaiban — egynapos viszonylagos nyugalom után — péntek délután óta ismét súlyos fegyveres összecsapások vannak az arabközi békefenntartó erők szíriai alakulatai és libanoni jobboldaliak között. A pénteki és szombat reggeli katonai akciókról egyelőre csak libanoni jobboldali források jelentései állnak rendelkezésre. Új Tabas épült Irán földrengés sújtotta területein, Tabasban és környékén folytatódik a romok eltakarítása. A teheráni televízió naponta sugároz helyszíni tudósítást a katasztrofális földrengés sújtotta Tabasról. Amir Parviz mezőgazdasági és területfejlesztési miniszter a sajtóban közölt nyilatkozatában kifejtette, hogy szakértők szerint a természeti csapás sújtotta várost nem a régi, a földmozgások miatt veszélyeztetett helyen, hanem attól távolabb kell újjáépíteni. Ehhez és az újjáépítés meggyorsításához a kormány jelentős kölcsönnel kíván hozzájárulni. Hivatalosan is: világcsúcs Csak szombattól vált hivatalossá Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szaljut 6 űrállomás második személyzete ezen a napon lépte túl (tíz százalékkal) az első állandó kettős Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét a 107. munkanapon a két újdonsült hivatalos világcsúcstartó folytatta a munkát a másik „jubiláns” a világűrben immár második évet töltő űrállomás, a Szaljut 11 fedélzetén. A világrekorder kettős folytatja megfigyeléseit az űrállomáson. Szombaton a sportgyakorlatokon kívül folytatják a Föld és az atmoszféra jelenségeinek megfigyelését, az egyes égitestek vizsgálatát. Vasárnap, 1978. október . világhíradó A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Damaszkuszban közzéteszik a Szilárdság Front nyolcpontos akcióprogramját — Rögtönítélő bíráskodás Rhodesiában — Tömeges letartóztatások, fokozódó terror Nicaraguában KEDD: Folytatódik az általános vita az ENSZ közgyűlésében, Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalása — Elhúzódó kormányválság Portugáliában SZERDA: Külügyminiszterünk, Puja Frigyes beszéde az ENSZ-ben — Az izrael parlament megszavazza a Sinaitelepülések felszámolását CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev amerikai üzletembereket fogad — Carter sajtóértekezlete — Bécsben megnyílik a haderőcsökkentési tárgyalások s1. fordulója — Dél-Afrikában Botba hadügyminisztert jelölik Vorster helyére PÉNTEK: Huszonhat nappal trónra lépése után meghalt I. Jártos Pál pápa — A Biztonsági Tanács ENSZ-erőket és ellenőröket küld Namíbiába, a választások ellenőrzésére — A Francia KP központi bizottsági ülése SZOMBAT: A szovjet—amerikai külügyminiszteri tanácskozások után, Washigtonban Carter fogadja Gromikót — Apartheid ellenes világkonferencia az indiai fővárosban A hét három kérdése Nem hiába szerepel már a 33-as sorszámnév az ENSZ- közgyűlési ülésszakok jelzésére, e tanácskozásoknak kialakult hagyományai vannak. Miután megválasztották a vezető testületeket és véglegesítették az egyre terebélyesedő napirendet, az általános vita adja meg a politikai alaphangot. Rendszerint a külügyminiszterek, de időnként állam- és kormányfők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét arra, hogy felvázolják országuk legfontosabb külpolitikai törekvéseit. Az első felszólaló, s így volt ez a most záródó héten is, mindig Brazília képviselője: az „idők kezdetén” ugyanis, amikor az ENSZ tagállamainak száma a jelenleginek csupán egyharmada lehetett, ez a dél-amerikai ország volt az első az ábécésorrendben. Azóta már jó néhány „A” betűs ország helyezkedik el a padsorokban, de a nyitás szokásjoga megmaradt Brazíliának. 1. Mi jellemzi az ENSZ általános vitáját? Az igazsághoz tartozik természetesen, hogy a világ nem a brazil felszólalást figyelte a legnagyobb érdeklődéssel, hiszen — többek között — ezen a héten illette a szó Gromiko szovjet, Vance amerikai, Owen brit és Huang Hua kínai külügyminisztert s a rangos névsorban ott szerepelt Puja Frigyes magyar külügyminiszter is. Az általános vita jól mutatja a világ kellemesebb vagy kellemetlenebb közérzetét. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai ezért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is, kitűnt, hogy valóban kritikus szakaszhoz érkezett az enyhülés folytatásáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért vívott harc és sürgős megoldást várnak a válsággócok problémái. A szocialista külügyminiszterek beszédei kifejezhették azt a véleményt, hogy adottak a továbblépés lehetőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett élés kapui, a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok megfelelő feltételeket biztosítanak a kibontakozáshoz. Ugyanakkor szembe kell nézni bizonyos negatív tényekkel. Például azzal, hogy az Egyesült Államokban és egyes NATO-országokban megerősödtek a hidegháborús hangok. Peking politikája veszélyezteti az egyetemes békét s különösképpen növeli a feszültséget Délkelet-Ázsiában; vagy a legutóbbi Camp David-i alku következményeivel, amelyek során igyekeznek gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre váró feladatait. A szocialista országok képviselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igényével léptek fel az ENSZ- ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javaslataikat s új kezdeményezéseket tettek. Jól kiegészíthette az eddigi leszerelési indítványokat az a szovjet előterjesztés, hogy biztosítsanak minden irányú garanciákat az atomfegyverekkel nem rendelkező s a területükön atomfegyverzettel állomásozó külföldi csapatokat sem elfogadó országoknak. Egy ilyen rendelkezés jóváhagyása megerősítené a kiterjedt területek atommentesítésének irányzatát, fokozná az atomsorompó-szerződés érvényét, jó hatást gyakorolna a leszerelési tárgyalásokra. Szovjet részről ezzel messzemenően figyelembe vették az atomfegyverekkel nem rendelkező országok többször kifejtett igényeit és aggályait. Ha mások is így járnak el, a megegyezésnek nem lenne akadálya ... 