Fejér Megyei Hírlap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

2 OLDAL TELEX Jeruzsálem Izraeli arabok ezrei tün­tettek hétfőn Jeruzsálemben az ellen, hogy az izraeli kor­mány arab tulajdonban lévő földeket sajátít ki izraeli félkatonai települések cél­jára és olyan törvényt ké­szül elfogadtatni, amelynek értelmében a Negev-siva­­tagban a bediri arabok földjein katonai repülőtere­ket építenének. Washington Az amerikai hadügymi­nisztérium bejelentése sze­rint 32 millió dollár érték­ben hat darab F—5-ös ame­rikai gyártmányú vadász­gépet adnak el Jordániának, hogy „az amerikai külpoli­tikának megfelelően segít­sék Jordániát védelmi szük­ségletei teljesítésében.” Bejrút Összetűzés robbant ki hét­főn a libanoni fővárosban az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei és a libano­ni jobboldal fegyveresei kö­zött A szembenálló felek aknavetőkkel és páncéltörő rakétákkal lőtték egymást, a város kikötő- és kereskedel­mi negyedében. Tokió Kedden nemzetközi konfe­rencia nyílt a japán fővá­rosban, amelynek témája az atomfegyverek betiltása. A tanácskozáson 20 állam és 15 nemzetközi szervezet kép­viselői vesznek részt. A kül­döttek megvitatják az atom­háború veszélyének meg­szüntetéséért és a tartós bé­kéért folyó harc időszerű kérdéseit. Hinckley A szakadó esőben egy­másba rohant egy mikrobusz és egy teherautó Chicagótól 80 kilométerre. A baleset következtében hat középis­kolás meghalt, nyolc társuk megsebesült. Delhi Több mint 70 millió évvel ezelőtt élt Dinoszaurusz csontvázát találták meg Adilabad közelében indiai őslénykutatók. A tudósok szerint az állat mintegy 16 méter hosszú és 6 méter ma­gas lehetett. Törökország Egyre nagyobb méreteket ölt Törökországban a politi­kai terrorizmus. A szélső­­baloldali elemek által elkö­vetett akcióknak naponta átlag három halálos áldoza­ta van. si-Hétfőn éjjel Kirbaoli falu­ban 20 fegyveres bekerített, majd szitává lőtt egy házat. A támadás következtében négyen meghaltak. A sebe­sültek között van az Igazság Párt egyik parlamenti kép­viselője, Mehmet Celal Bu­­cak is. Witerthur Svájc északkeleti részén figyelmeztették az autósokat az autógumikat fenyegető menyétveszélyre. A kis rág­csálókat a meleg levegőben terjengő gumiszag vonzza az autókhoz, s a gumicsövek és gumiszigetelésű elektromos hálózatok után most már az autóabroncsokban is kárt tesznek. A dögvész — ahogy a helyi hatóságok nevezik — egyelőre megfékezhetetlen­­nek látszik, mivel sehogy sem sikerül távol tartani a menyéteket újonnan felfede­zett „kábítószerüktől.” Latina Sandro Sacucci volt neofa­siszta parlamenti képviselőt, aki három évvel ezelőtt részt vett egy kommunista fiatalember meggyilkolásá­ban, hétfőn a közép-olasz­országi Latina városban tá­vollétében 12 évi börtönbün­tetésre ítélték. A halálos kimenetelű lö­völdözés a Róma melletti Lezze városban tartott vá­lasztási nagygyűlés után zaj­lott le. Sydney Az ausztráliai dokkmun­kások hétfőn 24 órás sztrájk­ba léptek 49 társuk elbocsá­tása miatt. A sztrájk meg­bénította Ausztrália 44 kikö­tőjének tevékenységét. Nicaragua Forradalom a nép boldogulásáért Az agrárreformról a sandinista politikáról, a hatalom kér­déséről, valamint a lakosság különböző rétegeit érintő, ese­tenként nyugtalanító híresztelésekről adott a rádió és a tv által közvetített tájékoztatást hétfőn este a Sandinista Front egyesített vezetőségének három tagja. A tájékoztatásra meghívták a Managuában tartózkodó külföldi sajtótudósító­kat is. Jaime Weelock, a nicara­­guai ideiglenes újjáépítés kormány földművelésügyi minisztere, az egyesített ve­zetőség tagja, miután vázolta az agrárreform fő vonalait, összegezte a front filozófiá­ját, politikai hitvallását. Érté­kelése szerint a sandinisták forradalma a széles néptöme­gek támogatásával, azok ja­vára született, a dolgozók boldogulását szolgálja. A front széles társadalmi egység létrehozásán munkálkodik, amelyet létfontosságúnak tart az újjáépítés szempontjából. Ezen belül fontos szerepet szánt a magánszektornak, amennyiben az nem a dolgo­zók érdekeivel ellentétesen és nem az állam