Fejér Megyei Hírlap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

4 Hasznos cserék D. Kohász—Bp. Vasas Izzó 3:1 (0:0) A két csapat még az NB II-ben találkozott utoljára, ak­kor a Kohász 5:0-ra győzte le az Izzót. Az NB I-ben ez volt az első hivatalos találkozója a két együttesnek. Ragyogó napsütéses időben alig 3000 néző volt kíváncsi a találko­zóra, amelyet Győri vezetett. Kohász: Németh — Keller, Judik, Tóth, Staller — Bódi, Sajó (Fajkusz 62. perc), Suk­a (Szűcs 62. perc) — Bartók, Szepesi, Kuti. Vasas Izzó: Fekete — Bene, Szántó, Kovács, Schuszter — Geiger (Sipőcz 79. perc), Ál­tal (Valuch 58. perc), Szűcs —Földes, Nagy, Varga. Szép dunaújvárosi táma­dással kezdődött a játék, a 3. percben Sajó, Suk­a, majd is­mét Sajó volt a labda útja, az utóbbi Kuti elé tálalt és a szélső 8 méteres lövése a fel­ső lécről pattant Fekete kezé­be. Szerencséje volt az Izzó kapusának! Aztán a vendé­gek percei következtek és nem sok hiányzott, hogy meg­szerezzék a vezetést. Nagy cselezte ki Judikot, majd Tó­thot, aztán lövése után a jobb kapufát és Németh kezét érintve került szögletre a labda. Később Nagy óriási bombáját a léc alól tolta szögletre a Kohász kapusa. A vendégek bátran támadtak ebben a játékrészben és egyenrangú ellenfelek voltak. A 21. percben Kuti csúszta­tott fejesét tolta szögletre Fe­kete, majd 8 perccel később ugyanő lőtt és az Izzó kapusa lábbal szögletre hárított. A 34. percben a 16-oson belül Kuti lábát Bene elhúzta, Győri azonban nem adott ti­zenegyest. A második félidő elején Keller unta meg a csatárok tehetetlenségét, előre tört, az ötösön azonban az utolsó pil­lanatban szögletre szerelték. Az 52. perc hozta meg a ven­dégek vezető gólját. Szűcs a tizenhatos környékéről bal oldalról végzett el egy sza­badrúgást, a labda Tóthról Nagy elé pattant és az Izzó tehetséges csatára a kapu bal oldalába lőtt. 0:1. A vendé­gek nem­ sokáig örülhettek a vezetésnek, hiszen két perc­cel később Sajó átadása után Kuti lövése a kapufáról pon­tosan Szepesi elé pattant és a nyurga dunaújvárosi játékos elegánsan helyezett a kapu közepébe. 1:1. Novák Dezső ezután kettős cserét határo­zott el és ez szerencsésnek bi­zonyult. Felgyorsult a duna­újvárosiak játéka, Kuti, Bar­tók és Szűcs egymás után ve­zették a veszélyesebbnél ve- ■ szélyesebb támadásokat. A 70. percben Bódi a jobb oldalon Bartókot szöktette, a szélső lövése először a kapusról ki­pattant, aztán 8 méterről má­sodszorra már nem hibázott. 2:1. Nyolc perccel később rit­kán látott gólt lőtt Kuti: 25 méterről, bal oldalról, a bal felső sarokba csavarta a lab­dát. 3:1. Nyíltszínű taps kö­szöntötte Kuti gólját. Bartók növelhette volna még a ha­zaiak előnyét, de az eredmény maradt 3:1. Az Izzó alaposan ráijesztett a Kohászra az első félidőben. Nem álltak be védekezni, bátran támadtak és ebben a játékrészben akár vezetést is szerezhettek volna. A máso­dik 45 per­cben nagyot fordult a játék képe, különösen az­után, hogy Novák Dezső cse­rélt. A Kohász rohamai gó­lokkal végződtek és ekkor még több alkalommal is be­­vehették volna az egyébként jól védő Fekete hálóját Bó­­diék. Ezen a mérkőzésen a Kohászból Tóth, Bartók és Szepesi játéka dicsérhető. Novák Dezső: A második félidőben mutatott játékunk alapján, úgy