Fejér Megyei Hírlap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-03 / 78. szám
Kedd, 1979. április 3. ■ Képernyős víkend Két értékes Talán az erősbödő napfoltok okozzák, talán ez a bolondos időjárás, mindenesetre a televízióban az utóbbi időben színvonalas próbálkozásokat is láthatunk. És mivel ez legalább olyan csodaszámba menő jelenség, mint valamely ritka csillagászati, meteorológiai esemény, sietve hírt adunk róla, bemagyarázva magunknak, hogy a kritikusok ádáz ostromainak is lehet köze a kék égbolt és a kék képernyő felhőátvonulásaihoz. Pénteken este csak a „küszöböket” kellett átlépnünk, a kettes programon máris egy izgalmas tévéjáték feledtette velünk bosszúságainkat. Tévéjáték? A műfajon még gondolkozni kell, mert az ,,Ellentétek” inkább riportműsorra emlékeztetett. Vérbeli újságíró, Pünkösti Árpád szállította az ,,alapanyagot” Dömölky János rendezőnek és Szántó Erika dramaturgnak, s a rendező át sem rendezte az erővonalakat, meghagyta — a tsz-elnök és főagronómusa közti viszály mellett — azt a szálat is, hogy a riporter hogyan tévelyeg a különféle igazságok közt, miképp ragadja meg éstartja fogva az általa választott téma. Kern egyszerűsödött le a világ jóra és rosszra, hiába ,,győz” Drahota Andrea és hiába „veszít” Bencze Ferenc, a nézőben kételyek maradnak, mi lesz ezután? Eredeti megoldást találtak az alkotók ehhez az újonnan felfedezett műfajhoz azzal, hogy a színészek saját nevüket kölcsönözték az általuk megformált alakoknak, talán azt érzékeltetve, hogy ezeket a szerepeket mi is eljátszhatjuk, saját nevünkön, saját munkahelyünkön, saját életünkben. Annyi rossz, „technika pour technika” kísérlet után megérdemlik a tévések, hogy megtapsoljuk értelmes új műfajukat, esetleg nevet is adjunk neki, a dokumentumjáték mintájára a riportjáték. Úgy esett, hogy kivételesen a képernyős szombat is meghozta a maga örömeit, még ha azok nem is az esztétika határain belül voltak. Végre befejeződött a „Belgrádi fiúk”, és végre láttunk egy olyan bajnoki labdarúgó-mérkőzést, amelyen a Videoton egy pompás második félidővel győzelmet aratott. A közvetítés főhőse persze a mindent tudó eredményjelző-tábla volt, de csak jobban esett úgy ránézni, hogy nemcsak a tábla, az eredmény sem volt csúnya. A szombat estén próbáljunk meg úgy átlépni, ahogyan, azt tévéjáték a küszöbökkel tettük. A „Lenni, vagy nem lenni” nekem inkább ízléstelennek tűnt, mint gyilkos fasisztaellenes szatírának Lengyel Menyhért és a többi „amerikai magyar” alkalmazkodott a hollywoodi recepthez, viccet csinált a véres valóságból. Chaplin „Diktátorá”-hoz hasonlítva: sekélyes, gyenge, gusztustalan viccet. Maradjunk a háború alatt készített filmszatírák esetén inkább Chaplinnél. Lengyel Menyhértre pedig gondoljunk inkább a Csodálatos Mandarin kapcsán. Aki még a „Lenni vagy nem lenni” után szórakozni vágyott, a „Barátom. Spot ’ és a „Hogyan kell egymilliót lopni?" között választhatott. Mindkét tábor azt kapta, amit szombat éjszakánként a tévé évek óta nyújt. Vasárnap délelőtt négy és fél éves leányomat nem tudtam elszakítani a képernyő elől, így szakértők bevonására hivatkozva állíthatom, hogy ezúttal a gyermekösszeállítás is lebilincselő volt. Engem inkább az este kötött le. No, nem a krimisorozatok blődségben eddig verhetetlen királya az „Eurogang”, inkább Munkácsi Miklós írásának tévéváltozata, a „Végkiárusítás Ellentétben a pénteki riportjátékkal, vasárnap este valóban tévéfilmet láthattunk. Megfilmesített novellát, amelynek lényege, hogy három főhősébe, az őket vázlatszerűen körülvevő alakokba, a dialógusokba, konfliktusokba