Fejér Megyei Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
2. OLDAL Munkásgyűlésekről jelentjük A Videoton tovább akar és fog fejlődni... A Videoton Elektronikai Vállalat Ságvári üzemében tegnap reggel 7 órakor kezdődött a hagyományos év eleji munkásgyűlés. A Videotonban nemcsak a helyszín és az időpont jelenti a hagyományt, hanem az is, hogy ezeken a munkásgyűléseken mindig őszinte, kritikus hangon szólnak az előző év munkájáról és elmondják az új esztendő terveit, ismertetik a kollektíva előtt álló feladatokat. A Videoton munkásgyűlésésén részt vett Brunner István, az MSZMP Székesfehérvári városi Bizottságának első titkára. Németh Ottóné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a dolgozókat, majd Papp István, a Videoton vezérigazgatója lépett a mikrofonhoz. Bevezetőjében áttekintést adott a múlt év — az ötödik ötéves terv negyedik esztendeje — eredményeiről. — A Videoton kollektívája — mondotta a vezérigazgató — eredményes évet zárt, 1979- ben alapvetően sikerrel teljesítette feladatait. Mindazt, amit egy esztendővel ezelőtt célul tűzött ki ez a közösség, sikerült elérni. Erősödtek a kedvező tendenciák, javult a munkafegyelem, a termelékenység. Többek között ez tette lehetővé, hogy számos kedvezőtlen körülmény ellenére sikerült előrelépni. Azok a jelenségek, melyek a hazai piacon a televíziós készülékek körüli zavarokat, ellátási hiányosságokat okozták, nem a gyár hibájából eredtek. Elsősorban a kereskedelmi szakemberek tévedtek a kereslet felbecsülésénél, s a pótlólagos megrendelések késve jutottak el a gyárhoz. A Videoton árbevételi terve 1979-re nyolcmilliárdnégyszázhatvannyolcmillió forint volt, ezt a tervünket száztizenkétmillió forinttal túlteljesítettük. Termékeink 68 százaléka exportra került , és ez a szám jól jelzi, mennyire nyitott a Videoton a külső piacok hatása előtt. Számos kedvezőtlen hatás ért bennünket, ezek veszteséget okoztak, de nagy hiba lenne most e veszteségeken keseregni. A Videoton megpróbált és megpróbál védekezni a kedvezőtlen hatások ellen, mégpedig úgy, hogy hatékonyabban, termelékenyebben dolgozunk mindannyian. Ez a korszerű termelés követelménye, de végső soron ez mindannyiunk belső igénye is. Akárhogyan is változik a piac, az eladók versenyéből az kerül ki győztesen, aki jó minőségű terméket gyárt, a lehető legkisebb önköltségen és a kor színvonalán. Termékeink gyártásánál a korszerűség a tervező kollektíva feladata, de az anyag- és energiatakarékosságban, a határidőre és jó minőségben történő elkészítésben már mindenkinek bőven akad tennivalója. A költségek csökkentése, nem utolsósorban munkafegyelem kérdése, a munkafegyelem színvonala pedig jelzi egy közösség erejét, önbecsülését, erkölcsi színvonalát. A munkafegyelem nem magánügy, elsősorban a példa erejével lehet hatni társainkra. A továbbiakban, a termelés műszaki színvonaláról szólva mondotta a vezérigazgató a következőket: — A Videoton tovább akar és tovább fog fejlődni. A gyártmányfejlesztésre több mint 400 millió forintot fordítunk, a folyamatos fejlesztés nélkülözhetetlen munkánkhoz, piaci versenyképességünkhöz. Minden területen feltárjuk tartalékainkat, hogy a gazdasági élet módosított szabályozói mellett, azok céljainak megfelelően is eredményesen dolgozzunk. Meg kell tartani rangunkat, tekintélyünket, eredményeinket a munkában, így válik lehetővé, hogy megtartsuk mindazt, amit életszínvonalban elértünk. Szélesíteni kell a differenciált bérezést, érvényesíteni kell a bérek ösztönző hatását. A Videoton munkásgyűlése Németh Ottóné zárszavával ért véget. 