érzem megérde­meltük a két pontot. Kovács József: Az első fél­időben nagy lehetőségeket szalasztottunk el. Ha Nagy kihasználja helyzeteit, talán másképpen alakul a mérkő­zés végeredménye. Hollósy Ferenc Kézilabda NB I Bp. Honvéd—Szondi SE 29:22 (15:8) A korábbról elmaradt Szon­di SE—Bp. Honvéd NB I-es kézilabda találkozót tegnap este játszották le a KÖFÉM sportcsarnokában. A Honvéd biztosan győzött. Góllövők: Uliz (8), Körmendi (3), Ko­vács (3), Demény (2), Pardi (2), Menyhárt (2), Bobiczki, Wohner. HÍRLAP Szinte szomorú szerda Három első osztályú lab­darúgó-csapatunk három pontot szerzett ezen a baj­noki szerdán. A megoszlás már nem ilyen arányos, sőt éppen nem az. A Dunaújvá­rosi Kohásznak két győzel­me, két döntetlenje és két veresége volt eddig. A lehető legjobb irányban bontották meg az egyensúlyt: hazai pályán legyőzték a másik nagy gyári együttest, a Va­sas Izzót. Mint tudósítá­sunkból kiderül az Izzó nem könnyen hagyta ott a két pontot a vasmű városában. A győzelmet az éles szemű edzői felismerés, a kellő időben végrehajtott csere, a határozott harcrendmódo­sítás, no és természetesen a lekes, fegyelmezett végre­hajtás javára írhatjuk. A Kohász ezzel pontszámban beérte a Videotont, s mivel gólkülönbsége jobb még is előtte, miattuk került a szinte szócska a szomorú szerda elé. Mert a Sóstói pályán le­zajlott góltalan döntetlenről jót alig, sőt bármit is alig lehet mondani. Ha nem hal­lottuk volna Lantos Mihály előzetes nyilatkozatát, amelyben egy rendkívül szellemes, kombinációkban gazdag stratégia tervét vá­zolta, azt hihetnénk talá­lomra, rögtönözve játszott a vörös-kék gárda. Nem vala­mi szakszerűen fogalmazva: egyszerűen nem jött be semmi a Videotonnak. A megoldás kulcsa talán az lenne, ha a támadó ékben felnőne egy olyasféle, meg­bízhatóan egyenletes formá­jú vezéregyéniség, mint amilyen hátul és középen és ahol éppen kell: Kovács Jó­zsef. A Csepelről érkezett ered­ményhez sok hozzáfűzni va­ló nincs. A cél legalább a döntetlen volt, de minden­képpen szerettek volna el­kerülni még egy súlyos fő­városi vereséget. Nos, pon­tosan annyi gólt kaptak a csepeliektől, mint néhány hete az FTC-től. Sereghajtó pozíciójukat biztosan őrzik. Csütörtök, 1978. október 5. Egy pont és más semmi Videoton —DVTK 0:0 Mindkét csapat tartott et­től a találkozótól — érthető okokból. A Videotonnak sok­szor okozott már nehéz per­ceket a diósgyőri gárda itt, a Sóstói stadionban is. Marton játékvezető sípjelé­re az alábbi összeállításban kezdtek a csapatok: Videoton: Kovács L. — Garamvölgyi, Kovács J., Fe­jes — Nagy II Végh, Burcsa, Karsai — Nováth, Baranyi, Tieber. DVTK: Szabó — Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi Oláh, Tatar­, Kerekes, Gör­­gei — Szalai, Fekete. Baranyi lövésszerű beadása volt az első említésre méltó esemény a mérkőzésen a 7. percben, Szabó azonban véd­­­­te a labdát. A másik oldalon szöglet után Görgei lövése Fejes lábáról pattant kapufá­ra. A 16. percben Kovács Jó­zsef lőtt 20 méterről szabad­rúgást, Szabó bravúrral vé­dett. Látható volt, hogy az ere­deti összeállításhoz képest változtatott a Videoton, Ba­ranyi előrement a középcsa­tár helyére, Burcsa inkább hátrahúzódva játszott. A 20 percben Nováth technikás megoldás után lőtt