Fejér Megyei Hírlap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

Szombat, 1979. április 7. Perkáta már nem Perkáta SZORGOS EMBEREK GAZDAG KÖZSÉGE ..Nyáron Perkáta, télen Sárkáta...” — így szokták régebben emlegetni a környékbeliek Perkátát. Némi joggal, mert hiába növekedett már száz évvel ezelőtt is négyezer lakosúvá a község, gidres-gödrös kövezetlen utcái, por- és sártengere az apró tanyák elhanyagoltságát tükrözték. Ma lassanmindez azonban már a múltba vész: Perkáta egyike a leggazdagabb és legtöbb új középülettel gyarapodott Fejér megyei községeknek. Régi perkátai ismerősöm ezt mondja a községben tett Látogatásomkor: — Kocsizzon csak végig az utcákon. Meglátja: idejétmúlt már a Porkáta és a Sárkáta elnevezés. Egyre több a szilárd útburkolat, a társadalmi munka is mind több hosszú utcáról száműzi a port és a salat. Rövid körút meggyőz, hogy ez tényleg így van: a hosszan nyújtózó Zrínyi utcát és Kossuth utcát már egyaránt salak borítja, a Rózsa Ferenc utcát is félig, a Fürst Sándor utcában szintén megkezdődött ez a munka. Idős férfi meséli kedélyesen, amikor szóba elegyedünk: — A tanács hozatta Dunaújvárosból a kohósalakot, mi pedig eltérítettük. Higgye el, valóságos népünnepély volt ez vígsággal, jó falatokkal és egy kis borocskával fűszerezve. A gyerekeknek külön örömet okozott, hogy locsolhatták a salakköveket. A víztől ugyanis pezsegve széthullanak ezek a nagy darabok. Úgy szétmosta őket a víz, mint a vegyet a Pistola. Ez az utóbbi mondat kissé érthetetlen a nem idevalósiak számára. Magyarázata: a „vegy”, azaz völgy néven a község legmélyebben fekvő részét szokás emlegetni, a különös nevű Pistola pedig patak. Patak? Inkább patakocska, jelentéktelen vízfolyás, amely minden nagyobb testvérével ellentétben, itt meglepő módon délről északra csordogál. És ami még meglepőbb: 1961-ben egy felhőszakadás után a magaslatokról lezúduló vízzel valóságos árvizet okozott, törve-zúzva, rombolva vonult végig az áradat ezen a víztelen vidéken. Víztelen vidék? Nos, itt nagyon mélyre kell lefűzni, hogy jó ivóvízhez jusson valaki. Egyik fiatalember ezt mondja beszélgetésünk során: — Arról a kívánságunkról írjon elvtárs, hogy minél előbb legyen a községben törpevízmű, folyóvíz... Elmegyek a „vegybe”, ahol a tanácsház is nyújtózkodik. Mokray Endrénét, a vb titkárát találom itt. Amikor megkérdi, hogy mi érdekel, enynyit mondok: utak, kutak. Mosolyog. — Ezt a községet nagyon szorgos-dolgos nép lakja, ez megnyilvánul az utat építő társadalmi munkájukban is. 150 tonna salakot használtak fel útjavításra. A társadalmi munkának az értéke tavaly elérte az egymillió forintot, s ez a község lakosságának számához viszonyítva szép összeg, de az idén még több lesz. Az utak mellett lassanként a jó ivóvíz kérdése is megoldódik. Jelenleg egy kútból, rövid szakaszon, csak a közintézményeket és féltucat utcai kutat ellátó vízvezetékük van. De még ezen a nyáron szeretnénk megalakítani a törpevízmű társulatot és Perkáta mind az 57 utcáját ellátni vízzel. Erre megfelelő ,,tartalék” fúrtkutunk máris van, így rövidesen ismét új létesítménnyel gazdagodhat a község. — Mivel gyarapodott az utóbbi években? — Hosszan sorolhatom az új épületeket: 16 tantermes és tornatermes iskola, filmszínház, orvosi rendelő, csecsemő tanácsadóval, gyógyszertár, szolgálati lakások az újak, mellettük számos korszerűsítés mutatja, a fejlődést. A továbbiak során megtudom: nem csupán a község gyarapodott sok mindennel, hanem lakói is. A munkaképes lakosság jelentős része Fehérvárra, Szabadegyházára, Dunaújvárosba jár dolgozni, keresetüket jól kiegészíti az otthoni munka, sokszor a hagyományos állattenyésztés. A községben 130 gépkocsi, 150 motorkerékpár van, televízió természetesen majdnem minden házban akad. Ez a Perkáta bizony már egyáltalán nem emlékeztet arra a régire, amelyet egykor „Keth-Poerkart” néven említettek. De azokra az ínséges időkre sem, amikor