7500 autóbusz egy év alatt Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyárában — a több éves szokásnak megfelelően — az első munkanapon munkásgyűléssel zárták a múlt évet, s nyitották meg az új esztendőt. Jóllehet a nagygyűlés alaphangját meghatározta a sikeres tervteljesítés, a résztvevők a vállalat tevékenységének kritikus értékelését hallhatták. Nyári Istvánnak, a gyár szakszervezeti bizottsága elnökének megnyitója után Kelemen Pál főmérnök ismertette a tervfeladatok teljesítésében elért eredményeket, s részletesen ismertette a segítő és gátló tényezőket. A gyár 1979. évi termelési terve 7200 autóbusz volt, amit 300 darabbal sikerült túlteljesíteni. A felültermelést indokolja, hogy a többlet akár tőkés piacon is jól értékesíthető. A többlettermelés révén például a tőkés export az előirányzott 23 millió helyett 25 millió dollár volt, de kedvezően alakult a szocialista kivitel is. Annak ellenére, hogy az egymástól lényegesen eltérő, sokféle típus nehéz feladatot rótt a gyárra, a piaci biztonság szempontjából — kész autóbuszok és részegységekben gyártott KD kivitelében is — előnyös volt a választék további bővítése. Értékelésében Kelemen elvtárs a végzett munka eredményességét még egy jellemző számadattal támasztotta alá: az egy munkásra jutó autóbusztermelés a korábbi évi 2 darabról, 2,3 darabra nőtt. A javuló színvonalú anyag- és energiamegtakarításnak, a szervezettebb munkavégzésnek és egy sor egyéb tényezőnek köszönhető, hogy 1979-ben az egy főre jutó átlagbér — mintegy ötszázalékos éves bérfejlesztéssel — 44 080 forintra emelkedett. Előre láthatólag az 1980-as év sem lesz gondoktól mentes. Anyagellátási, kereskedelmi problémák előre nem tervezett, veszteséggel járó átállásokat követeltek, s vannak még megoldandó műszaki, technológiai és szervezési feladatok a termelés területén. Figyelmeztető a minőség terén tapasztalt visszaesés, amit legszemléletesebben a selejt összegszerű emelkedése bizonyít. Megállapítható továbbá az is, hogy a gazdálkodó egységek nem élnek a bértömeg-gazdálkodás nyújtotta lehetőségekkel, például létszámfelesleget sehonnan sem jelentettek. Végezetül Kelemen elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a változó gazdasági körülményekhez való igazodás felelős magatartást követel a gyár valamennyi dolgozójától. A nagygyűlésen felszólalt még Khaut András, a gyár pártbizottságának titkára is. Közös erőfeszítésre szólította fel a minőség, a munka szervezettsége javításában, valamint a takarékosság komplex értelmezésében a munkásokat és vezetőket egyaránt. tpi py 8 Imi Imi Imi X X. Teherán Kedden huligánok egy csoportja provokációt hajtott végre a Szovjetunió teheráni nagykövetsége ellen. A csoport behatolt a nagykövetség területére, de a diplomáciai képviseletet őrző iszlám forradalmi gárdisták eltávolították őket onnan. A huligánok nem voltak hajlandók közölni nemzetiségüket. Rijad Lemondott Mekka kormányzója, és több más magas rangú szaúdi katonatisztet királyi rendelettel eltávolítottak hivatalából, nyilvánvalóan a múlt havi véres mekkai mecsetfoglalással összefüggésben. A rijadi rádió szerint a mekkai kormányzó „egészségi okokból” nyújtotta be lemondását, s Khaled király elfogadja azt. Utódját még nem jelölte ki, Új-Delhi Indiában a választásokkal kapcsolatos rendzavarásokról számoltak be a hírügynökségek. Mint ismeretes, Indiában csütörtökön és vasárnap 361 millió szavazásra jogosult állampolgár 529 parlamenti képviselőt választ 4600 jelölt közül. Indira Gandhi pártja választási kilátásairól bizakodóan kijelentette: győzelme esetén hajlandó újra vállalni a miniszterelnökséget. Lisszabon Francisco da Carneiro, az új portugál miniszterelnök ismertette kormánya névsorát. A decemberi választásokon győztes jobboldali pártkoalíciót képviselő kabinet a kormányfővel együtt 15 tagú. A miniszterelnök szociáldemokrata pártja a kormányfői poszt mellett még nyolc miniszteri tárcát kapott. A koalíció másik pártját, a demokratikus centrumpártot (CDS-t) öt miniszter képviseli a kabinetben, egy független tagja is van a kormánynak, amelyet csütörtökön iktatnak be hivatalába. A jobboldali kabinet hatfős többségre számíthat a nemzetgyűlésben. New York A Biztonsági Tanácsnak az amerikai-iráni konfliktussal foglalkozó vitájában a résztvevők többsége hangsúlyozta, hogy békés úton kell megoldani a két ország közötti problémákat. Rámutattak azoknak a lépéseknek a veszélyére, amelyek csak a feszültség éleződéséhez vezethetnek. Róma II. János Pál a terrorizmust és a fegyverkezési versenyt jelölte meg, mint a két legnagyobb bajt, amely az emberiséget fenyegeti az új évtizedben, az elmúlt év utolsó szentmiséjén mondott beszédében, amelyet a hagyománynak megfelelően a I Gesuban, a jezsuiták