Fejér Megyei Hírlap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Vasárnap, 1979. április 1 Szervezésről, fegyelemről, termelésről az Ikarusban Ha kések, oda az egész napom... Az Ikarus székesfehérvári gyárában beszélgettünk arról, mennyit tehet hozzá a termelés folyamatosságához a fegyelem, s egyáltalán mit értenek a munkások fegyelem alatt? A végszereldében dolgozó csoport, Sallai László művezető irányításával, fontos feladatot lát el: ők szerelik be a járművekbe az elektromos berendezéseket. Beszélgetőtársaim: Sallai László művezető, Czettli Zsuzsanna betanított munkás, Kurcsics Gézáné és Ruzicska Jánosné mechanikai műszerész, Pencz Miklós elektronikus berendezés szerelő — csoportvezető —, Károly Dénes elektronikus berendezés szerelő és Sümegi Alajos műszerész. A művezetőt kivéve, aki a középkorosztályt képviseli, fiatalok. — Én szeretek fiatalokkal dolgozni — mondja bevezetőként Sallai László. Bohémek igaz, szeretik a tréfát, a játékot, de dolgozni is tudnak. És a fegyelemmel sincs baj. . . Igen, a fegyelem. A szakértelem, hozzáértés, akarat, szervezés, jó légkör, egymás tisztelete, megbecsülése — és természetesen a munkaidő ledolgozása — mindez nélkülözhetetlen összetevője az eredményes termelésnek. Ez derült ki a beszélgetésből, az elhangzott véleményekből. Sallai László művezető azzal folytatta megkezdett gondolatát, hogy főleg az idén szerencsésen normalizálódott helyzetük. Folyamatosan tudtak dolgozni, nem szakították meg kényszerpihenők, kiesések a termelés folyamatát. Mert kényszerpihenőt okoz, ha hiányzik az anyag, ha a kooperációban dolgozó vállalatok nem szállítanak időben. Ilyenkor az idegen csak azt látja, hogy álldogál néhány munkás. Beszélgetnek, másokat is zavarnak a munkában. Ilyenkor felborul minden. Rendkívüli módon zavarja ez a dolgozók hangulatát. — Mondok egy példát — szól Pencz Miklós —. Tegyük fel, hogy jól indul egy munkanap. Mindenki benn van, az emberek nem ittak, nincs beszélgetés, szóval rend van, és egyszerre csak megakad a folyamatos ellátás valamilyen anyagból. Akkor már torlódnak a szerelési munkák, egy munkahelyen többen is próbálnak dolgozni, nagyobb a balesetveszély és így lehet ezt tovább gyűrűztetni. Huszonnégy-huszonhat autóbuszba napjában beszerelni az elekromos berendezést, figyelmet, hozzáértést, igyekvést követel. — Segítik-e az új munkásokat? — Igen. — mondja a művezető, majd átadja a szót Sümegi Alajosnak, aki a maga példáját hozza fel. — Nekem nagyon sokat segítettek, amikor idejöttem. Más ez a munka, mint a Volánnál a javítás. Mindent megtettek a munkatársak, megmutatták a fortélyokat. Nem titkoltak semmit. — Miért titkolnánk — mondja Pencz Miklós —. Saját érdekünk, hogy mielőbb megtanulja mindenki. Sőt az a jó, ha minél többen ismernek, minél több munkafolyamatot. — Egy égő beszerelése például egy-két mozdulat csupán, a gyakorlott munkásnak — szól Ruzicska Jánosné —. De hosszú időbe telik, amíg az ember magától rájön erre. — Szocialista brigádjaink is bevették vállalásaik közé, hogy segítik az új társakat — erősíti meg a művezető. Mostanában kevesebb új ember jön, helyesebben, maradnak a régiek. A csoport tekintélyes része törzsgárdatag. Az összeszokottság is segíti a termelést. Mennyiségben is, minőségben is. — És minél több a feladatunk, annál inkább szükség van a jól szervezett, összehangolt munkára — mondja Károly Dénes. — Már elég, ha egymásra nézünk, tudjuk mit jelent, nem, kell a zajt túlkiabálni. Hát ezt is jelenti az összeszokottság, a jó közérzet.