a „keth”, azaz két Perkátából — Kisperkátából és Nagyperkátából — 1926- ban egy község lett Az akkori idők nyomorúsága ma már annyira a múlté, hogy a mai dolgos perkátai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett. Ez éppen úgy feledésbe vész, mint egykor majd az, hogy Perkáta és Sárkáta néven is emlegették ezt a virágzó községet... F. T. Fizetésemelés és esettanulmány Egy fiatalasszony panaszolta el, hogy munkahelyén immár sorozatban méltánytalanul kezelik az ő fizetési besorolását, bérezési előléptetését, csak azért, mert nő. — Sohasem érem őket utol — legyintett keserűen, amikor kedvtelensége okáról kérdeztem — pedig dolgozom anynyit, mint a férfiak ugyanezen a munkahelyen. Ismerve őt, ezt magam is megerősíthetem. Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy nem is a pénz okozza a legnagyobb keserűségét, hanem az a méltánytalanság, amelylyel — jól végzett munkája, közéleti aktivitása ellenére — továbbra is fennmaradt a hatszáz forintnyi különbség női és férfi beosztott, az ő esetében női és férfi technológus között. — És a szakszervezeti bizalmi? — kérdeztem, akkor. — Ő sem emlékeztetett a különbségre? A fiatalasszony legyint: — Csak mentegetőzött, hogy ő erre nem is gondolt. Mindenkinek egyöntetűen 150— 150 forinttal emelték a fizetését, neki ez volt a legnagyobb gondja a béregyeztető vitán A fiatal technológusnőnek nem az a célja, hogy az információt felhasználva cikket kerekítsek az esetből, de képtelenség szó nélkül elmenni mindennapi életünk ilyen bosszantó epizódjai mellett. Mert mi van? Egyetlen eset és rögvest három tanulmányra elegendő téma. Nevezeteesen az egyenjogúság kérdése, a bérezési sablon megoldások kérdése, az, hogy mindenki egyöntetűen 150—150 forintot kap, és a munkahelyi kollektíva érdekeit képviselő bizalmi (és egy láthatatlan szereplő, a munkahelyi vezető) hozzáértésének a kérdése. A valóságban ugyanis sohasem úgy jelentkeznek a dolgok, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Sokkal bonyolultabban. Sohasem úgy, ahogy azt a bizalmiak kötelező felkészítőin, tanfolyamain megfogalmazták: sokkal összetettebben és árnyaltabban. És szakszervezeti bizalmi legyen a talpán, aki a munkahely bérelosztásának földrengése idején sem veszti el józan ítélőképeségét; aki ilyen helyzetben is el tudja dönteni, munkája alapján ki, mennyit érdemel? Pedig — munkahelyi vezetőjével egyetemben — neki kellene, sőt neki kell ezeknek a követelményeknek megfelelnie. Nem akarom eltúlozni a jelentőségét, hiszen nagyrészt a munkahelyi vezetőknek is kötelezettsége a reális mérlegelés, de ö a bizalmi képviseli munkatársai érdekeit. — Jé, hát erre nem is gondoltam — mondja a szakszervezeti bizalmi, és — saját tapasztalatok alapján tudom — magában talán arra gondol, hogy most két hétig megint ferde szemmel néznek rá. Pedig a tanulság egyértelmű: a bizalmi tisztség nem jutalom, amit azért kap az ember, hogy foltosabb munkahelyi események idején valami kényelmes irodai széken, egy szobában foglalhasson helyet a főnökkel, hanem a munkatársai által reábízott kötelezettség. Milyen mértékben felelős a bizalmi? Olyan mértékben, amennyire lehetősége van a bizalmi tisztségének eleget tenni. Ha vállalatánál csak kis mértékben is általánosítható az itt felvázolt eset, akkor nemcsak tőlük függ — egy bizalmi még nem csinál nyarat. Függ a munkahelyi vezetőktől, a bizalmiak felkészítésétől, függ a dolgozóktól, akik jelölik, választják a bizalmiakat és függ még azoktól a tényezőktől, amelyek ebből az „esettanulmányból" kimaradtak... Farvai Miklós Építőipari feladatok Elsősorban a minőség és a hatékonyság tényezőit kell előtérbe helyezni az építőipar kivitelező szervezeteinek munkájában — hangsúlyozta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter az ágazathoz tartozó minisztériumi és tanácsi vállalatok, szövetkezetek gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőinek pénteki