Fejér Megyei Hírlap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Csütörtök, 1979. március 1. A gyermekvédelem társadalmi ügy Fejér és Hajdú-Bihar me­gye művelődési osztályainak, igazgatási osztályainak, a gyámhatóságoknak munka­társai, a gyermekvédő inté­zetek vezetői találkoztak teg­nap Soponyán, hogy az Okta­tási Minisztérium önálló gyermekvédelmi osztályának vezetői, az Országos Pedagó­giai Intézet munkatársa előtt beszámoljanak a gyermek­védelem helyzetéről, a gyer­mek- és ifjúságvédelmi munka kiterjesztéséről, ered­ményeiről, esetenként aka­dályairól. Az utóbbi hat-hét évben 25 ezerrel nőtt Fejér megye kiskorú népessége, ezzel arányosan több veszélyezte­tett gyermekről is tudunk. Ma­s 1972-ben 2079, tavaly már több mint három és fél ezer gyermeket számítottak oktatási intézményeink, gyámhatóságaink veszélyez­tetettnek. Emelkedett az anyagi okok­­ miatt veszélyeztetett és nyil­vántartott gyerekek száma; a rendszeres nevelési­­ segély érdekében ma valamennyiü­ket számba veszik. A segélye­zés fontos eszköze a meg­él­­ésnek; 1978-ban 506 gyer­meknek, 199 családnak rend­sz­e­res nevelési segélyként hárommillió 429 ezer forintot fizettek ki. Ennek következ­tében általában elmondható, hogy nem romlik tovább a családok anyagi helyzete, megszűnt a család anyagi, szociális helyzete miatti fel­mentés, javult a tankötele­zettségi törvény végrehajtá­sa, a jobb képességű gyer­mekek nem kallódnak el se­gédmunkásként az iparban és a mezőgazdaságban. Csök­kent az egészségügyi okokból állami gondozásba vett gye­­rekek száma részben a jobb táplálkozás, részben a tbc-s megbetegedések felszámolá­sa, megelőzése eredménye­ként. Iparilag erősen fejlődő me­gyénkben az országos átlag­nál magasabb a rossz lakás­körülmények miatt nyilván­tartott gyermekek száma. Je­lentős az alkoholizmus okoz­ta veszély is: 1972 és 78 kö­zött 31,7 százalékkal nőtt az alkoholizmus miatt nyilván­tartott veszélyeztetett gyer­mekek szám­a. Jobban kellene ügyelni arra, hogy a rendsze­res nevelési segéllyel ne vál­jon az alkoholizmus álla­milag támogatott üggyé. Megyénkben rendszeresen foglalkoznak a­ cigány szár­mazású gyermekek problé­máival. A múlt tanév végén az óvodába beírt 17 240 gye­rek közül csupán 254 volt ci­gány származású, és Székes­­fehérváron csak 7 cigány­­gyermek járt óvodába. Ezek a gyermekek a szervezett is­kolaelőkészítő foglalkozások­ról is hiányoznak, pedig az iskolában már első osztályos­ként nagyon megszenvedik a hiányosságokat: sem nyelv­ismeretük, sem neveltségi szintjük nem segíti őket a tanulásban, a beilleszkedés­ben. A széles körű társadalmi összefogás eredményeképpen döntő többségük bekerült az általános iskolába, de 54 szá­zalékuk relatív túlkoros és mindössze öt százalékuk ért el tavaly a nyolcadik osztály­ba. Kevés közöttük a napkö­zis, és 36 százalékuk veszé­­lyeztetett környezetben él. A gondos, mindenre kiter­jedő beszámoló az üzemek és a veszélyeztetett fiatalkorúak kapcsolatáról is beszélt. A szakszervezetek több helyen sikerrel kapcsolódnak be fel­kutatásukba nevelésükbe. Eredményes az a patronálás, amely a kiskeresetű sok gyermekes családok, az elhalt munkások gyermekeinek, va­lamint az állami gondozott fiatalok szakmaválasztását, munkába állását, beilleszke­dését segíti elő. Gyakran a brigádokba is beveszik őket, így kísérik figyelemmel életútjukat, munkássá válá­sukat. Ezután az oktatási intéz­mények gyermek- és ifjúság­védelmi munkájáról, a gyere­mekvédelmi felelősök és a gyámhatóság kapcsolatáról, továbbképzésükről, az értel­mi fogyatékos és a deviáns magatartású fiatalokról volt szó. A megyében egyelőre nem működik nevelési ta­nácsadó, ezért az ilyen mun­ka megoszlik a gyermekvéde­lem különböző szervei és a hivatásos pártfogók között. A hivatásos pártfogók múlt év végén 198 utógondozottat láttak el, akik száma nem növekedett, ellentétben a gyermekkorú bűnelkövetőké­vel. Az állami