többet sűrített bele a rendező, az író, mint az az életben általában megesik, egy egész világot, a vásározók irigyelt, megvetett, sajnált, szidott világát. Ebben a világban nem a szocialista termelési viszonyok uralkodnak, és Munkácsi Miklós — András László rendezővel — lírai szépséggel, drámai feszültséggel tudta ábrázolni a sok pénz árnyékában is megbúvó létbizonytalanságot, azt az elembertelenítő folyamatot, amely a különféle egzisztenciákat eggyé, vásározóvá sorvasztja. Erről a nem túl népes rétegről szóló film úgy válhatott egyetemessé, hogy az értéknélküliségről szól. Egy olyan életformáról, amelyben még a legfőbb értékmérőnek, a pénznek is csak statisztaszerep jut. Mi, nem vásározók is kaptunk tehát tanulságot, értékekre pedig szükség van. Nos, mintha a Magyar Televízió is kezdené ezt felfedezni. Vértes J. Andor Aranykoszorús klubok Az Országos Klubtanács döntött az Aranykoszorús ifjúsági klub címek odaítéléséről. Fejér megyéből — most első ízben — három közösség nyerte el ezt a megtisztelő címet, valamennyi a sárbogárdi járásból. Aranykoszorús ifjúsági klub lett a sárbogárdi Komarov (klubvezető: Varga László), a sárosdi Ságvári Endre (klubvezető: Nagy László) és a kálozi Szövetkezeti Barátság (klubvezető: Csákvári Pál) ifjúsági klub. Az ország legjobb klubjainak, közöttük a Fejér megyeieknek a kitüntető címet tanúsító oklevelet ünnepélyes keretek között, április 11-én adják át a Magyar Néphadsereg Budapesti Művelődési Házában. Jazzkoncert A székesfehérvári jazzklub együttese a dunántúli találkozón nagy sikerrel szerepelt. Ismét fellépnek csütörtökön tízen-kor a Velinszky László Hiúsági Házban. Önálló műsoruknak szólistája Lakatos Antal (szakszefon) lesz, aki ezután Toto Blanke meghívására NSZK beli vendégszeplésre indul. HÍRLAP. Tollfosztó, polkázó bábok, furulya kórus Nemzetiségi gyermekcsoportok Móron A móri járás nemzetiségi gyermekcsoportjainak bemutatóját vasárnap rendezték meg a móri művelődési házban. A bányásztelepi iskola új és friss erő a nemzetiségi hagyományok ápolóinak sorában, de máris kiugró sikerrel szerepeltek. Német népdalokat éneklő kis kórusuk szép, tiszta hangzásával, fegyelmezett előadásával arany fokozatot érdemelt. A Petőfi Sándor iskolának vannak a legrégebb érdemei a hagyománypártolásban. Nemzetiségi szakkörük és tanáraik a helyi anyag gyűjtésére ápolására is nagy gondot fordítanak. Népi bábokkal játszó harmadikosaik új színfoltot jelentettek, változatosságot hoztak a többnyire egyszínű programban. Műsorukat ezüst fokozattal jutalmazta a zsűri. Ugyancsak ezüstöt kapott a tollfosztó jelenet, amelynek legnagyobb érdeme, hogy saját gyűjtésű dalokat, népi játékokat jelenített meg. A Radnóti Miklós Általános Iskola furulyázó negyedikeseinek dalait a legtisztább forrásokból merítették és csodálatosan egyszerű szépséggel szóltak. Ők nyújtották a legjobb teljesítményt és kapták meg az arany fokozatot. A másodikosok német tánccsoportja ezüst, a harmadikosok játékos, mondókás, táncos összeállítása bronz minősítést kapott. A pusztavámiak verhetetlenek öltözékük szépségében, egységességében, ereditiségében. Mértéktartó, fegyelmezett előadásmódjukkal méltán arattak aranysikert. Az arany fényesebb ragyogáséhoz csak az kell, hogy a lányok, a fiúk arcán több legyen a mosoly, a jókedv. A bodajkiak a tücsökről és a hangyáról szóló jelenetét bronz fokozatra értékelte a zsűri. A bemutató „névtelenjei” a pedagógusok, akik fáradtságot nem ismerve készítették fel a gyerekeket a szereplésre. Rengeteg energia van a produkciók legtöbbjében, ami nem mindig tükröződik, mert pillanatnyi