tanácskozásán, amelyen az idei és a hoszszú távú feladatokról tárgyaltak. A miniszter kifejtette, hogy az építőipari termelés mérsékeltebb ütemű növelése módot nyújt a feladatok körültekintőbb, tervszerűbb előkészítésére. HÍRLAP Kerülővel — hazáig Cseléd volt már apám is, Bakonycsernyén, cseléd voltam magam is Bodajkon... míg negyvenhárom októberében be nem vonultam. A II. fogatolt vonathadosztály II. hadtestének tizedeseként néhány hónap múlva Galíciába vittek a frontra. Még indulás előtt Komáromban összehívott a hadnagyunk és azt mondta: ..Emberek, szomorú hírt közlök magukkal. Megszállták az országot." Aztán még hozzátette: „Lázítani azért még nem kell.” Értettünk a szóból. A szovjetek valahányszor szétbombázták a kocsioszlopokat (hátas és hámaslovakból álló írének voltak a mieink), mindig két-három oszlopból csináltak egyet. Mire azonban Lengyelország területére értünk, már gyalogosként vetettek be bennünket. Előttünk a hegygernc ami mögött már a szovjet megfigyelők voltak, hátunk mögött az erdő, ami a német tüzérségnek adott fedezéket. Ahogy megszólaltak a német ágyúk, a gerincen megjelentek a szovjetek és olyan tüzet zúdítottak ránk, hogy másra, mint menekülésre, gondolni sem lehetett Aztán innen-onnan összeszedték a menekülőket, hogy a maradékból újabb egységet kovácsoljanak. Fáradtan, éhesen, barátaink, bajtársaink zubbonyukra fröccsent vérének terhét vonszolva meneteltünk a hóban, faluról falura. Gyászos menet volt. Egy faluban aztán mégszállásoltunk magánházaknál. Hatan voltunk sorállományúak egy szobában. Meg a ház, hoz tartozó lengyel fiú, aki csodálkozásunkra magyarul szólított, ő volt a partizánok összekötője. Mind a hatan vele akartunk menni ahogy közeledett a hajnal, úgy fogytunk. Végül ketten szöktünk át az őrségen, az erdő irányába. Az erdőben, a farakások között, kunyhóra lettünk figyelmesek. De mire jobban megnéztük volna, már hallottuk is, hogy lengyelül szólítanak: „Kezeket fel puskát eldobni!” Aztán magyarul szólt valaki: „Magyarok vagytok? Azok Hát ti? Mi is. Hányan vagytok? Ketten. Átszöktünk.” A csoport parancsnoka orosz volt. Fél parasztkenyérrel, vízzel kínáltak, elénk tolták a nagy közös fazekat, amiben kristálycukor volt. Kusaty — mondták. Így lettem partizán — mondja Molnár József, a bodajki Grünfeld Sándor nagybirtokos egykori cselédje, a Dunai Vasmű nyugdíjasa, és csoportképet kotor elő. A kép hátoldalán feliratok. Lenóe 1944—45. A képen magyarokból esettekből, lengyelekből és szlovákokból verbuválódott partizán csapat. — Vörösmarti Ferenc, Szinkó Jóska, Czifra Joachim — mutatja az alig kivehető arcokat. Innen kerültem 1945 február végén Debrecenbe. A hadifoglyokat, meg a város nyugalmát őriztük Találkoztam egy földimmel is, akivel elhatároztuk, hogy belépünk a Vörös Hadseregbe. Így már mint vörös katona látogattam haza, amikor Bodajk is felszabadult. Még alig melegedtem meg otthon, amikor jött a papír, hogy vonuljak be Jászberénybe. Indult a magyar partizánvonat a német frontra. Ausztriában állomásoztunk két hete, amikor Németország kapitulált, összehívtak bennünket, hogy közöjék az örömhírt. Díszlövések dörrentek, aztán mehetett mindenki vissza az alakulatához. A budapesti partizán parancsnokságon marasztaltak: rendőrség, pénzügyőrség, választhatok. De nem, én mindig cselédgyerek voltam, odahaza földet osztanak, inkább hazamegyek — mondtam. És akként is cselekedett. Juhász Béla - 3 . Boza József, a szabadbattyáni Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet kertészetének telepvezetője szabadságon van, de azért mindennap kijár a telepre. Lényegében egész évi munkájukat most alapozzák. A sátrakra a műanyagfólia fölhúzását március utolsó hetében kezdték, a palánták ültetésre várnak. Minden munkáskézre szükség van. Az üvegházak és a fóliasátrak között Semjénné Szabó Irén, a kertészeti ágazat vezetője kalauzol. A hajtatóházakban — több mint 2000 négyzetméteres alapterületen — mindenütt palántákat látunk. — Fóliasátrainkat, a szabadbattyáni kertészeten kívül még Sárszentmihályon állítottuk föl — mondja a kertészet vezetője. — összesen két hektáron (20 ezer négyzetméter) nevelünk majd palántákat. Ha az időjárás engedi, április elején megkezdjük a kiültetést. A kertészet főként paprikával, paradicsommal és uborkával foglalkozik. 