* A csoport hetven százaléka vidéki. A gyár fontosnak tartja és megoldotta a háztól házig történő szállítást. Azért esik szó erről, mert a pontos munkakezdés és végzés szintén a fegyelem része. Nem sok a késés, de előfordul. És nem elsősorban a vidékiek késnek. Az ő buszaik hazafelé 2 óra 40 perckor indulnak. Nem kell futni, mint a korán induló helyi járatokhoz. Van idő mosdásra, öltözködésre és a szerszámok rendbetételére. — Egyszer velem is megtörtént, hogy elaludtam. Lélekszakadva igyekeztem, hogy legalább hatra belül legyek a kapun, s magam is csodálkoztam, mennyien szaladunk együtt... — mondja Károly Dénes. — Nem jó dolog a késés. Az embernek oda az egész napja. Ideges, magyarázkodik, késve kezd, meg minden. Én szeretek időben itt lenni. Átöltözni, szétnézni, szemrevételezni a munkát, néhány szót váltani a kollegákkal, kezet szorítani. — Nálunk ez a jelenlét, bélyegzés helyett — mondja Czettli Zsuzsanna. — Ezt emberibbnek tartjuk. Abban mindannyian megegyeznek, hogy nagyon fontos a tájékoztatás, az, hogy minden munkás legyen tisztában a gyári feladatokkal, tervekkel. Ezt maguk részletekbe menő pontossággal ismerik, nemcsak a január 2-i nagy munkásgyűlésen esik szó a tervekről, hanem a termelési értekezleteken, ahol a „részkérdéseket” is megbeszélik. Hatékonyan beleszólni a tervbe mindennapi fegyelmezett munkával lehet. BALÁZS KATALIN Béren felüli juttatások Hatszor annyi költségvetési forintot használnak fel kiadásaik fedezésére napjainkban az óvodák (1960: 460 millió, 1978: 2,7 milliárd), mint majdnem két évtizeddel ezelőtt. Egyetlen, s nem is a nagy tételek közül való ez a béren felüli juttatások sorából, abból a jövedelemforrásból, amelynek szerepe folyamatosan és gyorsan növekszik. A lakossági jövedelmeknek lényeges része az említett bevételi lehetőség. Azért kapta a „béren felüli” elnevezést, mert nem a végzett munka szerint osztják el, s azért „juttatás”, mert független a végzett munka, sőt bizonyos esetekben magának a munkának a mennyiségétől. Alapja: a szükséglet (például az oktatás), a rászorultság (egészségügyi ellátás). A béren felüli juttatások java éppen ezért a szociálpolitika körébe tartozik. Azaz: jövedelmünk egy — nagyobb — részéhez a munka szerinti elosztás alapján jutunk, másik — kisebb — részéhez viszont a társadalmi méretű gondoskodás segít hozzá. Ebben az évtizedben, 1970 és 1978 között a költségvetési társadalombiztosítási kiadások több, mint a kétszeresükre nőttek. A szociális és egészségügyi ellátás költségei 15 milliárd forint fölé emelkednek, az oktatási és kulturális feladatok ellátása pedig 26 milliárdnál többet követel. A társadalmi juttatások egy főre eső összege 1970- ben 4545 forint volt, öt év múlva ez a summa már 7906 forintot tett ki, s 1978-ban túlhaladta a tízezret. A közös teherviselés nagyságát a következőkkel érzékeltethetjük: 1970-ben 23,4 milliárd forint volt a pénzbeni, s ugyanannyi a természetbeni társadalmi juttatások értéke. Összesen tehát mintegy 47 milliárd! A változás 1977-re: 59,6 milliárd a pénzbeni, 43,1 milliárd a természetbeni juttatások — összesen 102,7 milliárd — forint összege. Az arányokat kifejezi, ha leírjuk: a munkából származó jövedelem 1977-ben 251,1 milliárd forintot tett ki. Nem vetjük el tehát a sulykot, ha azt állítjuk: a béren felüli juttatásoknak meghatározó szerepük van mind az állami költségvetésben, mind a családi bevételek és kiadások alakulásában. Illő most már, hogy fölrajzoljuk a teljes kört: béren felüli juttatás a gyermeknevelés terheihez való hozzájárulás (a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az óvodák, bölcsődék fenntartása); az oktatási, művelődési, sportolási szükségletek kielégítésének fedezése; az egészségvédelem, a betegek gondozása és segélyezése (a táppénz, a gyógyszerár-támogatás, a terhesgondozás, az egészségügyi intézmények fenntartása); a már nem munkaképesek (rokkantak); a munkától visszavonultak (nyugdíjasok) ,látása (nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, járadékok, öregek napközije, szociális otthonok); a munkával összefüggő juttatások csoportja (utazási költségtérítés, munkaruha, étkeztetési hozzájárulás, munkásszálló, kedvezményes üdültetés, üzemi gyermekintézmények fenntartása stb.). Az előbbi bekezdésben állók azt is magukba foglalják, hogy a juttatások lehetnek természetbeniek — pl. az egészségügyi ellátás —, s pénzbeniek, mint a családi pótlék. Az utóbbiakról a felhasználáskor ki-ki maga dönthet — a családi pótlékból akár színes televízió is lehet, de gyakrabban lesz cipő, ruha —, a természetbeni juttatások igénybevétele viszont meghatározott