gondoskodás rendszerének kérdései után a megyei igazgatási osztály ve­zetője kapott szót, aki el­mondta, hogy a megye gyám­hatóságain tavaly összesen 28 ezer 368 ügyiratot iktat­tak, a határozatok száma is sokkal több, mint 1­975-ben volt. A gyámhatóságok egyre több lakásügyben kezdemé­nyeztek Székesfehérváron, Dunaújvárosban és a járási székhelyeken tavaly 143 há­rom- és több gyermekes csa­lád kapott otthont Majdnem kétszáz esetben kezdeményez­tek kényszerelvonó kezelést, és 144 feljelentett közül 140 szülőre róttak ki bírságot a tankötelezettségi törvény be nem tartása miatt. Ezután ki­tért a gyámhatóságon dolgo­zók helyzetére, javasolta egyes eljárások egyszerűsíté­sét. A Fejér megyei beszámo­lót követően a Hajdú-Bihar megyei vendégek mondták el eredményeiket, gondjaikat, majd délután folytatódott a tapasztalatcsere. Farkas Eszter isler Macflreck üzletei Irta: JERZY EDIGEY 24. — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szobá­jába, könyörgött, hogy engedjék szabadon. Húszezer dollárt ígért, ha elengedik. — Éppen annyit, mint amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények furcsa közrejátszása volt ez. Elvet­ték tőle a táskát és kinyitották. Százdolláros bankjegykötegek voltak benne. Együtt százhúszezer USA-dollár. E látványra a feltartóztatott szívéhez kapott és elhaló hangon orvosságot kért, mert szívrohamot kapott. Természeesen senki nem törő­dött ezzel a kérésével és senki sem sietett segítségére. A sze­gény ember elvesztette eszméletét és a szőnyegre zuhant. Még ekkor sem segítettek rajta, így találták a rendőrök, akiket a bank igazgatósága hívott ki. Szerencsére elég gyorsan megér­keztek. Az egyik rendőr felemelte a férfit, kért egy pohár vi­zet és eszméletre térítette. — Meg kell mondanom, hogy ez a bandita nagyon naivan járt el — jegyeztem meg. — Le kellett buknia, mert nem rej­tőzött el arra az időre, amíg a nyomozás nagy erővel folyt. — Kezdetben így gondolta ezt a rendőrtiszt is, aki embe­reivel megérkezett a bankba. De hamar észbekapott hogy hi­bát követett el. Lehordta a bank alkalmazottait, hogy hamisan riasztották, majd nagyon udvariasan elnézést kért az eszmé­letre tért férfitól és gyorsan távozott. — Nem tartóztatta le a banditát? Lehetetlenség! — Nem bandita volt. — De hiszen — magyaráztam —, ez az ember Oregon álla­mi rendszámos fehér Fordon jelent meg a bank előtt, szőke volt, kopott, barna bőrtáska volt a kezében és abban száz­­húszezer dollár. — Ez az! — kiáltott fel Henio hamiskásan kacsintva. — Minden egyezett. Ilyen szerencsétlen véletlen. Egyben azon­ban lényegesen különbözött a bank ügyfele a banditától. Az ügyfél táskájában valóban százhúszezer dollár volt, de száz­dollárosokban. Szerencséje volt, mert a pénztárostól elrabolt hasonló összeg ötvenes és még kisebb címletekben volt. Erről a jelentéktelen részletről vagy nem tudtak a támadásról írt újságírók. Vagy szándékosan nem írtak. A kanadai rendőrség tisztjének éppen ezért is volt könnyű megmagyarázni a nevet­séges félreértést. — És mi történt azután ? — Mi történt volna? A bank nagyon kellemetlen helyzetbe került. Munkatársai erőszakkal lefogtak egy ártatlan embert. Erővel bevonszolták az igazgató szobájába, ott elvették a tás­káját a pénzével és személyi motozásnak vetették alá. Ehhez nincs joguk a bank dolgozóinak, sem egyetlen kanadai állam­polgárnak, természetesen a rendőrséget kivéve. Ami még en­nél is rosszabb, annak az embernek, amikor szívrohamot ka­pott, nem siettek a segítségére. Ellenkezőleg, hagyták hogy ájultan heverjen a heverőn. A súlyos betegnek nem nyújtott segítségért büntetés jár. Ezenkívül az ügy kiteregetése a ka­nadai sajtóban nagyon megingathatná az ügyfelek bizalmát a Kelet-kanadai Bank iránt A tettesek rögtön rádöbbentek, hogy kellemetlen helyzetbe kerültek. — És mit­ tettek? — Fizetniük kellett. Fizetni az ártatlan embernek okozott kellemetlenségért és a