biztonságát ve­szélyeztető módon működik. A front kül- és belpolitikáját a szuverenitás, a független­ség, az önrendelkezés, vala­mint a nemzeti érzés ápolása jellemzi. A forradalom vé­delmét kicsi, de eltökélt had­sereg védelme alá kívánja helyezni. Weelock az agrárreformot vázolva leszögezte: a szűzföl­deket nem osztják föl, és az állam veszi tulajdonába a Somoza-féle és a rendszerét kiszolgálók birtokait. A föld­osztásnál elsődlegesen az or­szág gazdasági érdekeit tart­ják szem előtt, mivel éssze­rűtlen lenne a jól termelő nagybirtokok felosztása. Egy­idejűleg fokozatosan földhöz juttatják a földnélkülieket és a mini parcellán gazdálkodó­kat. Hivatkozott az élelmi­szerellátás komoly nehézsé­geire és az elsietett földfog­lalás veszélyeire. A hatalom kérdésével kap­csolatban főként a nyugati sajtó által terjesztett „nyug­talanságra” válaszolt Dániel Ortega, a vezetőség tagja. Le­szögezte: a Sandinista Front a nép támogatására épülő forradalmi, fegyveres és poli­tikai erő, amely a felszabadí­tó harc idején politikai és adminisztratív feladatokat is ellátott. A jelenlegi átmeneti helyzetben még mindig szá­mos adminisztratív kérdést katonai szervezet élén lehet csak megoldani. A Nemzeti Újjáépítés kormányzó tanácsa a katonai győzelem során ki­alakult politikai és admi­nisztratív rendszerben fogant és arra épült. Ebben az össze­függésben kell vizsgálni, hogy a Sandinista Front, vagy a kormányzó tanács ke­zében van-e a hatalom — hangoztatta. A Sandinista Front vezető­sége a lakosság türelmét kér­te a bank- és takarékpénz­tár-forgalom beindításában mutatkozó nehézségek meg­oldásához. Az államosított bankok nyomasztó nehézségekkel küzdenek. Venezuela vasár­nap ajánlott fel 20 millió dol­lárt a legsürgősebb, rövid le­járatú bankhitelek kiegyen­lítésére. Az adósságállomány törlesztésére azonban legke­vesebb 150 millió kellene. Az ideiglenes kormány várható­an újabb pénzügyi hiteltár­gyalásokat kezd a közeljövő­ben. A Sandinista Front vezető­sége az újjáépítés és a forra­dalom konszolidálására irá­nyuló egység megteremtésére szólított föl hétfői tájékozta­tójában. Ebben a közös mun­kában számít minden olyan erőre, amely aktívan részt vett a somozizmus szétzúzá­sában. Irodalmi viták Kínában Az irodalmi ultrabalosság ellen rántott kardot kedden a Zsenmin Zsipao, újabb ada­lékkal gyarapítva a téma kö­rül hónapok óta zajló, leg­alább annyira politikai, mint amennyire kulturális jellegű vitát. A KKP központi lapjában olvasható kritika tárgya ez­úttal a Peking melletti Hopej tartomány irodalmi folyóira­ta volt, amely júniusi számá­ban — kimondatlanul is — az elmúlt évtizedben egyet­lenként megtűrt, sakkozó és illusztratív irodalmat vette pártfogásába, és kikelt az olyan írók ellen, akik a párt­lap szavaival élve „szembe mernek nézni a valósággal, s olyannak festik le az életet, amilyen valójában”. A hopeji folyóirat, a koráb­bi dogmatikus irodalompoli­tika szellemében „munkás­paraszt hősöket” követelt, a „szocializmus dicséretét” kér­te számon azoktól, akik sze­rinte „csak a vér- és sársza­got szeretik”, „morózusan te­kintenek a nép nagy ügyére”, „elszakadnak a dolgozó tö­megektől”. A szivárványszínű iroda­lom azonban a Zsenmin Zsi­pao szerint nem volna egyéb „az emberek becsapásánál”, hiszen Kína még mindig „a romokat takarítja el” Lin Piao és a négyek bandája után, és „ereiben hordozza az elmúlt tíz év kínjait”. A Zsenmin Zsipao súlyo­san megbírálta a kérdéses irodalmi folyóiratot azért is, mert Lin Piaót és a négyeket „egyetlen szóval sem említet­te”. Kijelentette: a bírálatot e csoport ultrabalos vonala ellen folytatni kell, „nehogy visszatérhessen”. A pártlapnak ez a tétele egybecseng korábbi megnyi­latkozásokkal. Alig két hete a hadsereg pekingi katonai körzetének pártbizottságán hangzott el az, hogy „Lin Piao és a négyek ultrabalos vonalának még mindig alap­vető befolyása van néhány elvtárs gondolkodására”. Panama támogatja Nicaraguát A panamai fővárosban ülést tartott a Panamai Néppárt Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plé­­num döntése szerint a párt