formákban történik. Mindkét csoport aránya folyamatosan és gyorsan növekszik a jövedelmeken belül, elsősorban a pénzbeniek bővülésének ritmusa szapora, de a természetbenieké is meghaladja a munkából származó jövedelmek emelkedésének ütemét. Bepillantást ad a változásokba, a kiadások nagyságába néhány példa. Napjainkban egymillió fölött van a családi pótlékban részesülő családok száma, s a pótlék összege meghaladja a 9 milliárd forintot; amíg 1970-ben egy érintett családra havi 320 forint jutott, 1977-ben kereken 700. Továbbá: 1970 és 1977 között megháromszorozódott a nyugdíjakra kifizetett összeg, s napjainkra a nyugdíjasok száma elérte a kétmilliót. A táppénz összege túllépi a hétmilliárd forintot, s ösztöndíjakra is elmegy egy-egy esztendőben 750 millió. Fenn kell tárni 92 ezer kórházi ágyat, 159 mentőállomást, ellátni 31 ezer gondozottat a szociális otthonokban, hónapról hónapra kézhez adni a 280—290 ezer gyermekgondozási segélyen lévő szülőnek a járandóságát. .. Kötelezettségeink nagyok, mert a béren felüli juttatások kiterjedt rendszerét alakítottuk ki, s fejlesztettük tovább. Nem a szavakkal való játék: az elért színvonal megtartásának. a további fejlődésnek egy lehetősége van. Az, hogy mit és hogyan teszünk a munkabér fejében. LÁZÁR GÁBOR Az 51. sz. Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézetben huszonhat mongol diáklány is tanulja a szabás-varrást. Alapszakmájuk az angol női szabó szakma lesz, de a ruhaipar minden területére kiterjedő képzést is kapnak. A hároméves tanulás után az idén szakmunkás vizsgáznak közülük kerülnek majd ki a nemrég Ulánbátorban elkészült ruhagyár középszintű vezetői. A képen: Csojdzsoo Ojuncsimeg (kabátban) és Damban Tuja Kolleth Lászlóné oktató segítségével kabátot próbálnak ,mti Fotó : Fehér József felvételeksi Tervek társadalmi munkában Növekvő értéket jelent a településfejlesztésért végzett társadalmi munkán belül a társadalmi összefogással készült szellemi produktumok, műszaki tervezőmunkák öszszessége. A legutóbbi egy éven belül megyénkben különösen Székesfehérvár településfejlesztése köszönhet sokat a tervezői munkaközösségek önzetlen segítségnyújtásának. • A fehérvári városrekonstrukcióval kapcsolatban készítette el a Fejér megyei Beruházási Vállalat kollektívája a belvárostól keletre eső, sokszintes beépítésű területek, a Vörös Hadsereg úti és József Attila utcai építkezések módosított beruházási programját. Társadalmi munkában készült el a Lenin városrész beruházási programja is. A Geodéziai és Térképészeti Vállalat a város új, korszerű térképének kialakításához járultak hozzá, és elkészítették a Technika Háza közműveinek tervét is. Két másik közösség is hozzájárult a város fejlesztéséhez. A megyei tervező irodaa Béke téri általános iskola tornatermének helyreállítási terveit, az ÉDÁSZ kollektívája pedig a Batthyány út korszerű közvilágításának terveit készítette el. Mit főznek a bölcsődében? Ételbemutatóra hívta meg Dunaújvárosban az 5. sz. bölcsőde Krupszkája brigádja a szülőket, a város egészségügyi vezetőit és a többi bölcsődében dolgozó munkatársakat. A reggelihez, az ebédhez és az uzsonnához terített asztalkákon színes ételek kínálták magukat. A hagyományos főzés alapanyagaiból változatos, ízletes menüket állítottak össze a bölcsőde gondozónői. A tejet és termékeit több étel újszerű készítéséhez használták. Tetszéssel fogadták a vendégek a gyümölcs készítményeket és kukoricalisztből sütött krémest. Megtudhattuk, hogy a gyerekek szívesen fogyasztják ezen cukor és szénhidrátszegény, ugyanakkor vitamin és fehérjedús ételeket. Az ínyenc programot a gondozónők apró kiállítással egészítették ki, melyen saját készítésű játékaikat, bábjaikat mutatták be. Nemrégen a brigádvezetők klubjában beszélgettek arról, milyen új vonások jellemzik a brigádmozgalom mostani feladatait. Az előadó hangoztatta, hogy „a szocialista brigádok legfontosabb feladata a minőség irányában haladni”. Értette ezt mind a termelésre, mind a brigádéletre. A tennivalókat így fogalmazta meg: A brigádok