kapura, egyenesen Szabó kezébe. A 23. percben Kutasi beadását Görgei lábáról mentette ve­tődve Kovács L., a másik ol­dalon Burcsa hibázott el jó helyzetet. Az első félóra vé­gén, látványos Nováth— Burcsa váltás után, a közép­pályás Baranyi fejére ívelte a labdát, aki Karsaihoz ját­szott, de a lövés elsuhant a bal kapufa mellett. A 37. percben a mérkőzés legna­gyobb helyzete maradt ki. Végh indította Baranyit, aki lesgyanús helyzetből startolt — a bíró sípja néma maradt —, nagy erejű belövését Bur­csa nem találta el, a labda elsuhant a kapu előtt. Szünet után Burcsa folytat­ta a kihagyott helyzetek se­lét, majd Garamvölgyi — el­­unva a csatárok tehetetlen­ségét — 25 méterről nagy erejű lövést küldött Szabó kapujára, a diósgyőri kapus azonban védeni tudott. Vi­deoton szögletek következtek, majd Nováth lövése hozta iz­galomba a nézőket. Fölény­ben játszott a hazai csapat, a diósgyőriek ellentámadásai is kivétel nélkül veszélyesek voltak. A 60. percben Szántó 16 méterről lőtt mellé. Job­bára a középpályán folyt a játék, a türelmetlen nézők máris elindultak haza. A 89. percben Lantos Mihály cse­rélt, Burcsa és Nagy II he­lyett Nagy Tibort és Olajost küldte a pályára.­­Ezen a cse­rén érdemes egy kicsit, el­gondolkozni. Jól érzékelteti a Videoton helyzetét, hogy két kitűnő képességű, állandó kezdőjátékost kell lecserélni tapasztalatlan fiatalokra, mert mélyen formájuk alatt játszanak. A másik oldalon Kerekes helyett Tomesz állt be a 80. percben, majd 5 perccel ké­sőbb Feketét Tokár váltotta föl. Továbbra is maradt a halvány hazai fölény és ma­radt a gól nélküli döntetlen. (Mikor is láttunk utoljára győzelmet a Sóstói pályán­? A Salgótarján ellen sikerült egy góllal nyerni, 180 perc telt el anélkül, hogy bárki gólt tudott volna rúgni a Vi­deoton épülő-szépülő stadion­jában. Egyelőre örülünk a stadion fejlődésének, az új világításnak, az eredmény­­jelzőnek, bízzunk abban, hogy valahol Majer, Szabó és Csongrádi vagdossa már a centiket és készülődnek ha­za.) Baranyi Pál Szünet után összeroppant a MÁV Csepel—MÁV Előre 5:0 (1:0) A hazaiak játékerejét, ed­digi formáját mi sem mutatja látványosabban, minthogy alig néhány száz néző lézen­gett a csepeli stadionban. Tompa játékvezető irányí­tásával ebben az összeállítás­ban szerepelt a két együttes: Csepel: Hajdú — Godán, Wéber, Gondos, Kovács — Somogyi, Hangai, Harangi — Ozsváth, Csordás, Kökény. MÁV Előre: Szigethi — Rábaközi, Gellért, Meggyes, Bodor — Miskei, Sugár (Far­kas a 64. percben), Lazsányi — Deák, Bruder, Úr. A csepeliek eddig a mér­kőzésig mindössze három gólt rúgtak (csakúgy mint vendégeik) és nem akadt csa­táruk, aki bevette volna az ellenfelek hálóját. Sokáig úgy látszott, hogy most sem lesz sok sikerélményük. A fehérváriak lestaktikája nagyszerűen bevált, számlá­ján támadásba fújt bele a já­tékvezető. Azért akadtak helyzetek — Ozsváth és Csordás hagyott ki jó lehetőséget — mégis azt lehet mondani, hogy a szer­vezetten, fegyelmezetten küz­dő vendégek esélyesnek lát­szottak a vonatrablásra. Meg veszélyes ellentámadásokra is telt erejükből, különösen Ur gyorsasága, cselező reertve okozott gondot a jobb oldali­ védelemnek. A 37. percben balszerencsés góllal kezdődött ,a nyomasztó csepeli fölény. Somogyi 18 