hallgatásáért. — Nagy összeget? — Az a szegény ember, amikor érezte a szívroham közeled­tét, húszezer dollárt ígért, ha békén hagyják. Teljesen érthető és természetes volt, hogy a bank kénytelen volt kétszer any­­nyit­ fizetni neki. Valamit sejteni kezdtem már. Megkérdeztem: — Különös módon nagyon hasonlítasz arra a szegény em­berre, akit az a kellemetlenség ért a bankban. Henio vállat vont: — Mit tegyek, ha éppen nekem volt olyan pechem. — És mi lett a negyvenezer dollárral? — Az az összeg, igaz nem nagy, mégis lehetővé tette, hogy a szerencsétlen mosoda vételével elvesztett összeget vissza­szerezzem. — Nem tudtam, hogy gyönge a szíved. — Biztosan túl sok orvosságot vettem be egyszerre, amit ak­kor felírt nekem az egyik orvos, és az okozta az átmeneti rosszullétet. — És a pénz? — Az enyém volt. Úgy alakult, hogy éppen akkor néhány hétig Seattle-ben voltam, ahol természetesen bankszámlát nyitottam. A pénzt néhány órával a támadás után vettem ki a folyószámlámról. — És a fehér Ford?­­ — Az Egyesült Államok minden városában sok autóköl­csönző vállalat működik. Olyan kocsit adnak, amilyet kérsz. Különben is a fehér kocsik Amerikában népszerűek. — Oregon állambeli rendszámmal is? Mert Seattle Wa­shington államban van. Henio elmosolyodott. — Ismét csak úgy alakult, hogy a kocsimnak Oregon állam­beli rendszáma volt. Annak a cégnek, amelyiktől kocsit bérel­tem, mindkét államban nem autókölcsönzője. (Folytatjuk) HÍRLAP „Mihez értesz, pajtás?” A tudományos technikai úttörőszemlék közül a sár­bogárdi­­járás úttörőinek ve­télkedőjére látogattunk el. Az úttörőtechnikusok, az orosz nyelvvel ismerkedők, a természet- és társadalomku­tatók 3—3 tagú csapatai mér­ték össze a múlt tanév alatt szerzett ismereteiket a­­járá­si vetélkedőn, összesen 33 háromtagú csapat vett részt a sárbogárdi járás tudomá­nyos technikai szemléjén. A társadalomkutató úttö­rők járási szemléjén indult 11 csapat közül a­ szabadhíd­végi pajtásokat kérdeztük, hogyan készültek a vetélke­dőre. Kenyeres Éva, a helyi Új Tükör klub tagja matemati­ka szakkörre jár. Szabó Ildi­­kó szintén matematika szak­körös, emellett orosz tagoza­tos előkészítőn vesz részt. Szabó Kálmán a lövész szak­kör és a sportszakkör tagja. A csapatversenyben jó hasz­nát veszik szerteágazó ér­deklődési körüknek. Törté­nelmi, művészettörténeti, po­litikai, földrajzi és sportkér­désekből állította össze a Magyar Úttörők Országos Szövetsége a vetélkedő kér­déseit. Nemcsak a térképek­re rajzolt ábrák jelentését kellett értelmezniük a gye­rekeknek, hanem a felismert jelzések adta iránymutatás alapján idegenvezető sze­repjátékban kellett bizonyí­taniuk, hogy szerzett ismere­teik mellett érzelmileg is kö­tődnek hazánk ismert tájai­hoz, felismerik és másokat is lelkesítve, közvetíteni tud­ják a Magyar Népköztársa­ság társadalmi, gazdasági eredményeit. A technikai, természettu­dományi ismereteket faggató, gyűjtőnéven természettudo­mányos kutató csapatok ve­télkedőjében nyolcszor há­rom úttörő vett részt. Az üvegkád, a kémcsövek, vegy­szerek birodalmában ottho­nosan mozgott a többi között Kiss Mária, Lencsés Judit és Horváth György, a Sárbogár­di I. Általános Iskola tanu­lói. — Nem ismeretlenek ne­künk ezek az eszközök. Ké­miaórán, szakköri foglalko­zásokon szinte mindennap találkozunk velük. A vetélkedőn induló 99 pajtás nemcsak pillanatnyi formája szerint vett részt a versenyen. A­ Sárbogárdi II. Általános Iskola tornaterem­nek használt helyiségében kiállításon mutatkoztak be azok a szakkörök, amelyek­nek legjobbjaiból a vetélke­dő csapatok tagjai kikerül­tek. Applikációs képek, nap­lók, öntvények, modellek és magnószalag dokumentál­ta a járás úttörőcsapatainál folyó rendszeres szabad­idős tevé­kenység hasznosságát. A gyerekek járási vetélke­dője az egész évi szorgalmas szakköri munka eredménye, betetőzése csupán. A tudo­mányos technikai szemle le-­­bonyolításában érdekelt pe­dagógusok