kezdeményezéseiben, magatartásukban, munkájukban erősödjön az a felismerés, hogy egész társadalmunk előrehaladása, s ebben saját boldogulásuk is összefügg a munka termelékenységének, a gazdálkodás hatékonyságának növekedésével. Szorgalmazta az olyan kezdeményezéseket, mint a brigádmárka, a garancialevél, a „munkád mellé add a neved”, a „vedd észre, tedd szóvá” és hasonlók. Mindez persze jámbor óhaj marad, ha az üzemi érdekviszonyok nem serkentik jobb, igényesebb munkára a brigádokat. Szociológusok — vizsgálatokra alapozva — kisaigoztatják, hogy a termelési magatartások fő indítéka "az érdek. Az anyagi érdekeltség. „A vállalatvezetésnek ismernie kell az emberi magatartásokat és cselekvéseket meghatározó indítékokat” — állapítja meg Makó Csaba kandidátus az Életmód és munkásmagatartások című tanulmányában. Hozzátenném: nemcsak ismernie kell, de ösztönzőként alkalmaznia is! Néhány brigádvezető találkozón éles vita volt e témában: a brigádvezetők úgy érezték, az ösztönzőkből „visszacsipegetnek”, miközben jobb és fegyelmezettebb munkát vár a vállalatvezetés. A munkások termelési magatartásának van még egy indítéka, mely nem közvetlenül érdekjellegű. Ezt nevezik a szociológusok és közgazdászok „érték” kategóriának. Nos, az érték — mint magatartásindíték — tényének ismeretében eljutottunk a tudathoz, a szakmai becsülethez. Végső fokon: az emberi minőséghez. A brigád minőségéhez. Az említett brigádvezetői találkozón erre utalt az előadó, mondván: a tanulás, a képzés, a művelődés lehetőleg belső meggyőződésből fakadjon, továbbá — a „szocialista módon élni” jegyében — fokozottabban érvényesüljön az egymásért és a nagyobb közösségért érzett felelősség. Kétségtelen, a munkaerkölcs jobbítására utalt az előadó. Végül is miről van szó? Arról, hogy a termelőtevékenység fokozott minőségi követelménye szükségess teszi a munkáséletmód (minden életmód!) minőségének A brigád minősége javítását is. Hogyan jutunk el a munkától, a termelési * érdekeltségtől a munkásélet egészének minőségéig? Milyen a kölcsönhatás köztük? Érdemes talán arra az öszszefüggésre figyelnünk, melyet a tudomány (a szociológia, az ideológia) szakemberei mondanak. „A munka az ember elemi és döntő életmegnyilvánulása. Ha pedig az életmódot — Marx nyomán — mint az emberi élet megnyilvánításának egy meghatározott mikéntjét (módját, minőségét) fogjuk fel, akkor kézenfekvő a következtetés, hogy a munka (a munka módja, minősége, jellege)... az életmódnak leglényegesebb, legdöntőbb eleme” — írja dr. Tuba Imre egyetemi adjunktus. Tisztességes munka, tisztességes szaktudás, tisztességes ember — ezen a nyomon könnyen eljutunk a szocialista életmódot igenlő brigádokig. S onnan a munkásművelődés szakmai-emberi vonatkozásáig. Mi az új a brigádmozgalomban ?... Többek között az is, hogy a kulturális vállalásokban a személyiség belső szükségletére, érdeklődésére szabott egyéni vállalkozásokat szorgalmazzák s idén több üzemben és vállalatnak Van olyan brigád, amelyik évtizede eszerint művelődik, ám van olyan is, amely ezt „felesleges adminisztrációnak”, a „brigádvezetői szabadság korlátozásának” véli. Pedig gyakorlati tapasztalat és tudományos vizsgálat szól amellett, hogy a szocialista jellegű életmódi kialakításában — a közösségi jelleg mellett — elengedhetetlen az egyén, a személyiség önálló arculatának kibontakoztatása. ( Munka, munkaerkölcs, életmód, művelődés összefüggésében jól kitűnik, milyen fontos az üzemi termelés számára az emberi teljesség minősége. A mindennapi teendők nyelvére fordítva: milyen fontos az ember értelmes, egészségesen szórakozó és művelődő szabadidő-töltése a gyárkapukon meg a vállalatokon belül folyó termelés számára is. Nem mellékes egyáltalán. Mert nincsenek az életnek tartalmilag elkülönült szférái, az ember lényegében nem más személyiség a munkaidőben meg a szabad időben, az üzemben meg otthon, vagy a közéletben. Nem elég a termelésben minőségjavításra törekedni, a mindennapi élet, az életmód minősége épp oly fontos. Mind az egyén, mind a brigád mind a társadalom számára. BALOGH ÖDÖN naHÍRLAP 3