140 ezer palántát saját felhasználásra hajtottak, 120 ezret pedig értékesíteni szeretnének. Általában az áfészek vásárolnak tőlük, de a kiskerttulajdonosok igényeit is kielégítik. Ezenkívül 50 hektáron sárga- répát is termesztenek. A sárgarépa vetését már befejezték. Éves árbevételüket 2,2 millió forintra tervezik. A termelőszövetkezet az áru nagy részét a ZÖLDÉRT Vállalaton keresztül értékesíti, valamint saját boltjuk is van a székesfehérvári piacon. Jó a kapcsolatuk a várossal. Ebben az évben — az ellátás további javítása céljából — új dologgal próbálkozik a kertészet. Külön járművet kapnak, a kisteherautóval mindig friss árut tudnak majd szállítani piacra. A távolság nem nagy, az igényeknek megfelelően akár többször is fordulhatnak. A szabadbattyáni kertészetben a sátrak többségére már fölhúzták a műanyagfóliát. A sátorbordák alagútjai között az asszonyok dolgoznak. Molnár Józsefné, Bozsák Lajosné, Juhos Istvánné, Bognár Imréné és Tóth Györgyné éppen fóliaárkot ás. — Huszonöten dolgozunk a kertészetben, mindenkinek megvan a munkája — mondja Bozsák Lajosné. — Legnehezebb az árokásás. Hamarosan befejezzük, ez az utolsó sátor. Utána már csak a fóliát kell fölhúznunk. Juhos Istvánné tíz éve dolgozik a kertészetben. Minden apró fogást jól, ismer. Legjobban a palánták tűzdelését szereti. A fóliasátor alatt járkálva, erősebben halljuk a szél süvítését. Csattog fölöttünk a műanyagtető, de ellenáll. Ahogy kilépünk a védett helyről, rögtön észrevesszük a változást, összébb húzzuk magunkon a kabátot. Bent már meleg van de kívül még hűvös az idő. Semjénné Szabó Irén befejezésül arról beszél, hogy mindegyik palántafajtából egy-egy sátorral ültetnek. Egy sátorba körülbelül ötezer palánta fér. Félnek a fagytól, de ha jó idő lesz, szép termésre számítanak. V. Varga Kertészet városközelben Palánta két hektáron Továbbképzés A Pedagógusok Szakszervezetének legutóbbi, 1975-ben tartott megyei küldöttértekezlete, határozatot fogadott el a szakszervezeti tisztségviselők fokozottabb képzéséről, továbbképzéséről és tájékoztatásáról. Ezekben a napokban két helyen, Bicskén és Móron van tanfolyam a szakszervezeti titkárok, illetve bizalmiak részvételével. Bicskén az első napon Csehkis Imréné, az S£MT vezető titkára tartotta a nyitó előadást a fejlett szocializmus építésének társadalmi, politikai feladatairól, a szakszervezetek — köztük a Pedagógusok Szakszervezete helyéről, szerepéről. Móron ugyanakkor dr. Kiss Géza, az oktatási igazgatóság tanszékvezetője a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről beszélt.. A tanfolyamok tematikájában szerepel a szakszervezet agitációs, propaganda tevékenysége. Nagy érdeklődéssel kísért téma az ideológiai helyzet alakulása és a szocialista életmód összefüggései című téma, melynek előadója mindkét helyen Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának osztályvezetője. Mindkét tanfolyamot egyegy gazdaságpolitikai előadás — előadók a járási pártbizottságok első titkárai, valamint fórum-beszélgetés zárja, melynek meghívott vendégei a párt-, állami és tömegszervezetek megyei, járási vezetői és képviselői. Viszi Zoltán A számítógéptermek egyik legfontosabb berendezése a sornyomtató, amelyeken megjelennek a gép által feldolgozott adatok. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával kidolgozták lézeres változatát. Az új berendezés a hagyományos, mechanikus elven működő sornyomtatónál mintegy négyszer gyorsabb, egy perc alatt egymillió számot vagy betűt ír ki (MTI Fotó — Balaton József felvétele — RS)