templomában tartott hétfőn este. Quebec Szilveszter éjszakáján tűz ütött ki a Montreáltól 500 kilométerre fekvő Chapais kanadai bányaváros egyik éjjeli szórakozóhelyén. A szerencsétlenség következtében 41 személy életét vesztette, ötvenen súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Több személy eltűnt. Nemzetközi élet Üdvözlő távirat Vorosilovgrád megyéből B. Goncsarenko, a Vorosilovgrád megyei pártbizottság első titkára, és V. Liszkin, a Vorosilovgrád megyei tanács elnöke táviratban köszöntötték Takács Imrét, a Fejér megyei pártbizottság első titkárát, az új esztendő alkalmából. „Fogadják szívből jövő jókívánságainkat — hangoztatja a távirat —. A megyei pártbizottság és megyénk valamennyi dolgozója nevében kívánunk önnek és Fejér megye minden dolgozójának sok boldogságot, és sikereket az új, 1980. évben. Munkálkodjunk együtt a kommunizmus építéséért és az emberiség békéjéért.” Waldheim Teheránban Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára kedden délben Teheránba érkezett. A repülőtéren az újságírók arról faggatták, hogy számít-e Khomeini ajatollahhal való találkozóra. Waldheim közölte, hogy iráni programjának megszervezésében a teheráni kormány illetékes, amelynek meghívására tartózkodik Iránban — abban a reményben, hogy látogatása hozzájárulhat az iráni— amerikai kapcsolatok válságának megoldásához. Az ENSZ főtitkárát a teheráni repülőtéren Ghatbzadeh iráni külügyminiszter fogadta. Bécsi beszélgetések I. Jószomszédságban A magyar bécsi nagykövetségen talán én voltam az első „nemhivatalos honi állampolgár”, aki megpillanthatta a két miniszter aláírását. Dr. Kun Pál, a konzuli osztály vezetője hozta nagy örömmel az államközi okmányokat, amelyek a magyar és az osztrák belügyminiszter azóta már jól ismert megegyezését foglalják magukban. A bűnüldözés természetesen csak egyik területe annak a rendkívül széles körű és közvetlen kapcsolatrendszernek, amely Magyarország és Ausztria között kialakult. Összességében a békés egymás mellett élés elvének, Helsinki szellemének példamutató érvényesülését látjuk a két különböző társadalmi rendszerű ország hagyományos és gyümölcsöző együttműködésében. A legutóbbi hónapokban is egymást követték politikusaink találkozói. A magas szintű eszmecseréken született elvi döntéseket a gyakorlati intézkedések és megállapodások követik. Így a gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi témákban is meggyorsult az együttműködés. Osztrák cégek vesznek részt például a magyar szállodaipar fejlesztésében, előkészületek folynak a közös országhatárnál lévő lignitmező feltárására, és sorolhatnánk tovább a példákat. Jó néhány magyar üzem és vállalat épített ki partneri, kooperációs kapcsolatokat az osztrák cégekkel. A kétoldalú kapcsolatokról beszélgetünk dr. Yuri Standenat tanácsossal, az osztrák külügyminisztériumban. A magyar—osztrák együttműködés különösen kedvezően alakult ebben az évben a kölcsönös igényeknek megfelelően. Figyelemre méltó, hogy egyre több szerződéses kapcsolat jön létre a legkülönbözőbb területeken. A rendszeres konzultációk szintén megkönnyítik munkánkat. Gazdasági téren nagy az előrehaladás, bár még nincsenek teljesen kimerítve a lehetőségek — gondolok itt egyebek között a vámkérdésekre. Mind a két felet érdeklő terveken dolgozunk az energiaellátási együttműködés javítására. — Hogyan ítéli meg a további lehetőségeket? — Jónak tartom a kilátásokat. Az elmúlt évhez hasonlóan ezután is arra lesz szükség, hogy a kölcsönösen kedvező folyamatokat elmélyítsük és fejlesszük Ausztria és Magyarország között. Osztrák partnereink nemcsak az államközi, hanem az emberi kapcsolatok erősítését is előtérbe helyezik. Ezt például a vasutasok országhatárokon átnyúló barátságával, közös szakmai érdeklődésével hozza összefüggésbe Fritz Prechtl parlamenti képviselő. Teszi ezt annál is inkább, mert hivatása egybekapcsolódik a vasúttal és jól ismeri a MÁV háza táját, a magyar vasutasokat, különösen a határközeli vidéken. Sőt, mint szociáldemokrata képviselő, az ideológiai különbségek ellenére sem látja akadályát a konstruktív véleménycseréknek. Munkáját megszakítva, készséggel nyilatkozik: — A szociáldemokrata pártban legutóbb felvetődött a közös energiagazdálkodás gondolata Európa nyugati és keleti része között, ön szerint ez milyen lehetőségeket rejt magában az osztrák— magyar együttműködés szempontjából? — A világ energiaproblémái közismertek, nálunk éppúgy jelentkeznek, mint másutt. Nos, éppen az említett energiaegyütműködésbe illene bele, mondjuk közös erőművek létrehozása, energiarendszereink egybekapcsolása, egymás kisegítése. Ezek egyelőre távlati tervek, de már vannak konkrét előkészületek is. Bármikor és bárhol kerül szóba a „magyar—osztrák párbeszéd”, nem feledkeznek meg a bécsi Collegium Hungaricumról sem. Az első világháború után alapított intézmény jelenleg is egyik fő feladatának tartja a magyar kulturális értékek széles körű megismertetését Ausztriában. Legutóbb igen nagy sikere volt a Salzburgi Magyar Heteknek. Az elkövetkező időszakban a távolabbi osztrák tartományokban is aktívabb kulturális missziót akarunk betölteni — mondja Kozma Gyula, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese. A bécsi Duna-parton önkéntelenül eszébe jut az embernek, hogy nyolc országot szel át Európában ez a folyó. A jószomszédságnak a vízi országútja Bécset Budapesttel köti össze. Szabó Róbert (Következik: Törekvések a külkereskedelemben) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. JANUÁR 3. KOMMENTÁR Egy rágalomhadjárat háttere A legújabb hírek szerint Afganisztánban visszatér rendes kerékvágásába az élet, de a nemzetközi porond nyugati rágalmaktól hangos. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post olyan címet ad egyik „elemző” cikkének, amely önmagában is jól érzékelteti, mire igyekszik felhasználni az afganisztáni fejleményeket az amerikai vezetés. A cím így hangzik: „Az enyhülés halott...” Az afgán helyzetre való nyugati — elsősorban persze amerikai — reagálás félreérthetetlenül beleillik abba a szovjetellenes kampányba, amelynek célja nem utolsósorban belpolitikai természetű: hidegháborús hisztéria felkorbácsolásával próbál „nemzeti egységet” teremteni és ennek nyomán a hivatalban lévő apparátus számára szavazatokat szerezni. Mi az igazság Afganisztán körül? Ez a stratégiailag fontos helyen lévő ország a földkerekség egyik legelmaradottabb állama volt: nyomor, tudatlanság, teljes kiszolgáltatottság jutott osztályrészül a népnek és a társadalom szerkezete szinte középkori szinten konzerválódott. Az utóbbi években azonban sokasodtak annak jelei, hogy a magas hegyek sem zárhatják el légmentesen Afganisztánt a világ változásaitól. Itt is megszülettek azok az erők, amelyek az immár másfél évtizede megalakult forradalmi párt vezetésével győzelemre akarták — és tudták — vinni az új életért vívott küzdelmet. Diadalmaskodott az áprilisi forradalom és az afgán nép Taraki elnök vezetésével megindult az új élet útján. A belső ellenforradalmi és a külső reakciós erők azonban nem nyugodtak bele pozícióik elvesztésébe. Fő céljuk az új rendszer lejáratása, katonai, gazdasági és politikai meggyengítése volt. Egyre növekvő mértékben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációikat. Kívülről, lényegében az Egyesült Államok imperialista köreinek, a kínai és pakisztáni vezetők támogatásával. A reakció népellenes törekvései megvalósításához politikájával Hafizullah Amin államfő is hozzájárult. Amin szeptemberben puccsal buktatta meg Taraki haladó rendszerét, a törvényesség durva megsértésével és visszaéléseivel befeketítette az áprilisi forradalom eszményképeit. Ilyen helyzetben, a szovjet—afgán szerződés és az ENSZ- alapokmány megfelelő cikkelye alapján fordultak segítségért a szomszédos Szovjetunióhoz a hazájuk érdekeit valóban szívükön viselő afgán erők — és a segítség nem is maradt el. „Országunk — írja a Pravda — nem titkolta: nem engedi meg, hogy Afganisztánt a Szovjetunió déli határán imperialista agresszió előkészítésének ugródeszkájává változtassák.” Ez az állásfoglalás különösen azoknak a híreknek a fényében tűnik indokoltnak, amelyek szerint az Egyesült Államok fokozza fegyverszállításait Pakisztánba, amely eddig is az Afganisztán elleni támadások fő kiindulópontja volt. Harmat Endre