2. Miről folynak a szovjet— amerikai tárgyalások? A New York-i üvegpalotában — az ülésterem mellett — lázas munka folyik a különböző különtermekben, kávézókban, folyosókon, s fontos megbeszélések zajlanak az ENSZ-missziók épületeiben is. Sor került két hoszszabb Gromikov Vance találkozóra, majd a szovjet külügyminiszter Washingtonba utazott, hogy párbeszédet folytasson Carter elnökkel is. A fő téma változatlanul a SALT. Amennyiben hitelt lehet adni a kiszivárgott híreknek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény szövege 95 százalékban már készen áll. Igaz, a megmaradt öt százalék nem egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi problémát képez: új fegyverek végleges beillesztése, a rakétacsaládok korszerűsítésének kérdése és hasonló témák várnak megoldásra. Ezen dolgoznak a hétről-hétre Genfben összeülő kiváló szakértők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője, Warnke utazott Moszkvába s most nyilván Gromiko tolmácsolja majd a szovjet álláspontot. A derűlátók úgy vélik, hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megállapodást, mások óvatosabbak s utalnak rá, hogy immár négy esztendő telt el eredménytelenül a vlagyivosztoki keretszámok elfogadása óta. Előrejelzést adni nem lehet, hiszen amikor ezeket az újságpéldányokat nyomják még tanácskoznak Washingtonban ... A fegyverkezéstechnikai kérdések valóban nagyon bonyolultak s a fegyverek fejlődésével egyre nehezebben megoldhatók. Mégis kijelenthetjük, hogy a legösszetettebb problémák is rendezésre kerülhetnek, ha erre igazi szándék mutatkozik. A Szovjetunió a tárgyalások kezdete óta kész erre, e törekvése Brezsnyev bakui és Gromiko ENSZ-beli beszédében ismét megerősítést nyert. A jelek viszont azt mutatták, hogy az amerikai vezetésben nem dőlt el a vita: akarnak, vagy nem SALT-megegyezést. Talán a Carter—Gromiko találkozó után világosabbak lesznek majd ezek a frontok. 3. Mit jelent az újabb forduló Bécsben? A SALT a kérdések kérdése, hiszen a legérzékenyebb területen, a nukleáris fegyverzet vonatkozásában nyitná meg a korlátozás, szabályozás és csökkentés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen leszerelési téma s ezért kísérte fokozott érdeklődés a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások tizenhatodik fordulójának megkezdését. A jó öt éve tartó megbeszélések keretében a szocialista országok olyan új, kompromisszumos tervet terjesztettek elő júniusban, amely magában foglalta a korábbi nyugati véleményeket, ellenvetéseket is, így a szocialista országok elfogadták azt a nyugati kívánságot, hogy a közép-európai stratégiai térségben mindkét katonai szövetség tagállamai azonos szintű fegyveres erőkkel rendelkezzenek; konkrét indítványokat tettek a haditechnika ( páncélosok, repülőgépek, atomrakéták) csökkentésére s ésszerű elképzeléseket vázoltak fel a részletes menetrendre. Közzétették a szükséges létszámadatokat is, amelyekből kiderülhetett, hogy a NATO és a Varsói Szerződés csapatkontingensei nagyjából azonosak az érintett térségben. Jogos volt a kíváncsiság tehát, hogy az eltelt gondolkodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szocialista javaslatokra. Az érdemi állásfoglalás egyelőre késik: úgy tűnik, hogy nyugati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentőségét, ám a gyakorlati megegyezés elől kitérnek. Hivatkoznak például a létszámadatokban való egyet nem értésre s olyan követeléssel lépnek fel, hogy a szocialista oldalon 150 ezer fővel nagyobb legyen a csökkentés, mint a nyugatin. Ez természetesen elfogadhatatlan s nem más, mint a korábbi „diszparitásos” leszerelés felmelegítése. Vannak jelei az időhúzásnak is. Miközben az atlanti országok egyhelyben topognak, a szocialista országok újabb kiegészítéssel támogatták meg tervüket: mondják ki, hogy már a bécsi tárgyalások ideje alatt sem emelik a szembenálló felek fegyveres erőik és fegyverzetük színvonalát Közép-Európában. Ez ismét kínos NATO-dilemmát eredményez, hiszen éppen a tavaszi NATO-tanácsülés fogadott el ajánlásokat újabb nagyszabású fegyverkezési tervek végrehajtásáról... RÉTI ERVIN Események röviden Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a következő szövegű táviratot küldte Jean Villot bíborosnak, vatikáni államtitkárnak: „Fogadja őszinte részvétemet I. János Pál elhunyta alkalmából”. * Kórházba szállították pénteken este — a fáradtságra panaszkodó — Menahem Begin izraeli miniszterelnököt. Az izraeli tv szerint Begin „nem érezte jól magát”, s a kórházban kivizsgálják. * 29 személy meghalt és 39 ember eltűnt a pénteki fülöp-szigeteki „Lola” nevű orkán pusztítása következtében. A hatóságok megkezdték az eltűnt személyek megkeresését.* Varsóban pénteken este ünnepélyesen megnyitották az 1978—1979-es kulturális és művészeti szezont. Az immár hagyományos ünnepségen megjelent Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke, a párt-, az állami és a kulturális élet vezető személyiségei.