zavarok, kiesés a szerepből, a hangnemből, a rutintalanság sokszor csökkenti a látottak sikerét A névtelenek másik táborát a szülők alkotják, akik vállalják a népviseletek beszerzésének, elkészítésének „kálváriáit” és rendszeres karbantartásukat. A Sok jószándék és a sok forint ellenére a népi viseleteknek nincs meg a kellő összhangja és a kívánatos csinossága. A pusztavámiak mintájára egykét értő szemre és kézre kellene bízni ezek elkészítését és iskolai tulajdonba helyezni, hogy mások is tudják használni a kinőtt, vagy a szakkörökből kilépett fiúk, lányok öltözékét. A munka, a feladat mindezzel csak félidejéhez érkezett, a java ezután következik. A megyei nemzetiségi bemutatón még jobban szerkesztett, változatos és lendületes, ugyanakkor rövid műsorral kell képviselniük lakhelyük hagyományait, iskolájuk színeit. Hozzá kell járulniuk ahhoz a „tablóhoz”, amely Etyeken készül majd a megyénkben folyó nemzetiségi kulturális tevékenységről « — zágoni — A vasút nagy beruházásai A vasúti szállítás mindmáig a legfontosabb szállítási lehetőség Lengyelországban, s a jövőben is az marad. Népszerűségének egyik oka az, hogy az ásványi kincsek és ipari központok főleg az ország déli részében találhatók, míg a külkereskedelmi szállítások legnagyobb részét lebonyolító kikötők az ország északi részén helyezkednek el. Emellett az országon át nagy tranzitforgalom bonyolódik le, itt kereszteződnek Európa nyugat-keleti és észak-déli útvonalai. A vasúti szállítási feladatok évről évre növekednek. Tavalyi előzetes adatok szerint — a lengyel vasutak ■ 495 millió tonna árut szállíttottak, ami az 1970. évihez viszonyítva 113 millió tonna növekedést jelent. A nyolc éve kezdődött nagyarányú rekonstrukciós és fejlesztési program ma már kézzelfogható eredményt hozott. , A beruházások szorosan kapcsolódnak az új ipari központokhoz. Az óriási „Katowice” kohómű részére például — a szovjet vasérc folyamatos szállításának biztosítására — 400 kilométeres vasútvonal épül a kohómű és a szovjetunióbeli Volini Vlagyimir között. Ezt a vonalat visszafelé is jól tudják hasznosítani, mivel ugyanezen az úton Lengyelország kénszállítmányokat továbbít keleti szomszédjának. Ennek a vonalnak az építése a közeljövőben fejeződik be. Veres Miklós költővel találkoztak tegnap délelőtt a Székesfehérvári Velinszky könyvtárban a Május 1. téri és az Úttörő Általános Iskola tanulói. A nemzetközi gyermekkönyvhét első napján sok irodalmi órát tartottak a könyvtárakban megyeszerte Fotó: Rabáczy Szilárd Porcelánok parádéja Amikor az Amfora ÖVÉRT Vállalat fennállásának 30. évfordulója alkalmából kiállítást hirdetett Székesfehérváron a Zsolnay gyár termékeiből, bizonyos várakozással tekintettünk az esemény elé. Az évszázados múltú pécsi porcelángyár termékeinek legjava méltán szerzett világhírnevet a finomkerámiai iparművészetben, számos technikai találmányuk mint például az eozimáz és a pirogránit technika révén egyben a szakma megújítói közé is tartoznak. Sajnos azonban az építők Pintér Károly Művelődési házában rendezett kiállításon a technika puszta jelenlétén kívül mit sem láthattunk abból, ami Zsolnayék világhírnevét megalapozta. Az Amfora ugyanazokat a giccses tömegtermékeket mutatta be, amelyeket forgalmazásáért már oly sok hiábavaló bírálatot kapott a vállalat. Divatja múlt módon ebédlők hangulata árad az ügyetlen madárkákkal, stilizált virágmintákkal, aranyozással agyoncicomázott étkészletekből. Nyomasztó a padlóvázák otrombasága. A legelképesítőbb azonban a norcelánszobrászat, egymáshoz bújó sete-suta őzikével, ugra-bukta cicáival, szolid erofikáiú