szerint az idén kiadott feladatlapok és a központi tematika a megelő­ző éveknél hasznosabban se­gíti az úttörők szakköri te­vékenysége eredményességé­nek felmérését. I. G. fotó: Fási László Seregszemle A móri járás nemzetiségi gyermekcsoportjai készül­nek a kulturális seregszem­lére, része ez a nemzetiségi területi bemutatónak, ame­lyet vasárnap Móron ren­deznek. A nagyközséget há­rom iskola énekesei, tánco­sai képviselik. Benevezett az úttörő kulturális szemlé­re a Petőfi, a Radnóti és a bányásztelepi iskola A bo­­dajkiak dramatizált gyer­mekjátékot mutatnak be, az isztimériek pedig zenés mesejátékkal és német nép­dalokkal lépnek a művelő­dési ház színpadára. Jazz márciusban A fehérvári jazzklub szer­vezésében több érdekes ese­ményre kerül sor március­ban. A nemzetközi nőnap alkalmából március 8-án a jazz nagy művésznőiről, többek között Lil Hardinról, Mary Lou Williamsról, Shir­ley Scottról, Alice Coltrane­­ról és Sue Evansról emlékez­nek meg. Március 15-én a jazz nagy egyéniségei soro­zat Sonny Rollings-szal fog­lalkozik. 22-én a Köfém-ét­­teremben a Csik-Fogarasi- Jávori trió ad koncertet. A hónap legnevezetesebb eseménye a 24—25-én tartan­dó dunántúli jazztalálkozó lesz. A nyitókoncerten az if­júsági házban a Vukán — Berkes — Jávori — Bonto­­vics együttes, a komlói Spi­­rituálé quartett, a veszprémi­­­yitrai-trió, a tatai P. S. P. Quintett és a Székesfehérvá­ri Jazzklub quartettje műkö­dik közre. A felsővárosi mű­velődési házban jam sessiont, 25-én pedig jazzmatinét ren­deznek. A gálaestet a Vörös­marty Színházban tartják, többek közt a skopjei Leb i Sol együttes felléptével. A Hangverseny Bárdos Lajos születésének nyolcvanadik évfordulóját énekkari hangversennyel tiszteli meg Székesfehérvár. Az országszerte ismert sze­retett zenepedagógus és ze­neszerző díszvendége lesz a szombat délután hat órakor kezdődő műsornak, amelyet műveiből állítottak össze. A hangverseny­ gondolata tavaly májusban, az Alba Re­gia dalostalálkozón született meg, ahol Bárdos Lajos a ta­lálkozó védnöke volt. A nyár, az ősz eltelt tervezgetéssel, a telet tanulással töltötték az énekkarok. A művek csak­nem mind frissek, alig né­­hányuk szerepelt csak a kó­rusok repertoárjában. Az utolsó tanácsokat Bárdos La­jos a­­ karnagyklub februári összejövetelén adta meg a ze­nekarok vezetőinek, de az összkarok főpróbáján, szom­bat délután is meghallgatja majd a műveket. A műsort Varga Károly tanár vezeti. Az István-teremben tizen­egy fehérvári kórus zendül fel majd egymás után, az ének-zenei általános iskola ,,kicsinyek kórusa” és nagy kórusa, az Úttörő, a Kossuth és a Május 1. téri Általános Iskola kórusa Vörös János, Mohai Judit, Deák Zsuzsa és Hartyául Mária vezényleté­vel, , a Vasvári­ Pál Gimná­zium leánykara Horányi Ot­ília, az Építők Alba Regia kórusa Kneifer Ferenc, a Te­leki Blanka Gimnázium le­ánykara Somorjai Ferenc, a Videoton Kamarakórusa Vö­rös János, a Volán Vasvári kamarakórusa Hartyáni Judit és a­ Prima­vera vegyeskar Horányi Ottilia vezetésével szólal meg Nagy Jenőné, a Fejér megyei Tanács elnök­helyettese, a KÓTA megyei szervezete elnökének beveze­tője után. A műsort az álta­lános iskolák egyesített kó­rusa nyitja és egyesített kórus zárja a megemlékezést. Szép, jó, igaz a Rakéta? A Rakéta regényújság és a Magyar Rádió közös műsort sugároz március 2-án. A népszerű folyóirat már köze­ledik a 290 ezres példány­számhoz. A beharangozó szám fordulatos, izgalmas történeteket, derűs, hasznos időtöltést, vidámságot, üdítő szórakozást ígért. Sikerült-e megvalósítani a szépre, jóra, igazságra törek­vő programot? Erre a kér­désre keres választ az a rá­dióműsor, amely az újság ötödik születésnapja alkal­mából készült. Válaszul az irodalom, a költészet, a pub­licisztika legjobb érvei hang­zanak el. Az egyórás­­m­űsor arra is törekszik, hogy min­den égtáj és minden műfaj képviselve legyen a szerény születésnapon.

Next