méterről végezhetett el sza­badrúgást. Szigethi még a falat igazította, a középpályás viszont nem várakozott és a védők között a jobb alsó sa­rokba lőtt. 1:0. Aligha lehetett kétséges, hogy a fehérváriak öltözőjé­ben Szentmihályi Antal tá­madásra buzdította játéko­sait. Mi mást is tehetett vol­na? Már az első percben a csepeliek lehűtötték támadó kedvüket, lélektanilag alig­hanem döntő góllal. Ozsváth beadását követően az őrizet­lenül maradt Hangai az ötös­ről a hálóba fejelt. 2:0. A vendégek kétségbeeset­ten kísérleteztek a támadá­sokkal, de csak azt érték el, hogy az első félidőben hatá­rozott védelem föllazult. A hátralevő időben csak a ven­déglátóknak voltak helyzete­ik, s ezekből még hármat ér­tékesítettek. A 65. percben Gellérték is­mét a lestaktikával próbál­koztak. Vesztükre. Somogyi a félpályáról elindult, az át­adást váró hátvédek között kilépett, s még Szigethit is kicselezte. Úgy gurított a ka­puba. 3:0.­­ A hátralévő időben a fe­hérvári együttes valósággal kettészakadt. Az előretörő kö­zéppályások rendszeresen a túlsó térfélen ragadtak, a hátvédsor küzdelme végképp reménytelenné vált. A 74. percben Gellért az üres térbe indított, Csordás a kaputól 40 méterre elcsípte a labdát és meg sem állt a hálóig. 4:0. Szigethi néhány bravúros védése aratott tapsot, rajta kívül Uz volt az egyetlen, aki a közepes értékelést még ki­érdemelte. Az utolsó gól története: So­mogyi 20 méterről végezhe­tett el közvetett szabadrú­gást, Kökény elé gurított, és a szélső látványosan a bal vinklibe ívelt. 5:0. A Csepel eddigi szereplése szerint a mezőny egyik leg­gyengébb csapata, tehát szükségszerűen a bentmara­­dást óhajtó MÁV Előre egyik legnagyobb ellenfele. Ezek után ez a teljesítmény eléggé lehangoló. Különösen, hogy a vendéglátók — még a hazai szurkolók számára is — vá­ratlan feltámadása, szünet utáni csillogása mindenek­előtt a fehérváriak „jóvoltá­ból” történt. Szentmihályi Antal: „A Csepel ennyivel jobb volt ná­lunk. Vannak olyan veresé­gek, amire nem lehet magya­rázatot találni. Ez ilyen.” Posch Ede Tenisz NB III Bajnok a Videoton Ismét bajnokságot nyert az NB III-ban a Videoton női teniszcsapata. A bajnokcsa­pat tagjai: Latics Andrea, Mayer Erzsébet, Szabó Laura, Győre Lászlóné, Hetyeyné Balsai Viktória, Kogula Éva, Őry Pé­terné, Galambos Krisztina és dr. Mezei Bélá­­né. Az együttes ezzel ismét kivívta a jogot, hogy jövőre a második vonalban indul­hasson. Tavaly is a Videoton volt az NB III bajnoka, de akkor az egyesület vezetősé­ge nem adott zöld utat a magasabb osztályban való szerepléshez. Talán most en­gedékenyebbek lesznek, hi­szen a teniszezők az atléták mellett az egyetlenek, akik a­z elsősorban nőket foglalkozta­tó nagyüzem női sportján képviselik. A férfi csapat tagjainak — Jámbor József, Tóth Ernő, dr. Schütz Géza, Rézbányai Zoltán, Hargitai Zoltán, ifj. Jámbor József, dr. Csohány János, Galambos Álmos —­ sincs okuk szégyenkezésre, a második helyen végeztek. Elhunyt Bjelov Szerdán a délelőtti órákban rö­pítették világgá a hírt a TASZSZ közlése alapján a nagy tájékoz­tatási irodák: huszonhét éves korában elhunyt Alekszandr Bje­lov olimpiai-, világ- és Európa­­bajnok kosárlabdázó, a szovjet válogatott és a Szpartak Lenin­­grád sportolója.

Next