balerinákkal és aktócskákkal, ügyefogyott harlekinekkel. Felületes megformálás, harmóniátlan színek, émelyítően édeskés összhatás. Még a híres aranyzöld eozin máz is csupa sablonos nippet borít, egyebek közt egy keletieskedő elefántot, aminek a legőszintébben kívántuk, bár csak nőne meg életnagyságra és sétálna végig a kollekción. Ez a porcelánparádé egyben vásár is, és úgy hírlik, hogy a vállalkozás üzleti része meglehetősen sikeres. Ezen az alapon érthető, hogy az Amfora miért rendez kiállítást termékeinek, sőt az is, hogy a kiváló esztétikai színvonalra képes Zsolnay gyár miért készíti ezeket a hírnevéhez méltatlan tárgyakat. Nyilván a kereskedelem ezt rendeli tőle a sok évtizede bevált tapasztalatok alapján. Hogy az anyagi érdekeken túl az ízlés formálása, a korszerű, modern, a megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodó gyártmányok iránti kereslet felébresztése is célja lehetne egy mai kereskedelmi, illetve ipari vállalatnak, annak semmilyen nyomát nem láttuk a kiállításon. A legfurcsább azonban az, hogy amikor kulturális életünk giccsellenes harcot hirdet, egy közművelődési intézmény a giccs legközismertebb válfaját népszerűsítő esemény házigazdájának szerepére vállalkozik. (ász) PVC adalékanyag Új üzemet építenek az úgynevezett klórozott polietilén készítésére a kazincbarcikai Borsodi Vegyikombinátban. Az üzem valamennyi termelő berendezését és a gyártási eljárás minden részletét a kazincbarcikai üzem kutatói, fejlesztői és tervezői alakították ki. Az igen értékes adalékanyaggal a pvc ütésállóságát és hidegtűrését lehet fokozni. A kivitelezési munkálatok jó ütemben haladnak, úgyhogy az új üzem már az idén megkezdheti a termelést, s még ebben az évben mintegy nyolcszáz tonna adalékanyagot lesz képes előállítani. Termelésével teljes egészében kielégíti majd a hazai és a lengyel igényeket, s más országokba is tud exportálni. Művészeti díjak Hétfőn a Parlament vadáig tűzében bensőséges ünnepség keretében Pozsgay Imre kulturális miniszter — a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemek elismeréséül, hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából — a Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze kitüntetéseket adott át. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai: Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője. A Minisztertanács a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréséül, hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a „Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze” kitüntető címet adományozta: Ádám Ottónak, a Madách Színház Kossuth-díjas igazgató-főrendezőjének, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének; Gulyás Györgynek, a debreceni Kodály-kórus Liszt Ferenc-díjas igazgató-vezetőkarnagyának, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének; Lehel Györgynek, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Kossuth-díjas karmesterének, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének, Szemes Marinak, a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színművészének, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének: Varga Imre, Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének. „Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze” kitüntető címet adományozta Bedécs Sándor, Munkácsy Mihály- és Ybl Miklós-díjas belsőépítésznek; Bozó Lászlónak, a Magyar Rádió Jászai Mari-díjas főrendezőjének; Csákányi Lászlónak, a Vidám Színpad Jászai Mari-díjas színművészének ; Gregor Józsefnek, a Magyar Állami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház Juhász Gyula- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesének ; Gyöngyössy Imrének, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezőjének; Hildebrand Istvánnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőrének; Horváth Józsefnek, a Nemzeti Színház Farkas—Ratkó- és Jászai Mari-díjas színművészének; Illés Gyula, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek; Kállay Ilonának, a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színművészének; Kántor Andor, Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek; Kende Mártának, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas rendezőjének; Kertész Gyulának, a debreceni CsokonaiSzínház Erkel Ferenc-díjas rendezőjének; Kun Vilmosnak, a kaposvári Csiky Gergely Színház színművészének; Lelkes Ágnesnek, a Madách Színház színművészen bácsy szóéramművésznek ; Menyhárt Jacquelinének, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas szólótáncosának; Orosz János, Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek; Pap Jenő, Balázs Béla-díjas fotóművésznek; Pásztor Jánosnak, a Nemzeti Színház Farkas Ratkódíjas színművészének: Sarlai Imrének, a debreceni Csokonai Színház nyugdíjas színművészének: Sándor Pálnak, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béladíjas filmrendezőjének: Suka Sándornak, a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari-díjas színművészének; Sütő Imrének, a Thália Színház színművészének; Tusa Erzsébet, Liszt Ferenc-díjas zongoraművésznek; dr. Vasady Balogh Lajosnak, a Postás Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójának ; Zelenák Cresceneia, Munkácsy Mihály-díjas alkalmazott grafikusművésznek. József Attila-díj kitüntetést kaptak: Garai Gábor költő. Tököly Zoltán költő, műfordító. Kántor Zsuzsa író. Kiss Benedek költő. Koczkás Sándor kritikus, irodalomtörténész. Nemeskürty István esztéta, történész. Rózsa Endre költő. Tatay Sándor író. Erkel Ferenc-díj kitüntetést kapták: Breuer János zenetörténész, Bozay Attila zeneszerző, dr. Eősze László zenetörténész, a Zeneműkiadó Vállalat zeneiirodalmi vezetője. Fodor Antal, a Magyar Állami Operaház balettmestere, Tóth Sándor, a pécsi Nemzeti Színház balettigazgatója. Munkácsy Mihály-díj kitüntetésben részesült: Bálványos Huba grafikusművész. Benedek György festőművész. Geszler Mária keramikusművész. Mihály Gábor szobrászművész. Nádas László ipari formatervező. Nagy Sándor szobrászművész. Pölöckei József ötvösművész. Scher Ferencné ruhatervező. Schmal Károly alkalmazott grafikusművész.. Szöllösy Enikő szobrászművész. Tóth Tibor belsőépítész Jászai Mari-díj kitüntetésben részesült. Bánd Anna színészrendező. Benkő Péter színművész. Dénes Piroska színművész. Faragó Vera színművész. Felföldi Anikó színművész. Gáspár János rendező. Horesnyi László színművész, Horváth László színművész. Koós Olga színművész, Kőváry Katalin rendező. Rajhona Ádám színművész, Szombathy Gyula színművész. Valló Péter rendező, ifj. Zsilák György artista. Rózsa Ferenc-díjat kapott Csatár Imre a Magyar Nemzet olvasószerkesztőig: Éliás Béla, a Magyar Távirati Iroda pekingi tudósítója: Fábián Ferenc külpolitikai publicista, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége fő-, titkárhelyettese: Gárdos Miklós, a Magyarország főszerkesztő-he lyettese. Gerencsér Miklós, a Népszabadság főmunkatársa, a Magyar Rádió mezőgazdasági rovatának munkatársai megosztva: Bán Béla olvasószerkesztő, Serta Béla rovatvezető-helyettes. Búzás Andor munkatárs. Kispista István főmunkatárs. Perjés Klára munkatárs. Simon Ferenc rovatvezető, Vass Ottó munkatárs.