VI. kongresszusát az idén novemberben hívják össze. Az erről szóló határozat aláhúzza, hogy a kongresz­­szuson megvitatják a pana­­­mai kommunistáknak a párt programjában lefekte­tett legfontosabb feladatait és határozatot hoznak a párt további erősítéséről, az ország társadalmi-gaz­dasági átalakulásának gyor­sításáról. A panamai kommunisták üdvözlik a nicaraguai nép győzelmét, a diktatórikus rezsim megdöntését. Ugyan­akkor a plénum felhívta a figyelmet arra, hogy az im­perializmus és a nicaraguai reakció erőátcsoportosítást hajt végre Nicaragua újjá­születésének megakadályo­zására. Helsinki-Belgrád-Madrid Harmincötös találkozók Minden nemzetközi érte­kezlet azt a politikai helyze­tet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jö­vő év végére tervezik a mad­ridi Európa - találkozót — rá is vonatkozik a fenti sza­bály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrádban tűzték ki az időpontot s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban va­gyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a har­minchárom európai és két észak-amerikai állam kül­döttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körül­mé­­nyek, de azért az sem közöm­bös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egyben emlékezünk: négy esztendővel ezelőtt írták alá a harminc­ötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki záróok­mányt. Ez a dokumentum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalas helsinki záróokmány Európa történe­tének talán legnagyobb sza­bású, mindenképpen legátfo­góbb együttműködési megál­lapodása, amely kitér a poli­tikai, a gazdasági, a kulturá­lis, az emberi kapcsolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet-nyugati viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig kell a hel­sinki záróokmányban foglal­tak megvalósításáról és meg­valósításáért beszélni, így ér­tendő tehát, hogy mint Belg­rád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsú­lyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elpa­­rentálták Helsinki szellemét, mondván: megváltozott a vi­lág, ma már nem beszélhe­tünk enyhülésről, nem váltak valóra az akkori remé­nyek. Valóban más a helyzet mint négy esztendővel ez­előtt, hűvösebb a nemzetkö­zi légkör, új problémák is előbukkantak, de az enyhülés folyamata napjainkban is meghatározó ténye­zője életünknek. Igaz, keve­sebb történt, mint amennyit vártunk, s amennyi kívánatos lett volna. További harminc­ötös találkozókra van szük­ség, hogy Európa új lendület­be hozza a megtorpant eny­hülési folyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül na­gyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcskérdéssé vált tehát a fegyverkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak ellentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsola­tokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegy­verkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizal­mat igényel. A kölcsönös bi­zalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a má­sik fél biztonságának tiszte­letben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szíveseb­ben és könnyebben mélyítik a szálakat, a tartós, hosszú távú ipari-technikai együtt­működést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költ­ségekből, több lehetősége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek. Ezért léptek a Varsói Szerződés tagállamai nemrég Budapesten tartott tanács­kozásuk után katonai enyhü­lést szolgáló javaslattal a nemzetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedése­ket: az aláírók előre értesítik egymást bizonyos szintű had­gyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősen szélesíteni a szocialista or­szágok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki zá­róokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodja­nak meg hasonló jellegű, további bizalomerősítő in­tézkedésekben. Ez hozzájá­rulna a katonai szembeállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot ad­na a madridi tanácskozás­nak. Madridban nem leszere­lési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyek az adott időpont­ban a legidőszerűbbek lesz­nek. Sok múlik azonban azon, hogy 1980 végéig meny­nyit tesz a világ a leszerelé­sért. Tatár Imre FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. AUGUSZTUS 1. KOMMENTÁR Lusakai malomkövek Ma nyílik meg a zambiai fővárosban a brit nemzetközös­ség csúcsértekezlete. Az egykori brit gyarmatbirodalom utódállamainak ez a sajátos, rendkívül ellentmondásos és nem kevésbé heterogén gyülekezete mind a színhelyet, mind az időpontot illetően kényes körülmények között ül össze. Az értekezlet legizgalmasabb témája ugyanis nyilván­valóan a Rhodesiával kapcsolatos dilemma-szövevény lesz és a konferencia színhelye, Zambia az úgynevezett front­államok egyike. Kenneth Kaunda zambiai elnök a Rhode­siával szomszédos államok vezetőivel, Machel mozambiki, Neto angolai, Nyerere tanzániai és Serethse Khama bots­­wanai államfővel — együtt nem véletlenül időzítette a frontállamok külön csúcsértekezletét a lusakai konferencia előestéjére — ugyancsak a zambiai fővárosban. A cél nyil­vánvaló volt: közös álláspontot kidolgozni a nemzetközös­ségi értekezletre. Az itt várható viták egyik legfőbb gerjesztője és célpontja az egykori „anyaország”, Anglia lesz. Nem nehéz megjó­solni, hogy Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony Lu­­sakában újabb leckét kap a régi igazságból, amely szerint sokkal könnyebb ellenzéki pozícióból „kemény dolgokat” mondani, mint a bársonyszékből gyakorlati eredményeket elérni a kül- és belpolitika veszélyes vizein. Tekintélyes angol kommentátorok szerint a kormányfő két malomkő között kénytelen megpróbálni a lehetetlent Lusa­­kában: összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent, vagyis sa­ját pártja „héját” és az afrikai országok igényeit. Thatcher asszony megválasztásához nagy segítséget kapott a fehér­­telepes-rezsim angliai védelmezőitől és ez a csoport elég nagyhatalmú ahhoz, hogy tartani kelljen tőle. Ugyanakkor Rhodesia ügyében egész Afrika — érthetően — elsősorban Angliát teszi felelőssé azért, hogy a dolgok idáig fejlődhettek és egy csaknem össz-afrikai ellenérzés alapos gondokat jelenthet hosszabb távon is a brit kül­politikának. London ráadásul azt a nyugatot képviseli egy elsöprő többségében „harmadik világbeli” résztvevőkből álló konfe­rencián, amelynek kulcsszerepe van a másik fehér bástya, a Dél-afrikai Köztársaság apartheid-rezsimjének prolongálá­sában. Lusakában meglehetősen nehéz lesz megakadályozni, hogy a brit delegáció széksora a vádlottak padjává váljon. Harmat Endre Carter és Waldheim tárgyalásai Carter amerikai elnök hét­főn Washingtonban a közel­­keleti helyzetről és a sínai­­félszigeti izraeli csapatvissza­vonások ellenőrzéséről tár­gyalt Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárral. Az amerikai el­nök kifejtette, az izraeli el­lenkezés dacára Washington azt szorgalmazza, hogy az egyiptomi,izraeli különalku végrehajtására az ENSZ-nek a térségben 1948 óta szolgá­latot teljesítő közel-keleti fegyverszünet ellenőrző szer­vezete (UNTSO) ügyeljen. Elmondotta, hogy a közeljö­vőben szeretné e kérdést az izraeli és egyiptomi fél kép­viselőivel megvitatni. Ismeretes, hogy Washing­ton vasárnap meghívást kül­dött ez ügyben Kairóba és Tel Avivba. Dajan izraeli külügyminiszter elfogadta az amerikai meghívást, de az egyiptomiak visszautasítot­ták, arra hivatkozva, hogy megvárják míg véget ér az egyiptomi és az izraeli had­ügyminiszter tárgyalása a si­­nai-félszigeti kivonulásról. Washingtoni diplomáciai kö­rök szerint így az egyiptomi —izraeli—amerikai találko­zóra legfeljebb csak a jövő héten kerülhet sor. Izrael arra hivatkozva el­lenzi a sinai csapatvisszavo­­násoknak az UNTSO által való ellenőrzését, hogy a fegyverszünetellenőrző szer­vezetet Waldheim bármikor visszavonhatja és ezzel le­hetővé teheti új háborús konfliktus kirobbanását. Wa­shingtoni értesülések szerint az amerikai kormányzat azt szeretné, ha az UNTSO ala­kulatait 800 főre növelnék, és mozgékonyságuk fokozá­sára repülőgépekkel látnák el őket.

Next